Esti Kurir, 1928. január (6. évfolyam, 3-25. szám)
1928-01-04 / 3. szám
Szerda, 1928 Január 4 ^snKcS^ A KORMÁNYPÁRT ELLENZÉKI NYILATKOZATOKKAL KÖNNYÍT LELKIISMERETÉN ...... ..........— Szakítani kell a mai pártoligarchiával és a diktatórikus allűrökkel - mondják a kormánypárton az elégedetlenek m/l/i0ff A FAKSz-ban csődöt mondott az áruhitelrendszer . „A spai választási rendszer nem tartható fenn“ — Lehetetlen, — mondják a kormánypárton — hogy féktelen pazarlással kreáljanak új állásokat politikai „érdemek" jutalmazására Újév napján rendkívül különös és következményeiben egyelőre kiszámíthatatlan elégedetlenségi mozgalom indult meg a kormánypártban. Az ellenzék már évek óta vállalja és teljesíti azt a hálátlan hivatást, hogy a destrukció vádjával dacolva, figyelmeztesse a kormányzatot a mai politikai és gazdasági rendszer súlyos következményeire, sajnos azonban ennek az ellenzéki mementónak alaposságát csak most kezdik a kormánypárt egyes tagjai belátni, amikor már az egész ország nyögi e súlyos következményeknek már-már elviselhetetlen terhét. Ma már a kormánypárt vezetősége sem tudja elleplezni azt az erjedési folyamatot, azt az egyre fokozódó elégedetlenséget, amely a párt tagjainak egy részét nyugtalanítja és arra kényszeríti, hogy „ellenzéki" nyilatkozatokkal igyekezzenek a lelkiismeretükön könnyíteni. "A kormánypárt balszárnyának kifogásai egyfelől politikai, másfelől gazdasági természetűek. Ami a politikai kifogásokat illeti, megelégelték azt a rendszert, hogy a legfontosabb kormánypárti intézkedésekről és kinevezésekről úgyszólván csak az újságokból értesülnek. Az egységes párt is megelégelte a nyílt szavazást . Tíz ember összeáll, — mondta az Esti Kurír munkatársának a kormánypárt balszárnyának egyik vezető tagja,-----kisajátít magának minden pozíciót és r~**‡•"• fontos kormányzati kérdésekben a kormánypárt megkérdezése, sőt legtöbbször előzetes tudomása nélkül történnek meg a döntések. Pedig hogy igen helyén volna meghallgatni a kormánypárt tagjainak észrevételeit, azt bizonyítja a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet példája is. A FAKSz ugyanis Tamásy József javaslata alapján az áruhitel-rendszeren épült fel, de az építkezési anyaghitelt senki sem vette igénybe, úgyhogy ez a rendszer az egész vonalon megbukott Erdélyi Aladár, Marschall Ferenc és Rubinek István kormánypárti képviselők annakidején kérve kérték a kormányt, hogy az áruhitel helyett a pénzhitelt alkalmazza és ebben az esetben nem lett volna szükség a FAKSz megalapítására, mert hiszen a pénzintézeteket az Országos Központi Hitelszövetkezet útján is lehetett volna folyósítani, vagyis meg lehetett volna takarítani a FAKSz drága adminisztrációját. Most aztán megbukott az áruhitel-rendszer és a FAKSz kénytelen volt áttérni a pénzhitel-rendszerre, amelyhez egyáltalán nem lett volna szükség kislakásépítő szövetkezet alakítására. Most már persze késő van, sőt még arról is aligha lehet szó, hogy a FAKSz adminisztrációját egyszerűsíteni és olcsóbbá tenni lehessen. Tamássy ugyan már lemondott a FAKSz ügyvezető alelnökségéről, de most az a terve, hogy újra kineveztesse magát a FÁKSz igazgatósági tagjának, mert arra hivatkozik, hogy az igazgatósági tagságra nézve Csizmadia András esetében sem mondták ki az összeférhetetlenséget és igy az ő igazgatósági tagságának sem lehet akadálya. Az uj esztendőben egészen bizonyosan meg fog élénkülni a politikai élet és nemcsak arra fogunk törekedni, hogy a súlyos visszásságok hosszú sorának ügyében közvetlen érintkezésbe léphessünk Bethlen miniszterelnökkel, hanem a februárban, vagy márciusban meginduló költségvetési vita során kormánypárti képviselő létünkre élni fogunk a kritika jogával, mert ez a kritika most már nemcsak jogunk, hanem egyenesen feltétlenül kötelességünk, szakítani kell a mai pártengarchiával és pártabszolutizmussal, a mai diktatórikus allűrökkel. Be kell látnunk, hoogy a mai választási rendszer sem tartható fenn. Ma már azok is, akik eddig nem állottak a titkos szavazás elvi alapján, azt hangoztatják, hogy inkább legyen kevesebb választó, de a szavazás mindenesetre titkos legyen, mert a korrupciónak és a hatalmi önkénykedésnek a képviselői kinevezési rendszerrel olyan védelmi árkait ássák meg, amelyeket nem lesz majd mivel betemetni. Lehetetlennek tartjuk, hogy a belügyi államtitkár, akire a közigazgatási apparátus van bízva, egyre másra leutazzék a választás előtt álló kerületekbe, mint az enyingi, zalaegerszegi és törökszentmiklósi példa"- is mutatják és ott korteskedjék jelöltjei mellett. A mi meggyőződésünk szerint a választási győzelmet extrém eszközök alkalmazása nélkül is lehetett volna biztosítani legfölebb a megválasztott személyekben és a képviselőház nívójában lett volna különbség, ami azonban csak előnyére szolgált volna az országnak. Lehetetlennek tartjuk, hogy a kormányzati intézkedéseknél és képviselőjelöléseknél továbbra se vegyék figyelembe a kormánypárt kívánságait, a megüresedő választókerületben továbbra is „kinevezésszeretin" ültessék be a jelölteket. Súlyos adóterhek és féktelen pazarlás Érdeklődtünk azután a kormánypárt balszárnyának gazdasági természetű kifogásai iránt is és erre vonatkozóan a következő információt kaptuk: " Teljességgel lehetetlen, hogy míg egyfelől a legsúlyosabb adóterhek bénítják meg a gazdasági életet, az ipart, a kereskedelmet és a magángazdaságokat, addig féktelen pazarlással kreáljanak új állásokat politikai „érdemek" megjutalmazása céljából, miliárdokat költsenek haldokló szövetkezetek támogatására és ezzel a szövetkezeti politikával jól jövedelmező igazgatósági tagságokat, állásokat juttassanak egyeseknek, de megnyomorítsák az ipart és a kereskedelmet és nagy veszteségeket okozzanak az államkincstárnak. Mindezek a kérdések egyébként napirendre kerülnek nemcsak a kormánypárt legközelebbi értekezletein, hanem a parlament költségvetési vitájá-ban is, amely ilyen körülmények között a politikai életben mindenesetre fordulópontot fog jelenteni. Ami a küszöbönálló érdekesebb kinevezőket illeti, ezekről kormánypárti körökben a legkülönbözőbb és minden cáfolattal dacoló hírek kerültek forgalomba. Elintézett dolog, hogy Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár az Országos Központi Hitelszövetkezet élére kerül. Annál nagyobb meglepetés, hogy utódjául a földmivelésügyi államtitkárságban Purgly Emil csanádi főispánt emlegetik. Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter, hit szerint csak azt várja meg, míg a Dunántúli Villamos Részvénytársaság megalakul és azután nyomban felcseréli a miniszterséget a centrálés elnökségével. A megüresedő bársonyszékbe vagy Kállay Tibor, vagy Kenéz Béla kerülne. Herrmannal együtt távozni fog állásából Dezsőffy Aurél államtitkár is, akinek utóda hír szerint Tormay Géza lesz. Homonnay Tivadar vagy a képviselőház alelnökségét, vagy pedig a magyar államvasutak elnökhelyettesi állását kapja meg. Mindezek a hírek élénken foglalkoztatják a politikai köröket, mert hiszen kétségtelen, hogy a kinevezési híreknek és képviselői ,,előlépéseknek“ ez a lavinája minden másnál jobban jellemzi a mai kormányzati rendszert. 5. oldal Húszezer baktérium-kolónia él minden hölgy púderpamacsán A székesfőváros tanácsa a tisztifőorvosi hivatal javaslata alapján szigorú rendszabályokat kíván életbe léptetni a borbély- és fodrászüzletekben, amelyek a tisztaság és a higiénia követelményeit fogják szolgálni. Ennek aktualitása ad érdekességet ahhoz a hírhez, amely arról szól, hogy egy külföldi egyetem bakteriológiai tanárnője tudományos vizsgálat alá vette az egyik diáklány púderpamacsát. A vizsgálat eredményéről a professzornő a következőkben számol be: A kis fémpúderdobozban levő kis púderpamacsot négy egyenlő részre vágtam. Egy negyeden körülbelül 5000 kolónia baktérium él, az egészen tehát 20.000 kolónia.. 20.000 kolónia viszont több millió baktériumot jelent. El lehet képzelni, mily veszélyes az ilyen púderpamaccsal az arcot dörzsölni. Szinte érthetetlen, —vonja le a végső konzekvenciát a tudós tanárnő — hogy a hölgyek, ha már púdert használnak, nem vesznek mindennap friss, sterilizált púderpamacsot