Esti Kurir, 1929. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-22 / 240. szám

Kedd, 1929 október 22 Elosszák e Csőd Spc llentétesek a hírek, melyek a fővárosi TM T törvényre s a fővárosi választásra vo­natkozóan a belügyminisztériumból szárnyra kelnek. De akármilyen ellentétesek is: egy­aránt a belügyi kormányzat csődjét jelen­tik be. Mert akár külön törvényben kénytelen a belügyminiszter a már lejárt s meghosszabbí­tott fővárosi mandátumokat újból meghosz­­szabbitani, akár megalkotja lejáratuk előtt az uj törvény tervezetét s abban ad nekik külön szakaszban élet-injekciót: a tény meg nem változik, hogy az esztendők óta vajúdó kér­dést még csak megfelelően előkészíteni sem tudta idejére. Ha méggondolja az ember: két esztendeje szerepel már a kérdés szüntelenül a sürgős kormányreformok listáján. Két éve halljuk a belügyminisztérium készülődéseit, tervezgeté­­seit. Most pedig, legutóbb, majdnem öt hónap állt a maga teljes és zavartalan vakációjával rendelkezésre. S ami ez idő alatt a hivatalos vajúdásból megszületett: olyan tervezet volt, amelyet rögtön előtervezetté s előlervezetből puszta ctárgyalásd anyaggá® volt kénytelen degradálni a belügyminiszter, annyira széles frontját nyújtotta a kivédhetetlen támadások­nak. Mi ez, ha nem a teljes csőd s a csődnek bevallása? Ha még hivatkozni tudnának ren­geteg munkára, alkotásra, melyek fizikailag tették lehetetlenné a törvény alapos előkészí­tését! De ezt még ők maguk sem állíthatják. Egyszerűen: hagyták nyugodtan és kényelme­sen elmúlni az időt maguk felett s esztendők, vakációk múltán, a tehetetlenség gesztusával kénytelenek a szomorú csőd néma vallo­mására. * Hogyan? A hivatalos reggeli kormánylap egyik cikkírója, aki egyébként szívesen fog­lalkozik agrárkérdésekkel, vasárnap toll­hegyre veszi Rassay Károly utóbbi vezércik­keinek a termelés átalakítására vonatkozó tételét s egyebek közt ezt Írja a problémával kapcsolatban: • ' „ ... szemére veti Bethlennek, miért nem szervezte át a mezőgazdasági termelést, hogy­ne termeljünk annyi gabonafélét. De hát hogyan gondolja a termelés átalakítását? Hatalmi szóval, — hogy minden gazda ha­tósági engcdelmet kérjen arra, melyik gabo­nából mennyit termelhet? Ilyen naivságot talán mégsem követel a jókoponyáju politi­kus." Nem, igazán nem: ilyen naivságot, meg egyéb naivságot sem követel. Sem a termelés átalakításának kérdésében, sem a probléma vitatásában. Úgy érezzük: legalább is naivi­tás ennyire felszínesen nyúlni a nehéz kom­plexumhoz, mint azt a hivatalos reggeli lap cikke teszi. Ha valaki érdeklődésénél, gya­kori véleménynyilvánításánál, lalán hivatá­sánál fogva hozzányúl ehhez a kérdéshez: lejjebb szállhatna kissé ennél a legfelső ré­tegnél, ha talán nem is legmélyéig, de leg­alább kevésbé felületes részletekig. Ami azonban a «hogyan?»-t illeti: a cikk­írót számára nálunk kompelensebb forráshoz kell utasítanunk. Olvassa el a kereskedelmi és pénzügyminiszter, azután pedig a miniszter­­elnök beszédét. Onnan megláthatja: milyen súlyt helyeznek ők a termelés átalakítására. Olvassa el Bethlen István gróf válaszát Ras­say cikkére s majd abból értesülhet, hogy a miniszterelnök nemcsak nem értékeli le a kér­dés fontosságát, de a kezdeményezést szinte magának vindikálja benne. Ha tehát a technikai megoldásra kiváncsi az agrárcikkiró: forduljon a hozzájuk közelebb álló kormánytagokhoz s azok majd talán fel­világosítják afelől, hogy a kérdés egyrészt nem tartozik a naivitások közé, másrészt: me­lyek azok a gyakorlati intézkedések, melyek­nek segítségével meg is oldható. * Meglepetés Talán túlságos jelentőséget tulajdonítunk egy kerületi pártszervezet jubileumán elmondott beszednék, ha egy-két. mondatát itt kommentárral kisérjük, de úgy érezzük, hogy * Buday Dezső, a kereszténypárt harcos és har­cias tagja nemcsak nekünk okozott meglepe­tést kijelentéseivel, hanem azoknak is, akik gazdasági, sőt mondhatnák: világnézetéről majd csak a mi hasábjainkból értesülnek. Azt mondta Buday Dezső, a kereszténypárt tagja:- «Csak egy imperativum van, ami a kor­mányt a gazdasági politika irányításában se­gítheti: minden vagyon egyúttal nemzeti va-< gyón is. A kormány addig gazdasági téren nem tud rendet teremteni, amig azt a magántőkét be nem vonja a nemzetgazdaság életébe, amely ma tüntetőén távolmarad a vállalkozástól." Hiszen mi tudjuk, hogy Budav Dezső nem úgy értette. De azért meglepő. A magánvagyon egyúttal nemzeti vagyon is... Ha távolmarad a vállalkozástól, a kormánynak kell belevonnia a nemzetgazdasági életbe ... Ezek az elvek ... igen ... Nem egészen újak. De nálunk meglepőek. 7. ol KÜLÖNÖS VÁLASZTÁSI HARC A SZOLNOKI VÁROSHÁZÁN Scheftsik Györgyöt, a volt különitményi tisztet, akit Szolnokmegye 33 éves korá­ban 23 évi szolgálati idővel nyugdíjazott, most kulturianácsnoki állásra jelölik A két hivatalos pályázót „bizalmasan" figyelmeztették, hogy lépjenek vissza Mi lesz a város által megvásárolt Scheftsik-teleppel ? Szolnok, október 20. 04; Esti Kurír kiküldött munkatársától.) A rohamléptekben fejlődő Szolnok modern épii­­kezései, parkjai és kulturlerjeszkedése ellenére sem tudja levetni kisváros jellegét. A nagy al­kotások mögött — amelyek elsősorban is a I lelkes szolnoki polgármestert dicséri — kis sze- i mélyi harcok, elkeseredett intrikák ütik fel a I fejüket. Egy-egy állásért valóságos ütközetek j folynak és egy ilyen ütközet harci zaja felveri az egész alföldi metropolis csendjét. Mint például most á kulturtanácsnoki állás körül megindult verseng, amely méreteiben egyenesen elképeszti az idegent. Szolnok város kulturtanácsnoki állása nemrégiben ugyanis megüresedett, miután dr. Darkó Dezső tanács­nok váratlanul meghalt. Erre az állásra a hiva­talos ut betartásával s az eddigi munkásság alapján dr. Klebindcr Jenő és dr. Molnár János aktív városi jegyzők aspiráltak. Mielőtt azon­ban e tekintélyes állás betöltésére kiírták volna a pályázatot, váratlanul és a szolnokiak nem kis meglepetésére előállott a harmadik jelölt; Scheftsik György személyében. Scheftsik György volt különitményi tiszt neve 1920-ban szerepelt először a nyilvános­ság előtt. Az ellenforradalmi idők lázas és ret­tegésteli napjainak volt egyik legtöbbet emle­getett alakja a vállas, vakmerő Prónay-tiszt, akinek az akkori idők sok emlékezetes ese­ményében jutott aktiv szerep. Azután haza­ment. Szolnokra Scheftsik György és békés pol­gár lett belőle. Belépett 192í-ben a vármegyé­hez, ahol 1927-ig teljesilett szolgálatot mint tisztviselő. 1927-ben harminchároméves korában, mint munkaképtelen kérte Scheftsik György a nyugdíjaztatását, s kérelmének az illetékes tényezők helyt is ad­lak. Ebben nem is találtak semmi feltűnőt Szol­nokon. Ellenben hetek múltán megindult a suttogás, hogy Scheftsik Györgyöt nem ötévi szolgálati idővel nyugdíjazták a vármegyénél, hanem huszonhárom esz­tendő munkássága alapján. Vagyis, hogy visszamenően beszámították Scheftsiknek a háborús éveket is, valamennyit duplán, azután a forradalmi esztendőket dup­lán és végül a valódi öt év szolgálati időt. A Scheftsik-telep kalandos sorsa Ez már sehogy sem tetszett a szolnoki pol­gároknak. No meg azután megint történt va­lami, ami még fokozottabban Scheftsik felé: terelte a figyelmet. A Scheftsik-családnak volt egy körülbelül 300 holdas földje a város szélén. Minthogy Scheftsik György a telek egyrészét eladásra kínálta, jelentkezett is vevő. Bóna Lajos he­lyettes pénzügyigazgató és 280 társa kérte az OFB-től a Ssheftsik-telek egyrészét, hogy azon tisztviselőházakat építhessenek. Az OFB bizottságot küldött ki a helyszínre, amely megállapította, hogy a Schcftsik-tclek nem alkalmas tiszt­viselőlakások céljaira, mert a Zagyva és a Tisza állandóan veszé­lyezteti s a földje nedves. Az O. F. B. elutasító végzése után Scheftsik földjének egy tekintélyes részét felparcellázta és eladta magánosoknak, másik részét pedig megfelelő összegért megfelelő összegért felajánlotta a város­nak vásártér céljára. Volt ugyan Szolnoknak már vásártere, deltát gondolták, egy modern városnak modern vá­sártér kell; megvették Scheftsik György föld­jét. Ezt a tekintélyes vételt egy rendkívüli közgyűlésen szavazták meg, amelyet rövide­sen a vármegye rendkívüli közgyűlése is .jóvá­hagyóit. Már most volt föld, hát elkészítették a vá­sártér tervezetét is. Ezt a tervet azonban a földművelésügyi minisztérium váratlanul elutasította, azzal az indokolással hogy távol esik a vá­rostól, messze a teherpályaudvartól, tehát nem felel meg a célnak. Ez már egy kicsit kel­lemetlenül érintette a város vezetőségét is, kifizették a föld véterárát, s nem lehet rajta vá­sárteret építeni! Minthogy Szolnoknak mégis csak kellett egy modern vásártér, hát most, két esztendő után 78,000 pengő költséggel rendbehozták a régi vásárteret, a Scheftsik-féle telken pedig, hir szerint, sporttelepet vagy kertészetet fognak létesíteni. i Scheftsik jelölése a kultur- Éir tanácsnoki állásra kívül ugv tudják, hogy van ennek az állásnak két komoly pályázója is: dr. lilebinder Jenő és dr. Molnár János. Tiszteletben álló munká­sai a városnak, rangsorban egyébként jegyzők, akik közül különösen Klebinder már régen ambicionálja ennek az állásnak a betöltését. abban a hitben, hogy komoly sánsszal más úgy sem indulhat a választásokra, mint ők. Annál nagyobb meglepetés érte Klebinder Jenőt és Molnár János dr.-t, mikor mindkettő­jüket magához hivatta Alexander alispán, és bizalmasan tudomásukra adta, hogy kár lenne a választások során harcot pro­vokálniuk. Klebinder Jenő dr. és Molnár János dr. e felszólítás ellenére sem voltak hajlandók visszalépni a jelöléstől! Sőt még akkor sem álltak el tervüktől, mikor más oldalról még melyebben indokolták előttük Scheftsik jelö­lésének gyökereit, amelyet pedig „jó tisztvi­­ielőnek“ illene respektálni is ... Klebinder és Molnár azt válaszolták: döntsön a közgyűlés! A közgyűlés azonban egyelőre nem ül össze. Sőt vannak olyan hírek isj hogy az uj városi képviselőválasztásokig nem is kerül mór ez a kérdés a porondra. Addig persze a kulturta­­rtácsnoki állást sem töltik be. Azt mondják: nem sürgős a dolog, kár lenne elhamarkodni. Scheftsik György pedig, alá egyébként ügy­védjelölt nem hajlandó vissszaiépni a jelölés­től. * Egyenesen ambicionálja a kidíurtanács-, noki állási. Es nincs egyetlen ember a város vezetiíi kö­zölt, aki őszintén feltárná a helyzetet az al­ispán, vagy aktír csak Scheftsik György előtt is, aki ugyan elszánt és izmos ember, de a szolnokiak szerint még sem hivatott az isko­lák, művészetek, kulturakciök szakszerű ve­zetésére. g. i. Ezzel már úgy, ahogy el is dőli a Scheft­­sik-lelek sorsa, csak éppen a szolnokiak nem tudtak ebl>e belenyugodni. így azután az is érthető, hogy Scheftsik György jelölése a kul­­lurtanácsnoki állásra néni nagy szimpátiára talált egyes körökben. Voltak, akik érthetet­lennek is találták a dolgot, mert mindezideig nem Ismerik Scheftsik Györgynek a kul­túra terén kifejtett működését. Bátor, elszánt, erős embernek tudják, ami azonban a szolnoki kritikusok szerint, nem kvalifikál a kulturianácsnoki állásra. Ezen- Mindketten szabályszerűen jelentkeztek is, 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék