Esti Kurir, 1927. július (5. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

Péntek, 1927 július 1 EGYRE BONYOLÓDIK LEÓN DAUDET KISZABADÍTÁSÁNAK REJTÉLYE ma ■" ...................... Pujo után újabb letartóztatások várhatók a Daudet-ügyben, mert állítólag állami tisztviselők is összejátszottak a rojalistákkal Letartóztatták Maurice Pujo-t, a L’Action Francaise főszerkesztőjét — Nem találják Daudet-t, aki nyugodtan írja a vezércikkeket lapjába, amely egyre élesebben támadja a kormányt és a hatóságokat — Hogyan történt a rejtélyes telefonbeszélgetés? Párizs, június 30. Pujot, az Action Francaise főszerkesztőjét ma délután 1 órakor lakásán letartóz­tatták. A letartóztatás incidens nélkül történt. Pujot azzal a megokolással tartóztatták le, hogy hivatalos hatalmat bitorolt. Rövid ki­hallgatása után a vizsgálóbírótól a Sonté-fog­­házba kísérték át. Az Action Francaise helyiségeiben tartott mai házkutatás során, a lapok jelentése sze­rint, öt telefonvezetéken kívül, amelyek közül kettő normálisan, a többi három pedig csak napközben működött, még két másik csatlakozást találtak, amelyeket, úgy látszik, előírás ellenére hasz­náltak. Mauras, az Action Francaise szerkesztője újságírók előtt kijelentette, hogy Pujo főszer­kesztő letartóztatása csak cselfogás a rend­Párizs, június 30. f.Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelen­­tése.) A Daudet-ü­gyben Párizsnak tegnap óta újabb szenzációja van. A rendőrség letartóz­tatta Mauritze Pujot, a L'Action Francaise fő­szerkesztőjét. Rögtön meg kell állapítanom, hogy bármennyire is felizgatta a kedélyeket ez ak úribb letartóztatás, mégsem érte váratlanul a fentié­­ségnek­­ az intézkedése Párizs kö­zönségét. A L'Action Francaise azóta, hogy Daudet-t letartóztatták, de különösen azóta, hogy Daudet-t sikerült a börtönből kiszabadí­­taniuk, valósággal kiprovokálta a rendőrség leg­­erélyesebb intézkedéseit. Nem beszélek arról, hogy amióta Daudet sza­badlábon van, nyugodtan írja a vezércikkeket a L'Action Francaise-be és ezekben a vezér­cikkekben a legsúlyosabb vádakat emeli ismét a kormány tagjai ellen. Tetemre hívja a mi­nisztereket meggyilkolt fiának sírjához és fe­jére olvassa Poincarénak, Barthounak és Sarrautnak, hogy tudniok kell a gyilkosságról és tisztában kell lenniök azzal, ki és kinek fel­­bujtására gyilkolta meg a fiát. Már maga az a tény, hogy Leon Daudet-rel közölnek vezér­cikkeket, a voksokig kiélezel a helyzetet a rojalis­­ták és a kormány között. De ennek tulajdonképpen csak a legkisebb része lehetett abban, hogy a kormány a leg­­erélyesebb lépésekre szánta el magát. Amit a L'Action Francaise politikai cikkekben és ri­portjaiban a kormány megrágalmazása és a törvényes intézkedések kifigurázása terén pro­dukál, az felülmúl minden képzeletet. Odahaza valószínűtlenül fog hatni már maga az a tény is, hogy a L’Action Francaise a legteljesebb részletességgel közli a vizs­­gálóbíró kihallgatásait. De nemcsak ezt teszi, hanem ugyanakkor, amikor a vizsgálóbíró kérdéseit és a kih­allga­­tottaknak erre adott válaszait nyilvánosságra hozza, nyomban megtámadja a vizsgálóbírót, kioktatja, hogy miért volt helytelen a feltett kérdés és hogy milyen titkás és bűnös tenden­ciák húzódtak meg a kérdés feltevésének hát­terében. Maurice Pujot, a lap főszerkesztőjét tegnap tartóztatták le, de már első ízben teg­napelőtt is kihallgatták. A vizsgálatot vezető bíró aziránt érdeklődött Pujonál, hogy ki írta a L'Action Francaise vasárnapi B VILLANEGYEDBEN UDA LEGSZEBB HELYEN Bimbó-utca 1 szám­l sarokhaázban (a statiszti­kai Hivatallal szemben) 1-3-4-5 szólás i­iass minden komforttal, központi fűtéssel, melep­­vízszolgáltatással ! lufigore kiad Katona. Székely, Molnár építészek. V. Személynök-ttco 9 Telefon: 298­1­­. őrség részéről. A kormány ezáltal Daudet-t arra akarja kényszeríteni, hogy elhagyja rejtekhelyét. A csapda azonban túlságosan átlátszó, — fűzte hozzá Mauras — és Daudet nem hagyja el biztos búvóhelyét. Párizs, június 30. (Az Esti Kurír távirata.) Toursból jelentik, hogy a Laroche-kastélyt, melyben Daudet anyja tartózkodik, rendőrség és csendőrség szigorúan őrzi, mert azt hiszik, hogy Daudet ideszökött. Ezidőszerint a kastélyban Daudet anyja és családjának több tagja tartózkodik. Brüsszelben az a hír terjedt el, hogy Daudet két francia ember kíséretében gépkocsin Namurba érkezett és vasúton Brüsszelbe utazott tovább. A hírt fentartással a lapok is közlik­ számában azt a riportot, amely Daudet megszöktetéséről számol be.­­És amelyet az Esti Kurír is közölt. A L’Ac­tion Francaise közlése szerint Pujo erre a következőket mondta: — A kérdéses cikk szerzője én vagyok. Én írtam­ olyan urak információi alapján, akik Daudet kiszabadításában részt vettek. Az il­lető urakat én már régóta ismerem, azok tel­jesen szavahihetők, úgyhogy megnyugtatha­tom a vizsgálóbíró urat. Daudet kiszabadítása szóról-szóra, betű­ről betű­re úgy történt, ahogy én azt a L’Action Francaiseba megírtam. Hogy kik voltak ezek az informátorok, arra vonatkozóan megtagadom a választ a hivatali titoktartás alapján. Egyébként még csak annyit kívánok megjegyezni, hogy azokkal az urakkal, akik Daudet kiszabadításában részt vettek és akiknek információi alapján én a kérdéses cikket megírtam, teljes mér­tékben szolidaritást vállalok. Méltóztassék ezt, vizsgálóbíró úr, tudomásul venni. A vizsgálóbíró a legteljesebb nyugalommal fogadta az L’Action Francaise főszerkesztő­jének kijelentéseit és a riport egyes részle­teire vonatkozóan intézett hozzá újabb kér­déseket. Pujo részben válaszolt, részben fö­lényesen elhárította magától a vizsgálóbíró érdeklődését, majd kioktatta a vizsgálóbírót és előadta, hogy egyes kérdésekben, úgy lát­szik, nincsen kellően informálva. Súlyos gyam­okok a Santé igazgatója ellen A tudósítás végén a lap megjegyzi, hogy a vizsgálóbíró állítólag olyan kijelentést is tett Pujo előtt, minthogyha a törvényszék a Santé-fogház vezetőjét vád alá akarná helyezni. A vizsgálóbíró szerint ugyanis különböző gyanús momentumok merültek fel a vizsgálat során, amelyek kétségessé teszik, úgy a L’Action Francaiseban megjelent tudósítást, mint a Santé-fogház igazgatójának azt a val­lomását, amely szerint ő az első telefonbeszél­getés után újra felhívta a belügyminisztériumot és hogy ez újabb telefonbeszélgetés során a belügyminiszter ál­lólagos titkára megerősítette azt az utasítást, amely szerint­ Daudet-t sza­badlábra kell helyezni. — Szóval — teszi hozzá a L’Action Fran­­caise — már keresik a bűnbakot, pedig vilá­gos, hogy itten nem a fogházigazgató, hanem bűnösök maguk a miniszterek, akiket a teljes felelősség súlya terhel azért, hogy rövid idő­vel ezelőtt ugyancsak telefonutasításra helyezték szabadlábra a kommunista Girardint. A miniszter urak érzik a maguk bűnösségét. Azért keresnek bűnbakot, hogy magukról a felelősséget elhárítsák és ezért szeretnék most víz alá nyomni a szegény fogházigazgatót. Meg kell mondanunk őszintén: elég undorító, amit a miniszter urak csinálnak. „A pulykák dühe“ A L’Action Francaise-nak ugyancsak ebben a számában Charles Maurras, a lap egyik politikai igazgatója, hosszabb cikket írt Dau­det kiszabadításának politikai konzekven­ciáiról. A cikk címe: «A pulykák dühén. A cikknek ez a címe négyhasábos szedéssel óriási betűkkel a lap fején is szerepel. Ebben a cikkben Charles Maurras a legélesebb han­gon rohan neki a kormányzatnak és a ható­ságoknak. Büszkén veri a mellét, hogy a L’Action Francaisenak sikerült a bűnös minisztereket nevetsé­gessé tenni. Azután sorra veszi a kormány tagjait. Először Poincaréval szemben emel súlyos vádakat, majd Pavilevét veszi tolla hegyére, aki a va­sárnapi napon beszédet tartott és ebbe­n a beszédben kijelentette, hogy a törvény teljes szigorával fog lesújtani azokra, akik szembe­helyezkednek a törvénnyel és a kormány akaratával. — Mit feleljünk ezekre az ünnepélyes buta­ságokra? — írja Charles Maurras. — Mit fe­leljünk Pavilavé úrnak, aki beszéde során va­lótlanságokat állított és igyekezett férevezetni a közvéleményt. Mi a magunk részéről megelég­szünk azzal, hogy meghazudtoljuk ezt a hülyét, aki az állam teljes hatalmával nem tudta megtorolni egy tizennégy és féléves gyermek meg­gyilkolását Ez a perverzitás, Painlevé úr, és nem az a magatartás, amellyel mi a törvény alkalmazá­sát és végrehajtását követeljük. Ha a pulyka nem volna pulyka, akkor vitatkozhatnánk, de a pulyka azért pulyka, hogy dühöngjön. Az igazság­ ki fog derülni! A törvény alkalmazása nem maradhat el és akkor egészen másokat fog sújtani, mint akikre a hatalom mai birto­­kosai gondolnak. Ezen a hangon és ugyanebben a modorban is a L’Action Francaise keddi száma is, amely a közvetlen előzményeket szolgáltatta, — úgy látszik — Pujo letartóztatásához. Mindenki León Daudet-t keresi — Hiába pukkadnak a pulykák — írja a L’Action Francaise — ,nem fogják tudni felfedezni León Daudet rejtekhelyét. Pedig az államhatalom egész erejét meg­mozgatták déltől északig és kelettől nyugatig. Mindenki León Daudet-t keresi. Rendőrök, csendőrök, ügyészek, újságírók űzik a nemes vádat, remegve és gyűlölettel. Kiadták a pa­rancsot, hogy Daudet-t ma reggelig feltétlenül elő kell keríteni, minden áron fel kell kutatni a rejtekhelyén. Hiába! Mindenki León Dau­­det-t keresi: a csendőrök egész brigádjai, az egész politikai rendőrség, de nemcsak katona­ság és nemcsak csendőrség, hanem őt üldö­zik a polgárőrök és a tűzoltók, a mentők és a repülők, mind a L’Action Francaie*. főszerkesztő­jének nyomában lohol. De rossz a szimat és hiábavaló minden izga­lom! Hozzávetőleges számítás szerint 80.000 embert mozgósított a belügyminiszter, hogy kézrekerítse Leon Daudel-t. A L’Action Fran­­caise munkatársainak minden lépését figyelik, a biciklistákat, a szolgákat, a telefonistákat detektívek zaja veszi körül, h­a elhagyják a L'Action Francaise szerkesztőséget. A nyomo­zást kiterjesztik a határon túlra is. Az állam legmagasabb rendőri és igazságszolgáltatási tényezői értekezletet értekezlet után tarta­nak, állandó permanenciában vannak, egy­mást érik a tanácskozások a törvényszéken, az ügyészségen és a parlamentben. Mindez azért, hogy elfogjanak egy embert, aki síkra­­szállt azért, hogy ne maradjon büntetlenül egy gyi­lság, amelynek gyermeke esett ál­dozatául. Daudet lapjának provokáló támadásai a kormány ellen Kiderült, hogy a belügyminiszterit nem is hívták fel a fogházat Közben tovább folynak a részletes tudósí­tások a vizsgálóbíró kihallgatásáról. A vizs­gálóbíró maga elé idézte a belügyminiszté­rium telefonkezelőjét, aki a kérdéses időben a belügyminisztériumban szolgálatot teljesí­tett. A telefonkezelő vallomása szerint a kér­déses napon , a belügyminisztériumból nem keresték a fogházat, viszont a fogházból csak egy­ ízben keresték a belügyminisztert. A telefonkezelőnek ez a vallomása tehát eb­­ben szembenáll a fogház igazgatójának vallo­másával, aki szerint ugyanis kétszer keresték a fogházból a belügyminisztériumot. Első íz­ben, amikor a fogház igazgatójának sikerült összeköttetést kapnia a belügyminisztérium­mal, a fogház igazgatója megnyugtató választ kapott és csak másodízben, amikor a szabad­­lábra helyezés megtörténtéről akart referálni a miniszternek, tudja meg, hogy felültették. A belügyminisztérium telefonkezelője egyéb­ként azt is vallotta, hogy a kérdéses időben valóban­ nagyon sok telefonvonalat használtak a belügymi­nisztériumban, mert ebben az időben adták le az újságírók tudósításaikat a lapoknak a belügyminisz­tériumban történt eseményekről. — Olyan esetről azonban nem­ tudok — vallotta a telefonkezelő —, hogy a tizenkét telefonvonalból tizenegy el lett volna foglalva. Magát segíti. M­a a liter ma rainer sensie csili, kóser Siófok Mazi• Június 1-től szeptember 13-ig egész évben ( n­yitva / Bejáró vendégeket elfogadunk. Mérsékelt A vallomásnak ez a része is szemben áll a L'Action Francaise beállításával. A L’Action Francaise ugyanis azt, hogy a fogház, igaz­gatója a belügyminisztériumtól megnyugtató választ kapott, azzal indokolta meg, hogy tizenkét vonal közül tizenegyet a király rikkancsai foglalták le, a tizenkettedik szabad vonal végén pedig szintén egy királyrikkancs ült. Mindebből világos egyébként, hogy a L’Action­ Francaise beállításának hiteles­ségét a vizsgálat eddigi stádiumában is­­ sikerült megdönteni.­­ úgy látszik tehát, hogy vagy a fog­­gatója volt beavatva az ügybe, vagy a minisztérium egyik tisztviselője vol rikkancsainak barátja. Érzi ezt az L'Aktion l'fancaise^B teljes mértékben menteni a fogh^Ht ami azonban a vizsgálat mai­stflfs­kább árt, mint használ a mik. Pujo letartóztatását is eaise támadásétól Inggel lemni^HM| hozzák Kapcsolatb­a, hogy Daudet i­­egszöktetéséről^HH­H nem felelt meg ma- módon - e­z eddigi várhatók. 3. oldal

Next