Esti Kurir, 1926. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-29 / 25. szám
asárnap, 1926 január 31 Sírlmr. Balatoni rege Herczeg-ciklus első darabjának bemutatója a Nemzeti Színházban .A darab tulajdonképpeni hősei: az édes és bő őszi verőfény, a berkek fölött ülő, kamikus csend, a haldokló erdő színpompája, hullámok szeszélyes játéka, az erjedő mustató szaga. A komédiaközpontjában Mátyás is áll, aki diadalmas magyar Dionysosként ül keresztül a nép fantáziáján és akinek ami, de semmi köze sincs a történelmi iyás királyhoz", — így foglalja össze maga rezeg Ferenc precízen és tisztán darabja encióit. A darab, mint ezekből a sorokból látszik, még nem annak a fterczeg Ferencz munkája, aki későbbi írásaival olyan barnás presztízsre és népszerűségre tett szert, ők egészen kezdetlegesen és elszórtan nyilvált meg benne szerzőjének az a nemes vereségre törekvő, erkölcsbírói, moralista attitűdamely történelmi tárgyú munkáit jellemzi, teljesen hiányzik belőle az a félig-városi, ig-polgári, félig-realista, félig-diskurzív sírvandó dzsentri hang, amely a legigazabban aczeg Ferenci írásain, társasági vígjátékain és lám elbeszélésein végigvonul. S a darab tetszetéből és a fiatal Herczeg írói lényének alakulatlanságából folyik, hogy hiányzik ebl a darabból nagynevű szerzőjének átlátszó, hatásos trükkökkel felszerelt, biztos színistechnikája is. A Balatoni rege még nem téle, mint a költői fantáziának minden szinti rutintól, midenféle kompozíciótól, miniféle egységes stílustól és centrális gondolatszabad, színes, mámoros csapongása, Aminek egyetlen hibája, hogy Herczeg Ferenc Balatoni rege születésének idején sem volt a nős, mámoros fantázia-csapongások költője, elke mélyén bizonyára már akikor is iszívebben élte át a Gyurkovics-faik lelki ablémáit, mint a balatoni tájékban és levében lappangó mitológiát. A kiforrott Herczegrabok figurái lehetnek húsból-vérből való ikerek, vagy képeslevelezőlapokról lekopírottak, érdekesek vagy laposak , de mindig gyón olyanok, amilyenek mindig a darab mezéből és saját karakterükből folyó szülésszerűséggel mozognak a színpadon, mindig űzni cselekedeteiben és szavaikon az íratos kezét. A sellők viszont, akikben az des és mohó őszi verőfény" stb. megtestesül, ha nem mondanak egyetlen olyan szót sem, mely rájuk vallana, amely egy pillanatra is ő vibráló álomviláguk misztikusan hévaj snyűgözően valószínűtlen hangulatát kelthetné emberben. Mátyás király alakján pedig, aki ha egy nagy életvággyal és életörömmel átlőtt, ditirambikus lendületű jópofa hangján álal meg, állandóan előrevetik árnyékát — gy ha úgy tetszik, fényét — Herczeg későbbirténelmi tárgyú írásainak stílusa. Ez a Máás mindig a magasztos méltóság atmoszférát teremti meg puszta megjelenésével is és a gy történelmi hősök fensőséges és büszke lusában parancsolgat, ha a történelmi cselesetekre való rátermettségből nem árul is el minit. Az előadás legfőbb érdeme abban áll, hogy írásos, leleményes színpadtechnikai trükkök-, frappáns színváltozásokkal és helyenként szelmes világítással néha csaknem sikerül lidéznie azt a meseszerű hangulatot, amely is a darab minduntalan kizökken. Itt kellgemlíteni Lavotta Rezső finom és invenciós kísérő muzsikáját is, amely mindvégig kéletesen illeszkedik a történet regeszerű bandatába s a tisztára dekoratív, balettszerű jenetekben önállóan és szuggesztíven érvényes. A zenekart is maga Lavotta dirigálja, vanazzal a rátermettséggel és hozzáértéssel, mely a zenében megnyilvánul. A színészek ksérletesen, sok igyekezettel és sok tehetsége teljesítik feladatukat. Köztük a legkitűnőbb podukció a Bajor Gizié, aki egy paraszti mórnak, egy szárazföldre, szökött és emberi ihába öltözött sellőnek szerepében, mozdulatnak kedves karrikírozottságával, rakoncátlan, ácos kópészerűségével sok sikert ér el. Csak a dolog nem sikerül persze neki sem : egyes karakterű, szuggesztív figurát kialakítania. Nem szabad a Sterczeg-ciklus sikerére előre mmiféle következtetést sem levonni abból, hgy a tegnap esti díszelőadás közönsége tiszteltet és szeretettel fogadta ugyan a darabot, lelkével nem nagyon vett részt abban, ami színpadon lezajlon. Aminthogy Herczeg írói ivoltára sem jellemző ez az egykori szárnyzóbálgatása, amely őt mint kiforratlan, szimatikus törekvésű fiatalembert állítja elénk, sak arra indíthat bennünket ez, hogy még agyobb érdeklődéssel várjuk a ciklus lobbi arabjának színrehozatalát, amelynek alapján sután el lehet készíteni a nagynevű szerző síndarabkai munkásságának mérlegét. 1. p. FEDÁK SÁRI kilenc utolsó fellépése JEREZINA címszerepében a óvárosi operettszínházban Szombat TEGNAP ESTE a Magyar Színházban a Mienk az éjszaka előadásán, — hogyis mondjam csak — felolvasást tartott Tassy Mária. Felolvasást, amelyet hajdan az Uránia, a tudományos Uránia színpadán tartottak tudós urak, de persze, azt mondanom sem kell, hogy jóval nagyobb sikerrel. Az történt ugyanis, kérem, hogy Titkos Ilona művésznő tegnap estefelé beüzent a színházba, hogy nem jöhet be játszani, mert gyöngélkedik, gondoskodjanak hat helyettesről. Az üzenetet Gábor Dezső titkár vette át, aki bizony majd leszédült a székről, mikor a telefon drótján hozzáértek Titkos szavai. — Mit kellene most csinálni, — tanakodtak a színház bölcsei, bár a tárgyalásokra, fontolgatásokra nem volt sok idő, mert az óra veszedelmesen közeledett a félnyolc felé. — Majd csak lesz valahogyan, — mondotta Faludi direktor és lement az öltözőkbe, hogy Titkos helyébe szereplőt keressen. Néhány perc múlva a direktor már újból fent volt az irodában és közölte, hogy nincs semmi baj, a pillanatnyilag oly rémesnek tetsző helyzet megoldódott, amennyiben Titkos Ilona szerepét Tassy Mária, Tassy szerepét pedig László Liti fogja játszani. Igen ám, de egy harminc-negyven oldalas szerepet nem olyan könnyű csak úgy egyik percről a másikra megtanulni, nincs az a nürnbergi tölcsér, amely ezt ilyen rövid idő alatt bepréseli a fejbe. A két színésznő azonban korántsem volt megijedve, már csak azért sem, mert a direktor kijelentette, hogy a hölgyeknek joguk van a szerepkönyvből olvasni mondanivalónkat. Elkezdődött az előadás, Tassy Mária, akinek pontosan negyvenhét és fél oldalt tesz ki szerepe, szépen felolvasta mondókéit, a kis László Lili azonban úgy fújta, mint a karikacsapás. A közönség viszont, a jókedvű és minden tréfára kapható pesti közönség hamarosan feltalálta magát az új helyzetben és akkora tapsokat rendezett a két színésznőnek, hogy csak úgy zengtek a színház falai. Volt taps, kihívás bőségesen és a két színésznő meghatottan fogadta a virágcsokrokat, amelyeket a direkció küldött nekik. Levelet is írtak hozzá, amelyben ropogós bankók voltak és néhány szó : „Megmentőinknek a Magyar Színház." '* A SZÍNÉSZ, mint tudni méltóztatnak, szörnyen büszke a tapsokra. De még a leghangosabban orkánló tapsért sem adja oda azt a tapsot, amelyet rögtönzésért kap. Mert hát kérem, az a taps, amely a rögtönzésért jár, teljes egészében őt illeti, abból a szerzőnek egy szemernyi sem jár. Ezt csak azért bocsátottam előre, mert Törzs Jenő is kapott a Mienk az éjszaka tegnap esti előadásán ilyenféle tapsot, amelynek, mondom, jobban örült, mint az úgynevezett obuigát tapsoknak. Tassy Mária ott állott a színpadon, kezében a szerepkönyvvel, Amelyből olvasta a hosszú szerepet és vele szemben állott Törzs, akinek a szerep szerint a következőket kell mondania: — Sokat tanultál, azért lettél ilyen bölcs. Ehelyett Törzs így szólott : — Sokat olvastál, ezért lettél ilyen bölcs. Olyan zúgó tapsot kapott, ami még nála is emlékezetes marad.* A POLITIKAI VISZONYOKRÓL színházak kulisszái között is nagyban tárgyalnak a színészek. Legalább is ennek tudható be, hogy amikor tegnap a Mienk az éjszaka második felvonása után az ügyelő kiadta az utasítást: — Mehet a vas ! így szólott Törzs Jenő: — Már Foss is ?♦ HOGY MENNYI GONDJA VAN KÉREM SZÉPEN egy színházigazgatónak, mind márt el fogom mondani. A Király Színházban, amint tudni táéltóztatnak, nemsokára színre kerül Farkas Imre A királyné rózsája című operettje, amelyhez a színháznak szüksége van két daxlikutyára. Ámde a daxlik — amint azt A Kutya című lapban olvasom — kiveszőlésben vannak, mint a dakota indiánok és ezért a színház többhetes hosszú és fáradságos kutatás után sem tudott két olyan daxlit találni, akik alkalmasak lennének arra, hogy Schönbrunnban szerepeljenek. Szóval, kérem, a Király Színház arra kéri a nagyérdemű közönséget, hogy ha valakinek van színpadra alkalmas daxlija, a kutyáknak nem kell tudniok semmit, Tihanyi főrendező vállalta a betanításokat, ő hozza el a Király Színház igazgatói irodájába, ahol azon amallén módon megkapják felléptidíjas szerződtetésüket.* LAVOTTA REZSŐNEK, a kiváló zeneszerzőnek, aki a Balatoni rege kísérő zenéjét írta, tegnap este a Herczeg-ciklus első előadásán majdnem olyan nagy sikere volt, mint Herczeg Ferencnek. A gyönyörű, szárnyaló, ezüst holdfényes, misztikus kísérő zene, amelyben benne sír a Balaton minden titokzatossága, a szomorú sífák bánata, hullámok lágy csobogása, kacagó sellők és najádok pajkos játéka, úgy elragadta tegnap a Nemzeti Színház illusztris közönségét, hogy a zene minden tételét nyíltszíni lapsokkal jutalmazták. Soha még kísérő zene nem simult így szöveghez és soha még zeneszerző nem érezte meg így a költő intencióit, azt a csodás, fényes korszakot, Mátyás király korszakát, a magyar renaissanceot. Sokan megkérdezték tegnap Lavottát, hogy van az, hogy a Balaton vizének, partjainak, a Badacsonyi hegységnek, Tihanynak így megérezte a lelkét és zenéjében így vissza tudta adni azt. Lavotta elmondta, hogy amikor megbízták azzal, hogy a Balatoni regéhez kísérő zenét írjon, egy nyáron leutazott a Balaton mellé és az emberektől teljesen elszakadva, csak a vidék csodálatos varázslatosságának élve, visszavonultan megírta a muzsikáját. Holdvilágos éjszaka — mondja Lavotta, — kifeküdtem a tó partjára, a hold ezüstösen csillogott, a távolból békák koncerteztek, a fűben tücsök szólt, a nádas zizegett és én csak figyeltem és mindezt hűségesen lekottáztam. És ekkor nagyon messziről elhalóan és lágyan, a tulsó partok felől meghallottam a vízi tündérek énekét... Lavotta Rezső , költő a szó legszebb és legigazibb értelmében.* A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZEFILIEK már nem mernek kimenni az uccára, mert amióta nyilvánosságra került, hogy a színházból orfeum lesz, a szegény színészeket agyon ugratják a kollégák. Ma délelőtt például a Gésák próbáján a Sónekar nem csinálta egyszerre a láncfigurákat, amire Bródy István igazgató úgy szidta a társaságot, mint a bokrot. A legnagyobb veszekedés hevében Újvári Lajos mosolyogva megjegyezte : — Azt hiszitek, a fókák majd egyszerre dolgoznak ? ! * HALMAY TIBORT ugrálják ! — Na Tibi, egyszeriben a magasba kerülsz. — Hogy-hogy ? — Hát ha majd kötéltáncos leszel. * MIT GONDOLTOK? — kérdezte tegnap Csillag Benő, a Fővárosi Operettszínház ezüsthajú ügyelője, — a medvék is le szokták késni az előadást?* AZ EGYIK OPERETTSZÍNHÁZ igazgatója, akinek a szeszélyes primadonnákkal már nem egyszer meggyűlt a baja, így gratulált tegnap Szabolcs Ernőnek : — Végre, neked sikerült elérned, hogy márciustól kezdődően már csak oroszlánokkal leszel együtt.* A VÍGSZÍNHÁZ Nagytakarítás című új darabjának is a délelőtti főpróbájáról valaki kihivatta Jób Dánielt. •— A direktor úr nem jöhet ki, bent van a próbán. — Rendez? •— Á, dehogy, — hangzott A felelet, — takarít. KOMOR MÉLTÓSÁGOS ÚR, a Vígszínház igazgatója olyan rövidlátó, hogy — amint mondani szokták — még az orráig sem lát. A tréfás kedvű színészek tegnap kiírták az ajtajára: Komor Gyula dr. közellátási igazgató." * ’A SZÍNÉSZT, akármilyen nyomorúságos helyzetben is van, sohasem hagyja el az áldott jókedve. A tragédiából bohózatot csinál és a gondokat elűzi magától, mint a luftballont a szél. Tegnap például két szerződésnélküli színész találkozik az utcán. Első dolguk természetesen, hogy panaszkodni kezdenek egymásnak. — Rémes helyzetben vagyok, — mondja az egyik. — Te beszélsz ? — szól a másik. — Neked legalább van valami kintlevőséged. ■— Nekem ? Kintlevőségem ? — Igen. Kint van a lábad a cipőből. * Mit játszanak ma este a színházak? Operaház: A cigánybáró (7). — Nemzeti Színház: A dolovai nábob leánya (7). — Kamara Színház: Egy pohár víz (V18). — Városi Színház: Hajdúk hadnagya (V28). — Vígszínház: Nagytakarítás (28). — Belvárosi Színház: Ő is! (V28). Király Színház: Alexandra (V28). — Magyar Színház: Dr. Szabó Juci ('/18). — Renaissance Színház: Riviéra (v28). •— Fővárosi Operettszínház: Terezina (%8). — Andrássy úti Színház: Kenyeres, stb. (%8. — Újpesti Blaha Lujza Színház: Anna-bál (8). — Terézkörúti Színpad: A tolmács. Szabályos operett (Vác)— Kis Komédia: Lelépés, Rott és Steinhardt, stb. (8). — Papagáj: Kabaréelőadás (10). * Változás a Herczeg-ciklus műsorában. Január 29.-étől kezdődően február 9.-éig hirdette a Nemzeti Színház Herceg-ciklusát és a ciklus utolsó előadásaként a „Kék róka" nemzeti színházi bemutatója szerepelt a programban. Az előadandó darabok sorrendje meg is marad azzal a változtatással, hogy a „Kék róka" bemutatója február 11.-ére, tehát két nappal elhalasztódott. A „Kék róka" bemutatójára megváltott jegyek természetesen erre a napra érvényesek. A Herczeg-ciklus végleges sorrendje tehát a következő: 29.-én a „Balatoni rege", 30.-án „A dolovai nábob lánya", február 1.-én a „Bizánc", 8.-án a „Három testőr", 5.-én „Árva László király", 6.-án „Gyurkovics lányok" és 11.-én a „Kék róka". * Forgács Rózsi Kamaraszínháza január 31-én, vasárnap d. u. mutatja be Földi Mihály új négyfelvonásos színművét. Második előadás február 2-án, kedden délután. * Az Operaház bérleti előadásai: Szerda: bérlet D. sorozat, 16. szám. Csütörtök: C. sorozat, 16. szám. Szombat: A. sorozat, 16. szám. Kedd: B. sorozat, 16. szám. * Szép Ernő szerzői estje a tavalyi szezon legszebb, legimpozánsabb eseménye volt. A hallatlan sikerű szerzői estet teljesen új műsorral, teljesen új szereplőkkel febr. 18-án a Zeneakadémiában megismétlik. A szereplők, akik a budapesti színészek legragyogóbb nevei közül valók, a szeretett költő legfrissebb terméséből válogatták meg mondanivalójukat. Az. estének meglepő eseménye lesz a szerző Május című darabjának előadása, az eredeti szereplőkkel: Ilosvay, Gellért, Békefi, Somfár. Az estén még közreműködnek: Basilides Mária, Bajor Gizi, Ilosvay Rózsi, Németh Juliska, Titkos Ilona, Varsányi Irén, Góth Sándor, Hegedűs Gyula, Rózsahegyi Kálmán (Magyari Imre cigányzene kíséretével). Jegyek Fodornál, Váci ucca 1. * Mindenki nevet, aki Az Újság című élclap e heti számát elolvassa. Annyi vicc, móka, anekdota és aktuális karikatúra tarkítja a lapot, hogy ez az egész családnak egy hétre való mulatság. Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal, Budapest, VI. Ó ucca 12. 11. oldal Két jubileum a Magyar Színházban A Magyar Színház vasárnap délután adja ötvenedik jubiláris előadásban a színház egyik legnagyobb sikerét: Földi Mihály „Engem szeress" című remek vígjátékát és jövő vasárnap, február 7.-én délután kerül színre a Magyar Színházban 25-ödször Henry Kisternaeckers remekművű „Miénk az éjszaka", Titkos Ilonával, Csortos Gyulával és Törzs Jenővel a főszerepekben. „Miénk az éjszaka" még kedden, gyertyaszentelő napján is ünnepdélutáni előadásban. (♦) A Tabarin, VIII. Rákóczi út 03. igazgatósága közli, hogy külföldi mintára minden vasárnap ötórai táncdélutánt rendez, amelyért kizáróan a közönség táncol. A teadélután keretében néhány elsőrangú külföldi táncattrakciót is bemutatnak. Belépődíj nincs. A Tabarin egyébként most a főváros egyetlen varietéja, ahol estéről estére a legkitűnőbb attrakciók lépnek fel a közönség osztatlan nagy elismerése mellett. Az igazgatóság az új, februári műsor számára olyan attrakciókat kötött le, amelyeket a világ valamennyi varietészínpadán ismernek és a legnagyobb elismeréssel fogadják művészetüket. f v agy | | Vasak a v most Nemzetközi Orfeum 1 m , Rákóczi út 63 Teletón: J. 21-18. || Ma, szombaton 1 , . 1 záróra réssé! gj órakor | Holnap, vasárnap 5 órakor fvagy tánctea délutája ||