Esti Kurir, 1925. április (3. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

Szerda, 1925 április 1 -Esti Kíránt 11 polgárság HM, hogy a romboló) Ztolfi uralmat a szabad­eli M­­ihold korszaka váltsa fel! A Duna hullámai kivetették a hat hét előtt eltűnt Stettner Vilma holttestét A rendőrség feltevése szerint az urilány öngyilkosságot követett el . A holttest a pesti part homokjába szorult s csak a tegnapelőtti vihar hullámai sodorták ki . A család még mindig nem tudja magyarázatát adni a rejtélyes esetnek Ma hat hete a főkapitányságon rendkívül titokzatos bejelentést iktattak be. Egy elő­kelő család értesítette izgatottan a főkapi­tányságot, hogy huszonhatesztendős viruló szépségű fiatal menyasszony lányuk fényes nappal, déli tizenkét órakor egy népes budai uccából nyomtalanul eltűnt és napok óta sem­mi élet jelt nem adott magáról. Stettner László dr. a Magyar Általános Hitelbank nyugalmazott jogtanácsosa, valamint Havas Dezső dr., a Hitelbank belvárosi fiókjának vezetője jelentették be, hogy Stettner Vilma rejtélyes körülmények között eltűnt. A főkapitányságon nagy apparátussal indult meg a nyomozás. A sérülési osztály több de­­tektívvel heteken át kutatott az eltűnt Stett­ner Vilma után, akiről hozzátartozói csak jót tudtak mondani és eltűnése históriáját így beszélték el: Hogyan tűnt el Stettner Vilma, a menyasszony? — A Városmajor utca 28. számú házban lakott Stettner László dr. Az egyik leánya, ki már régebben férjhez ment, nem lakott ott­hon. A jogtanácsos még hajadon Vilma nevű leányával déli tizenkét órakor — Stettner László ilyenkor szokta végezni déli sétáját — elindult, hogy ebéd előtt egy kicsit járkáljon Buda utcáin. Aznap délben Stettner Vilma nagyon vígkedélyű és bőbeszédű volt. Megelő­zően, mielőtt elindultak, telefonon felhívta a Hitelbankot és vő­legényét, Havas Rezsőt kérte a telefon­­hoz. Rövid beszélgetést folytattak egész semleges dolgokról és sem a vőlegény, sem az édes­apa nem vett észre a lányon rendkívüli dol­got, amelyből valami változásra lehetett volna következtetni, vagy amiből a fiatal lány életuntsága tűnt volna ki. Stettner László sétálás közben a Roham uccában egy papírüzlet előtt megállt. Levélpapírt akart vásárolni. Vilma ekkor így szólt : — Apuci, amíg vásárolsz, felszaladok a Logodi uccába ható barátnőmhöz és majd ott találkozunk a ház előtt. Stettner Vilma, mint a nyomozás kiderí­tette, amíg az édesapja az üzletben járt, valóban felszaladt Benesné nevű barát­nőjéhez, akivel néhány pillanatig vidá­man elbeszélgetett, majd hirtelen kihajolt a nyitott ablakon és azt mondotta barátnőjének : — Jaj, lelkem, sietek, mert édesapának randevút adtam a ház előtt. Mindjárt meg is érkezik. Ezzel lesietett a lépcsőn. Az utcán véletlenül találkozott ikertestvérével, Stett­ner Mancival, akivel néhány pillanatig be­szélgetett, s elmondotta, hogy keresi édes­apját, akinek találkozót adott, de még nem érkezett oda. Stettner Manci elbúcsúzott a Vilmától és továbbment. Bűntény vagy öngyilkosság ? Mikor Stettner László a Logodi uccába ment, hiába várt leányára és ezért a Város­major ucca 28. számú lakásukra sietett. Ott egy ideig vártak az ebéddel Vilmára, a lány azonban nem jelentkezett. Elmúlt néhány óra és a lány keresésére indultak, de sehol sem találták. Késő este lett és Stettner Vilma még mindig nem került meg, úgy hogy a család azt hitte, hogy valami komplikált bűncselekmény áldozata lehe­tett a fiatal leány, aki teljesen indokolatla­nul maradt el hazulról, ami eddig soha nem történt meg. A főkapitányságon a család annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a boldog és vidám menyasszony csakis bűncselekmény áldozata lehetett és ebben az irányban kérték a nyomozás lefolytatását. A főkapitányságon hatalmas apparátussal dolgoztak, hogy Stettner Vilma tartózkodási helyét megállapítsák. Detek­tívek keresték mindenütt, leigazoltattak minden bérkocsist, minden autót, amely annak idején azon a környéken állt, vagy ment, mert akadtak olyan tanuk, akik a családot nyomra akarták vezetni és azt állították, hogy Budán erőszakkal egy kocsiba hurcol­ták a fiatal leányt. A rendőrség azonban megállapította, hogy Stettner Vilma ilyen erőszakosság áldozata nem lehetett. Pontos személyleírással és ruhája minden egyes darabjának pontos ismertetésével nyomozott a rendőrség, még­sem sikerült egyetlen olyan tanúra akadni, aki Stettner Vilmát látta volna. * A Logodi uccából a leghihetetlenebb módon megszakadt minden rávonat­kozó nyom, úgyhogy a családtagok és a rendőrség is tanácstalanul állottak Stettner Vilma titok­zatos eltűnése előtt. Közben több névtelen le­velet kapott a család és a rendőrség is, ezek­ről azonban megállapították, hogy mind ha­szonlesésből, vagy zsarolási­ szándékból íródtak, mert Stettner Vilmára vonatkozó felvilágosítást senki sem tudott adni.­­­ Egészen a legutolsó napokig­ állandóan evidenciában tartották Stettner Vilma ügyét a főkapitányságon, annál is inkább, mert a fiatal menyasszony eltűnésével kapcsola­tosan a legkülönbözőbb rémhírek és álhírek terjedtek el a városban, annyira, hogy egyes szülők már nem is en­gedték lányaikat az utcára menni az esti órákban. Névtelen levelek Megfélemlítette őket Stettner Vilma rejté­lyes eltűnése és megesett az is, hogy ezzel kapcsolatban a rendőrség eltűnési osztálya különböző lányiskoláktól, vagy iskoláslá­nyok szüleitől aggódó hangon írt leveleket kapott, melyben figyelmeztették a rendőrséget, hogy a lányiskolák előtt a fiatal lányok gya­nús férfiakat látnak őgyelegni. A hozzátartozók, valamint az iskolák gon­dos vezetői attól féltek, hogy ezek a gyanús emberek esetleg a lányok megszöktetését tervezik. Ennyire hatott Stettner Vilma rej­télyes eltűnése a felcsigázott idegzetű pesti polgárokra. Éppen ezért igyekezett a rend­őrség kideríteni a titkos esetet. A főkapitány­ságon a család meggyőződésének ellenére az a hit uralkodott, hogy Stettner Vilma öngyilkosságot követ­hetett el, mert régi gyakorlata és tapasztalata a buda­pesti rendőrség eltűnési osztályának, hogy bűncselekmény titokzatos eltűnések esetében csak a legritkább esetben fordul elő. Ha tel­jesen nyomtalanul tűnik el valaki a főváros­ból, akkor kétségtelen, hogy csak a Duna széles és titokzatos medre tud felvilágosítást adni róla, mert a rejtélyes­ eltűnések esetében legtöbbször kiderült, hogy az eltűntek ön­gyilkosok lettek, beleugrottak a Dunába, amely csak sokkal később, hónapok múlva adja vissza áldozatait. Hogy Stettner Vilmá­nak milyen ismeretlen oka lehetett az ön­­gyilkosság elkövetésére, az eddig még a rendőrség és a család előtt érthetetlen. Egy női holttest a Duna partján Szombaton délután a Duna pesti oldalán a Meder uccánál dolgozó munkások észre­vették, hogy nem messze a parttól holttest úszik a vizen. Szóltak a közelben dolgozó halászoknak, akik csónakba ültek, s kivon­szolták a halottat. Előhívták a közeli rendőrt, aki jelentést tett a dunai kapitány­ságnak az esetről. Az esti órákban szállott ki a rendőri bizottság, amely azonnal jegyző­könyvet vett fel. A jegyzőkönyv elmondta, hogy a Duna vizéből körülbelül 30—35 esz­tendős,­­ ismeretlen női holttestet halásztak ki, amely már hónapok óta a vízben lehe­tett. Külsérelmi nyomok nem­ látszottak rajta,­­ de a bőr már erősen hámlik, a holttest osz­­­­ladozóban van és a ruha a hosszú ázás kö­vetkeztében foszlott. A holttest arca erősen felpuffadt, úgy, hogy felismerhetetlen. A holttestet még­ aznap este beszállították a törvényszéki bonctani intézetbe és a dunai kapitányság az ismeretlen női halottról szóló jegyzőkönyvet a rendes adminisztratív úton eljuttatta a főkapitányságra, ahová a jelen­tés csak tegnap érkezett meg. Ilisztics Lázár rendőrtanácsos tegnap délben kapta meg az aktát. Nyomban felmerült a gyanú, hogy talán Stettner Vilma holttestét fogták ki a vízből. Fellapozták az eltűnéseket regisztráló köny­vet, amelyből kijegyezték, hogy Stettner Vilma milyen ruhában tűnt el. A főkapi­tányság azután telefonon érintkezésbe lépett a bonctani intézettel és az ott szolgálatot teljesítő rendőri kirendeltséget felhívta, hogy hivatalosan közölje a kifogott női holttest ruházatának pontos leírását. A bonctani in­tézet rendőri kirendeltsége ezután a követ­kezőket jelentette : Az ism­eretelen női holttesten zöldes, fosz­ladozó kabát, színes, valószínűleg piros­csíkos szoknya van. Haja barna, életkora nem állapítható meg. Ezzel szemben a rendőrség nyilvántartá­sában az állott, hogy Stettner Vilma barna kabátban és sottis szoknyában volt eltűné­sének napján. Az első jelentésből azt kö­vetkeztették a főkapitányságon, hogy nem valószínű, hogy a Duna Stettner Vilma holt­testét vetette ki. Marosy felügyelő, az eltű­nési osztály detektívcsoportjának vezetője, azonban tegnap délután mégis kiment a bonciani intézetbe, ahol csakhamar megál­lapította, hogy a dunai bulla ruházatának pontos leírását közölték ugyan, de megálla­pította azt is, hogy hogy a ruha színét nem lehet pontosan megjelölni, mert hosszú idő alatt a Duna vize kiszívta a színeket, megfakította a ruhát. Mindjárt észrevette, hogy a barna kabát a hatheti ázástól zöldült meg és a szoknya is színét vesztette. Kibon­tották a holttest ruházatát és az ingében megtalálták az S. V. mono­­grammot. Marosy detektívfelügyelő a család iránt való kíméletből nem a szülőket értesítette a holt­test megtalálásáról, hanem Stettner Vilma két sógorát. Ezek még tegnap délután meg is jelentek Marosyval a bonctani intézetben, megnézték a halottat s a ruhát, s rögtön határozottan kijelentették, hogy csakis Stettner Vilma holtteste lehet. Az egyik sógor, Hejduk Ödön dr. igazgató emlékezett arra, hogy Stettner Vilmának jobb karján karkötőóra volt. Felhasították a fehér blúz ujját s valóban megtalálták alatta az órát, amely fél hetet mutatott. Most már kétségtelen volt, hogy Stettner Vilma holtteste fekszik a bonctani intézet­ben. A családot azonban kíméletből máig sem értesítette a rendőrség. A vőlegény Ha­­vasy Dezső dr. csak a déli órákban értesült a holttest kihalászásáról, mire sietve kiment a bonctani intézetbe, hogy agnoszkálja a holttestet. A családdal azért nem közölték még a hírt, mert nem akarták, hogy a szü­lők abban az állapotban lássák viszont tra­gikus sorsú lányukat, ahogy a Duna vize ki­vetette. Fel akarták előbb ravatalozni s ezért tartották tegnapelőttig titokban. Stettner Vilma az újpesti vasúti hídról ugrott a Dunába A rendőrség megállapítása szerint Stettner Vilma hat héttel ezelőtt, valószínűen gya­logosan sietett a budai oldalon az újpesti vasúti összekötő híd felé s több mint való­színű, hogy a néptelen hídról vetette magát a Dunába. A víz egy darabig magával vitte s azután a holttest bizonyára megakadt a pesti oldal homokos partján. Szombaton nagyon szeles idő járt a Dunán, amely nagy hullámokat csapott s az emel­kedő ár kiragadta a homokból a holttestet, amelyet a part felé sodort. Így vették észre a munkások. A család még mindig nem tudja magya­rázatát adni annak, , hogy Stettner Vilmát mi késztethette az ön­gyilkosság elkövetésére ? Vannak akik azt mondják, hogy csak titko­lóznak, mások szerint pillanatnyi elmezava­rában követhette el a leány tettét. A rend­őrség, amely tisztán akar látni ebben az ügyben, elrendelte a holttest felboncolását. Kenyeres Balázs és Minich Károly egyetemi tanárok fogják felkoncolni a holttestet s megállapítják, nincs-e rajta külső sérülési nyom. A boncolás eredményétől várják a titokzatos ügy nyomozásának befejezését. Úri ruházatú férfiholttestet fogtak ki a csepeli Dunaágban Eddig nem tudták megállapítani kilétét Csepel község közelében a nagy Dunaágból március 25-én délután egy jólöltözött, az úri­­osztályhoz tartozó ismeretlen férfi holttestét fogták ki a Dunából. Zsebeit átkuttatták, azonban semmit nem találtak benne, s így a hatok­ személyazonosságát sem lehetett meg­állapítani. A holttest körülbelül 35—50 évesnek lát­szó férfi hullája. 160 centiméter magas, kövér testalkatú, arca hosszúkás, széles és kövér , homloka magas, a haja kopaszodó, fekete és göndör. Szemei barnák és keskenyek, az orra vastag, felső fogsora ép, első fogsorában a jobboldali má­sodik és a baloldali két zápfog hiányzik. A balkezei egy Diana-fejet ábrázoló aranygyű­rűt találtak. Ruházata barna gumiköpenyeg, belső fele sárgásbarna, vöröseskockás szövet. A köpeny ujjai spanglisak. Barna alapon zöld és vilá­­goskékkockás­ kabát van rajta, ugyanolyan mellény és nadrág. Feh­ér ing kék csíkokkal, ugyanilyen puha gallér. Fekete csíkos nyak­kendő, fehér és fekete selyemcsíkos gallér védő­ volt rajta, a végén rojtokkal. A holtesten sérülési nyomok nem lát­hatók. Miután a halottat senki föl nem ismerte, be­­szállítoták a csepeli halottasházba, ahol meg­tekintheti mindenki. A rendőrség megindította a nyomozást an­nak megállapítására, hogy ki lehet a Duna hullámaiból kifogott férfihála. Értesítették a legutóbb eltűnt budapesti és budapestkörnyéki emberek hozzátartozóit is, hogy jelentkezzenek a főkapitányságon, mert így remélték, hogy valaki felismeri a hullát. Kardos Béla, az eltűnt miskolci nagy­kereskedő hozzátartozói is megjelen­tek m­a délelőtt a csepeli halovasház­­ban, azonban a holttestben nem ismer­ték fel az eltűnt miskolci nagykeres­kedőt, mert az — a családtagok szerint — sokkal soványabb, magasabb volt, de a holttesten látható ruházat sem felel meg Kardos Béla öltözékének. ¡DARMOL‹ csokoládé hashajtó kiváló! 3. oldal M. SHEBA A FoxI NŐI FREGOLI Április 2-tol a CASINO RE PARIS* Revay ucca 18

Next