Esti Kurir, 1930. május (8. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-22 / 115. szám
Csütörtök, 1930 május 22 IsÜKIMR! Ha már valaki anya és háziaszszony, nem méltó könyökölnie és tolakodnia, mondja Gazdy Aranka Dacos, villámlószemű heroinák, szelíd, lágyszárú, fájdalmas tekintetű, méltóságteljes matrónák és Matek Dolorosok: ez a két véglet Gazdy Aranka sokszínű művészi skálájának két határköve. De csak művészileg teljes Gazdy Aranka pályafutásának képe. Emberileg ez a sikerek fényében csillogó és művészi értékekben gazdag pályafutás csonka maradt. Nem végződhetett azon a helyen, ahová nyílegyenes vonalban haladt ... — Egyetlen bánatom van csak — mondja Gazdy Aranka — és ez az, hogy nem kerülhettem be a Nemzeti Színházba, pedig mennyire vágyódtam arra, hogy újra ott állhassak azokon a deszkákon, amelyeken életem első és éppen azért örökké emlékezetes sikereket arattam. A Népszínházban indult neki színészi pályafutásom. Első sikereim emléke azokhoz a deszkákhoz kapcsolt, amelyeken a Nemzeti Színház tagjai játszanak. — Hogyan történt az, hogy mégsem kerülhettem vissza sikereim színterével! Csak a körülmények szerencsétlen összejátszását okolhatom, semmi mást. Nem vádolom önmagamat, mert hiszen én mindent megtettem, hogy méltóvá legyek a nagy álom elérésére, de nem vádolhatok másokat sem, mert hiszen azok, akiktől vágyaim teljesülése függött, mindenkor a legnagyobb jóindulattal voltak irántam. Csak a balsorsot vádolhatom ... — Debrecenben éreztem először a balsors kezét. Pedig oly szépen indult! Sikerek, tapsok! Megismerkedtem férjemmel, következtek a szerelem boldog napjai és mindig boldogság betetőzéséül jött egy hívás számomra Debrecenbe. Budapestről jött, Budapestre hívott. És akkor férjem azt mondotta: „Ne menjen, drágám, mert félek, hogy a színpad elszakítja tőlem.— Nem mentem. Én nem szakadtam el tőle, de — őt elszakította tőlem a végzet. A házasélet másfélévi boldogsága után, hirtelen, váratlanul, fiatalon— itthagyott engem özvegyen és kisfiát árván. — Súlyos csapás volt ez számomra, hiszen kettőt vesztettem. Férjemet és ez pótolhatatlan volt és Budapestet, a budapesti színpadot és ez talán pótolt volna sokat. Mikor azután Budapestre jöttem, akkor már, úgy látszik, késő volt. Mindmáig hiába irányult a Nemzeti Színház felé minden lépésem, noha bizalmas barátok és tárgyilagos kritikusok egyaránt odavalónak ítéltek. Mintha csak a nagy álmok azért volnának, hogy az ember sohase érje el őket és hogy az élet az ember számára mindenkor küzdelem maradhasson — az álomért. — Egyszer ott állottam a teljesülés kapujában. Meghívást kaptam Hevesi Sándortól, hogy játszani el az Aranyemberben Jászai Mari elárvult szerepét, Terézia mamát. Istenem mit éreztem én akkor! És mit éreztem a kiábránduláskor! — A Nemzeti Színház színpadán összezsúfolódott a program. Az Aranyember a Kamaraszínházba szorult. Nem játszhattam első sikereim színhelyén ... Hevesi Sándor az előadás előtt egy nappal hirtelen megbetegedett, az előadásra nem jöhetett fel, nem láthatott, nem ítélhetett. A szerződtetés elmaradt... — Hát mi más ez, mint a sors kegyetlen játéka!* — Most már nem zúgolódom. Most már — mindegy!... Most már nincsen más álmom, csak a fiam ... Annál a drukknál, amely egy-egy premier estéjén oly kellemes és mámoros szorongással tölti el az embert, mennyivel, de mennyivel szebb az a féltő szorongás, amellyel most a fiam érettségijét várom. .. Csak ő legyen boldog, más vágyam nincsen. A színpadon pedig: ne érjen többé csalódás! Többre nem vágyom, többre nem török. Ha az ember már anya és háziaszszony, akkor már nem méltó könyökölnie és tolakodnia. A múltat pedig hagyjuk ... (bende.) Steinhardt, Tábori, Solti Hermin és az egész májusi műsor elejétől végig Kacagó |"|rkan a OMÉDIA ORFEUMBAN Jókai-tér 10 Jegyrendelés A. 180—20 A Nyári Komédia Orfeum megnyitása május 31-én! * A Magyar Színművészeti Lexikon szerkesztő- hivatalát (V., Csáky utca 12. szám alól) az Országos Színész Egyesület székházába (VIII., Ba-ross-tér 9. szám, telefon: 1. 321—67) helyezte át, ahová minden kézirat és felszólamlás küldendő. HA AUTÓ--------- - k —mercedes-benzil) A tw^cnv Tto3fS&i£ Szerda HÉTFŐN ESTE egyik színházunknak annyi bevétele volt pontosan, amennyi az egyik vendégszereplő művész gázsija. Egy fillérrel sem kevesebb. ♦ A NEMZETI SZÍNHÁZ e héten kiadott legújabb műsortervezete már úgy látszik végérvényesen az őszre marad. A műsortervezet végén álló úgynevezett sereghajtó darabok most már a legnagyobb valószínűség szerint csak ősszel kerülhetnek a közönség elé. És ez nem azt jelenti, hogy a Nemzeti Színház a szezon elején tett ígéretekkel azért maradt volna adós, mintha a színház gépezetében hiba lett volna, hanem ellenkezően, az ígéretek azért váltak a jövő zenéjévé, mert a színház nagyon is jól működött. Ha a Nemzeti Színházban harminc darab előadását veszik tervbe és a harminc közül csak tizenöt kerül színre, úgy az azt jelenti, hogy az előző tizenöt darabnak olyan nagy sikere volt, hogy mellettük nem lehetett bemutatni a másik tizenötöt. Azt mondják, hogy egy repertoárszínház egészséges vérkeringésének legbiztosabb jele az, ha minél több darabot ad elő. A Nemzeti Színház, amely a legtipikusabb repertoárszínház, rácáfol erre a tételre. A Nemzeti Színházban akkor mennek jól a dolgok, ha minél kevesebb darabot adhatnak elő.* A MŰSORTERVEZET reménytelen sereghajtói: a Revizor, Gogoly vígjátéka, amelynek előadására már két szezonon át egyre csak készülődik a színház. Készen van már az egész rendezőpéldány, amely bővelkedik a meglepetések tömegében, készen vannak már a díszlettervek, a jelmezek tervei, biztos kezekben vannak már a szerepek, sőt már néhány olvasópróbát is tartottak. A darab mégsem kerülhetett még színre, mert mindig útját állta egy-egy nagy siker. A reménytelenség soraiba zökkentek a nagy klasszikus drámák is. A közelgő nyár első napjai nem látszanak kitűnő terminusoknak a klasszikus drámák bemutatására. A Nemzeti Színház a Faust bemutatójának három év előtti sorsára gondol, amikor is a remekül megkomponált apparátus sikere elolvadt a föllángolt nyári időjárásban. Ezért hát a tervbe vett nagy tragédiák bemutatóját, illetve reprizeit őszre halasztották. Őszre marad az Elektra, Bornemissza Péter drámája, amelyet Móricz Zsigmond ültetett át a modern színpad nyelvére, őszre marad Goethe Iphigénia Tauriszban című színműve, amely Babits Mihály fordításában már régóta várja a bemutató napját. Ősszel kerül sor Racine Atália című tragédiájára is. A testvérszínház, a Kamaraszínház ugyancsak elteszi az őszi jobb napokra néhány tervbe vett előadását. A Kamaraszínházban csak ősszel kerülhet majd színre Gerhardt Hauptmann Elga című drámája és még néhány kevésbé nyári darab. A Nemzeti Színház és Kamaraszínház ősszel induló szezonja tehát az ígéretek beváltásának szezonja lesz.* Az Operaház, mint ismeretes, július közepén már bezárja kapuit. Ez azonban korántsem jelenti még azt, hogy az Operaház tagjai megkezdhetik jól megérdemelt nyári pihenőjüket, vagyis egyelőre még nem jelenti azt. Az Operaház irodáiban ugyanis nagy tárgyalások folynak arról, várjon a dalszínház ne fogadja-e el azokat a külföldről érkező meghívásokat, amelyek Európa egy-egy metropolisába szólítják az Operaház gárdáját A tárgyalások egyelőre még nem érkeztek el addig a pontig, amikor már hivatalosan is lehetne beszélni róluk. A jól értesültek azonban már tele vannak hírekkel. Azt mondják, hogy az Operaház már el is fogadta egy nagy, sőt mondhatni a legnagyobb európai operaszínház meghívását vendégszereplésre. A turnét június második felében bonyolítaná le az Operaház, de ha ez a terminus nem volna megfelelő, úgy szeptember első hetében, amikor Budapesten még a szezon előkészületei is alig kezdődnek meg. Arról tudnak a beavatottak, hogy már ki is választották a turnéra szánt darabokat. A hírek szerint az egyik a Sába királynője lesz, amelynek Goldmark centennáriumi bemutatóját Szemere Árpád rendezése és ifj. Oláh Gusztáv scenirozása művészi eseménnyé avatták. A második lesz a Seherezade, Rékai András rendezői mesterműve. A harmadik a Parasztbecsület és Bajazzók új formába öntött előadása, ugyancsak Szemere Árpád munkája. És ha az időből még futja, úgy egy Mozart-operát, valószínűleg a Cossi van tuttet és egy Wagner-operát is magával visz a turnéra az Operaház.* HOSSZÚ HOSSZÚ esztendőkkel ezelőtt a Vígszínházban bemutattak egy darabot, írója Nagy Endre volt. A darab címe: A zseni. Volt a darabban egy szerep, amellyel sehogyan sem tudott megbirkózni az a színész, akire kiosztották. A szerző, mint ilyenkor szokás, a haját tépte, a rendező a színész haját és így tovább, hajtépésekben hiány nem volt. Ekkor valakinek eszébe jutott, hogy elég volt a hajcibálásból, nézzenek más szereplő után. Igen ám, de hol? Végigjárták gyorslábú futárok Budapest minden színiiskoláját, körülszimatolták a művészkávéházak zugait, seregszemlét tartottak a statisztika között, hiába, nem akadt megfelelő szereplő. Akkoraztán a kétségbeesés tetőfokán, amikor a próbákon már úgy tomboltak a kedélyek, mint az Etna, ha rájön a dühös órája Nagy Endre legyintve egyet, otthagyott csapot, papot, kiment a kapuba friss levegőt szívni. Alig fordult egyet a kiskapu előtti térségen, szeme megcsillant: ott őgyeleg a színház előtt egy borzashajú, zömök fiatalember, akinek a szemeiből apró, hunyorgó szemeiből csak úgy sugárzik az élet. Nagy Endre egy pillanatig sem habozott, odalépett az ámuló fiatalemberhez, vállára csapott, megragadta a karját és cipelte befelé a színházba: — Maga a mi emberünk! Ez az arc, ez a termet, ez a figura. Ez kell nekünk. A fiatalember néhány perc múlva már a Vígszínház deszkáin állt és már próbálta a szerepet. A direkciónak a fiatalember minden szavára csaknem leesett az álla meglepetésében, hisz ez tehetség, de a sivából Próba után elsőnek Nagy Endre köszöntötte a fiatalembert: — Meglátod fiam, játszol te még az én darabomban főszerepet! Mi az, hogy főszerepet? ... Címszerepet fiam, címszerepig meg sem állsz. Mondom, hosszú, hosszú esztendőkkel ezelőtt történt ez a Vígszínházban. Az idő rokkáján hosszú szálak futottak le már azóta. És ma megjelent az utcán egy plakát: A NYÁRSPOLGÁR Vígjáték három felvonásban Írta: Nagy Endre, Wintzer Péter építésvállalkozó.. Harsányi Rezső. És így teljesült a jóslat. Wintzer Péter, épitési vállalkozó — a nyárspolgár — a címszerep: Harsányi Rezső. A csúnya lány Márkus—Vadnay—Harmath legmulatságosabb , városi Művész Színházban Biller Irén, Kabos, Szipperettje kerül színre minden este 6 órakor a Fő-zágyi Marosa, Delly, Gőzön, Radó felléptével. A debreceni színház segítséget kér Debrecenből jelentik. A debreceni Csokonai Színház hetek óta súlyos válságban van. Most Kardos Géza színigazgató beadványt intézett Debrecen városához és sürgős segítséget kért, miután a tagok gázsiját sem tudja fizetni. A közművelődési bizottság javasolta, hogy gyors segítségül 15.000 pengőt adjon a város a színészek hátralékos gázsijának kifizetésére. Ugyanekkor a törvényhatóságnak azt javasolja a bizottság, vizsgálják meg a színház helyzetét abból a szempontból, hogy nem olyan-e a helyzet, amely szükségessé tenné a Kardos Gézával kötött szerződés felbontását. KÖZÉPKOR SZABOLCSI LAJOS színműve MAGYAR SZÍNHÁZBAN Bemutató: Szombaton, május hó 24-én este 8 órakor Nyilvános főpróba: Pénteken, 23-án este 8 órakor Szerdán: Morfium, csütörtökön: Volpono 50-edszer 9. oldal Ferenczi Frigyes érdekes visszaemlékezései nagybátyjáról, Goldmark Károlyról A GomoWc-centenárium alkalmával igen érdekes dolog került nyilvánosságra. Kitudódott, hogy Ferenczi Frigyes, az Opera főrendezője a nagy zeneszerző közeli rokona. Édesanyja ugyanis Goldmark Károly huga volt. Ferenczi Íróasztala tele van Goldmark-relikviákkal, amelyeket a jubileum vetett felszínre. Ott sorakozik hosszú sorban egy bronz Goldmarkplakett, a nagy komponista szüleinek az arcképe, meg a Házitücsök zongorakivonata, amelyben a bejegyzéseket még Goldmark Károly csinálta. ♦ Ferenczi Frigyes kezébe veszi a kottát és beszélni kezd: — Akkor csinálta a nagybátyám ezeket a bejegyzéseket, amikor én a szegedi színház főrendezője voltam és a „Házitücsök“ előadására készültünk. Ő akkor már világhírű volt, Európa minden operaháza játszotta a Sába királynőjét. Én Bécsben kerestem őt fel, hogy utasításokat kérjek tőle. Adott is, nagyon részletesen és szívesen, de — gondolom — csak a rokonság révén, mert egyébként gyűlölte a rendezőket. Azt mondta, ,hogy a Sába királynőjét minden városban, minden rendező más módon tette tönkre. — „A rendező arra kell, fiam, — mondta — hogy a szerző intenciói szerint kerüljön a darab a közönség elé és nem azért van, hogy a saját ötleteit ugrassza a nyilvánosságra az ugródeszkává degradált színpadról. Soha ne feledkezz meg erről...“ ♦ — Nézze meg ezt a képet, — mondja Ferenczi Frigyes, ahogy a boltozatos homlokú, mély tekintetű Goldmark Rubinnak, a komponista apjának arcképét mutatja — ez az az ember, akit a zenetörténelem mint „egyszerű zsidó kántort“ könyvelt el. És alig néhányan tudják, hogy ez a kántor, akinek apja Lublinban előkelő és gazdag selyemnagykereskedő volt, egyetemre járt és ügyvédnek készült, így került az egyetemi ifjúság nihilista csoportjának élére, amely miatt végül is menekülnie kellett Oroszországból. Kántor lett belőle Magyarországon. Húsz esztendő múlva kapott csak amnesztiát. Akkor visszament Lublinba, hogy a család hatalmas vagyonából megmentsen valamit gyermekeinek. De már akkorra a rokonok mindent széthurcoltak, csak az egyik öreg nénike őrzött meg a számára egy remekmívű arany sakkot, amelyet még az apja kapott egy orosz nagyhercegtől. Ezt az arany sakkot aztán egyik fiának Józsefnek adta, aki Amerikába menekült, amikort a 48-as forradalom után, amelyben a bécsi diákság vezére volt, kimondták rá az ítéletet: bárhol érik, akasszák fel. Amerikába magával vitte ezt az arany sakkot is és az még ma is családja birtokában van, mint az egyetlen érték, ami a Goldmark-család hatalmas vagyonából megmaradt. * — Jó ember volt Goldmark Károly — folytatja visszaemlékezéseit Ferenczi Frigyes. — Még bécsi sziniakadémista koromban történt, hogy vizsga elők álltam és nem volt ruhám, amiben fellépjek. Végső elkeseredésemben elmentem a nagybácsihoz és a segítségét kértem. Azonnal összeszedett egy csomó ruhát, összepakkolta és ideadta: használd, ahogy tudod. Csupa szalonkabát volt, mert mindig abban járt az öreg. Mellesleg megjegyezve: én akkoriban olyan sovány voltam, hogy a szél is átfújt rajtam, ő meg erősen köpcös volt. Így hát aztán a szabó egyet talált csak, amelyet úgy, ahogy lecsökkentek az én alakomra. A többit azonmód eladtam egy ócskásnak. Adott még a nagybátyám tizenhat fehér nyakkendőt is, ezzel aztán fehér nyakkendő-szükségletem egész életemre fedezve is volt. így történt, hogy valamennyi sziniakadémiai vizsgámon Goldmark Károly fekete szalonrokkjában és fehér nyakkendőjében álltam színpadra. • ■ * Ferenczi Frigyes elhallgat. A boldog időre gondol, mikor még a nagybácsi bő ferenc Józsefkabátjába takaródzott fiatal és tarka álmaival. U. M. A Császár és komédiás Szegeden !A szegedi színház május 24-énmutatja be Hevesi Sándor Császár és komédiás című színművét. A darab bemutatójára Hevesi Sándor leutazik Szegedre. »BECOVA« Beketow Cirkusz Varieté Városliget. TELEFON: Automata 183—35 délután 4 órakor a 4 Gerard. Táncoló ■MAfli/ák !* bohrto éa anguut éa a nagy VVIX.U Vcn. májusi műsor — Délután tél helyárak