Esti Kurir, 1927. február (5. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. FELESRE 14.40 P. EGYES SZÁMÁRA: mindennap to fillér. Jugoszláviában 20/a D.NÁR, AUSZTRIÁBAN 2500 OSZTRÁK KORONA FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V., VADÁSZ UTCA 11 TELEFON: L. 096-19, T 122-82, 122 83, 122-84, 26-10 KIADÓHIVATAL: V., VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 34 TEL. 7.54-05 ÉS 122-88. HIRDETÉSI OSZT. TEL. T.2610 V. ÉVFOLYAM capunsiDtnTraians wEmamgean . - tj v:.vvKVíiXTiö®2ö»<iV23Ja®iOT.so: BUDAPEST., 1927 KEDD FEBRUÁR 25. SZÁM SZEGÉNY KISPOLGÁR PANASZAI A véletlen úgy hozta magával, hogy meg kellett hallgatnunk a szegény kispolgár panaszait, aki azt keseregte el előttünk, hogy vele nem törődik senki, hogy az ő villany- kontóját nem akarják leszállítani, hogy ő még most is annyi forgalmiadó-pausálét fizet kétszázalékos alapon, mint amennyit fizetett háromszázalékos alapon, hogy az ő boltbérét most kénye-kedve szerint fogja felemelni a háziúr, mert a minisztertanács úgy döntött, hogy nem kegyelmez meg a kereskedőnek, hanem kiszolgáltatja kényre-kedvre a háztulajdonosnak. Szegény kiskereskedő, bizony nem állt módunkban megvigasztalni, mert az illetékes urak valóban fittyet hánytak minden jajveszékelésnek és nem hallották meg a szegény kispolgár panaszait. Marad minden a régiben, illetve nem marad úgy, hanem sokkal rosszabb lesz és hiába merülnek fel kedvező momentumok a gazdasági helyzet megítélése dolgában, a jövő kilátásai nem vigasztalják meg a most sínylődő és most is bajokkal küzködő kiskereskedőt, kisiparost, tisztviselőt, munkást, szóval mindazokat, akik már mindenüket feláldozták és annyiszor és oly nagy mértékben hoztak áldozatot a közért, a szanálásért, az álhimfinanciák egyensitháért, hogy már ez tovább igy nem mehet. Midóre’él zfe'fraz állapban » találunk vi-i gasztaló szavakat a szegér.-kisember panaszaira, ismét megjelenik egy zöld füzet, amely a magyar királyi pénzügyminiszter VI. jelentését tartalmazza. Ez a jelentés nem sír, nem rí, nem panaszkodik, ez a jelentés, ha nem is sokat beszél, de legalább dicsekszik. Dicsekvő és kiáltó számok tömkelege bontakozik ki a pénzügyminiszter jelentéséből, amely elsősorban azt állapítja meg, hogy a kincstár kiadásai januárra 63,8 millió pengővel, a bevételek 64 millió pengővel vannak előirányozva és hogy a bevételekben az előirányzat hatmilliópengő többletet mutat fel az előző évi januárral szemben. Azt is elárulja a pénzügyminiszter, hogy a költségvetési év első hét hónapjában sikerült a kincstárnak huszonegymillió pengővel többet költeni, mint az előző költségvetési év ugyanezen időszakában. A kiadások tételében az a huszonegymillió pengős költekezési többlet öt percent pluszt képvisel, amire azt mondhatják azok, akik könnyebb szívvel iletik meg a kormány pénzügyi gazdálkodását, hogy ez nem olyan borzasztó nagy tétel, amiért mindjárt megrovásban kell részesíteni a pénzügyek legfőbb vezetőjét. Csakhogy a huszonegymilliós költekezési többlet hét hónapról mutatkozik és ha így haladunk tovább, a költségvetési esztendő végére aránylagosan számítva negyvenmillió pengőre is felmehet ez a többlet és ez már nem megvetendő összeg, negyvenmillió pengőből már hatalmas beruházások, nagyszabású gazdasági alkotások telnének. A pénzügyminiszter természetesen nem mutatja ki ezt a költekezési többletet, egy szóval sem tesz róla említést, ellenben megállapítja, hogy az első két hónap előirányzata tíz millió pengő bevételi többletet mutat az előző évben erre az időre előirányzott 4,2 millió pengő kiadási többlettel szemben. Ezt természetesen úgy emeli ki, mint kiváló eredményt, amit el is kell ismerni és nem is lehet elvitatni. Valóban nagy eredmény, hogy a pénzügyminiszter úr tíz millió pengő bevételi többletet tud elérni, leromlott gazdasági viszonyaink között és szenzációs eredménynek mondható az, hogy ebben az időszakban sikerül a kiadásokat még nagyobb mértékben növelni. A pénzügyi gazdálkodás nagyszerű erejére mutat, hogy a pénzügyminiszter úr minden teherre elő tudja teremteni a fedezetet, hogy nemjön zavarba, hogy nem billenti fel az államháztartási egyensúlyt, ha tíz-húsz millió pengővel többet kell elkölteni. Mit szóljon azonban a pénzügyminiszter úr zsenialitásához és préstudományához a szegény kispolgár? Mert hiszen két év lesen, hogy a beve !tt":bHf-»--t «" szokA tai"V., .■ he ver, egy milió ernyő több kiadásra nála kereli a fedezetet, részben és elsősorban forgalmi adót, azután illetékek, fogyasztási adók, vámbevételek, hatalmas kincstári haszonrészesedések útján. Növekvő kiadások mellett nem lehet szó terhek könnyítéséről és ilyen pénzügyi gazdálkodás mellett bátran tételezhetjük fel és állíthatjuk, hogy a pénzügyminiszter új törvényjavaslata, amelyet kortesjavaslatnak neveztek el és amely az adók mérsékléséről szól, ugyancsak keveset fog mérsékelni. Ezt különben a javaslat ismertetésével kapcsolatban már nem egyszer megállapítottuk. A kisember nem számíthat ezután sem könyörületre, még ha a kortesjavaslatból törvény is lesz, mert az államháztartásban állandóan fokozódó kiadásokra rendezkedtek be és amint az első költségvetési két hónap mutatja, itt le kell mondani arról a reményről, hogy az államháztarsagban valóban a takarékosság poliitikája fog felülkerekedni. Nem lesz kevesebb a forgalmi adó, nem lesz kisebb a vám,, nem lesz olcsóbb a dohányjövedék és miként az állam nem hajlandó olcsóbbílnni, a főváros i változatlanul kopasztja és nyomorítja polgárait, nem ad olcsóbb gázt, nem ad olcsóbb villanyt, vizet. Hiába itt minden ténymegállapítás, hiába minden panasz. A szegény kispolgár keserveit nem hallgatja meg senki. 1 BURGENLANDI FRONTHARCOSOK VÉRES VASÁRNAPJA Bécsben ma délután a szocialisták zavargásától tartanak a burgenlandi frontharcosok gyilkos sortüze miatt Hogyan történt a somfaival vérfürdő — Nyilatkozik az Esti Kurírnak a soproni rendőrség vezetője — A burgenlandi tartományfőnök kijelenti, hogy minden lövés a frontharcosok táborából történt . Kiélesedett az osztrák politikai helyzet Ilécs, január 31. (Az Esti Kurír táviróta.) Schattendorf burgenlandi faluban vasárnap délután véres események játszódtak le, ugyanis a jobboldali frontharcos szövetség tagjai a falu egyik vendéglőjének ablakai mögül sortüzet adtak le a vendéglő elött elvonuló köztáraságvédelmi szövetség tagjaira, akik a faluban megtartott szociáldemokrata A szociáldemokrata népgyülés minden rendzavarás nélkül folyt le s a népgyülés után a köztársaságvédelmi szövetség tagjai zárt menetben vonultak el a népgyűlés színhelyéről. Midőn a menet a Tscharmann-vendéglő elé ért, a vendéglő ablakai mögül revolverekből és karabélyokból több lövés dördült el. Sinarics Mátyás klingenbachi hadirokkant fejlövést kapott s azonnal meghalt, pillanatok alatt kiszenvedett a sortűz második áldozata is, a 8 éves Grötsing nevű sebattendorfi kisfiú is. A köztársaságvédelmi szövetség tagjainál nem volt fegyver s igy a menet a lövések zajára pánikszerűen szétfutott. A szociáldemokraták nem is kísérelték meg az ellentámadást s azonnal a csendőrparancsnokságra siettek, ahonnan rövidesen előkerültek a falubeli csendőrök. Bécs, január 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A chateli cl prí-lo ip e rsbach i véres incidensről a következő részleteket kapjuk: A republikánus ■édöszövetség a tegnapi vasárnapra Schattendorfba gyűlést hívott össze a politikai helyzet megvitatása végett. A helyi frontharcosok már napokkal ezelőtt elhatározták, hogy ezt a gyűlést meg fogják zavarni és a helyi védőőszövetségbeliek előzetes őrszolgálatot szerveztek meg a gyűlés megzavarásának megakadályozására. A frorikuiacosok azonban ezt nyilván megadták és nagyobb érékét rekoitálták, 'mert •-1 délei fogva nagy svA:nb.-11 • *ulsvlvbar- vgl-1 t ' : ' j AiSdf íi; szedő-b.:é . i f -Ar.itted'**.1* hídnál! fi'elvnt. népgyülésre' jöttek' Schattendorfba. Körülbelül harminc lövés dördült el, amelyeknek borzalmas hálásuk volt: egy idősebb hadirokkant és egy 8 éves kisfiú holtan rogyott össze, míg 4 munkást és egy kisfiút súlyos sebesüléssel szállítottak a legközelebbi kórházba. A véres incidens lefolyásáról a Morgen a következő részleteket jelenti: Mire azonban a csendőrök a Tscharmannvendéglőhöz érkeztek, a frontharcosok, akik a lövéseket leadták, már elmenekültek. A schattendorfi csendőrség azonnal táviratilag értesítette a környező falvak csendőrségét a véres támadásról s a késő esti órákban a Burgenland valamennyi falujában megindult a hajsza a támadók ellen. Éjfélig körülbelül 10 embert tartóztattak le, akikről feltételezhető, hogy résztvettek a véres támadásban. A Morgen állítása szerint a letartóztatottak között alig néhányan vannak azok közül, akik a sortüzet leadták, s a Morgen azt írja, hogy a frontharcosok közül többen átmenekültek a magyar határon, ahol az osztrák csendőrök természetesen már nem követhették őket. Itt a frontharcosok már négyszáz lépés távolságból lövöldözni kezdték a védszövetségbeliek őreit. Nagyobb összeütközés azonban itt nem keletkezett. A leipersbachi Tschringann-féle vendéglő környéke lett azután a borzalmas összeütközés tulajdonképpeni színhelye. A vendéglőből, mely a frontharcosok ismert találkozási helye és a szocialista gyűlés közelében van, hirtelen sortüzet zúdítottak a gyülekezőmunkásokra és védő szövetségbeliekre. Egy munkás — miként később megállíttották, nyolc gyermek atyja és egy vasutas nyolcéves fia, nyomban íreghaljuk. A munkások viszonozták a tüzelést. Mintegy • 1 kétövíz lövés dördülhetett el? a sebesültek túlnyomórésze védőszövetségbeli.ff Megsebesültek a schattendorfi hídnál frontharcosok is, ezek azonban csak kődobásoktól. A frontharcosok, látva támadásunk következményeit, mind elmenekültek. Maltersburgból, Wienerneustadtból és Savrinyukutról, nyomban orvosok és közigazgatási közegek jelentek meg a helyszínen. Elsősorban a támadók letartóztatását kellett volna foganatosítani; eddig negyven letartóztatás történt, de valószínű, hogy ti tulajdonképpeni lövöldözők nincsenek közöttük. Az összeütközésnek eddigi megállapítások szerint három halottja, tizenöt súlyos és nagyszámú könnyű sebesültje van. Sopron, január 31. (Mr Esti Kurír tudósítójától.) Azokkal , bécsi jelentésekkel kapcsolatban, amelyek szerint a burgenlandi frontharcosok a gyilkos sortűz leadása után a csendőrök üldözése elől állítólag átmenekültek a magyar határon. az Esti Kurír tudósítója megkérdezte a soproni államrendőrség vezetőjét, Solymossy rendőrtanácsost, aki e hírekkel szemben a következőket mondotta: — Ezek a hírek egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak; sem a csendőrség, sem mi egyáltalán semmit sem tudunk arról, hogy a magyar határon Burgenlandból frontharcosok léptek volna át magyar területre, márpedig ez nem történhetett volna meg; anélkül, hogy a csendőrség és a rendőrség közegei erről tudomást ne szerezhettek volna. Ebben az ügyben éppen most a délelőtti órákban tartottunk tanácskozást és megállapítottuk, hogy sem a csendőr-, sem a rendőrparancsnoksághoz semmiféle olyan jelentés nem érkezett be, mintha a határon innen a vasárnapi burgenlandi csetepaté résztvevői közül bárki is mutatkozott volna. Arról tudomásunk van, hogy a Burgenlandiban, különösen Szilveszter óta napirenden vannak a frontharcosok és a szocialisták kisebb-nagyobb összetűzései, aminek előzménye főképpen az, hogy Somfalván, illetve Orost Schattendorfban , Szilveszter éjszakáján a szocialista münket,iámulatságot rendeztek, amelyet az ottani frontharcosok megzavartak. Sortűz a vendéglőből Három halott, tizenöt súlyos és sok könnyebb sebesült