Esti Kurir, 1926. május (4. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
4. oldal Szombat, 1926 május 1 CsuKÍrÍR! Leirer Lőrinc izgalmas összecsapás közben közönséges rablógyilkosnak nevezte Okolicsányit Lehrer Lőrinc az elnök kérdéseit megismétli : — Igenis, biztosan tudon, hogy legalábbis három esetben feltétlenül fent járt Okolicsányi leányom lakásán. Legutoljára pedig aznap volt fent, amely nap estéjén én is utoljára voltam szerencsétlen leányomnál. Ezeknél a szavaknál Okolicsányi izgatottan felugrik és következőket mondja :—■ Amit Lehrer úr állít, egytől egyig valótlanság. — Ilyen hangon velem itt ne beszéljen, — szól rá indulatosan Lehrer. Okolicsányi: De igenis beszélek, egyébként kikérem magamnak ezt a hangot. Leher : Maga nem kérhet ki magának semmit . . . Okolicsányi (szinte magánkívül az izgalomtól): Vegye tudomásul, hogy ilyen alávaló aljas rágalmakat nem tűrök magától. Lehrer Lőrinc erre harsány hangon kiáltja Okolicsányi felé : — Hitvány ember, közönséges rablógyilkos, fogja be a száját. Denk tanácselnök rendreutasítja mind a vádlottat, mind pedig a tanút és rászól Okolicsányira, hogy üljön le és többet ne beszéljen. Okolicsányi, miközben leül, még a következőket mondja Lehernek : "— Vegye tudomásul, hogy soha a leánya lakásán nem jártam, egyébként pedig tisztában vagyok azzal, hogy a szobaleánynak betanítása az ön műve volt. Pontosan ugyanazt vallotta, amit ön. Elismeri ezt, vagy nem ? Leher: Kikérem magamnak, hogy ilyen börtöntöltelék kérdőre vonjon. Ekkor Okolicsányi védője intéz néhány kérdést Leirer Lőrinchez, nevezetesen azt, hogy miért tagadta a rendőrségen Leirer Lőrinc, hogy a leánya meggyilkolását megelőző időben soha nem járt Amália lakásán, ezzel szemben most azt vallja, hogy igenis, majdnem nap-nap után meglátogatta egész a legutolsó napig. Denk tanácselnök : Kérem ügyvéd úr, ez az ellentmondás érthető, mert hiszen Leher úr abban az időben egész másként állt a bíróság előtt, mint jelenleg. Védő (Leherhez): Kerstens úr nős ember, hlogy magyarázza ön azt, hogy ennek ellenére leánya vőlegényeként szerepelt ?Leiterindulatosan) : Ezt kérdezze meg Rerstenstől. Védő : ön tegnap a tárgyalási szünetben hosszasan beszélgetett szobaleányával és ezután a szobaleány újabb tanúkihallgatásra jelentkezett, hogy megvádolja Okolicsányit is. Leher : Beszélgetésemet több ügyvéd hallgatta, egyébként nem tűröm, hogy az ügyvéd úr itt vádoljon engem. Elnök: Felszólítom az urakat, hogy ne feleseljenek tovább is a bíróság előtt. Kerstens szerint Pödör nem végezhetett egyedül Amáliával A bíróság ezután Kerstens Teodor 47 éves róm. kath., nős, hollandi kereskedőt hallgatja ki. Elmondja, hogy az elrabolt ékszerekben felismerte a Leirer Amáliától elrabolt értéktárgyakat. Elnök: Nem sokkal Leirer Amália halála előtt történt-e olyan változás az Önök viszonyában, amely megokolná tette volna, hogy Leher Amália esetleg egy házassággal végződő viszonyba kezdett Okolicsányival ? Korstens: Ezt kizártnak tartom, mert hiszen december 4.-én utaztam el és azok a levelek, amelyeket egymással váltottunk, sem az én, sem az Amália részéről nem árulnak el semmifajta elhidegülést. Elnök: Leher Amália fizikai megjelenésére vonatkozóan mi a véleménye? Kerstens: Egészséges, feltűnően erős, izmos, fiatal leány volt, sokkal erősebb volt annál, semminthogy elképzelhető lenne, hogy Pödör Gyula egymaga végezhetett volna vele. Emellett nagyon óvatos természetű volt, úgyhogy teljes lehetetlenség az a föltevés, hogy az ismeretlen Pödör Gyula becsöngetett az ajtón, Amália kinyitotta és az ajtónyíláson Pödör beugrott, Amáliát az előszobán át behurcolta a hálószobába és ott végzett vele. Feltétlenül ismerős embernek kellett jönnie, akit Amália gyanútlanul beengedett magához és mert az előszobában a bűntény felfedezésekor mindent a legnagyobb rendben találtunk, egész bizonyos, hogy a dulakodás már csak a hálószobában kezdődött el. De ismétlem, ekkor is több emberre volt szükség. A bíróság ezzel befejezte a bizonyítást, a bizonyítás kiegészítésére az ügyésznek nem volt indítványa, a védők viszont már tegnap bejelentették indítványaikat, amelyek egy részét a bíróság el is fogadta. A bizonyítás kiegészítése főleg Rostás Mihály szerelőre hivatkozott, a néhány kihallgatott tanú azonban semmi lényegeset nem mondott, megszökött és Holla is szökni akart, kudarca azon múlott csupán, hogy időközben egy más ügyből kifolyólag lefogták. A zsákmányt Pödör Bollával együtt vitte Ceglédre, ásta el, majd hozta ismét napfényre, általában tulajdonközösség látszik az egész ügyben, ami csak akkor indokolt, ha a zsákmányt közösen szerezték. Leher Amáliát csak meggyilkolása után fektették az ágyra, következéskép ezt a nagy fizikai munkát kitevő bűntettet nem valószínű, hogy a beteges, vézna, nélkülözésektől agyoncsigázott Pödör egymaga vihette végbe. Végül figyelembe kell venni azt is, hogy kétfajta szerszámmal követték el a bűntényt. Ámde, ha társról egyáltalában szó lehet, ez csak Bolla lehet, mert hiszen szavahihető tanúk kétséget kizáróan igazolták, hogy Okolicsányi László a gyilkosság napján este nyolcig a Vagyonmentő Vásáron volt. Azért sem valószínű, hogy az intelligens, tapasztalt és óvatos Pödör egymaga követte el a tettét akkor, amikor Bolának rövidesen tudtára adta az egész bűntényt, mert ezzel kiszolgáltatta volna magát Bellának. Bella örök időkre zsarolhatta volna őt ezzel a titokkal. Okolicsányi beismerte, hogy 1925. február 13.-án átvette Pödörtől a brilliánskövekkel ékes platinaórát és brilliánsgyűrűt, noha tudta, hogy ezek az értéktárgyak Leier Amália meggyilkolásából származnak. Azzal védekezett, hogy nem anyagi érdekből tette ezt, hanem csak azért, hogy megőrizze Pödör Gyulának ezeket az értéktárgyakat. A törvények értelmében azonban ez teljesen mindegy, így is, úgy is orgazdaságot követett el. Okolicsányi továbbá azt vallja, és vallomását el kell hinni — mert nincs bizonyíték ellene, — hogy az Elektromos Művek telepén az ékszerek egy részét nem ő, hanem Pödör Gyula ásta el. Mikor azonban levélben értesült erről, kiásta és lakásán rejtegette azokat mindaddig, amíg bajba nem jutott: ekkor állítása szerint, a tűzhelyen megsemmisítette az ékszereket. Tény az, hogy ezzel a védekezéssel csak most állott elő, holott jó esztendeje lett volna erre ideje, de még ha így áll is a dolog, ez akkor sem változtat az orgazdaságon. Annak idején gyilkosággal és rablással vádoltan indítottam meg a vizsgálatot Okolicsányi ellen; kénytelen vagyok megokolni, hogy miért fokoztam le vádamat, csupán orgazdaságra. A nyomozás adatai szerint Okolicsányi december 15-én az Elektromos Művek telepéről együtt ment hazafelé Leher Amáliával és mit kér a Nyugatinál elvált tőle, hozzálépett Pödör Gyula, megkérdezte, ki ez a nő, mire Okolicsányi azt mondta: előkelő, gazdag úrihölgy. Pödör agyában tehát csak ekkor születhetett meg a gyilkosság gondolata. Furcsa volt abban az időben az a szokatlan, meleg baráti viszony, amely a gyilkosság idején Pödör és Okolicsányi között keletkezett és amelynek során Okolicsányi mindenképpen támogatta Pödört, kihozta a tébolydából, elősegítette szökését és külföldön is pénzzel segélyezte. Ezenkívül Okolicsányi kapta meg a zsákmány legértékesebb és legkönyebben értékesíthető darabjait, következésképp alapos volt a gyanú, hogy csakis a bűntársi viszony magyarázhatja meg ezeket a jelenségeket. A vizsgálat azonban nem erősítette meg ezeket a gyanúokokat, mert hiszen a Csehszlovákiában letartóztatott Dohnál Leó Pödör Gyula csehszlovákiai kebelbarátja nem tudott adatokat szolgáltatni Okolicsányi és Pödör viszonyára vonatkozóan, ily módon nem láttam bizonyítékot arra, hogy Okolicsányi részt vett a gyilkosságban. — Az orgazdaságon kívül csalással is vádolom Okolicsányi Lászlót, aki 1925 márciusában vitéz Oláh Bélától, a Mefhosz elnökétől 1.200.000 koronát kért kölcsön hazafias célra és ezt az összeget arra használta, hogy Pödört kiszöktesse. — Sagulyt orgazdasággal, Ildiket ugyancsak orgazdasággal vádolom. Ács Andrásné ellen viszont elejtem a vádat, miután Saguly azt vallotta, hogy csak bosszúból vallott a rendőrségen nővére ellen. A vádbeszéd után elsőnek Bolla védője, Sebestyén Ernő dr. szólal fel. Az ügyész vádbeszéde 'yEz'vitán Soós József dr. ügyészségi alelnök kezdimeg vádbeszédét. " A "bűntény felfedezésekor nagy halom levél és Újság feküdt az előszobában: ezek közt legalul a Pester Lloyd december 22-iki száma. Leher Lőrinc hat órakor távozott leányától, az újságkihordó fél 8 tájban dobtabe az újságot, mivel pedig ezt Leier Amália otthagyta, ebből azt lehet következtetni, hogy hat órakor még életben volt, fél 8 órakor azonban már halott volt. A gyilkosság tehát negyed 7 és negyed 8 közt következett be. Balla beismerése szerint fél 8 órakor Pödör Gyula már az 50-es villamos végállomásánál találkozott Bollával és már nála voltak az elrabolt holmik. A gyilkos kilétére vonatkozóan csak annyi bizonyos, hogy Pödör feltétlenül gyilkolt, de hogy egymagban, vagy társsal, arra vonatkozóan a per nem szolgáltatott konkrét bizonyítékot. Mindamellett igen súlyos gyanúokok merültek fel arra nézve, hogy Pödör egy másik egyénnel, mégpedig minden valószínűség szerint Bollával együtt követte el a gyilkosságot. Ismétlem, ezek csak súlyos gyanúokok, de nem perdöntő bizonyítékok, hogy ezek miatt Bollát el lehessen ítélni a gyilkosságban való részvételért. Okolicsányi azt vallotta, hogy Pödör beismerte előtte a gyilkosságot, de arra vonatkozóan neki sem tett említést, hogy egymagában, vagy pedig társaságban követte el tettét. Annyi bizonyos, hogy Pödör Gyula GNOME ET RHONE francia gyártmányú, 500 cm’B foto2?kei?él:pána a PÁRIZS NIZZA -i túraverseny győztese BUDAPESTre érkezett. Ára: 25.000.000 korona.^ BRUCK NÁNDOR ÉS FIAI B"S"10|| Érzékeny lábakra speciális cipőfajok. Tiszt uraknak lakk* || és serró cugoscipők mérték után jutányosan. " " ____ ______ IX., nám az hátút ti, nagyságos asszonyom, Tisztelt ittam ! Még a jelen gazdasági viszonyok közepette is bizonyára figyelmet méltóztat fordítani cipőinek kifogástalan állapotára. A fentiek előrebocsátása mellett, szíves figyelmét felhívom arra, hogy a jóizlésű, de takarékos közönség üzletemben ízléses, elsőrangú árut, jutányos áron vásárolhat, a tőlem megszokott korrekt, előzékeny és szakszerű kiszolgálás jegyében Vas Sándor Idényszerű ajánlat: ezer Divatos serró és QQE ezer- I Férfi barna félcipő 300 krokó női cipők döntői | Fekete box félcipő 295 Has Cipő ház A védők beszédei — Egy szóval sem védem Bollát az orgazdaság és a bűnpártolás vádja alól, — mondja a védő, — ellenben védem Bollát a gyilkosságban és rablásban való részvétel miatt. Azt sem tudjuk valójában, hogy Pödör Gyula maga milyen szándékkal ment fel Leher Amália lakására, lehet hogy csak besurranó tolvaj akart lenni és rablás közben érezte magát kényszerítve a gyilkosságra. Az sem bizonyíték Bolla bűnössége mellett, hogy ő készítette a tőrt, amellyel Pödör minden valószínűség szerint megölte Amáliát. .A tőr ugyanis, amint ez bebizonyosodott a főtárgyaláson, 1920. novemberében készült, ezzel szemben maga az ügyész úr elismeri, hogy Pödör Gyula csak december 15-én ismerte meg Leier Amáliát. Nyilvánvaló, hogy ezen a két dátumon bukik meg a vád egész épülete. Eközben megrendítő jelenetek játszódtak le a tárgyalóteremben. Amikor az ügyész elejtette a vádat Ácsné ellen, Ácsné zokogva ment ki a teremből, fivére, Saguly, viszont hisztérikus sírógörcsöt kapott, úgyhogy Sebestyén dr. beszéde alatt az ügyész kénytelen volt kivezettetni Sagulyt, aki zokogva rohant húgához, nyakába borult és bocsánatot kért tőle azért, hogy bemártotta őt a perbe. Alighogy Sagulyt kivezették, a mindeddig nyugodtan viselkedő, intelligens arcú Bolla sírni kezdett és védőjének beszéde közben hangos zokogásba tört ki. Bolla sírva hallgatja védője beszédét, aki így fejezi be : — Ebben a percben nincsenek bizonyítékok, ahogy az ügyész megindokolta, hogy miért kellett Okolicsányival szemben elejteni a vádat, ugyanúgy megindokolhatta volna ezt Bollával szemben is. Én pandárdul felsorakoztattam ugyanazokat a mentő körülményeket Bolla mellett, melyeket az ügyész úr csak Okolicsányi mellett talált meg. Végül kérte, hogy a gyilkosság és rablás bűntettében való bűnrészesség vádja alól mentsék fel Bollát. Az orgazdaság és sikkasztás vádjánál pedig enyhítő körülményeket számítsanak be javára. Ilelig védőjének rövid felszólalása után Okolicsányi László védője Altorjay László dr. mondotta el védőbeszédét. Azzal kezdte, szerinte Okolicsányi különböző világnézetek harcának áldozata. Fejtegette, hogy Okolicsányi és Pödör között olyan viszony volt, amely egyáltalában nem teszi valószínűvé azt, hogy Okolicsányi Pödörrel együtt bármit is elkövethetett volna. — Reflektálnom kell Sebestyén Ernő dr. kollégám azon vádjára, — folytatta beszédét az ügyvéd, — amelyből az volt kiolvasható, mintha az ügyész nem egyenlő mértékkel mért volna a vádlottakkal szemben. Velem már máskor is megtörtént, hogy a királyi ügyész maga mondott védőbeszédet védencem mellett. Ugyanez történt ma is. Ezután elmondja, hogy szerinte Okolicsányi ellen a felvidéki orgazdaság ügyében elrendelték volna az újrafelvételt, ha ez a Leher-ügy ki nem pattan, és a bíróságot Okolicsányi ellen nem hangolja. Érthető, hogy Pödör bizonyos irredenta célokat emlegetett Okolicsányinak, mert hiszen ki szeretett volna szabadulni a tébolydából, így mondotta azután Okolicsányinak, majd csinálok én irredentát, csak szabadítsanak ki. Hogy Okolicsányi elég naiv volt és elhitte, az még nem bűn. Egyetlen hazafias egyletnek sem kell szégyelnie, — folytatta a védő, hogy Okolicsányi valaha a kebelébe tartozott, Pödör Gyula őket is megtévesztette volna. Okolicsányi is csak áldozata Pödörnek. Okolicsányi László ártatlan, — fejezte be beszédét, — mert ő naiv hívő, az ő hazafias lelke sodorta ebbe a szerencsétlenségbe. Kérieljes felmentését. Ezután Róth Béla dr., Saguyl védőjé benszélt meg és kérte, hogy tudják be védencet