Esti Kurir, 1925. március (3. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

í­t Négy mester Csók, Magyar-Mannheimer, Zádor és Szent­­györgyi kiállítása az Ernst­ Múzeumban A négy maestro kirakta portékáját s ha végigmustráljuk, egy pillanatra eszünkbe jut a bizánci ékszeresbolt, amelyben ezúttal Csák István rakosgat össze elefántcsontból és gyöngyházból egy viruló Thomár­t, Magyar- Mannheimer Gusztáv olvasztgatja zománcait tájképekké, Szentgyörgyi István karcsú b­onz­­tagokat cizellál és egy lehelletnyit simít egy karrarai kövön, Zsidor István pedig hajszál­­tűvel karcol mikroszkopikus árkokat a tü­körsima fémlapra, amikkel régi katedráli­­sok, görög istenek rombadőlt házának képét nyomja át ja­páni papírmalmok est­ra­iveire egy irtó présen. A mester szó itt csakugyan visszakapta régi szép értelmét: a szerszámos, munkás­zubbonyba bújt ember áll megint előttünk, az igazi maestro, aki szemünk láttára tud egy fertály rézből, színes csirizből nyíló lo­vászt, bús embert, felhők ballagását csinálni Kiki a maga módjára s nem is kell rá pátens, mert más úgy se tudná éppen így utánuk csinálni. Hiszen például itt vannak Magyar- Mannheimernek privát­ felhői, amelyek kizá­rólag nála kaphatók, itt vannak körmöd, ad­riai, vágvölgyi bokrai meg fái, amelyek még Jávorka Sándor növényhatározójában sin­csenek meg, annyira unikumok, mert hisz ő nevelte magának azokat a Tlorius botanicus mannheimerianus-him és egy kedves kertész­­lány (úgy hívják, hogy Múzsa­ segített neki az öntözgetésükben, a finomra nyesésben, az facsart neki hozzá folyékony smaragdot Faenzában, Paestomban, dalmát sziklák közt ólálkodott a mester a legkékebb azúrra,­ sze­rencsésen elcsípte s odafeszítette tájai fölé égboltnak. Akinek kedve van, tetten érheti őt, miképpen tud nagyszámú tájképein olyan közönséges dolgokból, mint egy pár kóró és bokor olyan előtereket csinálni, amelyekben minden forr­ás buzog a sok színtől, amiben egy kicsit a saját önarcképét is kapjuk, mivel ő éppen nem az enyhe melankólia embere. Valószínűleg nem fogja megköszönni Lázár Bélának, hogy megütötte a katalógus elősza­vában a gang­ot: a maestro most lett 6!) éves. Hiszen ezek mind fiatal képek, majdnem fsikó-korszakukat"élik, csak éppen hogy te­livérek és a legszebb formájukat mutálják. Olyan igazi Magyar­-Mannheim­erek, hogy szeretném azt a k­opistát látni, aki képes v­ol­na belőlük egy négyzetcentimétert lepau­­zálni. Egy sátorral odébb antipodusa található, legalább ami a forrongást illeti: Zá­dor Ist­ván, tűhegyesre faragott ceruzával a kezé­ben. És tűhegyes tekintettel. Eleinte azt hit­tük, hogy baj lesz ebből a szomszédságból, Zádor t. i. szintén lentjárt Paestumban és kérlelhetetlenül megnézte az oszloprendet, a triglifoszok beosztását, a meloponokot, a gei­­szont et caetera graeca. A R­annheimer-S­óle paestumi kalandot és a Zikler-rér'. szigorított nyomozást ebben a perében csak egy fal vá­lasztja el egymástól, ami, tekintettel az Ernst­­féle falak vékonyságára, veszedelmes közel­ség. Az összehasonlítás azonban sima lefo­lyású volt és azzal a tanulsággal járt, hogy egy és ugyanazt a dolgot két­féleképpen is si­keresen lehet a művészet nyelvébe átültetni. Záidor mester nemcsak ezt, hanem még­ egy sor klasszikus és romantikus épületet tűzött ceruzája hegyére . Bizánc gazdagságából, ragyogó smalto-jából, vén gótikus tornyok kőcsipkéiből olyan sorozatokat hordott ösz­­sze, amelyek századok hervadásának finom parfümjét is éreztetik velünk. Azonban nemcsak e régi kövek architekto­­nikus fensége kölcsönzi papír- és rézlapjai­­nak a maga értékét. Olykor egy semmiség is éppen elég neki ahhoz, hogy a ceruza érin­tésére jelentőssé váljék. Valami időmak­a be­járót láttunk itt, ha nem csalódunk, a Hat­­vaniy-parkból, amelyet száz arra menő észre se vesz s íme, egy ékes portefeuille-lappá nőtte ki magát a maestro kezén. Az is vala­mi, amikor egy tompa intérieurből felénk sa­jog egy képkeret, egy brokát araiba, úri fél­hangon. Ilyesmiért valóban ebbe a boltba kell menni. Csók és Szentgyörgyi mesterek elegyítve kerültek terítékre. Közös tulajdonuk csak egy van, de az aztán valami: az örök Éva szépsége. Éppen ma este gyújtott neki tra­gikus tüzeket a Nemzeti Színházban Burányi Miklós. A két esetet azonban nemcsak a 2-es villamos választja el egymástól, hanem en­nél sokkal emberibb dolgok; az író ugyanis fekete álarcban vezeti elénk a démont: a két művész veszedelmesebb maszkban mutatja be őt­ sugár szépségében.­Persze nem egy­formán. Először is az inkarnáció virulását jegyzi le róla Csók, Szentgyörgyi viszont a­­formáknak azt a­z ucsugió-hullámzását, amire Éván kívül nincs minta a nagy világon. Moz­dulatom­tívumaiból is kétfélét szült le a két maestro: egy félszem­ern­yi érzékiséget ka­pott Csóktól, valami finom­ emelkedettséget Szentgyörgyitől. A festőében szinte vibrálni, a szobrászéban szinte feszülni látszik az élet. A titokzatosság halk akcentusát szólaltatja meg Csók, mert pittpreszken feloldotta a for­mákat, lazította a kontúrokat s ezek szinte érzékien zsongják körül a szép testet. Szent­­györgyjk­­ és a pendü­lő húr ruganyossága sza­lad végig a sugár­tagokon s ifjú és tiszta élet­erővel látszik azokat telíteni. A sok más képnek, a többi szobornak egy percig kemény kor­ku­rrenciát kell kiállania, hogy az örök Éva megjelent köztük. A dol­goknak ez a fordulata nem egészen igazsá­gos. De hiszen nem igazságot osztani a mi feladatunk, itt, ahol egyszerre négy mester Uzog­ ír elénk műhely­titkait, Lyka Károly. Vasárnap, 1925 március 1 •JESMII.HN­L — ■ — - - — — A kecskeméti és izsáki áldozatok hátramaradottjai gyűjtik az adatokat a gyilkosok elei TÖBB MINT 70 KÁRTÉRÍTÉSI PER A KECSKEMÉTI TÖRVÉNYSZÉK ELŐTT -—-------■B'Vt---------­László Elek kereskedő holttestét hat év után exhumálni fogják — A britanniások nagy része ismét Kecskeméten tartózkodik — Inzultálták a kecskeméti ébredők titkárát Kecskemét, február 28. A nagy, álmos homoki nyugalom mögött, most újult erővel kísért 1919 szelleme. A vé­res események, mozaikszerű piros kövekből összefutnak és minden megbeszélés, jel nél­kül, egységes képben tükrözik vissza a hat év előtti Duna-Tisza-közi eseményeket. Nem mintha hangos szóval emlegetnék a múltat, csak pregnánsabban, mint bárhol érzik itt a „nemzeti felbuzdulásnak“ elkeresztelt gyil­kosságok fókuszában a holtak lovaglása. És most hat év után megmozdulnak az ország­utak és erdők szélén elásott csontok, az orgo­­ványi akácosok közé rejtett emberi testré­szek, hogy elégtételt kérjenek a múltért. Ilyen megmagyarázhatatlan és szinte ö­­z­­lönszerű mozgalom az, amely most Kecske­métet és a Duna—Tisza-közti városokat lei­rázta nyugalmukból. A pár nap előtt Buda­pesten megtartott polgári tárgyalás, melyen Sulyok Ignác fonyódi meggyilkoltatása került napvilágra buzdítást és alapot adott a kommün után ártatlanul meggyilkoltak hátrama­radottjainak, hogy ők — ha másként nem sikerült, — most polgári per útján érvényesítsék jogaikat. Mert — mint mondják — a gyilkosoknak mindennél jobban fáj majd, ha az amnesztia és bizonyíték hiányában történt felmentések után most zsebükhöz ér a törvény keze és a meggyilkoltak árváit és özvegyeit, a ki tudja miből harácsolt vagyonukból kell majd el­tartani. Így indul meg, mint egy lavina a kár­térítési perek sorozata, melyben a kecskeméti, Izsáki, Balaton környéki és Duna—Tisza-közi városok áldozatai­nak hátramaradottjai a polgári bíróság elé állnak, hogy így érvényesítsék köve­teléseiket. Páncél Zoltán özvegye is pert indít Elsőnek most az Izsáki rablógyilkosságok kerülnek majd napvilágra és Páncél Sándor dr. védő áll majd a meggyilkolt Páncél­­ol­lón kereskedő özvegyének nevében a bíró­ság elé, hogy tartásdíjat és életfogytiglani já­radékot biztosítson a meggyilkolt asszonyá­nak. Icck és Schm­idt ellen indul meg az el­írás, amely után újabb végtelen sora következik a kártérítési pereknek. Kétségkívül bizonyos nehézség van ennyi esz­tendő után a bűnösség megállapításának kér­désében, mert hiszen —­ tudvalévően — egyedül Héjjas Ivánnal szemben lehet határozottan fellépni, aki a csendőr­­ügyészség előtt 5­1 gyilkosságot ismert be, illetve bevallotta, hogy a gyilkossá­gok jelentős részére ő adta az utasítást. Éppen ezért most a hátramaradottak, öz­vegyek és árvák az 1919-es események adatainak össze­gyűjtésével akarnak biztos alapot sze­rezni a perek megindítására. Akták, fényképek, levelezések és írásbeli uta­sítások kerülnek majd e polgári perek során napvilágra, amelyekből mindennél világosab­ban kiderül, hogy kik voltak azok, akik 1010 közepétől 1920 elejéig ártatlan embereket csonkítottak és gyilkoltak a magyar vidéki városokban, kik voltak azok, akik a hullákat levet­kőztették , a holttestekről l­eutazták az utolsó gyűrűt, zsebükből kivették az utolsó papírpénzt, hogy borzalmas munkájukat rablással és fosz­toga­tással tetézzék. Zbona és Danícsék ellen is polgári per indul Ez a komoly adatgyűjtő munka le­m hi­vatva a történelem és a független magyar bíróság előtt feltárni az elmúlt évek borzal­mait, amelyek az amnesztia-rendeket és az akkori kusza állapotok miatt­ mindezidáig nem kerültek napfényre. Héjjas Iván 54 beismert gyilkossága mmel­lett azonban még rengeteg más bűncselek­mény is történt, amelynek­­részben nem­ si­került megállapítani tettesét, részben pedig a gyilkosoknak sikerült elmenekülnie a tör­vény kezei közül. Így a legérdekesebb mind közül, h­gy kártérítési per indult az orgoványi Da­­nics, Zbona, Tóth István és, Francia­kba Mihály ellen is, akik annak idején a katonai törvényszék elüti tett vallomásukban —mint ismeretes — , arra hivatkoztak, hogy a gyilkosságokat Héjjas Iván főhadnagy utasítására kö­vették e­. Már most, ha Danics és Zbona ellen meg­indul az eljárás, úgy a bizonyítás során fel­tétlenül Héjjas Iván szerepe kerül előtérbe, akkor, ha a felelősség kérdéséről, illetve a kártérítésről az özvegyi és árvai tartásd­íjak ü­gyéről lesz szó. Héjjas Iván jómódú ember —­ mondják — él, a legutóbb hitelbe vásárolt 200 hold föld is rámegy majd, valószínűleg ezekre a kártérítési perekre, amelyekben­­— a legutóbbi precedens alapján — a bíróság minden valószínűség szerint megítéli az özve­gyeknek és árvádénak a tartásdíjat. De ugyan­ilyen kártérítési per indul más városokban is, mert az eddigi adatok szerint több mint 70 család lép fel hasonló kö­veteléssel a gyilkosokkal szemben. Ilyen pert indítanak a majd Neubauer Izi­dor örökösei, a meggyilkolt Nemes Gusztáv tanár özvegye, Fekete Adolf özvegye, akinek két fia eresdt a háborúban, imád férjét gyil­kolták meg. Ugyancsak polgári per útján ér­vényesül majd jogait F­edor Zsigmond öz­vegy asszonya, akinek férjét Lajosmizsén gyilkolják meg. Természetszerűleg a polgári követelések során is megismétlődik majd az, ami már egyes bűnügyek tárgyalásánál tör­tént, mikor is a vádlottak mindig felsőbb utasításra, kívülről sürt intézkedésre hivat­koztak, mikor a bűnösség kérdéséről volt szó. A gyilkosok és a felbujtók tiltakoznak a vádak ellen De Kecskeméten nem is titok, hogy a fel­bujtók nagy része ma is szabadon jár.­­ Ba­golyvár vezérkara, amely 1919-ben estéről estére adta ki az utasításokat, ma is­­zavarta­lanul éli világát abban a városban, ahol a meggyilkoltak özvegyei és árvái a legnagyobb nyomorban tengődnek. A gyilkosok és a fel­bujtók természetszerűleg tiltakoznak ma már minden gyanúsítás ellen, mert hiszen aki itt valamit is vál­lal, az már bizonyságot tesz amellett,­­ hogy részt vett a gyilkosságokban és ha semmi más baj nem éri, de egy eset­leges polgári per ítélete után súlyos anyagi megterhelés éri a tartásdíj kiűzetésével. Eze­ket a pereket egyébként a kecskeméti tör­vényszék fogja letárgyalni, ahol mindezidáig nem kerü­lhetett sor a gyilkosok és a felbuj­tók felelősségre vonására. László Elek meggyilkolatása De most e perek megindítása előtt régebbi és még felderítetlen gyilkosságok kerülnek napvilágra, így sokat beszélnek most Kecske­méten a László-féle esetről, amelyet teljes hat esztendeig a legnagyobb homály fedett. László Elek 25 éves kecskeméti kereskedő 1919 decemberének egyik estéjén a "népszerű kecskeméti Gergely-féle vendéglőben vacso­rázott, mikor — az eddigi adatok szerint —­­egy Seb­midi nevű hadnagy lépett be, aki m­ár régen rossz szemmel nézte Lászlót, mert egy színésznőnek udvarolt. Körülbelül 10 óra tájban távozott el László Elek a Gergely-féle vendéglőből, mikor az ut­cán egy társaság megtámadta és hátul­ról egy katonai fegyverből kifutó golyó­val időltek. A szerencsétlen László holttestét a család minden munkája ellenére sem sikerült mind­­ezideig megtalálni és ez ügyben komoly nyo­­­mozás sem indult meg, mert maga László családja rettegett abban az időben az ügy m­egbolygatásától. Most azután, hogy sorra kerülnek az 1919- ben és az azutáni esztendőkben elkövetett at­rocitások, a László-család is jónak látja, hogy végre vizsgáddal kérjen szerencsétlen fiúk meggilkoltatása ügyében. Rövidesen sor kerül a szerencsétlen László Elek holtestének exhumálására, mert annyit már sikerült megállapítani, hogy a gyil­kosok a holttestet a kecskeméti Szent­háromság-temető mellett ásták el. Hat esztendeig nem volt bátorsága senkinek ezt az ügyet kikiáltani és a fiatal László Elek holttestét a temető árkából kiásni. Fritz Imre felfolyamodására még nem érkezett válasz Természetesen sok szó esik még mindig Kecskeméten az orgoványi gyilkosságokról is, közöttük különösen Fritz Rezső dr. ügy­­véd esetéről, akit a legkegyetlenebb módon, a legszörnyűbb körülmények között hurcol­tak­ el és gyilkoltak meg a felbujtásra dolgozó kecskeméti legények. Fritz Rezső dr. ügyé­ben — mint ismeretes — öccse, Fritz Imre dr. nemrégiben felfolyamo­­dással él­ a r­sendőrfelügyelőséghez, amelyben annak­­ megvizsgálását kérte, hogy bátyja gyilkosaira nem vonatkoz­hatot- ez CsiacEzsia-rendelet, mert azok közönséges személyes bosszúból követték el a gyilkosságot. Fritz Rezső dr., veit honvédszázados, majdnem valamennyi katonai kitüntetésnek tulajdonosa vett, egyébként e Ferenc József­­rend lovagja, a kommunizmus alatt három hétig letartóztatásban vol­t hangos ellenfor­radalmi viselkedése miatt. A kommunizmus után, mikor Kecskeméten megjelentek a bőr­kabátos, kutyakorbácsos (d­ér-Szamuelyk és nap-nap után megrendezték új Szent Bert­adin-éjszakájukat, Fritz Imrét is keresték, aki bár ugyancsak hosszú börtönt élvezett a kommunisták jóvoltából, mégis útjukban volt a kecskeméti ébredőknek. Fritz Imrét keresték, minthogy azonban nem találták otthon, elhurcolták Fritz Rezső tír.-t, akit az orgoványi erdőben gyükül’..!. meg. Szántó Kálmán helyett Szabó házmestert gyilkolták meg I­ritz ügyvéd fel­folyamodásában hangsú­lyozza, hogy ez nem eg­yhütátló est az ak­kori napokban. Mert például a nemrég el­­huffyt Szántó Kálmánt, a kitűnő írót is ke­resték a zsidóvérre szomjas legények, mint­hogy azonban el nem találták otthon, elhurcolták a keresztény Szabó Mihály házmestert, öt gyermek apját,­ akit Szántó helyett gyilkoltak meg. Több más jelentős körülményre is hivatko­zik Fritz dr. fa­folyamodásaiban, amelyben bizonyítani akarja, hogy bátyja gyilkosaira nem vonatkozhat!!; az amr­esztiarendekt, annál inkább sem, mert a gyilkosok bátyja értéktárgyait, ruháit és mintegy 13.090 korona pénz­összeget is mágukkal vittek. A felfolyam­odás tanuként megnevezi Papp György nyugalmazott főkapitányt, az ÉME el­nökét, Héjjas Mihályt, Héjjas Iván édesapját, ■­­ágii Miklós dr. törvényszéki tanácselnököt, Fiss Kálmán ügyvédet, a kecskeméti ébredők vezetőjét és még több más tanút is, akik va­lamennyien bizonyságot tehetnek amellett, hogy Fritz Rezső dr. a kommunizmus alatt ellenforradalmi viselkedése miatt került Sza­­mue­yék kezére, a gyilkosok pedig személyes bosszú és rablés­­i szándékkal végeztek vele. Erre a felfolyamodásra azonban mindezideig nem érkezett válasz, úgyhogy Fritz Imre dr. 5. oldal

Next