Esti Kurir, 1928. június (6. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-02 / 124. szám

I LÉLEKVASA A hullámok, melyeket egy ártatlan vacsora kavart az Erzsébetvárosi Kör­ben, még mindig nem ültek el. Nem fölösleges talán és nem itt válik unal­massá, ha dióhéjban mégegyszer el­mondjuk, hogy mi történt tulajdonképen ebben a polgári klubban.. Az történt, hogy ez az egyesület, ami­lynek körül­belül háromezer szavazó­polgár tagja van, csendesen és nor­málisan élte a klubok átlagos életét és soha politiká­val nem foglalkozott. Ha, szavazásra kere­rült a sor: nyilván a szabadelvű pártok szolgálatába állították erejüiket tagjai, de mindig egyénenként, soha­sem­ testületi­leg. És semmi változást a Kör életében nem hoztak az utóbbi időik ebben a te­kintetben. Ámbár a cig­i­­­ny utcai klub,­­helyiség volt szintere­­a borzalmas idők legszörnyűségesebb­­és legvéresebb merényletének , az Erzsébetvárosi Kör azért mégsem csatlakozott egyik ellen­zéki párthoz sem. Ekkor történt, hogy a mai rendszer kivetette a horgot feléje. Kivetette úgy, hogy apró fullajtársai végére Ugrón Gá­bor nevét hozta forgalomba, mint elnök­jelöltét. Ugrón Gábor neve — bár ma a kapcsolat a kormánypárt­tal már szinte kötelezettségeket is jelent -­— nem szaba­dított fel különösebb szenvedélyeket. Ám kiderült, hogy Ugron Gábor a kor­mánypárti politika bevonulását jelentené a klubba, a kormánypárti fenhatóságot­­ jelentené, hogy Ugronnal együtt az egy­séges párt mint olyan is befészkel a Kör falai közé a maga mindent elnyomó súlyával. . . . . A kidolgozott haditerv­i- segédcsapa­­tok felvonultatása, váratlan­ roham,­ gyors elintézés— egészen ügyes költ­és minden sikerrel kecsegtetett. Azon­n az oldalon, ahol a lélekvásárnak manapság oly gya­kori módját kimódolták, ne­m is gondol­tak semmi ellentállásra. Csakhogy, szoká­suk szerint megint a­ polgárság nélkül számítottak. A polgárság az úrékan keresz­tül látott a terven és nagy­on egyszerű módját találta meg a védekezésnek. Meg­hívta vacsorára az Erzsébetvárosi Körbe Kassay Károlyt és Sándor B­ált, a polgár­ságnak két prominens vezérét és ez a vacsora olyan elementáris erővel demon­strálta a köztagok túlnyomó részének ve­­hemens ellenkezését a lélekvásár ellen, hogy a jelentősnek látszó politikai üzlet apró ágensei elveszettnek látták az ütkö­zetét. Mi más következhetett volna erre, mint az annyira jól bevált módszer, a már sablonná, v­ált erőszak. Égre kis fellebbe­zés a belügyminiszterhez^ é^­ villám­gyor­­sasággal megindul a vizsga lát­ó kör ellen és még fel sem ocsúdhattak a vezetőség tagjai, már miniszteri bizt­os kopogott a kapun. A . . .... Milyen nyersen, milye­n leplezetlenül mutatja ez a mai rendszer igazi arculatát. Mennyire nem tartják szükségesnek már, hogy elleplezzék az erőszakot, hogy némi szeméremmel takarják mohóságukat, mennyire brutálisan és őszintén megnyi­latkozik a stratégiai szándék: nem hagy­ni érintetlen bástyát a polgárságnak, nem tűrni más közösséget és egyesülést, mint amely engedelmes hajtóerőnek hajlandó befogatni magát a kormány szekere elé. Azokban az időkben, melyek a polgár­ság legnagyobb szorongattatásának pe­riódusára estek, melyekben még a leg­vakmerőbb politikai alkuszok sem me­részelték volna megkísérelni kormány­zati kapcsolatok becsempészését a körbe: egyetlen ellenzéki pártnak nem jutott eszébe, hogy politikai szervezetébe pró­bálja betessékelni ezt a népes társadalmi egyesületet. Biztos érzése volt a szabad­elvű és demokratikus irányzat vezetői­nek, hogy a körben tömörült polgárok más irányzatot, mint demokratikusat szavazatukkal nem fognak támogatni. De mégis érintetlennek akarták hagyni a köz politikától mentes társadalmi jel­legét és bár könnyebb dolguk lett volna, mint ma a jobboldalnak: kísérletet sem vek rá, hogy a politika fegyvertárává szereljék át a klubot. Az uralkodó — eluralkodó — rend­szer­ nem ilyen érzékeny és nem ilyen skrupulozus. Ám meg fogja érezni s meg fogja tanulni, hogy olyan éssze­rűen mégsem megy a dolog, mint aho­gyan azt optimista fegyverhordozói el­gondolták. A polgárság megmutatja, hogy a lélekvásár ideje elmúlt s a múlté már azok az idők is, amelyekben nagy polgári tömegeket akaratuk nélkül, vagy, akaratuk ellenére lehetett ide-oda tolo­gatni a hatalom erejével a politika sakk-­­tábláján. t­4 A BUDAPESTI TUDOMÁNYEGYETEM TUDOMÁNYOS KULISSZATITKAI Hiteles adatok a budapesti egyetem tanárainak a kurzus végzett tudományos munkájáról *i/vZ/Vi** Kire vonatkoztak Klebelsberg kultuszminiszter adatai? — Egyes tanárok évtizedek óta nem jelentettettek meg önálló tudományos munkát . 20 év előtti tankönyvekből tanulnak az egyetemen Május 4-e óta egy pillanatra sem csitul­tak el az egyetemi berkek. Hogy Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a kultusztárca budget­­jének beszámolóján nyílt vádat emelt az egyetemek rendje és az egyetemi oktatás mai rendszere ellen, az ellentétek csak job­ban kiélesedtek a tanács és a miniszter kö­zött. ". . s " : • • —­ Bajok vannak az egyetemen! — mon­dotta a kultuszminiszter, aki beszéde további során részletesen rá is mutatott ezekre a bajokra. Egyrészről arról van szó, hogy az egyetemeken a tanárok 35—30, sőt 20 perces órákat adnak, gyakran pedig lemond­ják előadásaikat. Másrészről az előadások szte­reotipok, a tanárok­ esztendőről-esztendőre ugyanazt adják elő. Miközben az életben az új szempontok ezrei merülnek fel, az egyetemek tanárai nagyrészt még mindig régi tankönyveiket, jegyzeteiket ismétlik. El kell ismerni, hogy itt baj van­ — mon­dotta a kultuszminiszter, — bár ez a meg­állapítás a tanári kar kis részére vonatkozik, a felelős miniszter vészjelet ad! — Ma még csak figyelmeztetek, — mon­dotta Klebelsberg — hogy változzanak meg, de ha ez nem elég, radikálisabb eszközök­höz nyúlok és egy olyan törvénnyel jövök, hogy félévre függesszék fel a tanárok nyug­­díjazhatatlanságáról szóló, törvényt. A kultuszminiszter beszédét egyetemi kö­rökben, de különösen a jogi fakultás tanárai között nagy és leplezhetetlen izgalommal fogadták. Pro és kontra nyilatkozatok jelentek meg, amelyek közül a legsúlyosabbak kétségkívül a kultuszminiszter szavait támasztották alá. Nyilatkozatak­ hangzottak el, mely szerint a mai helyzetet elsősorban az utóbbi eszten­dők politikai változásai idézték elő, mikor egyes tanárok túlságos mértékben kap­csolódtak be a pártpolitikai harcokba, a diákság pedig felbuzdulva a tanárok pél­dáján, elhanyagolta munkáját. Az egyetemi tanárok között valóságos forrongás tört ki a kultuszminiszter parla­menti beszéde miatt­, amely egyes egyetemi tanárokról, bár név nélkül, a nagy nyilvá­nosság előtt gyakorolt bírálatot. A tanárok, elsősorban pedig a jogi fakultás professzorai vélt sérelmük orvoslásáért magához a kul­tuszminiszterhez fordultak, akivel több­ ízben bizalmas tárgyalásokat is folytattak azóta. Mindezeken túl pedig az egyetemi tanács egy hatalmas memorandumot készített, amelyben az autonómiára való hivatkozás­sal kifogásolja a kultuszminiszter beavatko­zását az egyetemi oktatás rendjébe. A legutóbbi napok eseményei után nyil­vánvaló lett, hogy a kultuszminiszter erélyes szavai elsősorban is a jogi fakultás tanárait érintették, akik nem is leplezték sértődöttségüket akkor, mikor a miniszternél bizalmas be­szélgetésen jelentek meg. A harc azonban még ezekkel a „négy­­szemközti” beszélgetésekkel sem simult el és a jogi, valamint közgazdasági fakultás tanárai egységes frontba tömörültek a kultuszminiszter „megfélemlítési akció­jával" szemben. A közvélemény ezek után adatszerű bizo­nyítékokat kiván! Az Esti Kurír munkatársa éppen ezért a legilletékesebb helyeket kereste fel, annak megállapítására, hogy mennyiben felelnek meg a kultuszmi­niszter vádjai a valóságnak, milyen munkásságot fejtenek ki a budapesti Pázmány Péter­ Tudományegyetem jogi- és közgazdasági fakultásának professzorai az utolsó esztendőkben, milyen új szak- és tu­dományos munkák jelentek meg az elmúlt évek alatt és kik adnak elő azokon a kated­rákon, amelyek körül az új magyar jogász- és közigazgatási generáció csoportosul? Mindezekre nézve pontos és hiteles ada­tokat kaptunk­. 25 év előtti tankönyvekből tanulnak a jogon A római jogot Szentmiklósy Márton pro­fesszor adja elő. Szentmiklósy első és eddig utolsó tudományos munkája „A római jog institúciói" címen a 90-es évek végén jelent meg, s ma tizenegyedik kiadásában van forgalom­ban. Ebből a könyvből tanulnak 1928-ban is római jogot a magyar diákok! A jogtörténet tanára Király János, aki esz­tendők óta tartó betegeskedése után most készül nyugdíjba. Király tanár­­árnak két na­gyobb tudományos munkája jelent meg, az egyik „A pozsonyi vámjogról a másik „Az egyetemes európai és magyar jogtörténet“ első kötete, amelynek folytatását azóta hiába várják. Ezek a munkák még Király János egyetemi tanári kinevezésének első esztendeiben jelen­tek­ meg. Büntetőjogot Doleschall Alfréd ad elő, akinek 1902-ben jelent meg utolsó nagy könyve „A honosság a büntetőjogban“ címen. Azóta egy fímungarlin Izidorról szóló nekro­lógon kívül, mindössze néhány kisebb tanul­mány és a királykérdéssel foglalkozó újság­cikk jelent meg Doleschall tollából. A közgazdaságtanon Navratil Ákos és Ba­lázs Károly tanítanak. Navratil a 90-es évek végén jelentette meg utolsó nagyobb munká­ját, amelyet egy, a Társadalmi Múzeumról szóló brosúra követett. Balázs Károly vi­szont 192? JUN. - 1. 10 fillér ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGYHORA 2.40 P„ NEGYEDÉVRE F/).J7FPKIJCZT/­5. SZERKESZTŐSÉG­­ VI., ARADI CICCA 8­7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁ­ ^ ' TELEFONSZÁM: TERÉZ 261-43. 261-41. 268 -28 KIÁBAN KB. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 21H DINÁR. O AGS4¥ SC­­ROTY KIADÓHIVATAL: VI. TERÉZ-KÖRÚT 24 k. I. EM. AUSZTR­IÁBAN 25 GR, ROMÁNIÁBAN 6 LEI M. Iafas\ %Jj AJ |________TELEFONSZ­ÁM­OK: TERÉZ 122—88 és 254 -05 VI. ÉVFOLYAM » BUDAPEST, 1928 JUNIUS 2 SZOMBAT ♦ 124. SZÁM WV 1S2SJU­.­ 1. »J #v// Románia visszautasította a Népszövetségi javaslatát az optánsperben

Next