Esti Kurir, 1925. október (3. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

Csütörtök, /925 ore/d&cr / Az Anna-bál Martos Ferenc és Vincze Zsigmond operettje a Király Színházban . „Régi jó Budapest** után a Király Színház ismét magyar operettet mutat be, olyan operettet, amelynek romantikája minden valószínűség szerint hamarosan utat fog találni a közönség szívéhez. Ezt mingjárt, beszámolónk első soraiban kell, hogy megállapítsuk, azzal együtt, hogy az utóbbi esztendőkben a magyar közönség a legforróbb tapsokkal fogadta és tette emlékezetessé azokat a magyar színpadi játékokat, amelyeket a romantika aranyos színeivel festenek be a szerzők. Emlékezhetünk a Fővárosi Operettszín- Tázban színrekerült „Nótás kapitányira, a Király Színházban színre került „Régi jó Budapestire, sőt ha az eseményekben meszszebb megyünk, ott találjuk a Városi Színház színpadán a „Hamburgi menyasszonyit, amelynek, mint az előbbieknek is, a mi földünkben gyökerezik meséje, hangja, színe és innen nőnek ki alakjai, akiket a szerző a színpadra visz. Ezzel szemben mindjárt azt is konstatáljuk, hogy az utóbbi időkben több olyan operettől fordult el a közönség, amelyeknek külföldön mindenütt igen szép, sőt igen tekintélyes sikerük volt, nálunk pedig elhagyatva, árván, a közönség részvétlensége mellett pironkodtak a kulisszák világában. Így hát a helyes értékű direktorok manapság főként azokat az operetteket keresik, amelyekből magyar romantika, magyar levegő árad, mert a közönségnek új ízlésével állunk immár szemben, — amelyet útjában feltétlenül követni kell. Az „Anna-bál“ meséje is innen való, a budai partokról. Tabán meseszerű világát fotografálja elénk, amelynek szelid levegőjében Lindenmayer Tóbiás bortermelő szépséges leányába, Esztikébe beleszeret XXVI. Miguel máltai herceg. A szerelmes pár körül megtaláljuk a fehérhajú, menüettet táncoló nagymamát, Fügesi Leandert, a vöröshajú bankhivatalnokot és tartalékos élelmezési tisztet, aztán Lénit, a korcsmároslányt, a kakastollas tábornokot, a sváb csaposlegélnyt, a tipikus pesti detektívet, aki még a Bachkorszakból maradt ránk és ott találjuk a fess huszártiszteket, kapitánytól lefelé, akiknek színpadon való megjelenését — főként manapság — mindig nagy szeretettel fogadja nálunk a közönség. Ezek közé az alakok közé Martos Ferenc, a színpadok biztos kezű mestere, nagy precizitással komponálta meg a darab kerek, hangulatos, tarkaszínű meséjét, amely egy percre sem válik unalmassá. A muzsikát viszont részben Volkmann Rudolfnak, a hetvenes esztendők nagy muzsikusának melódiáiból Vincze Zsigmond állította össze, részben Vincze maga szerezte. A magyar stílusú, melódiában rendkívül gazdag, édes muzsika széles hullámokban áradt el a nézőtéren és a főpróba közönsége határtalan lelkesedéssel köszöntötte részint Volkmann egykor rendkívül népszerű dalait, részint Vincze Zsigmond eredeti szerzeményeit, amelyek közül a nagy keringő egyike az utóbbiesztendők legragyogóbban komponált valcereinek. A színészek élükön Péchy Erzsivel, Somogyi Nusival, Gazsi Mariskával, Rátkai Mártonnal, Kompóthy Gyulával, Latabár Árpáddal és Szirmay Imrével elsőrangút produkáltak. Kisebb szerepben sok tehetséget árult el a most Pestre szerződött Várnay Jenő és Gáspár Iván. Kedves volt egy epizódszerepben Sándor Gizi és kívülük még tapsokat kapott Pártos Dezső, Nádasy, IhászAladár, Gallay Nándor, Raskó Géza és Zilahy Gyula. A rendezés munkáját Tihanyi Vilmos, a Király Színház főrendezője végezte, most is, mint mindig, figyelemreméltó tudással és jó ízléssel. Úgy hisszük, hogy az „Anna-bál** is mint a „Régi jó Budapest", hamarosan megnyeri majd a közönség tetszését és a szerzők egyfolytában ünnepelhetik meg az egymást követő jubiláris előadásokat. (k. i.) "* Keleti Juliska Párizsba szerződött. Keleti Juliska legutóbbi bécsi tartózkodása alatt összetalálkozott az egyik párizsi színházi ügynökség vezetőjével, aki Keleti Juliskát egy hónapra Párizsba szerződtette. Keleti Juliska október első napjaitól kezdődően lép fel a Theatre du Champs Elysée-ben, ahol egy revü keretében magyar dalokat ad elő matyóruhában. November elején azonban már visszautazik Amerikába, ahol szerződésbeli kötelezettségének kell eleget tennie. * Főpróba a Kiskomédiában. A Kiskomédiában ma délelőtt főpróbát tartott a vendégszereplő társulat. A nézőtéren megjelent főpróbaközönség nagy tapsokkal köszöntötte a kiváló művészi együttest, amelynek élén a három magyar szereplő: Türk Berta, Rott Sándor és Steinhardt Géza kiválót produkált. A . á&ffgSnyxncgcfa Szerda BARNA IZSÓT, a népszerű karmestert bizonyára méltóztatnak ismerni. Ő az, akinek körülbelül ötven esztendő óta minden áldott este volt a kezében dirigensi pálca, aki Pesten már valamennyi bonvivánt, primadonnát oktatta a sok-sok dalra, amelyek közül ismeretlen egyetlenegy sincs előtte. Barna Ieső még a régi Pestből való, azokból az időkből, amikor a magyar színművészeinek nagy, komoly csillagjai voltak, akik manapság mind hálával és szeretettel gondolnak vissza az elmúlt időkbe, amikor Barna Izsó frakkja még nem volt tükrös és fején egy-egy nagy fortisszimókor — sűrű fekete hajfürtök lobogtak. A Király Színház tegnap délelőtti főpróbáján ő is megjelent, Barna Izsó. Elfogódottan és meghalottan állták körül barátai, ismerősei, hogyne, hiszen ő volt az egyetlen a nagy társaságban, aki Volkmannt, az „Annabál" gyönyörű dalainak komponistáját személyesen ismerte, sőt nemcsak hogy ismerte, hanem a tanítványa is volt a konzervatóriumban. Barna Izsót nagy embergyűrű karolta át, öregek és fiatalok, akik előtt néhány pillanatra elevenné nőtt Volkmannak, kora nagy muzsikusának alakja.* AZ ÚRIEMBEREK harmadik képe egy előkelő klub kártyaszobájában játszódik le, ahol lord Szerémy, sir Boross, sir Kürthy és sir Góth bridgeznek. A partit azonban abba kell hagyni, mert a négy úr — akik a választmány tagjai — törvényt kénytelenek ülni a klub sokesztendős életét megbántó Törzs Jenő felett. A törvénykezésnek hamar vége van, mert az urak sietve kivonulnak a társalgóba, hogy folytassák a bridgepartit. De van is ám nagy élet a Vígszínház társalgójában. Rengeteg kibic gyülekezik össze esténkint a bridgezők körül. A színház jóbarátai valamennyien ott vannak és a darab végéig a világért sem mozdulnának el helyükről, még akkor sem, amikor a partit meg kell szakítani, mert a bridgeteknek jelenésük van. No de hiszen szegény Perczell főügyelőnek meg is sokasodott a dolga, nemcsak a színpadon, hanem a „játékteremben" is ügyelnie kell a rendre.* AMARANTE BENIGNA tabáni kisasszonynak, Bajor Gizinek elvész hát a Mókusa a Kamara Színházban s e szörnyű csapás persze mozgósítja az összes tabáni lakosokat, akik valamenynyien enyhíteni akarják a gyönyörűséges szép kisasszony fájdalmát és egy-egy mókussal kedveskednek neki. Sőt, Fuga Jakab másodorgonás tovább megy. Ő nem elégszik meg azzal, hogy Bajor Gizinek új mókust vigyen, hanem még egy kanári madárral is megajándékozza. A kanári madár, csodák csodája, olyan gyönyörűségesen fütyül, mintha meseországból való volna és virágos kalitkájában alighogy beviszik a színpadra, már muzsikálni kezd. Elfütyüli a Hunyady-marsot. A Kamara Színházban a legszűkebb körű házipróbákon megjelent benfentes közönségnek persze volt oka a csodálkozásra, hiszen a kis sárga kanárimadár úgy fütyült, mintha a zeneművészeti főiskolát végezte volna. Kapott is tapsot, zajos, hatalmas tapsot, délelőttönként a színészektől, akik a mókusok próbáit nézték, pedig tulajdonképpen nem is őt illette a taps, hanem a kulisszák mögött szorgalmasan és főként művésziesen fütyülő füttymestert, aki helyettesítette a kis kanári madarat. De mindegy, a sárga madárka büszke volt és boldog, végre ha a közönség nem tudta, ő sem sejthette, hogy helyette más fütyül a kulisszák árnyékában. * ILOSVAY RÓZSI szörnyen büszke ám manapság, mert „Miss Lilian“-beli szerepe harminchat oldalt tesz ki. Ennél csak Kabos Gyula kapott nagyobb szerepet, akinek a „Szonkin és a főnyereményében a jó sors negyven gépírásos oldalt ajándékozott betanulásra. * A PRÁGAI PÁLYAUDVARON a jámbor idegen joggal hihette, hogy tüntetés volt a minap, amikor a bécsi gyors befutott. Ember ember hátán tolongott, magyarok, csehek, németek vegyest és a tüntetők élén bajusztalan színészek és bubifrizurás primadonnák vitték a szót, akik izgatottan várták a vonat érkezését. Nem szeretem a rejtelmeket, mindjárt itt elárulom hát, hogy a párgai pályaudvaron Fedők Sárit várták a prágaiak, akik tegnaptól kezdve szintén részesülnek az Antónia örömeiben. Az igazság kedvéért megemlítem, hogy a figyelmes prágaiak képeslapokat osztogattak a pályaudvar előtt. A képeslapról Fedők Sári és Molnár Ferenc fotográfiája mosolygott a nézőre. * KI VOLT MÁR színházdirektori irodában olyankor, amikor a művésznő beüzen: — Nagyon sajnálom, nem jöhetek be, mert fejgörcseim vannak. No, nagy Isten ! Van ilyenkor szörnyű ijedtség, szaladgálás, jövés-menés, üzengetés. A direktor, szegény, a haját tépi, a rendező a kezeit tördeli és már éppen kezdeni akarják az előadást, amikor a művésznő megérkezik a színházhoz. Én a jobbik esetet veszem, mert a roszszabbik esetben be sem jön. Megvannak ellenben a színháznak is a maga kis hősei, mint akár a csaták mezejének. Itt van például kérem szépen a kis Somogyi Bogyó, akinek a mai változékony őszi időjárás harminckilencfokos lázat ajándékozott, de azért nem maradt otthon, hanem betegen, lázasan, lázósan kocsiba ült és bement a Nemzeti Színházba. A kiskapunál már alig bírt megmozdulni, a derék Négyessy felügyelő segítette fel a direktori irodába, ahol Hevesi meglátva a kis beteget, szörnyű haragra gerjedt: — Nem megy haza mindjárt, hogy merészel maga bejönni a színházba ilyen betegen ? Ha nem megy rögtön haza, feliratom az ügyelővel és színházi törvényszék elé állíttatom. Hevesi olyan haragos volt, mintha legalább is a tűzvizsgáló bizottság tagjai állottak volna előtte, így hát Somogyi Bogyó, a színház kis hőse, mi mást tehetett, Négyessy Mátyás segítségével leballagott a lépcsőkön és hazament népszínház uccai lakásába. renai Szonkin és a főnyeremény Szemen Juskievics színdarabja. Bemutatja ma este a Renaissance Színház, Színi Gyula fordításában, ifj. Gaál Mózes rendezésében. Szonkin vagyontalan, nős tisztviselő. Az első felvonásban nyomorog, küzdödik, szenved, reménykedik a deus ex machinában. A másodikban a deus ex machina belép. Szonkin a sorsjátékon megnyeri a főnyereményt. A harmadikban megőrül. A nyomorgásra született nyomorgó régi története, aki nem bírja a gazdagságot. És kicsit az Akakievics Akakié, a dermesztően sivár életű, vágytalan dijnoké, aki akkor kezd szenvedni,amikor a körülmények egy vágyat parancsolnak rá s abban roppan össze, hogy a vágya teljesül. Juskievics látási módjára s írói eszközeire nézve is az orosz realisták leszármazottja. Szánalmas, szerencsétlen, megalázott, reménytelen emberek mozognak színdarabjában. Erőfeszítésük nem küzdelem, hanem vergődés; történetük nem elbukás, hanem egy csomó fiziológiai élet hiábavaló tiltakozása a bukottság, a megalázottság, a nyomor ellen. Életükben egyetlen vigaszt találhat csak a néző: a szerencsétlen emberek figurájának groteszkségét. Jaskievics elég kegyetlen tud lenni alakjaihoz és önmagához, hogy ezt a groteszkséget kiaknázza: a nagyon sivár történet tele van tréfás epizódokkal, amelyek fájdalmas humorúak, de mulatságosak. Ezek a tréfaságok mentik meg a különben mindig jószemű íróra valló és finom jelenetek nagy részét az unalomtól. Mert Juskievics ebben is valódi orosz: bonyodalom semmi sincs darabjában; történet .az úgynevezett lelki történet is — csak kevés. Az első felvonásban semmi, a másik kettőben sem több annál, mint ami egy felvonásba is beleférne. A gettóból, ahol a történet játszódik, a Renaissance Színház orosz kispolgári vagy legalább is faj- és felekezetközi miliőbe helyezte át a darabot. Ez az eljárás elvben lehet barbárság és kellemetlen ízű oportunizmus, de bizonyos, az előadás során alig zavart, hogy a történet nem a neki szánt miliőben játszódik. A speciálisan zsidónak képzelt emberi vonásokban olyan könynyen hajlandó itt az ember a speciálisan oroszt felfedezni: a görcsös messzianizmusban, abban a gondolkodásban, amely teljesen összemossa a kiálmodott vagy kispekulált világot az érzékelhetővel; főként pedig abban a tompa, ernyedt, passzív fájdalomban, amely egyformán jellemzi a Maxim Gorkij szegényeit s a Morris Rosenfeldéit. Egyetlen karakter van csak a darabban, amely megköveteli, hogypremonszírozottan zsidónak játsszák: a boltoslegényé, akiből leggyámoltalanabb pillanataiból is folytonosan kikitör a kommerciális szellem. Makláry Zoltán ilyennek is játssza. Ez a figura az ő alakításában, blazilt zsidó kereskedősegéd, elnyomorított és elcsigázott lelkű, akiben azonban mégis állandóan kapálódzik, ha mégoly naiv és bárdolatlan formában is, valami praktikus életösztönféle. A főszerepet Kabos Gyula adja. Különösen Szonkin alakjának idegességét, gyámoltalan vergődését, előrevetített tébolyát játssza meg. Már az első felvonásban olyan groteszk maszkját ölti arcára az életével mit kezdeni nem tudó embernek, s bizonytalan, hadaró beszédével úgy intonálja Szonkin állandó kapkodását és tépődését, hogy attitűdjét sohasem kell megszakítania, legfeljebb, erősítenie. Kitűnően, alig észre 9. oldal vehetően játssza meg az átmenetet az épeszű és józan Szonkin lelkiállapota közt. Vaszary Piroska kifejezően esetlen gesztusokkal viszi szín- padra Szonkin feleségének figuráját. Kitűnő játéka elfelejteti az emberrel, hogy néhol túlságosan derűs komikumot visz játékába, amely nem illik bele a darab fojtott levegőjébe. Vágóné Margit a legjobb naturalizmussal játssza Szonkin anyját. Mintegy önmagában elterpeszkedve, kezét-lábát lomhán vonszolva maga után, a maguk biológiai életébe elmerült, öntelt, házsártos és soha meghalni nem akaró öreg libásasszonyok’ módjára csoszog, ül és beszél a szín- padon. A főpróba-közönség nagy tetszéssel fogadta az előadást és sok felvonásközi és nyíltszíni tapssal ünnepelte a szereplőket. Ignotus Pál: * Kruyswyk Annie Frankfurtba szerződött. Kruyswyk Annie, az ismert nevű operaénekesnő a frankfurti Operaházhoz szerződött. Első fellépése a „Varázsfuvolá“-ban volt. A közönség rendkívül meleg ünneplésben részesítette a magyar művésznőt. * A „Bizánc“-cal nyit az újpesti színház. Az Újpesti Blaha Lujza Színház csütörtökön, október 8-án nyitja meg kapuit A megnyitó előadáson Herczeg Ferenc Bizánc című színműve kerül színre. * Megjelenik Amerikában egy magyar újságíró filmregénye. Néhány hónappal ezelőtt a Színházi Élet közölte Váró Andor regényét Pola Negri életéről. A regény most „The Black Star“ (A fekete csillag) címen Amerikában is megjelenik. A könyvhöz maga Pola Negri írt előszót. * Vidéki színházak. Alapi Nándor Országos Kamara Színháza tegnap este kezdte meg tíz estére tervezett vendégjátékát Békéscsabán. Megnyitóul Herczeg Ferenc háromfelvonásos vígjátéka, „A kék róka" került színre. A Kamara Színház társulatát igen melegen fogadta a békéscsabai közönség. —■ Debrecenben az „Offenbach‘‘ Tímár Ilával, Szigetiig Jenővel, Szegő Lilivel, Szömörkényi Franciskával és Tamás Benővel olyan nagy sikert aratott, hogy még egy hétig műsoron tartják. — A pécsi színházat szombaton este nyitották meg „A nóta vége" című operettel. Nagy siker volt. — A szegedi színház drámai társulata most mutatta be az „Ötórai vendég" című vígjátékot. A szereplők közül Gárdonyi Lola, Ladomerszky Margit, Feleky Klári, Szentiványi, Harsányi és Ragot tetszettek. Az egyik jelenetben Falus Istvánt, a színház fiatal színészét hosszantartó nyíltszíni tapssal köszöntötték a szegediek. (*) Legjobb, legmulatságosabb, legmeghatóbb vígjáték a „Masa pénzt keres". Minden este a Magyar Színházban Titkos, Csortos, Dénes, Z. Molnár, Vendrey ragyogó premieregyüttesében. (*) Szabó Dezső szombaton első előadása (Szent István — Ady Endre) irodalmi esemény. Az elsodort falu világhírű szerzőjét zsúfolt ház fogja ünnepelni. Jegypénztár Andrássy út 4. (Thalia.) (•) Gyermekelőadásul Ezeregy éjszaka vagy Tojás Peti és Paprika Jancsi kalandjai nagy látványos keleti varázsrege kerül színre vasárnap délután Vs4 órakor a Budapesti Színházban. Nagy tombola is lesz. Száz szép ajándéktárgy lesz a nézőtéren a gyermekek között kisorsolva. . (*) Vasárnap este a Falu rossza 40, 30, 20, 14 és 10 ezer helyárakkal, kitűnő szereposztásban kerül színre a Budapesti Színházban. Jegyek előre válthatók. Minden este izgalmas futballmeccs Magyarország és Anglia között ROYAL ORFEUM SZÍNPADÁN Minden vasár- és ünnepnap 3 előadás 3, 6 és 9 órai kezdettel A 3 és a 6 órai előadások helyárai mérsékeltek.