Esti Kurir, 1925. december (3. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

I A KÉTSÉGBEESÉS POLITIKÁJA Kint csikorgó, novembervégi hideg, bent, a régi képviselőház üléstermében izzó és viharzó kétségbeesés: a magyar nyugdíjas tisztviselők nagygyűlése. Ember ember hátán. Kegyelmes és méltóságos urak, kishivatalnokok, kezelő­tisztek. osztálytanácsosok, tábornokok: min­den rétege, rendje és rangja annak a szomorú osztálynak, amely békében az irigyeltek iri­gyeltje volt, a munka öregkori jutalmának áhított ideálja, derék élet megérdemelt, me­leg pihenője, nyugdíj. Ma már nem is elégedetlen, de a végsőkig elkeseredett emberek, akiknek kétségbeesése áttör régi gátakat, tradíciókat, sőt: világ­nézeteket is és nem ismer többé korlátot, megfontolást, higgadtságot. Egyik szónoktól a rendőrtiszt, másiktól az elnök vonja meg a szót, a szorongó tömegből éles, gyűlölködő közbeszólások süvítenek az emelvény felé. Kezek szorulnak ökölbe, fel is emelkednek fenyegetően a levegőbe, szenvedély és indu­lat homályos:! jak el a szemeket. És mert csak panaszolni, kifakadni, tiltakozni tud mindegyik, egyszerre feláll egy magasrangú katonatiszt, nyugalmazott tábornok és szava belehasít a figyelő csöndbe: Javasolom, mondja ki a nagygyűlés,- hogy csatlakozik a szociáldemokrata párthoz• A jelenlevő rendőrfőtanácsos az indítványt követő tumultusban megvonta a szót a tábor­noktól. De akkor már ez a szó elröppent és megfogni, elnémítani többé nem lehetett. A megdöbbentő kép éles kontúrokkal rajzolódott az emelvény barna hátterére: egy nyugalma zott császári és királyi tábornok, mellén a konzervatív hűség, lojalitás, megcsontosodott katonai érdemek kitüntetéseivel, egy tábor­nok, akinek piroslampaszos egyenruhája szinte szimbóluma lehetett mindig a szociál­demokrata mozgalommal legélesebben szem­benálló hatalomnak, most egy ország minden nyugdíjasát maga mögé akarja sorakoztatni és bevonulni velük a szociáldemokrata pártba. Mi lesz következménye ennek? Talán semmi. Talán nagyon is sok. Optimizmussal, a mindent belengő kormányoptimizmussal talán incidenssé lehet degradálni az esetet, miként az most szokásban van a legvítáli- sabb problémák előtérbe tolakodásánál. De az optimizmus — sajnos — igen ritkán nyert igazolást a közelmúlt magyar történetében, annál gyakrabban lett azonban igazuk a pesszimistáknak. És a pesszimizmus, vagy talán inkább a hűvös objektivitás mélyen el­szomorító, sőt megdöbbentő tünetet lát a tá­bornok javaslatában. Mintha emlékeznénk már egy korra, mikor tábornokok és magas­állású tisztviselők vezettek tömegeket a szo­ciáldemokrácia táborába, mikor megváltást és kenyeret reméltek egy olyan politikai iránytól, amely a félkör balszélén helyezke­dik el és élesen szeparálja magát a polgári célkitűzésektől. Hisztérikus tünet ez és ennek a hisztériá­nak okozója nem utolsó sorban a kormány politikája. A nyugdíjasok óriási tábora adott tegnap kifejezést kétségbeesett nyugtalansá­gának, A nyugdíjasok táborát pedig az utolsó esztendők kormánypolitikája dagasztotta ab- normis nagyságúvá, az ideözönlések, B-lis- lák és erőszakos nyugdíjazások — tudjuk, hogy milyen gyakran politikai okokból — hadsereggé növelték a megélni nem tudó és kétségbeesett eszközökhöz kapkodó nyugdí­jasokat. Akik végleg elveszítik a talajt lábuk alól, amikor látják, hogy pénzügyminiszte­rünk szürke, de számokkal mégis kérkedő beszédeiben költségvetési többlete} mutat ki és nekik kenyeret sem juttat. Akik nem lát­nak segítséget semerre, de még a segítés szán­dékát és reményét sem. De amilyen hibás benne a kormány, olyan hibás benne a polgári ellenzék is. Mert a pol­gári pártok mai magatartása és programja a másik oka annak, hogy a pár excellence polgári riyug'j'asok a szociáldemokrata párt­ban keresik megváltásuk lehetőségét. Hogy hét-nyolc esztendő alatt idáig jutottunk. Mérlegelés, megfontolás háttérbe szorulnak a szenvedély mögött. Mert józan meggondo­lással nem tudjuk, hogyan tudnák össze- .'gyeztetni a szociáldemokrácia rideg materia­lizmusával annak a tisztviselői karnak érde­keit, amely nem annyira szükségességéből, nélkülözhetetlenségéből és erejéből, niint inkább tradíciókból és a polgári társadalom­ban elfoglalt jelentős szerepéből származtatja Bethlen István gróf miniszterelnöknek az Albrecht-ügyben tett kijelentéseivel kapcso­latban az a hír terjedt el, hogy a legitimis­ták deklaráció előterjesztésére készülnek, amelyben élesen kifejtenék álláspontjukat a miniszterelnök kijelentéseivel és a detrS- nizációs törvénnyel szemben. Időközben azonban Andrássy Gyula gróf elutazott ’ti- szadobi birtokára, ahonnan csak december közepe táján érkezik vissza Budapestre. A legitimisták ezért elhatározták, hogy egye­lőre nem terjesztenek elő deklarációt a par­lamentben, hanem ehelyett Andrássy gróf hazaérkezése után J megkezdik a tanácskozásokat a legiti­mista blokk megalapítása érdekében. Amennyiben ezek a tanácskozások a nem­zetgyűlés karácsonyi szünetében eredményre vezetnének, akkor ezt a politikai eseményt deklaráció keretében jelentenék be a nem­zetgyűlésen és - ezt az alkalmat használnák fel arra, hogy a királyEérdésben részletesen nrecizirozzák álláspontjukat. Kormánypárti körökben ennek a legiti­mista mozgalomnak' nem tulajdonítanak kü lönösebb jelentőséget, mert teljesen kizártnak tartják, hogy a kü­lönböző pártokban szétszórt legitimis­tákat közös blokkban lehessen egye­síteni, különösen most, amikor a királykérdést egyik oldalról sem tartják még aktuálisnak. A legitimisták tervezett akciójának ilyen körülményed közölt egyelőre még csak a reakciója mutatkozik, mégpedig olyan for­mában, hogy a szabadkirályválasztó kis­gazda-képviselők holnap esti bizalmas érte­kezletükön Mayer János földművelésügyi miniszter elnöklésével készülnek állásfogla­lásra a Habsburg-restauráció lehetőségével szemben. Az Esti Kurír munkatársának eb­ben az ügyben Szabó Sándor dr. kisgazda képviselő a következőket mondta: — Holnap esti bizalmas— tanácskozásun­kon nem óhajtom a királykérdést .szóba- hozni, de ennék ellenére sem tartom kizárt­nak, hogy ez a kérdés napirendre kerül. Vé­leményem szerint azonban ezt- a kérdést csak azok forszírozzák, akik politikai tőkét akarnak belője kovácsolni. .Mi az 1921. évi XLVIl. te., az úgynevezett detroniiációs törvény alapján állunk és meg vagyunk jogait és kívánságait. De a szociáldemokrácia felé indul, mert a kormánytól elfordulva nem lát más utat és lehetőséget, mint kettőt: a bal- és jobboldali végletet. Csak tempera­mentum kérdése, hogy ki merre. A tábornok a szociáldemokratáknál, azok viszont, akik emelt öklökkel rontottak neki: valószínűleg a fajvédőknél. Itt is, ott is a reális élet negligálását látjuk. A kormány nem érzi, hogy szürke pénzügyi expozékon túl is vannak a reális életnek kö­vetelései, hogy egymilliós, kétmilliós fizeté­sekből akkor sem lehet megélni, ha a költség­győzödve arról, hogy ez az egyetlen legitim álláspont. A legitimisták ezzel szemben nem akarják elismerni a détronizációs tői vényt, ami tel­jesen elfogadhatatlan állásp( nt, mert vele menyem szerint politikai perverzitás a nemzetgyűlés állal hozott egyik törvényt elfogadni, a másikat pedig nem. Ami már most a holnap esti bizalmas ta­nácskozást illeti, legnagyobbrészt gazdasági természetű kérdések fognak olt szóbake­Eekhárdt Tibor, a nemzetgyüés -egyik leg­utóbbi ülésén a következő indítványt je­gyezte be . a Ház indítványkönyvébe : „Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a zsidó­ság felekezetre való tekintet nélkül nemzeti­ségi kisebbséget alkot, amelyet a nemzetközi szerződésekben a nemzeti kisebbségek szá­mára biztosított összes jogok megilletnek, amelyet azonban a nemzetfentartó magyar vonatkozástól e kell különíteni.“ ■ Ezzel- az indítvánnyal kapcsolatban Eekhardt Tibor a következőket mondotta a zsidókérdésről az Esti Kurír munkatársának: — Véleményem szerint abban a pillanat­ban, amikor a zsidók elismerik, hogy zsidó­kérdés van és ennek megoldásáról leülnek velünk tanácskozni, a zsidókérdés máris megszűnt a társadalom, politika és a gazda­sági élet méreganyaga lenni. A tárgyalá­sok a következő pontok alapján indulhat­nak meg; 1. ,4 zsidók- ioi álbí l.i 'nk i! '" mai, ’m szüntetése; vetésben sikerült is pozitív pluszt kimutatni. De negligálja az ellenzék is, amely azt hiszi, kis taktikai mozdulatokkal és akciókkal pótolni lehet komoly, tartalmas programokat. És a programok hiánya hozza azután, hogy programmá lesz az elkeseredés, két­ségbeesés. Ez hozza, hogy a kétségbeesés csak egy utat lát. Ez hozza, hogy sötét emlé­kek kelnek életre. Talán jó volna, ha azok a képviselők — kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt — akik ott ültek a dobogón vasár­nap délelőtt, mélyen átgondolnák ezj és el­vinnék jelentőségét a többiek közé is. riilni, így elsősorban a hitelkérdés, a köz­munkaügyek és végül a külföldi piac meg­szervezésének szükségessége. Rendkívül fon- tös, hogy a kisgazdák is hozzájuthassanak a hosszúlejáratú kölcsönhöz, de ettől füg­getlenül tudomásom szerint sok helyütt folynak hivatalos és nem hivatalos tárgya­lások külföldi pénzcsoportokkal és e tár­gyalások alapján bizonyosra vehető, hogy fél éven belül bőségesen lesz hitel. A fontos csak az, hogy a kamatot legalábbis 10 százalékra szorítsuk le, mert a mező-, gazdaság még ezt is alig fogja elbírni. 2 3 4 2. a zsidók asszimilálása helyeit inkább a szeparációra való törekvés és ennek meg­felelően; 3. a zsidóknak nemzeti kisebbséggé való gilvánítása és végül; 4. gondoskodás arról, hogy a politikai, gazdasági és társadalmi élet minden vonalán csak a számará­nyuknak megfelelő mértékben érvénye­sülhessenek. Ezen az alapon bizonyosra volna vehető, hogy a revolúciós megoldás helyett evolucio- nális irányban fejlődnek a dolgok, amit annál kívánatosabbnak tartok, mivel ellen­kező esetben az elnyomott magyarság kaszákkal és kupákkal a kezében igyekeznék kihar­colni azt, aniinek biztosításáról tör­vényhozási úton keliene gondoskodni, vagyis politikcd, gazdasági és társadalmi el­sőbbséget. Ennek érdekében jegyeztem be 1 indítványomat, amelyet újból és újból be Jogok jegyezni mindaddig, amig csak nem Ára 3000 korona A LEGITIMISTÁKAT NEMCSAK PÁRTBA, DE BLOKKBA SEM LEHET TÖMÖRÍTENI A kisgazdák erélyes állásfoglalásra készülnek a Habsburg-restauráció lehetőségével szemben — ........ -rAsJ/l/tn.* • ■ — El marad a legitimisták deklarációja — Az egyetlen legitim álláspont az 1921. XLVIL te. — Politikai perverzitás egyik törvényt elfogadni, a másikat nem Elképzelhetetlen, hogy a Ház komolyan tárgyalja Eekhardt indítványát a zsidóknak nemzeti kisebbséggé való nyilvánításáról — mondják a kormánypárton Az indítvány ellentétben áll a magyar közjoggal és az utódállamok politikáját támasztaná alá — Eekhardt állandóan napirenden tartja a kérdést < I i í 7 (j , ­íj j|'' l(| -jj J tjfj hí ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K, NEGYED Ffi<Z7F1ÍKF<i7Tft SZERKESZTŐSÉG. VI ARADI UCCA 0. IV. EM. | ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA; 2000 K, HÉTFŐN TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR, HÉTFŐN 5 D AGC AV ÁWOI V KIADÓHIVATAL : VII. KÉR.. KERTÉSZ UCCA 24—28 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA IV/UW Lt J.__________T E L E F O N - S Z Á M: JÓZSEF 156-20 II I. ÉVFOLYAM » BUDAPEST, 19 25 KEDD DECE M.BER 1 2 7 2. SZÁM '

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék