Esti Kurir, 1928. április (6. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-01 / 76. szám

r V 'ik -• . 1 ufi ^ kjP^ i ff^^^pMamaat ^ 10 fillér j<^j| ^j||^| | ELŐFIZETÉSI DÍJ: EG Y HÓRA 2.40 P., NEGYEDÉVRE 7.20 P, EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁ­KIÁBAN Ke. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 2'is DINÁR. AUSZTRIÁBAN 25 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG. VI.. ARADI UCCA.8 TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43, 261-41, 268-23 KIADÓHIVATAL ; VI.. TERÉZ-KÖRÚT 24 b. I. EM. TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122-88 és 254 - 05 VI ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1928 ÁPRILIS 1 VASÁRNAP 76 SZÁM FÖLFELÉ MEGYÜNK Azt mondotta tegnap Búd pénzügyminisz- ( tér, hogy gazdasági életünk egészséges, ha- 1 jainak vannak, de ezeket meg kell és meg is i lehet szüntetni. Az igazi takarékosság az, ha mindenki leszállítja az igényeit. ' Ma csak j csökkent rezsiköltséggel lehet üzemet vezetni. ] Áll ez a magánosra és a társaságra egyaránt. Ezeket mondotta a pénzügyminiszter ur és szükségesnek tartotta mindezeket azzal kiegé­szíteni. hogy nem lát olyan bajokat, amelyek a gazdasági élelet betegnek tüntetnék fel. Micsoda optimizmus, milyen önbizalom. Azt mondja a pénzügyminiszter ur, hogy nincs semmi baj, hogy fölfelé megyünk. Nem kell sötéten látni, nem kell pesszimizmust terjesz­teni, mert ezzel csak ártunk a gazdasági élet­nek. Psziliológiára és bizalomra van szük­ség, mondja beszédében és megállapítja, hogy az ő optimizmusa is pszihologikus természetű. Hiszen, ha csupán pszihológián múlna a do­log, hacsak önbizalomról volna szó, valóban igaza is lehelne a pénzügyminiszter urnák. Mi elhisszük neki, ha azt mondja, hogy min­den felfelé megy. De nem vagyunk hajlandók szó nélkül elfogadni azt a megállapitását, hogy nem szabad ennek ellenkezőjét hirdetni. Ha elfogadnék ezt a parancsot, ha nem hir­detnék azt, hogy nem egészen úgy van, amint a pénzügyminiszter ur mondja, nem monda­nánk igazat. Lehet, hogy ott bent a kormány berkei­ben s alóbán csak optimizmus árad minden­felé, lehet, hogy a miniszter urak bizakodása válóban tökéletes, ml ebben nem kételke­dünk. De ha ez igv van, ha a miniszter urak csak azt látják, hogy fölfelé megyünk, ha valóban hiszik, hogy itt nincsenek bajok, hogy gazdasági életünk egészséges, akkor ki kell józaniitani, ki kell ábrándítani őket eb­ből a- hitből. Ha a pénzügyminiszter úrral egyetemben a kormány azt hiszi, hogy amint nz ország ügyeit viszi, az jól van, akkor is­mételten meg kell kísérelnünk, hogy felnyis­suk szemeiket, hogy necsak a maguk hely­zetén, a maguk hatvan percenttel felemelt fizetésén keresztül, a maguk tárcáinak jól dotáltságan keresztül szemléljék az orszá-' got. Mert ha ebből a nézőpontból kellene csupán szemlélnünk gazdasági életünket, nem volna itt semmi baj. De éppen mert olyan nyugodalmasan lehet az egyes tárcák keretén belül milHó pengős emeléseket esz­közölni, éppen ezért kell néhány figyelmez­tető szóval élni a kormány gazdálkodásával szemben. Súlyos kritikák liapgzottak el a parla­mentben a költségvetési vita során, a felső- házban pedig a valorizációról szóló javaslat szolgált alkalmai arra, hogy kiváló férfiak mutassanak rá azokra a bajokra, amelyek­ben közgazdaságunk vergődik és a sok ko­moly hozzászólás, a sok súlyos megállapí­tás, mint most 7 már megállapíthatjuk, pusz­iéban elhangzott szó maradt csupán, amely­nek semmi hatása, semmi foganatja. Föl­felé megyünk, mondja a pénzügyminiszter ur és ebből arra kellene következtetni, hogy valóban túl vagyunk már minden bajon, hogy elhagytuk már a göröngyös utakat és nagyszerű, bitumenes, vagy betonos egyenes utón vezet a létünk tovább. De mi nem tud­juk követni a pénzügyminiszter urat opti­mizmusában és önbizalmában. Nem tudjuk aláírni azt a megállapítást, hogy nincsenek bajok, hogy gazdasági életünk egészséges. Mi csak azt tudjuk, hogy ez az ország na­gyon sokat elbírt már és ugylátszik még töb­bet kell elbírnia. Annál is inkább-igy lesz ez, mert azok, akik az ország gazdasági sor­sát intézik, csak jónak, csak egészségesnek látják közállapotainkat. Legfeljebb az a ki­fogásuk, hogy a magánéletben nem érvé­nyesül a takarékosság. Ki is jelenti a pénz­ügyminiszter ur, hogy az igazi takarékosság az. ha mindenki leszállítja az igényeit. Azt hisszük, ami a magánembert illeti, néhány száz. vagy ezer eml>ert kivéve, mindenki ér­vényesítette ezt az elvet a maga terhére Mindenki leszállította már az igényeit. Csu­pán az államháztartásban nem tapasztaltul ézt. Csak a kincstár gazdálkodásában nem látjuk az igazi takarékosságot, az igények­nek ezt az önkéntes lefokozását. Éppen a költségvetés vitájában volt al­kalmunk megismerni az igények kincstári ^fokozódásának gyakorlati érvényesülését. Ó, mennyit lefokozlak már az igényekből. Lefokozták a követségi palotákat, a külkép­viselet -példátlan luxusát, a miniszterelnök­ségi rendelkezési alapokat, a biológiai állo­másokat és kollégium hungaricumokat, már lefokozták a luxusautókat is és beérik a miniszter urak közönséges hazai gyártmá­nyú autókkal is. A lefokozás igy ment, eb­ben a keretben, ha a kincstár takarékossá­gáról volt szó. Hiába kisérelnők meg, hogy más véleményt kockáztassunk meg és hiába hangoztatnék ellentétes felfogásunkat az Ál­lami takarékossággal szemben. Hiába. A pénzügyminiszter ur meg van elégedve min­dennel, a pénzügyminiszter ur pszihológiai alapon bízik, önmagában és bisz optimiz­musában és ha ezt a csodálatos önbizalmat látjuk, el kell némulnunk, áőt még azt is el kellene hinnünk, hogy valóban fölfelé me­gyünk. A P. K. ÁPRILIS 15.-ÉN TÚL NEM KÉRI AZ OPCIÓ MEGHOSSZABBÍTÁSÁT A városházi ellenzék husvét után folytatja az obstrukcióf, mert április 14.-én lejár a P. K. opciója • Vl/l/lAn* A TÉBE hajlandó szanálni az Egyesült Fővárosit, ha a P. K. vele szemben is vállalja a garanciákat — A tárgyalás kedvezően halad — A kormánypárti körökben megfelelő visszavonulást keresnek Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarék- pénztár körül keletkezett bonyodalmak -— legalább . is egyelőre — elcsendesedtek, amennyiben az ellenzéki obstrukciá teljes sikerrel járt: a főváros vezetősége a tegnapi közgyűlés folytatását a húsvéti ünnepeket követő időre, április 11-ikérc tűzte ki. A húsvéti ünnepek alatt természetesen foly­tatják azokat a tárgyalásokat, amelyek egy­előre bizalmas formában folynak, az Egye­sült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár müsirányu szanálásáról. Az ellenzék eré­lyes állásfoglalása és az az éles kritika, amelynek során a főváros közgyűlésén fel- világósitötták a közvéleményt az üggyel járó súlyos áldozatokról, úgy látszik, meggondo­lásra késztette úgy a főváros vezetőségét, mint a belügyi kormányzatot is. Az Esti Kurír legutóbbi számában hirt adtunk azokról a megbeszélésekről, amelyek a TÉBE és Pénzintézeti Központ közt indul­tak meg az Egyesült Fővárosi szanálásáról. A TÉBE ugyanis a kormány interven­ciójára hajlandó a szanálás ügyét a ke­zébe venni abban az esetben, ha a Pénz­intézeti Központ vele szemben ugyan­azokat a garanciákat vállalja, amelyeket a fővárossal szemben vállalt. Ezen az alapon, a megegyezés létesítése ér­dekében komoly tárgyalások indulták meg, amelyek a húsvéti ünnepek után fognak folytatódni. így tehát a közgyűlési szünet ideje alatt végleges megegyezés is várható. Hipka Ferenc főpolgármester egyébként ma is úgy állítja be a helyzetet, mintha a fő­város vezetősége az eredeti elgondoláshoz híven szavazásra akarná juttatni az Egye­sült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár részvénytöbbségének átvételét és ezzel kap­csolatban a 'Községi Takarékpénztár léte­sítésének ügyét. Teljesen beavatott városházi körökben ma délelőtt közölték .az Esti Kurír munkatársá­val, hogy az április 11-iki közgyűlésen változat­lanul napirenden marad az Egyesült Fő­városi Takarékpénztár ügye, amelyet az obstrukció ellenére is dűlőre fognak jut­tatni. A főpolgármester úgy tervezi, hogy az április 11-lkén összeülő közgyűlést éjjel-nappal együtt tartja mindaddig, amíg szavazásra ,nem kerül sor. A városházi ellenzék természetesen változat­lanul azon az állásponton van, hogy a legkíméletlenebb küzdelmet kell foly­tatni ennek a tranzakciónak Icltonyoli- . tása ellen. A 'árosházán különben ápr. Il ikére fordu- lalol varnak abból a szempontból, hogy ad­digra hazaérkezik Amerikából a főváros kül­döttsége. Többen ugyanis azt a felfogást vall­ják, hogy meg kell várni Sipőcz Jenő polgár­mester hazaérkezését. Annyi bizonyos, hogy április 11-én a városházi ellenzék változatlan erővel folytatja az obstrukeiót, annál is inkább, mert hiszen április 15-én lejár a Pénzintczeli Köz­pont opeióju. Ilyen körülmények között csak ötnapi ob- strukeióra van szükség, hogy' az opciós ha­táridőn belül az ellenzék az Egyesült Fővá­rosi részvénytöbbségének átvételét, megaka-, dolgozza. Ma délelőtt a városházán a legko­molyabb Tonnában beszéltek arról a hírről, hogy a Pénzintézeti Központ április 15-én túl az opció meghosszabbítását nem fogja kérni. Az opció meghosszabbításának elmulasztása tárgytalanná teszi az egész dolgot, úgy, hogy. kormánypárti körökben ezt a módot látják a legmegfelelőbbnek a visszavonulásra. Éles támadásra készülnek a Városházán a rózsa­dombi autobuszközlekedés késlekedése miati A főváros közlekedésügyi bizottsága, ami­dőn a Békeffy-féle autobuszajánlatot elfo­gadta. megállapította az uj relációkat s ezek között harmadik helyen szerepeit a rózsa­dombi autóbuszjárat. A Békeffy-cég három részletben állította be a 24 Rába-tipusu ko­csit. Az utolsó nyolc kocsit a megállapított határidőn belül március 20-án leszállította. A megígért autóbuszvonalakon az üzembe helyezett kocsik számához képest meg is in­dult a forgalom, egyedül a Rózsadomb és környéke maradt ki az autobuszközle^cdésből. Tekintettel arra. hogy a közlekedési bizott­ság ülésén a rózsadombi autóbuszjárat meg­indítását pártkülönbség nélkül, minden ol­dalon szorgalmazták és az uj autóbuszjára­tok üzembehélyezésére kitűzött végső termi­nus, március 24-ike elmúlt, az Esti Kurír munkatársaa ma délelőtt a főváros közleke­dési ügyosztályában érdeklődött afelől, hogy a bejelentett rózsadombi vonalon miért nem indult még meg az nutc busz közi eked és? A következő felvilágosítást .kaptuk: — A Béketfy-félc kocsik, amelyek tudva­levőén Rnba-tipusuak. / nem hirják a rózsadombi emelkedést. A próba járatokon kihint,, hogy a fékek nem működnek megfelelően. Ilyen körülmények között az ügyosztály kénytelen volt elállni a rózsadombi autóbuszjárat meg­indításától. Speciális szerkezetű kocsikra van szükség 1 ezen a vonalon. Az ügyosztály is szeretné minél előbb megnyitni az auióbuszforgalmat a Rózsadombra, de erre most már csak akkor kerülhet sor, ha a főváros által megrendelt száz uj autóbusz elkészül. Mi a magunk részéről, — mondták a köz­lekedési ügyosztályban — mindent el fogunk követni, hogy mielőbb megfelelő kocsik áll­janak rendelkezésre. Mihelyt a megrendelt uj autőbuszkocsikból az első turnus befut, azonnal megindítjuk a rózsadombi járatot. A főváros közlekedési ügyosztályában egyébként ma délelőtt hosszas tárgyalás is folyt éppen a rózsadombi autóbuszjárat ügyében. Kádas Béla dr., a Rózsadombi Egyesület ügyésze és főtitkára megjelent Lobmayer Jenő tanácsnoknál, a közlekedési ügyosztály vezetőjénél és kifejezést adott a rózsadombi és környéki lakosság elkesere­désének amiatt, hogy az autóbuszjárat még mindig nem indult meg. A megbeszélés során kitűnt, hogy a Ró­zsadombi Egyesület a lakók nevében már több mint három évvel ezelőtt indította meg az akciót autóbuszok járatása érdekében és már akkoriban fölhívta a közlekedési ügy­osztály figyelmét arr \ a körülményre, hogy erre a tfrületrc a hegyi autóbuszokat kell beállítani. A közlekedési ügyosztály, úgy látszik, figyel­men kívül hagyta ezt a szempontot és igy a nagyközönség az ügyosztály mulasztásának kénytelen betudni, hogy a fővárosnak ez a teljesen beépített, sűrűn lakott környéke I

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék