Esti Kurir, 1926. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

FŐSZERKESZTŐ: BASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG. VJ, ARADI UCCA & TV. EM. TELEFON­SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. KIADÓHIVATAL : VIL­LÉR. KERTÉSZ UCCA 24—23 TELEFON­SZÁM: JÓZSEF 15 6-20 LBUDAPEST, 1­9­26 PÉNTEK JANUÁR 1 * 1. S­Z­Á­M K, NEGYED­IK, HÉTFŐN |^1FŐJV 5 ■k új jelzőkő a­djunk tőle? Évek s ámultak kevés vb­ -t kevesebb reményt pr­ogram, határozott célkitűzés­nk a mának, anélkül, hogy őt tudnék. Ez az egyes ember nos, többé-kevésbé ugyanez a sorsa S emberének is p­edig programra volna szükség, amely fel­­érve a múltak tanulságán, megkísérelné rajzolni a jövő irányát. Nem a feledésre, megtagadásra ítélt választási agitációk pro-­­gramjaira gondolunk. Jelszavak akadnak bő-­ ven, de ezek nem a jövő iránytűi, csak lep­­lezői az egyéni törekvésnek, nagyon sokszor: a rejtegetnivaló múltnak. Az építés pro­gramja az, amely hiányzik a magyar köz­életből. Pártprogrammok sincsenek. Egyedien pártprogram, amely figyelembe jöhet: a szo­ciáldemokrata párt programja. Ez pedig nem a mienk. Az elmúlt évek véres tapasztalatai alapján ma már az álmodozók is láthatják, hogy ez a program a maga végső elvonat­koztatásában nem a realitások, hanem az ör­vénybe vezető ábrándok útja. Pedig nagy I irányelvek, határozott célkitűzések v "" 1 njpmzet élete ft * itorin né­ki­! hányódó Pa lát­táim! töretve, inek, puttó.. bbte ■*" ni v­iszi előre a nemzete, a fejlődés útján. Talán helyénvaló, hogy a magyar történe­lem legnagyobb politikai katasztrófájának, a mohácsi pusztulás négyszázadik évfordulójá­nak küszöbén egy pillanatra megálljunk. A négyszáz év tanulsága kell, hogy értéket je­lentsen a jövő számára. Ez megtaníthat ben­nünket arra, hogy a nemzet erőkifejtésének legmagasabb fokát akkor érte el, amikor megértve az emberi kultúrának nagy igazsá­gait, bele tudott kapcsolódni a haladás tem­pójába. Ebből a tempóból esett ki a magyar nemzet a nagy­ történelmi katasztrófa pilla­natában. Azóta életünket csak tengetjük. Nem tudunk kijutni a forradalmi idők vissza­visszatérő lázrohamaiból és a bizonytalan jövő képe csak beteges víziók formájában rajzolódik a szemek elé. Hiába keresünk programot, irányító eszmét. Politikusaink gondtalanul szunnyadnak azon az ágyon, amelyet nem a politikai elgondolások, ha­nem csak adott hatalmi tényezők, erők, vagy talán csak az erőszak vetett meg. Nem ve­szik észre, hogy az elvtelenség, a program hiánya a határozott célkitűzések nélkülö­zése az, amely élesztgeti a hatalomra vá­gyók remény­kedéseit. A miniszteri székhez eljutott törtetés már diktatúráról álmodozik. Megértik-e végre, hogy ebből a veszélyek­kel terhes bizonytalanságból nincs más ki­vezető út: vissza a demokrácia, szabadelvű­ség gondolatához. Ez az eszme az, amely ott él a nemzet hatalmas rétegeiben. Megölni nem, csak elaltatni lehetett. De itt van már az ideje, hogy azok helyett, akik éveken ke­resztül alvó lelkiismerettel ébresztették a nélkülöző, megalázott, szenvedő, reményt vesztett lelkekben- ,az alacsony indulatokat, jöjjenek azok, a­kik eddig virrasztó, vagy végre felébredt lelkiismereti, a nemzet igaz erkölcsi erőire apellálnak. Legyen vége a kétszínűségnek, megalkuvásnak, a hátsó aj­tók nyitva tartásának. A nagy történelmi ka­tasztrófa négyszázéves küszöbén válassza meg mindenki a jövő útját. A hataimon le­vők épúgy, mint azok, akik velük szemben hiszik és hirdetik igazságaikk at. Ii)27-ben a nemzetnek választania kell. A megelőző idő minden percét arra kell felhasználni, hogy becsületes felvilágosítással, alkotmányos pro­pagandával a nemzet végre szabadon választ­hasson a jövő útjának irányeszméi közül Az elmúlt év utolsó óráiban búcsúzóul s az újév első perceiben beköszöntőül nem te­hetünk mást, mint újra hirdetjük, hogy a­ nemzet jövője azokban az­­ rejlik, amelyeknek összefog ! gondolat. Ez az igazság ott él az történetében, a tradíciókban, az L. hazai és külföldi megdönthet­ő­­sogaiban. Ne húzódjanak tehát ! e gondolattal eljegyezték m­agu­­t­ a a lubbok elhagyott termeiben,­­Az múlt időkről, memoár iroda­lomból építgetni az önigazolás, vagy a múlt dicsőség emlékeit. Lépjenek ki a közélet te­rére végre a jövő építésének határozott aka­rásával s hitével. A nemzet irányítása nem annak a pár gyenge embernek a kezében van letéve, akik összeverődnek a törvényho­zás termében. Politikai eszméknek ereje a tömegekben és a tömegekhez vezető szellemi erőkben rejlik. Ezeknek a szellemi erőknek a találkozása és egybefogása nagyobb hatal­mat jelent, mint néhány megválasztott kép­viselő politikai csoportosulása. Mint eddig, az új esztendőben még fokozottabb mérték­ben fogunk dolgozni azon, hogy a pártkere­­tek keresztültörésével is összehozzuk azt a hatalmas tábort, amely a mi hitünk szerint Magyarországon reprezentálja a szabadelvű gondolatot és ezen keresztül a nemzet jövő­jét. Ehhez csak önzetlenség, egymás meg­ismerése és a bizalom szükséges. BEÖTHY LÁSZLÓ ÉS GÖRGEY ISTVÁN A LIBERALIZMUS JÖVŐJÉRŐL Kívánatos és szükséges, hogy a múlt és jelen szabadelvű politikusai együtt építsék fel a magyar jövőt,mondja Beöthy László A liberalizmus nem élte ki magát, csak ez lehet alapja az országos politikának . Ma már láegt?- " lehetősége a mai' !f s vez -rei bekapcsolásának—A magyar törvénye^f^j^ íjjl t ismernet* zelemra segíts?!? a l­iberclizmust mondja ppl|l A magyar közvéleménynek ma is élénk emlékezetében él az a beszéd, amellyel Beöthy László, a Tisza-kabinet egykori ke­reskedelmi minisztere üdvözölte a kormány­zót a derecskei hősök emlékszobrának lelep­lezése alkalmából. Ez a beszéd annál na­gyobb feltűnést keltett, mert Tisza István egykori bizalmas és legszemélyesebb barátja éppen ezekben az időkben férfias határozott­sággal a szabadelvű politika érvényesülését jelölte meg az országos politika egyedül he­lyes irányául. Érdekesnek tartottuk tehát, hogy Beöthy László volt kereskedelmi minisztert felkeres­sük és érdekes beszéde kapcsán megkérdez­zük a liberális politika jövőjéről. A hatalmas hallban, melynek sötét tapétája falairól a háború előtti idők politikai harcosai­— igen — válaszolta Beöthy — ezt a beszédet elmondottam és tudom azt is, hogy beszédemnek visszhangja volt azok körében is, akik nem mindenben vallják felfogásomat. Nem tagadom, én a szabadelvűség!* érvényesülésében lá­tom a helyes és céltudatos politikai kibontakozást. Meggyőződésem, hogy a nemes veretű li­beralizmusnak eljön az ideje még s a ma­gyar politika hosszas elkalandozás után is visszatér a szabadelvűségnek ahhoz a böl­csőjéhez, amely hatalmat, békét, gazdagsá­got adott az országnak, jogot voz az állam polgárainak. — A ,szabadelvűség, mely ,­ békeidők politikájának vezérgondolata és t m az­­­nek pártkülönbség nélkül közrnt­t — véleményem szerint — nem élte ki magát a multi , sőt egyedül alkalmas ma is arra bog­­uralkodó alapgondolata legyen az­­ ígo politikának. — Szerintem azonban nincs an liberalizmusra, mert a szabadelvű*­?# - a­ nak kedves karikatúrái tekintenek le, maga mellé ültet le a puha börpamlagon. Sokáig el­nézem magyaros, kemény arcélét, melyről cso­dálatosan két szelíden kéklő szem tekint rám és várja kérdéseimet. Igazi nagy úr a régi magyar világból. Tisza István gróf legszemélyesebb és legbensőbb barátja s a Tisza-politika legpreg­nánsabb megtestesítője, ízig-vérig liberális. Nem csinál titkot belőle. Nyíltan megmondja, hogy a boldog jövőt a liberális eszme­ unalomra­­jutásától várja. — Excellenciád beszéde — kezdtük a beszél­getést — a kormányzó úr derecskei látogatása alkalmából, melyben a jövő prófikájaként a li­beralizmust jelölte meg, a mai kor poltikusaira igen nagy hatással volt és csaknem program­­adásnak vették azokban a körökben, amelyek a szabadelvűség eszméjének érvényesülését várják. egyetemes világ Remidet, mely képes arra, hogy felölelje minden korok és minden társadalmi rétegek kívánságát és érdekeit. — Ha így í­r­em meg kegyelmes uram a hely­zetet, nem látja­­ szükségét annak, hogy a sza­­badelvű­ség kipróbált erősségei, akik az utóbbi időben passzivitásba vonultak, újra belekapcso­lódjanak az új idők politikai életébe? — A magam részéről ezt nemcsak kí­vánatosnak, de szükségesnek tartanám, mert úgy érzem, hogy a múlt és jövő politikai tényezőinek együttes munkával kell felépíteniük a jövőt. A kérdis csak az, vájjon az új idők politi­kai tény méltányolni tudják-e a múlt idők munkáját, azokét, akik sok küzdelem­­ml t­a­posták ki az utat s viszont a múlt idő­­ igézői le tudnak-e számolni azzal,­­if­­ .­köbben az élet új helyzetet és le­ket teremtett. A múlt és jövő tényezőinek mégis taádkozniok kell a szabadelvűség -'lírit­lzésében s annak megvalósítá­sában. Beöthy nyilatkozata Ára 20tív korona Ezt az orsz tőlük. — Nem gon politikusai­re nyilvánul meg ami akadálya . — Bizalm bár nem tag szeles appret­ben, akik a s a múlt idők erőszakosan sze­rérel. Azt hiszi’ megszüntette az m­a már meg­­. múlt értékem­t — Nem vagyok hogy az egybekapcs lehetőségeinek konkrét mert — ismétlem — a fizikai pályafutásomat nem. — Excellenciád­a maga­m­­atkoznék arra a misszióra, hogy egyazon szabadelvű­séget valló politi a hidat kiépítse? — Erre a misszióra a magam szemei­­ben nem vállalkozhatom. Az okát is meg­mondom, mert meg vagyok győződve, hogy akiket illet, méltányolják. Én oly közel állottam nemcsak mint politikus, de mint ember is Tisza István grófhoz, hogy sok tekintetben lehetetlennek érzem ma­gam számára, hogy ma még függetlenít­sem magam bizonyos érzések hatása alól. De a mai helyzetből kifolyóan is azt hi­szem, hogy mások objektív szempontokj­ból is alkalmasabbak volnának ez misszióra. — Hogy kik volnának azok, múltból, mint a jelenből, arról én vánok nyilatkozni. Ám bizonyosra hogy vannak ilyenek, akik alkat és vállalkoznának is mindkét régi Meg kell keresni őket és mi találni, hogy ezek a tényezői hadelvűség megvalósítására találhassanak. Mindezeket oly könnyed, nyűgöd

Next