Esti Kurir, 1930. május (8. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

Csütörtök, 1930 május 1 TynKfíÜR' A három Ibolya Budapesten eddig három színház plakátja hir­dette Molnár Ferenc Ibolya cím­ű vígjátékának színrehozását. Elsőnek a Magyar Színház mutatta be ezt a pompás kis darabot, azután az Andrássy­­úti Színház és most csütörtökön a Fővárosi Mű­vész Színházban kerül majd színre a bécsi Burg Theater társulatának vendégjátékai. Ebből az al­kalomból nem lesz érdektelen, ha egymással szembeállítjuk a három szereposztást. így követ­keznek: Magyar Színház, Andrássy­ úti Színház, Burgtheater Igazgató: Törzs Jenő Ihász Lajos Fred Henning Zeneszerző: Z. Molnár Kőváry Gyula Paul Pranget Márkus kiasszony: T. Oláh Böske Vaszary Piri Gizella Wilke Rakonoky kisasszony: Szilágyi Rózsi Szilágyi Marcsa Róza Betti Ilonka: Itaál Franciska Gaál Franciska Alma Seidler Szolga: Körmendi­ János ■ Peti Sándor Hermán Laura !!!A vásár látogatóihoz!!! Budapest szenzációja a Terézkörúti Színpad ragyogó műsora Nagy Endre, Salamon Béla, Rajna Alice, Boross Géza, Herczeg Jenő, Gárdonyi Lajos felléptével. Kezdete 9 órakor. Telefon: 265—54. A Don Juan estéje szereposztása Lenormand tizenöt képből álló drámája, a Don Juan estéje, Ódry Árpád fordításában pénteken a következő szereposztással kerül színre a Nemzeti Színházban: A férfi — Ódry Árpád, A barát — Harasz­­tos Gusztáv, Az inas — Bartos Gyula, Az orvos — Turányi Alajos, Luc de Broute — Mihályfi Béla, A festő —­ Tímár József, A hindu — Fe­hér Gyula, A gyógyszerész — Pethes Sándor, Az anyó — T. Halmi Margit, Berta — N. Tas­­nády Ilona, Laura — Tőkés Anna, Az utca­lány — Hagy Teréz, A hisztérika — Környey Paula, A médium — T. Mátray Erzsi, Madame Paturon —­ Vizváry Mariska, Titkárnő — Ke­lemen Mária, Az anya szelleme — Gömöry Vilma, * Medek Anna, mint Erzsébet. Az Opera­ház legkülönb előadásai közé tartozik a Tann­­hauseré, amely kedd este is zsúfolásig meg­töltötte a színház nézőterét közönséggel. Az együttesnek úgyszólván minden tagja reme­kelt. Palló Imre Wolfram-ja éppen olyan tö­kéletes, mint milyen egykor a Takács Mi­hályé volt és föl­jegyzésre érdemes, hogy az utolsó emberöltő folyamán a középkori lo­vagköltő jellegzetesen német alakját két olyan művész tudta legtökéletesebben megszemélye­síteni — Takács és Palló —, aki eredetre, vérmérsékletre, lelki alkatra nézve színma­­gyar. Kálmán Oszkár mint őrgróf drámai és férfias volt a második felvonás nagy finálé­jában, amely egész nagyszerűségében bonta­kozott ki a keddi előadáson. A magyar Tann­­häuser, Závodszky Zoltán teljesen felolvadt szerepében. Mély érzések színezték énekét megindítóvá. Ünnepivé az estét Medek Anna szereplése avatta. Ez a Wartburgi Erzsébet valóban csodára képes: meg tudja jeleníteni, el tudja hitetni velünk a wagneri költészet­nek ezt a mai lélektől oly távol álló alakját, fel tudja tárni Lelkének egész mélységét, bár erre a lélekre a zeneköltő a szemérmetesség­­nek sű­rű fátylát borította. Alig egy-egy moz­dulatra nyílik csak alkalma Wartburgi Erzsé­betnek és csak a harmadik felvonás imájá­ban tárhatja ki lelkét leplezetlenül. Csak a legnagyobb művészek tudják megeleveníteni ezt a csodálatos leányalakot, amelynek meg­jelenítésére a kevésnél is kevesebb eszközt adott a zeneköltő az emberábrázolók rendel­kezésére. Medek Annának ez a kevés is bő­ven elég: ezekkel is meg tudja érzékeltetni a szerep lelkét és ami ebben a szerepben transzcedens szépségű, ami Erzsébetet kiemeli a földi halandók sorából s a boldogok közé sorolja. Úgy fogunk erre az alakításra visz­­szaemlékezni, mint ahogyan soha elfelejteni nem fogjuk a Ney Dávid Wotanját, az Anthes Lohengrinjét, a Burján Trisztánját, a Preusse- Matzenauer Fideléját, a Környey Bánk bán­ját, a Takács Wolframját, a Toddsen-Larsen Isoldeját, Volpi Mantuai hercegét, Feinhals Hans Sachsját. A közönség fergeteges tapsok­kal ünnepelte Medek Annát egész este s nem tudta megoldani a rejtélyt, miért nem énekel­hette ezt a szerepet három esztendőn keresz­tül egyetlenegyszer sem az, aki talán a leg­tökéletesebben tudja megeleveníteni széles e világon? Az előadást Berg Ottó vezette. (f­­gy­) A. -130 ,1­­ / Szerda GÓTH SÁNDOR mondja a Vígszínházban szom­baton felújításra kerülő Csereberé­ről: —■ A Cserebere az a kedves, vidám, könnyű és elragadóan bájos bohóság, amelyet ilyenkor ta­vasz felé a közönség rendkívül szeret. Nem ter­heli meg problémákkal, nem állítja nehéz helyze­tek elé, csupán elszórakoztatja, a szellem legiga­zibb és legüdébb virágait szórja elébe: a tréfát, humort és a bájt. — A Vígszínház a Csereberével közönségének tavaszi ajándékot nyújt át, mint valami ibolya­­csokrot. És ezen az ibolyacsokron még ott van az a friss hamvasság, amely már akkor kedvessé és vonzóvá tette, amikor első ízben nyújtotta át a publikumának a Vígszínház. És noha most hosszú éveken át melegházban kellett laknia, üdessége még nem tűnt el és az uj kertészek új gondozása új életre kelti. A darab ma is éppen olyan friss, eleven, mintha csak tegnap írták volna. Különösen a zenéje az, amelyen az idők változása nem ha­gyott semmi nyomot.­­ A zene ma is fülbemászóan kedves, igazi slágerbokréta. A szöveget persze némi módosítás­ra késztette az új kor, amelynek mérföldes lépé­sei mindent elhagyó gyorsasággal rohanva vág­tatnak előre és amely nemcsak magát az életet hagyja maga mögött, hanem — horribile dictu! — a színpadot is, amelynek pedig már Tairoffjai és Mayer holdjai vannak. — Ezt a rohanó korszakot tekintetbe véve tet­tünk némi változtatást az egyébként ragyogóan öt­letes, hogy röviden fejezzem ki magam: „Heltai szöveg“-en. A modemesítés munkáját maga Heltai Jenő vállalta, aki annak idején a Cserebere ragyo­gó fordítását adta nekünk. * A CSEREBERÉVEL kapcsolatban egyébként azt mondják színész körökben, hogy nem a Vígszín­ház az egyetlen, amely most a Csereberét hozza. A Király Színházban is hasonló eseményre készül­nek. Csereberélik az előadást. Az Alvinci huszárok átmegy a Magyar Színház­ba.* MINTHA MÁR EGY KICSIT sok volna a túl­zott önérzetből. Az egyik Szatmári újságban ol­vassuk a következőt: nyait figyeled, mindenféle misztikus érzések vesz­nek erőt rajtad.* A sötét nézőtér öble úgy tátong előtted üres széksoraival, mint valami rejtelmeket őrző bar­lang torka. A színpad maga a megtestesült misz­tikum. Lenormand darabja a rémdráma határait súroló világba vezeti el a nézőt. A színpadon egy fantomoktól megszállott férfi drámája kerekedik ki, rejtélyes alakok bukkannak fel, akiknek nincs nevük és nacionáléjuk, minden rubrikája csupa x-el van kitöltve. Ismeretlen, névtelen emberek. Csak annyit tudunk róluk, hogy ez a férfi, az a barát, amaz az inas, az a másik az anya, ez a médium, az a hisztérika. Fojtó szellemjárás a darab levegője. És vala­hogyan fojtó légkör veszi körül az egész próbát. * AZ EMBER elindul útján, amelyen a Fantom vezeti... Ezzel kezdődik Lenormand drámájának cselek­ménye. Most libben fel a függöny és a homályba borult nézőtéren az első széksorokban noteszek­kel és ceruzákkal a Nemzeti Színház rendezőgár­dája, Ráday Dénessel az élén, aki Odry Árpádot helyettesíti, amíg a művész a színpadon játszik. A kulisszák mögött a segédszemélyzet csapatai, az ügyelők vaskos paksamétára terjedő utasításokkal kezükben, a díszletmunkások szerszámjaikkal, a világosítók, amint kezük a villanykapcsoló fogan­tyúján pihen... Figyeld csak ezt a csoportot. A hallgatók és figyelők csoportját. És megláthatod a színházi kabala szellemét -- munka közben. A kabala fek­szik rá az emberekre. Mindenki reszket attól a gondolattól, hátha még egyszer el kell halasz­tania a Don Juan drámát__ A szél valahol a karzat táján becsap a folyosón egy nyitva felejtett ajtót. A dördülés, amelyet visszhangoz az üres színházterem, mindenkit való­sággal megdöbbent. Jaj, hátha megint valami baj van. Egy reflektor szénszála sisteregve utolsót lobban és a megrövidült szénszál befejezi életét. Ideges mozgolódás. Már megint baj van!... Egy kulissza meglih­et és imbolyogva előre hajlik. Egy­szerre tizen is rohannak oda alátámasztó rudak­kal, csak ne történjék semmi baj... És így to­vább. Odry Árpád minden lépésére a Pinkterton­­detektivek hiúz szemével vigyáznak az aggódó kollégák. És ha megkérdezed, miért ez a remegő izgalom, a színészek azt felelik: — Próbáljuk az elátkozott darabot * MANAPSÁG IGEN DIVATOS, hogy egy színész­nő többféle alakban jelenik meg a színpadon egyetlen szerep keretében. Ez megtörténhetik úgy, hogy különböző ruhákat ölt, vagy úgy, hogy különböző korok mezébe öltözik, vagy pedig úgy, hogy sem ruhát nem vált, sem maszkot nem cse­rél, hanem egyszerűen ugyanabban a ruhában és ugyanabban a maszkban különböző alakokat ját­szik meg. Vagyis, amint mondani szokták, lelkileg váltogatja színeit. Erre az utóbbira kitűnő példa a Bethlendéri színház egyik kis drámája, amelyben a kaméleon­­lelkű hölgyet, az ezer színt váltogató nőt László Lili játssza. László Lili egy nemzetközi tolvajnő szerepében először az ártatlan naiva, majd a vér­­szívó vámpír, a férfitipró diadalmas nő. Színházi körökben szerelik az ilyen szerepet. A színész sokféle formában megmutathatja magát. Egy baj van csak, amint panaszkodnak a szí­nészek: — Több szerep, egy — gázsi. SZERELEM RÓZSAI JÓKAI MÓR és GALETTA FERENC látványos beszélő filmje 14 képben. Bemutató szombaton este és a következő napokon. MINDENKI OKVETLENÜL NÉZZE MEG. * A NEMZETI SZÍNHÁZBAN még soha nem ké­szültek olyan lázas izgalommal és aggódó szoron­gással bemutatóra, mint most Lenormand drámá­jának a Don Juan estélyé­nek premierjére. Ért­hető is az aggodalom, hiszen a balsors szeszélye már számtalanszor gáncsot vetett a színmű bemu­tatásának, már többször kellett kitűzött dátumokat elhalasztani, már többször kellett a Don Juan miatt hosszú hónapokra szóló terveket felforgatni. Most azután már csak azért imádkoznak az ál­lam első színházában, hogy bárcsak már túl len­nének a pénteki bemutatón. Ha a Nemzeti Színház délelőtti nézőterére lépsz és a Lenormand darab színpadon bolyongó ár­ k­in­t a Fővárosi Művész Színházlap Májusi revü. Premier pénteken este 8 órakor a világ legnagyobb illuzionistáin nevet vívta ki magának. A zöld álarc és egyéb grandiózus produkcióiról mindenki elra­gadtatással fog beszélni. Rendes helyárak. Elővételi díj nincs. int imm A Fővárosi Művész Színház pénteken este 8 órakor bemutatásra kerülő májusi revü­je kereté­ben lép fel Vierini oly csodás új mutatványokkal, amelyekkel a leg­nagyobb világvárosok közönségének bámulatát és elismerését és Rott Sándor, Ármin Berg, Ármin Springer, Tü­rk Berta, Walters, Engel stb., a bécsi Theater der Komiker együttesével május 3-tól, szombattól kezdve vendégszerepelnek a Király Színházban. A legkiválóbb komikusai Bécsnek és Németországnak a legmulatságosabb darabokban és a legkitűnőbb magánszámokkal lépnek fel. Bemutatkozásuk most szombaton lesz. Péntekig bezárólag a rendkívül mulatságos­­Al­vinci huszárokkal adják. 9. oldal Holnap lesz a PAPAGÁJ májusi minta­műsorának premierje Világattrakciók: Barin­g-Cross a táncoló csodazebra Willy and Phillips amerikai táncexcentrikusok Joh­n and Pela akrobatikus mester-táncospár Fred Kayten az élő gumilabda Grete Haiting kedélyes táncoló zenevirtuóz és még 35 slágerszám . mii................................. ii ......... mii Iiiiiiii ■!■■| Monna Vanna a Magyar Színházban A Magyar Színház tegnapi Monna Vanna előadása olyan volt, mint­ maga ez a felemás, Janus-arcú dráma: egyik arculatán a hatás­vadászó színpadmester számító, józan voná­saival, másikon a lélek ködös mélységei felé forduló költő borongó tekintetével. Az elő­adás finom stílusérzékkel találta el azt a han­got, amelyben a színpadmester és költő egy­aránt drámaiatlan hidegsége és lirizálása egyesülhetett — a drámaiság jegyében. A Monna Vanna ebben az interpretálásban iz­galmas, forró­ levegőjű dráma erejével hatott, amelyben megbízóvá fokozódtak a grand­­guignoles rémségek és elbí­velőkké váltak a költői szépségek. Beregi Oszkár- mint Prinzivalle dacos ki­robbanásaival, szenvedélyes elborulásaival, lírai ellágyulásaival és azokból pillanatok alatt égig szökkenő vad férfiasságával most is az előadás élén állt. ő maga volt az előadás vezérmotivuma: hallgatásában, szoborszerűs kiállásaiban maga volt a megtestetesült deko­­rativitás és szavainak hol harsogó, hol lágyan csobogó zenéjével a megtestesült líra. Körü­lötte a figurák mind mintha a renesszánsz­­festők életrekelő alakjai lettek volna. A cím­­­szereplő Bogdán Erzsi egyszerre tudott festői és költői lenni, a beállított stílushoz híven. Szerepének első felében a megfeszíttetés mar­­tíriumának fényében tündöklőit, és amint ez a fehér fény az éledő szerelem lázában lágy rózsaszínből szenvedélyes bíbor-ragyogásba csapott át, ez az emberábrázoló művészet olyan szép, lelkesítő bravúrja volt, hogy leg­teljesebb mértékben rászolgált a közönség ju­talmazó tapsaira. Rubinyi Tibor a férj szere­pében a megsértett férfiúi önérzet megragadó hangjait szólaltatta meg. Dávid Mihály szürke arca mögött hamu alatti parázsként izott a vad fanatizmus. Bánóczy Dezső, Balassa János, Dénes Ervin egészítette ki hatásosan a jól egységbe harmonizált együttest. ende. Zeisler Edith világa­ttrakció IPUM­ROUGi Kié a Lila test, sárga sapka ? Békeffi László, az ismert és népszerű konfe­ránsz operette dolgozta át Szomaházy István egyik leghíresebb regényét, amelynek címe Lila test, sárga sapka. Az operett zenéjét és verseit azok írták, akik már járatosak Szomaházy re­gényvilágában: Lajtai Lajos és ifj. Békeffi Ist­ván, a Mesék az Írógépről szerzői. Az új operett, a Lila test, sárga sapka a Király Színházhoz ke­rült s a színházban úgy határoztak, hogy az Al­vinci huszárok után azt hozzák majd színre. A Király Színház terveiről értesült Szabolcs Ernő, aki tudvalévően a nyári Operett­színház igazga­tója lesz és aki óvást emelt a darab színtehozása miatt azon a címen, hogy neki opciója van a da­rabra. Egyelőre még bizonytalan, mi lesz a sorsa az óvásnak és így természetesen bizonytalan az is, hogy a két versengő színház közül melyikben kerül szilire a Lila lesz, sárga sapka. (*) Gaál Franciska és Rózsahegyi Kálmán a Fruskában. A Belvárosi Színház rendkívüli sikerű vígjáték-újdonsága zsúfolt házak előtt halad az 50-ik előadás jubileuma felé. Csütörtökön este, továbbá a hét következő napjain (vasárnap dél­után is) Gaál Franciska, Rózsahegyi Kálmán, Rá­day Imre, Székely Lujza, Kovács Terus és a ki­tűnő együttes játssza a Fruskát.

Next