Esti Kurir, 1926. július (4. évfolyam, 145-171. szám)

1926-07-31 / 171. szám

Ortosxfik AratásA termés egészen kitűnő. Mondhatnék: a legöregebb emberek sem emlékeznek ilyen aratásra. Ha a történetkönyveket végigbújjuk: ilyen dús, gazdag, buja termésnek emlékét egyik sem őrzi. Hull, mint a manna az égből, burjánzik, mint a szabad természet kórója, elképesztő gazdagsággal, soha nem hallott bőséggel. Nem ... nem a nemes termésről van szó. Ha valaki félreértette volna: nem a gabonaneműek, kapásnövények vagy szálastakarmány fizet ilyen gazdagon. A kenyér, hála istennek, az sem lesz nagyon szűken idén, úgy ígérkezik. De mi ez ahhoz a bőséghez, ahhoz az aratáshoz képest, melyről naponként olvashatunk mostanság. Hogy már ne tartsuk tovább kétségben az olvasót: díszpolgári diplomákról van szó. Csak a napokban olvastuk, hogy egyik kormánypárti képviselő 50 község díszpolgárságát kapta meg. Csak úgy egyszerre — egy slukkra, mint Pesten mondják. De oda se neki: két nap múlva újabb tucatot aratott, könnyed és elegáns gesztussal. Nem tudjuk, van-e hatvankettőnél több község a kerületében, de végre a szomszédból is kaphat néhányat. Segítsük ki egymást, pajtás, mert hovatovább saját kerületeinkben kifogyunk a lehetőségből. "A te községeid majd nekem adnak aztán, az enyéim meg neked diplomát szívós pergamenten. Azután megyei cserét rendezünk, ha ez is elfogy. Sok kormánypárti község van, hála istennek az országban, sokáig nem kell kétségbeesni, hogy tán fogytán van már a diszpolgárság bőségszaruja ... Nem is szólnánk mi bele ebbe a kedves, üde játékba innen messziről (nagyon, nagyon messziről), ha alapjában véve nem sajnálnék érte a képviselő urakat. Nem tudjuk, mibe kerülhet mostanában egy diszpolgári diploma megcsináltatása. Pergament, tussfesték," színes miféle dolgok kellenek hozzá, meg a művész is, aki megkalligrafálja. De végül: egy község-egyelőre — csak hármat-négyet csináltat,(mondjuk két miniszternek, meg a maga képviselőjének), annak a gyártási költségeit még el lehet viselni egy kis pótadóemelés keretében. De a szegény díszpolgár, az mit szóljon? Azt a diplomát, kérjük szeretettel, azt be is kell rámáztálni. Úgy dukál. Ha már megtisztelték vele az embert. Már most: ötven-hatvan keretezés havonta (ez az átlagos aratás), már igazán nem csekélység. Nem bírja azt mindenki. Meg aztán: helye sincs rá mindenkinek.Azt mondják, hogy van kormánypárti képviselő, akinek külön irodát kellett bérelni, illetve nagyobb lakásba hurcolkodni, hogy el tudja helyezni a falon a diplomák diszpolgársági regementjét. Hát ezt csak igazán nem lehet kívánni a megtisztelt díszpolgároktól? Írgy-e, hogy nem?. Ezért tehát mi egy tiszteletteljes indítványt terjesztenénk elő ez ügyben. Ne csak a díszpolgárságot szavazzák meg. Mert még az agyanú is felmerül e hallatlan bőkezű díszpolgár esővel kapcsolatban, hogy a hű községek ilyenformán a hódolatnak és lojalitás-megnyilatkozásnak meglehetősen olcsó módját választják. Ami pedig kétségtelenül hiányzik a motívumok közül, amelyek csupán a rajongás és odaadó hódolat szép virágaiból vannak csokrélává fűzve. De ne hagyjuk a gyanút se magunkon száradni. Mutassuk meg, hogy lelkesedésünk, nagyrabecsülésünk és áldozatkészségünk túlmegy a diplomarajzolás anyagi fiatárain! Azt indítványozzuk tehát, hogy a díszpolgárság ezentúl ne legyen amolyan cifra sallang csupán. De legyen komoly dolog. A díszpolgári cím járjon együtt ne csak tisztelettel, de tiszteletdíjjal is. Nem gondolunk milliárdokra, de például néhány milliót megszavazhatna minden község díszpolgárának. Persze, élete végéig. Ez a díj, miként a dicsőség is, nem múlna el a politikai szelek fordulásával. Életük végéig tiszteletdíjat kapjanak a díszpolgárok. Aki ötvenet gyűjtött, az ötvenet. Aki kétszázat, az kétszázat. Hadd lássa meg ország-világ, hogy ez olyan lelkesedés, olyan lojalitás, mely a rut anyagiaknak tűzpróbáját is kiállja. Szentül hisszük, hogy azért egyetlenegy díszpolgársággal sem lesz kevesebb a jövőben, ha a „vitám et sanguinem“-en kívül egyebet is kell áldozni. A kiadóhivatal telefonszáma: T. 122—88 Levélcím: Budapest 62, Postafiók 192 SálitiSC Insták NAIDEKKER BUDAPEST, ÜLLŐI ÚT 48/31 FIÓK: BUDÁN, II., FŐ UTCA 5+1 ÉJJEL-NAPPAL KÁRTYÁZNAK Budapesten tietek óta meghonosították a huszonnégyórás kártyajátékot és egy Andrássy-úti klubban már éjjel-nappal megszakítás nélkül dühöng a játék Hogy leplezte le a rendőrség az aradi utcai rulettklubot — A Hegedűs Sándorutcai Vay-palotában még mindig kártyáznak • Kereskedők, hivatalnokok és ügyvédek játszanak fényes nappal az Artista Egyesület helyiségében Nem szenzáció, s nem is újdonság, hogy Budapesten immár esztendők óta rendszeres kártyajáték folyik és ez a kártyajáték különösen az utóbbi hónapokban már valóságos epidemikus méreteket öltött. Alig van Budapesten olyan ismertebb klub, társaskör vagy egyesület, amelynek legalább egy részében ne játszanának kártyát és amelynek falai között egy-egy karrier ne tört volna mellé a legutóbbi évek szörnyű viharában. A rendőri jelentések a különböző sikkasztási, csalási esetek kapcsán majd mindig azzal végződnek, hogy az illető valamelyik klub zöld asztala mellett élte le éjszakáit és a kártya iszonyatosan megnőtt Molochja okozta tulajdonképpeni bukását, amely végül is a rendőrségre, illetve az ügyészség fogházához vezetett. A klubok nagy része rájött arra, hogy a tagdíjakból nem lehet fentartani az előkelően berendezett helyiséget, nem lehet fizetni a nagyszámú alkalmazottat. Mint kedvező létalap kínálkozott a rohamosan terjedő kártyaszenvedély, amely a legkisebb és legnagyobb klubnak, társaskörnek és egyesületnek is bőven biztosítani tudja fentartási költségeit, készkiadásait. Így rendezkedtek be néhány év alatt a budapesti társaskörök és klubok rendszeres kártyajátékra, ahol este 10—11 órától kezdve a hajnali órákig dühöngenek a zöldasztal nagy csatái, amelyek minden éjszaka újabb áldozatokat követelnek. Nem titok, hogy a legismertebb és legjobb veretű cégérrel indult társadalmi egyesülések is kártyajátékra rendezkedtek be és a rendőrség már szinte tehetetlenül áll az elszaporodott játéküzemekkel szemben. Éjszakáról-éjszakára razziák indulnak el a város területére s minden alkalommal egy újabb kiülő, társadalmi egyesületajtajára tesz lakádét »rendőrség — addig,amig ugyanez a klub valami hihetetlen virulens erővel másnap éjszaka már a város másik pontján üti fel tanyáját. Tegnapelőtt megint egy rulettklubot leplezett le a rendőrség, pedig a rulettklubok aránylag elég ritkák Budapest eleven éjszakai életében. A helyzet azonban az, hogy Budapesten van két-három ilyen rulettklub, amelyek egy-egy rendőrségi rajtaütés után elköltöznek előző helyiségükből és egy-két napi szünetelés után másutt kezdik meg munkájukat. A főnixmadárként újjáéledő klubok vezetői egyáltalán nem ismeretlenek a rendőrség előtt. A most leleplezett játékkaszinó az Aradi utca 59. számú házban működött körülbelül két hét óta. Ez kivételesen nem a méltóságos új rulettklubja — amely jelenleg a Petőfi Sándorutcában működik —, hanem Kovács Dezső és Vojnics József üzeme, míg a helyiség Spitzer Izidor dr. — az elhunyt Coburg herceg háziorvosának — tulajdona, aki a Coburg-palotában levő lakosztályának egy részét adta bérbe Kovácsnak. A klub megalakult, természetesen él is exkluzív keretek között, ahol csak a házigazda meghívott vendégei jelenhetnek meg. Különben itt is ugyanazok a szokások voltak divatban, mint a többi rulettklubban; itt sem hiányzott a jelszóval történő nagyfontosságú igazoltatás és a kapuban posztoló dobermankutya, amely még misztikusabbá, fantasztikusabbá tudja tenni a laikus előtt az ilyen klub belső életét, az igazoltatás ellen és kijelentették, hogy ők csupán exkluzív keretek között folytatták a játékot, amely semmi körülmények között sem tartozik a rendőrség hatáskörébe. Ezért ab ovo fellebbezést jelentettek be a játéktárgyak elkobzása ellen. A nagy felháborodás ellenére a társaság tagjai, úgy látszik, felkészültek a razziára. Tudniok kellett ugyanis arról, hogy a konkurens rulettklub nem nézi tétlenül az aradiutcai játékkaszinó rohamos fejlődését és gondoskodik arról, hogy a rendőrség tudomást szerezzen az «egészségtelen konkurenciáról». Névtelen levelek, sürgönyök érkeztek az aradi utcai klub vezetőségéhez, amelyek némi humorral, már napokkal előbb jelezték a rendőrség várható beavatkozását: — Szerezzenek karbólszappant és mossák vele tisztára a rulettgépet, nehogy a detektívek piszkosan találják !— írta az egyik figyelmeztető levél. Majd hasonló szellemben s hasonló eszprivel írolt levelek érkeztek ezt követően is az aradi utcai rulettklubba, amelyek már az „tüzönviz* bekövetkeztét hirdet-* ték. Ez azután a razzia képében be is követ-s kezett. Leleplezik az aradi-utcai rulettklubot Mindezek azonban lényegtelen teátrális külsőségek, a fontos az, ami a játékasztalon történik. Az aradi-utcai helyiségben e hét elejéig zavartalanul ment is a játék, mikor váratlanul hirdetés jelent meg az újságokban, hogy jó fizetéssel zsetonosokat és krupiékét keresnek. Erre az állástalan zsetonosok és krupiék valósággal megrohanták az araik utcai Coburg-palotát, úgyhogy a rendőrség is tudomást szerzett a nagy elánnal induló vállalkozásról. Ennek tulajdonítható azután a tegnapelőtti razzia is. A frakk detektivfőfelügyelő vezetése alatt működő detektivcsoport szokás szerint itt is lefoglalta a rulettgépet, zsetonokat, zöldasztalokat és egyéb rekvizitumokat, majd leigazoltatták a társaságot. A játékosok, nagyrészt előkelő társadalmi állású egyének, nagykereskedők, szokás szerint élénken méltatlankodtak Éjszakai kártyajáték a Magyar Társaskör jelzésével a Hegedűs Sándor utcai Vay-palotában A Coburg-palotában székelő rulettklub leleplezése közelről sem jelenti azonban a főváros éjszakai életének megtisztítását. A soksok apró és ellenőrizhetetlen obskúrus játékbarlang mellett elismert, alapszabályokkal működő egyesületekben folyik a játék, így többi között mint közismert játékkaszinó szerepel már esztendők óta a Hegedűs Sándorutcai Vay-palota, ahol először a Turul MOTE, majd a Török-Magyar Kaszinó cégére alatt folyt a játék. Különböző eljárások után új gazda költözött a Vap-palotába, amely Magyar Társaskör címen régi s már jóváhagyott alapszabállyal kezdte meg működését. A régi patinás név végeredményben ismét kártyajátékot jelzett. Innen indult ki avontatási osztálon, a slepperek, játékos-felhajtók megszervezett brigádja, amely ez elnevezéssel és kiépített szervezetével reformot jelentett a kártyajáték történetében. Maga a társaskör vezetősége minden valószínűség szerint az alapszabályokhoz híven igyekezett kellő keretek között vezetni a kaszinót,, de úgy látszik a rendes napidíjjal fizetett slepperek, avontatási osztály) csatárai oly kitűnő eredménnyel végezték feladatukat, hogy — talán a társaskör igazgatóságának intenciói ellenére — rendszeres kártyajáték folyt és folyik ma is a Hegedűs Sándor utcai Vay-p®órában. Itt azonban a záróra után megszűnik a játék. De a nyomorgó, lerongyolt, éhező Budapest, úgy látszik, tovább is játszani akar. Nem elég az esti tíz órától hajnali kettőig, háromig dühöngő bakk és chemin, a megtébolyodott játékostömeg, az éhes bankár- és krupiéhad új terrénumot, új - lehetőségeket keres. így született meg Budapesten, a világvárosok között mindenesetre legelöl a huszonnégyórás kártyajáték. Huszonnégy órás kártyaüzem az Artisták Egyesületében Budapesten ma egy-két kisebb klub mellett a Magyarországi Artisták Egyesületének Andrássy-úti helyiségében, éjjel-nappal, megszakítás nélkül dolgozik a „koporsó“ és a ,,gereblye“. Éjjeli és nappali turnusokban vándorolnak ide hetek óta a játékosok s a rendes napi munkaidő, vagy a délelőtti napsütés sem tudja megbénítani egy pillanatra az ördög bibliájának szédült forgását. A Magyarországi Artisták Egyesülete három évvel ezelőtt avatta fel Andrássy-úti helyiségét. A kártyajátéktól távolálló és közismert vezetőség két bérlőnek adta ki a helyiséget. A két bérlőnek sikerült is rövid idő alatt élénk társadalmi életet és még élénkebb és rendszeres játkot teremteni az artisták klubjában. Eleinte csak éjszaka volt üzemben a zöld asztal, később azonban a Józsefvárosi Kisiparosok Körének kiváló krupiéi és zsetonosai egy merész és forradalmi újítással meghonosították a huszonnégyórás játékot. Azóta itt az artisták jónevű klubjában adnak találkozót Budapest éjszakai életének, legismertebb alakjai, deitt, a zöld asztal mellett gyűlnek össze délelőttönként a munkaidő rövid megszakításával azok a tisztes kereskedők, hivatalnokok, ügyvédek és orvosok is, akikről egyébként senki sem sejti, hogy a nap bizonyos szakát — valamilyen „hivatalos" ürüggyel — a kártyaklub idegeket őrző, energiát emésztő forgatagában töltik. Az éjszakai nagy játék után reggel kilenc óra tájban kicsiny, garasos, úgynevezett polgárijáték kezdődik az Andrássy-úti helyiség zöld asztala körül. Ügyvédek és kereskedők jelennek meg aktatáskával és mint akik fontos hivatali teendőjüket végzik, órával kezükben ülnek le a számozott helyre, hogy egy-két órai strlék után megkopasztva vagy pilanatnyilag „zsúfolva“ folytassák rendes, napi teendőjüket. C fál-í.... nál csak Jillakints Ditrichstein -1.: 116-54 J. 116-55 Akik éjjel-nappal a kártyaklubokban élnek De akad e kétéltű különös ember-körben bőven azokból az éjszakai fáradt, borostásarcú, talajt vesztett exisztenciákból is, akiknek létalapjuk lett a kártya, otthonuk a játékkaszinó és országútjuk a zöld asztal. Kókadt, sárga- arcú, tépelt idegű emberek élnek itt, akik minden nappalukat és minden éjszakájukat a kártyaklubban töltik és valósággal berendezkedtek arra, hogy itt pergessék le megkeseredett és megromlott napjaikat. Emberek élnek itt, akik napokon, heteken át csak a kaszinók foteljeiben alszanak, akik a klub toalettjében mosdanak és akik a kártyán szerzett verítékes garasaikból táplálkoznak — ha aznap véletlenül nyertek is ... Korrajzot, történelmet kellene írni a magyar élet e szörnyen elsötétedett napjairól, amelyet csak Stendhal, vagy Balzac tudna mérhetetlen mélységével, analízisével és erejével megörökíteni. Korrajzot arról, hogy mikor a gazdasági válság áldozatai tömegével indulnak önként a halálba, mikor kereskedők egy óra záróra-meghosszabbítás kérdésén viaskodnak egymással szemben, akkor az emberek százai a kártyaasztal körül élik le életüket, a pinkába hordják a maguk, vagy gyermekeik szájától elvont morzsát, s huszonnégy, órás üzemmel, egy diabolikus erőtől hajtva kattog és zakatol a szenvedély és éhség iszoínyatos motorja a pesti kártyaklubok rejtelmes, emberi gyengeségen, nyomorúságon és emberi fájdalmon épült sötét váraiban. Gál Imre. GYŐR és vidékének legelterjedtebb sajtóorgánuma a GYŐRILLOYD közgazdasági és társadalmi közlöny, mely a Hirdetők igényeit a legeredményesebb módon elégíti ki!