Esti Kurir, 1926. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
FŐSZERKESZTŐ: BASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG. VJ, ARADI UCCA & TV. EM. TELEFONSZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. KIADÓHIVATAL : VILLÉR. KERTÉSZ UCCA 24—23 TELEFONSZÁM: JÓZSEF 15 6-20 LBUDAPEST, 1926 PÉNTEK JANUÁR 1 * 1. SZÁM K, NEGYEDIK, HÉTFŐN |^1FŐJV 5 ■k új jelzőkő adjunk tőle? Évek s ámultak kevés vb -t kevesebb reményt program, határozott célkitűzésnk a mának, anélkül, hogy őt tudnék. Ez az egyes ember nos, többé-kevésbé ugyanez a sorsa S emberének is pedig programra volna szükség, amely felérve a múltak tanulságán, megkísérelné rajzolni a jövő irányát. Nem a feledésre, megtagadásra ítélt választási agitációk pro-gramjaira gondolunk. Jelszavak akadnak bő- ven, de ezek nem a jövő iránytűi, csak leplezői az egyéni törekvésnek, nagyon sokszor: a rejtegetnivaló múltnak. Az építés programja az, amely hiányzik a magyar közéletből. Pártprogrammok sincsenek. Egyedien pártprogram, amely figyelembe jöhet: a szociáldemokrata párt programja. Ez pedig nem a mienk. Az elmúlt évek véres tapasztalatai alapján ma már az álmodozók is láthatják, hogy ez a program a maga végső elvonatkoztatásában nem a realitások, hanem az örvénybe vezető ábrándok útja. Pedig nagy I irányelvek, határozott célkitűzések v "" 1 njpmzet élete ft * itorin néki! hányódó Pa láttáim! töretve, inek, puttó.. bbte ■*" ni viszi előre a nemzete, a fejlődés útján. Talán helyénvaló, hogy a magyar történelem legnagyobb politikai katasztrófájának, a mohácsi pusztulás négyszázadik évfordulójának küszöbén egy pillanatra megálljunk. A négyszáz év tanulsága kell, hogy értéket jelentsen a jövő számára. Ez megtaníthat bennünket arra, hogy a nemzet erőkifejtésének legmagasabb fokát akkor érte el, amikor megértve az emberi kultúrának nagy igazságait, bele tudott kapcsolódni a haladás tempójába. Ebből a tempóból esett ki a magyar nemzet a nagy történelmi katasztrófa pillanatában. Azóta életünket csak tengetjük. Nem tudunk kijutni a forradalmi idők visszavisszatérő lázrohamaiból és a bizonytalan jövő képe csak beteges víziók formájában rajzolódik a szemek elé. Hiába keresünk programot, irányító eszmét. Politikusaink gondtalanul szunnyadnak azon az ágyon, amelyet nem a politikai elgondolások, hanem csak adott hatalmi tényezők, erők, vagy talán csak az erőszak vetett meg. Nem veszik észre, hogy az elvtelenség, a program hiánya a határozott célkitűzések nélkülözése az, amely élesztgeti a hatalomra vágyók reménykedéseit. A miniszteri székhez eljutott törtetés már diktatúráról álmodozik. Megértik-e végre, hogy ebből a veszélyekkel terhes bizonytalanságból nincs más kivezető út: vissza a demokrácia, szabadelvűség gondolatához. Ez az eszme az, amely ott él a nemzet hatalmas rétegeiben. Megölni nem, csak elaltatni lehetett. De itt van már az ideje, hogy azok helyett, akik éveken keresztül alvó lelkiismerettel ébresztették a nélkülöző, megalázott, szenvedő, reményt vesztett lelkekben- ,az alacsony indulatokat, jöjjenek azok, akik eddig virrasztó, vagy végre felébredt lelkiismereti, a nemzet igaz erkölcsi erőire apellálnak. Legyen vége a kétszínűségnek, megalkuvásnak, a hátsó ajtók nyitva tartásának. A nagy történelmi katasztrófa négyszázéves küszöbén válassza meg mindenki a jövő útját. A hataimon levők épúgy, mint azok, akik velük szemben hiszik és hirdetik igazságaikk at. Ii)27-ben a nemzetnek választania kell. A megelőző idő minden percét arra kell felhasználni, hogy becsületes felvilágosítással, alkotmányos propagandával a nemzet végre szabadon választhasson a jövő útjának irányeszméi közül Az elmúlt év utolsó óráiban búcsúzóul s az újév első perceiben beköszöntőül nem tehetünk mást, mint újra hirdetjük, hogy a nemzet jövője azokban az rejlik, amelyeknek összefog ! gondolat. Ez az igazság ott él az történetében, a tradíciókban, az L. hazai és külföldi megdönthetősogaiban. Ne húzódjanak tehát ! e gondolattal eljegyezték magut a a lubbok elhagyott termeiben,Az múlt időkről, memoár irodalomból építgetni az önigazolás, vagy a múlt dicsőség emlékeit. Lépjenek ki a közélet terére végre a jövő építésének határozott akarásával s hitével. A nemzet irányítása nem annak a pár gyenge embernek a kezében van letéve, akik összeverődnek a törvényhozás termében. Politikai eszméknek ereje a tömegekben és a tömegekhez vezető szellemi erőkben rejlik. Ezeknek a szellemi erőknek a találkozása és egybefogása nagyobb hatalmat jelent, mint néhány megválasztott képviselő politikai csoportosulása. Mint eddig, az új esztendőben még fokozottabb mértékben fogunk dolgozni azon, hogy a pártkeretek keresztültörésével is összehozzuk azt a hatalmas tábort, amely a mi hitünk szerint Magyarországon reprezentálja a szabadelvű gondolatot és ezen keresztül a nemzet jövőjét. Ehhez csak önzetlenség, egymás megismerése és a bizalom szükséges. BEÖTHY LÁSZLÓ ÉS GÖRGEY ISTVÁN A LIBERALIZMUS JÖVŐJÉRŐL Kívánatos és szükséges, hogy a múlt és jelen szabadelvű politikusai együtt építsék fel a magyar jövőt,mondja Beöthy László A liberalizmus nem élte ki magát, csak ez lehet alapja az országos politikának . Ma már láegt?- " lehetősége a mai' !f s vez -rei bekapcsolásának—A magyar törvénye^f^j^ íjjl t ismernet* zelemra segíts?!? a liberclizmust mondja ppl|l A magyar közvéleménynek ma is élénk emlékezetében él az a beszéd, amellyel Beöthy László, a Tisza-kabinet egykori kereskedelmi minisztere üdvözölte a kormányzót a derecskei hősök emlékszobrának leleplezése alkalmából. Ez a beszéd annál nagyobb feltűnést keltett, mert Tisza István egykori bizalmas és legszemélyesebb barátja éppen ezekben az időkben férfias határozottsággal a szabadelvű politika érvényesülését jelölte meg az országos politika egyedül helyes irányául. Érdekesnek tartottuk tehát, hogy Beöthy László volt kereskedelmi minisztert felkeressük és érdekes beszéde kapcsán megkérdezzük a liberális politika jövőjéről. A hatalmas hallban, melynek sötét tapétája falairól a háború előtti idők politikai harcosai— igen — válaszolta Beöthy — ezt a beszédet elmondottam és tudom azt is, hogy beszédemnek visszhangja volt azok körében is, akik nem mindenben vallják felfogásomat. Nem tagadom, én a szabadelvűség!* érvényesülésében látom a helyes és céltudatos politikai kibontakozást. Meggyőződésem, hogy a nemes veretű liberalizmusnak eljön az ideje még s a magyar politika hosszas elkalandozás után is visszatér a szabadelvűségnek ahhoz a bölcsőjéhez, amely hatalmat, békét, gazdagságot adott az országnak, jogot voz az állam polgárainak. — A ,szabadelvűség, mely , békeidők politikájának vezérgondolata és t m aznek pártkülönbség nélkül közrntt — véleményem szerint — nem élte ki magát a multi , sőt egyedül alkalmas ma is arra boguralkodó alapgondolata legyen az ígo politikának. — Szerintem azonban nincs an liberalizmusra, mert a szabadelvű*?# - a nak kedves karikatúrái tekintenek le, maga mellé ültet le a puha börpamlagon. Sokáig elnézem magyaros, kemény arcélét, melyről csodálatosan két szelíden kéklő szem tekint rám és várja kérdéseimet. Igazi nagy úr a régi magyar világból. Tisza István gróf legszemélyesebb és legbensőbb barátja s a Tisza-politika legpregnánsabb megtestesítője, ízig-vérig liberális. Nem csinál titkot belőle. Nyíltan megmondja, hogy a boldog jövőt a liberális eszme unalomrajutásától várja. — Excellenciád beszéde — kezdtük a beszélgetést — a kormányzó úr derecskei látogatása alkalmából, melyben a jövő prófikájaként a liberalizmust jelölte meg, a mai kor poltikusaira igen nagy hatással volt és csaknem programadásnak vették azokban a körökben, amelyek a szabadelvűség eszméjének érvényesülését várják. egyetemes világ Remidet, mely képes arra, hogy felölelje minden korok és minden társadalmi rétegek kívánságát és érdekeit. — Ha így írem meg kegyelmes uram a helyzetet, nem látja szükségét annak, hogy a szabadelvűség kipróbált erősségei, akik az utóbbi időben passzivitásba vonultak, újra belekapcsolódjanak az új idők politikai életébe? — A magam részéről ezt nemcsak kívánatosnak, de szükségesnek tartanám, mert úgy érzem, hogy a múlt és jövő politikai tényezőinek együttes munkával kell felépíteniük a jövőt. A kérdis csak az, vájjon az új idők politikai tény méltányolni tudják-e a múlt idők munkáját, azokét, akik sok küzdelemml taposták ki az utat s viszont a múlt idő igézői le tudnak-e számolni azzal,if .köbben az élet új helyzetet és leket teremtett. A múlt és jövő tényezőinek mégis taádkozniok kell a szabadelvűség -'líritlzésében s annak megvalósításában. Beöthy nyilatkozata Ára 20tív korona Ezt az orsz tőlük. — Nem gon politikusaire nyilvánul meg ami akadálya . — Bizalm bár nem tag szeles appretben, akik a s a múlt idők erőszakosan szerérel. Azt hiszi’ megszüntette az ma már meg. múlt értékemt — Nem vagyok hogy az egybekapcs lehetőségeinek konkrét mert — ismétlem — a fizikai pályafutásomat nem. — Excellenciáda magamatkoznék arra a misszióra, hogy egyazon szabadelvűséget valló politi a hidat kiépítse? — Erre a misszióra a magam szemeiben nem vállalkozhatom. Az okát is megmondom, mert meg vagyok győződve, hogy akiket illet, méltányolják. Én oly közel állottam nemcsak mint politikus, de mint ember is Tisza István grófhoz, hogy sok tekintetben lehetetlennek érzem magam számára, hogy ma még függetlenítsem magam bizonyos érzések hatása alól. De a mai helyzetből kifolyóan is azt hiszem, hogy mások objektív szempontokjból is alkalmasabbak volnának ez misszióra. — Hogy kik volnának azok, múltból, mint a jelenből, arról én vánok nyilatkozni. Ám bizonyosra hogy vannak ilyenek, akik alkat és vállalkoznának is mindkét régi Meg kell keresni őket és mi találni, hogy ezek a tényezői hadelvűség megvalósítására találhassanak. Mindezeket oly könnyed, nyűgöd