Esti Kurir, 1929. november (7. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-01 / 249. szám
Ni'*""""":'..............................■■Ilii, .,. VI,1.1 10 fillér VII. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1929 NOVEMBER 1 PÉNTEK 249. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN KB. 1.20, JUGOSZLÁVIÁBAN 207 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V., VADÁSZ UTCA 11 TELEFONSZÁM: 261- 41, 261—42, 261—43, 268-28 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ KÖRÚT 24/K. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122-88 ÉS 254 -05 NE TRÉFÁLJUNK Sem időnk, sem idegünk, sem módunk nincs az időszerűtlen tréfákra. Még csak figyelmet sem szentelhetünk, nemhogy komoly megfontolást azoknak a fantasztikus és éretlen híreszteléseknek, melyek homályos zugolyokból reppentek fel elfelejtett denevérekként az utóbbi hetekben s holmi kótyagos diktatúra-törekvésekkel próbálták rémízgetni az idegeiben amúgy is felborzolt polgárságot. Eredetüket sem kutatták, hiszen jellegük magán viselte származásuk jeleit is. Kocsma-söntések borpecsétes asztalainál merengenek egy letűnt politika szegénylegényei régi dicsőségről s mert érzik napoknak örök leáldozását, ködös vágyaik szólalnak meg gyermekes jóslatként ajkaikon. Lehet, hogy szerencsétlen kézzel rendezett személyi megoldás lobbantotta fel hunyó reményeiket, lehet, hogy méltatlan börzemanőver használta fel őket eszköznek. De mikor legnagyobbtól legkisebbig mindenki tudja, mennyire össze van forrva jövő boldogulásunk lehetősége az állami és magángazdálkodás hitelszükségletével, nem akadhatott lelkiismeretes közéleti ember, józan polgár, aki leereszkedett melléjük a söntésasztalhoz. Éppen ezért őszintén sajnáljuk, hogy olyan komoly és súlyos egyéniség, mint amilyen Hadik János gróf — ha csak tiltakozás és bírálat formájában is— egyáltalában érdemesnek tartotta, hogy a hirekkel foglalkozzék s ezzel akaratlanul is a komolyság látszatát adja meg nekik. Nem Hadik János tekintélyére és szavának súlyára van szükség velük szemben .S elég az elnéző, lekicsinylő gesztus is, elég a legegyszerűbb átlagpolgár józan logikája, elég a kis szatócs gazdasági helyzetismerete, hogy e hírek ott haljanak el, ahol születtek, méltó helyükön, a söntésasztalnál. De mert ha ismerjük is eredetüket, terjesztőiket, híveiket, de nem tudjuk zavaros tendenciájukat, megmondjuk rögtön, hogy egyetlen célra semmiként sem lesznek alkalmasak. Nem fog sikerülni velük senkinek a régi orosz taktika: műzavart kelteni mesterségesen s igy elterelni a figyelmet komoly problémákról. Ennek az országnak mellére két életbevágó kérdés sulyosodik borzasztó erővel s e kérdések aktualitásának hangját nem tudja elfojtani a kótyagos hírek kereplője. Az egyik problémánk: a gazdasági nyomorúság s az a komor tény, hogy a kormányzat teljes tehetetlenséget mutat és jelentett is be vele szemben. Ez a kérdés teszi álmatlanná az éjszakákat, ez a kérdés ágazik százfelé és hömpölyög mind szélesebben. Egy tíz esztendeje uralkodó rendszer minden önérzetes frázisa, minden öndicsérete sem tudott a százszámra, sőt ezerszámra pusztuló egzisztenciáknak mentőkötelet vetni. Tíz esztendeje csak súlyosbította a terheket, de semmi könynyebbséget nem tud adni. Programokban, kormánynyilatkozatokban visszatérő refrénként szerepelt váltig a tehercsökkentésnek, a magángazdaság megsegítésének ígérete. Ám ezt az ígéretet is hasonló sors érte mindmáig, mint a rendszer egész sereg más ígéretét: puszta szó maradt. Pedig a probléma kínos szorongatásával mind aktuálisabb lesz. Panasz és panasz mindenütt. Lerongyolt tömegek, öngyilkosságok, hajótörött életek rajzolnak döbbentő jelet a küszöbön álló tél fehér vigasztalanságába. S teljes bizonytalanság, fotkozatlanság, tanácstalanság ernyeszti az ellenállóképességükben folyton gyengülő lelkeket. A másik probléma éppen ilyen súlyos s ugyanígy egy bizonytalan, tanácstalan polgársággal mered szembe. A jóvátétel problémája ez, melyről külföldi lapokból kapunk riasztó híreket. Megmondottuk ismételten, nem mulasztjuk el most sem: nem akadhat magyar kormány, felelős közéleti tényező, aki e szerencsétlen ország számlájára egyetlen fillér több terhet vállalhatna. Lehetősége sem szabad hogy felmerüljön egy olyan megoldásnak, mely magánkövetelések kompenzációjaként, egyes személyek adósságainak fedezésére, ellensúlyozására, vagy magánemberek követelésének biztosítására a nemzet öszszességét akarná megadóztatni. A közvélemény felháborodással utasít vissza minden ilyen törekvést és követeli a kormánytól, hogy akár a szakértői konferencia, akár a Jóvátételi Bizottság előtt hajthatatlanul megálljon a nemzeti akarat álláspontján, jóvátételt pedig nem fizetünk. Ez a két problémája van ma az országnak. Ne tréfáljunk tehát álhírekkel, felelőtlen suttogásokkal, zavaros álmokkal. Mert sem időnk, sem idegünk, sem módunk nincs idétlen tréfákra. A KÖZVÉLEMÉNY KÖVETELI A JÓVÁTÉTELI KÉRDÉS TISZTÁZÁSÁT^1\1\5X5\JV^ magyar kormány kétfőse nyilvánosságra hozza a párizsi jóvátételi tárgyalásokról készült jegyzőkönyveket Beavatott információ szerint a magyar kormány végleges álláspontja, hogy „Magyarország nem képes arra, hogy újabb jóvátételi terheket vállaljon magára. Ma már kormánypárti körökben is követelik, hogy a magyar kormány hozza nyilvánosságra a párizsi tárgyalások anyagát Elnapolták a keleti jóvátétel konferenciát? A Cseh Távirati Iroda ma részletes jelentést tett közzé a párizsi tárgyalások anyagáról és e közlés hatása alatt a magyar politikai élet, a magyar sajtó és a magyar közvélemény immár egyhangúan követeli a kormánytól, hogy kövesse a külföld példáját, szakítson aszigorú titoktartása álláspontjával, amelyhez a külföldön már senki sem ragaszkodik és végre tájékoztassa az országot a jóvátételi tárgyalások menetéről és a velünk szemben támasztott követelésekről. Jellemző a helyzetre, hogy most már a kormánypárt sem helyesli a kormány érthetetlen elzárkózását és egyre-másra hallatszanak olyan kormánypárti hangok, hogy a kormánynak végre szembe kell szállania a Magyarország ellen indított külföldi sajtóoffenzívával és a jóvátételi kérdésben előállott helyzet őszinte megvilágításával kell a magyar állásAz Esti Kurír munkatársa ezután aziránt érdeklődött, hogy beavatott helyen milyen álláspontra helyezkednek a Cseh Távirati Iroda közlésével szemben. — Előre kell bocsátani — mondották beavatott helyen munkatársunknak —, hogy a cseh Távirati Iroda jelentése nem a párizsi tárgyalások menetéről szól, hanem Csehszlovákia álláspontját tartalmazza. E közlés szerint Csehszlovákia 1. tiltakozik a magyar alattvalók javára szóló kapitulációs rendszer ellen, ‘2. nem akarja elismerni az idegen tulajdon érinthetetlenségét, végül 3. azt a reményét fejezi ki, hogy a bizottságok párizsi tárgyalásai két héten belül befejeződnek. Ezzel a csehszlovák állásponttal szemben pont igazságot hozóan alátámasztania. Erre vonat-Moser Ernő, a képviselőház külügyi bizottságának előadója a következőket mondotta az Esti Kurír munkatársának: A Cseh Távirati Iroda hivatalos közleményével kapcsolatban most már elkerülhetetlen szükségét látom annak, hogy a közvélemény a magyar részről is tájékozódhassék a párizsi tárgyalások anyagáról. Ebből a hivatalos magyar közlésből ugyanis meggyőződésem szerint ki fog tűnni a magyar álláspont igazsága és ennek alapján javunkra változna meg a jóhiszemű külföldnek velünk szemben elfogult álláspontja, amelyet nagy mértékben befolyásol a világsajtóban megjelent sok ferdítés. Ismétlem tehát, immár elérkezett az ideje annak, hogy a jóvátételi tárgyalások anyagáról a közvéleményt magyar hivatalos helyről is tájékoztassák. a magyar kormány már több izben leszögezte saját álláspontját, amelyről Bethlen miniszterelnök és Walko külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottságában részletesen nyilatkoztak. A magyar álláspont szerint: 1. Magyarország nem képes arra, hogy újabb jóvátételi terheket vállaljon magára, de viszont 2. végleges likvidálás céljából szívesen tárgyal mindazon kérdésekről és kötelezettségekről, amelyek a békeszerződés végrehajtásából erednek, kivéve természetesen azokat az eseteket, amelyeket a békeszerződés maga utalt speciális fórum (vegyes döntőbíróság) elé. 3. Végül Magyarország hajlandó 1943 után kielégíteni olyan kötelezettségeket, amelyek jogosak és más államok részére már megítéltettek, vagy amelyeknek jogossága bármiképpen bizonyítható. Ebből a magyar hivatalos felfogásból önként adódik a Cseh Távirati Iroda mai közlésével szemben elfoglalt álláspont. Csehszlovákia nem akar kapitulációs rendszert a magyar alattvalók javára, de közben elfeledkezik arról, hogy itt olyan kötelezettségekről van szó, amelyeket Csehszlovákia aláírt és elfogadott. Csehszlovákia nem akarja elismerni az idegen tulajdon érintetlenségét, ez az álláspontja azonban ellenkezik a nemzetközi joggal, amely szerint kisajátítani lehet ugyan valamely államnak, de a kisajátított területek és javak értékét meg kell téríteni a kisajátításban érdekelt polgároknak. Aki a nemzetközi joggal ebben a pontban szembehelyezkedik, az kétségtelenül a szovjet álláspontját teszi magáévá. Beavatott hely nyilatkozik Magyarország végleges állásfoglalásáról a jóvátétel ügyében Hétfőn közzé teszik a párizsi tárgyalások jegyzőkönyveit Munkatársunk ezután megkérdezte, hogy a külföldi példát követve, nem hajlandó-e a magyar kormány végre arra, hogy a maga részéről is tájékoztassa a közvéleményt a jóvátételi tárgyalások menetéről és mai adlásáról. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a magyar kormány kötve érzi magát a megfogadott szigorú titoktartással, a közvéleménynek azonban már nem kell sokáig várakoznia arra, hogy tiszta képet kapjon a párizsi tárgyalások lefolyásáról. Párizsban ugyanis holnap és holnapután szövegezik meg a tanácskozásoknak összefoglaló jegyzőkönyvét, amelyet legkésőbb hétfőn nyilvánosságra hoznak. Ez a magyar értesülés ellent mond a Cseh Távirati Iroda azon közlésének, hogy a párizsi tárgyalások két héten belül fejeződnek