Esti Kurir, 1928. november (6. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
Szombat, 1928 november 3 Istilcím Az ingyenzitás az amerikai Hearst-sajtó reklámtrikkje? Friedrichshafen, november 1. (Wolff.) A Gráf Zeppelin hetvenegyórai út után 7 óra 8 perckor simán leszállón. A tömeg áttörte a rendőrkordont, a zene felharsant, az emberek szünettelenül hurráztak és a Deutschland-dalt énekelték. A Gráf Zeppelin útjának utolsó órái g A Gráf Zeppelin pontosan szerdán este 1 óra 28 perckor (középeurópai időszámítás szerint) érte el a Loire torkolatánál az európai kontinenst. A léghajó 7 óra 43 perckor este repült el Nantes városa fölött, ahonnan a Loire völgyében haladt tovább. Este 9 óra 20 perckor áthaladt Tours városa fölött, majd 11 órakor éjjel elérte Orleanst, amely mindössze 100 kilométerre fekszik Párizstól délkeletre. Eckener dr.-nak eleinte az volt a szándéka, hogy Párizs fölött is elrepül, a nagy kerülőre való tekintettel azonban az utolsó pillanatban másként határozott. Orleanstól a léghajó ket-délkeleti irányban haladt tovább. Csütörtökön hajnali 2 óra 30 perckor Belfort és Basel között elhagyta a francia földet. Franciaországi útja alatt a lebourgoti rádióállomás állandóan öszszeköttetésben állott a léghajó rádiójával. Baseltól kezdve a Graf Zeppelin a legkisebb sebességgel haladt tovább, hogy lehetőleg a hajnali órákban érkezzek Friedrichshafen fölé és ne kelljen sokáig várakoznia a leszállásra. Az irány a Rajna-völgye volt és hajnali 3 óra 40 perckor a léghajó Waldshut fölött, repült el, majd kevéssel utóbb elhaladt a schaffhauseni vízesés fölött. Friedrichshafen fölött a léghajó reggel5 óra 35 perckor jelent meg és egyenesen a hangárnak tartott. A hangár fölött leállították a motorokat és Eckener kapitány fényjeleket adatott, úgyhogy a repülőtéren már azt hitték, hogy Eckener mindjárt le akar szállni. A hangár körül és a repülőtér különböző pontjain felállított fényszórók működésbe léptek, a leszállás azonban nem történt meg. A motorok újból megindultak és a léghajó eltűnt a Bodeni-tó irányában. Hat óra tájban a Gráf Zeppelin újból viszszatért a hangár felé, minthogy azonban még mindig nem világosodott, ismét továbbrepült. Ezután félórán keresztül nem lehetett hallani a motorok dugását, bár a fényárban úszó hajógondola csillaghoz hasonló fényét messze távolból is látni lehetett. Kevéssel hét óra előtt a léghajó újból viszszatért a repülőtérre s mintogy ekkorra már felkelt a nap, Eckener kiadta a parancsot a leszállásra. Az óriási embertömeg áttöri a rendőrkordont A leszállás 7 óra 10 perckor történt és simán ment végbe. Az óriási embertömegen, amely teljesen ellepte a repülőteret, leírhatatlan örömmámor vett erőt. A rendőrkordont áttörték és az emberek mind a hangár felé rohantak. A repülőteret egész éjszaka fényszórók világították be. Amikor a Gráf Zeppelin fél 6 óra tájban a Badeni-tó felől jövet Friedrichshafen fölé érkezett, egészen alacsonyan röpült. Közvetlenül a leszállás előtt a Gráf Zeppelin 30 méterre ereszkedett le a hangár fölé. A léghajó lerögzítése 7 óra 4 perckor kezdődött és 7 óra 10 perckor a Gráf Zeppelin földet ért. Az óriási embertömeg leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte a léghajó Hasait, így főleg lickener kapitányt és talán még nálánál is jóban a Zeppelin potyautasát, Clarenca^Bo hume-t, a 17 éves szőke amerikai ,^Klabda-szedőt. A fogadtatásra a wittembergi kormány valamennyi tagja megjelent a repülőtéren. . birodalmi kormányt Guérard közlekedésügyi miniszter képviselte. A leszállás után a léghajónak a csarnokba való vontatását igen megnehezítette az a körülmény, hogy a tömeg szorosan körülvette a hajó gondoláját, úgyhogy lehetetlen volt minden mozgás. Amidőn a léghajót lerögzítették és a hajótest a csarnok felé haladni kezdett, rendkívül veszélyes pillanatok következtek. A csarnok ajtaja előtt ugyanis egy vastag kötelet feszítettek ki, hogy senki se léphessen a hangár területére. A tömeg nyomása következtében, nem sikerült a kötelet idejében eltávolítani, mert a kötél végét a nézőközönség tartotta kezében. Az utolsó pillanatban valaki zsebkésével elmetszette a kötelet, ami ha nem történt volna meg, a léghajó komoly sérülést szenvedhetett volna. A fogadtatási ünnepség meglehetősen rövid volt, minthogy a léghajó utasai rendkívül ki voltak merülve. A repülőtér parancsnoksága felkérte ugyan a Zeppelin utasait, hogy lépjenek a hangárban felállított mikrofon elé és mondjanak néhány üdvözlő szót, amit azután egész Németország rádióelőfizetői hallani fognak, erre a feladatra azonban sem Eckener kapitány, sem a léghajó többi utasa nem vállalkozott, mondván, hogy a fáradságról már beszélni sem tudnak. Nagy nehezen sikerült végre a Zeppelin rádiótelefonistáját, Speck postatisztviselőt rávenni arra, hogy álljon a mikrofon elé. Speck is csak néhány szót mondott, megígérte azonban, hogy mindenről részletesen be fog számolni, mihelyst kipihente magát. Az út rendkívül fárasztó volt, minthogy a léghajónak állandóan viharokkal kellett küzdenie. A tömeg érdeklődése természetesen Clarence Terhunere, a potyautasra koncentrálódott, akit a tömeg a nagy lelkesedésben talán szét is tépett volna, ha nem bujtatják el idejekorán a fiút és nem csempészik egy oldalsó kijáraton át az egyik autóba. A fogadtatásnál a Zeppelin-művek vezérigazgatója, Cohlsmann is jelen volt. Délelőtt Friedrichshafen városában leírhatatlan az örömmámor. 6500 kilométert tett meg a léghajó A Graf Zeppelin második óceáni útja, Lakhursttól Friedrichshafenig kereken 70 óra hosszat tartott. A léghajó körülbelül 6500 kilométert tett meg. Az állandó viharok ezúttal nem ártottak meg a léghajónak, amely teljesen sértetlenül ért vissza Friedrichshafenbe. Az út befejeztével még 50 órára való üzemanyaga maradt, úgyhogy még teljes két napig maradhatott volna a levegőben. A léghajó több mint egy tonna súlyú postát hozott Amerikából, pontosan 111.683 darab levelet és levelezőlapot. Az amerikai postaigazgatóság ezért a szálltmányért 75.713 dollárt fizetett a német postaigazgatóságnak. A friedrichshafeni postahivatal a levelek és levelezőlapok továbbítására külön hivatalt állított fel, amely tíz perccel a léghajó leszállása után már át is vette a postát, hogy azonnal továbiítsa a címzetteknek. Leírhatatlan örömmámor F riedrichshaüenben A Graf Zeppelin utasai a fogadtatási ünnepségek lezajlása után azonnal az egyik friedrichshafeni szállóba hajtattak, ahol mindenki pihenőre tért. Egy szomszédos államba irányított legnemesebb angol férfi és női szövetekből álló hatalmas küldemény külföldi gyárosom rendelkezése folytán tranzitó raktáramon maradt. Ezeket az árukat gyárosom megbízása alapján egészen kivételesen mimen, ne nyári áron JIL—11-w—————1 1 —r———bocsáthatom most a közönség rendelkezésére. E szövetekből tiznapi árusítást rendezek amely után ismét csak a viszontelárusitók igényeit elégíthetem ki. Fóti Ferenc angol férfi- és női szövetek gyári lerakata IV., Váci-utca 9. félemelet 3. oldal FÉNYESEN SIKERÜLT A GRÁF ZEPPELIN AMERIKAI ÚTJA Hetven óra alatt repülte át visszafelé az óceánt a Gráf Zeppelinnel Eckener kapitány, akit társaival együtt leírhatatatlan örömmámorban ünnepel Németország Eckener szerint még tökéletesíteni kell a kormányozható léghajót, bár a Gráf Zeppelin „fényesen bevált”* — Megnyílt a tengerentúli állandó légiforgalom lehetősége — A leszállásnál az óriási tömeg áttörte a rendőrkordont A potyautason kívül még egy kedélyes utas jött útlevél és csomagok nélkül Berlin, november 2. A Graf Zeppelin megérkezésekor nagy ujjongással üdvözölték a léghajó ingyenutasát. Terlimnet az amerikai ffonzul és a rendőrfőnök elé vezették, akik kivállatták. A fiatalember a Wolf-iroda különtudósítójának elmondta, hogy a léghajón kapott enni, inni, de alaposan befogták munkára. Már két órával az elindulás után előmászott búvóhelyéről. Eckener dr. csak mosolygott, amikor eléje vezették. Aludni ott feküdt le, ahol éppen hely volt. Megérkezése után az újságírók és a fényképészek mind őt keresték. Nem akar hosszabb ideig Németországban maradni és azt reméli, hamarosan visszatérhet Amerikába. A Graf Zeppelin utasai különben elragadtatással beszélnek úti benyomásaikról. Az egyetlen női utas kijelentette, hogy utazását éppenséggel nem tekinti hőstettnek, mert minden elképzelhető kényelme megvolt. Nagy érdeklődést keltett William Ullmann nes a utas esete. Ullmann kevéssel a léghajó elindulása előtt az érdeklődő közönség sorai.11 . 1 tréfálkozva azt mondta, hogy a viteldíjon felül még 4000 márkát ad, ha elviszik Európába. Nagy volt a csodálkozása, amikor ajánlatát elfogadták. Így, ahogy volt, útlevél és csomag nélkül felszállt a Zeppelinre. Amerikából közben megérkezett a stuttgarti főkonzulhoz a hivatalos utasítás, hogy Ullmannt azonnal lássa el a szükséges írásokkal. A Graf Zeppelin utasai a viharos útról A Graf Zeppelin utasai a következő részleteket beszélték el a léghajó óceáni útjáról: Ujfundland magasságában a léghajó viharba került, amely 35—40 méter erősségű volt másodpercenként. Noha valamennyi motort a legnagyobb kapacitásra állították be, a léghajót a vihar minduntalan visszaszorította. Három óráig tartott a küzdelem a viharban és a léghajó nem tudott előrehaladni. Az út harmadik napján a léghajó Írország közelében ismét északi viharba került. A léghajóról megfigyelték, hogy az erős szél hogyan dobálja a tengeri gőzösöket. A vihar miatt a Gráf Zeppelin arra kényszerült, hogy eredeti irányát megváltoztassa és délre térjen. „Pokoli itt volt", — mondotta néhány utas. Dr. Eckener elmondotta, hogy a léghajó az utolsó napon erős ködben haladt, úgyhogy a vezetés nem volt valami könnyű. Eckener egész éjjel nem aludt. A léghajó fényesen bevált— mondja Eckener Friedrichshafen, november 2. Eckener dr. kevéssel a léghajó elhagyása után beszélgetést folytatott a Wolf-iroda kühmtudósítójával, aki,ok ezeket mondta: I — Utunk utolsó része sürü ködön át vezetett. Egész éjszaka le nem hunytuk szemünkkel. A sűrű köddel magyarázható, hogy aszárazföldről többször kértünk helyzetie-