Esti Kurir, 1926. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-29 / 25. szám

asárnap, 1926 január 31 Sírlmr. Balatoni rege Herczeg-ciklus első darabjának bemutatója a Nemzeti Színházban .A darab tulajdonképpeni hősei: az édes és bő őszi verőfény, a berkek fölött ülő, k­am­­­ikus csend, a haldokló erdő színpompája, hullámok szeszélyes játéka, az erjedő must­ató szaga. A komédia­­központjában Mátyás is áll, aki diadalmas magyar Dionysosként ül keresztül a nép fantáziáján és akinek ami, de semmi köze sincs a történelmi iyás királyhoz", — így foglalja össze maga rezeg Ferenc precízen és tisztán darabja encióit. A darab, mint ezekből a sorokból látszik, még nem annak a fterczeg Ferenc­­z munkája, aki későbbi írásaival olyan ba­rnás presztízsre és népszerűségre tett szert, ők egészen kezdetlegesen és elszórtan nyilvá­­lt meg benne szerzőjének az a nemes vere­ségre törekvő, erkölcsbírói, moralista attitűd­­amely történelmi tárgyú munkáit jellemzi, teljesen hiányzik belőle az a félig-városi, ig-polgári, félig-realista, félig-diskurzív sírva­­ndó dzsentri hang, amely a legigazabban aczeg Ferenci írásain, társasági vígjátékain és lám elbeszélésein végigvonul. S a darab tet­­szetéből és a fiatal Herczeg írói lényének alakulatlanságából folyik, hogy hiányzik eb­­l a darabból nagynevű szerzőjének átlátszó, hatásos trükkökkel felszerelt, biztos szín­­istechnikája is. A Balatoni rege még nem téle, mint a költői fantáziának minden szin­ti rutintól, midenféle kompozíciótól, min­­iféle egységes stílustól és centrális gondolat­szabad, színes, mámoros csapongása, Aminek egyetlen hibája, hogy Herczeg Ferenc Balatoni rege születésének idején sem volt a nős, mámoros fantázia-csapongások költője, elke mélyén bizonyára már akikor is i­­­szívebben élte át a Gyurkovics-faik lelki ablémáit, mint a balatoni tájékban és levé­ben lappangó mitológiát. A kiforrott Herczeg­­rabok figurái lehetnek húsból-vérből való ikerek, vagy képeslevelezőlapokról lekopíro­­ttak, érdekesek vagy laposak , de mindig gyón olyanok, amilyenek mindig a darab mezéből és saját karakterükből folyó szülé­­sszerűséggel mozognak a színpadon, mindig űzni cselekedeteiben és szavaikon az íra­­tos kezét. A sellők viszont, akikben az des és mohó őszi verőfény" stb. megtestesül, ha nem mondanak egyetlen olyan szót sem, mely rájuk vallana, amely egy pillanatra is ő vibráló álomviláguk misztikusan hévaj s­nyűgözően valószínűtlen hangulatát kelthetné emberben. Mátyás király alakján pedig, aki ha egy nagy életvággyal és életörömmel át­lőtt, ditirambikus lendületű jó­pofa hangján álal meg, állandóan előrevetik árnyékát — gy ha úgy tetszik, fényét — Herczeg későbbi­rténelmi tárgyú írásainak stílusa. Ez a Má­­ás mindig a magasztos méltóság atmoszférá­­t teremti meg puszta megjelenésével is és a gy történelmi hősök fensőséges és büszke lusában parancsolgat, ha a történelmi csele­setekre való rátermettségből nem árul is el minit. Az előadás legfőbb érdeme abban áll, hogy írásos, leleményes színpadtechnikai trü­kkök-­­, frappáns színváltozásokkal és helyenként szelmes világítással néha csaknem sikerül lidéznie azt a meseszerű hangulatot, amely is a darab minduntalan kizökken. Itt kel­lgemlíteni Lavotta Rezső finom és invenció­­s kísérő muzsikáját is, amely mindvégig kéletesen illeszkedik a történet regeszerű b­an­­datába s a tisztára dekoratív, balettszerű je­netekben önállóan és szuggesztíven érvényes­­. A zenekart is maga Lavotta dirigálja, vanazzal a rátermettséggel és hozzáértéssel, mely a zenében megnyilvánul. A színészek k­sérletesen, sok igyekezettel és sok tehetsége­­ teljesítik feladatukat. Köztük a legkitűnőbb podukció a Bajor Gizié, aki egy paraszti mórnak, egy szárazföldre, szökött és emberi ihába öltözött sellőnek szerepében, mozdula­tnak kedves karrikírozottságával, rakoncátlan, ácos kópészerűségével sok sikert ér el. Csak a dolog nem sikerül persze neki sem : egy­­­es karakterű, szuggesztív figurát kialakítania. Nem szabad a Sterczeg-ciklus sikerére előre mmiféle következtetést sem levonni abból, hgy a tegnap esti díszelőadás közönsége tisz­teltet­ és szeretettel fogadta ugyan a darabot, lelkével nem nagyon vett részt abban, ami színpadon lezajlon. Aminthogy Herczeg írói ivoltára sem jellemző ez az egykori szárny­­zóbálgatása, amely őt mint kiforratlan, szim­­atikus törekvésű fiatalembert állítja elénk, sak arra indíthat bennünket ez, hogy még agyobb érdeklődéssel várjuk a ciklus lobbi arabjának színrehozatalát, amelynek alapján sután el lehet készíteni a nagynevű szerző síndarabk­ai munkásságának mérlegét. 1. p. FEDÁK SÁRI kilenc utolsó fellépése JEREZ­IN­A címszerepében a óvárosi operettszínházban Szombat TEGNAP ESTE a Magyar Színházban a Mienk az éjszaka előadásán, — hogyis mondjam csak — felolvasást tartott Tassy Mária. Fel­olvasást, amelyet hajdan az Uránia, a tudo­mányos Uránia színpadán tartottak tudós urak, de persze, azt mondanom sem kell, hogy jóval nagyobb sikerrel. Az történt ugyanis, kérem, hogy Titkos Ilona művésznő tegnap estefelé be­üzent a színházba, hogy nem jöhet be játszani, mert gyöngélkedik, gondoskodjanak hat helyet­­tesről. Az üzenetet Gábor Dezső titkár vette át, aki bizony majd leszédült a székről, mikor a telefon drótján hozzáértek Titkos szavai. — Mit kellene most csinálni, — tanakodtak a színház bölcsei, bár a tárgyalásokra, fontol­gatásokra nem volt sok idő, mert az óra ve­szedelmesen közeledett a félnyolc felé. — Majd csak lesz valahogyan, — mondotta Faludi direktor és lement az öltözőkbe, hogy Titkos helyébe szereplőt keressen. Néhány perc múlva a direktor már újból fent volt az irodában és közölte, hogy nincs semmi baj, a pillanatnyilag oly rémesnek tetsző helyzet meg­oldódott, amennyiben Titkos Ilona szerepét Tassy Mária, Tassy szerepét pedig László Liti fogja játszani. Igen ám, de egy harminc-negyven oldalas sze­repet nem olyan könnyű csak úgy egyik perc­ről a másikra megtanulni, nincs az a nürnbergi tölcsér, amely ezt ilyen rövid idő alatt be­préseli a fejbe. A két színésznő azonban korántsem volt megijedve, már csak azért sem, mert a direktor kijelentette, hogy a hölgyek­nek joguk van a szerepkönyvből olvasni mondanivalónkat. Elkezdődött az előadás, Tassy Mária, akinek pontosan negyvenhét és fél oldalt tesz ki sze­repe, szépen felolvasta mondókéit, a kis László Lili azonban úgy fújta, mint a karikacsapás. A közönség viszont, a jókedvű és minden tréfára kapható pesti közönség hamarosan fel­találta magát az új helyzetben és akkora tap­sokat rendezett a két színésznőnek, hogy csak úgy zengtek a színház falai. Volt taps, kihívás bőségesen és a két színésznő meghatottan fo­gadta a virágcsokrokat, amelyeket a direkció küldött nekik. Levelet is írtak hozzá, amelyben ropogós bankók voltak és néhány szó : „Megmentőinknek a Magyar Színház."­ ­ '* A SZÍNÉSZ, mint tudni méltóztatnak, ször­nyen büszke a tapsokra. De még a leghango­sabban orkánló tapsért sem adja oda azt a tapsot, amelyet rögtönzésért kap. Mert hát ké­rem, az a taps, amely a rögtönzésért jár, tel­jes egészében őt illeti, abból a szerzőnek egy szemernyi sem jár. Ezt csak azért bocsátottam előre, mert Törzs Jenő is kapott a Mienk az éjszaka tegnap esti előadásán ilyenféle tapsot, amelynek, mondom, jobban örült, mint az úgy­nevezett obuigát tapsoknak. Tassy Mária ott állott a színpadon, kezében a szerepkönyvvel, Amelyből olvasta a hosszú szerepet és vele szemben állott Törzs, akinek a szerep szerint a következőket kell mondania: — Sokat tanultál, azért lettél ilyen bölcs. Ehelyett Törzs így szólott : — Sokat olvastál, ezért lettél ilyen bölcs. Olyan zúgó tapsot kapott, ami még nála is emlékezetes marad.* A POLITIKAI VISZONYOKRÓL színházak kulisszái között is nagyban tárgyalnak a színé­szek. Legalább is ennek tudható be, hogy ami­kor tegnap a Mienk az éjszaka második felvo­nása után az ügyelő kiadta az utasítást: — Mehet a vas ! így szólott Törzs Jenő: — Már Foss is ?♦ HOGY MENNYI GONDJA VAN KÉREM SZÉPEN egy színházigazgatónak, mind márt el fogom mondani. A Király Színházban, amint tudni táéltóztatnak, nemsokára színre kerül Farkas Imre A királyné rózsája című operettje, amelyhez a színháznak szüksége van két daxli­­kutyára. Ámde a daxlik — amint azt A Kutya című lapban olvasom — kiveszőlésben van­nak, mint a dakota indiánok és ezért a szín­ház többhetes hosszú és fáradságos kutatás után sem tudott két olyan daxlit találni, akik alkalmasak lennének arra, hogy Schönbrunn­­ban szerepeljenek. Szóval, kérem, a Király Színház arra kéri a nagyérdemű közönséget, hogy ha valakinek van színpadra alkalmas daxlija,­­ a kutyák­nak nem kell tudniok semmit, Tihanyi főren­dező vállalta a betanításokat, ő hozza el a Király Színház igazgatói irodájába, ahol azon am­all­én módon megkapják felléptidíjas szerződtetésü­ket.* LAVOTTA REZSŐNEK, a kiváló zeneszerző­nek, aki a Balatoni rege kísérő zenéjét írta, tegnap este a Herczeg-ciklus első előadásán majdnem olyan nagy sikere volt, mint Herczeg Ferencnek. A gyönyörű, szárnyaló, ezüst hold­fényes, misztikus kísérő zene, amelyben benne sír a Balaton minden titokzatossága, a szomorú sí­fák bánata, hullámok lágy csobogása, ka­cagó sellők és najádok pajkos játéka, úgy elra­gadta tegnap a Nemzeti Színház illusztris kö­zönségét, hogy a zene minden tételét nyíltszíni lapsokkal jutalmazták. Soha még kísérő zene nem simult így szöveghez és soha még zene­szerző nem érezte meg így a költő intencióit, azt a csodás, fényes korszakot, Mátyás király korszakát, a magyar renaissanceot. Sokan megkérdezték tegnap Lavottát, hogy van az, hogy a Balaton vizének, partjainak, a Badacsonyi hegységnek, Tihanynak így meg­érezte a lelkét és zenéjében így vissza tudta adni azt. Lavotta elmondta, hogy amikor meg­bízták azzal, hogy a Balatoni regéhez kísérő ze­nét írjon, egy nyáron leutazott a Balaton mellé és az emberektől teljesen elszakadva, csak a vidék csodálatos varázslatosságának élve, visszavonultan megírta a muzsikáját. Holdvi­lágos éjszaka — mondja Lavotta, — kifeküdtem a tó partjára, a hold ezüstösen csillogott, a tá­volból békák koncerteztek, a fűben tücsök szólt, a nádas zizegett és én csak figyeltem és mind­ezt hűségesen lekottáztam. És ekkor nagyon messziről elhalóan és lágyan, a tulsó partok fe­lől meghallottam a vízi tündérek énekét... Lavotta Rezső , költő a szó legszebb és leg­­igazibb értelmében.* A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZEFILIEK már nem mernek kimenni az uccára, mert amióta nyilvánosságra került, hogy a színház­ból orfeum lesz, a szegény színészeket agyon ugratják a kollégák. Ma délelőtt például a Gésák próbáján a Sónekar nem csinálta egy­szerre a láncfigurákat, amire Bródy István igazgató úgy szidta a társaságot, mint a bokrot. A legnagyobb veszekedés hevében Újvári­ La­jos mosolyogva megjegyezte : — Azt hiszitek, a fókák majd egyszerre dol­goznak ? ! * HAL­MAY TIBORT ugrálják ! — Na Tibi, egyszeriben a magasba kerülsz. — Hogy-hogy ? — Hát ha majd kötéltáncos leszel. * MIT GONDOLTOK? — kérdezte tegnap Csillag Benő, a Fővárosi Operettszínház ezüst­­hajú ügyelője, — a medvék is le szokták késni az előadást?* AZ EGYIK OPERETTSZÍNHÁZ igazgatója, akinek a­ szeszélyes primadonnákkal már nem egyszer meggyűlt a baja, így gratulált tegnap Szabolcs Ernőnek : — Végre, neked sikerült elérned, hogy már­ciustól kezdődően már csak oroszlánokkal le­szel együtt.* A VÍGSZÍNHÁZ Nagytakarítás című új da­rabjának is a délelőtti főpróbájáról valaki ki­hivatta Jób Dánielt. •— A direktor úr nem jöhet ki, bent van a próbán. — Rendez? •— Á, dehogy, — hangzott A felelet, — takarít. KOMOR MÉLTÓSÁGOS ÚR, a Vígszínház igazgatója olyan rövidlátó, hogy — amint mondani szokták — még az orráig sem lát. A tréfás­ kedvű színészek tegnap kiírták az ajta­jára: Komor Gyula dr. közellátási igazgató." * ’A SZÍNÉSZT, akármilyen nyomorúságos helyzetben is van, sohasem hagyja el az áldott jókedve. A tragédiából bohózatot csinál és a gondokat elűzi magától, mint a luftballont a szél. Tegnap például két szerződésnélküli színész találkozik az utcán. Első dolguk természetesen, hogy panaszkodni kezdenek egymásnak. — Rémes helyzetben vagyok, — mondja az egyik. — Te beszélsz ? — szól a másik. — Neked legalább van valami kintlevőséged. ■— Nekem ? Kintlevőségem ? — Igen. Kint van a lábad a cipőből. * Mit játszanak ma este a színházak? Opera­ház: A cigánybáró (7). — Nemzeti Színház: A dolovai nábob leánya (7). — Kamara Színház: Egy pohár víz (V1­8). — Városi Színház: Haj­dúk hadnagya (V28). — Vígszínház: Nagytaka­rítás (­28). — Belvárosi Színház: Ő is! (V28). Király Színház: Alexandra (V28). — Magyar Színház: Dr. Szabó Juci ('/18). — Renaissance Színház: Riviéra (v28). •— Fővárosi Operett­­színház: Terezina (%8). — Andrássy­ úti Szín­ház: Kenyeres, stb. (%8. — Újpesti Blaha Lujza Színház: Anna-bál (8). — Terézkörúti Színpad: A tolmács. Szabályos operett (Vác)­— Kis Komédia: Lelépés, Rott és Steinhardt, stb. (8). — Papagáj: Kabaréelőadás (10). * Változás a Herczeg-ciklus műsorában. Január 29.-étől kezdődően február 9.-éig hir­dette a Nemzeti Színház Herceg-ciklusát és a ciklus utolsó előadásaként a „Kék róka" nemzeti színházi bemutatója szerepelt a pro­gramban. Az előadandó darabok sorrendje meg is marad azzal a változtatással, hogy a „Kék róka" bemutatója február 11.-ére, te­hát két nappal elhalasztódott. A „Kék róka" bemutatójára megváltott jegyek természetesen erre a napra érvényesek. A Herczeg-ciklus végleges sorrendje tehát a következő: 29.-én a „Balatoni rege", 30.-án „A dolovai nábob lánya", február 1.-én a „Bizánc", 8.-án a „Három testőr", 5.-én „Árva László király", 6.-án „Gyurkovics lányok" és 11.-én a „Kék róka". * Forgács Rózsi Kamaraszínháza január 31-én, vasárnap d. u. mutatja be Földi Mihály új négyfelvonásos színművét. Második előadás február 2-án, kedden délután. * Az Operah­áz bérleti előadásai: Szerda: bérlet D. sorozat, 16. szám. Csütörtök: C. so­rozat, 16. szám. Szombat: A. sorozat, 16. szám. Kedd: B. sorozat, 16. szám. * Szép Ernő szerzői estje a tavalyi szezon legszebb, legimpozánsabb eseménye volt. A hallatlan sikerű szerzői estet teljesen új mű­sorral, teljesen új szereplőkkel febr. 18-án a Zeneakadémiában megismétlik. A szereplők, a­kik a budapesti színészek legragyogóbb nevei közül valók, a szeretett költő legfrissebb ter­méséből válogatták meg mondanivalójukat. Az. estének meglepő eseménye lesz a szerző Május című darabjának előadása, az eredeti szerep­lőkkel: Ilosvay, Gellért, Békefi, Somfár. Az es­­­tén még közreműködnek: Basilides Mária, Ba­jor Gizi, Ilosvay Rózsi, Németh Juliska, Titkos Ilona, Varsányi Irén, Góth Sándor, Hegedűs Gyula, Rózsahegyi Kálmán (Magyari Imre ci­gányzene kíséretével). Jegyek Fodornál, Váci ucca 1. * Mindenki nevet, aki Az Újság című élclap e heti számát elolvassa. Annyi vicc, móka, anekdota és aktuális karikatúra tarkítja a la­pot, hogy ez az egész családnak egy hétre való mulatság. Mutatványszámot ingyen küld a ki­­adóhivatal, Budapest, VI. Ó ucca 12. 11. oldal Két jubileum a Magyar Színházban A Magyar Színház vasárnap délután adja öt­venedik jubiláris előadásban a színház egyik legnagyobb sikerét: Földi Mihály „Engem sze­ress" című remek vígjátékát és jövő vasárnap, február 7.-én délután kerül színre a Magyar Színházban 25-ödször Henry Kisternaeckers remekművű „Miénk az éjszaka", Titkos Iloná­val, Csortos Gyulával és Törzs Jenővel a fő­szerepekben. „Miénk az éjszaka" még kedden, gyertyaszentelő napján is ünnepdélutáni elő­adásban. (♦) A Tabarin, VIII. Rákóczi út 03. igazgató­sága közli, hogy külföldi mintára minden va­sárnap ötórai táncdélutánt rendez, amelyért kizáróan a közönség táncol. A teadélután kere­tében néhány elsőrangú külföldi táncattrakciót is bemutatnak. Belépődíj nincs. A Tabarin egyébként most a főváros egyetlen varietéja, ahol estéről estére a legkitűnőbb attrakciók­ lépnek fel a­ közönség osztatlan nagy elismeré­se mellett. Az igazgatóság az új, februári mű­sor számára olyan attrakciókat kötött le, ame­lyeket a világ valamennyi varietészínpadán is­mernek és a legnagyobb elismeréssel fogadják­ művészetüket. f v agy | | V­­asak a v most Nemzetközi Orfeum 1 m , Rákóczi út 63 Teletón: J. 21-18. || Ma, szombaton 1 , . 1 záróra réssé! gj órakor | Holnap, vasárnap 5 órakor fvagy tánctea­ délutája ||

Next