Esti Kurir, 1928. június (6. évfolyam, 123-146. szám)
1928-06-02 / 124. szám
I LÉLEKVASA A hullámok, melyeket egy ártatlan vacsora kavart az Erzsébetvárosi Körben, még mindig nem ültek el. Nem fölösleges talán és nem itt válik unalmassá, ha dióhéjban mégegyszer elmondjuk, hogy mi történt tulajdonképen ebben a polgári klubban.. Az történt, hogy ez az egyesület, amilynek körülbelül háromezer szavazópolgár tagja van, csendesen és normálisan élte a klubok átlagos életét és soha politikával nem foglalkozott. Ha, szavazásra kererült a sor: nyilván a szabadelvű pártok szolgálatába állították erejüiket tagjai, de mindig egyénenként, sohasem testületileg. És semmi változást a Kör életében nem hoztak az utóbbi időik ebben a tekintetben. Ámbár a ciginy utcai klub,helyiség volt szinterea borzalmas idők legszörnyűségesebbés legvéresebb merényletének , az Erzsébetvárosi Kör azért mégsem csatlakozott egyik ellenzéki párthoz sem. Ekkor történt, hogy a mai rendszer kivetette a horgot feléje. Kivetette úgy, hogy apró fullajtársai végére Ugrón Gábor nevét hozta forgalomba, mint elnökjelöltét. Ugrón Gábor neve — bár ma a kapcsolat a kormánypárttal már szinte kötelezettségeket is jelent -— nem szabadított fel különösebb szenvedélyeket. Ám kiderült, hogy Ugron Gábor a kormánypárti politika bevonulását jelentené a klubba, a kormánypárti fenhatóságot jelentené, hogy Ugronnal együtt az egységes párt mint olyan is befészkel a Kör falai közé a maga mindent elnyomó súlyával. . . . . A kidolgozott haditervi- segédcsapatok felvonultatása, váratlan roham, gyors elintézés— egészen ügyes költés minden sikerrel kecsegtetett. Azonn az oldalon, ahol a lélekvásárnak manapság oly gyakori módját kimódolták, nem is gondoltak semmi ellentállásra. Csakhogy, szokásuk szerint megint a polgárság nélkül számítottak. A polgárság az úrékan keresztül látott a terven és nagyon egyszerű módját találta meg a védekezésnek. Meghívta vacsorára az Erzsébetvárosi Körbe Kassay Károlyt és Sándor Bált, a polgárságnak két prominens vezérét és ez a vacsora olyan elementáris erővel demonstrálta a köztagok túlnyomó részének vehemens ellenkezését a lélekvásár ellen, hogy a jelentősnek látszó politikai üzlet apró ágensei elveszettnek látták az ütközetét. Mi más következhetett volna erre, mint az annyira jól bevált módszer, a már sablonná, vált erőszak. Égre kis fellebbezés a belügyminiszterhez^ é^ villámgyorsasággal megindul a vizsga látó kör ellen és még fel sem ocsúdhattak a vezetőség tagjai, már miniszteri biztos kopogott a kapun. A . . .... Milyen nyersen, milyen leplezetlenül mutatja ez a mai rendszer igazi arculatát. Mennyire nem tartják szükségesnek már, hogy elleplezzék az erőszakot, hogy némi szeméremmel takarják mohóságukat, mennyire brutálisan és őszintén megnyilatkozik a stratégiai szándék: nem hagyni érintetlen bástyát a polgárságnak, nem tűrni más közösséget és egyesülést, mint amely engedelmes hajtóerőnek hajlandó befogatni magát a kormány szekere elé. Azokban az időkben, melyek a polgárság legnagyobb szorongattatásának periódusára estek, melyekben még a legvakmerőbb politikai alkuszok sem merészelték volna megkísérelni kormányzati kapcsolatok becsempészését a körbe: egyetlen ellenzéki pártnak nem jutott eszébe, hogy politikai szervezetébe próbálja betessékelni ezt a népes társadalmi egyesületet. Biztos érzése volt a szabadelvű és demokratikus irányzat vezetőinek, hogy a körben tömörült polgárok más irányzatot, mint demokratikusat szavazatukkal nem fognak támogatni. De mégis érintetlennek akarták hagyni a köz politikától mentes társadalmi jellegét és bár könnyebb dolguk lett volna, mint ma a jobboldalnak: kísérletet sem vek rá, hogy a politika fegyvertárává szereljék át a klubot. Az uralkodó — eluralkodó — rendszer nem ilyen érzékeny és nem ilyen skrupulozus. Ám meg fogja érezni s meg fogja tanulni, hogy olyan ésszerűen mégsem megy a dolog, mint ahogyan azt optimista fegyverhordozói elgondolták. A polgárság megmutatja, hogy a lélekvásár ideje elmúlt s a múlté már azok az idők is, amelyekben nagy polgári tömegeket akaratuk nélkül, vagy, akaratuk ellenére lehetett ide-oda tologatni a hatalom erejével a politika sakk-tábláján. t4 A BUDAPESTI TUDOMÁNYEGYETEM TUDOMÁNYOS KULISSZATITKAI Hiteles adatok a budapesti egyetem tanárainak a kurzus végzett tudományos munkájáról *i/vZ/Vi** Kire vonatkoztak Klebelsberg kultuszminiszter adatai? — Egyes tanárok évtizedek óta nem jelentettettek meg önálló tudományos munkát . 20 év előtti tankönyvekből tanulnak az egyetemen Május 4-e óta egy pillanatra sem csitultak el az egyetemi berkek. Hogy Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a kultusztárca budgetjének beszámolóján nyílt vádat emelt az egyetemek rendje és az egyetemi oktatás mai rendszere ellen, az ellentétek csak jobban kiélesedtek a tanács és a miniszter között. ". . s " : • • — Bajok vannak az egyetemen! — mondotta a kultuszminiszter, aki beszéde további során részletesen rá is mutatott ezekre a bajokra. Egyrészről arról van szó, hogy az egyetemeken a tanárok 35—30, sőt 20 perces órákat adnak, gyakran pedig lemondják előadásaikat. Másrészről az előadások sztereotipok, a tanárok esztendőről-esztendőre ugyanazt adják elő. Miközben az életben az új szempontok ezrei merülnek fel, az egyetemek tanárai nagyrészt még mindig régi tankönyveiket, jegyzeteiket ismétlik. El kell ismerni, hogy itt baj van — mondotta a kultuszminiszter, — bár ez a megállapítás a tanári kar kis részére vonatkozik, a felelős miniszter vészjelet ad! — Ma még csak figyelmeztetek, — mondotta Klebelsberg — hogy változzanak meg, de ha ez nem elég, radikálisabb eszközökhöz nyúlok és egy olyan törvénnyel jövök, hogy félévre függesszék fel a tanárok nyugdíjazhatatlanságáról szóló, törvényt. A kultuszminiszter beszédét egyetemi körökben, de különösen a jogi fakultás tanárai között nagy és leplezhetetlen izgalommal fogadták. Pro és kontra nyilatkozatok jelentek meg, amelyek közül a legsúlyosabbak kétségkívül a kultuszminiszter szavait támasztották alá. Nyilatkozatak hangzottak el, mely szerint a mai helyzetet elsősorban az utóbbi esztendők politikai változásai idézték elő, mikor egyes tanárok túlságos mértékben kapcsolódtak be a pártpolitikai harcokba, a diákság pedig felbuzdulva a tanárok példáján, elhanyagolta munkáját. Az egyetemi tanárok között valóságos forrongás tört ki a kultuszminiszter parlamenti beszéde miatt, amely egyes egyetemi tanárokról, bár név nélkül, a nagy nyilvánosság előtt gyakorolt bírálatot. A tanárok, elsősorban pedig a jogi fakultás professzorai vélt sérelmük orvoslásáért magához a kultuszminiszterhez fordultak, akivel több ízben bizalmas tárgyalásokat is folytattak azóta. Mindezeken túl pedig az egyetemi tanács egy hatalmas memorandumot készített, amelyben az autonómiára való hivatkozással kifogásolja a kultuszminiszter beavatkozását az egyetemi oktatás rendjébe. A legutóbbi napok eseményei után nyilvánvaló lett, hogy a kultuszminiszter erélyes szavai elsősorban is a jogi fakultás tanárait érintették, akik nem is leplezték sértődöttségüket akkor, mikor a miniszternél bizalmas beszélgetésen jelentek meg. A harc azonban még ezekkel a „négyszemközti” beszélgetésekkel sem simult el és a jogi, valamint közgazdasági fakultás tanárai egységes frontba tömörültek a kultuszminiszter „megfélemlítési akciójával" szemben. A közvélemény ezek után adatszerű bizonyítékokat kiván! Az Esti Kurír munkatársa éppen ezért a legilletékesebb helyeket kereste fel, annak megállapítására, hogy mennyiben felelnek meg a kultuszminiszter vádjai a valóságnak, milyen munkásságot fejtenek ki a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi- és közgazdasági fakultásának professzorai az utolsó esztendőkben, milyen új szak- és tudományos munkák jelentek meg az elmúlt évek alatt és kik adnak elő azokon a katedrákon, amelyek körül az új magyar jogász- és közigazgatási generáció csoportosul? Mindezekre nézve pontos és hiteles adatokat kaptunk. 25 év előtti tankönyvekből tanulnak a jogon A római jogot Szentmiklósy Márton professzor adja elő. Szentmiklósy első és eddig utolsó tudományos munkája „A római jog institúciói" címen a 90-es évek végén jelent meg, s ma tizenegyedik kiadásában van forgalomban. Ebből a könyvből tanulnak 1928-ban is római jogot a magyar diákok! A jogtörténet tanára Király János, aki esztendők óta tartó betegeskedése után most készül nyugdíjba. Király tanárárnak két nagyobb tudományos munkája jelent meg, az egyik „A pozsonyi vámjogról a másik „Az egyetemes európai és magyar jogtörténet“ első kötete, amelynek folytatását azóta hiába várják. Ezek a munkák még Király János egyetemi tanári kinevezésének első esztendeiben jelentek meg. Büntetőjogot Doleschall Alfréd ad elő, akinek 1902-ben jelent meg utolsó nagy könyve „A honosság a büntetőjogban“ címen. Azóta egy fímungarlin Izidorról szóló nekrológon kívül, mindössze néhány kisebb tanulmány és a királykérdéssel foglalkozó újságcikk jelent meg Doleschall tollából. A közgazdaságtanon Navratil Ákos és Balázs Károly tanítanak. Navratil a 90-es évek végén jelentette meg utolsó nagyobb munkáját, amelyet egy, a Társadalmi Múzeumról szóló brosúra követett. Balázs Károly viszont 192? JUN. - 1. 10 fillér ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGYHORA 2.40 P„ NEGYEDÉVRE F/).J7FPKIJCZT/5. SZERKESZTŐSÉG VI., ARADI CICCA 87.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁ ^ ' TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43. 261-41. 268 -28 KIÁBAN KB. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 21H DINÁR. O AGS4¥ SCROTY KIADÓHIVATAL: VI. TERÉZ-KÖRÚT 24 k. I. EM. AUSZTRIÁBAN 25 GR, ROMÁNIÁBAN 6 LEI M. Iafas\ %Jj AJ |________TELEFONSZÁMOK: TERÉZ 122—88 és 254 -05 VI. ÉVFOLYAM » BUDAPEST, 1928 JUNIUS 2 SZOMBAT ♦ 124. SZÁM WV 1S2SJU. 1. »J #v// Románia visszautasította a Népszövetségi javaslatát az optánsperben