Esti Kurir, 1925. október (3. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

Csütörtök, /925 ofe/d&cr / 9. oldal A. á&ffgSnyxncgcfá Szerda Az Anna-bál Martos Ferenc és Vincze Zsigmonc operettje a Király Színházban X „Régi jó Budapest** után a Király Szín­ház ismét magyar operettet mutat be, olyan operettet, amelynek romantikája minden va­lószínűség szerint hamarosan utat fog találni a közönség szívéhez. Ezt mingyárt, beszámo­lónk első soraiban kell, hogy megállapítsuk, azzal együtt, hogy az utóbbi esztendőkben a magyar közönség a legforróbb tapsokkal fo­gadta és tette emlékezetessé azokat a ma­gyar színpadi játékokat, amelyeket a ro­mantika aranyos színeivel festenek be a szer­zők. Emlékezhetünk a Fővárosi Operettszín- Txázban színrekerült „Nótás kapitányira, a Király Színházban színre került „Régi jó Budapestire, sőt ha az eseményekben mesz- szebb megyünk, ott találjuk a Városi Szín­ház színpadán a „Hamburgi menyasszonyit, amelynek, mint az előbbieknek is, a mi föl­dünkben gyökerezik meséje, hangja, színe és innen nőnek ki alakjai, akiket a szerző a színpadra visz. Ezzel szemben mingyárt azt is konstatáljuk, hogy az utóbbi időkben több olyan operettől fordult el a közönség, amelyeknek külföldön mindenütt igen szép, sőt igen tekintélyes sikerük volt, nálunk pe­dig elhagyatva, árván, a közönség részvét­lensége mellett pironkodtak a kulisszák vi­lágában. így hát a helyes érzékű direktorok manapság főként azokat az operetteket kere­sik, amelyekből magyar romantika, magyar levegő árad, mert a közönségnek új ízlésével állunk immár szemben, — amelyet útjában feltétlenül követni kell. Az „Anna-bál“ meséje is innen való, a budai partokról. Tabán mescszerű világát fotografálja elénk, amelynek szelid levegőjé­ben Lindenmayer Tóbiás bortermelő szépsé­ges leányába, Esztikébe beleszeret XXVI. Mlguel máltai herceg. A szerelmes pár körül megtaláljuk a fehérhajú, menüettet táncoló nagymamát, Fügefi Leandert, a vöröshajú bankhivatalnokot és tartalékos élelmezési tisz­tet, aztán Lénit, a korcsmároslányt, a kakas­tollas tábornokot, a sváb csaposlegériyt, a tipikus pesti detektívet, aki még a Bach- korszakból maradt ránk és ott találjuk a fess huszártiszteket, kapitánytól lefelé, akiknek színpadon való megjelenését — főként ma­napság — mindig nagy szeretettel fogadja nálunk a közönség. Ezek köré az alakok köré Martos Ferenc, a színpadok biztos kezű mestere, nagy preci­zitással komponálta meg a darab kerek, han­gulatos, tarkaszínű meséjét, amely egy percre sem válik unalmassá. A muzsikát viszont részben Volkmann Rudolfnak, a hetvenes esz­tendők nagy muzsikusának melódiáiból Vin- eze Zsigmond állította össze, részben Vincze maga szerezte. A magyar stílusú, melódiában rendkívül gazdag, édes muzsika széles hullá­mokban áradt el a nézőtéren és a főpróba közönsége határtalan lelkesedéssel köszön­tötte részint Volkmann egykor rendkívül nép­szerű dalait, részint Vincze Zsigmond eredeti szerzeményeit, amelyek közül a nagy keringő egyike az utóbbi 'esztendők legragyogóbban komponált valcereinek. A színészek élükön Péchy Erzsivel, So­mogyi Nusival, Gazsi Mariskával, Rátkai Mártonnal, Kompóthy Gyulával, Latabár Ár­páddal és Szirmay Imrével elsőrangút pro­dukáltak. Kisebb szerepben sok tehetséget árult el a most Pestre szerződött Várnay Jenő és Gáspár Iván. Kedves volt egy epizód­szerepben Sándor Gizi és kívülük még tap­sokat kapott Pártos Dezső, Nádasy, Ihász 'Aladár, Gallay Nándor, Raskó Géza és Zilahy Gyula. A rendezés munkáját Tihanyi Vilmos, a Király Színház főrendezője végezte, most is, mint mindig, figyelemreméltó tudással és jó ízléssel. Úgy hisszük, hogy az „Anna-bál** is mint a „Régi jó Budapest", hamarosan megnyeri majd a közönség tetszését és a szerzők egy­folytában ünnepelhetik meg az egymást kö­vető jubiláris előadásokat. (k. i.) '* Keleti Juliska Párizsba szerződött. Ke­leti Juliska legutóbbi bécsi tartózkodása alatt összetalálkozott az egyik párizsi szín­házi ügynökség vezetőjével,- aki Keleti Ju­liskát egy hónapra Párizsba szerződtette. Ke­leti Juliska október első napjaitól kezdődően lép fel a Theatre du Champs Elysée-ben, ahol egy revű keretében magyar dalokat ad elő matyóruhában. November elején azon­ban már visszautazik Amerikába, ahol szer­ződésbeli kötelezettségének kell eleget tennie. * Főpróba a Klskomédiában. A Kiskomé- diában ma délelőtt főpróbát tartott a ven- dégszereplö társulat. A nézőtéren megjelent föpróbaközönség nagy tapsokkal köszöntötte a kiváló művészi együttest, amelynek élén a három magyar szereplő: Türk Berta, Rótt Sándor és Steinhardt Géza kiválót produkált. BARNA IZSÓT, a népszerű karmestert bizo­nyára méltóztatnak ismerni. Ö az, akinek kö­rülbelül ötven esztendő óta minden áldott este volt a kezében dirigensi pálca, aki Pesten már valamennyi bonvivánt, primadonnát oktatta a sok-sok dalra, amelyek közül ismeretlen egyet­lenegy sincs előtte. Barna leső még a régi Pestből való, azok­ból az időkből, amikor a magyar színművé­szeinek nagy, komoly csillagjai voltak, akik manapság mind hálával és szeretettel gondol­nak vissza az elmúlt időkbe, amikor Barna Izsó frakkja még nem volt tükrös és fején cgy-egy nagy fortisszimókor — sűrű fekete hajfürtök loboglak. Á Király-Színház tegnap délelőtti főpróbáján ő is megjelent, Barna Izsó. Elfogódottan és meghalottan állták körül barátai, ismerősei, hogyne, hiszen 6 volt az egyetlen a nagy tár­saságban, aki Volkmannt, az „Annabál" gyö­nyörű dalainak komponistáját személyesen ismerte, sőt nemcsak hogy ismerte, hanem a tanítványa is volt a konzervatóriumban. Barna Izsót nagy embergyűrű karolta át, öregek és fiatalok, akik előtt nihány pillanatra elevenné nőtt Volkmannak, kora nagy muzsi­kusának alakja. * AZ ÚRIEMBEREK harmadik képe egy előkelő klub kártyaszobájában játszódik le, ahol lord Szerémy, sir Boross, sir Kürthy és sir Góth bridgeznek. A partit azonban abba kell hagyni, meri a négy úr — akik a választmány tagjai — törvényt kénytelenek ülni a klub sokesztendős életét megbántó Törzs Jenő felett. A törvénykezésnek hamar vége van, mert az urak sietve kivonulnak a társalgóba, hogy foly­tassák a bridgepartit. De van is ám nagy élet a Vígszínház társalgójában. Rengeteg kibic gyüle­kezik össze eslénkint a bridgezők körül. A szín­ház jóbarátai valamennyien ott vannak és a darab végéig a világért sem mozdulnának el helyükről, még akkor sem, amikor a pariit meg kell szakítani, mert a bridgezöknek jelenésük van. No de hiszen szegény Perczell főügyelőnek meg is sokasodott a dolga, nemcsak a színpa­don, - hanem g. „játékteremben" is ügyelnie kell a rendre. * AMARANTE BENIGNA tabáni kisasszonynak, Bajor Gizinek elvész hát a Mókusa a Kamara Színházban s e szörnyű csapás persze mozgó­sítja az összes tabáni lakosokat, akik valameny- nyien enyhíteni akarják a gyönyörűséges szép kisasszony fájdalmát és egy-egy mókussal ked­veskednek neki. Sőt, Fuga Jakab másodorgonás tovább megy. Ő nem elégszik meg azzal, hogy Bajor Gizinek új mókust vigyen, hanem még egy kanári madárral is megajándékozza. A kanári madár, csodák-csodéja, olyan gyö­nyörűségesen fütyül, mintha meseországból való volna és virágos kalitkájában alighogy beviszik a színpadra, már muzsikálni kezd. Elfütyüli a Hunyady-marsot. A Kamara Színházban a legfzűkebbkörü házi­próbákon megjelent benfentes közönségnek per­sze volt oka a csodálkozásra, hiszen a kis sárga kanárimadár úgy fütyült, mintha a zenemüvé­Szonkin és a főnyeremény Szemen Juskievics színdarabja. Bemutatja ma este a Renaíssance Színház, Színi Gyula fordításában, ifj. Gaál Mózes rendezésében. Szonkin vagyontalan, nős tisztviselő. Az első felvonásban nyomorog, küzkődik, szenved, re­ménykedik a deus ex machinában. A második­ban a deus ex machina belép: Szonkin a sors­játékon megnyeri a főnyereményt. A harmadik­ban megőrül. A nyomorgásra született nyomorgó régi története, aki nem bírja a gazdagságot. Es kicsit az Akakievics Akakié, a dermesztőén si­vár életű, vágytalan dijnoké, aki akkor kezd szenvedni, -amikor a körülmények egy vágyat parancsolnak rá s abban roppan össze, hogy a vágya teljesül. Juskievics látási módjára s írói eszközeire nézve is az orosz realisták leszármazottja. Szá­nalmas, szerencsétlen, megalázott, reménytelen emberek mozognak színdarabjában. Erőfeszíté­sük nem küzdelem, hanem vergődés; történetük nem elbukás, hanem egy csomó fiziológiai élet hiábavaló tiltakozása a bukottság, a megalázott- ság, a nyomor ellen. Életükben egyetlen vigaszt találhat csak a néző: a szerencsétlen emberek figurájának groteszkségét. Juskievics elég ke­gyetlen tud lenni alakjaihoz és önmagához, hogy ezt a groteszkséget kiaknázza: a nagyon sivár történet tele van tréfás epizódokkal, amelyek fájdalmas humornak, de mulatságosak. Ezek a tréfaságok mentik meg a különben mindig jószemű íróra valló és finom jelenetek nagyrészét az unalomtól. Mert Juskievics ebben is valódi orosz: bonyodalom semmi sincs darab­jában; történet .-r úgynevezett lelki történet is szeti főiskolát végezte volna. Kapott is tapsot, zajos, hatalmas tapsot, délelőttönként a színé­szektől, akik a mókusok próbáit nézték, pedig tulajdonképpen nem is őt illette a taps, hanem a kulisszák mögött szorgalmasan cs főként mű­vésziesen fütyülő fúttymestert, aki helyettesítette a kis kanári madarat. De mindegy, a sárga madárka büszke volt és boldog, végre ha a közönség nem tudta, A sem sejthette, hogy helyette más fütyül a kulisszák árnvékában.- * ILOSVAY RÓZSI szörnyen büszke ám ma­napság, mert „Miss Lilian“-beli szerepe har­minchat oldalt tesz ki. Ennél csak Kabos Gyula kapott nagyobb szerepet, akinek a „Szonkin és a főnyereményében a jó sors negyven gépíró- sós oldalt ajándékozott betanulásra. * A PRÁGAI PÁLYAUDVARON a jámbor ide­gen joggal hihette, hogy tüntetés volt a minap, amikor a bécsi gyors befutott. Ember ember hátán tolongott, magyarok, csehek, németek ve­gyest és a tüntetők élén bajusztalan színészek és bubifrizurás primadonnák vitték a szót, akik izgatottan várták a vonat érkezését. Nem szeretem a rejtelmeket, mindjárt itt el­árulom hát, hogy a párgai pályaudvaron Fedők Sárit várták a prágaiak, akik tegnaptól kezdve szintén részesülnek az Antónia örömeiben. Az igazság kedvéért megemlítem, hogy a fi­gyelmes prágaiak képeslapokat osztogattak a pályaudvar előtt. A képeslapról Fedők Sári és Molnár Ferenc fotográfiája mosolygott a nézőre. * KI VOLT MÁR színházdirektori irodában olyankor, amikor a művésznő beüzen: — Nagyon sajnálom, nem jöhetek be, mert fejgörcseim vannak. No, nagy Isten I Van ilyenkor szörnyű ijedt­ség, szaladgálás, jövés-menés, üzengetés. A di­rektor, szegény, a haját tépi, a rendező a ke­zeit tördeli és már éppen kezdeni akarják az előadást, amikor a művésznő megérkezik a szín­házhoz. Én a jobbik esetet veszem, mert a rosz- sznbbik esetben be sem jön. 1 Megvannak ellenben á színháznak is a maga kis hősei, mint akár a csaták mezejének. Itt van például kérem szépen a kis Somogyi Bogyó, akinek a mai változékony őszi időjárás har- minckilencfokos lázat ajándékozott, de azért nem maradt otthon, hanem betegen, lázasan, fázósan kocsiba ült és bement a Nemzeti Szín­házba. A kiskapunál már alig bírt megmoz­dulni, a derék Négyessy felügyelő segitetle fel a direktori irodába, ahol Hevesi meglátva a kis beteget, szörnyű haragra gerjedt: — Nem megy haza mindjárt, hogy merészel maga bejönni a színházba ilyen betegen ? Ha nem megy rögtön haza, feliratom az ügyelővel és színházi törvényszék elé állíttatom. Hevesi olyan haragos volt, mintha legalább is a tűzvizsgáló bizottság tagjai állottak volna előtte, így hát Somogyi Bogyó, a színház kis hőse, mi mást tehetett, Négyessy Mátyás segít­ségével leballagott a lépcsőkön és hazament népszínházuccai lakásába. — csak kevés. Az első felvonásban semmi; a másik kettőben sem több annál, mint ami egy felvonásba is beleférne. A gettóból, ahol a történet játszódik, a Renais- sance Színház orosz kispolgárt vagy legalább is faj- és felekezetközi miljőbe helyezte át a dara­bot. Ez az eljárás elvben lehet barbárság és kellemetlen ízű oportunizmus; de bizonyos, az előadás során alig zavart, hogy a történet nem a neki szánt miljőben játszódik. A speciálisan zsidónak képzelt emberi vonásokban olyan köny- nyen hajlandó itt az ember a speciálisan oroszt felfedezni: a görcsös messzianizmusban; abban a gondolkodásban, amely teljesen összemossa a kiálmodott vagy kispckúlált világot az érzékel- hetővcl; főként pedig abban a tompa, ernyedt, passzív fájdalomban, amely egyformán jellemzi a Maxim Gorkij szegényeit s a Morris Rosen- feldéil. Egyetlen karakter van csak a darabban, amely megköveteli, hogy .prcmonszlrozottan zsi­dónak játsszák: a boltoslegényé, akiből leg­gyámoltalanabb pillanataiból is folytonosan ki- kitör a kommerciális szellem. Makiáry Zoltán ilyennek is játssza. Ez a figura az 5 alakításá­ban, blazirt zsidó kereskedősegéd, elnyomorított és elcsigázott lelkű, akiben azonban mégis ál­landóan kapálódzik, ha mégoly naiv és bárdo- latlan formában is, valami praktikus élctösztön- féle. A főszerepet Kabos Gyula adja. Különösen Szonkin alakjának idegességét, gyámoltalan ver­gődéséi, előrevetített tébolyát játssza meg. Már az első felvonásban olyan groteszk maszk­ját ölti arcára az életével mit kezdeni nem tudó embernek, s bizonytalan, hadaró beszédével úgy intonálja Szonkin állandó kapkodását és tépő- dését. hogy attitűdjét sohasem kell megszakíta­ni*, legfeljebb, erősítenie. Kitünően, alig észre­r<#>i vehetően játssza meg az átmenetet az épeszű és józan Szonkin lelkiállapota közt. Vaszary Pi­roska kifejezően esetlen gesztusokkal viszi szín-' padra Szonkin feleségének figuráját. Kitűnő já-; téka elfelejteti az emberrel, hogy néihol túlsá­gosan derűs komikumot visz játékába, amely nem illik bele a darab fojtott levegőjébe. Vó- góné Margit a legjobb naturalizmussal játssza Szonkin anyját. Mintegy önmagában elterpesz­kedve, kezét-lábát lomhán vonszolva maga után, a maguk biológiai életébe elmerült, öntelt, há- zsártos és soha meghalni nem akaró öreg libás- asszonyok’ módjára csoszog, ül és beszél a szín-: pádon. A főpróba-közönség nagy tetszéssel fogadta az előadást és sok felvonásközi és nyiltszíni tapssal ünnepelte a szereplőket. Ignotus Pál. * Kruyswyk Annié Frankfurtba szerződött. Kruyswyk Annié, az ismertnevü operaéne- kcsnő a frankfurti Operaházhoz szerződöli. Első fellépése a „Varázsfuvolá“-ban volt. A közönség rendkívül meleg ünneplésben része­sítette a magyar művésznőt. * A „Bizánc“-eal nyit az újpesti színház. Az Újpesti Blaha Lujza-Színház csütörtökön, ok­tóber 8-án nyitja meg kapuit A megnyitó elő­adáson Herezeg Ferenc Bizánc című színműve kerül színre. * Megjelenik Amerikában egy magyar újság­író filmregénye. Néhány hónappal ezelőtt a Színházi Élet közölte Váró Andor regényét Pola Negri életéről. A regény most „The Black Star“ (A fekete csillag) elmen Amerikában is megjelenik. A könyvhöz maga Pola Negri frt előszói. * Vidéki színházak. Alapi Nándor Országos Kamara Színháza tegnap este kezdie meg tíz estére tervezett vendégjátékát Békéscsabán. Megnyitóul Herczeg Ferenc háromfelvonásos vígjátéka, „A kék róka" került színre. A Kamara Színház társulatát igen melegen fo­gadta a békéscsabai közönség. —■ Debrecenben az „Offenbach‘‘ Tímár Ilával, Szigetiig Jenö­vei, Szegő Lilivel, Szömörkényi Franciskával és Tamás Benővel olyan nagy sikert aratott, hogy még egy hétig műsoron tartják. — A pécsi színházat szombaton este nyitották meg „A nóta vége" című operettel. Nagy siker volt, —> A szegedi színház drámai társulata most mutatta be az „Ötórai vendég" című vígjáté­kot. A szereplők közül Gárdonyi Lola, Lado- merszky Margit, Feleky Klári, Szentiványi. Harsányt és Ragoz tetszetlek. Át egyik jele­netben Falus Istvánt, a színház fiafái színészét hosszantartó nyiltszíni tapssal köszöntötték a szegediek. (*) Legjobb. Iegmulafságo.sabb, legmeghatóbb vígjáték a „Masa pénzt keres". Minden este a Magyar Színházban Titkos, Csortos, Dénes, Z. Molnár, Vendrey ragyogó premiéregyüttesében. (*) Szabó Dezső szombaton első előadása (Szent István — Ady Endre) irodalmi ese­mény. Az elsodort falu világhírű szerzőjét zsúfolt ház fogja ünnepelni. Jegypénztár Andrássy út 4. (Thalia.) (•) Gyermekelőadásul Ezeregy éjszaka vagy Tojás Peti és Paprika Jancsi kalandjai nagy látványos keleti varázsrege kerül színre vasár­nap délután Vs4 órakor a Budapesti Színház­ban. Nagy tombola is lesz. Száz szép ajándék- tárgy lesz a nézőtéren a gyermekek közölt kisorsolva. . (*) Vasárnap este a Falu rossza 40, 30, 20, 14 és 10 ezer K helyárakkal, kitűnő szerep- osztásban kerül színre a Budapesti Színház­ban. Jegyek előre válthatók. Minden este izgalmas futballmeccs Magyarország és Anglia között ROYAL ORFEUM SZÍNPADÁN Minden vasár- és ünnepnap 3 előadás 3, 6 és 9 Arai kezdettel A 3 és a 6 órai előadások helyárai mérsékeltek.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék