Esti Kurir, 1925. március (3. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
4. oldal Vasárnap, 1925 március 1 torinait Kiss Ferenc barátkozása és összeütközése Márffyékkal a merényletek után ! Kiss Ferenc valami egészen csodálatos vegyüléke volt a fanatikus igazságkeresés bajnokának és a félművelt, hazudozó suhancnak. Alapjában véve nem is lehet tudni, miért kereste ily fanatikusan az igazságot: azért-e, mert ez lelki szükséglete volt, vagy pedig, hogy önmagát mentse ? Annyi bizonyos, hogy őszintén és komolyan megbánta azokat a cselekedeteit, amikor a bombavetők társaságához tartozott. Úgy látszott, hogy nem is volt más célja, mint hogy a nyomozóhatóságok előtt teljesen tisztázza Márffyékkal szemben szerepét. Lehet, hogy csak azért tette mindezt, hogy a saját cselekedeteinek következményeit enyhítse. Meg kell állapítani azonban, hogy erre alapjában véve nem is volt túlságosan nagy szükség. Ő maga nem volt bűnös. Márffyék társaságába akkor került, amikor ezek már merényleteik nagy részét elkövették. Csupán egyetlen merényletük esett arra az időre, amikor már Kiss Ferenc a társaságukhoz tartozott. Ebben sem vett aktív részt Kiss Ferenc, sőt csak utólag értesült róla. A merénylet idején nem is volt Pesten, hanem Pécsett tartózkodott édesanyjánál. Mióta hazajött, úgyszólván nem volt betevő falatja. Az első perctől kezdve azon munkálkodott, hogy bizonyítékokat gyűjtsön Márffyék ellen, akik tudvalévően mindvégig állhatatosan tagadtak. Az Esti Kurír-bán sorjában leplezte le azokat a machinációkat, amelyekkel a bombavetők előre megkonstruálták a tagadás taktikáját. Bizonyítékokat szerzett, gyűjtötte a tanúkat, akikkel azt akarta bizonyítani, hogy a fogházban hogy leveleztek egymással a bombamerénylet elkövetői és hogy ezekben a levelekben milyen megállapodásokra jutottak. Kissnek más más bizonyítékok voltak a kezében A legutolsó időkben nagy terven dolgozott Kiss Ferenc. Olyan bizonyítékoknak jutott a nyomára, amellyel végérvényesen, minden kétséget kizáró módon bizonyíthatta volna Márffyék bűnösségét. Ez a bizonyíték Chriaszti József emlékirata lett volna, amelyet ez halála előtt írt. Chriasztin tudvalévően a fogházban még a főtárgyalás előtt elhatalmasodott súlyos tüdőbetegsége, úgy hogy átszállították őt a rabkórházba. Állapota azonban itt sem javult, sőt napról-napra súlyosbodott, míg elérkezett halálához. Halála előtt védője beadványt terjesztett az ügyészség elé, amelyben kérte védence szabadlábra helyezését azon a címen, hogy az már úgy sem fog sokáig élni. Az orvosszakértők véleményének meghallgatása után az ügyészség el is rendelte Chriaszti József szabadlábrahelyezését. Kocsi ment érte a rabkórházba és hazaszállították lakására. Chriaszti József azonban ekkor már haldoklótt és és két órával szabadlábrahelyezése után meghalt. Chriaszti emlékiratai háziasszonyánál vannak Chriaszti, mikor már közeledni érezte halálát, terjedelmes emlékiratot írt, amelyben pontosan megírta az összeesküvés történetét és részletesen előadta a merényletek összes momentumait. Ehhez az emlékirathoz valami előszófélét is írt Chriaszti és ebben az előszóban megokolja, hogy miért írja meg az összeesküvők cselekedeteinek históriáját. Eszerint az előszó szerint Chriasztit a lelkiismeret furdalta és hogy könnyítsen lelkén, mielőtt Isten trónusa elé járul, az emlékiratban meggyónta a saját és társai összes bűnét. Ezt az emlékiratot csupán egy ember látta: egy hivatalnok, aki abban az időben sikkasztásért volt lecsukva és aki Chriasztival egy cellában volt elzárva. Ennek az embernek Chriaszti megmondotta, hogy hol rejti el a memorandumot. Kabátja bélésébe varrta és halála után ez a memorandumot tartalmazó kabát, Chriaszti többi ruhadarabjával együtt Chriaszti szobaaszonyához került, aki ezeket a holmikat azóta is mint kegyeletes ereklyéket őrzi. Az emlékiratot állítólag olyan jól elrejtették, hogy az asszony máig sem tudja, hogy birtokában van. A sikkasztó hivatalnok azóta kiszabadult és jelenleg Bécsben tartózkodik. Mikor Kiss Ferenc Budapestre jött és megkezdte leleplezéseit, a bécsi hivatalnok érintkezésbe lépett és tudtára adta neki ezeket a titkokat. Kiss Ferenc harca Chriaszti emlékirataiért Kiss Ferenc ettől kezdve agyafúrt terveken törte fejét, hogy hogyan szerezhetné meg a memorandumot. Nem akart a rendőrséghez fordulni segítségért, mert valóságos mániákusa volt a félelemnek, hogy a bamba vetők kezei még most is mindenhová elérnek. Félt, hogyha a rendőrség kezébe jutnak ezek az iratok, ő sosem fogja tudni azokat felhasználni. Hiába volt minden rábeszélés, kapacitálás, semmivel sem lehetett őt megnyugtatni. A betegességig bizalmatlan volt. Saját maga akarta kézrekeríteni Chriaszti végső vallomását s az volt a terve, hogy szó szerint leközöleli azt az Esti Kurírban. A megjelenése előtt letétbe akarta helyezni az eredeti kéziratot ügyvédjénél, Vajda Béla dr.-nál, akiben fanatikusan bízott s hirdette, hogy az ő megóvja mindenféle veszélytől. Kiss Ferenc utolsó tervei különböző terveket eszelt ki. Egyszer elhatározta, hogy mint detektív megy el az öregasszonyhoz és házkutatást rendez nála. Máskor meg, mint házaló handlé akart beállítani hozzá és miközben az ócska ruhákat értékelte volna, aközben remélte, hogy valahogyan elcsenheti a kérdéses iratokat. Mindezeket a terveket azonban nem merte megvalósítani, mert esetleg összeütközésbe kerülhetett volna a törvényekkel, már pedig ettől irtózott legjobban. Az öregasszony címét sem volt hajlandó elárulni, mert félt, hogy megkerülésével mégis a rendőrség kezébe jutnak a fontos iratok, így tervezgetett már hetek óta. Alig néhány napja, hogy munkatársunkkal tanácskozott az iratok megszerzéséről. Azóta nem mutatkozott. Hogy ez alatt a hét alatt mi dúlt benne, azt bizonyára soha nem lehet már kideríteni. Kiss Ferenc mellbelőtte magát és a súlyos titkot elvitte magával. Egy tragikus, összeomlott gyermekéletbe lőtt be a revolvergolyó, amelyet ki tudja ki irányított Kiss Ferenc szíve felé? úgy látszik hosszabb tartalmú leragasztott borítékban lévő levelet hagyott hátra. Ezt a levelet a főkapitányság sérülési osztályáról ki fogják kézbesíteni Vajda ügyvédnek. Érdekes, hogy néhány nappal ezelőtt Vajda Béla dr. Kiss Ferenc védőügyvédje felkereste Schweinitzer József rendőrkapitányt és bejelentette, hogy védence, Kiss Ferenc néhány nappal ezelőtt meglátogatta és lpanaszolta, hogy a Mária Valériakávéház közelében megint megfenyegették. Ezért Kiss Ferenc szeretne fegyverviselési engedélyt kapni. Arra kérte az ügyvédet, járja ki a rendőrségen, hogy önvédelmi célból revolvert kaphasson. Schweinitzer annak idején azt a feleletet adta az ügyvédnek, hogy Kiss Ferenccel személyesen szeretne beszélni. Kiss Ferenc azonban nem jelentkezett. Úgy látszik, hogy a halálra szánt fiatalember már napok óta foglalkozott az öngyilkosság gondolatával. ♦ A Rókus-kórházban nyert értesülésünk szerint a golyó, amely Kiss Ferenc tobbi mellbimbója alatt hatolt be, Kiss Ferenc tüdejébe, a lapocka alatt akadt meg. Műtétről szó sem lehet. Kiss Ferenc aléltan, sápadtan fekszik a kórházi ágyon. Állapota olyan, hogy az operáíciót még megkísérelni nem lehet Nagyon kevés remény van arra, hogy a belső vérzésekkel küzködő ember felépülhessen. Állapota életveszélyes. 95 Amire Márffyék vérbírósága ítélt, most bekövetkezett.‘ ‘ A főkapitányságra bevitték a Kiss Ferencnél talált két leragasztott borítékot. A Hetényi főkapitányhelyettesnek címzett levelet felbontották. Ebben Kiss Ferenc nagyjában a következőket írja: „A Márffy-féle társaság leleplezése óta elvesztettem minden barátomat. Egyedül, életuntán bolyongtam a városban. Félnem kellett. Ma bekövetekzett az, amire a Márffy-féle vérbiróság, amelynek tulajdonképeni helyes neve „Gyilkosok Szövetsége", régóta várt, hogy követem Chriaszti Józsefet a halálba. Üldöztek, megfenyegettek, nem bírom tovább ezt elviselni, elfáradtam és ezért követtem el az öngyilkosságot. Kérem értesítsék kíméletesen az édesanyámat. Holttestemet ne boncolják fel." Kiss Ferenc ügyvédjének egy vastagabb. Balázsagt^tömör részletre ■mir ^ képviseletet vállalnék fűszer- csemege* és IWll fBg jfjff Ág/ cukorkaszakmából, elsőrangú gyáraktól „Zenó„ fÜ® •/ névre. Leveleket „Defensorhoz“ Ráday ucca kt A rendőrség a temetésen megjelentek között reméli Leher Amália gyilkosát leleplezni ■.. ....... Teljesen reménytelen a nyomozás — Minden pozitív adat nélkül kutatnak a detektívek — Megjelenik-e a gyilkos áldozata temetésén ? A főkapitányságon ma délelőtt tizenkét óra után több detektívcsoportot rendeltek be egy külön szobába. Hosszas megbeszélés után a detektíveket kivezényelték Leier Amália ma délutáni temetésére. A külön szobába berendelt detektíveknek a nyomozás vezetői ugyanis elmondották, hogy évtizedes tapasztalata a budapesti főkapitányságnak, hogy a gyilkos ellenállhatatlan lelki kényszer hatása alatt majdnem mindig megjelenik a gyilkosság helyszínén, vagy pedig áldozatának a temetésén, lelkifurdalásban mindenkép látni akarja a gyilkos, tettének befejező mozzanatait. Így- a feltevés szerint - Leher Amália gyilkosa is minden valószínűség szerint megjelenik áldozatának temetésén. A rendőrség meg van győződve és feltétlenül hisz abban, hogy a gyilkos két hónapos izgalommal leste, hogy mikor pattan ki a Teréz körúti lakás irtózatos titka. A feltevés szerint mindennap remegve vásárolhatta meg a napilapokat és kutatva figyelte, hogy megtudták-e már sötét gaztettét. Bizonyára megint őrlő kíváncsiságtól hajtva meg fog jelenni a temetés nagy tömegében, mert látni, figyelni akarja az utolsó lépéseket. Éppen ezért a detektívek figyelmét ma felhívták arra, hogy a délután három órakor kezdődő temetésen résztvevő nagyközönség csoportjába vegyüljenek el, helyezkedjenek el szétszórtan és figyeljék, hogy nem jelent-e meg ott valamilyen gyanús ember, aki feltűnő viselkedésével vagy egyéb módon áruló nyomot ad a rendőrség kezére. Ezt a gyanús embert, ha valóban megjelenik a temetésen, kövessék nyomon, kísérjék figyelemmel, mert most már ez az egyetlen utolsó reménye van csak a rendőrségnek arra, hogy a két hónap előtt történt gyilkosság tettesét valahogyan kézrekerítsék. Ma délelőtt ugyan folyt különböző irányban nyomozás, de ez már csak végső kísérletezés bizonytalan irányokba. A rendőrségnek ugyanis semmi pozitív nyom sem áll rendelkezésére, amelyből az ügy sikeres nyomozására számíthatnak. Az a burkoltan hangoztatott „biztos nyom", amelyben a rendőrség bízik, sem egészen határozott, inkább sejtés. Csupán. Éppen ezért most az utolsó szalmaszál a temetési tömeg megfigyelése és hogy akadnak-e valamilyen eredményre, az is kétséges. Bizonyos, hogy a gyilkos, aki két hónapig edzette lelkiismeretét, ha meg is jelenik a temetésen, nem valószínű, hogy külső viselkedésével elárulja magát Ezért most úgy látszik, hogy végleges eredménytelenségbe fullad LeirerAmália gyilkosának kinyomozása. Eltemették Leirer Amáliát Lapzártakor jelentik: Félhárom. Halkan szitál a langyos téli eső. A villamosok itt- percenkint jönnek, csak úgy ontják magukból a kiváncsi tömeget. Fejkötős asszonyok és úri dámák, jólöltözött férfiak, apró gyerkőcök, cselédek és a társadalom minden rétegéből való egyének sereglenek a halottas ház köré. Rendzavarás nem történik. Talán harminc-negyven rendőr és rengeteg detektív ügyel a rendre. A halottasház előtt körülbelül ötszázhatszáz főnyi tömeg áll szép sorban elrendezkedve. Az első számú teremben — ez a legfényesebb — van Leher Amália felaratalozva. A rendőrök senkit nem engednek a ravatal közelébe. A többi teremből szintén temetnek, de arra senki sem kíváncsi. Izgatottan nézi mindenki az órát, mikor lesz már három óra. Ekkorra van kitűzve ugyanis a temetési szertartás. A rendőröknek kiadták a szigorú parancsot, hogy csak a hozzátartozókat és a sajtó munkásait szabad beengedni a halottasházba. A hozzátartozók közül még nincs itt senki. Néhány hírlapíró, fotográfus és rajzoló megy be a I. számú terembe. Leher Amália holtteste nehéz, aranycirádás tölgyfakoporsóban nyugszik. A ravatalt huszonöt gyertya fénye világítja meg. Két hatalmas babérkoszorú fekszik a koporsón, a babérlevelek közül fehér rózsák bukkannak elő, amelyek illatossá teszik a levegőt. Köröskörül a falak mentén örökzöld fenyők sorakoznak. Három órakor azután csendben megkezdődik a szerencsétlen Leher Amália temetése. Elhalasztották a nagyköveti konferencia ülését Párizs, február 28.Az Esti Kurír tudósítójának távirata. .A nagyköveti konferencia hétfőre tervezett ülését csütörtökre halasztották. A nagyköveti konferencia ugyanis az ellenőrzésre vonatkozó jegyzékkel csakis akkor foglalkozhatik, ha a versaillesi szövetségközi katonai bizottság véleményes jelentést terjeszt eléje. Ebben a bizottságban azonban Foch tábornagy felfogása szembekerült a bizottság angol tagjainak felfogásával és ezt az ellentétet még nem sikerült kiküszöbölni. n I Annii II I fi I ltfi I HIT valódi perzsa, magyar, perzsa argaman, aksmünsz y I S fy II A A U 11 I U H I térszönyegeket és selyemlényű makett átvetelte ULUdUll MuHnULflfi I SOMOGYIJÁN DOB-UTCA 22. sz (Holló utca sarok.)Niit a SUSITZKY alkalmi áruház, Andrássy út 17. szám. A megnyitás elsőő napjaiban egészen március hó 10-ig a raktáron lévő szövet-, vászon-, mindennemű kötött- és textillárukat tiagMM araion árum