Esti Kurir, 1929. október (7. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-22 / 240. szám
Kedd, 1929 október 22 Elosszák e Csőd Stellentétesek a hírek, melyek a fővárosi TMT törvényre s a fővárosi választásra vonatkozóan a belügyminisztériumból szárnyra kelnek. De akármilyen ellentétesek is, egyaránt a belügyi kormányzat csődjét jelentik be. Mert akár külön törvényben kénytelen a belügyminiszter a már lejárt s meghosszabbított fővárosi mandátumokat újból meghoszszabbítani, akár megalkotja lejáratuk előtt az új törvény tervezetét s abban ad nekik külön szakaszban életinjekciót, a tény meg nem változik, hogy az esztendők óta vajúdó kérdést még csak megfelelően előkészíteni sem tudta idejére. Ha meggondolja az ember, két esztendeje szerepel már a kérdés szüntelenül a sürgős kormányreformok listáján. Két éve halljuk a belügyminisztérium készülődéseit, tervezgetéseit. Most pedig, legutóbb, majdnem öt hónap állt a maga teljes és zavartalan vakációjával rendelkezésre. S ami ez idő alatt a hivatalos vajúdásból megszületett: olyan tervezet volt, amelyet rögtön előtervezett és előtervezetből pusztatárgyalásb anyaggá® volt kénytelen degradálni a belügyminiszter, annyira széles frontját nyújtotta a kivédhetetlen támadásoknak. Mi ez, ha nem a teljes csőd s a csődnek bevallása? Ha még hivatkozni tudnának rengeteg munkára, alkotásra, melyek fizikailag tették lehetetlenné a törvény alapos előkészítését! De ezt még ők maguk sem állíthatják. Egyszerűen: hagyták nyugodtan és kényelmesen elmúlni az időt maguk feletti esztendők, vakációk múltán, a tehetetlenség gesztusával kénytelenek a szomorú csőd néma vallomására. H ogyan?A hivatalos reggeli kormánylap egyik cikkírója, aki egyébként szívesen foglalkozik agrárkérdésekkel, vasárnap tollhegyre veszi Rassay Károly utóbbi vezércikkeinek a termelés átalakítására vonatkozó tételét s egyebek közt ezt írja a problémával kapcsolatban: • „ ... szemére veti Bethlennek, miért nem szervezte át a mezőgazdasági termelést, hogyne termeljünk annyi gabonafélét. De hát hogyan gondolja a termelés átalakítását? Hatalmi szóval, hogy minden gazda hatósági engedelmet kérjen arra, melyik gabonából mennyit termelhet? Ilyen naivságot talán mégsem követel a jókoponyájú politikus." Nem, igazán nem: ilyen naivságot, meg egyéb naivságot sem követel. Sem a termelés átalakításának kérdésében, sem a probléma vitatásában. Úgy érezzük, legalább is naivitás ennyire felszínesen nyúlni a nehéz komplexumhoz, mint azt a hivatalos reggeli lap cikke teszi. Ha valaki érdeklődésénél, gyakori véleménynyilvánításánál, talán hivatásánál fogva hozzányúl ehhez a kérdéshez: lejjebb szállhatna kissé ennél a legfelső rétegnél, ha talán nem is legmélyéig, de legalább kevésbé felületes részletekig. Ami azonban a «hogyan?»-t illeti: a cikkírót számára nálunk kompetensebb forráshoz kell utasítanunk. Olvassa el a kereskedelmi és pénzügyminiszter, azután pedig a miniszterelnök beszédét. Onnan megláthatja, milyen súlyt helyeznek ők a termelés átalakítására. Olvassa el Bethlen István gróf válaszát Rassay cikkére s majd abból értesülhet, hogy a miniszterelnök nemcsak nem értékeli le a kérdés fontosságát, de a kezdeményezést szinte magának vindikálja benne. Ha tehát a technikai megoldásra kiváncsi az agrárcikkíró, forduljon a hozzájuk közelebb álló kormánytagokhoz , azok majd talán felvilágosítják afelől, hogy a kérdés egyrészt nem tartozik a naivitások közé, másrészt, melyek azok a gyakorlati intézkedések, melyeknek segítségével meg is oldható. *Meglepetés talán túlságos jelentőséget tulajdonítunk egy kerületi pártszervezet jubileumán elmondott beszédnek, ha egy-két mondatát itt kommentárral kísérjük, de úgy érezzük, hogy Buday Dezső, a kereszténypárt harcos és harcias tagja nemcsak nekünk okozott meglepetést kijelentéseivel, hanem azoknak is, akik gazdasági, sőt mondhatnák: világnézetéről majd csak a mi hasábjainkból értesülnek. Azt mondta Buday Dezső, a kereszténypárt tagja: «Csak egy imperatívum van, ami a kormányt a gazdasági politika irányításában segítheti: minden vagyon egyúttal nemzeti vagyon is. A kormány addig gazdasági téren nem tud rendet teremteni, amíg azt a magántőkét be nem vonja a nemzetgazdaság életébe, amely ma tüntetően távolmarad a vállalkozástól." Hiszen mi tudjuk, hogy Buday Dezső nem úgy értette. De azért meglepő. A magánvagyon egyúttal nemzeti vagyon is... Ha távolmarad a vállalkozástól, a kormánynak kell belevonnia a nemzetgazdasági életbe ... Ezek az elvek ... igen ... Nem egészen újak. De nálunk meglepőek. 7. ol KÜLÖNÖS VÁLASZTÁSI HARC A SZOLNOKI VÁROSHÁZÁN Scheftsik Györgyöt, a volt különítményi tisztet, akit Szolnok megye 33 éves korában 23 évi szolgálati idővel nyugdíjazott, most kultúrtanácsnoki állásra jelölik A két hivatalos pályázót „bizalmasan" figyelmeztették, hogy lépjenek vissza Mi lesz a város által megvásárolt Scheftsik-teleppel ? Szolnok, október 20. 04. Esti Kurír kiküldött munkatársától.) A rohamléptekben fejlődő Szolnok modern építkezései, parkjai és kulturterjeszkedése ellenére sem tudja levetni kisváros jellegét. A nagy alkotások mögött — amelyek elsősorban is a I lelkes szolnoki polgármestert dicséri — kis szemmélyi harcok, elkeseredett intrikák ütik fel a fejüket. Egy-egy állásért valóságos ütközetek folynak és egy ilyen ütközet harci zaja felveri az egész alföldi metropolis csendjét. Mint például most a kulturtanácsnoki állás körül megindult verseny, amely méreteiben egyenesen elképeszti az idegent. Szolnok város kulturtanácsnoki állása nemrégiben ugyanis megüresedett, miután dr. Darkó Dezső tanácsnok váratlanul meghalt. Erre az állásra a hivatalos út betartásával s az eddigi munkásság alapján dr. Klebinder Jenő és dr. Molnár János aktív városi jegyzők aspiráltak. Mielőtt azonban e tekintélyes állás betöltésére kiírták volna a pályázatot, váratlanul és a szolnokiak nem kis meglepetésére előállott a harmadik jelölt, Scheftsik György személyében. Scheftsik György volt különítményi tiszt Ez már sehogy sem tetszett a szolnoki polgároknak. No meg azután megint történt valami, ami még fokozottabban Scheftsik felé terelte a figyelmet. A Scheftsik-családnak volt egy körülbelül 300 holdas földje a város szélén. Minthogy Scheftsik György a telek egy részét eladásra kínálta, jelentkezett is vevő. Bóna Lajos helyettes pénzügyigazgató és 280 társa kérte az OFB-től a Scheftsik-telek egy részét, hogy azon tisztviselőházakat építhessenek. Az OFB bizottságot küldött ki a helyszínre, amely megállapította, hogy a Scheftsik-telek nem alkalmas tisztviselőlakások céljaira, mert a Zagyva és a Tisza állandóan veszélyezteti s a földje nedves. Az O. F. B. elutasító végzése után Scheftsik földjének egy tekintélyes részét felparcellázta és eladta magánosoknak, másik részét pedig megfelelő összegért megfelelő összegért felajánlotta a városnak vásártér céljára. Volt ugyan Szolnoknak már vásártere, dehát gondolták, egy modern városnak modern vásártér kell, megvették Scheftsik György földjét. Ezt a tekintélyes vételt egy rendkívüli közgyűlésen szavazták meg, amelyet rövidesen a vármegye rendkívüli közgyűlése isjóváhagyott. Már most volt föld, hát elkészítették a vásártér tervezetét is. Ezt a tervet azonban a földművelésügyi minisztérium váratlanul elutasította, azzal az indokolással hogy távol esik a várostól, messze a teherpályaudvartól, tehát nem felel meg a célnak. Ez már egy kicsit kellemetlenül érintette a város vezetőségét is, kifizették a föld vételárát, s nem lehet rajta vásárteret építeni! Minthogy Szolnoknak mégis csak kellett egy modern vásártér, hát most, két esztendő után 78.000 pengő költséggel rendbehozták a régi vásárteret, a Scheftsik-féle telken pedig, hír szerint, sporttelepet vagy kertészetet fognak létesíteni. Scheftsik jelölése a kultur- Ésr tanácsnoki állásra Ezzel már úgy, ahogy el is dőlt a Scheftsik-felek sorsa, csak éppen a szolnokiak nem tudtak ebbe belenyugodni. így azután az is érthető, hogy Scheftsik György jelölése a kultúrtanácsnoki állásra nem nagy szimpátiára talált egyes körökben. Voltak, akik érthetetlennek is találták a dolgot, mert mindezideig nem ismerik Scheftsik Györgynek a kultúra terén kifejtett működését. Bátor, elszánt, erős embernek tudják, ami azonban a szolnoki kritikusok szerint, nem kvalifikál a kultúrtanácsnoki állásra. Ezen Mindketten szabályszerűen jelentkeztek is, neve 1920-ban szerepelt először a nyilvánosság előtt. Az ellenforradalmi idők lázas és rettegésteli napjainak volt egyik legtöbbet emlegetett alakja a vállas, vakmerő Prónay-tiszt, akinek az akkori idők sok emlékezetes eseményében jutott aktív szerep. Azután hazament. Szolnokra Scheftsik György és békés polgár lett belőle. Belépett 1921-ben a vármegyéhez, ahol 1927-ig teljesített szolgálatot mint tisztviselő. 1927-ben harminchároméves korában, mint munkaképtelen kérte Scheftsik György a nyugdíjaztatását, s kérelmének az illetékes tényezők helyt is adtak. Ebben nem is találtak semmi feltűnőt Szolnokon. Ellenben hetek múltán megindult a suttogás, hogy Scheftsik Györgyöt nem ötévi szolgálati idővel nyugdíjazták a vármegyénél, hanem huszonhárom esztendő munkássága alapján. Vagyis, hogy visszamenően beszámították Scheftsiknek a háborús éveket is, valamennyit duplán, azután a forradalmi esztendőket duplán és végül a valódi öt év szolgálati időt. kívül úgy tudják, hogy van ennek az állásnak két komoly pályázója is: dr. Klebinder Jenő és dr. Molnár János. Tiszteletben álló munkásai a városnak, rangsorban egyébként jegyzők, akik közül különösen Klebinder már régen ambicionálja ennek az állásnak a betöltését, abban a hitben, hogy komoly sansszal más úgy sem indulhat a választásokra, mint ők. Annál nagyobb meglepetés érte Klebinder Jenőt és Molnár János dr.-t, mikor mindkettőjüket magához hivatta Alexander alispán, és bizalmasan tudomásukra adta, hogy kár lenne a választások során harcot provokálniuk. Klebinder Jenő dr. és Molnár János dr. e felszólítás ellenére sem voltak hajlandók visszalépni a jelöléstől! Sőt még akkor sem álltak el tervüktől, mikor más oldalról még mélyebben indokolták előttük Scheftsik jelölésének gyökereit, amelyet pedig „jó tisztviselőnek“ illene respektálni is ... Klebinder és Molnár azt válaszolták: döntsön a közgyűlés! A közgyűlés azonban egyelőre nem ül össze. Sőt vannak olyan hírek is, hogy az új városi képviselőválasztásokig nem is kerül már ez a kérdés a porondra. Addig persze a kulturtartácsnoki állást sem töltik be. Azt mondják: nem sürgős a dolog, kár lenne elhamarkodni. Scheftsik György pedig, alá egyébként ügyvédjelölt nem hajlandó vissszalépni a jelöléstől. * Egyenesen ambicionálja a kidturtanács, neki állást. És nincs egyetlen ember a város vezetői között, aki őszintén feltárná a helyzetet az alispán, vagy aktív csak Scheftsik György előtt is, aki ugyan elszánt és izmos ember, de a szolnokiak szerint még sem hivatott az iskolák, művészetek, kulturakciók szakszerű vezetésére. g. i. A Scheftsik-telep kalandos sorsa 1