Esti Kurir, 1926. március (4. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

R ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 40.000 K. NEGYED ÉVRE 120.000 K. EGYES SZÁM ÁRA: 2000 K. HÉTFŐN 3000 K. JUGOSZLÁVIÁBAN 4 DINÁR. HÉTFŐN 5 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG. VN ARADI UCCA 8. IV. EM. TELEFON SZÁMOK: 196-19, 92-70, 98-70, 23-45, 122-82. KIADÓHIVATAL: VII. KER. KERTÉSZ UTCA 24—28 TELEFON­SZÁM• JÓZSEF 156-20 IV. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1926 KEDD MÁRCIUS 2 - 9. SZÁM Új nyomozás az erzsébetvárosi bombamerénylet ügyében A NAGY FERBLIZŐK Az egész politikai világ, de a politikai küzdőtérről távolabb álló polgárság is osz­tatlan és feszült érdeklődéssel várta Apponyi Albert gróf feszólalását a frank-vitában. Min­denki tudta, hogy, Apponyi beszédre készül és mindenki egyforma — mondhatnék áhita­tos figyelemmel — fordult e kétségtelenül je­lentős politikai esemény felé. Mert Apponyi Albert beszédének — Apponyi személye jelentősége miatt — irányt kellett volna meg­jelölnie a kaotikus útvesztőben. Vannak olyan kérdések, amelyekben poli­tikus nem hallgathat. Vannak olyan problé­mái az országnak, melyek megszólalásra kell, hogy kényszerítsenek minden képviselőt, aki­nek számára a politika nem könnyű viták és közgazdasági érvényesülés tere, de a nemzeti érdekek nagy mérlege, melynek serpenyő­jébe lelkiismerete szerint bele­ kell dobnia a maga véleményének súlyát. És ha vannak ügyek, melyekben politikus nem hallgathat, úgy sokkal inkább: vannak személyek, akik­nek beszélniük kell. Ezek közé a személyek közé tartozik Apponyi Albert gróf. Szavára egy ország figyel feszülten. Ha ő úgy véli, hogy a felelősség vádja a kormánnyal szem­ben nem áll meg, akkor elő kell lépnie és a maga egyéniségének minden presztízsével ál­lítania ezt. Mert az ő véleménye után sok ember indul el, az ő felmentése­ sok embert bír majd hallgatásra, aki eddig tétován és bizonytalanul állt e kínos és súlyos probléma komplexumával szemben. Súlyos és komoly szempontok ütköztek meg ebben az ügyben, nemcsak pártok között, de egyéneken belül is. súlyos és komoly dilemmája volt ez a kér­dés nem egy politikusnak. Apponyi szava sokak számára döntő és útjelző lehet. Ha fel­mentést ad, el kell mondania, ha elítél,­ak­kor is beszélnie kell és a maga jelentős sza­vával kell vádat emelnie. Apponyi Albert gróf tegnap még úgy látta a maga szerepét, mint látjuk mi. Beszédre készült. Hogy mit akart mondani, azt nem tudhatjuk, de állásfoglalását egyaránt várta mindenki. Ám megjelent nála tegnap Teleki Pál gróf és órák hosszat tanácskozott az ősz politikussal. Informálta. Mint informátor, kétségtelenül a legjobbak közé tartozhat Te­leki Pál, aki előtt talán ismertek némely ho­mályos körülmények, aki néhány pillantást vethetett az itajdonszült eszme bölcsőjére. Órák hosszat informálta Teleki Apponyi gró­fot. És most úgy értesülünk, hogy Apponyi Albert gróf eláll a szótól: nem beszél Bethlen István genfi utazása előtt. De hát miért? Azért talán, mert az ügyet teljesen felvilágosították előtte és a teljes világosság nyomán vélte hasznosabbnak az országra, ha néma marad? Nem. Hiszen Ap­ponyi Albert gróf maga jelentette ki, hogy a frankügyben ma tájékozatlanabb, mint va­laha. Teleki Pál egyéb érveinek kellett meg­győzni őt arról, hogy az ügy nem érett még meg Apponyi bírálatára. Nem tudjuk, kijátszotta-e várjon Teleki gróf azon slágereinek egyikét, amelyeket nyi­latkozatában bejelentett. De ez a tünet mél­tán csatlakozik a többi feltűnő és aggasztó tünethez, melynek szemlélői lehettünk az utóbbi napokban. Egy kis csoport úr ül a zöld asztal körül és új, eddig ismeretlen ha­zárdjátékot játszik, a ferblinek egyik új faj­táját. És mindegyiknek slágerek vannak a kezében. Károlyi Imre gróf misztikus kijelen­téseket tesz, Windischgraetz Lajos herceg misztikusan hallgat. Ulain­­Ferenc tudja, hogy nincsen napló, de megcsillantja a titoktartás pecsétjével elzárt ügyvédi információt. Az igazságügy miniszter könnyed mosollyal je­lenti ki a nemzetgyűlésen, mikor a felelős­ség kérdésén áll a vita, hogy­ másokról is lehet még szó. Teleki Pál gróf pedig egyene­sen megfenyeget a slágerrel. Mire vonatkoznak­ hát ezek a slágerek? Mit rejtegethet a misztikumok köde? Új bankó­gépeket? Még fel nem talált ezreseket? Duplafedelű koffereket? Okmányokat, vagy személyeket, vagy elásott bűnjeleket? Ott ülnek az urak az asztal körül és egymást ijesztgetik slágereikkel, egymás idegeit próbálgatják, hogy kié acélosabb. A homá­lyos kijelentések ködéből azonban a magyar közvélemény számára semmi kézzel­fogható, semmi pozitívum nem látszik elő. A közvélemény pedig ott áll kezdettől fogva a mega két követelésével. Igazságot és gyors elintézést: ezt a kettőt követeltük kezdettől fogva. Hogy teljes világosság derüljön az ügyre és azután e teljes fénynek világossága mellett intéződjék el minél gyorsabban, hogy az­ ország minél előbb megszabaduljon lidérc­nyomásától. Ezért a követelésünkért kiáltot­tak ki bennünket a jobboldal huligánjai haza­árulóknak, ezért kellett tűrnünk izzó gyűlö­letet. Ugyanakkor pedig azt kell látnunk, hogy igen előkelő urak még mindig titkos slá­gereket szorongatnak kezükben és a gyanút, melynek már régen ki kellett volna múlnia az igazság kegyetlen napfényében, csak nö­velik, óráról órára, misztikus kijelentésekkel. És ehhez a nagy ferblihez egy egész or­szág kibicel. Szívszorongva, döbbenten. Az uraknak arcizma sem mozdul. Inkább moso­lyognak. Mintha valóban a kaszinói asztal mellett ülnének. MINDEN OLDALON HELYTELENÍTIK TELEKI BELÉPÉSÉT A KORMÁNYPÁRTBA -v\!\fM\5Nfvrv*»— A legitimisták megállapítják, hogy Windischgraetz naplót vezetett a Sran­kügyről és ezek a feljegyzések­­ kerültek Károlyi Imre birtokába •m­­­ a Apponyi hazafias szempontból csak Bethlen visszatérése után beszél frankügyről — A szegedi Széchenyi-takarna e maradt fő köszöntője — A kormánypárt balszárnya feltétel né­kü­l megszav­azza az előadói jelentést Ára 3000 korona . ' / "in/l/lAS1— Genfiben dől el, hogy Miiképpen rekonstruálja ka­bi­netjét Bethlen István A nemzetgyűlési képviselők, akiket Appo­­nyi Albert gróf felszólalásának híre csábí­tott be ma délelőtt nagy számban a parla­mentbe, csalódással vettek tudomást arról, hogy Apponyi elhalasztotta felszólalását. A legitimista politikusok, élükön Andrássy Gyula gróffal, nyomban érintkezésbe léptek Apponyival és hosszasan tanácskoztak vele. A tanácskozás után az Esti Kurír munka­társának alkalma volt beszélnie a legitimis­ták egyik vezérével, aki a következőket je­lentette ki : — Apponyi nem halasztotta el végleg fel­szólalását a frankhamisítás ügyében„ haza­fias szempontból mindössze azt határozta el, hogy csak Bethlen grófnak Génfből való hazaérkezése után fog felszólalni a par­lamentben. Tudomásunk szerint mérsékelt formába ugyan, de minden körülmények között a kormány ellen fog nyilatkozni. Ezzel eldöntheti a kormány sorsát és fel fogja szabadítani azokat a keresztény ellen­zéki konzervatív erőket, amelyeket a ormány azzal a taktikával szorított eddig a háttérbe, hogy a frankhamisí­­ás ügyével kapcsolatos politikai kon­zekvenciák levonását kizáróan­­ csak a radikális focioldal követeli és így ezt a követelést szinte forradalmi akciónak tüntette fel,­­mivel lehetetlenné tette a konzervatív erők számára, hogy vele szemben csatasorba va­ll útjának. Meggyőződésünk szerint egyébként a par­le,menti eseményeknél sokkal nagyobb erő­vel siettethetik a politikai változásokat a franknyomozás legújabb eseményei, ame­lyeknek egyfelől Károlyi Imre gróf vallomásá­val, illetve Windischgraetz Lajos herceg naplójával, másfelől Jankovichéknak március 4.-én kezdődő hágai főtárgya­­lásával és Mészáros Gyulának küszöbön álló kihallgatásával kapcsolatban kell bekövetkezniük. A Windischgraetz naplószerű­ feljegyzései hír szerint nemcsak Telekivel, hanem a kormánnyal szemben is rendkívül fontos adatokat tartalmaznak, úgyhogy ezeket a feljegyzéseket az ország érdekében nem is volna szabad egyébre felhasználni, mint az elkerülhetetlen politikai változások sietteté­sére. Mi ugyanis nem kívánunk mást, mint azt, hogy a bűnösök elvegyék méltó bünte­tésüket és minél előbb bekövetkezzenek azok a politikai vá­tozások, amelyek garan­ciául szolgálhatnak a frankhamisítás­hoz hasonló manőverek lehetőségének egyszersminden­korra való kizárására. Ami ezen túl van: a botrányt és a teljes politikai felfordulást mi is minden körül­mények között elkerülendőnek tartjuk. Politikai körökben , feltűnést keltett Ulain Ferencnek, Windischgraetz védőjének az a kijelentése, hogy a hercegi naplóról elter­jedt hírek nem felelnek meg a valóságnak, mert ez a napló tulajdonképpen nem is létezik. Ezzel szemben beavatott legitimista politikusok meg­állapítják, hogy Windischgraetz igenis naplószerű feljegyzéseket vezetett a frankhamisításról és ezek a feljegyzések később Károlyi Imre gróf birtokába ke­rültek, aki állítólag bemutatta azokat magasabb helyen is. Azóta a feljegyzések visszakerültek Win­dischgraetz feleségének kezeihez és így egyelőre teljesen bizonytalan, hogy az ab­ban foglalt adatok miképen fogják a nyo­mozás további irányát, valamint a kormány felelősségének ügyét befolyásolni. Mialatt a parlament ellenzéki folyosóján Károlyi Imre gróf legutóbbi vallomásáról és ennek várható fejleményeiről folyt a vita, addig a kormánypárti folyosón Sauerwein vezércikkéről beszéltek, amely a párizsi Malin egyik legutóbbi számában jelent meg. A kormány­­párti képviselők felháborodással közöl­ték egymással Sauerweinnek azt a ki­jelentését, hogy most már minden azon fordul meg, hogy Briand Genfben kezet fog-e Bethlennel vagy sem. Az egységes pártban külső, politikai szem­pontból is kedvezően ítélik meg Bethlen helyzetét és­­ értesülésünk szerint Korányi Frigyes báró párizsi magyar követ olyan je­lentéseket küldött a kormánynak, amelyek kizárttá teszik, hogy a miniszterelnök­re bármiféle kellemetlenség várna, ami

Next