Esti Kurir, 1928. november (6. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P., NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA: 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN KB. 1.20. JUGOSZLÁVIÁBAN 2V1 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR. ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: VI., ARADI UCCA 8 TELEFONSZÁM: 261—41, 261—42, 261—43, 268—28 KIADÓHIVATAL: VL. TERÉZ-KÖRÚT 24/K. SEM. TELEFONSZÁMOK: 122—88 és 254 — 05 VL ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1928 NOVEMBER 3 SZOMBAT 24 9. SZÁM Ukrán merénylet Prágában a lengyel követ ellen ■ i 1 ............ mmmmm Zeppelin-mámorban sz Németország PÁRT VAGY PROGRAM Írta: RASSAY KÁROLY Egy hete annak, hogy a Független Nemzeti Demokratapárt képviselői feloszlatták a parlamenti pártot és ezáltal lehetővé tették, hogy a jövőben, bár más formában együttműködhessenek azok, akik a politikai célok és eszközök tekintetében azonos felfogást vallanak. Az egyik képviselő úr, aki ezt a határozatot elfogadta, negyvennyolc óra múlva attól visszalépett. Ez a körülmény lényegesen hozzájárult a helyzet jótékony tisztázásához és ékes bizonyságát nyújtotta annak, hogy mily lényeges különbség volt a pártban együttműködő képviselők között a politikai és társadalmi kötelezettségek helyes megítélésében, őszintén sajnálom, hogy ezekről a kérdésekről nyíltan kell szólanom. A kikerülhetetlen halás lebonyolítását jóízlésű emberek lehetőleg maguk között intézik el. Sgy látszik, ebben az esetben ez nem lehetséges. Kénytelen vagyok tehát minden bántó szándék nélkül őszintén feltárni azokat az okokat, amelyek arra kényszerítettek, hogy a Független Nemzeti Demokratapárt néven létrejött politikai alakulat vezetőségétől visszalépjek. Azt hiszem ezzel egyben megadtam azokat az indokokat is, amelyek politikai barátaimat vezették, amikor ezen az útón követtek. A dolgok előzménye visszanyúlik 1926 nyarára, amikor a második nemzetgyűlés életének utolsó időszakát élte. A frankhamisítás körül kifejlett szerencsétlen politikai kampány után az ellenzék a teljes szétesés képét mutatta. .Vázsonyi Vilmos halála után a demokrata pártnak mindössze két képviselője volt a nemzetgyűlésen. A másik töredékpárt a Kossuth-párt volt. E két párton kívül jelentékeny számban foglaltak helyet a parlamentben azok az ellenzéki képviselők, akik pártonkívül állottak. Ezzel szemben az ellenzéki közvélemény parancsolólag követelte az egységes front megalkotását és ez a gondolat végre megértésre talált a parlamentben szétszórt ellenzéki képviselők körében is. Így jött létre 1926 nyarán az új ellenzéki párt, az „Országos Balpárt“, amely a fővárosban levő demokrata körökre való tekintettel Budapesten, mint „Független Nemzeti Demokrata Párt“ alakult meg. Az új párt engem bízott meg a párt szervezésével és politikájának irányításával. Nyíltan megmondottam, hogy én ezt a feladatot csakis azzal a feltétellel vállalom, hogy az új párt túlemelkedve helyi szempontokon, céljául tekintse minden szabadelvű és demokratikus elem összefogását és így az alkotmányos élet szabadságának visszaállítása esetében alkalmas legyen a kormányzat felváltására is. Azok a vidéki kerületekben megválasztott képviselőtársaim, akik az Országos Balpárthoz csatlakoztak, ugyanezt a feltételt állították, fel. Budapest demokratikus polgársága előtt számtalan gyűlésen, összejövetellül hirdettem ezt a programot, amely oly megértésre talált, hogy kénytelenek voltak a közhangulat előtt azok is meghajolni, akik egy-egy kör által nyújtott helyi értékű pozíciójukat féltették az új alakulástól. Az új párt így megkezdhette végre szervezkedését. Veszprémben, Szegeden, mindenütt felekezeti és társadalmi különbség nélkül zászlaja alá sorakoztatta az ellenzéki polgárságot. megindult országos szervezkedésnek ,szerre véget vetett a kormányzatnak itt' a ténye, hogy meglepetésszerüleg^ 'eloszlatta a nemzetgyűlést és kiírta a választásokat. Az általános választások eseményei ismeretesek. Az Apponyi Albert gróf által világcsufjának nevezett választójogi rendszer párosulva a hatalom illegális eszközeinek kíméletlen igénybevételével, legázolta az ellenzéket. A nyílt szavazásos kerületekben az Országos Balpárt egyetlen mandátumhoz sem tudott jutni. Azok a képviselő tagjai, akik éveken keresztül bátran képviselték a nemzetgyűlésen a demokratikus programot, mindannyian elbuktak a hatalommal való nyílt küzdelemben. Az általános politikai konzekvenciáktól eltekintve, súlyos aggodalommal töltött el ez az új helyzet az általam vezetett párt jövője iránt is. Rajtam és Hegymegi-Kiss Pál barátomon kívül a párt képviselői mind a budapesti listán kerültek be a parlamentbe. Tartottam attól, hogy ez a körülmény újra felszabadítja azoknak a köröknek a törekvését, amelyek kicsinyes féltékenységből, apró számítgatásokból az egyetlen polgári ellenzéki pártot vissza akarják szorítani abba a keretbe, amely a pártot fővárosi, vagy még célzatosabb beállítás szerint terézvárosi párttá minősíti. E perctől kezdve tehát kénytelen voltam minden erőmet arra fordítani, hogy a nevemmel összekapcsolt pártnak reorganizálásával, új elemeknek a bekapcsolásával és mindenekfölött egy komoly, harmonikus parlamenti működéssel a pártot kiemeljem a fenyegető elszigeteltségből és alkalmassá tegyem az országos ellenzéki közvélemény képviseletére. Nem akarok rekriminálni. Még sokkal közelebb vannak az elmúlt másfél év eseményei, mintsem, hogy szükség volna azoknak felsorolására. Egyszerűen megállapítom, hogy rajtam és a velem azonos felfogást valló politikai barátaimon kiinl álló okokból ez a törekvésem hajótörést szenvedett. Két leküzdhetetlen akadállyal találkoztam. Az egyik volt az az előttem érthetetlen, naiv felfogás, amely a demokratikus politikát, mint valami családi hitbizománnyt akarta kezelni egy szűkköri-kis társaság igazgatásában. Míg én a demokratikus politikát országos szervezkedéssel új értékeknek a bevonásával, széles rétegek bekapcsolásával erőssé akartam tenni, addig egyesek, talán jóhiszemű, de szűk látókörű felfogással már nem is Budapest, hanem annak egy kis kerülete, vagy talán méginkább egy kerületi körének falai közé akarták eltemetni. Sem én, sem barátaim nem adhattuk magunkat oda ehhez az öngyilkos politikához. Nem fogadhattuk el a Terézváros egyik politikai körét, a demokrácia fémjelző hivatalának. A másik akadály, amely lehetetlenné tette, hogy az új párt eredeti hivatását betöltse, a parlamenti csoport tagjai között a parlamenti harcmodor formáját illetően jelentkező véleménykülönbség volt. A helyzet őszinte feltárásánál itt még kényesebb helyzetben vagyok. Minden képviselőnek önálló joga parlamenti működésénél az irányadó szempontokat megszabni. Ezért csak a választóinak felel. Nem tartom lojálisnak tehát, hogy ebben a tekintetben részletekre kiterjedő kritikát mondjak. De talán nem is szükséges. Fel kell tételeznem, hogy a közvélemény, amely egyfelől megtisztel azzal, hogy közel egy évtizedes politikai működésemet figyelemmel kíséri, másfelől pedig kényszerű tanúja, az utolsó másfél év eseményeinek , ezeket a különbségeket önmaga megállapíthatja. Azt hiszem, ezzel őszintén rámutattam azokra az okokra, amelyek elhatározásomnál vezettek. Vissza kellett vonulnom egy párt vezetésétől, hogy annál nagyobb erővel és a siker lehetőségével képviselhessem a párt elveit és azt az elgondolást, amelynek érdekében a párt vezetését elvállaltam. Ugyanez a helyzetem a demokratikus polgárság felé is. Évek óta küzdök a mai kormányzat klikkpolitikája ellen. Nem honorálhatom ezért a klikkuralomra törekvést az ellenzéki oldalon sem. Vissza kellett vonulnom tehát egy ilyen fanakrimisztikus alapon működni akaró párt vezetésétől, hogy szabad kezet nyerjek az ellenzéki polgárság széles és országos alapon való megszervezésére. Sokat emlegetik azt a több mint félszázezer budapesti polgárt, aki a legutóbbi választásoknál leszavazott arra a pártprogramra, amelynek zászlaját Budapesten Sándor Pál tisztelt barátommal tartottuk. Azt hiszem, talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy e polgársággal való kapcsolatunknak nincs szüksége közvetítőkre. Én sohasem tévesztettem szemelől Budapest demokratikus polgárságát, amellyel nehéz és vigasztalan időkben forrottam össze. De nem engedem eltéríteni magamat attól a meggyőződéstől, hogy csak úgy szolgálhatom becsülettel e polgárság érdekét, ha nem tévesztem szem elől azt a sok százezer polgárt sem, akik Szegeden, Debrecenben, Kaposvárott, Nagykanizsán és szerteszéjjel az országban sóvárogva várják, hogy végre méltó keretet kapjon az a politikai hitvallás, amelyhez a nehéz időkben minden erőszakkal szemben híven kitartottak. Végzetes rövidlátás az, amely e sok százezer demokratikusan gondolkodó polgárt egyik, vagy másik budapesti klub falai közé akarja beszorítani. Akik ezt nem akarják belátni, azok nem előmozdítói, hanem akadályozói a szabadelvű és demokratikus ellenzéki politikának. r Óriási győzelmet aratott az angol munkáspárt a londoni községi választáson London, november 2. Csütörtökön tartották meg Angliában és Walesban a községtanácsi választásokat, amelyek a munkáspárt nagy győzelmével végződtek. A munkáspárt az eddigi eredmények szerint 101 mandátummal növelte eddigi mandátumai számát, amivel szemben a konzervatív párt 58, a liberális párt 13 és a pártonkívüliek 30 mandátumot veszhettek.