Esti Kurir, 1926. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

6. oldal kért a román kormány részéről, azt a vá­laszt kapta, hogy a román kormány azonnal tanácsko­zásra hívja össze a szakembereket és a szakemberekkel való tanácskozás után nyomban intézkedik is az árvíz pusztításai elleni további intézkedések megtételére. A magyar kormány egyelőre csak ezt akarta elérni diplomáciai lépésével. Az árvíz pusztításai és jelenlegi rombolásai ugyanis mindenek előtt a további rombolások elleni intézkedéseket teszik szükségessé. Csak má­sodsorban kerülhet arra sor, hogy a magyar kormány megfelelő diplomáciai lépéseket tegyen, bizonyos megtorló intézkedések el­érésére. Az árvízsújtotta területek lakossá­gát mélyen elkeseríti az a súlyos csapás, amely őket érte. A lakosság nagy része azt tartja, hogy gondatlanság okozta a Magyar­­ország egy részére háruló rettenetes csapást. A lakosság éppen ezért követelni fogja a magyar kormánytól, hogy a népszövetségnél jelentse be a román hatóságok gondatlanságát, amely ha valóban bebizonyul, arra késztesse a A földmívelésügyi miniszter és a honvédség­­főparancsnoka a békési árvíz színhelyén Gyula, december 31. (Az Esti Kurír kiküldött munkatársának telefonjelentése.) Délben 1 óráig általában biztató jelentések érkeznek a főispáni hiva­talhoz. Ezek szerint a Sebes-, Fekete-, Fehér és Kettős-Körös áradása megállt. A delta te­rülete természetesen már menthetetlen. A Tőzs vizénél újabb 20 centiméteres áradást jeleznek, ami azonban már nem változtat a helyzeten, mert Remetét még tegnap elborította a víz. Romániából újabb nagyobb vízáradat höm­pölyög Gyulavári felé, amely azonban meg­torpan a gátnál. Az Ármentesítő Társulat Trautwein főmérnökkel az élén, megtette a szükséges intézkedéseket. A mérnöki hivatal már részletes tervet dolgozott ki a két Kőrös vizének levezetéséről. Ezek szerint Remeténél és Gyulánál szakítják át a gátat és itt nyitnak utat a megáradt víznek. Mayer János földmívelésügyi miniszter Kovacsics Dezső kormánybiztossal tegnap este visszaérkezett Vésztőről. Most a kor­mánybiztosi hivatalban kezdték meg a be­érkezett jelentések részletes áttanulmányozá­sát. A miniszter csak az adatok és jelenté­sek összegyűjtése után tér vissza Buda­pestre, ahol minisztertanácson számol be tapaszta­latairól. Tegnap este Gyulára érkezett Jánky Kocsárd, a honvédség főparancsnoka. Jánky azonnal érintkezésbe lépett Zlahn őr­naggyal és az utászszakaszok parancsnokai­val, akik jelentést tettek a mentési munká­latok eddigi eredményéről. Jánky Kocsárd Gyuláról Vésztőre utazik, ahol végigjárja az árterületet. Azután Szeghalomra és Gyula­váriba megy és mindenütt meghallgatja a gá­taknál szolgálatot teljesítő utászlisztek be­számolóit. ­. IPMÜ. K.-­ nk vevőinek és ismerőseinek Béni neve­i. IV., Kamermayer Károly u. 10. (Ev. templom épület) b. ú. t. n. nb. vevőinek Dágáéi Tss IV., Kammermayer Károly u. 3 . (Közp. Városháza épület) B. V. É. K. nb. vevőinek Sándor M. Ferenc „Ideál" paplangyár Kammermayer Károly u. 1. (Központi Városháza épület) Tisztelt üzletfeleinek, jóakaróinak és barátainak Boldog újévet kíván BL.AU JAKAB hirdetési iroda Király ucca 43 - tó Telejon: J. 128 —41 B. U. É. K. nagybecsű vevőinek és ismerőseinek Fried Simon a Fővárosi Böröndház tulajdonosa Erzsébet körút 27. szám. (Volt Gambrinus) TENZER GYULA hirdető iroda IV., Szervita tér 8. Tel. 5—56. Ige ! t. üzletfeleinek és jóbarátainak Boldog újévet kíván B. U. É. K. I nagybecsű vevőinek és ismerőseinek BECK GYULA ERZSÉBET KÖRÉT 27 (Royal Orfeummal szemben) B.U.É.K. nb. vevőimnek SALGÓ GÉZA IV. ker., Kristóf tér 2. sz. B.U.É.K. nb. vevőinek és ismerőseinek BARTA ÉS TÁRSA villanyfelszerelési és rádiócikkek nagykereskedése Podmaniczky u. 39. Mélyen tisztelt ügyfeleimnek és barátaimnak az évforduló alkalmával BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK Schwarz József hirdetéseket felvételi irodája az összes bel- és külföldi lapok részére Andrássy út 7. Tel. 27-80. Alapítási év 1870. B. Ú. É. K. nb. vevőinek Back és Gerő kárpitos kellékek, szőnyeg nagykereskedés Budapest, IV., Hajó u. 12—14 CD. u. é. A neopata gyufa hirdető vállalat VI., ERZSÉBET KÖRÚT 31. Alapíttatort: 1896. Telefon: József 121—55. Ís ÍiKÍrIA! Péntek, 1926 január 1 népszövetséget, hogy Romániát a károk megtérítésére szorítsa. Az Esti Kurír munkatársa ma délelőtt ille­tékes helyen érdeklődött, hogy a magyar kormány részéről bejelentették-e már a nép­­szövetségnek az árvíz pusztításait és kérte-e a magyar kormány a népszövetséget arra, hogy Romániával szemben megtorló lépése­ket tegyen. Illetékes helyen kijelentették mun­katársunknak, hogy a magyar kormány mind­­ezideig csak a gyors­segély kérdésével foglal­kozott és semminemű felterjesztést nem inté­zett a népszövetséghez. A magyar kormány­nak mindenekelőtt meg kell bizonyosodnia arról, hogy valóban a román hatóságok gondatlan­sága, vagy figyelmetlensége okozta-e a rettenetes csapást. Csak ha ez bebizonyosodik, abban az esetben határozhatja el magét a magyar kormány ilyen irányú diplomáciai lépésre. Egyelőre azonban a magyar kormánynak még módja sincs arra, hogy megbizonyosodjék: történtek e mulasztások, vagy sem. PILLANATFELVÉTELEK A SZOMORÚ MAGYAR TENGERRŐL Jókai „Új földesúr“-ának figurái elevenedtek meg az árvízpusztította békési falvakban Aki nem akar a fáról lejönni — A gyulai főhadiszállás — Előbb a jószágot mentsék! — kiáltozták a ház­tetőről — Azok is pakkolnak, akiknek nem kell Békéscsaba, december 31. (Az Esti Kurír kiküldött munkatársától. Megállt a víz... Bár a mérőlécek több helyüt pillanatnyi emelkedést mutatnak, végered­ményben elmúlt a tulajdonképpeni veszedelem A szörnyű, vészteli napok után mintha valam biztató fény derengene a víztől borított békés földek felett. A szürke, piszkos felhők közül már néha másodpercekre kibújik a nap , erőtlen melegével — mint, egy kacér asszony — bíztató mosolyt küld az uccákra merész­k­edett emberek felé.• És mint nagy csaták után, megindulnak a mesék az elmúlt napok szomorú eseményei­ről. Karácsony másodnapján történt, mikor elindult a víz. Kovacsics Dezső kormánybizto kiadta az utasítást, hogy minden épkézláb embert vigyenek a gátra. Gyulán akkor 2­ órára megdermedt az élet. Az emberek vis­kóikba vonultak és onnan várták az új híre­ket. Aztán megindult az első transzport. Majd utána a többi: egyszerű paraszti emberek szakmunkások, sőt kereskedők és tisztviselői is. Kezükben lapát meg csákány, lábukon nagy csizmák — és mentek a víz ellen. A fő­ispán kiadta a rendeletet, hogy Gyula vala­mennyi kávéházát zárják be. Ennek inkább­­ közhangulatra volt jelentősége. Mert bizony­­ a gálákra menő munkások nem nézték a leg­nagyobb megértéssel, hogy a gyulai kávé­házakban emberek ülnek, isznak, billiárdoz­nak, vagy éppen a szokásos tarokkpartit játsz­szák. Az utcán katona és csendőrjáratok lak­hattak. És nem volt kivétel. Minden férfit ma­gukkal vittek Gyulavári határába, ahol akkor már iszonyatos erővel hömpölygött az ár Így hétfőre csakugyan mozgósították az égész várost. * Az előkelő és máskor exkluzív főispáni re­zidencia a kormánybiztosi kinevezéssel egy­idejűleg a szó teljes értelmében főhadiszál­lássá alakult át. Az egyik telefonnál Kovacsics a másiknál I-Zahn őrnagy, a harmadiknál a fő­ispán titkára ül. Ez a három telefon négy na­pon­ át éjjel-nappal kézben volt. Hol Gyula­vári jelentkezett és segítséget kért, hol Vészti­ jelezte a közeledő veszedelmet. Majd Okámi és Komódi rázzák fel az asztalnál szundikáló kormánybiztost... Percenként nyílik az ajtó utásztisztek jönnek, akik viszont Hahn őr­nagynak, a katonai parancsnoknak tesznek jelentést. Mikor végre két-három perc nyuga­lom van, akkor Kovacsics kormánybiztos a másik szobába vonul és a sajtót informálja... Itt karácsony óta nem aludt senki. Minden perc új eseményt hozott, minden óra újabb tragédiát. Csak meghatódással lehet beszélni ezekről az emberkről, akik vérvörös szemmel, négynapos szakállal, átvizesedett ruhában dol­goztak a főispáni hivatal épületében, a gáta­kon vagy a katonai posztokon.­­ A legnagyobb bajt és a katasztrófa tulajdon­­képeni elharapódzását egyes gazdák önző és önkényes mentési akciója okozta. Mikor ugyanis a víz már teljes erejével zúdult a földek felé, az emberek, ahelyett hogy együt­tes erővel megerősítették volna a már meg­lévő gátakat, mindegyik a maga kis földjét, a maga vagyonát igyekezett menteni — akár a köz rovására is. Három-négy kapavágás elég volt és átvágták a gátat. Ezzel pillanatnyilag megmentette a maga földjét, de rázúdította a vizet esetleg más 10—15 tanyára vagy egész falurészre is. A statáriumot Kovacsics Dezső kormánybiztos tulajdonképen ezért rendelte el. Végre féket kellett tenni az önkényeskedők kezére, akik — mint Jókai Új földesúr­iban — nyitottak új meg új utat az ár hömpölygésé­­nek. A statárium aztán el is érte hatását, mert az utolsó három napon, már nem sza­kadt át önkényesen a gát... * De egyébként is volt sok baj, nehézség a ve­szély pillanatában fejvesztett emberekkel. Volt, aki nem akart kimenni a házából. Azt mondta, van elég élelme, ruhája, jószágja, megvárja, míg elmegy a víz. Még a csendőrök sem tudták ki­hajtani őket. Így történt azután, hogy a tanyai ház körül már gyerekmagasságban állott a víz és bent még családok laktak, akiket csak a leg­nagyobb nehézséggel lehetett a padláson, vagy tetőn keresztül a pontonokba emelni. Voltak, akik az első hullámok láttán fára másztak és onnan várták a hírt hozó galamb jöttét. Persze, huszonnégy óránál tovább nem igen bírták, csak ott kellett hagyni a féltett viskót, a kis földet, a jószágot. Alig hogy elhagyták az ud­var magas gyümölcsfáját, recsegve, ropogva dőlt össze a ház és a következő pillanatban már csak a fa koronája ringott a víz színén... Mint a kókadt madarak gubbaszkodtak asz­­szonyok, gyerekek a fákon. — Jöjjenek le! — kiáltottak a csendőrök, vagy katonák. — Nem megyünk ! Vigyék előbb a jószá­got... Ott a két hízó, meg a ló az istállóban, előbb azt. Mi ráérünk És nem jöttek. Hát persze ez nem ment. A csónakokban, pontonokban jószágnak nem volt helye. Néhol órákig tartott, míg erőszakkal lekényszerítet­-­­ték a jószágukat féltő embereket a fákról. Az­tán vitték a part felé, ahonnan hosszú, fekete karaváncsapatok indultak Gyula meg Csaba felé az iskolákból, laktanyákból átalakított menekültszállásokra. Vésztőnél a kritikus éjszaka kétméteres volt a gát. A víz percenként emelkedett egy-két centimétert. Este tíz órakor már 138 centimé­ter magas volt ... A mérnökök, utásztisztek] mérőlécekkel ültek a gátakon s mint az orvo­sok, lesték, figyelték a mérőléc láthatatlan hi­ganyának emelkedését. Minden centiméter, újabb földterület, majorság vagy tanya pusztu­lását jelentette. Leírhatatlan percek voltak ezek. A szomorú, kísérteties fekete tenger fe­lett csak a hold világított. A fáklyás pontonok és motorcsónakok mint apró szentjánosboga­rak kószáltak a messzeségben. S Vésztő másik­ felén, ahol még álltak a házak, öt-hatszáz csa­lád virrasztott az elemi csapás e szentbertalan­­éjszakáján, várva a megváltó hírt, amely haj­nalban azután motorsebességgel szalad végig a kis városon :­­— Vésztő megmenekült! * Volt azért kedves epizódja is e siralmas idő­szaknak. Például Gyulán, ahol a víz közelről sem fenyegette a várost, megszeppent, vagy túl­­óvatos emberek pakkolni kezdtek. Így készülő­dött a menekülésre az egyik város szélén álló­ ház hölgyközönsége is. A házról leszerelték a színes lámpást, felpakkolták a szalon minden mozgatható díszét, bútorát, a kis szobák rekvizi­­tumait , a színes képet, a tükröt a falról, a nádból font legyezőtartót, a vázákat és selyem­­harisnyákat. — Hát maguk miért pakkolnak ? — kérdez­ték a főnökasszonyt. — Nem lehessen tudni kérem, mikor jön ide a víz. Ezek a lányok nem szeretik az izgalma­kat. Én óvatos asszony vagyok, vigyázok az al­kalmazottaimra. Holnap elmegyünk Gyuláról. Úgy sem megy itt az üzlet... * Mikor az árvíz jött, dörgött és villámlott az ég. Mikor aztán tegnap hajnalban megállt az ár, az ég is megnyílt, mint egy misztikus csoda. Lila és sárga fények fluoreszkáltak a horizon­ton és Békésben és Biharban sokezer család in­dult a templom felé. Vésztőn, Gyulavárin, Okányban, Komádin és Szeghalmon most gyújtják meg majd a karácsonyfákat... Gál Imre. BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN mélyen tiszte­s vendégeinek a PÁRISI KALITKA Párisién Grill­ VI. Paulay Ede u. 35 igazgatósága

Next