Esti Kurir, 1929. december (7. évfolyam, 274-295. szám)
1929-12-01 / 274. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE FŐSZERKESZTŐ: SZERKESZTŐSÉG: V., VADÁSZ UTCA K 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁK , TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—43, 268-28 RIÁBAN KB. 1.20, JUGOSZLÁVIÁBAN 2V1 DINÁR, OR A V KÁROLY KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 24!K. I. ENL AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI Ja', DKJ KPM. ILLM. TELEFONSZÁMOK: 122 - 88 és 254 -0S VII. ÉVFOLYAM. ♦ BUDAPEST, 1929 DECEMBER 1 VASÁRNAP , 274. SZÁM A RÉSZVÉNYJOGI REFORM Zsitvay Tibor igazságügyminiszter megígérte hivatalba lépése idején, hogy az elavult részvényjogot megreformálja. Ötven esztendeje nem nyúltak hozzá a részvénytársasági intézmény jogi rendelkezéseihez s az öt évtized alatt a gazdasági élet fejlődése következtében a törvényben olyan hézagok keletkeztek, amelyek sok visszaélésre adtak alkalmat és a részvénytársasági intézményt magát is kompromittálták. Már a háború előtt merült fel a részvényjog reformjának szüksége, pedig akkor még nem lehetett sejteni, mit hoz a háborús összeomlás, az infláció és a rekonstrukció korszaka. Azóta megismertük a nonvalőrökkel űzött visszaéléseket, amikor nemlétező vagy fiktív vállalatok részvényeit sózták a jóhiszemű közönség nyakába. Azóta szerencsénk volt megismerni a szindikátusok grandiózus műveleteit, amikor külföldi érdekeltség bekapcsolódása címén vontak el részvényeket a részvényesek elől s ily módon károsították meg őket. Azóta gyakran csodálhattuk vezérigazgatók és elnök urak zseniális tevékenységét, amelynek eredménye sokszor az lett, hogy a részvénytársaság elszegényedett vagy tönkrement és a vezér úr, az elnök úr meggazdagodott. Azóta nem egyszer történt meg, hogy egy önző majoritás fogta a részvénypakettjét s eladta jó áron a konkurrenciának, amely beszüntette a vállalat üzemét és kifosztotta a részvényesek tömegét. Mindenki tudna analóg eseteket mesélni, hihetetlennek tűnő eseteket elmondani, amelyek valóban megtörténtek. A kisrészvényes érdekeinek még legminimálisabb védelmét sem tette lehetővé az ötven éves törvény. Ezért nem csoda, ha a közvélemény már régóta követelte a részvényjogi reformot, a majoritások korlátlan uralmának bizonyos törvényes korlátok közé valóbeillesztését és olyan rendelkezéseket, amelyek a részvénytársaságok intézménye iránt csak fokoznák a bizalmat. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter beváltani készül ígéretét a részvényjog reformjának megalkotásával. De még csak kezdetleges stádiumban van az ügy és máris nagy harc indult meg érdekelt oldalról ellene. Testületek, érdekeltségek tiltakoznak a részvényjog reformja ellen, azt feleslegesnek mondják és veszedelmekre figyelmeztetnek, amelyek lehetőségéről azonban vitatkozni lehet. A részvényjog elleni harc a héten fokozott sikert aratott, miután Popovics Sándor, a Nemzeti Bank elnöke és Teleszky János volt pénzügyminiszter is ellene nyilatkozott a felsőházban. A kormány sajtója erre siet megállapítani, hogy jól szervezett hadjárat folyik egy nagyjelentőségű reform ellen, amelynek demokratikus lényegét senki sem tudja elvitatni. A részvényjog reformja a demokrácia ügye simc, mégis minden oldalról támadják, elfelejtve, hogy a reform a kisembereket akarja megvédeni a hatalmasok önkényével szemben, így állítja be a dolgot a kormány sajtója. A valóság pedig az, hogy a közvélemény igenis kívánja a részvényjog reformját, igenis szükségesnek tart végre olyan intézkedéseket, amelyek a részvénytársaság intézményét visszaadják igazi rendeltetésének. De kiérezni a Popovics és Teleszky és bizonyos testületek állásfoglalásából az aggodalmat, hogy a mai gyorstalpaló törvényalkotástól nem várnak igazi jó törvényt, kiérezni az aggodalmat, amely a reformtól a magyar gazdasági életet félti. A közigazgatási reform, a katonai büntetőtörvény, most pedig a fővárosi törvény javaslata joggal ébreszt aggodalmakat. A gazdasági élet nem bír el diktatórikus uton hozott törvényeket. Jöjjön a részvényreform! De előbb hallgassanak meg ebben a kérdésben mindenkit, aki illetékes, hogy milyen elvek érvényesüljenek a reform megalkotásában. Nagyszabású ankét és vita kell hogy megelőzze a törvény megvalósítását s a kérdések nagy komplexumát a jogtudomány és közgazdaság magas nézőpontjai alapján kell tisztázni. Ha így készülnek a részvényjog reformjára, el tudják oszlatni az aggodalmakat és egy hasznos és szükséges reform megalkotását teszik lehetővé. IZGALMAK A FŐVÁROS RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSE KÖRÜL -¡WVf\f\f\SVVf^Érthető, hogy a passzivitás gondolatával foglalkoznak az ellenzéki pártok, mert a városházán lehetetlenné válik minden komoly ellenzéki munka — mondja Friedrich •Vl/W/U* Napok óta suttognék a városházán arról hogy a belügyminiszter feloszlatni készül a főváros törvényhatóságát . Csütörtökön előreláthatóan konkrét bizalmatlansági indítványt is benyújtanak Ripka főpolgármesterrel szemben Megvan a lehetősége, hogy többséget nyer a bizalmatlansági indítvány A képviselőház közigazgatási bizottsága hétfőn d. u. folytatja a fővárosi törvényjavaslat vitáját. Azok a módosítások, amelyeket a bizottság kormánypárti többsége eszközölt eddig a javaslaton, legnagyobbrészt még reakciósabbá tették az eredeti szövegükben is autonómiacsorbító rendelkezéseket és éppen erre való tekintettel az ellenzék körében már tegnap felmerült az a gondolat, vajjon érdemes-e ilyen körülmények között részt venni a demokratikus polgárságnak és munkásságnak a fővárosi választásokon. Döntés erre vonatkozóan természetesen még nem történt, a passzivitás gondolata azonban naprólnapra erősödik. Az Esti Kurír munkatársa beszélt ebben az ügyben Friedrich Istvánnal, aki a következőket jelentette ki: — Aki a fővárosi javaslatot alaposan áttanulmányozta és figyeli azokat a módosításokat, amelyeket a bizottsági tárgyalás folyamán eszközöltek a javaslaton, csak arra az egy konklúzióra juthat, hogy az ellenzék szempontjából a főváros autonómiájának vége. Az egész javaslat nem céloz mást, minthogy a kormány kisebbségi diktatúráját a városházán az alkotmányosság köpönyegébe öltöztessék. Minden szakasznál kiütközik az a tendencia, hogy a mostani kormánypártot matematikai varázseszközökkel úgy akarják kiegészíteni és megerősíteni, hogy formailag meglegyen a látszat többsége. Természetes, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor a városházán lehetetlenné válik minden komolyabb ellenzéki munka. Ezért értem, hogy a passzivitásba való vonulás kérdése állandóan napirenden tartja magát és az ellenzéki pártok azon gondolkoznak, részt vegyenek-e egyáltalán a választásokon és a főváros autonómiájában. Hisz mit érhet el az ellenzék a választások folyamán? Elnyerheti és el is fogja nyerni a választóközönség szavazatainak többségét, de a városházára ennek ellenére is csak mint elnyomott kisebbség vonulhat be. Szóval: a választásokon győzni és a városházán a kisebbség szerepére szorítva lenni, csak ez lehet az ellenzék jövője. Érdemes-e ezért a jövőért küzdeni? teljes nyíltsággal a baloldali akcióhoz csatlakoztak. További kérdés az, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter kétségkívül szorott helyzetében milyen kivezető utat választ.. A főváros igazoló választmánya december 14-re és 15-re kitűzte a választásokat arra a százhuszonöt mandátumra, amelyeknek érvénye december 31-én lejár. Az igazoló választmányt a választás napjának kitűzésére és általában a választási aktus előkészítésére az 1924. évi XXVI. törvénycikk végrehajtási utasításához fűzött rendelet kötelezi. Gaár Vilmos, a fővárosi igazoló választmány elnöke, azonkívül, hogy a választás napját kitűzte, még nem tett semmiféle intézkedést a választási aktus lefolytatásának előkészítésére. Gaár Vilmos érdeklődésünkre kijelentette, hogy azért vár még ezeknek az intézkedéseknek foganatosításával, mert bizonyosra veszi, hogy a kitűzött időpontig mégis csak lesz új, törvényes rendelkezés. Politikai körökben kizártnak tartják, hogy december 14-ig törvényerőre emelkedhessél: a kétszakaszos mandátummeghosszabbító javaslat, mert hiszen ezt a belügyminiszter csak csütörtökön terjeszti a Ház elé. Mivel a Ház csak a rákövetkező héten, december 10-én tartja legközelebbi ülését, máris befejezett ténynek kell tekinteni, hogy a mandátummeghosszabbításból törvény nem lesz és így december 15-én meg kellene tartani a törvényhatósági választásokat. Ellenzéki körökben felvetik azt a kérdést, hogy Scitovszky belügyminiszter miért nem nyújtotta be korábban ezt a mandátummeghosszabbító javaslatot, hiszen ennek a tulajdonképpen csak egy érdemi szakaszból álló törvényjavaslatnak megszerkesztése és benyújtása bármikor megtörténhetett volna. Kormánypárti körökben erre a kérdésre alternatív választ adnak, amennyiben azt mondják, hogy a belügyminiszternek módja van a választások kitűzését tárgytalanná tenni azzal, hogy az 1924. évi XXVI. törvénycikk végrehajtási utasításához fűzött rendeletét rendeleti úton hatálytalanítja. A fővárosi ellenzék éles attakra készül csütörtökön Ripka főpolgármester ellen A fővárosi reform sorsát és következményeit illetően egyébként teljes a bizonytalanság. A városházán még a legilletékesebb helyeken sem tudják, meghosszabbítják-e a december 31-én lejáró mandátumokat, vagy pedig valóban sor kerül a belügyminiszter állítólagos radikális megoldási tervének végrehajtására, amelyről napok óta suttognak a városházán. Egyelőre minden érdeklődés a törvényhatósági bizottság csütörtöki közgyűlésének lefolyása felé irányul. Annyi bizonyos, hogy a városházi ellenzék a legélesebb attakra készül Ripka Ferenc főpolgármester ellen. A csütörtöki közgyűlés napirendjén a közigazgatási bírósághoz intézendő panasz megvitatása szerepel, de nem kétséges, hogy abban az esetben, ha a törvényhatósági bizottság ezt az indítványt a magáévá teszi, az nyílt bizalmatlansági nyilatkozatot jelent a főpolgármester személyével szemben. A városházi pártok körében, még Ripka főpolgármester közvetlen hívei között is bizonyosra veszik, hogy a közigazgatási bírósághoz intézendő panaszt célzó indítványnak meglesz a többsége. Minden attól függ, hogy titkos szavazás lesz-e, vagy pedig név szerinti nyilvános szavazás. Az utóbbi esetben is megvan annak a lehetősége, hogy a panaszindítvány többséget kapjon. A mérleg serpenyőjét ezúttal Friedrich István és párthívei billentik el, akik A városházán arról suttognak, hogy a belügyminiszter feloszlatni szándékozik a törvényhatósági bizottságot A másik magyarázat az, hogy amelyre előreláthatóan sor kerül azért is, mert a belügyminiszter radikális megoldást ,hiszen ennek a rendeletnek hatálytalanítása tervez, csak két heti időnyereséget jelent: december 6 .