Esti Kurir, 1928. január (6. évfolyam, 3-25. szám)

1928-01-04 / 3. szám

Szerda, 1928 Január 4 ^snKcS^ A KORMÁNYPÁRT ELLENZÉKI NYILATKOZATOKKAL KÖNNYÍT LELKIISMERETÉN ...... ..........— Szakítani kell a mai pártoligarchiával és a diktatórikus allűrökkel - mondják a kormánypárton az elégedetlenek m­/l/i0ff A FAKSz-ban csődöt mondott az áruhitelrendszer . „A spai választási rendszer nem tart­ható fenn“ — Lehetetlen, — mondják a kormánypárton — hogy féktelen pazarlással kreálja­nak új állásokat politikai „érdemek" jutalmazására Újév napján rendkívül különös és követ­kezményeiben egyelőre kiszámíthatatlan elé­­gedetlenségi mozgalom indult meg a kor­mánypártban. Az ellenzék már évek óta vál­lalja és teljesíti azt a hálátlan hivatást, hogy a destrukció vádjával dacolva, figyelmeztesse a kormányzatot a mai politikai és gazdasági rendszer súlyos következményeire, sajnos azonban ennek az ellenzéki mementónak alaposságát csak most kezdik a kormánypárt egyes tagjai belátni, amikor már az egész or­szág nyögi e súlyos következményeknek már-már elviselhetetlen terhét. Ma már a kormánypárt vezetősége sem tudja elleplezni azt az erjedési folyamatot, azt az egyre fokozódó elégedetlenséget, amely a párt tagjainak egy részét nyugtalanítja és arra kényszeríti, hogy „ellenzéki" nyilatkozatokkal igyekez­zenek a lelkiismeretükön könnyíteni. "A kormánypárt balszárnyának kifogásai egy­felől politikai, másfelől gazdasági természe­tűek. Ami a politikai kifogásokat illeti, megelégelték azt a rendszert, hogy a legfon­tosabb kormánypárti intézkedésekről és ki­nevezésekről úgyszólván csak az újságokból értesülnek. Az egységes párt is megelégelte a nyílt szavazást . Tíz ember összeáll, — mondta az Esti Kurír munkatársának a kormánypárt bal­szárnyának egyik vezető tagja,-----kisajátít magának minden pozíciót és r~**‡•"• fontos kormányzati kérdésekben a kor­mánypárt megkérdezése, sőt legtöbb­ször előzetes tudomása nélkül történ­nek meg a döntések. Pedig hogy igen helyén volna meghallgatni a kormánypárt tagjainak észrevételeit, azt bi­zonyítja a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet példája is. A FAKSz ugyanis Tamásy József javaslata alapján az áruhitel-rendszeren épült fel, de az építkezési anyaghitelt senki sem vette igénybe, úgyhogy ez a rendszer az egész vonalon meg­bukott Erdélyi Aladár, Marschall Ferenc és Rubi­­nek István kormánypárti képviselők annak­idején kérve kérték a kormányt, hogy az áruhitel helyett a pénzhitelt alkalmazza és ebben az esetben nem lett volna szükség a FAKSz megala­pítására, mert hiszen a pénzintézeteket az Országos Központi Hitelszövetkezet útján is lehetett volna folyósítani, vagyis meg lehetett volna takarítani a FAKSz drága adminisztrációját. Most aztán megbukott az áruhitel-rendszer és a FAKSz kénytelen volt áttérni a pénz­­hitel-rendszerre, amelyhez egyáltalán nem lett volna szükség kislakásépítő szövetkezet alakítására.­­ Most már persze késő van, sőt még arról is aligha lehet szó, hogy a FAKSz admini­sztrációját egyszerűsíteni és olcsóbbá tenni lehessen. Tamássy ugyan már lemondott a FAKSz ügyvezető alelnökségéről, de most az a terve, hogy újra kineveztesse magát a FÁKSz igazgatósági tagjának, mert arra hi­vatkozik, hogy az igazgatósági tagságra nézve Csizmadia András esetében sem mondták ki az összeférhetetlenséget és igy az ő igazgató­­sági tagságának sem lehet akadálya.­­ Az uj esztendőben egészen bizonyosan meg fog élénkülni a politikai élet és nemcsak arra fogunk törekedni, hogy a súlyos visszásságok hosszú sorának ügyében közvetlen érintke­zésbe léphessünk Bethlen miniszterelnökkel, hanem a februárban, vagy márciusban meg­induló költségvetési vita során kormány­­párti képviselő létünkre élni fogunk a kritika jogával, mert ez a kritika most már nemcsak jogunk, hanem egyenesen feltétlenül kötelességünk, szakítani kell a mai pártengarchiával és pártabszolutizmussal, a mai diktatóri­kus allűrökkel. Be kell látnunk, hoogy a mai választási rendszer sem tartható fenn. Ma már azok is, akik eddig nem állottak a titkos szavazás elvi alapján, azt hangoztat­ják, hogy inkább legyen kevesebb választó, de a szavazás mindenesetre titkos legyen, mert a korrupciónak és a hatalmi önkény­kedésnek a képviselői kinevezési rendszerrel olyan védelmi árkait ássák meg, amelyeket nem lesz majd mivel betemetni. Lehetetlen­nek tartjuk, hogy a belügyi államtitkár, akire a közigazgatási apparátus van bízva, egyre másra leutazzék a választás előtt álló kerületekbe, mint az enyingi, zalaegerszegi és törökszentmiklósi példa"- is mutatják és ott korteskedjék jelöltjei mellett. A mi meg­győződésünk szerint a választási győzelmet extrém eszközök alkalmazása nélkül is lehe­tett volna biztosítani legfölebb a megválasz­tott személyekben és a képviselőház nívójá­ban lett­ volna különbség, ami azonban csak előnyére szolgált volna az országnak. Lehe­tetlennek tartjuk, hogy a kormányzati intéz­kedéseknél és képviselőjelöléseknél továbbra se vegyék figyelembe a kormánypárt kíván­ságait, a megüresedő választókerületben to­vábbra is „kinevezésszeretin" ültessék be a jelölteket. Súlyos adóterhek és féktelen pazarlás Érdeklődtünk azután a kormánypárt bal­szárnyának gazdasági természetű kifogá­sai iránt is és erre vonatkozóan a következő in­formációt kaptuk: " Teljességgel lehetetlen, hogy míg egyfelől a legsúlyosabb adóterhek bénítják meg a gazdasági életet, az ipart, a kereskedelmet és a magángazdaságo­kat, addig féktelen pazarlással kreálja­nak új állásokat politikai „érdemek" megjutalmazása céljából, miliárdokat költsenek haldokló szövetkeze­tek támogatására és ezzel a szövetkezeti poli­tikával jól jövedelmező igazgatósági tagsá­gokat, állásokat juttassanak egyeseknek, de megnyomorítsák az ipart és a kereskedel­met és nagy veszteségeket okozzanak az ál­lamkincstárnak. Mindezek a kérdések egyéb­ként napirendre kerülnek nemcsak a kor­mánypárt legközelebbi értekezletein, ha­nem a parlament költségvetési vitájá-­­­ban is, amely ilyen körülmények között a politikai életben mindenesetre fordulópontot fog je­lenteni. Ami a küszöbönálló érdekesebb kinevező­ket illeti, ezekről kormánypárti körökben a legkülönbözőbb és minden cáfolattal da­coló hírek kerültek forgalomba. Elintézett dolog, hogy Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár az Országos Központi Hitelszö­vetkezet élére kerül. Annál nagyobb megle­petés, hogy utódjául a földmivelésügyi ál­lamtitkárságban Purgly Emil csanádi főis­pánt emlegetik. Herrmann Miksa kereskede­lemügyi miniszter, hit szerint csak azt várja meg, míg a Dunántúli Villamos Részvény­­társaság megalakul és azután nyomban felcseréli a miniszterséget a centrálé­s elnökségével. A megüresedő bársonyszékbe vagy Kállay Tibor, vagy Kenéz Béla kerülne. Herrmannal együtt távozni fog állásából Dezsőffy Aurél államtitkár is, akinek utóda hír szerint Tormay Géza lesz. Homonnay Tivadar vagy a képviselőház alelnökségét, vagy pedig a magyar államvasutak elnökhelyettesi állását kapja meg. Mindezek a hírek élénken fog­lalkoztatják a politikai köröket, mert hiszen kétségtelen, hogy a kinevezési híreknek és képviselői ,,előlépéseknek“ ez a lavinája minden másnál jobban jellemzi a mai kor­mányzati rendszert. 5. oldal Húszezer baktérium-kolónia él minden hölgy púderpamacsán A székesfőváros tanácsa a tisztifőorvosi hi­vatal javaslata alapján szigorú rendszabá­lyokat kíván életbe léptetni a borbély- és fod­rászüzletekben, amelyek a tisztaság és a hi­giénia követelményeit fogják szolgálni. En­nek aktualitása ad érdekességet ahhoz a hír­hez, amely arról szól, hogy egy külföldi egye­tem bakteriológiai tanárnője tudományos vizsgálat alá vette az egyik diáklány púderpamacsát. A vizsgálat eredményéről a professzornő a következőkben számol be: A kis fémpúder­dobozban levő kis púderpamacsot négy egyenlő részre vágtam. Egy negyeden kö­rülbelül 5000 kolónia baktérium él, az egészen tehát 20.000 kolónia.. 20.000 ko­lónia viszont több millió baktériumot jelent. El lehet képzelni, mily veszélyes az ilyen púderpamaccsal az arcot dörzsölni. Szinte érthetetlen, —­vonja le a végső konzekven­ciát a tudós tanárnő — hogy a hölgyek, ha már púdert használnak, nem vesznek min­dennap friss, sterilizált púderpamacsot

Next