Esti Kurir, 1930. február (8. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
. ____, ... , -....., üZ. W30 jí'j 3 4 „ y^t r J . imifflintnTsninnntTnflnninnininínnfnniffiJiij \ \ \ ^ f f f f (f (|pifiiiflinin!n!iiiiíin!(nnii]nmniimmilftltI 10 iilIéF 3 w) * /fi//V — ^'IÍ'1"'1 '“‘"‘ll jjj^^ f1'^1111 FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V„ VADÁSZ UTCA K TELEFONSZÁM: 261-41, 261—42, 261—43, 268- 24 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRUT 24/b. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122-88 És 254 - 05 VtK. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1930 FEBRUÁR 1 SZOMBAT 26. SZÁM ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1.50 KM., JUGOSZLÁVIÁBAN 20 K DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI Mas rádiómellékleten a teljes heti műsor VEDO VAGY APOSTOL Nem udvariatlanság volt a házelnökség részéről, hogy végighalgííttatták az ősz Apponyi Albert gróffal az egész ülést, mielőtt szót adtak volna neki, s nem is azért maradt utolsónak tegnap a beszéde — amint a jobboldalon mesélgették — mert Apponyi a könyvtárban akart búvárkodni felszólalása előtt. Nem hosszas és ideges tanácskozások előzték meg a beszédek sorrendi megállapítását S a kormány sürgető kérésére maradt utolsónak Apponyi. Miként tiz esztendő óta mindig, most is a védő szerepére kérte Apponyi grófot gyenge ügye mellett a rendszer. Tőle várta, hogy a miniszterelnök kényes helyzetében, az objektív, kemény kritikával szemben megtalálja a védelem szavait s tekintélyével billenti helyre a mérleget,amelyet a kabinet igazának feltűnő gyengesége veszedelmesen táncoltat. Tőle váltig hogy alkalmat szolgáltat a hódolat csattogó kirobbanásaira a hívek sóvái táborában, ha a hágai események és eredmények miniszterelnöki ismertetése nem melegítené fel kellőképpen a helyzetet. így történt, hogy Apponyi utolsónak beszélt az ülésen. S történt, hogy a■ kormánypárti karéj mohón ragadott meg minden mondatot, melyben kedvező szavak kiválthatták a taps fűszeres zenéjét. De a kormánypárti kezek többet voltak tétlenségre ítélve, semmint szerették volna. Mert némán voltak kénytelenek meghallgatni, amit Apponyi a kritika megalapozottságáról mondott; nem düböröghettek, mikor arról szólt, rezerváltan, hogy a végleges és alapos bírálatot arra az időre kell elodáznia, mikor majd a párizsi tárgyalások befejezése után végleges szaldót vonhat gazdasági eredmények tekintetében; s nem ünnepelhették Apponyi szavain keresztül a kormányt a belpolitikai leckénél sem. Tapsra verődtek össze persze Apponyinak arra a megállapítására, hogy nemzetközi tárgyalások atmoszférája igen terhes s csak az ismerheti, aki már hadakozott abban a légkörben — de az objektív fül inkább enyhítő körülményt, mint feltétlen felmentést hallhatott ebben is. Apponyi Albert gróf mindenesetre és mindenképpen sikerei közé könyvelheti el a tegnapi napot, — sokkal inkább, mint az ügy, melynek védelmében talárt öltött Nagy nemzetközi sikerei sorába odafűzheti a tegnapi feladatot, melyet, küzködve bár a tények el nem hanyagolható erejével, de tőle telhetően s brilliáns szónoki talentumának minden káprázatával, egyéni szuggesztivitásának kisugárzásával, tekintélyének maradéktalan latbavetésével igyekezett megoldani Egy ország figyelme koncentrálódott feléje egységesen s egy ország várakozása rezonált szavaira — mint mindig, valahányszor handát tiz év óta odakint, vagy idebent hallatja. De éppen ezért meg kell kérdeznünk: várjon kielégiti-e Apponyi Albert grófot az a szerep, melyre működését néhány esztendeje önként korlátozza? Hinyje meg: nevének, tekintélyének, szavának varázsa m°ssze földje emelik őt annak a védői pulpitusnak, melynek szónokául a kormány oly szívesen kéri fel. Egy nemzet vágyainak, reményeinek apostoli szószéke várja, ahonnan oly megrázó erővel és kristályos igazsággal hirdette egy ország jó ügyét nem egyszer, nem régen. Lépdeljen fel Apponyi Albert gróf ezeken a ma elhagyatott lépcsőkön s hirdesse ki messze hallható szavával azokat a súlyos igéket, melyek belpolitikai, gazdasági, közéleti aggodalmait formálják alkotó bírálattá s melyek, hogy elevenen élnek tépődő lelkiismeretiben, eddig sem csinált titkot Apponyi. Majd meglátja, hogy a parlamentben jól összekovácsolt hatalmi körív helyett kik tapsolnak neki akkor, majd meglátja, hogy feltörő aggodalmait is oly igyekezettel próbálja-e főkönyvének „követelt” oldalán elismerni a rendszer, mint a védelmében tartott filippikákat. A kormány felelőssége egyformán teljes külpolitikájáért és belpolitikájáért. Ha a külpolitika küzdelmeiben szívesen veti maga mellett serpenyőbe Apponyi érveit, — talán sokkal feltétlenebbeknek tüntetve fel őket, mint amilyenek valóban, — akkor tűrnie kell a belpolitika bírálatát éppen úgy. S ha a nemzet a pátriárkának kijáró áhítattal figyel Apponyi szavára a külpolitika kérdéseiben, ugyanolyan áhítattal várja megszólalását a belpolitikában is. Miként tegnap egy kegyetlenül erős mondatban visszaverte Apponyi a méltatlan támadást, melyet a hadikölcsönvalori- záció ellen indítottak a túlbuzgó fegyverhordozók, úgy találja meg a méltányos igazság argumentumait sok égő problé- mánkban. Tudjuk: a tegnapi tapsok csakúgy nem vezették félre, mint a hatalom udvarias készsége. Ne befolyásolja azonban a tespedt némaság sem. Olyan szóra, mint az övé, megmozdulnak a köveknek hitt élő érzések, fel is sorakoznak arra az arcvonalra, melyet a nemzet igazságainak hirdetőjeként Apponyi kijelölt. AKTUALITÁST NYERT A HADIKÖLCSÖNÖK VALORIZÁCIÓJÁNAK KÉRDÉSE A közhangulat követeli a hadikölcsönök valorizációját, mondják a kormánypárton is, „mert nagyobb áldozatot hozott, aki önként ajánlotta fel vagyonát, mint akitől “ •WW/W*" A kormánypárton is sürgetik, hogy az elnökség adjon módot Sándor Pál és Rassay Károly indítványának parlamenti indokolására . A szocialisták ma indítványt jegyeztek be a hadirokkantak, özvegyek és árvák ellátásáról Baracs Marcel és Hegymegi Kiss Pál ma délelőtt aláírták Sándor Pálnak és Rassay Károlynak a hadikölcsönök valorizációjáról szóló parlamenti indítványát, amelynek aktualitását most már nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypárt tekintélyes része is egyre nagyobb nyomtékkal hangoztatja. Általános aza vélemény, hogy a kormánynak most már kötelessége ezzel a kérdéssel a legkomolyabban foglalkozni,. » , a házelnökség pedig mielőbb adjon alkalmat Sándor Pálnak és Rassay Károlynak indítványuk megokolására. Erről az indítványról Erdélyi Aladár a következőket mondotta ma délelőtt az Esti Kurír munkatársának: — Meggyőződésem az, hogy a hadikölcsönöket okvetlenül valorizálni kell. Ennek szükségességét már régóta hirdetem, más kérdés természetesen, hogy a valorizáció milyen mértékű legyen. A hadikölcsön-valorizációra azonban annál nagyobb szükség van és e kérdés megoldása annál indokoltabb, mivel véleményem szerint sokkal nagyobb áldozatot, hozott az, aki önként, hazafiasan ajánlotta fel vagyonát, mint az, akitől elvették.. Csák Károly egy mondatba foglalta össze véleményét a hadikölcsönök valorizációja ügyében: — Kétségtelenül megállapítható, hogy a közhangulat határozottan követeli a hadikölcsönök valorizációját, azt a kérdést tehát, mihelyt a pénzügyi lehetősége mutatkozik, azonnal meg kell oldani. Reischl Richárd így nyilatkozott ebben az ügyben az Esti Kurír munkatársának: " A kormánynak most már feltétlenül kötelessége, hogy a hadikölcsönök valorizációjával a legkomolyabban foglalkozzék. Ez a kérdés évek óta áll az érdeklődés előterében, ez a kérdés évek óta izgatja és nyugtalanítja azokat, akik hazafias áldozatkészségük következtében a hadikölcsönjegyzésen tönkrementek, ami pedig történt, az úgynevezettkaritatív valorizáció semmiesetre sem tekinthető végleges megoldásnak. A Sándor Pál—Rassay-féle indítványra a kormánynak okvetlenül tekintettel kell lennie, mivel ennek az indítványnak az elfogadása semmiesetre sem jelent olyan nagy és kibírhatatlan terhet az országra nézve, hogy erről komolyan tárgyalni ne lehetne A szocialisták indítványa a hadrokkantak ellátásáról Borbély-Maczky Emil kijelentette az Esti Kurír munkatársának, hogy feltétlen híve nemcsak a hadikölcsönök valorizációjának, hanem a hadrokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák, valamint a vitézségi érmesek megfelelő anyagi támogatásának is. Ami a vitézségi érmeseket illeti, a kétségtelenül fennálló pénzügyi nehézségek kiküszöbölése céljából, Borbély-Maczky Emil memorandumot dolgozott ki és adott át a honvédelmi miniszternek. E memorandum szerint a vitézségi érem-pótdíjak megváltását-s kisebb külföldi kölcsönt kellene felvenni és ebben az esetben a kisezüst vitézségi érem tulajdonosai 900 pengőt kaphatnának, a nagyezüst-tulajdonosok 1800 pengőt, az arany vitézségi érem tulajdonosai pedig 2400 pengőt. A honvédelmi minisztérium most ...... alá ■íyozza Borbély-Maczky memorandumát. A hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák anyagi ellátásának biztosítása ügyében a szociáldemokrata képviselők ma délelőtt jegyezték be parlamenti indítványukat, amelyet a szociáldemokrata pártnak mind a 14 tagja aláírt. Az indítvány úgy szól, utasítsa a képviselőhöz a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák anyagi ellátásának biztosítására. A szociáldemokrata képviselők elhatározták, hogy minden kínálkozó alkalommal meg fogják sürgetni ezen indítványnak napirendre tűzését, mivel véleményük szerint, ha az optánsok kielégítésére van pénz, akkor kell jutnia a nyomorgó hadiról, kantak, hadiözvegyek és hadiárvák támogatására is. Az optánsügyvédek honoráriuma A hágai egyezménnyel kapcsolatban egyébként ma délelőtt érdekes hírek terjedtek el a kormánypárti folyosón arról, hogy mekkora honoráriumot fognak kapni az optánspörtk ügyvédei, elsősorban Egri Aurél és Lakatos Gyula. Egyik-másik kormánypárti képviselő fön-