Esti Kurir, 1926. június (4. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
4. oldal percekig zokog a koporsóra borulva. Székét hoznak számára és ő leül a ravatal mellé, nem mozdul el onnan azután egy pillanatra sem. Szinte percenként vezetnek ki a rendre felügyelő rendőrök egy-egy asszonyt vagy idős férfit, akik rosszul lesznek. Egy pillanatra megszakad a lépcsőn a felvonulók hatalmas tömege, megérkezik Vázsonyi Vilmos özvegye, fia, dr. Vázsonyi János és a legközelebbi hozzátartozók kíséretében. Erősen tartja magát, de ahogy megáll a nagyterem ajtajában, melynek végében az 51 lobogófényű gyertya fényében ott fekszik a nagy halott, összecsuklik és fiának karjai közé omlik. Bródy Ernő, maga is fuldokolva a sírástól, szalad hozzá és vezeti oda azután a ravatalhoz. Vázsonyiné megáll a fekete posztóval letakart egyszerű faláda előtt, majd két kezét összekulcsolva, minden erejét összeszedve, fátyolos hangon, de érthetően mondja a halotti imát. Majd fiához fordul : — Imádkozzál te is, fiam. Nagy halott fekszik itt előttünk. Földig sújt a gyász, de azért ne panaszkodjunk . . . Tovább nem tud beszélni, ájultan hanyatlik vissza az őt támogató Adler háznagy és Fábián Béla képviselő karjaiba. Beviszik az elnöki szobába, ahol azután csakhamar magához tér. Rögtön mellette teremnek a nőegylet állandóan itt tartózkodó hölgyei, akik meleg, részvevő szóval és mély együttérzésseel osztoznak az özvegy fájdalmában. Bent a nagyteremben ezalatt tovább húzódik a gyászolók végeláthatatlan sokasága. Megható jelenetek követik egymást, öreg és fiatal emberek szeméből patakzik a könny és hullanak a nyár első virágai a nagy halott koporsójára. Öreg, összetört, járni alig tudó férfit támogatnak be a terembe. A kör tagjai, akik őrséget állanak a vezér koporsója mellett, mind odasietnek hozzá. Hogyne, hiszen a 78 esztendős Langsam bácsi érkezett meg, hogy lerójja a kegyelet adóját annak a Vázsonyi Vilmosnak koporsójánál, aki őt utolsó pillanatig a kispolgár megtestesülésének tartotta. Mikor Vázsonyit igazságügyminiszterré kinevezték, még mielőtt bárki is tudomást szerezhetett volna erről. Vázsonnyi először Langsam bácsi Petőfi uccai cipőüzletébe sietett, hogy értesítse a nagy eseményről. Mindenki hangosan zokog a teremben, mikor az öreg Langsam bácsit odavezetik a koporsóhoz. Hangos sikoltással rogy le a gyertyák elé és folyton csak azt hangoztatja: — Miért nem én, miért nem engem szólított el az Úristen őhelyette ! Az aggastyán csak Beck Károly hosszas rábeszélése után távozik el a koporsótól. Közben megérkezik Berczell Jenő tanácsnok is aki Ducsánszky főjegyző kíséretében jött részvétét kifejezni. Pakots József képviselő fogadja, akinek társaságában azután bemegy az elnöki szobába, ahol fekete karszalaggal gyűrött arccal, huszonnégy óra óta virrasztanak a vezetőségi tagok, Adler Jakab, Ehrtich G. Gusztáv, Ladányi Zoltán, Hegedűs József, Krakkaner Samu, Bíró Henrik és még sokan. Kézről-kézre adják a szociáldemokrata párt fővárosi bizottsági tagjainak részvétlevelét amelyet nevükben Peyer Károly intézett a kör elnökségéhez. És kivétel nélkül zokog mindenki a kis szobában, mikor Steinhaus Béla felolvassa a levelet: „ . . . Akár hű fegyvertársakként küzdöttünk vele egy célért, akár egymással szemben álló táborba osztott szét politikai programunk következetes szolgálata, mindenkor őszinte elismerői voltunk annak hallatlan és lankadatlan tevékenységnek, amelyet a főváros községi életében kifejtett. A budapesti törvényhatósági bizottság szociáldemokrata csoportja a főváros nagy halottjának ravatalánál a pótolhatatlan veszteség miatt érzett fájdalmas megdöbbenéssel tudatja legigazabb részvétét. És nagy halomban fekszenek az asztalon a fetűjetek és magánosok részvétsürgönyei. Jönnek jelenteni, hogy déli fél egy órakor Szeszler Hugó rendőrfőkapitányhelyettesnél megbeszélés lesz, amelyen végleg meghatározzák a temetés programjának pontos lefolyását. A megbeszélésen a kör delegáltjain kívül résztvesz Török János rendőrfőparancsnok is. Dr. Weiller fővárosi bizottsági tag indítványára kimondják ezután, hogy az Andrássy út kereskedőit felszólítják, hogy holnap délben, hazi menet elvonul üzleteik előtt, a gyász jeléül húzzák le boltjuk redőnyeit. A Teréz körúton ragyog a napsugár, tavaszi ruhába öltözött emberek sietnek végig az utcákon, de amikor a gyász komor színeivel bevont kapuba t érnek, megjelenik a könny szemükben és lehajtott fővel, lassú léptekkel, kivétel nélkül mindenki befordul a kapun, hogy egy szál virágot, vagy egy könnyet ejtsen Vázsonyi Vilmos koporsójára. Hában az egyes virágokat a nevük szerint és csaknem beszélgetett veük. — És ilyenkor — mondja — mindig egy kedves szót, egy kedves gondolatot küldött felem és megemlékezett rólam, vagy a Janikáról. Istenem és milyen borzasztó most azt tudni, hogy ő többé már nem tér vissza hozzánk. A kora reggeli óráktól csaknem minden pillanatban csiilingel a telefon vagy a kapu csengője és ismerősök, barátok, idegenek fejezik ki részvétüket,vagy tesznek látogatást a gyászoló családnál. A részvétlátogatók sorában kora reggel az elsők között érkezett a Bulyovszky utcai házba Rassay Károly, aki könnyezve és meghatódottsággal fejezte ki őszinte a részvétét. Kevéssel utóbb Jiakovszky István nemzetgyűlési képviselő, aki a reggeli órákban érkezett meg csehszlovákiai birtokáról és a vonatról egyenesen Vázsonyiék lakására hajtatott. Az ősz politikus, aki Vázsonyinak nemcsak politikai fegyvertársa és igaz bámulója, de őszinte barátja is volt, könnyekkel teli szemmel fejezte ki részvétét a bekövetkezett tragikus halál felett. Ugyancsak személyesen jelent meg Gratz Gusztáv volt külügyminiszter, Márkus Jenő a feleségével, Geszty Andor kúriai bíró, Gombaszögi Frida, Molnár Ferenc, Péchy Erzsi, Fedák Sári és még sokan a társadalom előkelőségei közül. A részvétlevelek és táviratok kifejezhetetlen mennyiségben gyűltek össze. A kabinet tagjai közül Vass József helyettes miniszterelnök, Rakovszky Iván belügyminiszter és Pesthy Pál igazságügyminiszter fejezték ki távirattan részvétüket. A politikai világ részéről Scitovszky Béla elnök az alábbi táviratot küldte: „Őszinte megilletődéssel értesülök a kegyelmes asszonyt ért fájdalmas veszteségről. Kérem fogadja el legmélyebben átérzett részvétem kifejezését**. Sürgönyileg vagy levélben fejezték ki részvétüket a politikusok közül még: Zsitvay Tibor alelnök, a Kossuth-párt nevében Rupert Rezső és Nagy Vince, a szociáldemokrata párt parlamenti frakciója Payer Károly aláírásával, Szilágyi Lajos a Kispolgárok Pártja nevében, továbbá Bottlik József és Rainprecht Antal, aki ezeket írja: „A megdöbbentő csapás súlya alatt lelkileg megtörve, fogadja excellenciád legmélyebb részvétem kifejezését. Vigasztalja excellenciádat a nemzet minden szolgájának fájdalmas együttérzése**. Ugron Gábor az Erzsébetvárosi Kör nevében ezeket írja: „Ez a gyász a mi gyászunk is, mert Vázsonyi halálával egy igaz, nagy ember hagyott itt bennünket**. Továbbá részvétviratot küldtek Pallavicini György őrgróf, Petricsevich-Horváth Emil, Gaál Endre, Mándi Samu, Payer Károly a maga és felesége nevében ezeket írja: „Az elhunythoz engem nemcsak politikai barátság fűzött, hanem mint civilben és jó szomszéd mindig bámultam nagy szellemét és jó szívét**. A főváros nevében Folkusházy Lajos alpolgármester többek között ezeket írja részvétlevelében: „Őszinte részvéttel osztozom nagyméltóságod és családjának mély gyászában, amely Vilmosnak, egykori iskolatársamnak és barátomnak váratlan halálával érte“. Buzáth János alpolgármester: „Mélységes megöbbenéssel ért a hír a kiváló férfiú elhunytáról**. Rengi Dezső vezérigazgató a BESZKÁRT nevében fejezte ki részvétét. Ugyancsak részvétlevelelt küldött a szociáldemokrata párt fővárosi frakciója, majd Bódy Tivadar, Báróczy István, Csupor József. Részvétlátogatók a Bulyovszky uccai gyászházban Vázsonyi Vilmos özvegye és János fia tegnap este érkezett vissza Badenből Budapestre s azóta a Bulyovszky uccai kis palota valóságos búcsújáróhelye a jó ismerősöknek, barátoknak, Budapest polgárságának, amely még mindig nem tud beletörődni a változhatatlanba, még mindig nem akarja elhinni, hogy Vázsonyi Vilmos meghalt és hogy a főváros legnagyobb fiának temetésére készül. A lakás külső képe alig mutatja azt a nagy gyászt, amely lakóinak lelkét betölti. A szobákban nem változott semmi. Minden úgy van, mint akkor, amidőn néhány héttel ezelőtt Vázsonyi Vilmos elhagyta a csendes szobákat, hogy pihenést és gyógyulást keressen a kies fekvésű Badenben. A középő nagyterem egyik asztalkáján két gyertya ég állandóan, ennek a két gyertyának a fénye árulja el az első pillanatban a mélységes gyászt. A kis szalonban a kora délelőtti órákban Vázsonyi Vilmos egyetlen fia, Vázsonyi János dr. fogadja az érkezőket. Könnyei már elapadtak, de szemének fénytelen vörössége elárulja, hogy sokat sírt. Elcsukló hangja megérteti velünk, hogy milyen őszintén meleg szeretet fűzte a fiát édesapjához. — Bocsásson meg, — mondja fátyolozott hangon — ha nem tudok beszámolni azokról, amik az utóbbi napokban történtek. Hisz' olyan váratlanul ért bennünket ez a tragédia és annyira lesújtott, hogy csoda, hogy édesanyám és én még kibírtuk ezt a rettenetes csapást. Eközben érkezik a kis szalonba az özvegy. Fekete gyászruhájában mintha az élő fájdalom jelennék meg előttünk. Könnyeit i.nár elsírta. Halk szava még most is a mixltban él. — Még pénteken küldötte ezeket az apróságokat — mondja könnyezőn néhány kis üvegtárgyra mutatva — mert tudta, hogy én ezeket nagyon szerettem. Fáj kimondhatatlanul, hogy utolsó órájában nem lehettem mellette, de ki gondolt volna erre? Pénteken még azt írta, hogy egészen jól érzi magát és úgy volt, hogy az elkövetkező csütörtökön felutazom hozzá Bécsbe és ott fogjuk megünnepelni házassági évfordulónkat. Mindketten oly sok szeretettel készültünk erre a napra. Elutazása előtt, talán véletlenül, meglátogatott bennünket a ceglédi lelkész, aki annak idején megáldotta házasságunkat és most elutazása előtt ebben a szobában áldott meg újólag bennünket. És ... Istenem, hát már az áldásban sem lehet bízni. Hisz legalább csak azt a házassági évfordulót engedte volna meg számunkra a jó Isten. De még ezt sem kaptuk meg. Pedig milyen boldog lett volna ő is, én is. El-elcsuklik hangja a kegyelmes asszonynak, amint ezeket az emlékeket elmondogatja és elismétli az utolsó napok minden egyes mozzanatát, hogy mily örömmel ment kirándulásra Vázsonyi még az utolsó napon, hogyan gyönyörködött a mezei virágokban és miként szólította Bálint igazgató társasá IV., Váci ucca 14* Bájos Jumper-ruhák crepe de chineből, modern színekben csinos hímzéssé! K 1.500,000 Pufitok! István vendéglős VII. Józsuees 26- sza Értesítem a nagyérdekű közönséget, hogy éttermem söröző- és kerthelyiségét. Honnan átalakíttattam, lakodalmak és társas összejövetelekre külön terem Kitűnő konyha, elsőrendű italok, figyelmes kiszolgálás, szolid árak. Menürendszer. Dreher sör. .Fajborok. Zónareggel nő a korona 1 liter kövidinka uceán át 100 korona. A Demokrita Körben a déli órákban egyre növekszik a hömpölygő tömeg. Pillanatra sem bíhatnak meg az emberek, folyton újabbak jönnek, ötösével húzódnak el a ravatal előtt és a gyászolók közt a legkülönbözőbb társadalmi állású embereket látjuk. Déltágban jelent meg a ravatal előtt Esterházy Móric gróf, aki Vázsonyi igazságügyi miniszter,Vác idején a kabinet elnöke volt. Lipterházy letérdelt a ravatal előtt, néhány percig imádkozott, majd a maséival hozott vérvörös rózsacsokrot ráhelyezte a ravatalra, amelyen reggel óta nőttön-nő a virágcsokrok halmaza. Vázsonyi óriási és példátlan népszerűsége most halálában bontakozik csak ki igazán teljes egészében. Olyan jeleneteket láttunk a ravatal előtt, amely eddig talán csak a regényekben fordult elő. Már magában véve az is mély hatást tesz az emberre, hogy mindenki, aki elvonult a koporsó előtt, sír. Fiatal lányok, asszonyok, öreg emberek, , fiatalemberek, egyformán. És ilyen jelenetek játszódnak le : egy ismert nevű hadbiztos tábornok jön a tömegben, mikor a koporsó elé ér, feszes vigyázz-állásba merevedik és ebben a tisztelgő helyzetben némán, komoran néz néhány percig a gyertyák imbolygó fényébe. Mindenki a tábornokot figyeli, a halál csöndje van a teremben, egyszerre csak hangos zokogás hallatszik, a feszes vigyázz-állásba merevedett tábornok mellett egy kis cselédleányka zokog. Eszterházy Móric gróf Vázsonyi volt miniszterelnöke a ravatalnál RAPOSTI.ÍRI HELYISÉGJŐI Stefánia út 55 Sffí&SSSS láffllAff Vasár- és ünnepnapokon niuiuli!!! katonazene körletéit* naP°nta 5 óráitea ésdnc, melyif ftlliwlf a zenét elsőrendű zenekar, i fcVáálib hétfőn és pénteken a rendőrzeekar szolgáltatja. C . f ft 3 órától Sovánka cigányzva A 8 kara muzsikál. - n 8 lí Záróráig tánc! IV., Duna ucca 6. Belvárosi kávéház melletti Dús választék elsőrangú angol anyagok " - bán. Saját műhelyemben készült átmeneti új kabátok mérsékelt érén- Kedd, 1926 június 1 „Puritán lelke már együtt van Désy Zoltánnal11 A társadalom előkelőségeiből Hegedűs Lóránt ezeket sürgönyözte: „Mélyen megindulva siratom Vilmos halálát**. Megható Baross János nemzetgyűlési képviselő feleségének részvéttávirata, aki ezeket írja: „Második hónapja ülök nagybeteg uram betegágyánál és így legjobban tudok velebérezni.** Radócza János, a törvényhatóság nesztora, akit annak idején Vázsonyi buktatott ki a terézvárosi kerületben, reszkető betűkkel ezeket írja: „Kegyelmes asszonyom, fogadja kérem részvétem őszinte kifejezését kedves jó férjének gyászos elhunyta alkalmából. Adjon a jó Ég kegyelmes Asszonyomnak és kedves fiának vigaszt. Kezét csókolja igaz híve: Radócza János**. Palugyay Móric volt országgyűlési képviselő, nyug. államtitkár ezeket írja: „Puritán lelke már együtt van Deésy Zoltánnal s nekünk elárvultaknak a jövőben is ragyogó irányt fog szabni követendő tevékenységünkben". Benedek Sándor, a közigazgatási bírómásodelnöke így ír: „Az én ifjúkori barátomnak s a haza legnagyobb fiának elhányta gyászba ejt s engedjék meg, hogy igaz részvétemnek adjak kifejezést**. Eddig mintegy 1200 levél és közel 1000 részvétsürgöny érkezett a gyászoló családhoz és körülbelül ugyanannyi a Vázsonyi-irodába, amelyek közül az aláírnak nevét sikerült kiragadnunk: Krínyi Hugó kormányfőtanácsos, Nagy Sándor volt országgyűlési képviselő, Szabó főügyész és neje, a Belvárosi Takarékpénztár, Szathadsáry Mór, Zboray Miklós, Kisfalussy Wildner Ödön dr., Krausz Simon, Sztankovich Szilárd, a pápai iparoskor, Megyery István dr. nyugalmazott koronaügyészhelyettes, Lehár bárónő, óbudai Freudiger, Dávid, az OMIXE sok száz aláírással, Mihalovits Ödön, a Zeneakadémia igazgatója, Fleissig Sándor, a Magyar bank elnöke, Sebess Dénes és felesége, Sántha korvettkapitány, IV. Károly király szárnysegéde, Budapest székesfőváros tanácsa, Kendő, Ádám dr. a pápai ügyvédek nevében, Polónyi Dezső dr., Tarnay Gyuláné és fia Miskolcról, csepeli Weiss Jenő, Éber Antal, Wolfner Tivadar báró, Morvay Zsigmond ny. főispán, Szergényi Geriszt Jenőék, Bernáth Aladár, dr., Végh Károly, a tőzsde elnöke, Balta Aladár, Boroviczényi Aladár, és báró Werkmann szrzadó IV. Károly király titkárai, és Ignotus Hugó, aki többek között ezeket írja Bécsből keltezett levelében: „Egyaránt siratom Vázsonyi Vilmos pusztulásában az emberi tragikumnak és az ügyünket ért irtózatos jóvátehetetlen veszteséget.“ A délelőtti órákban a látogatók egymásnak adják a kilincset Vázsonyiék lakásán s az özvegy erős lélekkel fogadja a látogatókat, hisz minden egyes levél, minden sürgöny, minden egyes látogató megerősíti a hitét, hogy Vázsonyi Vilmost még azok is a legpuritánabb embernek és hazafinak tartották, akik politikailag ellenfelei voltak. KENDE B. férfiszabó