Esti Kurir, 1927. augusztus (5. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-10 / 180. szám

I Szerda, 1927 augusztus 10 Sikírir: A X VIII. REICHENBERGI VÁSÁR 1927 augusztus hó 13-tól 19-ig Az összes csehszlovákiai exportáruk, elsősorban a világhírű­ textiláruk elis­merten legelőnyösebb beszerzési piaca Magyarországi látogatók következő vasútkedvezményeket élvezik: Magyarországon aug. 10-28-ig kb. 33 százalék Csehszlovákiában aug. 3—29-ig 33 százalék kedvezmény! Beutazás vízum nélkül! Igazolványok kaphatók. Budapest: Knechtl Jó­zsef, Magyar-Cseh Iparbanknál. V., Nádor­ u. 6. Bank­­telefon: 1. 976-50 d. e. V-től­­M2-ig, továbbá a ke­­skedelmi kamaráknál Debrecenben, Miskolcon, Győrött, Peécsett, Sopronban és Szegeden 1927. augusztus 17-ig. Risztics János: a világrekorder csak napszámos lehetett a mátyásföldi repülőtéren A mellőzött magyar pilótát Mayer százados szánalomból vitte ki Dessauba . Nem újítják föl a rákosi telepet, mert ugyan­annyiba kerülne, mint Chamberlinék budapesti fogadtatása Most, hogy Risztics Jánosnak, a magyar pilótának külföldön aratott sikerével és di­csőségével büszkélkedünk, talán időszerű foglalkozni a magyar pilótagárda nyomorú­ságával és dicstelen állapotával. Ezekből Risztics János már szerencsésen kimenekült, a többiek azonban, a nálánál sem bátorság­ban, sem készültségben nem kisebbek, még itthon vannak. Itt áll tehetetlenül egy olyan magyar pilótagárda, amelynek tagjai ép oly ki­tűnő pilóták, mint a diadalmas Risztics. Ez a gárda: Dobos István, Kaszala Ká­roly, Minár Gyula, Takács, Fehér, Molnár és még néhány kitűnő pilóta. A háború alatt valamennyien repülőtisztek voltak az osztrák-magyar hadsereg légiflottájának ve­zetői, akiknek a vezérkar, bár a magyaro­kat nem szívlelhette, kénytelen volt bámu­latával adózni. Ebben a gárdában szerepelt Risztics Janós, is, aki akkor alig húsz éves fiatalember volt és a repülés fortélyait — a többitől, az ál­tala is csodáltaktól tanulta el. A háború után ennek a dicsőséges gárdának tagjaira gyászos idők következtek. Valamennyi kény­telen volt valami polgári foglalkozás után látni, ami azonban nehezen ment. Tanult mestersége alig egy-kettőnek volt­ szívük vágya, ambíciójuk már gyermekkorukban a rákosi hangártelepre vonzotta őket, ahol ad­dig kunyeráltak a konstruktőröknek, amíg végre följutottak egy gép ülésébe. Már legelső próbájuk megmutatta, hogy pilóták­nak születtek. Melyikük gondolt volna a fé­nyes levizsgázás után arra, hogy mégsem a repülés az ő jövőjük? Ma, fiókjukban a hadi kitüntetések egész gyűjteményével, a levegő­­magyar hősei a megfogott holló­ madárhoz­ hasonlíthatók, amelynek szárnyait levag­dosták. Lehetetlen, hogy ezért felelős ne legyen valaki. Risztics János a háború után Jugoszlá­viába ment, majd több évi bolyongás, a megélhetésért való nehéz küzdelem után két év előtt visszakerült Budapestre, nagy könyörgés után a Légiforgalmi mátyásföldi telepen alkalmazzák a repülőgépek mellett mint kisegítő ideig­lenes munkást, azaz napszámost. Egy tábornoknál kutyamosói szolgálatot volt kénytelen teljesíteni! Végül is Mayer száza­dos szíve esett még rajta: kivitte Dessauba, a Junkers-gyárba ott, mihelyt szerephez juttatták, azonnal megmutatta, hogy mit tud. És most már persze büszke rá a Magyar Légiforgalmi is, amely a világrekorder piló­tára még egy bécsi utat sem bízott rá- El lehet képzelni, hogy szívében milyen keserűséggel vándorolt ki szülőhazájából Risztics János! Abból a házából, amely l­egközelebbi jövő legnagyobb technikai fel­adatainak megoldására világviszonylatokban is elsőrangú hivatottsággal bíró fiaival igy­ánik el. De el lehet képzelni az itthon lévő, még­­isztics Jánosnál is különb magyar pilótái­lkeseredését is: egyik szöveg. 1.­ munkás, a másik szerelő,­­ narmadik lakatos, a többi alkalmi mun­kás, elvállal akármit, csak kenyeret keres­hessen . 1 . Szegények! Most mozgolódnak, hogy föl lehetne támasztani a holt rákosi hangár '*lepet. Hiú reménység!. Ehhez pénz kellene, legalább­ százezer pengő, vagyis ugyanannyi, amennyibe az Ide­gen Chamberlinek budapesti fogadta m int •• IlM k«#»..- na .-ar ilyen áldozatot a hazai aviatikáért a tív gyár államtól és Budapesttől, ugy­ é. nél­­ lehet kívánni a billiós fölöslegekből ! Ezek­nek, ugy­e, egészen más a rendeltetésük Seress Imre. „Lehet, hogy Jani ma nekivág az Óceánnak Alacsony kis öregasszony Risztics Jánosné. Fekete hajába erősen belemarkolt már az ősz. Tésztás kézzel, szinehagyott háziruhában áll a bérkaszárnya folyosóján és mesél a fiáról. Egy­szerű asszony és egyszerű, minden pátosz nél­küli a hangja. Nincs benne semmi sem a mű­velt emberek patetikus büszkeségéből, sem pe­dig az egyszerű emberek tudálékosságából. Egészen úgy beszél Jani fiáról, mint mikor még a szoknyájába fogódzva bukdácsolt végig a konyhán. Ezt mondja: — Nem jött még a Janitól semmi hír, pedig irtunk is, sőt tegnap sürgönyt is küld­tünk neki, hogy szenje meg, mi van vele. Hogy mi történt? Mikor indul? Mert nem tudunk még semmi bizonyosat... Aztán felnéz a felhőtlen ragyogó kék égre, azt kémleli és úgy folytatja tovább: — Gyönyörű i­­őnk van ma is, lehet, hogy Jani talán ma nekivág, bár igaz, hogy ott Dessauban nagyon rossz idők járnak. A lányom mesélte, aki kint volt a nyá­ron vakációzni egy hónapig a fiamnál. Azt me­séli, hogy arrafelé Dessauban, amíg nálunk rekkenő hőséggel tűzött a nap, egyetlenegyszer sem látták a csillagos eget, mindig csak esett. Hát azért olyan bizonytalan ott a felszállás. De talán ma mégis nekivágott. Csak az Isten, segítse meg az én Jani fiamat........ Bizony eszébe jut a veszedelem is, amely Risztics Jánost fenyegeti, amikor gép­madarával nekivág az ismeretlen és titokzatos óceánnak, hogy ő legyen az első, aki Európa felől átrepült és egy kis pesti öregasszony feje köré is a világhírnév glóriáját fonja. A vesze­delem gondolatára felszaladnak a könnyek is Risztics János édesanyjának öregedő két sze­mébe. És úgy sírástól felhőzött pillantással me­rült vissza fantáziája a múltba és halássza ki onnan azokat az apró mozaikokat, amelyekből a magyar óceánrepülő darabos és érdekes figu­rája összetevődik. — Féltem, nagyon féltem — meséli tovább — a Janit, de hát mit csináljunk vele. Nem lehet beszélni neki. Olyankor ő nem gondol se az anyjával, se a feleségével, csak megy. Nem lehet neki parancsolni! Olyan volt ő már pici gyerekkorában. Egé­szen más gyerek volt, kérem szépen, a Jani, mint a többi. Nem járt ő se futballozni a térre, se pedig később lányoknak kurizálni. Csak ült a konyhában, folyton furt-faragott, meg Verne-regényeket olvasott. Azt szerette a legjobban. Tucatszámra hordták haza a könyvtárból Ilonka lányommal, úgy falták együtt. Meg aztán olyan akkurátus re­­pülőgépmodelleket csinált fából meg vászon­ból, olyan precízet és tökéleteset, hogy min­denki csodájára járt. A hangja elhalkul, lelki szemeivel biztos a pöttöm kis Janikét tálját ,aki pedig de régen kikerült már az ő anyai védő szárnyai alól. Aztán meséli tovább az élettörténetét: — Reáliskolába járt és mikor jött a háború, önként jelentkezett és bevonult. Először a 44-esekhez került, de aztán * Helyi sovánnyítás Szépségápolás Hajszálak diéta nélkül: „Arrl " szépítő. olcsó bérletrendszer. Ingyen ta. szemölcsök végleges eltérő. szerek szétküldése. nápsavás. Levelekre válaszadás. Utósa egyszerű kezeléssel. 25 éve fennálló modernül átalakított GAOG kozmetikai intézetében. IV., Múzeum-körút 13. I. em. Tel.: 1. 402-87. átkérte magát a repülőosztaghoz és a frontra már mint képzett pilóta ment ki. Rettenetes napokat álltam ki, amíg ő az olasz fronton volt.­­ • Egyszer le is zuhant, fél arca elégett, hó­napokig nyomta Triesztben az ágyat. Mikor vége lett a háborúnak, hazajött, megnő­sült, magyar lányt vett feleségül. Soha sem­­volt vele semmi baj. A diskurzus végére megjelenik az apa is. Ezüstbajuszos ,szikár férfi az öreg Risztics bá­csi. Nem szól bele semmit felesége előadásába, csak nagyokat és komolyakat bólint. Mikor pedig vége az interjúnak, Riszticsné még utá­nam szól, mintegy önigazoltatásként: , — Mindennap imádkozom érte. A fronto­­m­ban megsegítette az imádságom, talán az­­ óceán fölött sem hagyja majd elveszni... " Ezeket mondotta Risztics János magyar pi­­lóta anyja, talán éppen azon a napon, amelyen fia Nungesser és Coli szomorú példája ellenére nekivág az óceánnak. 11. oldal Csak szombaton indulhatnak Riszticsék Dessan, augusztus 9. (Wolff.) A Junkers-művek igazgatósága hivatalosan közölte, hogy a tervezett óceánrepülés szombat előtt semmiesetre sem történhetik meg, mert Koehl kezét a múlt heti kényszerleszál­lás alkalmával megégette a kitóduló benzin­gőz. Sebei csak a hét végére gyógyulnak meg, úgyhogy csak akkor kerül abba a hely­zetbe, hogy a hosszú óceáni utat megkezd­hesse. Az Elektrolux társaság 50.000 márka díjat tűzött ki annak a német repülőnek, aki elő­­ször száll át az óceánon. A marha- és sertésközvágóhidak közé tervezik az új nagycsarnokot Az élelmiszerdrágaság ellen való küzde­­lm során többször szóba került a legutóbbi hetekben egy új központi vásárcsarnok prtésének szükségessége. A szakemberek eleménye szerint ugyanis a drágaság egyik f oka az, hogy a szűk központi vásárcsar­­okban nincsen megfelelő helye az élelmi­­zernagykereskedőknek, akik ilyenformán kénytelenek áruikat közvetítőknek el­adni, helyett, hogy közvetlenül a kiskereskedők­nek árusítanák. A városházán éppen ezért már­is foglal­koznak az új vásárcsarnok terveinek előké­szítésével, amely a mostani elgondolás sze­rint a marha- és sertésközvágóhidak között elterülő hatalmas térségen épülne meg, ahova megfelelő vasúti sínpár vezetne és ahol az élelmiszernagykereskedők bőséges elhelyezést kapnának. A modern világvárosi mintára épülő központi vásárcsarnok mel­lett a mostani kerületi vásárcsarnokká deg­radálódna Akar-e gyorsan meggazdagodni? Vajda József gazdatiszt többrendbeli csalás bűntettével vádoltan került ma a büntetőtör­­vényszék Denk-tanácsa elé. A fiatal gazdatiszt azért került a vádlottak padjára, mert köny­­nyen hivő falusi gazdáktól furfangos módon ágy 'öíszegeket essik­ ki. Ez év márciusá óján egy szegedi kávéházban megismerkedett Zele­­ták Mihály földművessel, akinek beszélgetés közben megemlítette, hogy van neki egy jó­barátja Pesten a bankjegynyomdában, aki nagyszerű hamis bankókat tud készíteni. — Akar-e gyorsan meggazdagodni? — kér­dezte a gazdatiszt Zelenák Mihályt. — Hogyne akarnék — válaszolta a föld­műves, csak mondja meg, hogy mi az útja­­módja. Szívesen meg is jutalmazom érte. — Hát bizony ahhoz egy kis tőke kellene —­ felelte Vajda József —­ vagy húszmillió korona, de három napon belül megkapja tő­lem az ötszörösét, anélkül, hogy egy lépést is kellene tennie. , Elmondotta ezután, hogy Pesten a bank­jegynyomdában van egy barátja, aki egymillió koronáért öt darab hamis ötvenpengős bankjegyet ad. Zelenák elő is kerítette a húszmillió koro­nát, még­pedig oly módon, hogy jelentést tett a dologról a csendőrségnek, amely a szükséges pénzt átadta Zelenáknak, azzal, hogy menjen bele a játékba, majd ők ide­jében lefülelik Vajda Józsefet. Vajda feljött Pestre s a húszmillió koronával éppen a lóversenytér felé tartott, amikor a detektí­vek elcsípték és előállították a főkapitány­ságra. Vajda József hasonló módon csalt ki kisebb-nagyobb összegeket több vidéki földművestől s az összegek nagy részét el­mulatta.­ Feljött Pestre, autót bérelt s színésznőket vitt le Szeged melletti ta­nyájára. A mai tárgyaláson Vajda József mindent beismert, sőt többet magára vállalt, mint amennyivel vádolták. A tanúk egy része ugyanis olyan vallomást tett, hogy ők nem hamis pénz céljaira adták át az összegeket Vajda Józsefnek, hanem különböző gazda­sági vállalkozások céljaira. — Méltóságos uram—­ mondotta az egyik tanú —, örök életemben szégyelni fogom, hogy egy ilyen pöttöm emberke, mint ez a vádlott, be tudott csapni egy olyan nagy darab marhát, mint amilyen én vagyok. Herczegffy Géza dr. királyi ügyészségi al­­elnök vádbeszéde után a bíróság bűnösnek mondotta ki Vajda Józsefet többrendbeli csalás bűntettében és ezért kétévi fegyházbüntetésre ítélte el. Az ítélet jogerős. VILLANEGYEDBEN Buda legszebb helyén Bimbó ucca 1. szám sarokházban (a Statisztikai hivatallal szemben) 2-3*4 és 5 szobás hallos lakások minden komforttal, központi fűtéssel, melegútszolgál­tatással novemberre kiadók! Katona, Székely, Molnár építészek, Személynök ucca 9. Telefon 295—29. ­ Harminc krémeslepényért három hónapig fogház Rózsa László süteménykihordó, zenekari nagydobos állott ma a bíróság előtt, mert az ügyészség sikkasztás bűntettével vádolta meg. Rózsa­ a vádirat szerint 1926. év má­jusában Braun Dezső kerékpárkölcsönzőtől átvett egy kerékpárt, amelyet elzálogo­sított és a pénzt elsikkasztotta. 1927 május havában Sándor Zsigmond cukrászmestertől, ahol Rózsa alkalmazás­ban állott, átvett harminc darab krémes­­lepényt azzal, hogy azt szállítsa ki Kis­pestre. Rózsa a cukrászok ismert sütemény­­szállító faládáját egy fiatalemberrel vissza­küldte, de a sütemény áráról megfeledke­zett. — Nem érzem magam bűnösnek — vé­dekezett a nagydobos — süteménykihordó — nagrt az elzálogosított kerékpár zálog­céduláját visszaadtam Braunnak és meg­ígértem, hogy a kárát meg fogom téríteni. Ami a k­rémes lepényt illeti — folytatta Ró­zsa, — ebben az ügyben ugyancsak ártat­lannak érzem magam. A nagy csomaggal csak a legnagyobb nehézségek árán jutot­tam ki Kispestre, ahol úgyszólván az utolsó pillanatban történt meg velem a különös szerencsétlenség. Amikor leszálltam a villa­mosról, megbotlottam és hasra estem. A harminc darab krémeslepény nagy­része alant került és természetesen felismerhetetlenségig ösze szelapitottam. A krém kifolyt, a tészta ö­ze­­tört és én busán néztem a romhalm­­ra. Ami megmaradt, azt elfogyasztottam, a fa­­bit, a használhatatlant dühömben fol­y­­tam és otthagytam a bámész gyerekek­­­­nagyobb örömére. Dr. Karácsonyi Bálint ügyész váddes­­s után a bíróság egy rendbeli sikkasztás­­ -tettében és egy rendbeli sikkasztás vérs­­­ben mondván ki bűnösnek a zenekari nő­dobos-süteménykihordót és ezért háromhónapi fogházbüntetésre ítélte. Az ügyész és a vádlott megnyugodott, s így­ az ítélet azonnal jogerőre emelkedett.

Next