Esti Kurir, 1927. január (5. évfolyam, 3-24. szám)

1927-01-05 / 3. szám

4. olda Pesthy igazságügyminiszter lemond, utóda Tibor volt házelnök lesz .....................................................„ Az alsóház elnökévé Almásy Lászlót választják, a kor­mánypárt ügyvezető elnökjelöltje Rubínek István Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap este Pesthy Pál igazságügyminiszter, Mayer János földmivelésügyi miniszter és Schandl Károly társaságában vadászatra utazott Mező­hegyesre, ahonnan szerdán este tér vissza Bu­dapestre. Az Esti Kurír munkatársának feltét­lenül megbízható helyről kapott információi szerint Pesthy igazságügyminiszter a m­ező­­hegyesi vadászaton közli Bethlen minis­­zerelnöks­el, hogy néhány napon belül beadja lemondását és a jövőben csak mint egyszerű képviselő fog résztvenni a politikai életben. Az Esti Kurír munkatársa Pesthy igazságügynan­nisz­­ter lemondásáról feltétlenül beavatott helyről értesült, ahol mint befejezett dolgot tárgyal­ták azt is, hogy kis igazságügymini­sztri székben Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlé­s volt elnöke lesz Pesthy Pál utóda. Pesthy különben az eddigi tervek szerint ja­nuár 10-ike körül mond le az igazságügymi­­niszterségről és még a képviselőhöz össze­illése előtt Zsitvay Tibor igazságügyminiszteri kinevezése meg is történik. Amennyiben meg­történne, hogy Zsitvay nem vállalná el az igazságügyi tárcát, ez esetben Váry Albert koronaügyérhelyettes lenne Pesthy Pál utóda. Mivel Zsitvay igazságügyminiszter lesz, ter­­mész­etesen nem választható a képviselőház elnökévé. Az eddigi tervek szerint Almásy László lesz a Bár új elnöke, akit viszont a kormánypárt ügyvezető­ elnöki pozíciójában Rubinek István váltana fel. A kormánypárt alelnökei Platthy György és Hajós Kálmán lesznek. Tizedszer vették ma őrizetbe a gyászfátyolos özv­­ér. uzso­nyi Kálmánnét, aki adományok gyűj­tésével szélhámoskodott Az élet csapásai alatt megtört, valaha jobb napokat látott úriasszony, — néhai dr. Uzso­nyi Kálmán főszolgabíró özvegye —­ került tegnap este a rendőrségre. Uzsonyiné, akinek férje Szabolcs megyében volt főszolgabíró, mi­után őrt •egysorba került, feljött a főváros?)... albérleti­ szobába költözött és jelentkezett, a különféle nőegyleteknél, ahol a mindig gyász­­ruhában járó, jómódom, idős úriasszony csak azt kérte, hogy szerezzenek állást neki. A női jótékonyegyesületeknél kapott is munkát a fős , Agarét­ó özvegye, de ebből a keresetből nem tudta magát eltartani. Egyszer csak az történt, hogy özvegy Isz Bonyinét egyik fezuílásadónője feljelentette a rendőrségen, mert az albérleti szoba egyes bútordarabjait, kisebb tárgyait, sőt a febérlő kabátját ellopta és ezért kérte szigorú megbüntetését. A főkapitányságon, amidőn dr. Uzsonyiné kiteregette okmányait, abban a hiszemben kezdtek a nyomozáshoz, hogy az úsasszony bosszú áldozata. A szakszerű nyomozás meg­indítása előtt azonban özvegy dr. Uzsonyiné felállt a rendőrtisztviselő asztala mellett lévő székből és a következő meglepő dolgokat je­lentette ki: ■— Fogalmazó úr, én nem tudok tagadni, a télikabátot és a kisebb dolgokat én vittem el szállásadónőm­ lakására­,’ el­adtam azokat, mert éheztem, nem volt semmim, nem volt, ahonnan támo­gatásit tudtam volna szerezni. A rendőrség megállapította, hogy dr. Uzso­nyiné igazat mondott, meg is találták az első­ pót holmikat és ezért Uzsonyin­ét letartóztatták. De rövid idő múlva kiszabadult. Újra felöltötte fekete selyemruháját, fekete gyászfátyolos kalapját és új életet kezdett a fogház tisztító hatása alatt. Mindezt már má­sodszor mondotta el özvegy Uzsonyiné a fő­­kapitányságon, mert ismét feljelentették. Má­sodszor egy textilkereskedő jelentette fel, aki harisnyák árusításával bízta meg, de eladta a mintadarabokat is és nem számolt el. Egy­­ideig ezért is letartóztatásban volt. De csak­hamar bekerült a tehneházba, mert nem volt lakása. Megint kiszabadult és ekkor ado­mánygyűjtésekkel kezdett foglalkozni. Felhasználta a gyűjtött összegeket, amire újból feljelentettél­ a rendőrségen. Most azon­ban már nem kezelték olyan tapintatosan és olyan szánalommal, mint az első alkalommal, mert­­ már le volt fényképezve, ujjlenyomata volt, visszaeső bűnös volt, így beismerő vallomása után nyomban letar­tóztatták, ami legalább nyolcszor ismétlődött meg vele. Ilyen előzmények után tegnap este a kisegítő kápolnaegyesület tett feljelentést Uzsonyiné ellen. A feljelentés szerint igyekezett rábírni a ve­zetőket arra, hogy mint jó társaságokban megforduló, előkelő származású hölgyet, bíz­zák meg a kisegítő kápolnaegyesület javára való gyűjtéssel. Az egyesület gyűjtőivel adott a volt szolgabíró özvegyének, a gyűjtőívekkel azonban nem jelentkezett, az adományokat a maga céljaira költötte el. Ma délelőtt kihallgat­ták a­ főkapitányságon és átkísérték a­z ügyész­ségre. Amikor az ajtónálló nem várja meg a miniszter érkezését... Váratlan dolog történt ma a kereskedelem­ügyi minisztériumban, a kereskedelemügyi miniszter előszobájában. Kondor Mihály műszaki altiszt, a minisz­ter személyes ajtónálló­ja ma reggel féltiz­­órakor, pár perccel Hermann Miksa mi­niszter érkezése előtt, szívszélhűdésben meghalt. Kondér Mihály 67 éves régi szolga volt a ke­reskedelemügyi minisztériumban, végigszol­­gálta 45 esztendőn keresztül az összes minisz­tereket. A haláleset egyébként úgy történt, hogy Kondér Mihály ma reggel is, mint rende­sen már nyolc órakor bent volt a miniszteri előszobában, hogy személyesen szolgálja mi­niszterét. Leült asztalához és pénzt számlált. Egy­szerre hirtelenül észreveszi Hárs Péter, a másik ajtónálló, hogy az öreg Kondor Mihály szó nélkül lefordul a székről. Pallag Sándor dr. orvos megállapította, hogy az öreg szolgát, aki az egész épületben nagy tiszteletben állott, őszig Szélbüdös ölte meg. Kondor Mihálynak három fia van, kettő közü­lök jó állásban, szép pozícióban: egyik hajós­kapitány egy hajósvállalatnál, a másik Ganz­­gyári főmérnök, a harmadik még csak egye­temi hallgató. Az egész kereskedelemügyi mi­nisztérium mély megilletődéssel fogadta Kon­dié Mihály halálának hírét, aki legjobb, leg­becsületesebb szolgája volt 45 esztendeig az államnak. — Eltűntek. Gáspár A­mi a 18 éves cselédleány Nép­szinti az­­ utca 17. számú házban lévő szolgálati helyéről, — Ku­op Teréz 23 éves cselédleány Ügy­­nök-utca 22. számú házban lévő szolgálati helyé­ről, —• Popovics Anna 54 éves m­unkásnő gróf Hatler-K­tea 52. számon házban lévő lakásáról, — Kovács Margit 28 éves cselédleány Ó-utca 38. számú házban lévő szolgálati helyéről, — Lipcsey Ernő 19 éves budapesti lakos, Klotild-utca 4. szám alatti lakásáról, — Kiss Anna 22 éves cse- Jrdieány Vörösmarthy-utca 25. számú házban lévő szolgálati helyéről, —­ Zsuzsek József 11 éves ta­miló szüleinek Zápolya-utca 29. számú házban­ lévő lakás­áról eltűnt. Szerda, 1927 janul 5 Annyit dolgoztam egész életemben, hogy elfelejtettem élni, mondja a jubiláns Gál Gyula Egy nagy magyar színész huszonötéves pályája .• Az életem, kezdve a szülői háztól való megszökéstől, egy nagy roham volt... elmond­hatom, hogy az első pillanattól kezdve a negy­ven esztendőn át nem volt pihenő napom... Tatán csak nyáron, a vakációnk. Abban a hit­ben vagyok, hogy a magyar közönség nem veszi tőlem rossznéven, hogyha most negyven esztendő után egy kis stációt tartok. Egy kicsit lélegzetet veszek, mert bizony elfulladtam a nagy rohanás­ban ... Gere Gyula mondja ezeket a szaggatott monda­tokat. Gát Gyula, aki most üli Nemzeti Színházi tagságának huszonöt éves és színészi pályájának negy­venéves jubileumát. A Nemzeti Színház január 29-én díszelőadást rendez nagy művésze tiszteletére. Ez a jubileum ünnepe lesz a magyar intelligenciának, öltözőjének tükre előtt ül Gál Gyula és masz­kot csinál. Az ügyelő már másodikat csengetett. Gál Gyula éles, tipikus iszcéjét visszaveri az öltö­zői tükör. A feje valódi színészfej, már Peryklész is ilyen fejeket vésett ki márványból, amelyek régi görög színészeket ábrázoltak. Gát Gyula nem is lehetett volna az életben más, mint színész. És amint nagyon gyorsan, lázas sietséggel keni magára a festéket és a különböző színfoltok nyomán más emberré alakul, szinte máodpercek alatt változik át és belebújik nemcsak ruhájába, de a lelkébe is annak a kedves komikus apá­nak, akit a Szépasszony feleség című francia víg­játékban játszik ma este. — Negyven év... Ahogy visszanézek, most megelevenednek előttémi életem, futásom, küszkö­­désem és sikereim: a színész élete. És az ember élete. El lehet-e ezt egymástól választani?. Most, így a nagy messzeségben, élesen kikristályosodva látom életemnek felejthetetlen etapjait Aradon történt meg, H éves voltam és többek között sohasem felejtem­ el azt a pofont, amit édes­apámtól kaptam, amikor előlépve, kijelentet­tem, hogy színész akarok lenni-A kijózanító apai intés után már csak titokban élt beírnom.A vágy. De élt, lángolt, még száz po­fonnal sem tehetett voln eloltani. Uzsonnapén­­zeimből összespórod­tam 4 forint 80 krajcárt, az­után elhatároztam, hogy­­ megszököm. Mikor a vasúti pénztáros megkérdezte, hova akarok menni, szinte remegve, szívdobogva mondottam: Szegedre... Szeged volt nekem a világ vége, az elérhetetlenség. A vasúti jegy négy forint hatvan krajcár volt. Maradt husi krajcárom. De minek is v annak pénz,­­aki színész akar tenni? Amint ülök a Vasúti kocsiban, belép egy elegáns, angol útiruhás, borotváltképű úriember, bal karján szí­nes pléd, a jobbkík­ján egy bájos hölgy A hölgy hamarosan leszállt Békéscsabán és én barátságot igyekeztem kötni az úrral, akiről valahogyan megéreztem, hogy színész. Am­ikor bizonyosodott be igazán, mikor zsebeiből elővette a Színészeti Közlöny című lapot, flaskay bácsi régi színházi újságját Mikor elolvasta, megszólaltam: — Szabad a lapot!’ — Mély, öblös hangon mondottam ezt, a leg­mélyebb hangomon, mert akkoriban abban lát­tam a legnagyobb művészetet, ha valaki szép mélyen, öblösen beszél, így hallottam ezt az aradi színészeknél is, akik szintén igen mélyen beszéltek. Azután bemutatkoztam és ő is: Zilahy Gyula vagyok, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja, — mondta.­­— Elmondottam, hogy színész sze­retnék lenni. Azt kérdezte, hogy nem vagyok-e annak a Gál nevű súgónak a fia. Életemben elő­ször hazudtam a pályám és karrierem érdeké­ben, mikor azt mondtam, hogy: igen. Azt hittem, ha színházi ember az apám, könnyebben fog menni minden. Kértem, hogy protezsáljon, segít­sen az első lépésekben. Tőle tudtam meg, hogy Arady Gerő társulata, amelyhez Szegedre igye­keztem, áttette nyári állomását Pancsovára. El­sápadtam. Most itt álltam, zsebemben húsz krajcárral. Húsz krajcárral, színészi karrierem kezdetén. Zilahy azt kérdezte, hogy hol van most az apám. Zavarba jöttem. — Igazán nem tudom, — mondtam. — Nem is csodálom, szegény fiam, mondta Zilahy, hogy nem tudja, hol az apja, az a vén korhely... Jöjjön csak velem, mondotta, Oros­házán kiszállunk Temesváry társulatánál. Én ott vendégszerepelek, majd meglátjuk, mi lesz magá­val. Zilahy bemutatott Bokody Antalnak, a társulat művészeti vezetőjének, aki félrehúzta a száját, mikor megtudta, hogy Gálnak, a korhely súgó­nak vagyok egyenes leszármazottja. Végül meg­állapodtak abban, tekintve, hogy színházi ember vagyok, segí­tek majd az ácsoknak kulisszát építeni. Én fogom megmagyarázni a falusi ácsoknak, ho­gyan kell felépíteni a színpadot. Elképedtem. N­e­­kem fogalmam sem volt erről. Míg ők a korcso­mába mentek, én ott maradtam az ácsokkal és láttam, hogy egy öreg ácsmester már állítja is össze a színpadok Könyörögtem neki, tanítson meg, hogy kell színpadot csinálni, mert színészi karrierem függ ettől. Megnyugtatott, csak legyek­ a keze ügyénél és adjam oda a léceket. Majd ő mindent elintéz. Estére állt a színpad. A szuffitá­­kat már én magam szögeztem, éppen akkor, mi­kor a direktor megjött a borozásból. Bérezik Árpád Igmándi ki-pap című­ darabjában kaptam ott az első szerepet: tizennégy éves koromban egy 68 éves öreg plébánost játszottam. — Szüleim hamarosan megtudták, hol vagyok, visszavittek és beraktak az ötödik gimnáziumba. Háromszor kellett megszöknöm a szülői háztól: előbb Orosházára, azután Siklósra, s végül: Bécs­be szöktem, gondolván, innen már nem vihetnek haza. Bécsben elhatároztam, hogy német színes­ leszek. Azután megismerkedtem Dóczy Lajossal, aki ajánlósorokkal leexpediált Paulayhoz, a szí­nészeti tanodába, Budapestre. Száz forint stipendiumot kaptam egy évre és az Egyetértés című lap éjjeli korrektora lettem. Há­rom év alatt elvégeztem a színészeti tanodát, az­után Kassára, Kolozsvárra, majd Aradra kerül­­tem, szülővárosomba. Úgy éreztem, hogy betel­jesült az, amire vágytam. Fiatal színész voltam és az enyém volt az egész világ. 1896-ban kerültem a Vígszínházhoz... To­vábbi állomás 1991: a Nemzeti Színház. — A Vígszínházban a Becstelenek című komoly, tárgyú színműben léptem fel először. Ez művészi programváltozást jelentett a Vígszínháznál, ahol eddig ragaszkodva a színház nevéhez és tradí­cióihoz, először adtak a sok könnyed francia víg­játék után az én kedvemért komoly tárgyú szín­művet. Nagy siker volt, 1901-ben szeptember 21-én léptem fel először a Nemzeti Színházban, amely­nek régi gárdája akkoriban Szacsvay, Gyenes, Mihály­ffy, Gabányi és Lendvayné, Felekyné, Prielle Kornélia, Jászai­­ Mari és még sokan, a maiak közül voltak. Ibsen Tenger asszonya című darabjában ját­szottam Wrangelt. Zsúfolt ház volt, Márkus Erik­a volt a partne­rem. Jobb darabot nem választhattam volna. .41- koriban volt Magyarországon divat az ibsenizmus. Olyan járvány volt ez a világon, mint ma a paran­­dellizmus. Ivánffy Jenő, szegény és én nagy ré­szesei voltunk annak, hogy Magyarországon tért hódított Ibsen. Az első úttörők között voltunk, akik vidéken játszottuk, magyaráztuk, propagál­tuk Ibsent, aki akkor forradalmat jelentett. Csak még annyit az első fellépésemről, hogy Beöthy László volt az igazgatóm ... És mi volt ezután? Munka, rengeteg tanulás, rengeteg szerep, amelyek mind egész embert kö­veteltek. Swiytok, Lear király, Fahrtaff, Jago... Nagyon sok kötelességet mért rám az élet, úgy a művészettel szemben, amelyet imádok, mint a családommal szemben. Annyit dolgoztam egész életemben, hogy elfelejtettem élni. Annyi embert, annyi figurát játszottam, hogy néha úgy érzem, hogy elvesztettem önmagamat. Ez a színész sorsa. — Január 29-én lesz a Nemzeti Színházban a díszelőadás. A Magyar Nábob című darabban ját­szom Kárpáti Jánost. A legkisebb szerepeket is a legjobb magyar színészek fogják játszani. Sokan a növendékeim közül... (1. 1.) Mflyfesthal (­—) Scheiber Hugó Berlinben. A berlini Der Sturm Potsdamer Strassén lévő kiállítási helyi­ségében január 4-én nyílik meg Schreiber Hugó gyűjteményes kiállítása. A tehetséges magyar­­ festő legújabb berlini szereplésének ismerteté­sére a német sajtó­vélemények megjelenése után még visszatérünk. (—) A Magyar Művészet most megjelent ló-ik, ez évi utolsó füzete ismét érdekes és értékes ta­nulmányokat közöl. Első cikke Szépművészeti Múzeumunk legújabb szerzeményeit, ismerteti. Illusztrációi között —­ külön műmellékletül — Lorenzo Costa Szent családját pompásan sikerült színes reprodukcióban adja. Kisfaludi-Strobl Zsigmond szobrászunk gazdag művészi egyénisé­gét Sebestyén Károly színes írásban jellemzi- A pozsonyi városi m­úzeum újra való megnyitásá­ról dr. Vreyde Gizella érdekes sorokban számol be. A művészeti irodalom gazdag és tanulságos­­ rovatai zárják a tartalmas füzetet.

Next