Esti Kurir, 1928. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY BÓRA 2.40 P„ NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁ- KUBÁN Ke. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 2>'s DINÁR. AUSZTRIÁBAN 25 GH. ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG* VI.. ARADI UCLA $ TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43. 261-41. 268 28 KIADÓHIVATAL : Vl„ TERÉZ-KÖRÚT 24 b. L EM. TELEFON SZÁMOK: TERÉZ 122—88 4» 254-0$ A szentgotthárdi hadianyag-árverés izgalmas részletei Rupert Rezső vitája a Tör eky-tanács előtt Az osztálysorsjáték mai húzásának teljes eredménye «Korai volna pálcát törni, melyik volt a helyes irányzata — «Itt arról van szó, hogy egy magyar köztisztviselő özvegye ne nyomorogjon*— «Lovászy 1920 december végéig élvezte nyugdíját* ’Ar elnöki napirend elfogadása után, melyről lapunk más helyén emlékezünk meg, a Ház áttért Gál Jenő interpelláció­jára. Gál Jenő a pénzügyminisztert és a kül­ügyminisztert interpellálja meg néhai Lovászy Márton nyugdija ügyé­ben. Az Interpelláció szövege a következő : Van-e tudomása a pénzügyminiszter ur­nák és a külügyminiszter urnák arról, hogy néhai Lovászy Márton özvegye nyugdijának folyósítását a hivatalos tényezők megtagad­ták, bár Lovászy Márton nyugdíjjogosultsá­gát a közigazgatási bíróság nem vonta két­ségbe ? Van-e tudomása a pénzügyminiszter és a külügyminiszter urnák arról, hogy Lovászy Márton nyugdijának folyósítását a törvény ellenére, politikai inditóokok alapján tagad­ták meg és a legnagyobb nyomorba döntöt­ték, mig ellenállóképessége megtört? Hajlandó-e intézkedni a pénzügyminiszter és a külügyminiszter ur, hogy Lovászy Márton özvegyének a nyugdija folyósittas- sék? Az interpelláció szövegének felolvasása után Gál Jenő a következőkben okolja meg interpellációját: — Néhai Lovászy Márton magyar közhi­vatalnok volt. Farkas Géza: Forradalmár volt! Gál Jenő: Korai még pálcát törni afölött, hogy melyik volt a helyes irányzat. Az utókor fogja megállapítani azt, hogy melyik irányzat volt a helyes, az, amit a többség követ, vagy amit mi aka­rónk. Gál beszéde közben bejön a terembe Búd János és Walko Lajos miniszter, akikhez interpellációját intézte. Gál Jenő: Lovászy Márton azután, hogy hósszu éveken át közhivatalnak volt a vár­megyénél, 1918 ,,november i. első napján lé­pett újra közszolgálatba, * amikor Károly király kinevezte kul­tuszminiszternek. Az alkotmányosság megállapitása előtt és után megállapították Lovásrv nyugdíjigényét és fclyósilották is azt. 1919-ben újra miniszter lett. Külügyminisz­teri állásától szeptember végén vált meg és nyugdiját 1920 december végéig él­vezte. Én nem értek egyet Lovászy Márton poli­tikájával, nem azonosítom magam az emigráció-törekvésekkél, de Itt arról van szó, hogy egy magyar kürbivatalnok özvegye ne nyomorog­jon, mert a törvény úgy rendeli, hogy nyugdíjban részesüljön. Sohasem vétettem hazám és nemzetem érdekei ellen — irta Lovászy utolsó önvallomásaiban az vesse rám az első követ, aki mint politikailag szereplő ember, azokban a feszült, izgalmas időkben nem követett el hibát. A hazámtól való hosszas távoliét és mérhe­tetlen aggodalom aláásták egészségemet. Sok bánat és fájdalom üli meg telkemet. Azzal jöttem haza, hogy politikával egyálta­lán nem foglalkozom. Szigorúan megtartot­tam és megtartom ezt a meggyőződésből vál­lalt kötelezettségemet. Sohasem vágyódtam egyéniségem, vagy személyes tekintetek miatt közszerep­lésre és ha ennek során ajkamat oly kifejezés hagyta el a múltban, amely a mának higgadt mérlegelése közepette a viszonyok más meg­ítélését váltja ki belőlem, ez is . dokumen tálja, hogy magamat mindenben alárende­lem hazám békességes fejlődése lehetősé­geinek: a magam számára hátralévő életem­re semmit sem kívánok, csak hogy családom­nak szűkös, tisztes kenyeret juttathassak. Simon András: Ugyanezt kívánják a hősi halottak özvegyei és árvái és nem tudjuk megadni! Gál Jenő: Azoknak is jár! ■ Lovászynak ezt a végrendeletszerü ön­vallomását tiszta szívvel keit meghall­gatni. Mert mi történt Lovászy ügyében ? A kor­mánynak évek alatt az az elhatározása ér­lelődött meg, hogy hozzájárult Lovászy hazatéréséhez. A magyar törvények nem ismerik a salvus conductus fogalmát. A magyar eljárási jog azt mondja, hogy joga van idejönni és törvény elé állani. Menedékjogot nem ismerünk, salvus con- dustusunk nincs. Lovászy Márton hazajött, reverzálist adott a kormánynak, hogy nerp fog közéleti életet élni, sem szóval, sem tollal. Tessék felmérői, mti Jelentett egy olyan publicista számára, mint Lová­szy Márton volt. Ez a halált jelenti annak, aki mindig a hazáért dolgozott. (Ellentmondás a jobb­oldalon.) "; - i — Hibás, vagy nem hibás! Nem arról be? szélek! Majd a történelem megmutatja, hogy. volt egy idő, amikor ennek a jólclkü embernek a kezében volt Magyarország sorsa. Az ország kormányrudját kínálták neki, a szerénysége miatt nem vette at a hatalmat. Mi történt volna akkor, ha a bekövetkezem* dők helyett ő veszi át az uralmat, ő, Lovászy Márton, aki sohasem izgatott, aki mindig a kiegyenlítődést kereste. Lovászy szerénységből elhárította magától a megbí­zatást, azután jött a végzet, ebből szárma­zott az a kormányrendszer, amely forrada­lomba vitte szerencsétlen hazánkat. Ez sem Lovászy Márton mentségére hozom fel. Ne­kem is az a véleményem, hogyha a törté­neti idők tetteket követelnek, nem szabad a felelősség elől menekülni. De hát miért a nagy szigorúság Lovászy ellen? , Lovászy Márton özvegyének nyngdij jár A törvény parancsolja, hogy aki ellen el­járást indítottak és az eljárás közben meg­halt,. ügyében a felelősségre vonás lehetősége megszűnik. Ezek nem prerogativák hangoztatása, ha már felvetődött az a kérdés, halálában kell legalább megadni az elégtételt. Mert Lovászy Márton lehetett hibás, lehe­tett politikai vétkes, hibás utón járó, de el kell ismerni, hogy hazáját szerette. Mondhatnak kritikát működése felett, de hallgassák meg legalább utolsó szavait, hall­gassák meg utolsó önvallomását. Kezeim között van Lovászy Márton utolsó keze- irása. Talán a halottnak kijár az elégtétel, hogy meghallgassák ezt az önvallomást. — A/t mondja Lovászy Márton: „Egyet nyugodt lelkiismerettel állíthatok: sohasem vétettem hazám és nemzetem érdekei ellen. Lehelj hogy mint gyarló ember hibákat kö­vettem el, de A kormánnyal kötött szerződést tisztesség­gel, becsülettel betartotta. Kétrendbeli izga­tás miatt volt ellene bűnvádi eljárás, meg­engedték, hogy idehaza legyen, azt mondot­ták neki, ne szólj és ne irj. Amikor a halott emléke előtt állunk, akkor igazságos mértékkel kell mérni. A halott emlékének meg kell adni az elég­tételt és az özvegyével szemben az igazsá­gosság teljes érvényesítésével kell eljárni. Lovászynak szerződése volt a magyu. kormánnyal, ez a szerződés nem lehet egyoldalú Louászy megtartotta amit ígért, betartotta szerződését, tehát ugyanakkor a maiik félnek is be kell tartania. Lovászy Márton özvegyének nyugdíj jár Lovászy özvegyét nem szabad éhenhalásnak kitenni. — Nem hivatkozom itt a részvétre, az igazságérzetre, az özvegyi jog tiszteletben tartására, hanem hivatkozom arra, hogy amikor Lovászy hazajött és kérte nyug­dijának megállapítását, a külügymi­niszter ur bizonyára a pénzügyminisz­ter úrral történt megállapodás alapján kijelentette, hogy u nyugdijat pem fo­lyósítja, mert Lovászynak megszakadt a nyugdíjigénye azzal, hogy emigrá­cióba ment. Ezzel szemben azonban n közigazgatási bíróság megfellebbezhe­tetlen Ítélettel kötelezte 1926-ban 4972. szám alatt a minisztert arra, hogy eb­ben az ügyben nj határozatot hozzon. Ez az uj határozat azonban nem iött létre. Ehelyett Khuen-Héderváry gróf, a kühigyníi- niszter helyettese, 1927 július 4-én 5587. szám alatt .értesítette Lovászul, hogy nyugdijának folyósítására irányuló kérvénye ügyében nincs módjában intézkedni, mivel a pécsi törvényszéken felségsértés, a budapesti tör­V/. ÉVFOLYAM BUDAPEST. 192& MÁRCIUS 1 CSÜTÖRTÖK 5 0 SZÁM '----■------- - » v v* v w „L ovászy Márton nyugdijának folyó­sítását a törvény ellenére, politikai inditóokok alapján tagadták meg" INTERPELLÁCIÓ NÉHAI LOVÁSZY MÁRTON N YUGDÍJÁRÖL ____________________________ - — ^ - --------------—

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék