Esti Kurir, 1930. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-12 / 9. szám

Vasárnap, 1930 január 12 JESTXJBrtJRjR Mit játszanak ma este a színházak? Operaház: Pillangókisasszony A. 15 (’/18). — Nemzeti Színház: Légy jó mindhalálig (V28). — Kamaraszínház: Krétakör (3A8). — Városi Színház: Katica ('/18). — Vígszínház: Júliusi éjszaka (8). — Belvárosi Színház: Naftáim (8). — Magyar Színház: Fajankó (8). — Király Színház: Sisters (V2S). — Fővárosi Művész Szín­ház: Dr. Chan-Fu (8). — Új Színház: Béla, aki 26 éves (8). — Andrássy­uli Színház: Bajor, Somlay vendégjátéka (9). — Terézkörúti Szín­pad: Helyet a fiataloknak (9). — Bethlen-téri Színpad: Fehér rózsa (‘/gG, Ve9). — Royal Orfeum: Rastelli (8). — Komédia Orfeum: Kabaré (Vg9). Naftalin Zlok­ai Jenő vígjátékát tegnap este újította föl a Belvárosi Színház A Naftalin című vígjáték abban az időben született, amikor a színpadi művészet refor­mátorainak sorai még nem voltak olyan sü­tnek, mint a kávéházi asztalsorok, ahol ma mindegyik széken a drámai n­­s, vagy rendezés problémáinak egy prófétája ül. A Naftalin korának szellemi tükre, még nem ismerte a filmszerű sebességet, a színpadra átplántált széttagoltságot: még abban a kötött, hármas­­beosztású színpadi formában kereste az újat, a tetszetést, a művészit, amelynek halálát kö­veteli az újító színpadtudós. A gondtalan bé­keélet minden derűje, romantikája, mókája van benne ebben a darabban: a házasság erotikájának fonák képe a Naftalin. Ha a Belvárosi Színháznak az volt az el­gondolása, hogy megkísérli, megpróbálja, ki­puhatolja a közönséget, várjon tud-e még hatni rá a múlt olyan értéke, mint a Nafta­lin, amely lámájánál fogva örök és hatásában változatlan, azt hiszem, helyeslő válaszra, sőt elismerő tapsra számíthat. A Naftalin ma is friss, lendületes, ötletes, a naftalin teljes épségében őrizte meg a kitűnő darab ragyogó értékeit, az idő molysoga sem­mit­ sem rágott ki belőle. Az előadás finom és lendületes is. A Naftalin hőse, Ráday Imre öt­letes és elegáns, partnere, Székely Lujza fran­ciásan pikáns. Szilágyi Marcsa, egy külvárosi Színházi patkány szerepében olyan tehetséges, hogy fel kell rá figyelnie mindazoknak a sz­í­­házi embereknek, akik keresve kutatnak ilyen zsánerű színésznő után. Berky Lily bá­jos, Gázon Gyula, Z. Molnár László hallatla­nul mu­­latságos, Keleti László jóiza, Kováts Terus igen jó humorú. A rendezésért Z. Mol­nár Lászlót illeti dicséret s a darabot kitérő zene szerzőjének, Szirmai Albertnak, valamint Marton Géza karmesternek érdemeit is fel kell jegyeznünk. A Naftalin ui bemutatására a szinűláz meg­telt s az állandó derű, a felvonásvégeken fel­rúgó taps bizonyították a sikert. (b. m.) Inai illitin imsuti i-------------------------------| A varieté-művészet fénykora: a GEC33MJ e havi műsora 8oom Brothers humoros parodisták ! The 4 Rom árus a csodák csodája stb. uiiiiiiimiiiiiiiiiiímiiii 8 Helyekről Z aánlxtos 3 e őre 3 gondoskodni A Béla, aki 26 éves jubileuma Az Új Színházban holnap, vasárnap este érkezik el Mihály István Béla, aki 26 éves című drámája első jubileumához. Holnap este tartják a dráma huszonötödik előadását. Itt említjük meg, hogy Mihály István drámájá­nak első külföldi állomása Bécs, ahol már a jövő hónapban szinte kerül ez az érdekes magyar színpadi munka. Herczeg Ferenc Szendrey Júliáról ír darabot Herczeg Ferenc új darabon dolgozik, ame­lyet Szendrey Júliáról, Petőfi Sándor felesé­géről ír. Az új Herczeg-drámát valószínűen m­ég ebben a szezonban színre hozza a Nem­zeti Színház. A tátrai hangversenyen magyar művésznő vitte el a pálmát A tátrai fürdőhelyek közönsége színész­versenyt rendezett, amelyen a Tátrában üdülő színészek és énekesek léptek fel. A hangverseny zsűrijét az előkelő fürdővendégekből állították össze. A ver­senyből magyar színésznő került ki győztesen- Pogány Klári, a m miskolci színház volt tagja, aki, kulturált énekével valósággal lebilincselte a közön­séget A fű­rony mögött Szombat BESZÉLGETEK PALÁSTHY IRÉNNEL, aki Budapestre érkezett. Ezeket mondja: Búcsúzni jöttem Budapestre. Rövidesen föl­­pakkozok a vonalra, hajóra és átmegyek a ten­geren túlra, a messzi Amerikába, ahová engem hangosfilmre szerződtettek. A film meséje külö­nösebben érdekel engem, miután arról szól, hogy egy szegény kis operaházi táncosnőből hogy lesz világhíresség. Szóval, hogy úgy mondjam, a ku­lisszák világát viszi a közönség elé. A másik film, amelyre szerződést kötöttem, úgynevezett hangos­film-operett. Még nem tudom, mi. A primadonna­szerepet kaptam meg, egy nagy táncosprima­­donna-szerepet. — A hangosfilm felvételei már a tél végén megkezdődnek, mert az amerikaiak még ebben a szezonban ki akarják hozni mind a két dara­bot. Úgy mondják, a hangosfilmek felvételeihez hihetetlen munka kell. Én ezzel nem törődöm, hiszen egész életemben egyebet se tettem, csak dolgoztam. Igen sok színészt azonban éppen ez riaszt vissza attól, hogy hangosfilmeken szerepel­jenek. Természetesen elsőrangú, világhírű színé­szekről beszélek, akiket manapság az ajánlatok egész tömegével keresnek fel a filmvállalatok. A hangosfilm ma még új és még nincsenek meg a maga sztárjai, mint például a színpadnak vagy a némafilmnek. Alig egy-két olyan hangosfilm­­színészünk van, aki már levizsgázott és aki egyest kapott a közönségtől. A többit most keresik. * A HAJNALBAN, DÉLBEN, ESTE, Dario Nic­­codemi vígjátéka a Kamaraszínházban, nem en­ged az erejéből. Útját még mindig táblás házak jelzik és ha a Kamaraszínház is megtehetné azt, amit a magánszínházak, akkor nyugodt lelkei­­ismerettel úgyszólván minden estére kitűzhetné műsorra az olasz költőnek ezt a ragyogóan nagy­szerű színdarabját. A darab egyik főszereplője, Uray Tivadar, egyébként Hevesi Sándornak, a színház igazga­tójának már tréfás ajánlatot is tett arra, hogyan lehetne jegyhez juttatni a közönségnek azt a ré­szét, amely eddig még nem tudott jegyet kapni Niccodemi vígjátékéhoz. — Menjen naponta, háromszor a darab! — mondotta Uray. — Hogy gondolja ezt? — érdeklődött Hevesi. — Mikor menjen háromszor? — Hajnalban, délben, este. * A SISTERS egyik jelenete: A két kis árvalány, Annie és Rózsi, vagy más­ként Titkos Ilona és Bársony Rózsi, miután isko­láikat elvégezték, beállítanak rokonuk, Müller Mátyás — Latabár Árpád — lakására és éjjeli szállást kérnek. Müller Mátyásoknál éppen estély van, mindamellett Müller úr szívesen látja az intézeti ruhába öltözött kislányokat. Annál ke­­vésbbé azonban felesége, Malvin — Gombaszögi Ella —, aki restelli a szegény rokonokat és igy mutatja be őket Radványi báró kegyelmes ur­nak, d’Arrigo Kornélnak: — Kedves távoli rokonaim. — Igen? Roknok?... — érdeklődik a kegyel­mes ur. — Rokonok, de csak távoliak — mondja Mal­vin néni. — A rokonságot nem igen tartunk, in­kább csak a­­ távolságot. A BÉKEFFI—LAJTAI-OPERETT második fel­vonása után zuhogó tapsokkal hívják a függöny elé a két szerzőt, Békeffi Istvánt és Lajtai Lajost. A szerzők sehogy sem akarnak kilépni a füg­göny elé; mint mondják, az ünepeltetést átenge­dik a színészeknek. A reflektor­ fütötte színpa­don azonban nincs ellenkezés, Sziklay József az egyik szerzőt, Dénes Oszkár a másik szerzőt egész egyszerűen — úgy, ahogy mondom, — ki­taszítják a színpadra. A két szerző a tapsok zajában mély pukkcdlikat csinál a közönség felé, aztán elbúcsúznak a függönytől. Bent a színpadon azonban ugratás vár rájuk, főként Lajtaira, a Sisters komponistá­jára. — Miért nem vitted ki a függöny elé az operett többi komponistáit is? — Miféle komponistáit? — szól meglepetten a zeneszerző. — Akikkel együtt írtad az operettet — emléke­zésből — tréfálkozik Latabár. * A VICCVERSENY, amelyet hónapokkal ezelőtt kezdtek meg a Vígszínház társalgójában, még egyre tart Tegnap a zsűri a következő vicceket sorozta be a döntőbe: I. Gárdonyi Lajos meséli: — Hatalmas hajó úszik a tengeren, amelynek játéktermében angolok römiznek. A hajó egyszerre léket kap és süllyedni kezd. Eszeveszett futkosás a fedélzeten és a többi helyiségekben. A kapitány, aki kibicel a römizőknek, torkaszakadtából el­kiáltja magát: — Végünk van, süllyed a hajó, aki tud, mene­küljön! Az egyik angol römiző a kártya lapjairól fel­emeli tekintetét és nyugodtan odaszól a kapitány­nak: — Kibic, csendet kívünkl II. Dayka Margit: Móricka hazajön az iskolából. Édesapja kikér­dezi: — Nos, mit tanultatok? — Azt tanultuk papa, hogy az állatok minden télen új bundát kapnak. — Pszt, csendesen, — szól Móricka papája, — a mama a másik szobában van és meghallhatja. III. Makláry Zoltán: A regruta otthon a katonaéletről mesél: — Minden jó volna — szól —, csak az őr­mester úr valamivel finomabb volna. A múlt héten is pofon akart vágni. — Honnan tudod, hogy pofon akart vágni? — kérdezik. —■ Mert pofon vágott! —­ hangzik a válasz. PESTNEK volt olyan korszaka, amikor min­denki kacagott, amikor mindenki nevetett, ami­kor mindenki jókedvű volt. A pestieknek nem volt egyéb gondjuk, csak az, hogy nevethessenek és a kedélynek voltak valóságos koronás fői, mint például a Király Színházban Trátkai Már­ton, a Folsesben Rott Sándor, az Andrássy­ úti Színházban Boros Géza, a Royal Orfeumban Dezsőffy László.­­ Onnan jut ez most az eszembe, hogy tegnap este a Bethlen-téri Színházban megnéztem Keller Dezső kitűnő operettjét, a Fehér rózsát, amely­nek férfi-főszerepét ugyanaz a Dezsöffy László játssza, akinek annak idején annyit tapsolt Pest közönsége és aki vagy félezerszer játszotta el a Royal Orfeumban Harmath Imre és Zerkovitz Béla Aranymadár című operettjének férfi-fő­­szerepét. Amikor Pest arca elkomolyodott, Dezsöffy László is elhallgatott. Neveltetőre, mulattatóra ekkor már nem volt szükség, mert a szomorúság oly vastagon feküdt rá erre a városra, hogy azt elűzni úgyszólván lehetetlen volt. Dezsöffy a jó­kedvvel együtt eltűnt Budapestről. Hosszú ideig nem hallottunk róla, amikor egyszerre azután megjött a híre, hogy Berlinben keresett és kereső filmszínész lett, akinek nevét együtt emlegetik mindazokkal a divatos filmsztárokkal, akiknek fotográfiáit minden üzlet kirakatában láthatjuk. Ismét teltek a napok és teltek a hónapok. A­­ bánat és a szomorúság nálunk kezdett fölengedni és egyszer-másszor már elmosolyodott Budapest. Amikor aztán a város mosolya már nevetéssé erősödött, egy szép napon Dezsőffy neve újból feltűnt a plakátokon. Hazajött Pestre, együtt a jókedvvel... e Dr. CHAN-FU Premier ma, szombaton­­ Fővárosi Művész Szinh­áz (volt Operettszinház) fCaiim Szökik Síz SCCYfinv felváltva szerepelnek a VÁRON rVclIll.cS ®* asszony SZÍNHÁZ jövő heti’ műsoré.: Ifit Vftf HÍV SS *1 i® Bt 01 * -öv5 héten k61 *ste’ szombaton * 'il wiliai­W iloilli#! vasárnaB eljátssza a Szökik ás asz 8BWI181I | ■■MllliWI ssony primadonna szerepét. * Mohács. Voinovich Géza történelmi drá-­­máját több évi pihentetés után, részben új szereposztással újította fel tegnap este a­­ Nemzeti Színház. Az új szereplők közül első­sorban Tőkés Anna törékeny, lélekkel teli­­ királynőjét kell említeni. Ledo­ny Zápolya akkurátus és számító alakját adta fól. A da­rab és az előadás igazi emberi hangját azon­ban Kürthy József keserű, őszinte naszádosa adta, meggyőző és mélyről jövő hűséggel. Fajankó Marcel Achard vígjátéka a Magyar Színházban A fajankó — ahogy a fordító a francia Jean de la Lune-t szellemesen megmagyarosít­í­­ot­ta ,— a fajankó jámbor, min­, egy filiszter s ábrándos és kontemplatív, mint egy művész. Kedvenc vázáit összetörik civakodó barátai,, legszebb álmából felvett sógora zongorázása, feleségét egymás után szerelik el és hajítják ki különböző rangú és rendű ismerősei, az ő fején tombolja ki keserűségét és komiszságát egy egész társadalom, ő az, akit mindenki rá­szed, akinek bőrén mindenki jól jár s aki mindezért cserébe csak egyet kíván az élettől: hogy tulajdon rászedettségéről ne kelljen tu­domást vennie. Aki szereti az asszonyt, bízik hűségében és emberségében még akkor is, amikor az maga tolja az orra alá elviharzot­­ szerelőinek lajstromát; aki jobban hisz, job­ban akar hinni az előtte heverő szép darab­­ testnek s a szomszédból felkornyikáló ni- i zsikaszó megnyugtató melankóliájának, mint­­ mindannak az ocsmányságnak és zsivajnak, mellyel életének minden percét, lakásának minden sarkát belepik. A fajankó a szerelmi gyöngédség fensőséges mazochistája, a szép­ség és erény méltóságos dupeje. Tudja-e, hogy dupe, hogy mindenki csalira veszi*? Csak azt tudja, fanatikusan makacs bizonyos­sággal, hogy nem akarja tudni. S ezt a hitet a szeretest asszony azzal fizeti meg, hogy a döntő pillanatban mégis ő mellette marad, csak azt köti ki, hogy legyen ezentúl az ő fa­­jankója valamivel kevésbé gyöngéd és ke­­vésbbé tiszteletteljes és kevésbbé imádó, le­gyen kicsit vázaösszetörős és erőszakos és hűtlenkedő és gyanakvó — legyen kicsit olyan, mint egy szerető, akivel a fajankót megcsalják. A bámészságnak és gyanutlanságnak ezt a költői, hogy nem mondjam elismerő karikatú­ráját, ezt a gazdag színpadi dialektikájú, fi­nom és érdekes darabot, melynek mind elgon­dolása, mind megcsinálása vérbeli és minden izében mai íróra vall. Márai Sándor ugyan­csak vérbeli íróra valló, szép fordításában és Hont Ferenc becsületes szándékú és tehetsé­ges rendezésében mutatta be a Magyar Szín­ház. A színészek — Hegedűs Gyula, Zombory Mercedes, Szigeti Jenő, Dénes György és tár­saik — részben olyan szerepekhez jutottak, amelyek nem mindenben felelnek meg külön­ben értékes művészi egyéniségüknek. De tisz­­teletreméltó igyekezetük, azt hiszem, mégis sikerrel jár; a tegnap esti bemutató közön­sége sok értő tapssal honorálta a darabot és az előadóművészek produkcióit. i. p. 9.oíg a Legjobb műsor !­g Tabarinban• Sisters Békeffi István és lajtai Lajos operettjét tegnap este mutatta be a Király Színház Vérbeli költő tollára való, két kislány is tanév végén kilép a leánynevelőintézet­­kapu­ján és tanácstalanul áll meg a kapu árnyé­kában, ahonnan elmozdulni nem tudnak, mert nincs hova menniük. Anyjuk, akinek nevét viselik, évekkel ezelőtt meghalt Párizs­ban, ahol egyike volt a világ legismertebb művésznőinek. És ekkor az egyiknek eszébe jut, hogy meg kellene látogatni a távoli ro­kont, aki ebben a városban lakik. Kezében kicsiny csomaggal útnak indul hát a két test­vér és otthont kér a nagybácsitól, így kezdődik a mese. Itt azonban kereszt­­úthoz ér és most aszerint oldódik meg, hogy a két leányt ki fogja meg kezénél, drámaíró-e, bohózatíró-e, vagy operetlibrettista. A Sisters című darab meséje operettlibrettista kezébe került. A Sistersek a nagybácsi házában ösz­­szetalálkoznak egy kegyelmes úrral, aki rá­vezeti őket a tündöklésnek arra az útjára, amelyen édesanyjuk járt és ezen az úton el­érik boldogságuk csendes kis házikóját. Ez a mese talán különb, mint az utóbbi időkben olyan sok feldolgozásban már any­­nyiszor látott operetttibretto és ami még in­kább bearanyozza, az Békeffi István humora és finom ízlése. A cselekmény kibogozása igazi költőre vall. A muzsika, Lajtai Lajos muzsikája könnyed, elegáns, graciőz és szel­lemes. Fordulatokban gazdag, invencióban bőséges. Az én mamám megható. A Jaj, vala­hol messze és a Kis­babából nagy baba lesz nemsokára szórakoztató zenekaraink műso­rába kerülnek. Sziklay és Titkos kettőse, a Nagykörút viszont az utca népszerűségére számíthat. A sikerült szövegkönyvhöz, a pompás mu­zsikához a színház mindent hozzáadott főren­dezőjének, Tihanyi Vilmosnak segítségéve" A törlők rég nem látott színes és szenzációba illő mutatványai, a szereplők ékes toalettjei, a díszletek csillogó gazdagsága a színház bő­kezűségét bizonyították A szereplők egytől egyig kiválóak. Élükön

Next