Esti Kurir, 1929. november (7. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-01 / 249. szám

Ni'*""""":' ..............................■■Ilii, »,. Vl ,1 .1 10 fillér ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ­KIÁBAN Ke. 1.20, JUGOSZLÁVIÁBAN 2Vz DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAYKÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V.. VADÁSZ-UTCA 11 TELEFONSZÁM: 261- 41, 261—42, 261—43, 268-28 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRUT 24/b. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122-88 és 254 -05 VII. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1929 NOVEMBER 1 PÉNTEK 249. SZÁM NE TRÉFÁLJUNK Sem időnk, sem idegünk, sem módunk nincs az időszerűtlen tréfákra. Még csak figyelmet sem szentelhetünk, nemhogy komoly megfontolást azoknak a fantasz­tikus és éretlen híreszteléseknek, melyek homályos zugolyokból reppentek fel elfe­lejtett denevérekként az utóbbi hetekben s holmi kótyagos diktatúra-törekvésekkel próbálták rémitgetni az idegeiben amúgy is felborzolt polgárságot. Eredetüket sem kutattuk, hiszen jellegük magán viselte származásuk jeleit is. Kocsma-söntések borpecsétes asztalainál merengenek egy letűnt politika szegénylegényei régi dicső­ségről s mert érzik napúknak örök leál- dozását: ködös vágyaik szólalnak meg gyermekes jóslatként ajkaikon. Lehet, hogy szerencsétlen kézzel rendezett sze­mélyi megoldás lobbantotta fel hunyó re­ményeiket, lehet, hogy méltatlan börze­manőver használta fel őket eszköznek. De mikor legnagyobbtól legkisebbig min­denki tudja: mennyire össze van forrva jövő boldogulásunk lehetősége az állami és magángazdálkodás hitelszükségletével: nem akadhatott lelkiismeretes közéleti ember, józan polgár, aki leereszkedett melléjük a söntésaSztalhoz. Éppen ezért őszintén sajnáljuk, hogy olyan komoly és súlyos egyéniség, mint amilyen Hadik János gróf — ha csak tiltakozás és bírálat formájában is *— egyáltalában érdemesnek tartotta, hogy a hirekkel foglalkozzék s ezzel akaratla­nul is a komolyság látszatát adja meg ne­kik. Nem Hadik János tekintélyére és sza­vának súlyára van szükség velük szemben .— elég az elnéző, lekicsinylő gesztus is, elég a legegyszerűbb átlag-polgár józan logikája, elég a kis szatócs gazdasági helyzetismerete, hogy e hírek ott haljanak el, ahol születtek, méltó helyükön, a sön- tésasztalnál. De mert ha ismerjük is eredetüket, ter­jesztőiket, híveiket, de nem tudjuk zava­ros tendenciájukat: megmondjuk rögtön, hogy egyetlen célra semmiként sem lesz­nek alkalmasak. Nem fog sikerülni velük senkinek a régi orosz taktika: műzavart kelteni mesterségesen s igy elterelni a figyelmet komoly problémákról. Ennek az országnak mellére két életbevágó kérdés sulyosodik borzasztó erővel s e kérdések aktualitásának hangját nem tudja elfoj­tani a kótyagos hírek kereplője. Az egyik problémánk: a gazdasági nyo­morúság s az a komor tény, hogy a kor­mányzat teljes tehetetlenséget mutat és jelentett is be vele szemben. Ez a kérdés teszi álmatlanná az éjszakákat, ez a kér­dés ágazik százfelé és hömpölyög mind szélesebben. Egy tiz esztendeje uralkodó rendszer minden önérzetes frázisa, minden öndicsérete sem tudott a százszámra, sőt ezerszámra pusztuló egzisztenciáknak mentőkötelet vetni. Tiz esztendeje csak súlyosbította a terheket, de semmi köny- nyebbséget nem tud adni. Programokban, kormánynyilatkozatokban visszatérő ref­rénként szerepelt váltig a tehercsökkentés­nek, a magángazdaság megsegítésének Ígé­rete. Ám ezt az Ígéretet is hasonló sors érte mindmáig, mint a rendszer egész se­reg más ígéretét: puszta szó maradt. Pedig a probléma kínos szorongatásá- val mind aktuálisabb lesz. Panasz és pa­nasz mindenütt. Lerongyolt tömegek, ön- gyilkosságok, hajótörött életek rajzolnak döbbentő jelet a küszöbön álló tél fehér vigasztalanságába. S teljes bizonytalanság. I;* kozatlanság, tanácstalanság ernyeszti az ellenállóképcsségükben folyton gyen­gülő lelkeket. A másik probléma éppen ilyen súlyos s ugyanígy egy bizonytalan, tanácstalan polgársággal mered szembe. A jóvátétel problémája ez, melyről külföldi lapokból kapunk riasztó híreket. Megmondottuk is­mételtén, nem mulasztjuk el most sem: nem akadhat magyar kormány, felelős közéleti tényező, aki e szerencsétlen or­szág számlájára egyetlen fillér több terhet vállalhatna. Lehetősége sem szabad hogy felmerüljön egy olyan megoldásnak, mely magánkövetelések kompenzációjaként, egyes személyek adósságainak fedezésére, ellensúlyozására, vagy magánemberek követelésének biztosítására a nemzet ösz- szességét akarná megadóztatni. A közvéle­mény felháborodással utasít vissza min­den ilyen törekvést és követeli a kormány­tól, hogy akár a szakértői konferencia, akár a Jóvátételi Bizottság előtt hajthatat- lanul megálljon a nemzeti akarat állás­pontján: jóvátételt pedig nem fizetünk. Ez a két problémája van ma az ország - i nak. Ne tréfáljunk tehát álhirekkel, felelőtlen suttogásokkal, zavaros álmokkal. Mert sem időnk, sem idegünk, sem módunk nincs idétlen tréfákra. A KÖZVÉLEMÉNY KÖVETELI A JÓVÁTÉTELI KÉRDÉS TISZTÁZÁSÁT-^í\í\5X5\JV^ magfyar kormány kétfőst nyilvános­ságra kozza a párizsi jóvátétel! tár­gyalásokról készült jegyzőkönyveket Beavatott információ szerint a magyar kormány végleges álláspontja, hogy „Magyarország nem képes arra, hogy ujahh jóvátételi terheket vállaljon magára“ Ma már kormánypárti körökben is követelik, hogy a magyar kormány hozza nyilvánosságra a párizsi tárgyalások anyagát Elnapolták a keleti jóvátétel! konferenciái? A Cseh Távirati Iroda ma részletes jelentést tett közzé a párizsi térgyalások anyagáról és e közlés hatása alatt a magyar politikai élet, a magyar sajtó és a magyar közvélemény immár egy- hanguan követeli a kormánytól, hogy kö­vesse a külföld példáját, szakítson a «szigorn titoktartása álláspontjával, amelyhez a külföldön már senki sem ra­gaszkodik és végre tájékoztassa az orszá­got a jóvátételi tárgyalások menetéről és a velünk szemben támasztott követelések­ről. Jellemző a helyzetre, hogy most már a kor­mánypárt sem helyesli a kormány érthetetlen elzárkózását és egyre-másra hallatszanak olyan kormánypárti hangok, hogy a kormánynak végre szembe kell szálla- nia a Magyarország ellen inditott kül­földi sajtóoffenzivával és a jóvátételi kérdésben előállott helyzet őszinte megvilágításával kell a magyar állás­pont igazságát kozóan alátámasztania. Erre vonat­Moser Ernő, a képviselőház külügyi bizottságának előadója a következőket mondotta az Esti Kurír mun­katársának: A Cseh Távirati Iroda hivatalos közle­ményével kapcsolatban most már elkerülhetetlen szükségét látom annak, hogy a közvélemény a magyar részről is tájékozódhassák a párizsi tárgyalások anyagáról. Ebből a hivatalos magyar közlésből ugyanis meggyőződésem szerint ki fog tűnni a magyar álláspont igazsága és ennek alapján javunkra változna meg a jóhiszemű külföldnek velünk szemben elfogult álláspontja, amelyet nagy mértékben befolyásol a világsajtóban megje­lent sok ferdítés. Ismétlem tehát, immár elér­kezett az ideje annak, hogy a jóvátételi tárgya­lások anyagáról a közvéleményt magyar hiva­talos helyről is tájékoztassák. Beavatott hely nyilatkozik Magyarország végleges állásfoglalásáról a jóvátétel ügyében Az Esti Kurír munkatársa ezután aziránt ér­deklődött, hogy beavatott helyen milyen ál­láspontra helyezkednek a Cseh Távirati Iroda közlésével szemben. — Előre kell bocsátani — mondották be­avatott helyen munkatársunknak —, hogy a cseh Távirati Iroda jelentése nem a párizsi tárgyalások menetéről szól, hanem Csehszlo­vákia álláspontját tartalmazza. E közlés sze­rint Csehszlovákia 1. tiltakozik a magyar alattvalók javára szóló kapituláción rendszer ellen, ‘2. nem akarja elismerni az idegen tulaj­don érinthctetlenségét, végül 3. azf a reményét fejezi ki, hogy a bizott­ságok párizsi tárgyalásai két héten belül befejeződnek. — Ezzel a csehszlovák állásponttal szemben a magyar kormány már többizben leszögezte saját álláspontját, amelyről Bethlen miniszter­elnök és Walko külügyminiszter a képviselő­ház külügyi bizottságában részletesen nyilat­koztak. A magyar álláspont szerint, 1. Magyarország nem képes arra, hogy újabb jóvátételi terheket vállaljon ma­gára, de viszont 2. végleges likvidálás céljából szívesen tárgyal mindazon kérdésekről és kötele­zettségekről, amelyek a békeszerződés végrehajtásából erednek, kivéve természe­tesen azokat az eseteket, amelyeket a bé­keszerződés maga utalt speciális fórum (vegyes döntőbíróság) elé. 3. Végül Magyarország hajlandó 1943 után kielégíteni olyan kötelezettségeket, amelyek jogosak és más államok részére niár megitéltettek, vagy amelyeknek jo­gossága bármiképpen bizonyítható. — Ebből a magyar hivatalos felfogásból önként adódik a Cseh Távirati Iroda mai közlésével szemben elfoglalt álláspont. Csehszlovákia nem akar kapitulációs rend­szert a magyar alattvalók javára, de közben elfeledkezik arról, hogy itt olyan kötelezettsé­gekről van szó, amelyeket Csehszlovákia alá­irt és elfodadott. Csehszlovákia nem akarja elismerni az idegen tulajdon érintetlenségét. ez az álláspontja azonban ellenkezik a nem­zetközi joggal, amely szerint kisajátítani lehet ugyan valamely állam­nak, de a kisajátított területek és javak értekét meg kell téríteni a kisajátításban érdekelt polgároknak. Aki a nemzetközi joggal ebben a pontban szembehelyezkedik, az kétségtelenül a szovjet álláspontját teszi magáévá. Hétfőn közzé teszik a párizsi tárgyalások jegyzőkönyveit Munkatársunk ezután megkérdezte, hogy a külföldi példát köveivé, nem hajlandó-e a magyar kormány végre arra, hogy a maga ré­széről is tájékoztassa a közvéleményt a jóvá­tételi tárgyalások menetéről és mai údlásáról. Azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a magyar kormány kötve érzi magát a megfogadott szigorú titoktartással, a közvéleménynek azonban már nem kell so­káig várakoznia arra. hogy tiszta képet kap­jon a párizsi tárgyalások lefolyásáról. Párizs­ban ugyanis holnap és holnapután szövegezik meg a tanácskozásoknak összefoglaló jegyző­könyvét, amelyet legkésőbb hétfőn nyilvánosságra hoznak. Ez a magyar értesülés ellent mond a Cseh Távirati Iroda azon közlésének, hogy a pá­rizsi tárgyalások két héten belül fejeződnek

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék