Esti Kurir, 1925. március (3. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

Vasárnap, 1925 március 1 3. oldal Kiss Ferenc, a Márffy - pör korona - tanúja meghívta az újságírókat és előttük mellbelőtte magái A Hollandia kávéházból betelefonált a rendőrségre, hogy óriási szenzációhoz jöjjenek ki az újságírók. Amint az újságírók autója megállt a kávéház előtt, forgó­pisztollyal mellbelőtte magát — Életveszélyes állapotban a Rókus-kórházba vitték Kiss Ferenc, a Márffy-féle bőmbe per egyik legtöbbet emlegetett szereplője, ma délelőtt tizenegy órakor bizarr, íeátrális formák kö­zött öngyilkosságot követett el. A szerencsét­len sorsú fiatalember, mint pelyhedzö állú, 'éretlen gyerekember került Márffyék titok­zatos társaságába. Előbb Pécsett volt hivatal­nok s ott megismerkedett a pécsi ébredő if- jakkal, akik teljesen megmételyeztek ezt a fclmüvelt, primitív írnokot. Látták rajta, hogy le van rongyolódva, sokszor betevő fa­latja sincs, meglátták rajta, hogy a kicsiny, kerek koponyájú patkányszemü, sovány fiú mindenre kapható. Sokszor jó szóért, sokszor szuggesztiós, nagyhangú frázisokkal azt lehet vele csinálni, amit akarnak. És Kiss Feren­cet az ébredötársaság magához ölelte, fölcsá­bították Budapestre s 1922-ben már saját ivallomása szerint bejár az ébredők józsefvá­rosi kerületi helyiségeibe, ismeri a bombu- pör szereplőit, sok titokzatos dolgot tudott róluk és Kiss Ferenc volt az, aki az erzsébet városi bombamerényletről az első vallomást teszi, amelyet mind a mai napig fentartoít. Kiss Ferenc szerepe a bomba- merényletekben Ismeretes, hogy Kiss Ferenc a Márffy-per főtárgyalásán vádlott volt, mert bevallotta, hogy részlvctt a Koháry uccai bombamerény­let előkészítésében. Éz a bombamerénylet szerencsére nem sike­rült és így Kiss Ferencre nem várt nagy bün­tetés, de a bombaper főtárgyalásán mégsem jelent meg. A törvényszék a tárgyalás előtt ugyanis kaució ellenében szabadlábra helyez­te Kisst, s amikor közeledett a főtárgyalás j jdeje, Kiss Ferenc nyomtalanul eltűnt Buda­pestről. Később életjelt adott magáról s több levélben megírta, hogy el kellett menekülnie, mert Üldözik, el kell hagynia az ország területét, mert az a sötét társaság, amely ellen vallott, mindenfelé kinyúló karjaival végezni akar vele. Hosszú leveleiben megírta, hogy nem akarja magát kivonni az igazságszolgáltatás keze alól, helytáll mindenért, csak fél Márffyék- tól. Megvárja azt az időpontot, amikor al­kalmasnak találja a budapesti atmoszférát a visszatérésre s akkor megjelenik újra bírái előtt. Kiss Ferenc hónapokig bujdosott külföl­dön.. Közben kihirdették a Márffy-pör első­fokú ítéletét is, de az ítélet szövege nem em­lékezik meg Kiss Ferencről. Néhány héttel ezelőtt hirtelen fölbuk- kant Kiss Ferenc Budapesten. Egészen levolt sovánvodva, kis madárfeje még apróbbra kerekedett, sápadtan, kiéhez­ve, toprongyos ruhában járkált az éjszakai Budapest uccáin, mert nappal nem mert mu­tatkozni a városban. Egy-két bizalmas isme­rősét látogatta csak meg, eljárt egyes szer­kesztőségekbe míg jóakaróitól kapott egy-egy ep ruhadarabot, kabátot, nadrágot, egy-pár gummitalpú sárga félcipőt. Kiss Ferenc több­ször megjelent az Esti Kurír szerkesztőségé­ben ahol elmondotta, hogy még mindig üldözik őt és fenyegető leveleket kap. Sóvárogva mesélt arról, hogy szeretne egy biztos, rendes állást kapni, hogy nyugodtan levethesse sötét emlékei nyomasztó súlyát. Olyan állást szeretett volna kapni, ahol gond­talanul, nyugodtan megélhetne. Ez azonban hosszú utánjárással sem sikerült Kiss Fe­rencnek s miután mégis élnie kellett vala­hogy, kis üzletek lebonyolításába kezdett. vesztegetett, tgy látszik egészen kicsi haszon­nal megelégedett. Kiss Ferenc az utóbbi hetekben mindennapos látoga­tója lett a főkapitányság sajtóirodájá­nak. A rendőri riporterek ismerték az életét és Kiss Ferenc szívesen látogatott be a sajtó­irodába, ahol az újságírók vettek néha-néha egy-két doboz cigarettát. De az utolsó percig sem árult el semmi különöset. Csak arról panaszkodott, hogy alig tud így is megélni, mert még min­dig fél üldözőitől. A legutolsó héten minden reggel pontosan megjelent a sajtóirodában. Szerényen oda­egy óriási szenzáció ügyében siessenek ide ki hozzám, kint vagyok az Aréna úton a Hollandia-kávéházban. Óriási szenzáció lesz. Várom önöket. Az újságírók tréfának vették a dolgot s azt hitték, hogy az utóbbi időben elsavanyo- dott kedélyű Kiss Fernec arra vetemedett, hogy ízetlen tréfával kicsábítsa a ligetbe az újságírókat, öt perc múlva újra megszólalt a csengő. Megint Kiss Ferenc jelentkezett. Csak ennyit mondott : — Kérem uraim, üljenek autóba, siessenek az Aréna út 84 alá, a Ilollandia-kávéházba, megéri az autóköltscgcl, mert a mai nap szenzációját találják itt majd. Kiss Fér eme Sélt az üldözőktől iÜgy látszik jóakaratú ismerősei támogatták csakugyan, mert néhány hét óta kisebbér- fékű árúkat bíztak reá, hogy azokat adja el. így jutott néhány koronához, amelyet úgy szerzett, hogy először tűzkövet árúit, majd a hóna alá kapott külföldi különlegességi ci­garettákat s egy doboz cigarettát, amelyben húsz Abdula van, hatvanezer koronájával Ideges erahereknél és lelkíbctegeknél az enyhe termé- taetes „FERENC JÓZSEF“-keserüvíz jő emésztésit tiszta fejet és nyugodt alvást teremt. Világhírű idegorvosok véleménye alapján a Ferenc Józscf-vlx használata kivá­lóan ajánlható. Kapható gyógyszertárakban, drogériák- bau és lűszertízletekben. jíaOA du. N ú 7 Kiss Ferenc levele, amellyel az újságírókat a kévébázba invitálta állt az ajtó mellé s várt, hogy valaki egy doboz cigarettát vegyen tőle. Közben látha­tóan tiszórakozott a nyüzsgő, ideges munkán, a sajtóiroda színes mozgalmasságán és ér­deklődve figyelte a rendőri riporterek min­dennapos munkáját. Az újságírók természe­tesen azt hitték, hogy inkább a kíváncsiság vonzza őt a főkapitányság épületébe. Tegnap egész két óráig ott ődöngött a rendőrség épülete előtt Kiss Ferenc. Eltré­fálkozott a rendőri tudósítókkal s többször említette, hogy fog ő még va­lamilyen nagy szenzációt produkálni, Írnak majd még róla az újságírók. Mindenki azt hitte, hogy Kiss Ferenc megint valamilyen nagyjelentőségű leleplezésre ké­szül. Tegnap délután óta aztán nem látták. Ma reggel már szinte hiányzott a sajtóirodá­ból. Elmúlt már tíz óra s az eddig mindennapos Kiss Ferenc nem jelentkezett. Tizenegy óra előtt néhány perccel meg­szólalt a rendőri sajtóiroda telefonja. Kiss Ferenc telefonon beje­lents a szenzációt Egyik kollégánk lépett a telefónhoz s a fölhívó a következőket mondotta : — Halló, itt Kiss Ferenc beszél. Kérem a riporter urakat, A főkapitányság sajtóirodájának tagjai, a napilapok rendőri rovatvezetői csodálkozva néztek egymásra. Felhívták a mentőket, a mentők semmilyen eseményről nem tudtak. Miután másodszor is ilyen határozottsággal jelentette ki Kiss Ferenc, hogy sürgősen menjenek ki az újságírók, mert nagy szen­záció vár rájuk, beüllek az újságírók egy autóba s tíz perc alatt kint voltak az Aréna úton. Egyszerre hárman ugrottunk le a gép­kocsiból. A Hollandia-kávéház a ligetre néz nagy tükörablakaival s a széles Aréna úton csak egy-két téli járókelő ődöngött ebben az időben. A kávéház előtt néma csend, sehol a közelben egy rendőr. A szenzációnak semmi nyoma. Már-már bosszankodva gondoltuk, hogy talán mégis rossz telefóntréfa történt. Benyitottunk a Ilollandia-kávéházba. Az első pillanatban szétnéztünk az ékalakú nagy tá­gas kávéház helyiségében. Egy árva vendég nem ült a kávéházban. Ugyanolyan téli csönd, mint kint a ligetben. Alig csapódott be mögöttünk az ajtó, észrevettük a liget felöli oldalon, hátul a fal mellett az egyik páholyban Kiss Ferenc felnyúló hosszú, sovány alakját, amint sápadtan és idegesen néz ránk, hogy vájjon valóban mi jöttünk-e ki a kávéházba, figyel. Kiss Ferenc a kávéházi páholyban mellbelőtte magát A tréfa mosolya nem ült most az arcán. Abban a pillanatban, mikor az első lépést tettük felé, halk durranás hallatszik. A szun­dikáló pincér felriad az egyik asztal mellett. Mindez pillanatok alat játszódik és csak azt látjuk még, hogy Kiss Ferenc ledől a pam- lagra. Nem hitte senki, hogy revolverlövés hallatszott. Odaszaladtunk a páholy felé, de Kiss Ferenc már nyöszörögve, véres mellel feküdt a zöld pamlagon. Rövid télikabátja olt hevert mellette, mellé­nye és kabátja kigombolva. Szegényes sötét­kék inge merő friss vérrel tapadt testére. Eb­ben a pillanatban már elvesztette eszméletét is. Szemét lehunyta s arca kékes-sárga lett. Szaladunk a telefonhoz, értesítjük a mentő­ket. Kiss Ferencet lefektetjük. Ott fekszik mellette a hatmlfliméteres forgópisztoly, amellyel Kiss a bejelentett szenzáció után raellbelötte magát. Alig ocsúdunk fel Kiss Ferenc körül, hogy az első segélyt nyújtsuk neki, már tülköl a ká­véház előtt a mentők autója. A mentőorvos besiet a kávéházba, kötszerládácskával, lesza- kíhfn Kiss Ferenc testéről az inget és ezt mondja : — Az öngyilkos jobbkezével lőtt. Jobb mellbimbója alatt hatolt be a 0*j­Kiss Ferenc lyó, keresztüilőíífc a tüdőt s a hátán ! szaladt ki. A mentőorvos bekötözte a sebesültet, aki halk nyöszörgéssel feküdt a pamlagon s üsz- szefüggéstelen, fájdalmas szavakat mormolt. A mentőorvos azt mondja, hogy ci tüdőt ke- rcsztülfúrta a golyó s a belső elvérzcs veszélye fenyegeti Kiss Ferenc életét. Hordágyon vitték ki a mentőautóba Kiss Fe­rencet, hogy a Rókus-kórházba szállítsák. Mindez oly gyorsan és izgalmas sietséggel ját­szódott le, hogy a kávébáz akalmazottai nem tudtak idejében még rendőrt hívni a szomorú eseményhez. Az öngyilkos feíscsálevclei az újságírókhoz A rendőri riporterek leveleket találtak az öngyilkosnál. Kiss Ferenc az utolsó percben elővette noteszét, amelybe sietős, reszkető kézírással, tintaceruzával három lapra írta három búcsúlevelét. Úgy látszik, ezt már a telefonálás után vetette papírra, akkor, amikor biztos volt, hogy jön­nek az újságírók. Az első levelet annak az újságírónak címezte, akivel telefonon beszél­getett. Ezt írja: „Kedves Szerkesztő Űr! Ne haragudjon, hogy kifárasztottam ma­gukat, de a humorom még az utolsó percben sem vesztettem el. ők azt hit­ték, hogy félek a haláltól, pedig nem. Üdvözli Kiss Ferenc/4 A másik lapon ez a pár kúsza sor állott: ..Megteszem rég óhajtott kívánságukat. Most már nyugodtak lehetnek. Szeret­ném látni az arcokat, amikor ide be­lépnek. Üdv. Kiss Ferenc." A notesz harmadik lapján csak egy sor, Az utolsó gondolata, az utolsó kézírása: „Csak a maguk megérkezéséi várom." E bucsusorokat Kiss Ferenc ott írta izga­tottan a kávéházban. A Hollandia kávéház alkalmazottai mondják el: —■ Tíz óra után lépett a kávéházba. Leült az asztalhoz, zsebéből elővett egy fehér le­vélpapírt és egy borítékot. Rendelt egy ká-, vét, chartreuset, vett tiz darab cigarettát, rá­gyújtott és nyugodtan, hosszan írta levelét. Mikor a levelet leragasztotta, láttuk, hogy azt a zsebébe teszi. Fölkelt, odariient ja telefon­hoz és hangosan a főkapitányságot szólította, majd a sajtóirodát kérte. Csodálkoztunk is, hogy valami nagy szenzációról beszél hango­san. Abban a pilanaman, amikor megállt az autó. láttuk, hogy gyanús mozdulatot tesz, s amikor beléptek oz újságírók a kávé- házba, eldördült a revolver. Az asztalon két leragasztott levél feküdt. Az egyik levelet Kiss Ferenc Hetényi Imre dr. főkapilányhelyettesnek cí­mezte, a másikat ügyvédjének, dr. Vajda Bélának írta. \ \ ■ — — \ vítfüjj %% Ma záróra reggel Minden esíe ffA Kardess Géza »J dalkölrő és zeneszerző énekel és muzsikál elsőrendű fajborok, órakor kitűnő olcsó konyha \ i a&ur I \ I

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék