Esti Kurir, 1925. április (3. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

•| l \ j\.....................mi...................... ...*.................. \ ....... ii­ \m m..... | p|||| jN*. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED FŐ(\ZFRKF(\ZTf)• SZERKESZTŐSÉG: VI ARADI UCCA 8. TV. EM. ÉVRE 120.000 KEGYES SZÁM ÁRA: 2000 K, HÉTFŐN TELEFON­SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82, 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 DACC AV­­I­A R­II I . KIADÓHIVATAL , VIL KER., KERTÉSZ UCCA 24-28 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA J. R. S. TELEP­I E­F­­­T­. ÉVFOLYAM » BUDAPEST, 1­9­2­5 SZERDA ÁPRILIS 1­9­74. SZÁM. HAMIS PRÓFÉTÁK ALKONYA ’(b. i.) Egy kicsit, lám meghökkentette az lírákat a német elnökválasztás eredménye. Mert, néhány napja még, csak úgy harsog­ták a fajvédelmi politika előretörését Germá­niában, csak néhány napja, hogy újra és­­újra kilökték elkábított tömegeik közé a­­szélsőséges politikai irányok egyedülvaló jo­gosultságának tanát. Hát most megkapták rá­­a választ Németországban, ott, ahol a faj­­védelmi gondolat bölcsője ringott, ott, ahon­­­nan fajvédőink legnagyobb része elveit és­­világnézetét, módszereit és teóriáit kölcsön­­­kér­te. A szélsőséges irányok a német elnök­­választáson összesen kétmillió és kétszázezer­­szavazatot kaptak. Huszonhét millióból.­­Szélsőséges irány alatt értjük azt a politi­­­kát, amelyet Ludendorff tábornok, a faj­­­védőjelölt és Thaelmann szállítómunkás, a­­ kommunista párt kandidátusa képviselnek [Nem malicia és nem rabulisztikus számvetés [együvé fogni a votumokat, amelyek Luden­­sdorff tábornokra estek azokkal, amelyeket Moszkva rajongói Thaelmann Ernőre adtak .]e. Mert ez a két párt képviseli Németország­ában a felforgatás eszméjét és e közös, nagy c­élen kívül a módszerek, eszközök és eszmé­in­­ek azonossága is természetes szövetsége­­­sekké avatja őket. " Nevetséges bukása ez a szélsőségeknek és­­ga a szélsőségek által elny­ert szavazatok tö­megét nézzük, azt is konstatálnunk kell,­­hogy még mindig Thaelmann Ernő volt az,­­aki mögé majd kétmillió választó felsorako­zott és Ludendorff tábornok, a nagy Luden­­d­orff, a generális, akinek katonásan ropogó­s politikája oly kiválóan hasonlít hadvezéri teljesítményeihez, e germán Napóleon-önje­­lölt összesen háromszázegynéhány ezer hívet­­mondhat magáénak az egész birodalomban. Tehát háromszázezer ember tett hitet a faj­i védelmi politika mellett egy nagy birodalom­­harminc millió szavazója közül. Ez a nagy időrenyomulás,­ ez a fényes diadal, ez az I­szme Terjedése,, ez a Világnézet Fölénye, amelyet oly hatalmas önbizalommal hirdet­őnek nálunk a Ludendorffnál kétségtelenül te­hetségtelenebb fióknapóleonok. Ezzel szemben hétmillió nyolcszázezer sza­vazat esett a szociáldemokrata jelöltre és­­ti­ emit millió a polgáriakra. Mert nüansz­­különbségek lehetnek ugyan az egyes jelöl­tek között, de a szavazók mégis három nagy táborra oszlottak Németországban: bolse­­­vista­ fajvédőkre, szociáldemokratákra és pol­gáriakra. A polgáriak egytől-egyig, kezdve a­­jobboldali nacionalista-konzervatív jelölttől egészen a demokrata párt jelöltjéig, miint h­­őmérséklet, a komoly és alkotó politika elveit )képviselik. Az árnyalati különbségek, ame­­­lyek őket egymástól elválasztják, vonatkozh Ihatnak a parciális belpolitikai problémákra,­­a külpolitika taktikájára vagy egyéb részlet­­i kérdésekre, de kétségtelen, hogy mind­­­nyájan az erősen polgári érzésű politiku­sok közé tartoznak, akik élesen szemben­­nállnak a Ludendorff—Thaelmann-féle pusz­­ttítás politikájával, másfelől azo­nban, ha s­em is hirdetnek harcot, de, éles határ­vonalat húznak polgárság és­ szociáldemo­krácia közé.. A tanulságot mindenki levonhatja a maga "szája íze szerint. Levonhatja a hivatásos an­tiszemitizmus hivatalos reggeli lapja olyan­formán, hogy a Vezér bukása nem jelent semmit, hiszen a Vezér egyenesen azért lépett­­fel, hogy elbukjék. .Ha győzni akart volna, akkor győzött volna is. Hagyjuk meg e gyer­meteg lelkeket a maguk infantilis játékainál is és mondjuk rá, hogy valóban, ha Ludendorff f győzni akart volna, akkor győzött volna. "Valószínűleg a háborút is azért vesztették el, mert Ludendorff ott sem akart győzni, hiszen egy ilyen kiváló stratégánál az akarat és ered­mény már majdnem egyazon fogalmak. És ismerjük el jogosnak az enyhébb jobbolda­lon leszűrte tanulságot is, hogy a kétségtele­nül konzervatív és nacionalista Jorres elő­nyomulása a jobboldal megerősödését jelenti, mi szemünkben most nem ez fontos, mert hiszen egy ilyen választás tanulságait kiki a maga szája íze szerint formulázhatja meg. Tény ez: a komoly és mérsékelt polgári elem predominálása oly kétségtelen módon nyilvánult meg Németországban, hogy sem a komolyan szervezett szociáldemokrata munkások imponáló ereje, sem a két felfor­gató párt kacagtató rikoltozása és melldön­­getése nem vitathatja el tőle abszolút vezetői jogosultságát. A hamis próféták alkonya elkövetkezett, hamarabb semmint gondolták és onnan al­­konyodik rájuk, ahonnan nem számítottak rá. A szélsőségek, a­ szélsőséges világnézetek harcának egyedüli jogosultsága éppen olyan humbug, mint amilyen humbug volt prófét­­ai ajkaikon a mindenki számára szent ér­­zelmek pergetése, amilyen humbug egyálta­lában politikájuk és a sok frázis, amit ők­ rongyoltak el ebben az országban. A VÁLASZTÓJOGI BIZOTTSÁG MEGKEZDTE A JAVASLAT RÉSZLETES VITÁJÁT Bethlen miniszterelnök éles vitája Szilágyi Lajossal a választójogi bizottság ülésén Szilágyi bejelentette, hogy a választójog tárgyalására feladja passzivitását . A miniszter­­elnök síkraszállt a polgári társadalom vezető szerepének megőrzése érdekében . „A szociáldemokraták mindenütt osztályuralomra törekszenek”1 A választójogi bizottság Kátay Tibor el­nöklete alatt ma délelőtt megkezdte a választójogi törvényjavaslat részletes tárgyalását. A bizottság ülésén Bethlen István gróf mi­niszterelnök és Irakovszky Iván belügymi­niszter is jelen volt. A címhez Szilágyi Lajos szólalt fel elsőnek. Azt óhajtotta volna, hogy a kormány a háború és a két forradalom tanulságait vonja le a választójogi törvényjavaslatban. Ez sajnála­tára nem történt meg. Elismeri, hogy a mi­niszterelnök leplezetlen őszinteséggel nyilat­kozott álláspontjáról és megállapította, hogy ennél a törvényjavaslatnál politikai hatalom­ról van szó. A szövetkezeti ellenzék a vá­lasztójogi törvényjavaslatnál nem tekinti a politikai hatalom kérdését, hanem a válasz­tójogot emberi és állampolgári jognak tartja. Ennélfogva áthidalhatatlan az ellentét a kormány és az ellenzék között ; a szövetke­zeti ellenzék a hatalmat csak jogi alapon, a nép igazi többségének képviselete jogán akarja gyakorolni. A miniszterelnök úr felszólalásában az általános titkos választójog behozatalával a veszedelmeknek egész sorozatát említette fel és úgy állította be a kérdést, hogy az általános titkos választójog behoza­tala a munkásság uralmát eredményez­né a polgárság felett. Ezzel az állítással kénytelen szembeszállni. A szövetkezett ellenzék kereken tagadja ezt az állítást és a miniszterelnöknek azzal a megállapításával szemben, hogy Magyar­­országon a munkásság többségben van, hangsúlyozni kívánja, hogy ellenkezőleg, a polgárság van többségben, a munkás­ság csak kisebbséget alkot. A titkos választójog megszavazása tehát már ebből a szempontból sem veszélyeztet­heti a polgári társadalmi rendet. A­ minisz­terelnök beszédében azt is megemlítette, hogy az intelligencia nem foglalkozik eléggé a néppel és ebben ő nagy hibát lát. Mind­ezekre éppen az ellenzék mutatott rá a legsűrűbben a parlamentben, népgyűlése­ken, agitációs körutak alkalmával egyaránt. Ezzel szemben az történt, hogy az intelli­gencia mulasztása miatt most a nép lakok A miniszterelnök szerint az ország el­vész, ha a Ház általános, titkos választójogot szavaz meg. Általános, titkos választójog alapján ü­lt össze az első nemzetgyűlés és még­sem veszett el az ország. A miniszterelnök úr állítása szerint az álta­lános, titkos választójog miatt sülyed a par­lament nívója. Ezt ő kereken tagadja. Az el­lenzék kíváncsi arra, hogy a miniszterelnök hogyan bírálja el a két nemzetgyűlés nívó­ját akkor, amidőn az első általános, titkos, a második pedig egy szűkített választójog alapján ült össze. Azt hiszi, hogy nem téved, amidőn a miniszterelnöknek egy olyan fel­fogást tulajdonít, hogy a második nemzet­­gyűlés kormánypártját magasabb színvona­lúnak tartja, mint az elsőét, a második nem­zetgyűlés ellenzékét pedig alacsonyabb szín­vonalúnak, mint az első nemzetgyűlés ellen­zékét. .A miniszterelnök beszéde kimerítette annak a bűncselekménynek a kritériumát amelyet, ha az ellenzék valamelyik tagja követett volna el egy népgyűlésen, nemzet­­gyalázásnak nevezhetett volna valamelyik szolgabíró vagy ügyész. Tagadja a miniszterelnöknek azt az állí­tását, hogy az ipari munkásság a maga egészében, tehát általánosságban Mar­xista és a nemzeti ideáloktól teljesen elidegenedett volna. Tagadja azt is, hogy a mezőgazdasági proletariátus a kultúra annyira alacsony foka alatt állana, hogy nem tudná felismer­ni a valódi nemzeti érdeket és csak helyi szempontokból bírálná el azt A miniszterelnök mindig szélsőségektől fél és a forradalom veszélyére mutat rá. Ezzel szemben a szövetkezett ellenzék álláspontja az, hogy a forradalmat éppen az olyan kor­mányzás érleli meg és készíti elő, amelyet a miniszterelnök gyakorol. A miniszterelnök­nek a választójogi bizottságban mondott be­szédét példának okáért a munkásság kesztyű­­dobásnak vette és a Népszava valóságos pol­gárháborút emleget, amelyet a miniszterel­nök kezdett,beszédével. . . A szocialisták kijelentik, hogy felveszik a kesztyűt és végigvívják ezt a harcot. A baloldal ítélete szerint a miniszterelnök vá­lasztójogi beszéde osztályharcot jelent felül­­ről lefelé. (Mozgás és zaj. Felkiáltások: A m­i osztályharcunk­ csak defenzív!) A veszedelmek ellen a legjobb óvszer a nemes értelemben vett tiszta demokrá­cia. Preventív törvényhozási munka, gazdasági, szociális és közszabadsági preventív törvény­hozási intézkedések az egyedül célravezető óvszerek. Ha ilyenekkel jönne a kormány, maga mögött találná pártkülönbség nélkül az egész parlamentet és ezáltal olyan helyzetet teremtene, amelyben gazdasági és szociális érdekekre hivatkozna és ilyen érdekek után a polgári rend azután joggal követelhetné a maga számára a munkásság csatlakozását. A miniszterelnök választójogi beszédéből megss­éltette a baloldali ellenzék, hogy semmi kilá­­tása sem lehet arra, hogy akár itt a választó-­­ jogi bizottság tárgyalásán, akár pedig annak­, idején a plenáris tárgyalásnál valami na­gyobb jelentőségű indítvánnyal célt lehetne érni. Megértette minden ellenzék­, hogy a mi­niszterelnök álláspontjához mereven ragasz­kodik és még olyan közbeeső indítványtól is elzárkózik, amilyet Huszár Károly, vagy Ver­­zsényi Vilmos terjesztettek elő. Ennek ellenére részt veszünk a választójogi bizottság tárgyalásain, sőt mint köztudomású, annak idején majd a demokrácia jegyében szövetkezett pártokba azt az­ indítványt fogom enni, hogy a plenáris tárgyaláson is részt vegyünk, bár indíványaink elfogadását nem reméljük. Számítunk azonban arra, hogy úgy, amint most történt, felszólalásainkkal provokáljuk a tiszta helyzet elétárását. A miniszterelnök úr mostani megnyilatkozásai is tiszta képet nyújtott mindazoknak, akik ezidőszerint a miniszterelnök úr személyével és politikájá­val tisztában nem voltak. .A miniszterelnök úr beszéde bennünket teljesen igazolt (Derült­ség.) és azt hisszük, hogy ha a miniszterelnök úr a választójog részleteinél is ilyen leplezet­len őszinteséggel tárja elénk és az ország elé legbensőbb szándékait, akkor ennek a vitának meg lesz az az eredménye, hogy a nemzet fel lesz világosítva. A szabadelvű polgárságnak a tiszta szabadelvűség zászlaja alatt a helye Ara 2000 korona

Next