Esti Kurir, 1926. március (4. évfolyam, 49-73. szám)
1926-03-16 / 61. szám
Kedd, 1926 március 16 FŐVÁROSI KÉRDÉSEK A KÖZSÉGI ÜZEMEK SZERVEZETE ÉS A FŐVÁROS AUTONÓMIÁJA ÍRTA: MÁRKUS JENŐ 0* A székesfőváros törvényhatósági bizottságának fontos és sürgős feladata: a községi üzemek alapításának, üzem- és üzletvitelének, továbbá pénzügyi kihasználásának és ellenőrzésének egységes szabályozása. A főváros egyesítésének idejében a községi üzemeknek a mai értelemben vett forgalma és modern formája nálunk ismeretlen volt s ennek folytán a fővárosi törvényrészben semmiféle rendelkezést nem tartalmaz. Mikor azután 1910-ben a gázgyár megváltásával a főváros megkezdte a közhasznú üzemek községesítését és gyors egymásutánban részben megváltotta az addig magánvállalkozások útján kezelt közérdekű vállalatokat, részben önmaga létesített számos új községi üzemet, amiben kétségtelenül jelentősen közrejátszott a háborús évek kötött gazdálkodásának kényszerítő szüksége, az egységes szervezeti szabályok hiányának természetszerű következménye lett, hogy a községi üzemek szervezete a legkülönbözőbb formában, előre átgondolt egységes terv nélkül, az adott viszonyok és helyzet szerint alkalomszerűen nyert megoldást, s hogy az üzemeknek, mint a főváros jelentős bevételi erőforrásainak, a város háztartásával való szoros kapcsolatát és együttműködését, továbbá az üzemeknek a Tanács és a közgyűlés útján való legfőbb egységes pénzügyi irányítását és elenőrzését nem lehetett eddig megvalósítani. Mint a városgazdasági osztály volt tanácsnoka, akinek az ügykörébe számos üzem tartozott s aki hivatali kötelességemből folyóan is behatóan foglalkoztam az üzemek kérdésével, a Tanács kebelében ismételten rámutattam az e téren mutatkozó hibákra és hiányokra és sürgettem a kérdésnek megfelelő rendezését. A Tanács helyesléssel fogadta javaslatomat és Bárczy István akkori polgármesterünk rendeletéből az elnöki osztály 1917 elején kidolgozta a községi üzemek szervezetéről szóló szabályrendelet-tervezetet, amelyet azonban az összeomlás bekövetkezése folytán nem lehetett tető alá juttatni. Az 1920-ban megalakult törvényhatósági bizottság — sajnos — nem foglalkozott e kérdéssel s a helyzet ma is rendezetlen. Ilyen előzmények után a belügyminiszterúr 1924. évi december hó 16.-án felkérte a főváros kormánybiztosát, hogy az általa összeállított bizottság útján vizsgáltassa meg a községi üzemek szervezetét, üzletvitelét, továbbá kereskedelmi, műszaki és pénzügyi gazdálkodását. Így alakult meg az üzemvizsgáló bizottság, amelynek összefoglaló jelentését a törvényhatósági bizottság a legközelebbi ülésén fogja tárgyalni. A bizottság minden tekintetben elismerésre méltó, hasznos munkát végzett és a 90 oldalas jelentés igen értékes adatokat és javaslatokat tartalmaz. Azonban van a javaslatok között több olyan is, amelyek mélyen belevágnak a főváros önkormányzatának élő húsába, s amelyeket nem hagyhatunk szó nélkül már azért sem, mert ezekben is megnyilvánulni látjuk a centrális államhatalom kiterjesztésére irányuló újabb törekvéseket. Az üzemvizsgáló bizottság véleménye szerint, a kormány vagyonfelügyeleti jogának fokozottabb gyakorolhatása érdekében olyan törvényhozási intézkedésre volna szükség, amely a kormánynak a községi üzemekre a mainál nagyobb érdemleges befolyást biztosít. Ez a fokozott befolyás egy országos üzemellenőrző bizottság útján volna érvényesíthető és ebbe a bizottságba kizárólag műszaki, pénzügyi, kereskedelmi és adminisztratív szakférfiak lennének kinevezendők. E javaslatot az üzemvizsgáló bizottság azzal indokolja, hogy a főváros lakossága az ország lakosságának egyhetede, s ez okból üzemi gazdálkodása nem lehet közömbös az országos érdekek szempontjából. Hogy a művelt nyugati államok sem viseltetnek közömbösen fővárosaik életmegnyilvánulásaival szemben, erészben a bizottság, szerinte „egy klasszikus" példára : Párizs példájára hivatkozik, megjegyezvén, hogy bár Párizs lakossága csak mintegy egytizenhatod része Franciaország lakosságának, Párizs minden komolyabb ügyét országos ügynek tekintik, s hogy a francia világvárosnak úgyszólván nincsen önkormányzata, mert a demokrácia hazájában a büszke és dédelgetett fővárosnak önkormányzata jóformán csak formalitás és az állami beavatkozás a legmesszebbmenő. Egy másik javaslata az üzemvizsgáló bi- zottságnak az, hogy a főpolgármester felügyelete alatt önálló üzemellenőrző hivatal állítassák fel az összes üzemeknek, különösen a gazdaságosság és a helyes organizáció szempontjából történő ellenőrzésére. Az üzemellenőrző hivatal a Tanácstól teljesen fügetlen lenne, intézkedési joggal nem bírna, amennyiben csak javaslatokat tehetne a felsőbb hatóságnak, de az ellenőrzés szempontjából a lehető legtágabb hatáskörrel volna felruházva. Hasznosnak véli a bizottság, ha ennek az üzemellenőrző hivatalnak hatásos munkája érdekében a főpolgármester elnöklete alatt szakértő állandó bizottság is alakíttatnék. Ez a bizottság jelölné meg az ellenörzőhivatal működésének újabb és újabb irányait és fennállása megnyugtató biztosíték lehetne arra, hogy az ellenörzőhivatal fontos célját mindenkor eredményesen szolgálja. Harmadik ilyen irányú javaslata az üzemvizsgálóbizottságnak az, hogy úgy az üzemek pénzbeszolgáltatásának, pénzszükségletének és hitelfelhasználásának, mint a Vásárpénztár egész üzletvitelének ellenőrzésére egy állandó kormánymegbízott delegálandó a Vásárpénztárhoz. Ezeknek a javaslatoknak az indokolása során a bizottság maga is szükségesnek tartotta ismételten hangoztatni, hogy távol állott tőle a szándék a város féltve őrzött autonómiáját politikai vonatkozásokban bárminő tekintetben csorbítani! De ha ez így van, amiben nincs okom kételkedni — miért hivatkozott éppen a francia példára ? ! A francia városok közéletében és igazgatásában hiába keressük a polgári szabadságnak az érvényesülését. Hiába keressük a helyi önkormányzat megvalósulását is a helyhatósági szabályrendeletek alkotásának a jogát. Állami omnipotencia, . ..erev centralizáció az egész vonalon, a szabadságbiztosító intézmények keretei nélkül ! Paradoxnak látszik, de ilyen a városigazgatás a köztársasági Franciaországban. Nem Franciaország, nem Párizs a klasszikus példa, hanem Angolország, az angol városok, melyek önkormányzatában mindenütt ott látjuk a polgári szabadság érvényre ádását. Ott él ez a szabadság Anglia régi intézményeiben, ott él minden angol ember szívében. Az angol közigazgatás terén megvalósított decentralizáció páratlanul áll egész Európában. Miért nem hivatkozott tehát a bizottság inkább erre a példára, miért nem hivatkozott inkább a német példára: a több mint százéves porosz városi törvényre (Stadteordnung, vagy a nagy Berlin végleges szervezetét szabályozó 1920. évi törvényre, mely minden részletében oly nagyszabású, oly modern szellemű, hogy a fokozottabb várakozással tekintünk a birodalmi főváros további fejlődése elé ! Ha a bizottság az angol és a német viszonyokat tartotta volna szem előtt, bizonyára nem javasolta volna a kormány vagyonfelügyeleti jogának további kiterjesztését, amire úgy a fővárosi törvény, mint a békeszerződés és a szanálási törvény minden vonatkozásban és teljes mértékben amúgy is megadja a módot. És nem javasolta volna az önkormányzat hivatalos szervein kívül különálló üzemellenőrző hivatalnak, szakértő állandó bizottságnál, a szervezését és a Vásárpénztárhoz állandó kormánymegbízott kiküldését, mert ezek a javaslatok, eltekintve attól, hogy gyakorlati értékük nincs, kétségtelenül sértik a főváros autonómiáját. A törvényhatósági bizottságnak és a tanácsnak, úgyis, mint az önkormányzat szerveinek, úgyis, mint üzemtulajdonosnak és üzemfontatónak, joga és kötelessége a községi üzemek szervezetét, vezetését és ellenőrzését egységesen szabályozni. De egyúttal joga és kötelessége gondoskodni arról, hogy ez a szabályozás az önkormányzat útján, az önkormányzati jog épségben tartásával történjék. A városigazgatás és a városfejlesztés alapja és éltető eleme: az önkormányzati szabadság. Ahol ez a szabadság érvényesül, ott a városok virágzanak, fejlődnek, ahol ezt a szabadságot az államhatalom gyámkodásával korlátozzák, ott a városok elsorvadnak. Az önkormányzati szabadság arra szolgál, hogy az egyén és az egyénekből alakult helyi közület a benne rejlő erkölcsi és anyagi erőket és értékeket minél teljesebben kifejthesse és a nemzet összességének szolgálatába állíthassa. Ezért arra kell törekedni, hogy nemcsak a székesfővárosnak magának, hanem a községi üzemeknek a szervezetében és igazgatásában is az önkormányzat a maga egészében érvényesüljön. Mint aki nem tartozom semmiféle párthoz s ezt a kérdést kizáróan a városi szakember objektív szemüvegén keresztül vizsgálom, szükségesnek tartottam a községi üzemek szervezetének küszöbön álló tárgyalása alkalmából arra a lényegbevágó, fontos várospolitikai körülményre rámutatni abban a meggyőződésben, hogy a törvényhatósági bizottság többsége, pártállásra való tekintet nélkül, a főváros és községi üzemek jövő fejlődése érdekében, ezt az álláspontot fogja képviselni. 11. oldal A bícsérdizmus miatt végelgyengülésben halt meg egy harminc éves herkulestermetű volt főhadnagy Sopron, március 15. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Sopronban mély megdöbbenést kelt Kováts Kálmán volt főhadnagy, a Flendorffer-cég fiatal könyvelőjének tragikus halála. Kováts Kálmán egy évvel ezelőtt még rózsás arcú, herkulestermetű volt, soha semmiféle betegség nem gyötörte s éppen ezért ismerőseit rendkívül meglepte, amikor a hatalmas termetű, robusztus fiatalember egyszerre csak rohamosan halványodni kezdett. — Valami bajod van? — tudakolták barátai részvéttel. — Nincs nekem kutya bajom se, — felelte Kovács csillogó szemmel, — sőt ellenkezően, most leszek igazán új ember, ugyanis bicsérdista lettem. — De ha nem vagy beteg, mi az ördögért lettél bicsérdista? — kérdezték aggódó barátai. — Azért lettem bicsérdista, — magyarázta Kováts, — hogy később se legyek beteg. Most olyan életmódot folytatok, amely mellett megszabadulok attól az anyagtól, amiből húsevő koromban építettem fel szervezetemet. Kováts Kálmán, aki ezek szerint fanatikus bicsérdista lett, ehhez képest egy év óta napnap után csak egy kis darab kovásztalan kenyeret, kevés forralatlan tejet és némi nyers gyümölcsöt evett. Ezenkívül pedig a hét három napján teljes böjtöt tartott. Ettől az életmódtól hatalmas szervezete rohamosan romlásnak indult, s az utóbbi időben már alig volt jártányi ereje, általában már egy felöltöztetett csontvázhoz hasonlított. Hozzátartozói borzadt lották pusztulását s könyörögve kérték, hogy térjen vissza régi életmódjához, de a fanatikus bicsérdista átszellemült arccal hangoztatta, hogy szervezete most van teljes megújulósáiban és nemsokára már mézet, tojást, főzelékfélét is ehet és akkor elpusztíthatatlan életű lesz. E vak hit ellenére nemrégiben már csak támogatással járhatott, s egyik csontig lefogyott karja teljesen megbénult. Ekkor beszállították a soproni Zita-kórházba, ahol az orvosok megállapították, hogy a szerencsétlen fiatalember a bicsérdista életmód miatt harmincéves korában végelgyengülésbe esett, belső szervei már bomlásnak indultak és tünedező életét nem lehet megmenteni. Természetesen minden lehetőt megkíséreltek, hogy a végzetessé vált bicsérdizmust ellensúlyozzák, de mindezt akadályozta még az is,hogy Kováts Kálmán utolsó lélekzetéig bízott abban, hogy ez a haladás is hozzátartozik a bicsérdista életmódja megújhodásához és az orvosok sem tudták rávenni, hogy csak egyetlen korty húslevest lenyeljen. Végül is az egy év előtti pirospozsgás, herkuleserejű fiatalember tegnap meghalt végelgyengülésben, a bícsérdizmus nagyobb dicsőségére. Ez a tragikus haláleset kínos megdöbbenést keltett Sopronban, mert, mint Kováts Kálmán, számos soproni család lett az utolsó időben a sarlatán Bicsérdi tanításainak rabja, akik ugyanilyen életmód mellett Bicsérdi könyve szerint akarják megszerezni az örök élet titkát. Rolf Walden moziszínészt háromévi fegyházra ítélte a kassai törvényszék is. A kalandos filmregények hőse kivándorlási üzelmek miatt került a börtönbe . Rolf Walden Jutkovits Árpád mérnökkel azonos Kassa, március 15. (Az Esti Kartt tudósítójától.) A kassai törvényszék most tartotta meg a nagyarányú zemplén megyei kivándorlási botrány ügyének főtárgyalását, amely iránt különösen a kassai hölgyközönség mutatott élénk érdeklődést. A tárgyalótermet zsúfolásig megtöltötték a nők, akik az egyik vádlottra még abból az időből emlékeznek, amikor a legizgalmasabb filmeken dobogtatta meg a szívüket. Ugyanis ez a vádlott, Jutkovits Árpád okleveles mérnök azonos Rolf Walden ismert és nemrégiben még ünnepelt moziszínészszel, aki a bécsi Sascha és a berlini Ufa filmgyárak starja volt. Rolf Walden rendszerint izgalmas kalandorfilmeken szerepelt s úgy látszik, a regényes életű fiatalember a mindennapi életbe is átvitte kalandos szerepét. Titokban összeköttetést tartott fenn egy nagyarányú zemplén megyei kivándorlási bűnszövetkezettel, amely a félrevezetett szerencsétlen áldozatokat Hamburgba csempészte ki, ahonnan azután Rolf Walden továbbította őket. Ezeket a megtévesztett embereket többnyire teljesen kifosztották s a nagy kikötővárosokban teljesen magukra hagyták, vagy pedig olyan hajókba rakták be őket, amelyek Cuba szigetére indultak. Zemplén megyéből az áldozatokat Kusnyirik János tőketerebesi gazdálkodó csempészte ki Rolf Waldenhez, minden útlevél és vízum nélkül az Érchegység és az Óriáshegység úttalan szakadékain keresztül. Kusnyirik János és Jutkovics Árpád, illetve Rolf Walden végül is rendőrkézre kerültek s a törvényszék most ítélkezett fölöttük. A tanúk kihallgatása után a bíróság kivándorlásra való csábítás bűntettében mindkét vádlottat bűnösnek mondotta ki és ezért Jutkovics Árpádot háromévi, társát, Kusnyirik Jánost pedig ötévi fegyházbüntetéssel sújtotta. Az ítélet kihirdetésekor Jutkovits, azaz Rolf Malden, — mint ahogy ez szerepében elő volt írva, — heves sírógörcsöt kapott és zokogva roskadt le a vádlottak padja elé. Ez a jelenet azonban rideg valóság volt s miután eszméletét visszanyerte, valóságos fogházőrök vezették el a nők sorfala között a híres moziszínészt. — Czeilik Mária fiatal leány meghalt... Az Esti Kurír március 12.-i számában ilyen cím alatt riport jelent meg. Ma délelőtt szerkesztőségünkben megjelent Czeilik Antalné és a következők közlését kérte : A cikknek az a része, amely megemlíti, hogy Czeilik Antal nevelt leányának udvarolt volna, nem felel meg a valóságnak. Czeilik Mária még öngyilkossága előtt az ismerőseinek ezt csak azért hangoztatta, hogy ezáltal is kellemetlenséget okozzon szüleinek, akik tényleg veszekedtek leányukkal, mert az nem akart dolgozni. LAME HOPKINN a mulatt Mistinguette minden este fellép KÉK MADÁR Hétfő, kedd, szerda és szombat, záróra 5 órakor KEZDETE 11 ÓRAKOR