Esti Kurir, 1927. január (5. évfolyam, 3-24. szám)
1927-01-05 / 3. szám
1.......... - - / m -%\ LLŐFIZETÉSI DU: EGY HÓRA 2.40 P, NEGYEDÉVRE 7.20 P, FÉLÉVRE 14.40 P, EGYES SZÁM ÁRA: MINDENNAP 10 FILLÉR. JUGOSZLÁVIÁBAN 200 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V., VADÁSZ UTCAI TELEFON: L. 996-19, T. 122-82, 122-83, 122-84, 26-10 KIADÓHIVATAL: V., VILMOS CSÁSZÁR ÚT 34 TEL. T. 54- OS ÉS 122-88. HIRDETÉSI OSZT. TEL. T. 26-10 BUDAPEST, 1927 SZERDA JANUÁR 5 SZ AM A BÉKA ESETE A PÉKÁVAL Most beszéljen az ellenzék! Meri-e most megismételni azt az unos-untig hánytorgatott vádját, hogy a kormány elhanyagolja, sőt tönkreteszi a magángazdaságokat? Hónapokon, éveken keresztül hallottuk, olvastuk ezt a vádat, amely bizonyítékul a csődök, kényszer - egyességek, üzembeszüntetések és öngyilkosságok óriási tömegére hivatkozott. Most azonban megérkezett a fényes, a csattanó, a minden vádaskodást egyszers mindenkorra elnémító cáfolat, a Béka esete a Pékával. Minden Demosthenesnél szebben beszél a tett és íme, a kormány tettel, cselekedettel, országra hangzóval, világot bámulatba ejtővel bizonyítja be, hogy van olyan magángazdasági vállalat, amelynek megmentéséért semmiféle áldozattól nem riad vissza. Amelynek támogatására olvasatlanul készen állanak a Pénzintézeti Központ milliárdjai és ha azok nem elegendők, külön kirendelt pénzügyminiszteri tisztviselők gondoskodnak újabb, friss milliárdok folyósításáról. Mi kell ennél több? Mein Liebchen, was villst du noch melír? A nagyvonalúságot, a kicsinyes skrupulusoktól való mentességet ennél az eljárásnál elragadni nem lehet. A kormányt éppenséggel nem feszélyezte az a tudat, hogy azok a milliárdok, amelyeket nemes áldozatkészséggel juttatott a Béka üzemének fentartására, tulajdonképpen közpénz természetűek. Mert a fődolog: a magángazdaságokon való segítés. A kormány, amint azt sokféle változatban olvastuk, ezt vallja programjául, ezt tűzte ki egyik legfőbb céljául. Csak a programjához volt hű tehát akkor, amikor még a program kihirdetése előtt megmentett az adófizetők pénzén a bukástól egy magángazdasági üzemet és amikor most is, a program kihirdetése után, legkiválóbb tisztviselőit küldi a még mindig bukófélben levő vállalat segítségére. Hogy ez a csodálatos, rendkívüli mentési buzgalom véletlenül egy olyan vállalatnál nyilvánult meg, amely céljául tűzte ki a kormány politikájának a sajtó útján való támogatását, az semmiképpen sem szolgálhat holmi gyanúsítgatások vagy rosszhiszemű vádaskodások alapjául. Valahol csak el kellett kezdeni a magángazdaságok talpraállítását és hogy a kormány ebbeli programjának megvalósítását éppen a Rábánál kezdte el, annak alighanem az az oka, hogy a segítségre a Béka volt legjobban rászorulva. De hát ki tehet arról, hogy a magyar újságolvasó közönség nem képes arra az eszmei magaslatra fölemelkedni, amelyen a kormány politikája mozog és ennélfogva azokat a lapokat, amelyek a kormány politikáját dicsérik és támogatják, nem igen olvassa? Távol legyen tőlünk tehát az, hogy a kormánynak ezt a nagyszerű, nagylelkű gesztusát bármiféle célzatosság gyanújával illessük. Eszünk ágába sem jut, hogy ebben a gesztusban holmi kedvezést vagy kivételezést lássunk. Azt látjuk benne, amit látnunk kell: a kormány megkezdte a magángazdaságok talpraállítására irányuló akcióját. És meg vagyunk győződve arról, hogy ha megkezdte, hát folytatni is fogja. Nagy örömmel és lelkesedéssel hozzuk hát a jó hírt a magyar közönség tudomására. Lelkendezve tudatjuk vele, hogy keserves küzdelmei és szenvedései véget értek. Nincs semmi okunk arra a feltevésre, hogy a kormány és financiális közege, a Béká, megtagadják más, nehézségekkel küzdő gazdasági vállalattól azt, amit a Békának olyan grandiózus nagylelkűséggel megadtak. A kormány nem ismer személykülönbséget, előtte minden állampolgár egyenlő és minden gazdasági vállalat egyaránt fontos. Amely gazdasági vállalat tehát ebben az országban még most is, a szanálás után is, nehézségekkel küzd és az összeomlás veszedelmét el akarja kerülni, csak forduljon teljes bizalommal a Pénzintézeti Központhoz. Mert ime, most kitűnt, hogy az ott felhalmozott állami pénzek arra valók, hogy bajbajutott magánvállalatok életét meghosszabbítsa és azokat a bukástól megmente«.. De kitűnt az is, hogy a bukósérban lévő agávállalatok szanálására hivatott szerv, a Péké, rengeteg pénz felett rendelkezik. Hiszen ez az intézet van hivatva arra, hogy az ország összes pénzintézetei fölött az ellenőrzést gyakorolja abban az irányban, hogy üzleteikben kellő óvatossággal járnak-e el? Így hát joggal feltehető, hogy a Péka maga az üzleti óvatosság mintaképe. Ha tehát ez a hivatalból legóvatosabb intézet egyetlenegy magánvállalat szanálására hét egész milliárdot szánhatott, fel kell tennünk, hogy olyan rezervákkal rendelkezik, amelyek mellett ez a hét milliárd meg se kottyan. Nem hiába mondogatta hát Bethlen István gróf miniszterelnök a választások előtt, hogy fordulat előtt állunk! íme, a nagy és örvendetes fordulat bekövetkezett a gazdasági téren. Vége a hitelválságnak, a fizetési gondoknak, a csődöknek, a kényszeregyességeknek, az öngyilkosságoknak. A Péká ad pénzt mindenkinek annyi, amennyi kell. Nem baj, ha nincs is meg a teljes fedezet, hiszen a Békánál sem volt meg. Még az sem baj, ha a Péká kölcsöne dacára sem sikerül a vállalat szanálása, mert akkor meg külön miniszteriális tisztviselők jönnek ki a vállalatot tovább szanálni és a további forgótőkérőlgondoskodni. Sőt a kormány* gondoskodását még az sem kerüli ki, hogy ezeknek a kiküldött tisztviselőknek a honoráriuma ne essék nagyon terhére a szanált vállalatoknak. Ezen úgy segít, hogy* beszünteti a vállalat nyugdíjasainak a nyugdíjait. Mit ahogyan a Rákosi Jenőét beszüntette. DAGAD A B. H. KÉNYSZERFELSZÁMOLÁSÁNAK BOTRÁNYA Honnan kapta a Budapesti Hírlap azt az újabb négy és félmilliárdot, amelyet a Pesti Hazatul! utalt ki Jakabfy Károly miniszteri osztálytanácsos *£■‘1/217/t&m A pénzügyminiszter szerepe a B. H. kényszerfelszámolása és szanálása körül Jelentkeznek a többi Hitelezők Újabb tervek és Wenckheim László gróf az előtérben • Nyilatkozatok az állam tizenkétmilliárdos tékozlásáról Nagy szenzációt keltett az Esti Kurír tegnapi riportja, amelyben a Budapesti Hírlap kényszerfelszámolásának kulisszatitkairól lebbentette fel a fátyolt. Közel huszonnégy óra telt el anélkül, hogy illetékes helyről valamilyen válasz vagy cáfolat érkezett volna. Az Esti Kurír igen súlyos tényekről számolt be tegnapi tudósításában és ezért érdeklődéssel vártuk, hogy illetékes oldalról mit felelnek. Ezelőre azonban nincsen válasz, egyelőre hallgatnak a B. H. szenzációjáról. Csupán a fajvédelem vérszegény reggeli lapja siet túlbuzgalmában védelmébe venni azokat az urakat, akiket mi meg sem támadtunk. Az említett orgánum Jakabffy Károly miniszteri osztálytanácsos védelmében fáradozik és azt mondja, hogy a pénzügyminisztérium delegáltja csupán mint magánember fáradozik a B. H. szanálásán, hivatalos óráin kívül és teljesen privát után, így ír a túlbuzgó fajvédőlap, amit azonban igen könnyű megcáfolni. Jakabffy miniszteri osztálytanácsos nem privát óráiban végzi a B. N. szanálásának nehéz munkáját és nem mint privát ember. 1. Jakabffy miniszteri osztálytanácsos minden munkaidejét a B. H.-nál tölti, délelőtt 9— 12 és délután 3—6 óra között ott van, tehát nem csupán privát óráiban. 2. Jakabffy miniszteri osztálytanácsos 25 millió korona honoráriumot vesz fel a B. H. pénztárától. 3. Ha mint privát ember működik Jakabffy tanácsos úr, hogyan töltheti egész délelőttjét és délutánját a B. H.-nál, amikor a pénzügyminisztériumban is vannak hivatalos órák. 4. Ha Jakabffy osztálytanácsos mint privát ember volna a B. H.-nál, mit keres ott ugyanakkor Grocsák Károly pénzügyminiszteri segédhivatali igazgató? 5. Grocsák igazgató úr is ,mint privát ember van talán jelen a B. N.-nál? És mint privát ember kapja a havi 15 millió korona fizetést? Ezzel kapcsolatban egy igen érdekes momentumra kell rámutatnunk. Mint ismeretes, állami tisztviselő magánvállalatnál csak arminiszterek hozzájárulásával vállalhat a munkát, a tisztsége és a pozíciója fejében kapott tannemeket, illetményeket, fizetségeket köteles az állampénztárba, befizetni. A miniszter azután jogosult :: Led,: de’.t " szeget,’ vagy amink egy részét az illetőnek kiutalni. Bátorkodunk ezek után megkérdezni, hogy Jakabffy osztálytanácsos és Grócsák segédhivatali aligazgató befizették-e a B. H.nál fölvett pénzeket? Ezt azért tartjuk fontosnak, mert egyelőre erőtlenül, de mégis megkísérelték, hogy a két úr szerepét privát jellegűnek állítsák be. Az Esti Kurír tegnapi tudósításában megállapította, hogy a Pénzintézeti Központ több, mint hét milliárdot folyósított a Budapesti Hírlap részvénytársaságnak. Azt is megállapította, hogy mióta Jakabffy miniszteri osztálytanácsos ült be a Budapesti Hírlaphoz, a vállalat az ő utalványozása alapján 4,3 milliárdot vett fel a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál. Ha Jakabffy osztálytanácsos mint privát ember, privát szorgalomból működik a vállalatnál, honnan kapta a 4,5 milliárdot. Talán a Tisza-bizottságtól, amelynek megbízásából ült be a Budapesti Hírlaphoz a fajvédő újság szerint? Igenis, most már szükségesnek tartjuk annak tisztázását, hogy a 4,5 milliárd hogyan került a Pesti Hazaihoz, ki diszponált arról, hogy a Pesti Hazai 4,5 milliárdot adjon a Budapesti Hírlap rt.-nak. Az bizonyos, hogy a Pesti Hazai olyan önfeláldozó nem volt, hogy sajátjából adott volna 4,5 milliárdot a Budapesti Hírlapnak. Tehát igenis, itt a pénzügyminisztérium diszpozíciójára történt a fizetés és ezek szerint helytálló az, hogy a kormány eddig közel 12 millliárdot áldozott a Budapesti Hírlapra. Újabb értesüléseink szerint most folynak a tanácskozások arról, hogy a B. H. dolgait miként rendezzék és a kényszer felszámolás után a vállalatot milyen alapra fektessék. Felmerült az a terv is, hogy a B. H. nyomdáját az államnyomda vegye át, de egyelőre ebben a kérdésben nem történt döntés. Egy másik terv is felmerült. Eszerint a Tisza-bizottság kiszorulna a Budapesti Hírlapból és helyét Wenekhelly László gróf foglalná el egyedül, aki nagyobb érdekeltséget vállalna és jelentékenyebb áldozatokat is hozna. A Budapesti Hírlap hitelezői most a Pénzintézeti Központnál érdeklődnek követelésük sorsára nézve. Érdeklődéssel várják az Augsburgi képviselőjének jelentkezését. A Budapesti Hírlap egyik nagyobbhitelezője az Augsburgin kívül, Rákosi Lajos is, Rákosi Jenő fia, aki tekintélyes részvénykisebbség fölött rendelkezik és külön kölcsönöket is folyósított cseh koronákban a B. H.nak. Jelentkezett a Sas és Bauer cég, amely szintén többszáz millió koronát követel a B. H.-nak szállított papírért. Ezenkívül még számos kisebb hitelező is van, akik szintén százmilliókra menő összegeket követelnek. Az Esti Kurír már tegnap rámutatott arra, hogy a Pénzintézeti Központ hétmilliárdos érdekeltsége teljesen érthetetlen, mert hiszen a törvény értelmében a I. K. magánvállalatoknak nem adhat hitelt, mert alapszabályai értelmében csak pénzintézetek váltóit számítolhatja le és pénzintézetek hiteleit folyósíthatja, a Budapesti Hírlap pedig nem pénzintézet, tehát ezeknek a hiteleknek folyósítása szabálytalan volt. Tekintettel arra, hogy más ipari vállalatoknál is jelentékeny, összegeket veszített a Pénzintézeti Központ, felmerül a kérdés, továbbra is folytathatja-e a P. K. ezt az üzletvitelt? Rassay Károly már a múlt nemzetgyűlésben követelte, hogy a P. K. számoljon el azokról a hitelösszegekről, amelyeket illetéktelenül folyósított felsőbb utasításra. Az ellenzék ezekkel az eseményekkel kapcsolatban az országgyűlésen követelni fogja a P. K. állami ellenőrzés alá való helyezését. 1 Rákosi Jenő perli a Budapesti Hírlapot 4./. Esti Kurír munkatársa* ma délelőtt felkereste Rákosi Jenőt, a Budapesti Hírlap volt főszerkesztőjét, akinek húszmillió koronás havijárandóságét, mint tegnap megírtuk. .*.Snen megszünteltek a szanálok. Rákosi Jenő érdekVádr.s.tttkroe. hu moníre: • -* — A.: ügy részMiről már csak azért sem kívánok nyilatkozni, mert érdekelt fél vagyok.^ Azok az államifunkcionáriusok, akiknek irányítása alá a Budapesti Hírlapvállalat került, úgy látják, hogy miután a vállalat kényszer-