Esti Kurir, 1925. július (3. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

4 oldal Tolmács segítségével mondja el Ledererné vallomását . — Kérem szépen, nem tudni jól magyarul !— mondja az asszony. Elnök: Van itt német tolmács, aki majd magyarra fordítja az ön feleleteit. Az elnök­ ezután felolvassa a vádhatároza­tot és az ügyészi vádiratot, amely szerint Le­­derer Gusztávné 1803-ban született, négy elemi iskolát végzett és büntetve még nem volt. Lederer Sándor az elnök kérdéseire kijelenti, hogy Pozsonyban 1800-ban szeptember 17-én született, nőtlen ember, ez idő szerint állástalan, mert az eset alkalmával a Nemzeti Bank elbocsátotta őt a szolgálatból. Képzettsége felsőkereskedelmi érettségi.­­ Az elnök ezután bejelenti, hogy Lederer Gusztávot is megidézte a had­bíróság fogházából. A vádirat felolvasása utat az elnök eltávolítja Ledererné mellől a két fogházőrt és sógorával együtt, ketten úgy állnak ott az elnöki so­rompó előtt, mint két jó megjelenésű tanú, akikről nem is látszik, hogy milyen súlyos váddal kell számolniuk­. A vádirat szerint Le­­d­crer Gusztávné egyrendbeli gyilkosság bűn­tettében, mint felbujtói bűnrészes, egy rend­beli lopásban és csalásban Lederer Gusztáv tettestársa, Lederer­­Sándor pedig bűnpárto­lással van vádolva. A vádirat részletesen is­merteti,­­ hogy a gyilkos házaspár azon ürüggyel, hogy dollárbeváltással nagy hasz­not lehet elérni, 1924 január 6.-án rávették Kodelkát, hogy 70 milliót hozzon magával, sőt előre megfontolt szándékkal megölték, pénzét elrabolták. Lederer Gusztávné hosszú rábeszéléssel és válással való fenyegetéssel bírta rá urát, hogy Ko­delkát megölje. A meggyilkolt embertől azután két brilliáns­­gyűrűt, tiranyóraláncát, ezüst cigarettatárcá­ját és bőrszivartárcáját a hetven millió koro­nával együtt eltulajdonították. Lederer Sán­dor azért bűnös, mert az ellopott hetven mil­lió koronából 65 milliót elrejtett, magának pedig 5 millió korona kölcsönt szerzett. A vádiratot Gáber Károly dr. német tolmács ezután németre fordítja a vádlottak előtt. Az elnök Lederer Sándort kiküldi a teremből és tolmács útján megkezdi Lederer Gusztávné kihallgatását. — Megértette a vádat ? Bűnösnek érzi magát ? — kérdezte az elnök magyarul. „Csak részben vagyok bűnös" — Etwas habe ich verstanden, aber nicht alles, — mondja Ledererné, majd tolmács útján a következőket mondja:­­— Abban bűnös vagyok, hogy megakadá­lyozhattam volna a dolgot, de nem akadá­lyoztam meg. Nem igaz az, hogy mi dollárüzletről beszélgettünk volna Kodolkával, vagy mi ajánlottuk volna neki ezt az üzletet. A helven sailiső koronát igaz, hogy oda­adta Kodelka, de férjem ezt visszaadta neki. — Mi célból akarta Kodelka maguknak ezt a hetven milliót odaadni? — Mi már régóta ismertük Kodelkát,, aki­vel­ férjem többször üzletet is kötött. Megelő­zőleg én adtam neki hetven milliót, hogy vegyen nekem értékpapírokat. Ez még 1923- ban történt. A papírok szépen emelkedtek, azonban 1924. év karácsonya előtt nagyon leestek. Karácsony előtt a férjem visszajött Gyöngyösről, amikor is Kodelka kijelentette, hogy­ szeretne velünk elszán­­dlni. Számadása szerint papírjaink ekkor már csak 22 millió koronát értek. Később újra eljött Kodelka s amikor meglátta, hogy ruhát mos­d­, cso­dálkozott Én azt mondottam neki, hogy a munka nem szégyen.. Egyszer­­húst is hú­zott, mire összeszidtam és megtiltottam neki hogy máskor is hozzon húst. Mi azt felelte" akit szeretünk, annak mindig hozunk valamit . Egy más alkalommal azt mondotta, hogy miért szeretem az uramat, az mi nem törődik velem s csak sportot űz, vagy utazgat. Én azt feleltem neki, hogy szeretem az uramat és sokkal jobb, ha sportol, mintha korcsmá­ba járna. Mondtam is, hogy ne beszéljen ilyeneket, mert ha az uram meghallja, lelövi. Kodelka és Ledererné Elnök: Említette ön ezt az urának? — Nem, mert az uram szombaton jött és vasárnap megint visszautazott Gyöngyösre. Az uramat arra kérte, hogy vigyen el egy levelet gyöngyösi ismerősének, de férjem ki­jelentette, hogy ő a postás szerepére nem vállalkozik. Beszélt még üzletekről s sok minden egyébről. Másnap este 11 óráig volt nálam, de azt mondtam neki, távozzon, mert a házban már meggya­núsítanak miatta. A legközelebbi alkalommal éjjel fél kettőig volt nálunk, úgy, hogy kénytelen voltam egy kisasszonyt a házból megkérni, hogy alud­jon nálam. Mikor megtudta azután, hogy este társaság van nálam, akkor másnap dél­előtt jött el szerelmi ajánlatokat teli és arra ösz­tökélt, hogy váljak el az uramtól, mert ő fog elvenni és biztosít, hogy nem kell majd dolgoznom. Elnök: Mit mondott maga neki erre? — Azt feleltem, hogy az összes férfiak egy­formák, csak ígérnek. Megmondtam neki azt is, hogy rábíztam a vagyonomat és öa elveszí­tette,­­ tehát egyik férfi csak olyan, mint a másik. — Mit, én olyan vagyok, mint a többi, majd megmutatom magának, hogy ki va­gyok — felelte indulatosan Kodelka — és ettől fogva állandóan pénzt hozott nekem. Már körülbelül ötvenmillió koronát letörlesz­­tett az értékpapírokból származó veszteség­ből és azt mondotta, hogy az egészet meg fogja téríteni. Dicsekedett az üzleteivel és említette, hogy most is két fajlovat vásárolt. Azt mondtam neki, hozza el a papírjaimat, nekem pénz kell. Zongora a Midnek Emnöle: A maga férje nem tudott semmit ezekről a dolgokról ? — Ezekről nem szóltam neki. Ellenben rá akarta beszélni Kodelka az uramat, hogy ajánlja őt hosszan­í­tásra a Pálffy­­kaszárnyába. Rábeszélésemre megpróbálta az uram nyélbe­­ütni a dolgot, de nem sikerült. A férjemet folyton üzletekkel háborgatta s amikor az uram nem volt otthon, hívott, hogy menjek vele vacsorázni a Bristolba. Én kijelentettem, hogy erről szó sem lehet, mert egy asszony a házból szememre vetette, hogy ve­le vi­szonyom van.­ Ez alkalommal hozta el a het­ven millió koronát azzal, hogy otthagyja ná­lam, hogy mindig kéznél legyen, ha szüksége lesz pénzre. Én azonban ezt a pénzt nem fogadtam el. Két-három nappal karácsony előtt egy sonkát hozott és bejelentette fér­jem előtt, hogy karácsonyra meg akarja ma­gát hivatni, hogy legyen hol töltse a szent estét. Férjemnek azt mondotta, hogy egy jó üzlet kínálkozik ehhez ötven millióra volna szüksége. — Nekem csak huszonkétmillió koronám van, ebből pedig egy zongorát akarok venni a Micinek. Kodelka így válaszolt : Nekem van otthon egy nagyszerű zongorám, vegye ezt meg tő­lem, odaadom potom áron. — Nekem aznap délután, — folytatta Le­déremé — sok dolgom volt és Kodelka és a férjem magukban beszélgettek. Este azután a férjem elmondta, hogy Kodelkától huszon­hét millióért megvette a zongorát és január ötödikén át is vehetem. Kodelka visszakapta a 70 milliót? Ezután Ledererné rendkívül részletesség­gel elbeszéli a gyilkosságot megelőző napok történetét. Egyre jobban összebarátkoztak Kodelkával, aki ki- és bejárt náluk, mintha odahaza lett volna. Időnként apró ajándé­kokat hozott az asszonynak, különösen hús­féléket, mintegy azért, hogy ne egyék náluk ingyen. Nálunk töltötte a karácsont testét. Ek­kor Kodelka elbeszélte férjének, hogy mégis meg fogja kapni azt a katonai szállítást, mert egy Csányi nevű főhadnagy fogja őt ajánlani. Ezen az estén történt, hogy mialatt a férje pár percre levitte a kutyát sétáltatni ő egyedül maradt Kodolkával. A hentesmes­ter egy darabig föl-alá járt, majd megfordult és azt mondotta az asszonynak, hogy nem nézheti tovább, hogy ilyen emberrel kell élnie. — Megfogta a kezemet — folytatta rend­kívül halkan Ledéremé — a paplan felé húzott, átölelt és meg akart csókolni. Én védekeztem és pofonütöttem. Ebben a p­illanatban férjem kinyitotta az ajtót. Ko­delka elment. Én elmondottam a férjemnek, hogy Kodelka már régen beszél nekem min­denféléket, ajánlatokat tesz, de amíg csak beszélt, addig nem akartam szólni neki. Ma azonban már olyan közönséges volt, hogy meg kell mondanom. Erre elbeszéltem neki, hogy milyen jelenet játszódott le köztem és Kodelka között, de a férjem nem hitte el. Mondottam neki: nem hiszel nekem, azt hiszed, hogy mindenki olyan, mint tg! — Ezután azt mondtam a férjemnek, hogy majd másnap, mikor Kodelka eljön, bújjon el az úriszobában, majd én kérdőre vonom a ma történtek miatti és ő meggyőződhetik róla, hogy igazat beszéltem. Másnap Kodelka el­jött s mialatt én ajtót nyitottam neki, férjem elbújt az úriszobában. Én Kodelkát szemrehányásokkal halmoztam el, hogy úgy viselkedik­ egy úrinővel szemben, akinek a vendégszeretetét élvezte négy hétig. Kodelka válla: vont és azt mondta: Ugyan mit! Mire a férjem bejött, de nem szólt sem­mit. Másnap Kodelka újra eljött és nálam hagyott hetven milliót, de férjem Revolverlövés, amely mind a Ledererné belekezd az utolsó csk­ leírá­sába. — A férjem nem is üdvözölte Kodelkát, — mondja — de Kodelka barátságosan ke­­zet nyújtott neki. Lederer nem fogadta el a kezét, Kodelka azonban úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre és nyugodtan beszélgetett tovább a férjemmel mialatt én vacsorát készítettem. Hencegett, üzleteiről beszélt, arról a katonai hússzállításról is. „Ez muss dicse szállítás bekommenMint­egy 11 óráig maradt nálunk, mikor azután feketét készítettem és másfél liter forraltbort főztem. Mikor ezt megittuk, mondtam Ko­­delkának, hogy most már menjen haza, mert a férjemnek holnap reggel korán ki kell menni Csepelre. Kodelka azonban úgy telt, mintha nem hallaná és tovább beszélgetett a férjemmel. Egy félóra múlva bementem a hálószobába és megvetettem az ágyakat. Férjem utánam jött és dühösen mondta, hogy Kodelka még mindig nem megy. Azt feleltem neki: „Csak a te hibád.Ezután ki­mentem a konyhába és idegesen mondtam Kodelkának, hogy most már menjen el Nem felelt. Megkérdeztem: Hát itt akar maradni? Erre sem felelt. Én elkezdtem ott tenni-venni a konyhában, mire Kodelka felállt és már örültem, hogy elmegy, de nem, bement az ebédlőbe. Erre a férjem­ kijött a konyhába és ott kölcsönösen szemrehányásokat tettünk egymásnak, hogy Kodelka még mindig nem megy. Végül is én a hálóból kivittem két matracot és két vánkost és bevittem az úri­szobába. Kodelkát nem láttam ott, csal: a zsakettjét láttam egy széken lógni. Kimen­tem a konyhába és kiáltottam a férjemnek, hogy Gyere ki, lábfürdőt csináltam neked! A férjem ki is jött, de nagyon mogorva volt, nem szólt egy szót sem. Próbáltam megnyug­tatni, de nem lehetett, nem felelt semmire Bement a hálóba, lefeküdt. Én fel akartam­ húzni az ébresztőórát, de mert az mindig ké­sett, megkérdeztem a férjemtől: Hány óra van a te órádon? Azt felelte, hogy az óra kint van a konyhában. Kimentem és csak­ugyan ott találtam a férjem óráját a konyha lábán. Háromnegyed kettő volt. Megigazítot­tam az ébresztőórát és bevittem a hálószo­bába, akkor férjem megkérdezte, miért vittem ki ágyneműt az úriszobába ? Azt feleltem neki: „Csak nem fogok emeltett az em­ber mellett aludni*1. Újra kimentem a konyhába, ott elmosogat­­tam és mikor minden kész volt, el akartam oltani a villanyt. Észrevettem azonban, hogy a kutya rendetlenkedett s amíg ezt takarítot­tam, haragudott, hogy mért vettem át és visszaadta neki. Most megint lényegtelen részletek követ­keznek. Többek között elbeszéli Ledererné, hogy Kodelka egyszer részegen náluk aludt és ekkor részegségében a kezét is megvágta. Ő kötözte be a sebét. Közben Lederer egyre hűvösebben bánt Kodelkával, nem tetszett neki, hogy annyit jár oda, de azért mégsem szólt neki. Lederer ekkor Csepelen kapott szolgálatot és napközben egyedül hagyta a feleségét. Kodelka ezt tudva, férje távollété­ben fel-fel jött a lakásba, de ő úgy intézte, hogy ne kelljen vele sokat egyedül lennie. Kodelka megkérte férjét, hogy január negye­dikén jöjjön el a Belvárosi kávéházba és írjon alá ezt egy kérvényt, amellyel ő a katonai hússzállítást akarja elnyerni. Lederer ezt meg is ígérte, de másnap nem ment el, hanem feleségével együtt kiment Csepelre. Itt, mialatt a férj szolgálatot teljesített, az asszony lefeküdt az inspekciós szobában. A szén rossz volt és Ledererné erős főfájás­sal ébredt fel. Mikor ezt a szolgálatvezető kapitány megtudta, másnapra, vízkereszt napjára, szabadságot adott a férjének, hogy ápolja beteg feleségét. Másnap este Kodelka pontosan beállított. Az asszony, amint roppant részletességgel elbeszéli, bujkált előle, de Kodelka ott állt a januári­ hidegben az ajtó előtt és megvárta, míg a házaspár hazajön. A férj már rend­kívül ingerült­eolt, de mikor az asszony sze­mére vetette, hogy mért nem szól Kodelká­­n­ak, azt felelte rá, hogy úgy is elutaznak Pesttől, minek összeveszni ezzel a közönséges emberrel. - után reggelig aludtak hárman egyszerre az asziszobából durranást hallok. .. _i . — Ich habé nicht gcwusst, — suttogja Ledererné — was das ist, und ivar selír er­­schrocken. ('Nem tudtam mi az és nagyon megijedtem.) Ezután minden elcsendesedett és aludtunk reggelig mind­e­ hárman. Reggel hétkor Kod­dka elhagyta a házat. Ezek után a különös szavak után Lederer­­i­u ingadozni kezd, mire a­z elnök becsengeti a szolgát és széket adat számára. Az elnök látva a vádlott kimerült cégét, öt perc szüne­tet rendel el. Körülbelül félórás szünet után a bíróság , tovább folytatja Ledérerné kihallgatását. Most 1Cercifinél, Thököly után a legszebb fi­­lsletihelyiség technikai okok miatt is­­15 í­rj és Érdeklődni: Diadal csokoládé­­ .Id­Ill. flyfk­, VII., Aréna u­t 80.­­ TÓT /k állást vagy munkát keres* ingatl­ant, lakást, üzletet eladni* venni vagy bérelni akar, rendelje meg a Pályázati és Hirdetési Közlönyt abban ez országból sok száz címet talál. Budapest, Erzsébet körút 22. Kérjen mutatványszámot* Issair S­uni, Szerda, 1925 július 1 kitűnő ízű emésztőpor 8 iMMA l ni - bÁSaií£íás* Kapható minden gyógyszertárban. «—1 — a^BmamBmamanMaananam^*aamaaauBaBmummmmutmMmmtaBUKyJ r*7 -f f) B bán lévő ékszereit kiváltom M és legdrágábban, megveszem MiOgildZ SSR^-*3»­ R* Mely fájdalommal jelentjük, hogy [-] | Heves Lapos I? bécsi uccai kereskedő­­ életének 43-ik évében hirtelen elhunyt, jj. gy Temetése f. évi július hó 1-én, szerdán . É­ d. e. 11 órakor lesz a rákoskeresztúri I­s izr. temető halottasházából. Emléke örökké élni fog! A gyászoló család, J­­­ifi fi m­edicii!­ti ? Glasgow (Scoth­ind) ír Oxford anyagiból készült ingei a­z ország minden előkelő úridivat és fehér­neműkereskedésében kaphatók. Kérjü­­k ezen védjegyre feltétlen Ügyei­ Ma rengd boti nyitva! | iiiMIMsis, Dili Isffislp (Viztoronynál.1 ” ^ jjj^

Next