Esti Kurir, 1925. március (3. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

4. oldal Vasárnap, 1925 március 1 t­orinait Kiss Ferenc barátkozása és összeütközése Márffyékkal a merényletek után ! Kiss Ferenc valami egészen csodálatos ve­­gyüléke volt a fanatikus igazságkeresés baj­nokának és a félművelt, hazudozó suhanc­­nak. Alapjában véve nem is lehet tudni, miért kereste ily fanatikusan az igazságot: azért-e, mert ez lelki szükséglete volt, vagy pedig, hogy önmagát mentse ? Annyi bizo­nyos, hogy őszintén és komolyan megbánta azokat a cselekedeteit, amikor a bombavetők társaságához tartozott. Úgy látszott, hogy nem is volt más célja, mint hogy a nyo­­­­mozóhatóságok előtt teljesen tisztázza Márffyékkal szemben szerepét. Lehet, hogy csak azért tette mindezt, hogy a saját cselekedeteinek következményeit eny­hítse. Meg kell állapítani azonban, hogy erre alapjában véve nem is volt túlságosan nagy szükség. Ő maga nem volt bűnös. Márffyék társaságába akkor került, amikor ezek már merényleteik nagy részét elkövet­ték. Csupán egyetlen merényletük esett arra az időre, amikor már Kiss Ferenc a társasá­gukhoz tartozott. Ebben sem vett aktív részt Kiss Ferenc, sőt csak utólag értesült róla. A merénylet idején nem is volt Pesten, hanem Pécsett tartózkodott édesanyjá­­nál. Mióta hazajött, úgyszólván nem volt be­tevő falatja. Az első perctől kezdve azon munkálkodott, hogy bizonyítéko­kat gyűjtsön Márffyék ellen, akik tudvalévően mindvégig állhatatosan tagadta­k. Az Esti Kurír-bán sorjában leplezte le azokat a machinációkat, amelyekkel a bombavetők előre megkonstruálták a taga­dás taktikáját. Bizonyítékokat szerzett, gyűjtötte a tanúkat, akikkel azt akarta­­ bizonyítani, hogy a fogházban hogy le­­­­veleztek egymással a bombamerénylet elkövetői és hogy ezekben a levelekben milyen megállapodásokra jutottak. Kissnek más m­ás bizonyítékok voltak a kezében A legutolsó időkben nagy terven dolgozott Kiss Ferenc. Olyan bizonyítékoknak jutott a nyomára, amellyel végérvényesen, minden kétséget kizáró módon bizonyíthatta volna Márffyék bűnösségét. Ez a bizonyíték Chriaszti József emlék­irata lett volna, amelyet ez halála előtt írt. Chriasztin tudvalévően a fogházban még a főtárgyalás előtt elhatalmasodott súlyos tü­dőbetegsége, úgy hogy átszállították őt a rab­kórházba. Állapota azonban itt sem javult, sőt napról-napra súlyosbodott, míg elérke­zett halálához. Halála előtt védője beadványt terjesztett az ügyészség elé, amelyben kérte védence szabadlábra helyezését azon a címen, hogy az már úgy sem fog sokáig élni. Az or­vosszakértők véleményének meghallgatása után az ügyészség el is rendelte Chriaszti Jó­zsef szabadlábrahelyezését. Kocsi ment érte a rabkórházba és hazaszállították lakására. Chriaszti József azonban ekkor már haldok­lótt és és két órával szabadlábrahelyezése után meghalt. Chriaszti emlékiratai házi­­asszonyánál vannak Chriaszti, mikor már közeledni érezte halálát, terjedelmes emlékiratot írt, amely­ben pontosan megírta az összeesküvés tör­ténetét és részletesen előadta a merény­letek összes momentumait. Ehhez az emlékirathoz valami előszófélét is írt Chriaszti és ebben az előszóban meg­okolja, hogy miért írja meg az összeesküvők cselekedeteinek históriáját. Eszerint az elő­szó szerint Chriasztit a lelkiismeret furdalta és hogy könnyítsen lelkén, mielőtt Isten trónusa elé járul, az emlékiratban meg­gyónta a saját és társai összes bűnét. Ezt az emlékiratot csupán egy ember látta: egy hivatalnok, aki abban az időben sikkasztásért volt lecsukva és aki Chriaszti­­val egy cellában volt elzárva. Ennek az embernek Chriaszti megmondotta, hogy hol rejti el a memorandumot. Kabátja bélésébe varrta és halála után ez a memorandumot tartalmazó kabát, Chriaszti többi ruhadarabjával együtt Chriaszti szobaaszonyához került, aki ezeket a holmikat azóta is mint kegye­­letes ereklyéket őrzi. Az emlékiratot állítólag olyan jól elrejtet­ték, hogy az asszony máig sem tudja, hogy birtokában van. A sikkasztó hivatalnok azóta kiszabadult és jelenleg Bécsben tartózkodik. Mikor Kiss Ferenc Budapestre jött és megkezdte le­leplezéseit, a bécsi hivatalnok érintkezésbe lépett és tudtára adta neki ezeket a titkokat. Kiss Ferenc harca Chriaszti emlékirataiért Kiss Ferenc ettől kezdve agyafúrt terveken törte fejét, hogy hogyan szerezhetné meg a memorandumot. Nem akart a rendőrséghez fordulni segítségért, mert valóságos mániákusa volt a félelemnek, hogy a bamba vetők kezei még most is mindenhová elérnek. Félt, hogyha a rendőrség kezébe jutnak ezek az iratok, ő sosem fogja tudni azokat felhasználni. Hiába volt minden rábes­zélés, kapacitálás, semmivel sem lehetett őt meg­nyugtatni. A betegességig bizalmatlan volt. Saját maga akarta kézrekeríteni Chriaszti vég­ső vallomását s az volt a terve, hogy szó szerint leközöleli azt az Esti Kurír­ban. A megjelenése előtt letétbe akarta helyezni az eredeti kéziratot ügyvédjénél, Vajda Béla dr.-nál, akiben fanatikusan bízott s hirdette, hogy az ő megóvja mindenféle veszélytől. Kiss Ferenc utolsó tervei különböző terveket eszelt ki. Egyszer el­határozta, hogy mint detektív megy el az öregasszonyhoz és házkutatást rendez nála. Máskor meg, mint házaló handlé akart be­állítani hozzá és miközben az ócska ruhá­kat értékelte volna, aközben remélte, hogy valahogyan elcsenheti a kérdéses iratokat. Mindezeket a terveket azonban nem merte megvalósítani, mert esetleg összeütközésbe kerülhetett volna a tör­vényekkel, már pedig ettől irtózott legjobban. Az öreg­asszony címét sem volt hajlandó elárulni, mert félt, hogy megkerülésével mégis a rendőrség kezébe jutnak a fontos iratok, így tervezgetett már hetek óta. Alig né­hány napja, hogy munkatársunkkal tanács­kozott az iratok megszerzéséről. Azóta nem mutatkozott. Hogy ez alatt a hét alatt mi dúlt benne, azt bizonyára soha nem lehet már kideríteni. Kiss Ferenc mellbelőtte ma­gát és a súlyos titkot elvitte magával. Egy tragikus, összeomlott gyermekéletbe lőtt be a revolvergolyó, amelyet ki tudja ki irányított Kiss Ferenc szíve felé? úgy látszik hosszabb tartalmú leragasztott borítékban lévő levelet hagyott hátra. Ezt a levelet a főkapitányság sérülési osztályáról ki fogják kézbesíteni Vajda ügyvédnek. Érdekes, hogy néhány nappal ezelőtt Vajda Béla dr. Kiss Ferenc védőügyvédje felkereste Schweinitzer József rendőrkapi­­tányt és bejelentette, hogy védence, Kiss Ferenc néhány nappal ezelőtt meglátogatta és lpanaszolta, hogy a Mária Valéria­­kávéház közelében megint megfenye­gették. Ezért Kiss Ferenc szeretne fegyverviselési engedélyt kapni. Arra kérte az ügyvédet, járja ki a rendőr­ségen, hogy önvédelmi célból revolvert kap­hasson. Schweinitzer annak idején azt a feleletet adta az ügyvédnek, hogy Kiss Ferenccel személyesen szeretne beszélni. Kiss Ferenc azonban nem jelentkezett. Úgy látszik, hogy a halálra szánt fiatalember már napok óta foglalkozott az öngyilkosság gondo­latával. ♦ A Rókus-kórházban nyert értesülésünk szerint a golyó, amely Kiss Ferenc tobbi mellbimbója alatt hatolt be, Kiss Ferenc tü­dejébe, a lapocka alatt akadt meg. Műtétről szó sem lehet. Kiss Ferenc aléltan, sápadtan fekszik a kór­házi ágyon. Állapota olyan, hogy az operá­í­ciót még megkísérelni nem lehet Nagyon kevés remény van arra, hogy a belső vérzésekkel küzködő ember fel­épülhessen. Állapota életveszélyes. 9­5 Ami­re Márffyék vérbírósága ítélt, most bekövetkezett.‘ ‘ A főkapitányságra bevitték a Kiss Ferenc­nél talált két leragasztott borítékot. A Heté­­nyi főkapitányhelyettesnek címzett levelet felbontották. Ebben Kiss Ferenc nagyjában a következőket írja: „A Márffy-féle társaság leleplezése óta el­vesztettem minden barátomat. Egyedül, élet­untán bolyongtam a városban. Félnem kel­lett. Ma bekövetekzett az, amire a Már­ff­y-féle vérbiróság, amelynek tulajdonképeni helyes neve „Gyilkosok Szövetsége", régóta várt, hogy követem Chriaszti Józsefet a ha­lálba. Üldöztek, megfenyegettek, nem bírom tovább ezt elviselni, elfáradtam és ezért kö­vettem el az öngyilkosságot. Kérem értesít­sék kíméletesen az édesanyámat. Holtteste­met ne boncolják fel." Kiss Ferenc ügyvédjének egy vastagabb. Balázsagt^tömör részletre ■mir ^ képviseletet vállalnék fűszer-­ csemege* és IWll fBg jfjff Ág/ cukorkaszakmából, elsőrangú gyáraktól „Zenó„ fÜ® •/ névre. Leveleket „Defensorhoz“ Ráday ucca kt A rendőrség a temetésen megjelen­tek között reméli Leh­er Amália gyilkosát leleplezni ■­­..­ ....... Teljesen reménytelen a nyomozás — Minden pozitív adat nélkül kutatnak a detektívek — Megjelenik-e a gyilkos áldozata temetésén ? A főkapitányságon ma délelőtt tizenkét óra után több detektívcsoportot rendeltek be egy külön szobába. Hosszas megbeszélés után a detektíveket kivezényelték Lei­er Amália ma délutáni temetésére. A külön szo­­bába berendelt detektíveknek a nyomozás vezetői ugyanis elmondották, hogy évtizedes tapasztalata a budapesti főkapitányságnak, hogy a gyilkos ellenállhatatlan lelki kényszer hatása alatt majdnem mindig megjele­nik a gyilkosság helyszínén, vagy pedig áldozatának a temetésén, lelkifurdalásban mindenkép látni akarja a gyilkos, tettének befejező mozzanatait. Így­­- a feltevés szerint - Leh­er Amália gyil­kosa is minden valószínűség szerint megje­lenik áldozatának temetésén. A rendőrség meg van győződve és feltétle­nül hisz abban, hogy a gyilkos két hónapos izgalommal leste, hogy mikor pattan ki a Teréz körúti lakás irtózatos titka. A feltevés szerint mindennap remegve vásárolhatta meg a napilapokat és kutatva figyelte, hogy meg­tudták-e már sötét gaztettét. Bizonyára me­gint őrlő kíváncsiságtól hajtva meg fog je­lenni a temetés nagy tömegében, mert látni, figyelni akarja az utolsó lépéseket. Éppen ezért a detektívek figyelmét ma felhívták arra, hogy a délután három órakor kezdődő teme­tésen résztvevő nagyközönség csoport­jába vegyüljenek el, helyezkedjenek el szétszórtan és figyeljék, hogy nem jelent-e meg ott valamilyen gya­nús ember, aki feltűnő viselkedésével vagy egyéb módon áruló nyomot ad a rendőrség kezére. Ezt a gyanús embert, ha valóban megjelenik a temetésen, kövessék nyomon, kísérjék figyelemmel, mert most már ez az egyetlen utolsó re­ménye van csak a rendőrségnek arra, hogy a két hónap előtt történt gyil­kosság tettesét valahogyan kézrekerítsék. Ma délelőtt ug­yan folyt különböző irány­ban nyomozás, de ez már csak végső kísérle­tezés bizonytalan irányokba. A rendőrségnek ugyanis semmi pozitív nyom sem áll rendel­kezésére, amelyből az ügy sikeres nyomozá­sára számíthatnak. Az a burkoltan hangoz­tatott „biztos nyom", amelyben a rendőrség bízik, sem egészen határozott, inkább sejtés. Csupán. Éppen ezért most az utolsó szalma­szál a temetési tömeg megfigyelése és hogy akadnak-e valamilyen eredményre, az is két­séges. Bizonyos, hogy a gyilkos, aki két hó­napig edzette lelkiismeretét, ha meg is je­lenik a temetésen, nem valószínű, hogy külső viselkedésé­vel elárulja magát Ezért most úgy látszik, hogy végleges ered­ménytelenségbe fullad Leirer­­Amália gyilkos­­ának kinyomozása. Eltemették Leirer Amáliát Lapzártakor jelentik: Félhárom. Halkan szitál a langyos téli eső. A villamosok itt- percenkint jönnek, csak úgy ontják maguk­ból a kiváncsi tömeget. Fejkötős asszonyok és úri dámák, jólöltözött férfiak, apró gyer­kőcök, cselédek és a társadalom minden ré­tegéből való egyének sereglenek a halottas ház köré. Rendzavarás nem történik. Talán harminc-negyven rendőr és rengeteg detek­tív ügyel a rendre. A halottasház előtt körülbelül ötszáz­hatszáz főnyi tömeg áll szép sorban elren­­dezked­ve. Az első számú teremben — ez a legfénye­sebb — van Leh­er Amália felara­talozva. A rendőrök senkit nem engednek a ravatal közelébe. A többi teremből szintén temetnek, de arra senki sem kíváncsi. Izgatottan nézi mindenki az órát, mikor lesz már három óra. Ekkorra van kitűzve ugyanis a temetési szertartás. A rendőröknek kiadták a szigorú parancsot, hogy csak a hozzátartozókat és a sajtó munká­sait szabad beengedni a halottasházba. A hozzátartozók közül még nincs itt senki. Néhány hírlapíró, fotográfus és rajzoló megy be a I. számú terembe. Leh­er Amália holtteste nehéz, aranycirá­­dás tölgyfakoporsóban nyugszik. A ravatalt huszonöt gyertya fénye világítja meg. Két hatalmas babérkoszorú fekszik a koporsón, a babérlevelek közül fehér rózsák bukkannak elő, amelyek illatossá teszik a levegőt. Köröskörü­l a falak mentén örök­zöld fenyők sorakoznak. Három órakor az­­után csendben megkezdődik a szerencsétlen Leh­er Amália temetése. Elhalasztották a nagyköveti konferencia ülését Párizs, február 28.­­Az Esti Kurír tudósítójának távirata. .A nagyköveti konferencia hétfőre tervezett ülését csütörtökre halasztották. A nagyköveti konferencia ugyanis az ellenőrzésre vonat­kozó jegyzékkel csakis akkor foglalkozhatik, ha a versaillesi szövetségközi katonai bizott­­ság véleményes jelentést terjeszt eléje. Ebben a bizottságban azonban Foch tábornagy fel­fogása szembekerült a bizottság angol tagjai­nak felfogásával és ezt az ellentétet még nem sikerült kiküszöbölni. n I Annii II I fi I lt­fi I HIT valódi perzsa, magyar, perzsa argaman, aksmünsz­­ y I S fy II A­­ A U 11 I U H I térs­zönyegeket és selyemlényű makett átvetelte ULUdUll­­ MuHnULflfi I SOMOGYIJÁN DOB-UTCA 22. sz (Holló­ utca sarok.)Niit a SUSITZKY alkalmi áruház, Andrássy út 17. szám. A megnyitás elsőő napjaiban egészen március hó 10-ig a raktáron lévő szövet-, vászon-, mindennemű kö­tött- és textillárukat tiagMM araion árum

Next