Esti Kurir, 1926. május (4. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

4. oldal Szombat, 1926 május 1 CsuKÍrÍR! Leirer Lőrinc izgalmas összecsapás közben közön­séges rablógyilkosnak nevezte Okolicsányit Lehrer Lőrinc az elnök kérdéseit megis­métli : — Igenis, biztosan tudon­, hogy legalábbis három esetben feltétlenül fent járt Okolicsányi leányom lakásán. Legutoljára pedig az­nap volt fent, amely nap estéjén én is utoljára voltam szerencsétlen leányom­nál. Ezeknél a szavaknál Okolicsányi izgatot­tan felugrik és következőket mondja :­­—■ Amit Lehrer úr állít, egytől egyig valót­lanság. — Ilyen hangon velem itt ne beszéljen, — szól rá indulatosan Lehrer. Okolicsányi: De igenis beszélek, egyéb­ként kikérem magamnak ezt a hangot. Leh­er : Maga nem kérhet ki magának semmit . . . Okolicsányi (szinte magánkívül az izga­lomtól): Vegye tudomásul, hogy ilyen alá­való aljas rágalmakat nem tűrök magától. Lehrer Lőrinc erre harsány hangon ki­áltja Okolicsányi felé : — Hitvány ember, közönséges rabló­gyilkos, fogja be a száját. Denk tanácselnök rendreutasítja mind a vádlottat, mind pedig a tanút és rászól Oko­­licsányira, h­ogy üljön le és többet ne be­széljen. Okolicsányi, miközben leül, még a következőket mondja Leh­ernek : "— Vegye tudomásul, hogy soha a leánya lakásán nem jártam, egyébként pedig tisz­tában vagyok azzal, hogy a szobaleánynak betanítása az ön műve volt. Pontosan ugyan­azt vallotta, amit ön. Elismeri ezt, vagy nem ? Leh­er: Kikérem magamnak, hogy ilyen börtöntöltelék kérdőre vonjon. Ekkor Okolicsányi védője intéz néhány kér­dést Leirer Lőrinchez, nevezetesen azt, hogy miért tagadta a rendőrségen Leirer Lő­rinc, hogy a leánya meggyilkolását megelőző időben soha nem járt Amália lakásán, ezzel szemben most azt vallja, hogy igenis, majd­nem nap-nap után meglátogatta egész a leg­utolsó napig. Denk tanácselnök : Kérem ügyvéd úr, ez az ellentmondás érthető, mert hiszen Leh­er úr abban az időben egész máské­nt állt a bí­róság előtt, mint jelenleg. Védő (Leh­erhez): Kerstens úr nős ember, hlogy magyarázza ön azt, hogy ennek elle­nére leánya vőlegényeként szerepelt ?­­Leiter­­indulatosan) : Ezt kérdezze meg Rerstenstől. Védő : ön­ tegnap a tárgyalási szünetben hosszasan beszél­getett szobaleányával és ezután a szoba­leány újabb tanúkihallgatásra jelentke­zett, hogy megvádolja Okolicsányit is. Leh­er : Beszélgetésemet több ügyvéd hall­gatta, egyébként nem tűröm, hogy az ügy­véd úr itt vádoljon engem. Elnök: Felszólítom az urakat, hogy ne feleseljenek tovább is a bíróság előtt. Kerstens szerint Pödör nem végezhetett egyedül Amáliával A bíróság ezután Kerstens Teodor 47 éves róm. kath., nős, hollandi kereskedőt hall­gatja ki. Elmondja, hogy az elrabolt éksze­rekben felismerte a Leirer Amáliától elra­bolt értéktárgyakat. Elnök: Nem sokkal Leirer Amália halála előtt történt-e olyan változás az Önök viszo­nyában, amely megokolná tette volna, hogy Leh­er Amália esetleg egy házas­sággal végződő viszonyba kezdett Oko­­licsányival ? Korstens: Ezt kizártnak tartom, mert hi­szen december 4.-én utaztam el és azok a le­velek, amelyeket egymással váltottunk, sem az én, sem az Amália részéről nem árulnak el semmifajta elhidegülést. Elnök: Leh­er Amália fizikai megjelenésé­re vonatkozóan mi a véleménye? Kerstens: Egészséges, feltűnően erős, iz­mos, fiatal leány volt, sokkal erősebb volt annál, semmint­­hogy elképzelhető lenne, hogy Pödör Gyula egymaga végezhetett volna vele. Emellett nagyon óvatos természetű volt, úgyhogy teljes lehetetlenség az a föltevés, hogy az ismeretlen Pödör Gyula becsönge­tett az ajtón, Amália kinyitotta és az ajtó­­nyíláson Pödör beugrott, Amáliát az előszo­bán át behurcolta a hálószobába és ott végzett vele. Feltétlenül ismerős embernek kellett jönnie, akit Amália gyanútlanul be­engedett magához és mert az előszobában a bűntény felfedezésekor mindent a legna­gyobb rendben találtunk, egész bizonyos, hogy a dulakodás már csak a hálószobában kezdődött el. De ismétlem, ekkor is több emberre volt szükség. A bíróság ezzel befejezte a bizonyítást, a bizonyítás kiegészítésére az ügyésznek nem volt indítványa, a védők viszont már teg­nap bejelentették indítványaikat, amelyek egy részét a bíróság el is fogadta. A bizonyí­tás kiegészítése főleg Rostás Mihály szerelő­re hivatkozott, a néhány kihallgatott tanú azonban semmi lényegeset nem mondott, megszökött és Holla is szökni akart, kudarca azon múlott csupán, hogy időköz­ben egy más ügyből kifolyólag lefogták. A zsákmányt Pödör Bollával együtt vitte Ceg­lédre, ásta el, majd hozta ismét napfényre, általában tulajdonközösség látszik az egész ügyben, ami csak akkor indokolt, ha a zsák­mányt közösen szerezték. Leh­er Amáliát csak meggyilkolása után fektették az ágyra, következéskép ezt a nagy fizikai munkát kitevő bűntettet nem valószínű, hogy a beteges, vézna, nélkülözésektől agyoncsigázott Pödör egymaga vihette végbe. Végül figyelembe kell venni azt is, hogy két­fajta szerszámmal követték el a bűntényt. Ámde, ha társról egyáltalában szó lehet, ez csak Bolla lehet, mert hiszen szavahihető tanúk kétséget kizáróan igazolták, hogy Oko­licsányi László a gyilkosság napján este nyolcig a Vagyonmentő Vásáron volt. Azért sem valószínű, hogy az intelligens, tapasztalt és óvatos Pödör egymaga követte el a tettét akkor, amikor Bolának rövidesen tudtára adta az egész bűntényt, mert ezzel kiszolgál­tatta volna magát Bellának. Bella örök időkre zsarolhatta volna őt ezzel a titokkal. Okolicsányi beismerte, hogy 1925. február 13.-án átvette Pödörtől a brilliánskövekkel ékes platina­órát és brilliánsgyűrűt, noha tudta, hogy ezek az értéktárgyak Lei­er Amália meggyilkolá­sából származnak. Azzal védekezett, hogy nem anyagi érdekből tette ezt, hanem csak azért, hogy megőrizze Pödör Gyulának eze­ket az értéktárgyakat. A törvények értelmé­ben azonban ez teljesen mindegy, így is, úgy is orgazdaságot követett el. Okolicsányi továbbá azt vallja, és vallomását el kell hinni — mert nincs bizonyíték ellene, — hogy az Elektromos Művek telepén az ék­szerek egy részét nem ő, hanem Pödör Gyula ásta el. Mikor azonban levélben érte­sült erről, kiásta és lakásán rejtegette azokat mindaddig, amíg bajba nem jutott: ekkor állítása szerint, a tűzhelyen megsemmisítette az ékszereket. Tény az, hogy ezzel a védeke­zéssel csak most állott elő, holott jó eszten­deje lett volna erre ideje, de még ha így áll is a dolog, ez akkor sem változtat az orgazda­ságon. Annak idején gyilkosággal és rablással vádoltan in­dítottam meg a vizsgálatot Okolicsányi ellen; kénytelen vagyok megokolni, hogy miért fokoztam le vádamat, csu­pán orgazdaságra. A nyomozás adatai szerint Okolicsányi de­cember 15-én az Elektromos Művek telepéről együtt ment hazafelé Leh­er Amáliával és mit kér a Nyugatinál elvált tőle, hozzálépett Pödör Gyula, megkérdezte, ki ez a nő, mire Okolicsányi azt mondta: előkelő, gazdag úri­hölgy. Pödör agyában tehát csak ekkor szü­lethetett meg a gyilkosság gondolata. Furcsa volt abban az időben az a szokatlan, meleg baráti viszony, amely a gyilkosság idején Pö­dör és Okolicsányi között keletkezett és amely­nek során Okolicsányi mindenképpen támo­gatta Pödört, kihozta a tébolydából, elősegí­tette szökését és külföldön is pénzzel segé­lyezte. Ezenkívül Okolicsányi kapta meg a zsákmány legértékesebb és legkönyebben ér­tékesíthető darabjait, következésképp alapos volt a gyanú, hogy csakis a bűntársi viszony magyarázhatja meg ezeket a jelenségeket. A vizsgálat azonban nem erősítette meg ezeket a gyanúokokat, mert hiszen a Csehszlovákiá­ban letartóztatott Dohnál Leó Pödör Gyula csehszlovákiai kebelbarátja nem tudott ada­tokat szolgáltatni Okolicsányi és Pödör vi­szonyára vonatkozóan, ily módon nem lát­tam bizonyítékot arra, hogy Okolicsányi részt vett a gyilkosságban. — Az orgazdaságon kívül csalással is vádo­lom Okolicsányi Lászlót, aki 1925 márciusá­ban vitéz Oláh Bélától, a Mefhosz elnöké­től 1.200.000 koronát kért kölcsön ha­zafias célra és ezt az összeget arra használta, hogy Pödört kiszöktesse. — Sagulyt orgazdasággal, Ildiket ugyan­csak orgazdasággal vádolom. Ács Andrásné ellen viszont elejtem a vádat, miután Saguly azt vallotta, hogy csak bos­szúból vallott a rendőrségen nővére ellen. A vádbeszéd után elsőnek Bolla védője, Sebestyén Ernő dr. szólal fel. Az ügyész vádbeszéde 'yEz'vitán Soós József dr. ügyészségi alelnök kezdi­­meg vádbeszédét. " A "bűntény felfedezésekor nagy halom levél és Újság feküdt az előszobában: ezek közt legalul a Pester Lloyd december 22-iki száma. Leh­er Lőrinc hat órakor távozott leányától, az újságkihordó fél 8 tájban dobta­­be az újságot, mivel pedig ezt Lei­er Amália otthagyta, ebből azt lehet következtetni, hogy hat órakor mé­g életben volt, fél 8 órakor azonban már halott volt. A gyilkosság tehát negyed 7 és negy­ed 8 közt következett be. Balla beismerése szerint fél 8 órakor Pödör Gyula már az 50-es villamos végállomásánál találkozott Bollával és már nála voltak az el­rabolt holmik.­­ A gyilkos kilétére vonatkozóan csak annyi bizonyos, hogy Pödör feltétlenül gyil­kolt, de hogy egymagban, vagy társsal, arra vonatkozóan a per nem szolgáltatott konkrét bizonyítékot. Mindamellett igen súlyos gyanúokok merültek fel arra nézve, hogy Pödör egy másik egyénnel, még­pedig minden valószínű­ség szerint Bollával együtt követte el a gyilkosságot. Ismétlem, ezek csak súlyos gyanúokok, de nem perdöntő bizonyítékok, hogy ezek miatt Bollát el lehessen ítélni a gyilkosságban való részvételért. Okolicsányi azt vallotta, hogy Pödör beis­merte előtte a gyilkosságot, de arra vonat­kozóan neki sem tett említést, hogy egyma­gában, vagy pedig társaságban követte el tettét. Annyi bizonyos, hogy Pödör Gyula GNOME ET RHONE francia gyártmányú, 500 cm’B foto2?kei?él:pána a PÁRIZS NIZZA -i túraverseny győztese BUDAPESTre érkezett. Ára: 25.000.000 korona.^ BRUCK NÁNDOR ÉS FIAI B"S"10­|| Érzékeny lábakra speciális cipőfajok. Tiszt uraknak lakk* || és serró cugoscipők mérték után jutányosan. " " ____ ______ IX., nám az hátút ti, nagyságos asszonyom, Tisztelt ittam ! Még a jelen gazdasági viszonyok közepette is bizonyára figyelmet méltóztat fordítani cipő­inek­ kifogástalan állapotára. A fentiek előrebocsátása mellett, szíves figyelmét fel­hívom arra, hogy a jóizlésű, de takaré­kos közönség üzletemben ízléses, első­rangú árut, jutányos áron vásárolhat, a tőlem megszokott korrekt, előzékeny és szak­szerű kiszolgálás jegyében Vas Sándor Idényszerű ajánlat: ezer Divatos serró és QQE ezer- I Férfi barna félcipő 300 krokó női cipők dön­tői | Fekete box félcipő 295 Has Cipő ház A védők beszédei — Egy szóval sem védem Bollát az or­gazdaság és a bűnpártolás vádja alól, — mondja a védő, — ellenben védem Bollát a gyilkosságban és rab­lásban való részvétel miatt. Azt sem tudjuk valójában, hogy Pödör Gyula maga milyen szándékkal ment fel Leh­er Amália lakására, lehet hogy csak be­surranó tolvaj akart lenni és rablás közben érezte magát kényszerítve a gyilkosságra. Az sem bizonyíték Bolla bűnössége mellett, hogy ő készítette a tőrt, amellyel Pödör min­den valószínűség szerint megölte Amáliát. .A tőr ugyanis, amint ez bebizonyosodott a főtárgyaláson, 1920. novemberében készült, ezzel szemben maga az ügyész úr elismeri, hogy Pödör Gyula csak december 15-én is­merte meg Lei­er Amáliát. Nyilvánvaló, hogy ezen a két dátumon bukik meg a vád egész épülete. Eközben megrendítő jelenetek játszód­tak le a tárgyalóteremben. Amikor az ügyész elejtette a vádat Ácsné ellen, Ácsné zokogva ment ki a teremből, fi­vére, Saguly, viszont hisztérikus síró­görcsöt kapott, úgyhogy Sebestyén dr. beszéde alatt az ügyész kénytelen volt kivezettetni Sagulyt, aki zokogva rohant húgához, nyakába bo­rult és bocsánatot kért tőle azért, hogy be­mártotta őt a perbe. Alighogy Sagulyt ki­vezették, a mindeddig nyugodtan viselkedő, intelligens arcú Bolla sírni kezdett és vé­dőjének beszéde közben hangos zokogásba tört ki. Bolla sírva hallgatja védője beszé­dét, aki így fejezi be : — Ebben a percben nincsenek bizonyíté­kok, ahogy az ügyész megindokolta, hogy miért kellett Okolicsányival szemben elejteni a vádat, ugyanúgy megindokol­hatta volna ezt Bollával szemben is. Én pandárdul felsorakoztattam ugyanazokat a mentő körülményeket Bolla mellett, melye­ket az ügyész úr csak Okolicsányi mellett talált meg. Végül kérte, hogy a gyilkosság és rablás bűntettében való bűnrészesség vádja alól mentsék fel Bollát. Az orgazdaság és sikkasztás vádjánál pedig enyhítő körül­ményeket számítsanak be javára. Ilelig védőjének rövid felszólalása után Okolicsányi László védője Altorjay László dr. mondotta el védő­beszédét. Azzal kezdte, szerinte Okolicsányi különböző világnézetek harcának áldozata. Fejtegette, hogy Okoli­csányi és Pödör között olyan viszony volt, amely egyáltalában nem teszi valószínűvé azt, hogy Okolicsányi Pödörrel együtt bármit is elkövethetett volna. — Reflektálnom kell Sebestyén Ernő dr. kollégám azon vádjára, — folytatta beszédét az ügyvéd, — amelyből az volt kiolvasható, mintha az ügyész nem egyenlő mértékkel mért volna a vádlottakkal szemben. Velem már máskor is megtörtént, hogy a királyi ügyész maga mondott védőbeszédet védencem mellett. Ugyanez történt ma is. Ezután el­mondja, hogy szerinte Okolicsányi ellen a felvidéki orgazdaság ügyében elrendelték volna az újrafelvételt, ha ez a Leh­er-ügy ki nem pattan, és a bíróságot Okolicsányi ellen nem hangolja. Érthető, hogy Pödör bizonyos irredenta célokat emlegetett Okolicsányinak, mert hiszen ki szeretett volna szabadulni a tébolydából, így mondotta azután Okoli­csányinak, majd csinálok én irredentát, csak szabadítsanak ki. Hogy Okolicsányi elég naiv volt és elhitte, az még nem bűn. Egyetlen hazafias egyletnek sem kell szégyelnie, —­ folytatta a védő, hogy Okolicsányi valaha a kebelébe tartozott, Pödör Gyula őket is megtévesztette volna. Okolicsányi is csak ál­dozata Pödörnek. Okolicsányi László ártat­­lan, — fejezte be beszédét, — mert ő naiv hívő, az ő hazafias lelke sodorta ebbe a sze­rencsétlenségbe. Kéri­eljes felmentését. Ezután Róth Béla dr., Saguyl védőjé ben­szélt meg és kérte, hogy tudják be védencet

Next