Esti Kurir, 1930. május (8. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-11 / 106. szám

Vasárnap, 1930 május 11 TKÖZMaaraaaasgi­er Három terv: 140 millió állami pénz ................."WIH/1/h­tm ni.."—■—.. A komphajó és szubvenciója 70 millió állami pénzt igényelne—Mire volna jó a Hungária Tengerhajózási Társaság? — A kiállítási hajó létesítése küszöbén A komphajó ügye már hosszú, idő óta fog­lalkoztatja a magyar gazdasági köröket és a legutóbbi hírek szerint a kereskedelmi minisz­tériumban már el is készült az erre vonat­kozó törvényjavaslat. A parlamentben az egyik képviselő még is sürgette a komphajó létesítését, de éppen ez a sürgetés olyan vitát provokált, amelynek nyomában egyes­ hírek szerint kissé háttérbe­ szorult most a komphajó létesítésének az ügye. Tévedés azonban azt hinni, hogy a komp­hajó véglegesen el van ejtve. A legutóbb közzétett zárszámadásban már 752.000 pengő túlkiadás is szerepelt a komp­hajóval kapcsolatban. Ép úgy napirenden van a komphajón kívül a Hungária Tengerhajózási­­Társaság alapítása is. Ez az alapítás már hosszú ideje kisért, egy izben le is került a napirendről, de új aktualitást adott neki Beth­­­len István gróf legutóbbi római látogatása, amelyen ismét tárgyalások folytak a magyar-olasz hajózási társaság alapításáról. Még egy harmadik terv is napirenden szerepel most az illetékes körök előtt és ez a kiállítási hajó létesítése. . Három terv megvalósításáról van tehát szó, amelyek részben a magyar tengerhajózás ügyét, részben a dunai és tengerentúli forga­lom egybekapcsolását volnának hivatva meg­oldani. A nyilvánosság előtt miig nem szerepelt a három terv igazi megvilágításban, a közvéle­mény nincs is tisztában, hogy tulajdonképen m­iről van itt szó. Nem ismerik a komphajó terveinek lényegét és nem tudják, hogy mit akarnak a kiállítási hajóval azok, akik meg­­­valósításán fáradozunk. A három terv nem csekély állami áldozatot kíván és ezért joggal követeli a közvélemény, hogy minden rész­letre vonatkozóan tájékoztassák, nehogy az­után befejezett tények elé állítsák. A három terv megvalósításának terhei a kö­vetkezőképen alakulnak: Millió P. Komphajók beszerzése.........................25.— Komphajók 25 évi szubvenciója 1z éven­ként 2.5 millió pengő ...... 62.5 Hungária Hajózási Társaság 25 évi szubvenciója évi 2 millióval . . . 50.— Kiállítási hajó beszerzése....................1.— Kiállítási hajó ü­zem­tartásához hozzá­járulás évi 200.000 pengő, 15 éven át 3.— Ez összesen 140.5 millió pengőt tesz. Ennyi pénzt kellene a kincstárnak fordítania a komp­hajó beszerzésére és szubvencionálására, a Hungária Hajózási Társaság szubvencionálá­sára és a kiállítási hajóra. Már most vizsgáljuk meg, hogy mit adunk és mit kapunk a három terv megvalósításánál. Adunk tehát anyagi áldozatokat a komphajó létesítésénél, a kereskedelmi miniszter úr sze­rint 20 milliót, szakkörök szerint 25 milliót. Adunk 1 millió pengőt a kiállítási hajó beszer­zésére. Ez tehát összesen 26 millió pengő be­ruházást jelent. Ezután következnek az éven­ként megismétlődő kiadások, 1955-ig, éven­ként 2 millió, 2,5 millió és végül 200.000 pengő. Ez összesen évi 4,7­­millió pengő kiadás. Mit kapunk ezért? A Hungária a szerződéstervezet szerint három hajót állítana forgalomba, ame­lyek Fiuméból kiindulva, a görög partok mentén esetleg Egyiptomig hajóznak. Ugyanezen a vonalon ma az olaszok négy já­ratot tartanak fenn és kívülük a görögök és­­jugoszlávok is járatnak gőzösöket ebben a vi­szonylatban. Az ezeken a vonalakon szállí­tásra kerülő áru olyan kevés, hogy az érdekelt társaságok valósággal öldöklő harcot folytat­nak, hogy egy kis rakományhoz jussanak. A magyar áruk ezekben a viszonylatokban nem szenvednek hátrányt. Mit adna a Hungária az évi kétmillió szub­venció fejében? Adna 10­—30 százalékos tarifaengedményt, ami papiroson nagyon szép, a gyakorlatban azonban nem jelent semmit. A jelenleg hajózó vállalatok mindegyike HA AUTÓ / -mercedesbenz(AI szívesen ad tarifájából 25—30 százalék engedményt, hogy megszerezze az áru szállítását. H­ogy az áruszerzés konkurrenciája mennyire kiéleződött, legjobban bizonyítja, hogy csak a közelmúltban állított fel Budapesten a Co­­sulich Line áruosztályt, és példáját nyomban követte a Norddeutscher Lloyd és a Hamburg America Linie. A terv szerint a szubvencio­nált vállalat köteles volna 12 mérföldes ha­jókat beállítani a forgalomba. Ez szakértők szerint ma egyenesen nevetséges, mert min­den földközitengeri vonalon ma már 14—15, sőt 16 mérföldes hajók közlekednek, úgyhogy ezen az alapon a Hungária nem tudna előnyt nyújtani, sőt egyenesen hátrányos helyzetbe hozná a kiviteli kereskedelmet. Tekintetbe kell venni végül azt is, hogy Fiumén keresztül áruforgalmunk mindenkor ki van téve a jugoszláv vasúti politikának, úgyhogy amit megtakarítunk a hajózásnál, azt esetleg ráfizethetjük a vasútnál. És akkor itt állunk egy hajózási vonallal, amelynek fenntartása évenként az államnak két millió­jába kerül és nem kap érte semmit. Annak­idején, mikor a Hungária terve először fel­merült, meghívták az érdekeltségeket az ankétre, amelyen mind a szubvencionálás és a vo­nal létesítése ellen nyilatkoztak. Ez a helyzet a Hungáriával. Most vegyük elő a komphajó ügyét. - - A komphajó teljesen új valami. Nincs az az ember, aki előre meg tudná mondani, hogy miképpen fog funkcionálni. A szakértők sze­rint a technikai kérdés meg van oldva, csupán nincs még kipróbálva, mert működni még nem láttuk. A másik kérdés, hogy a keres­kedelmi forgalomban mennyiben fog beválni. Egy előnye kétségkívül van, hogy önmaga szabhatja meg a tarifáját, akár veszteséges alapon is, de független volna a szomszédállamok tarifapolitikájától. A kísérlet mindenesetre igen költséges volna. A befektetett tőke, az amortizáció, a szubven­ció igen nagy áldozatokat jelentene a magyar kincstárra nézve. Ezeket a szempontokat ko­molyan és alaposan kell mérlegelni a komp­hajó kérdésében. A kiállítási hajó, amelynek megvalósítása, mint halljuk, igen közel van, nem új dolog. Volt már ilyen kiállítási hajó, van is üzemben ilyen másutt, de csupán ott, ahol van értelme, ahol a kiállítási hajó meg tud felelni rendel­tetésének. Nálunk a kiállítási hajót olyan módon tervezték, hogy a Dunán is közlekedni tudjon és a ten­gerre is elmehessen. Ez az, amit szakkörökben kétkedéssel fogad­nak. Ezenkívül rámutatnak arra, hogy a kiál­lítási hajó a tervezett módon azért sem tudna megfelelni rendeltetésének, mert túlságosan kisméretűnek gondolták el, úgyhogy komoly mennyiségű árut nem vihet magával, nagyobb területet elfoglaló magyar termékeket nem vehet föl. Másutt az ilyen kiállítási hajót olyan módon készítették el, hogy árukészleteket is vihet magával, amelye­ket azután különböző, helyeken értékesí­tenek. A kiállítási hajó ilyen körülmények között nyilván csak a Dunán közlekedne, ahol azon­ban nem tudna rentábilis tevékenységet kifej­teni. Sokkal olcsóbb volna a Duna mentén lévő helyek kereskedőit ahhoz szoktatni, hogy vásárlásaik megejtése céljából Buda­pestre látogassanak el. Rendszeres propagan­dával és némi áldozattal ezt könnyebb el­érni, mint a kiállítást halóval komoly ered­ményekhez eljutni. íme, a három terv így fest a valóságban. Sok pénzt igényelnek ezek a tervek és nem látjuk a gyakorlati értéküket. Mindezekkel szemben pedig meg kell monda­­ n Brant­er KOTTNER selyem harisnya meg. A LEGJOBB nunk, hogy a mai Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy adófizetői pénzét ilyen kí­sérletekre használja fel. Vannak itt létező vállalatok, amelyeknek megvan a szervezetük, amelyek meg tudnak állani a maguk lábán minden szubvenció nél­kül is. Itt volt például az óceán, amelyet két millió pengővel lehetett volna megmenteni. Erre nem akadt pénz és így engedtük, hogy 45.000 tonnát kitevő hajótér egy szép napon elvesszen reánk nézve. A Magyar Keleti Hon­véd nevű gőzöse, amely nemrég került forga­lomba, két és negyedmillió pengőbe került és az egész kedvezmény, amit élvez, 15 évi adó­­mentesség, tehát fele annyi, mint amennyit ma Budapesten egy épülő ház kap. A hajónak pedig ennek ellenében vállalnia kell a fuvar­piac minden rizikóját. Ha a kormány minden­áron valamilyen megoldást akar a tengerhajó­zás kérdésében, tömörítse a meglévő vállalato­kat, amihez nem kellenek komoly áldozatok, nincs szükség milliós beruházásokra. ■'n/i/xnn* Valuta- és deviza­­árfolyamok Budapest, május 10. Pénznemek: Angol font 27.83—27.98, Belga frank 79.55—79.95, Cseh kor. 16.87—16.97, Dán korona 152.60—153.20, Dinár 10.00— 10.08, Dollár 569.20—571.20, Francia frank 22.30—22.60, Hollandi forint 229.90—230.90, Lengyel zloty 63.90—64.20, Lei 3.36—3.40, Léva 4.11—4.17,­ Líra 29.75—30.05, Német márka 136.15—­136.75, Norvég korona 152.65 —153.25, Osztrák schilling 80.40—80.80, Svájci frank 110.40—110.90, Svéd korona 153.15—153.75. Külföldi kifizetések: Amszterdam 229.85— 230.55, Athén 7.38—7.48, Belgrád 10.095— 10.125, Berlin 136.3125—136.7125, Brüsszel 79.70—79.95, Bukarest 3.3875—3.4075, Ko­­penhága 152.825,—153.225, London 27.755— 27.935, Madrid 68.85—70.85, Milánó 29.935— 30.035, Newyork 571.30—572.90, Oslo 152.85­4-153.25, Párizs 22.405—22.475, Prága 16.9275—1­16.9775, Szófia 4.125—4.465, Stock­holm 153.325—158.720, Varsó 64.025—64.225, Wien 80.5625—80.8125, Zürich 110.6875— 110.8375. a magyar tariförök közgyűlése, a Magyar Tan­­őrök Országos Szövetsége holnap, hétfőn d. u. 6 órakor az Országos Iparegyletben ülést tart, melynek napirendjén aktuális díjsza­bási kérdések, így Hamburg és Trieszt versenye és az új dunai átrakó tirifa szerepelnek. 1L oldal A MAGYAR KÖZGAZDASÁGI TÁRSASÁG e hó 13-án, kedden d. u. 6 órakor a Kereskedelmi Aka­démia (V., Alkotmány­ utca 9) dísztermében ülést tart, amelynek tárgya Németh József ny. minisz­teri tanácsos előadása: „Mezőgazdasági érdekkép­viseletünk és működése" címen. LAKATOSIPARTESTÜLET TISZTÚJÍTÁSA, a Budapesti Egyesült Lakatos ipartestü­let most tar­­totta elnökválasztó rendkívüli közgyűlését. A közgyűlés Haverland Antal felvonó- és gépgyárost választotta meg az ipartestület elnökévé. A köz­gyűlést követőiig az elöljáróság az ipartestület al­elnökévé újból Soty Zoltánt választotta meg.. A DOHÁN­YKISÁRUSOK KÖZGYŰLÉSE. A Dohánykisárusok Országos Szövetsége 1929. évi rendes közgyűlését 1930 május hó 25-ének d. u. fél 4 órájára h­ívja össze a régi képviselőház nagy­termébe. MAGPIACI JELENTÉS. (A Mandiner Ödön nagtermelő és magkereskedelmi r.­t. heti jelen­tése.) Az elmúlt héten heremagvakban a forga­lom csökkent, tak­armányrépamagnak azonban továbbra is van némi kereslete. Ennek magyará­zata az, hogy a beérkezett jelentések szerint ro­varok a répavetésekben több vidéken kárt tettek. Változatlanul élénk érdeklődés nyilvánul muhar­mag, seprőcirok, cukorcirok, továbbá fűmagvak és fűmagkeverékek iránt, kerti pázsit, állandó rét és kaszáló létesítésére. A Magyar Magkereskedők Országos Egyesületének hivatalos jegyzései 100 kilónként, nyersáruért, budapesti paritásban: ló­here 80—90, lucerna 120—140, fehérhere fö­lött, nyúlszapuka 75—80, baltacím 42—46, Viktória-borsó 25—30, Expressz-borsó 28—30, tavaszi bükköny 21—22, lenmag kisszemü 50—60, nagyszemü 70—80, csillagfürt­ fehér 14, mustár fehér 46-T-48, seprőcirok 9—10­­pengő.... * MR: DÉCSI RÓBERT STOLZ legújabb slágerei HEUTE NACHT - EVENTUELL?! Ma éjszaka-talán?! A Cito Cinema 10 felvonásos hangos víg­­játéka, elejétől végig német beszéd és ének A főszerepben: JENNY JUGO Hangos hí­radók Mai előadások 126, 8 és 10 órakor

Next