Esti Kurir, 1925. március (3. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K, HÉTFŐN 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA FŐSZERKESZTŐ: RASK­AY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: VI. ARADI UCCA 8. IV. EM. TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. KIADÓHIVATAL , VII. KER., KERTÉSZ UTCA 24—28 TELEFON­SZÁM: JÓZSEF 156-20 112. ÉVFOLYAM * BUDAPEST, 1­9­2­5 VASÁRNAP MÁRCIUSI , 49. SZÁM­­’7­.'stm JELÖLTEK (b. i.) Ha nyugalmasabb idők járnak is felettünk, hóhér azért kell. És mivel­hogy jó öreg Báli Mihály, fogalomnevű ítéletvégrehajtónk igen vágyik már ki­érdemelt pihenője után, nyilvános pá­lyázat hívja fel jelentkezésre azokat, akiknek kedve, tehetsége és gyakorlata van a Báli Mihály állására. Nyilvános pályázat szólítja soros ajánlkozásra a hóhér-kandidátusokat és a pályázat fel­tételei nem is súlyosak. Apró formai kellékeken kívül mindössze azt kívánja a jelölttől, hogy gyakorlata legyen az akasztásban. Ez minden. Valóban csak helyeselni tudjuk, hogy míg más foglalkozási ágakban, ha van a hatóságnak beleszólása, szigorú kvalifi­kációt követelnek, addig legalább ebben az egyben nem nehezítik meg a jelent­kezés lehetőségét és kinyitják, szabadra, a pályát mindenki előtt, aki tehetséges. [Tessék, urak, lehet. Meg lehet szakítani egy félórára a sétifikálást a Váci utcán, vagy a korzón, le lehet húzni egy fél­órára a fehér kesztyűt a jobbkézről és megírni a kérvényt, felszerelve bizonyít­ványokkal és dokumentumokkal. Mily érdekes olvasmány lesz az ajánl­­kozások végigböngészése. Sok lesz, igen sok. Mert, hála a nagy hazafias felbuz­dulás korszakának, nem vagyunk hijján a kitűnő legényeknek, akik páratlan gyakorlatot szereztek kötél meghurko­­lásában, zsineg megfeszítésében, zsá­moly elrugásában. Vannak egynéhányan, akiknek keze nem fog remegni az első ítélet végrehajtásánál, akiknek arcizma sem fog rándulni az elítélt görcsös vo­­naglásánál, akiknek idege csak arra fog vigyázni, hogy a kéz, vagy a kesztyű be ne szennyeződjék a munkánál. Mert túl vannak már a fiatalos kezdeten, az első izgalmon. Túl vannak megilletődésen és elfogódottságon, talán vissza sem emlé­keznek már a sok közül, hogy melyik volt az első. Felszerelik kérvényüket írásokkal és egyéb bizonyítékokkal. Reméljük, nem hányták még el a fényképeket, amelyek munka közben mutatják őket. Remél­jük, megőrizték a vidám „souvenir“-eket, talán ott is függ még legtöbbjük szobá­jának falán, a tükör mellett. De, ha valamelyikük ifjonti gondatlanságból el­veszítette volna, vagy odaadta talán megemlékezésül, egy tréfás dedikáció­­val, szőke ideáljának , ne rösteljék a fáradságot hozzánk fordulni, nekünk elég nagy gyűjteményünk van e pikáns fotográfiákból. Kettőt, két ilyen kor­­történeti dokumentumot közöltünk is már, a többi — de ez a kettő is — ren­delkezésére áll az uraknak. Mert minden Demosthenesnél szebben beszél a tett és minden leírásnál szebben a fotográfia. Ha azt benyújtják kérvényük mellé : erősebben szól mellettük, mint száz bizonygatás és száz hivatkozás elmúlt hősködésekre. Mert nemcsak azt bizonyítják majd e fényképek, hogy a jelölt urak tényleg akasztottak már. De azt bizonyítják, hogy derűs lelkivilágukat a borzasztó aktus réme pillanatra sem felhőzte be, bizo­nyítja, hogy pszichéjük boldog harmó­niáját fonalnyira sem zavarta meg mel­lettük a fa és a fa vastag ágáról kötélen alá csüngő hulla. Szilárd jellemek és biz­tos kezek. Csak a legutóbbi képet vesz- j­ük elő. Vastag tölgy és a vastag tölgy­ről mint groteszk, szörnyű gyümölcs lóg a kibicsaklott nyakú, elnyúlt és elernyedt „elítéltre. A háttérben vidám­ fehérre me­szelt falú ház, a ház előtt X-lábú asztal, az asztal körül pedig érdeklődő és nyírt pillantások néznek bele a lemezbe: elől, jobbra és balra, hatásosan elrendezett gruppban a jelöltek. Ingujjra vetkőzve. Arcukon a megszokott ünnepeltetés bla­­zírtsága. Komolyak és öntudatosak. És kezükön fehér kesztyű. Glaszé. Nincs ennél szilárdabb bizonyíték, nincs biztosabb dokumentum. Bizonyára az első csoportban fognak ranzsírozni a fényképesek , a többiek, akiknek nincs, már kevesebb reménnyel vehetik fel ve­lük a versenyt. Ámbár tanukra is lehet hivatkozni. Sokan lesznek, nagyon so­kan, akik eljönnek majd tanúskodni a jelölt úr mellett. Özvegyek és árvák, de sokan tudnak majd szomorú vallomást tenni az urak kézügyessége és orsasága mellett. De hosszú sor lesz barátokból, rokonokból, füleikből, ismerősökből, akik könnyes szemmel tudják a rokon, barát, földi, ismerős halálát és eljönnek igazolni a jelölt gyakorlatát. Még friss az emlék, még biztos a vallomás. ... És ha annyian lennének a feltét­lenül, minden tekintetben megfelelő ajánlkozók, hogy nem lehetne­k o­sztani közülük, akkor tudnánk egy szentimen­tális módszert annak megállapítására, hogy ki a sok kiváló között a legkülönb, kinek keze legbiztosabb, kinek idege ke­ményebb, mint az acél, kinek szíve hidegebb, mint a jég. Ki kell menni, messze Budapesttől, a olvarosi homokbuckákhoz, vagy Orgo­­vány kísértetes erdejébe. És néma éjjel, szellő hallgatásakor, Hold búvásánál lehajtani a fület a földre és figyelni, fi­gyelni. Figyelni, hogy mi kél a hant alól, mit sóhajtanak elföldelt halottak, mit zörögnek elroppantott csontok. Figyelni, figyelni. Hogy milyen név emelkedik a fűszálak hajladozásából, kit mond a gö­röngy, amely oly közel van a hűlt szív­hez. Hogy a sok-sok néma és mozdulat­­lan alakról kinek a neve törekszik örök hallgatásból a föld fölé, kinek halotti átka száradt rá vak és kihűlt szemekre, f­i­gyelni, figyelni. Mert sokat tudnak a tol­­vajos és Orgovány örök lakói, sok titkot és sok borzalmat és e hallgatag tanuk sokat súghatnának. Csak oda kell szo­rítani a fület a hanthoz és figyelni , figyelni... Ott megtudhatják majd, Orgoványon és a tolvajosi homokbuckáknál, hogy ki a legények leglegényebbje, hogy a sok­sok közül ki érdemli a pályát, babért és dicsőséget... A Fővárosi Szabadelvű Párt józsefvárosi szervezkedése A fővárosi szabadelvű párt f. hó 28-án, szombaton este 8 órakor a Józsefvárosi Körben (VIII., József körút 46. sz.) párt­­vacsorát rendez, amelyen Bárczy István, Heinrich Ferenc, Rassay Károly, Sándor Pál és Ugron Gábor nemzetgyűlési képviselők, a párt vezérei meg fognak jelenni. A Magyarországi Munkáspárt szombaton este vacsorát rendez a József körúti Bandi­­féle étteremben. A pártvacsorán Dénes Ist­ván nemzetgyűlési képviselő részletesen nyilatkozik a kormány választójogi javas­latáról. ÉPÍTKEZÉST SÜRGETŐ KÜLDÖTTSÉG A MINISZTERELNÖKNÉL Bethlen István: „A kormány legfőbb gondja, hogy kora tavasszal meg­induljon az építkezés" ......­­— Gondoskodni fog a pénzügyi lehetőség megteremtéséről „Rövidesen konkrét eredmények fognak mutatkozni“ Az építkezés megindítása érdekében tud­valévően vasárnap a régi képviselőházban országos nagygyűlés volt, amely úgy határo­zott, hogy küldöttség útján lép érintkezésre a miniszterelnökkel. Ez a küldöttség ma dél­előtt jelent meg Bethlen István gróf minisz­terelnöknél, aki a küldöttséget Petrichevich­­l Horváth Emil társaságában fogadta. Bárczy István nemzetgyűlési képviselő vezette a kül­döttséget, amelynek tagjai a következők "vol­tak: Maár Ignác építész, Németh Béla dr., a Háztulajdonosok Országos Szövetségének el­nöke, Pintér Oszkár, Wichart Ferenc és Bloh Leó építőmesterek az építészegyesüle­­tek képviseletében, Lukács József vezérigaz­gató a Gyosz­, Székács Imre allnök az Omke, Ury Lajos kúriai bíró, tanácselnök a köztisztviselői érdekeltségek képviseletében. A küldöttség nevében Alpár Ignác átnyújtotta a miniszterelnöknek az országos nagygyűlés memorandumát, mint határozati javaslatot és rámutatott arra, hogy energikus intézkedések szükségesek ab­ból a célból, hogy az építkezés még a kora tavasszal megindulhasson. Hangsúlyozta, hogy elsősorban az államnak kötelessége, hogy kislakások építése által az építőiparnak foglalkozást adjon. Ez segítene a lakásínségen. Kérte továbbá, hogy telepít­sék ki a lakásokba elhelyezett hivatalokat, építsenek hivatalházakat és egyáltalán tegye lehetővé a kormány a magánépít­kezést, amihez elsősorban az akadályok elhárítása és az adómentesség visszaállítása volna szük­séges. Állami kölcsön útján leendő támoga­tást is kér a küldöttség, mert enélkül az épít­kezések megindítása el sem képzelhető. Kérte ezenkívül, hogy a meglevő házak mun­kálatainak érdekében olcsó és hosszúlejá­ratú kölcsönt biztosítson a pénzügyi kor­mány. Végül arra kérték a miniszterelnököt, hogy az országos földbirtokrendezés által házhelyekhez jutott birtokosokat részesítse megfelelő anyagi támogatásban. Bethlen István gróf minszterelnök átvette a memorandumot és a következő kijelentéseket tette: — A kormány teljesen át van hatva az építkezések sürgős megindításának jelentő­ségétől. Legfőbb gondja az, hogy kora tavasz­­szal az építkezések megindítását lehe­tővé tegye. Természetes tehát, hogy a legnagyobb sze­retettel karolja fel az ilyen kéréseket, mert tisztában van azzal, hogy az építkezések megindítása által a munkás és a közgazda­­sági érdekek is kielégítést nyernek. A maga részéről meg fog ragadni minden eszközt arra, hogy az építkezési tevékenység meg­indítható legyen. Már az elmúlt héten tár­gyalásokat folytatott a pénzügyminiszterrel, valamint a népjóléti miniszterrel és már most megtettek az illetékesek minden elő­készületet arra nézve, hogy a pénzügyi lehetőség határain belül építési munkaalkalmak teremtessenek. Az illetékes minisztériumok osztályaiban megindultak a részletes tárgyalások nem­csak az állami, hanem a magánépítkezésekre vonatkozóan is. Reméli, hogy a konkrét eredmények fognak mutatkozni. Kijelentené végül a miniszterelnök, hogy az építőérdekeltségekkel a népjóléti miniszter állandó összeköttetést óhajt fentartani. Kiépítik a Wekerle-telepet A nemzetgyűlés tegnapi ülésén Tamássy József egységespárti képviselő határozati ja­vaslatot nyújtott be, hogy a kormány a ta­vasszal meginduló építkezések során a We­­kerle-telep már tervbe vett kiépítését foly­tassa. Bod János pénzügyminiszter erre vonatkozóan kijelen­tette, hogy a pénzügyminisztérium részéről a We­­kerle-telep kiépítése ellen semmiféle akadályt nem gördítenek. Foss József népjóléti miniszter ma délben magához kérette Petrichevich-Horváth Emil államtitkárt, aki a lakásépítéssel foglalkozó ügyosztályokat vezeti és több mint egy óra hosszat tanácskozott vele. A tanácskozáson a tavasszal megkezdődő építkezésekről, fő­leg a Wekerle-telep kiépítéséről volt szó. Beavatott helyről kapott értesülésünk sze­rint a népjóléti minisztérium rövidesen el fogja rendelni a Wekerle-telep kiépítésének megindítását. Ára 2000 korona Ebert utóda, Marx Berlin, február 28. (Az Esti Kurír tudósítójának telefon­jelentése.) Ebert utódlásának kérdésével a politikai körök rendkívül behatóan foglal­koznak. Általános felfogás szerint Marxnak, a Centrumpárt vezérének van legtöbb kilátása arra, hogy a birodalom elnökévé válasszák. A republikánusok az ő kezében látják leg­jobban biztosítva a köztársaság sorsát. Marx mellet fognak szavazni a centrum, a demo­kraták és a szociáldemokraták; ennek a három pártnak egysége az elnökválasztás kérdésében biztosítva van. A jobboldal kétségtelenül Marx ellen foglal állást, de az idetartozó pártok több jelölt közt oszlanak meg. Egyesek Tirpitz, mások Wallraff mellett vannak és van pártja Jarcs dr.-nak is. Emlegetik Vilmos volt trónörö­kös elnökjelöltségét is, erre azonban a m­on­­archistákon kívül alig gondol valaki.

Next