Esti Kurir, 1930. február (8. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

. ____, ... , -....., üZ. W30 jí'j 3 4 „ y^t r J . imifflintnTsninnntTnflnninnininínnfnniffiJiij \ \ \ ^ f f f f (f (|pifiiiflinin!n!iiiiíin!(nnii]nmniimmilftltI 10 iilIéF 3 w) * /fi//V — ^'IÍ'1"'1 '“‘"‘ll jjj^^ f1'^1111 FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V„ V­AD­ÁS­Z­ UTC­A K­ TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—43, 268- 24 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRUT 24/b. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122-88 És 254 - 05 VtK­. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1930 FEBRUÁR 1 SZOMBAT 26. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ­KIÁBAN 1.50 KM., JUGOSZLÁVIÁBAN 20 K­ DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI Mas rádiómellékleten a teljes heti műsor VEDO VAGY APOSTOL Nem udvariatlanság volt a házelnökség részéről, hogy végighalgííttatták az ősz Apponyi Albert gróffal az egész ülést, mi­előtt szót adtak volna neki, s nem is azért maradt utolsónak tegnap a beszéde — amint a jobboldalon mesélgették — mert Apponyi a könyvtárban akart búvárkodni felszólalása előtt. Nem hosszas és ideges tanácskozások előzték meg a beszédek sorrendi megállapítását S a kormány sür­gető kérésére maradt utolsónak Apponyi. Miként tiz esztendő óta mindig, most is a védő szerepére kérte Apponyi grófot gyenge ügye mellett a rendszer. Tőle várta, hogy a miniszterelnök kényes hely­zetében, az objektív, kemény kritikával szemben megtalálja a védelem szavait s tekintélyével billenti helyre a mérleget,a­melyet a kabinet igazának feltűnő gyen­gesége veszedelmesen táncoltat. Tőle váltig hogy alkalmat szolgáltat a hódolat csattogó kirobbanásaira a hívek sóvái táborában, ha a hágai események és ered­mények miniszterelnöki ismertetése nem melegítené fel kellőképpen a­ helyzetet. így történt, hogy Apponyi utolsónak beszélt az ülésen. S történt, hogy a■ kor­mánypárti karéj mohón ragadott meg minden mondatot, melyben kedvező sza­vak kiválthatták a taps fűszeres zenéjét. De a kormánypárti kezek többet voltak tétlenségre ítélve, semmint szerették vol­na. Mert némán voltak kénytelenek meg­hallgatni, amit Apponyi a kritika megala­pozottságáról mondott; nem düböröghet­tek, mikor arról szólt, rezerváltan, hogy a végleges és alapos bírálatot arra az időre kell elodáznia, mikor majd a pári­zsi tárgyalások befejezése után végleges szaldót vonhat gazdasági eredmények te­kintetében; s nem ünnepelhették Apponyi szavain keresztül a kormányt a belpoli­tikai leckénél sem. Tapsra verődtek össze persze Apponyinak arra a megállapítá­sára, hogy nemzetközi tárgyalások at­moszférája igen terhes s csak az ismer­heti, aki már hadakozott abban a légkör­ben — de az objektív fül inkább enyhítő körülményt, mint feltétlen felmentést hallhatott ebben is. Apponyi Albert gróf mindenesetre és mindenképpen sikerei közé könyvelheti el a tegnapi napot, — sokkal inkább, mint az ügy, melynek védelmében talárt öltött Nagy nemzetközi sikerei sorába odafű­z­­heti a tegnapi feladatot, melyet, küzködve bár a tények el nem hanyagolható erejé­vel, de tőle telhetően s brilliáns szónoki talentumának minden káprázatával, egyé­ni szuggesztivitásának kisugárzásával, te­kintélyének maradéktalan latbavetésével igyekezett megoldani Egy ország figyelme koncentrálódott feléje egységesen s egy ország várakozása rezonált szavaira — mint mindig, valahányszor hand­át tiz év óta odakint, vagy idebent hallatja. De éppen ezért meg kell kérdeznünk: várjon kielégiti-e Apponyi Albert grófot az a szerep, melyre működését néhány esztendeje önként korlátozza? Hinyje meg: nevének, tekintélyének, szavának varázsa m°ssze földje emelik őt annak a védői pulpitusnak, melynek szónokául a kor­mány oly szívesen kéri fel. E­gy nemzet vágyainak, reményeinek apostoli szószéke várja, ahonnan oly megrázó erővel és kristályos igazsággal hirdette egy ország jó ügyét nem egyszer, nem régen. Lépdeljen fel Apponyi Albert gróf eze­ken a ma elhagyatott lépcsőkön s hirdesse ki messze hallható szavával azokat a sú­lyos igéket, melyek belpolitikai, gazdasági, közéleti aggodalmait formálják alkotó bí­rálattá s melyek, hogy elevenen élnek té­­pődő lelkiismeretiben, eddig sem csinált titkot Apponyi. Majd meglátja, hogy a parlamentben jól összekovácsolt hatalmi körív helyett kik tapsolnak neki akkor, majd meglátja, hogy feltörő aggodalmait is oly igyekezettel próbálja-e főkönyvének „követelt” oldalán elismerni a rendszer, mint a védelmében tartott filippikákat. A kormány felelőssége egyformán teljes külpolitikájáért és belpolitikájáért. Ha a külpolitika küzdelmeiben szívesen veti maga mellett serpenyőbe Apponyi érveit, — talán sokkal feltétlenebbeknek tüntetve fel őket, mint amilyenek valóban, — ak­kor tűrnie kell a belpolitika bírálatát ép­pen úgy. S ha a nemzet a pátriárkának kijáró áhítattal figyel Apponyi szavára a külpolitika kérdéseiben, ugyanolyan áhí­tattal várja megszólalását a belpolitiká­ban is.­­ Miként tegnap egy kegyetlenül erős­ mondatban visszaverte Apponyi a méltat­lan támadást, melyet a hadikölcsönvalori-­ záció ellen indítottak a túlbuzgó fegyver­­hordozók, úgy találja meg a méltányos igazság argumentumait sok égő problé-­ mánkban. Tudjuk: a tegnapi tapsok csak­úgy nem vezették félre, mint a hatalom udvarias készsége. Ne befolyásolja azon­ban a tespedt némaság sem. Olyan szóra, mint az övé, megmozdulnak a köveknek hitt élő érzések, fel is sorakoznak arra az arcvonalra, melyet a nemzet igazságainak hirdetőjeként Apponyi kijelölt. AKTUALITÁST NYERT A HADIKÖLCSÖNÖK VALORIZÁCIÓJÁNAK KÉRDÉSE A közhangulat követeli a hadikölcsönök valorizációját, mondják a kormánypárton is, „mert nagyobb áldozatot hozott, aki önként ajánlotta fel vagyonát, mint akitől “ •WW/W*" A kormánypárton is sürgetik, hogy az elnökség adjon módot Sándor Pál és Rassay Károly indítványának parlamenti indokolására . A szocialisták ma indítványt jegyeztek be a hadi­rokkantak, özvegyek és árvák ellátásáról Baracs Marcel és Hegymegi Kiss Pál ma dél­előtt aláírták Sándor Pálnak és Rassay Károly­­nak a hadikölcsönök valorizációjáról szóló parlamenti indítványát, amelynek aktualitását most már nemcsak az ellen­zék, hanem a kormánypárt tekintélyes ré­sze is egyre nagyobb nyomtékkal hangoz­tatja. Általános az­­a vélemény, hogy a kormánynak most már kötelessége ezzel a kérdéssel a legkomolyabban foglalkozni,­­­­.­­ » , a házelnökség pedig mielőbb adjon alkalmat Sándor Pálnak és Rassay Károlynak indítvá­nyuk m­egokolására. Erről az indítványról Erdélyi Aladár a következőket mondotta m­a délelőtt az Esti Kurír munkatársának: — Meggyőződésem az, hogy a hadikölcsönöket okvetlenül valorizálni kell. Ennek szükségességét már régóta hirdetem, más kérdés természetesen, hogy a valorizáció milyen mértékű legyen. A h­adikölcsön-valori­­zációra azonban annál nagyobb szükség van és e kérdés megoldása annál indokoltabb, mi­vel véleményem szerint sokkal nagyobb áldozatot, hozott­ az, aki önként, hazafiasan ajánlotta fel vagyonát, mint az, akitől elvették.. Csák Károly egy­­ mondatba foglalta össze véleményét a hadikölcsönök valorizációja ügyében: — Kétségtelenül megállapítható, hogy­­ a közhangulat határozottan követeli a hadikölcsönök valorizációját, azt­ a kérdést tehát, mihelyt a pénzügyi le­hetősége mutatkozik, azonnal meg kell oldani. Reischl Richárd így nyilatkozott ebben az ügyben az Esti Ku­rír munkatársának: " A kormánynak most már feltétlenül kötelessége, hogy a hadikölcsönök valorizációjával a legkomolyabban foglal­kozzék. Ez a kérdés évek óta áll az érdeklődés előteré­ben, ez a kérdés évek óta izgatja és nyugtalanítja azokat, akik hazafias áldozatkészségük következ­tében a hadikölcsönjegyzésen tönkrementek, ami pedig történt, az úgynevezett­­karitatív valorizáció semmiesetre sem tekinthető végleges megoldás­nak. A Sándor Pál—Rassay-féle indítványra a kormánynak okvetlenül tekintettel kell lennie, mivel ennek az indítványnak az elfogadása sem­miesetre sem jelent olyan nagy és kibírhatatlan terhet az orsz­ágra nézve, hogy erről komolyan tárgyalni ne lehetne A szocialisták indítványa a had­rokkantak ellátásáról Borbély-Maczky Emil kijelentette az Esti Kurír munkatársának, hogy feltétlen híve nemcsak a hadikölcsönök­ valorizáció­jának, hanem a had­rok­kan­­tak, hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a vitézségi érmesek megfelelő anyagi tá­mogatásának is. Ami a vitézségi érmeseket illeti, a kétségtele­nül fennálló pénzügyi nehézségek kiküszöbö­lése céljából, Borbély-Maczky Emil memoran­dumot dolgozott ki és adott át a honvédelmi miniszternek. E memorandum szerint a vitézségi érem-pótdíjak megváltását-­s kisebb külföldi kölcsönt kellene felvenni és ebben az esetben a kisezüst vitézségi érem tulajdonosai 900 pengőt kaphatná­nak, a nagyezüst-tulajdonosok 1800 pen­gőt, az arany vitézségi érem tulajdonosai pedig 2400 pengőt. A honvédelmi minisztérium most ...... alá ■íyozza Borbély-Maczky memorandumát. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadi­árvák anyagi ellátásának biztosítása ügyében a szociáldemokrata képviselők ma délelőtt jegyezték be parlamenti indítványukat, amelyet a szociáldemokrata pártnak mind a 14 tagja aláírt. Az indítvány úgy szól, utasítsa a képviselőhöz a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot a hadi­rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák anyagi ellátásának biztosítására. A szociáldemokrata képviselők elhatározták, hogy minden kínálkozó alkalommal meg fog­ják sürgetni ezen indítványnak napirendre tű­zését, mivel véleményük szerint, ha az optánsok kielégítésére van pénz, akkor kell jutnia a­ nyomorgó hadiról, kantak, hadiözvegyek és hadiárvák támo­gatására is. Az optánsügyvédek honoráriuma A hágai egyezménnyel kapcsolatban egyéb­ként ma délelőtt érdekes hírek terjedtek el a korm­ánypárti folyosón arról, hogy mekkora honoráriumot fognak kapni az optánspörtk ügyvédei, elsősorban Egri Aurél és Lakatos Gyula. Egyik-másik kormánypárti képviselő fön-

Next