Esti Kurir, 1930. június (8. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P, NEGYEDÉVRE 7.26 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ­­KIÁBAN 1.50 KM., JUGOSZLÁVIÁBAN 20* DINÁR. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY 10 Iliié# '1 ■*■.. »»»««»», 10 tillér W cp­­­i/rt W M-l- KJ X VXI K­ TELEFONSZÁM: 261—41, 261—42, 261—43, 268—28 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 24/b. I. EM. TELEFON­SZÁMOK: 122 — 88 és 254 — 05 VIII. ÉVFOLYAM, BUDAPEST, 1930 JUNIUS 1 VASÁRNAP 123. SZÁM VESZÉLYES RENDSZABÁLYOK Nagy Andor tőzsdetanácsos tegnapi vezér­cikkében világos argumentumokkal igyeke­zett meggyőzni az illetékes tényezőket, hogy azok a tervek, amelyeket a kormány a ga­bonatermés értékesítése érdekében megvaló­sítani szándékozik, igen veszedelmesek a gazdasági élet nyugodt továbbvitele, a ke­reskedelem egzisztenciája, a dolgozó társa­dalom érdekei szempontjából. A kormány, mint hírlik, már döntésre készül és a föld­művelésügyi miniszter közlése szerint a bel­földi fogyasztás egy részének megadóztatásá­val kívánja a búzatermelésnek a segítséget biztosítani, hogy a termelő munka rentabili­tása ebben az esztendőben biztosítva legyen. Bejelentette­ a földművelésügyi miniszter azt is, hogy megrendszabályozza­ a fedezetlen határidőüzletet és hogy megfelelő megoldást keres az értékesítés finanszírozása dolgában. Ami a legutóbbi kérdést illeti, kétségkívül igen helyesen jár el a kormány, amikor a termésértékesítés pénzügyi lebonyolítását biztosítani kívánja. Igaz, hogy ez sem volna állami feladat, mert normális körülmények között­ ezt a szerepet a magángazdaság igen kitűnően oldotta meg. A múlt esztendőben sem az okozta a bajt, hogy a finanszírozásra nem állott pénz rendelkezésre, hanem az, hogy csak erőltetett exporttal és dömping­árakon lehetett a termésfelesleg egy részét értékesíteni. Ma még fokozottabb mértékben, mint eddig, tolul előtérbe az értékesítés problémája. És speciálisan a magyar gabonaértékesítés kér­dése. Helyesen mondja Nagy Andor, hogy nagyon sok tanácsadója lehetett a kormány­nak, hogy mégis a legrosszabb megoldást akarja a magángazdaságra rákényszeríteni. A mezőgazdaság megsegítését senki nem­ akarja meghiúsítani. A kormány egyik leg­fontosabb teendője, hogy a mezőgazdaság rentabilitását legalább bizonyos vonatkozá­sokban biztosítsa. Igaz, hogy ezt nem máról­­holnapra, az utolsó órában kellett volna mindenféle rendszabályok útján lehetővé tenni. A mezőgazdaság válságáról nem most van szó először, esztendők óta látni lehetett, hogy hová fejlődnek a dolgok hazánkban, ha nem mérlegeljük a világjelenségeket, ha nem igazodunk a nemzetközi relációk szerint és struccpolitikát folytatva visszük tovább a hazai mezőgazdaság ügyét. Hiábavaló volt azonban minden figyelmeztetés, bármely ol­dalról is jött. A kormány évek mulasztásai után most ra­dikális, sőt mondhatni forradalmi újításokkal akar a nyilvánosság elé lépni. A kormány olyan kényszerrendszabályokhoz készül nyúlni, amineket háború alatt szoktak orszá­gok alkalmazni. El akarja rendelni, hogy kü­lönböző jegyekkel és utalványokkal manipulál­jon az értékesítés és a lisztfeldolgozó ipar. El akarja rendelni, hogy adóval sújtsák mind­azokat, akik kenyeret fogyasztanak. El akar­ják rendelni, hogy mindennemű liszt adóval terheltessék. El akarja rendelni, hogy a bú­zaliszthez húsz százalék erejéig rozslisztet ke­verjenek. íme, ezek a kényszerrendszabályok, amelyekkel a kormány most gyors segítséget kíván biztosítani a mezőgazdasági termelés rentabilitása érdekében. És hogy a demagógia is megkapja a magáét, bejelenti a földműve­lésügyi miniszter úr a tőzsdei határidőüzlet megrendszabályozását. Egyelőre nem lehet áttekinteni minden vo­natkozásban a kormány terveinek várható konzekvenciáit. De már most kell rámutatni arra, hogy a mezőgazdaságnak a tervezett módon való megsegítése olyan új terheket ró az ország nem mezőgazdasági termelést űző osztályaira, amelyek ezeket a terheket aligha tudják majd áthárítani. Nem tudjuk ponto­san még, hogy hány százalékkal fogja meg­drágítani az életét az őrlési adó, de az bizo­nyos, hogy meg fogja drágítani és az is bizo­nyos, hogy itt a drágulás egy olyan hullámá­val fogunk találkozni, amely végig fog vo­nulni az egész magyar gazdasági életen és minden vonalon éreztetni fogja hatását. Nem tudjuk, hogy a tőzsde megrendszabályozása milyen méretű lesz, de azt megmondhatjuk, hogy a legcsekélyebb beavatkozás is megren­dítheti ezt az intézményt és azzal a következ­ménnyel járhat,­­hogy Budapest egyik fontos, ma még meglévő gazdasági tényezője vesz­het el minden ok nélkül. Meg kell ezért fontolni az utolsó percben a kormánynak minden tervet és ha már elkésett a racionálisabb megoldásokkal, adókönnyíté­sekkel, földadóreformmal, ha nem talált időt arra, hogy a mezőgazdasági termelés érdeké­ben esztendőkön át munkáljon rendszeresen, legalább most, az utolsó percben ne okozzon rázkódtatást felesleges és bizonytalan sikere­ket ígérő intézkedésekkel. A felelősség, amit a kormány magára vesz, igen súlyos és az intézkedések, ha egyszer megtörténtek, irre­­parábilis konzekvenciákat vonhatnak maguk után- Fodor Oszkár. .......'/ KINYOMOZTÁK ÉS ELFOGTÁK A LESZÁMÍTOLÓ BANK RABLÓJÁT A bankrabló Kovács János, Czínóber barátja, akit az éjszaka a pénzzel elfogtak, izgalmas vallomásában el­mondja, hogyan követte el a rablást Czínóber az éjszaka megszökött a figyelő detektívek elől . A két jóbarát hetekkel előbb kitervelte a rablást • Czínóber vitte fel Kovácsot a bankba A bankrabló nyugodtan aludt szülei lakásán, amikor rajtaütöttek . Alig múlt el huszonnégy óra a Leszámítoló Bankban történt példátlanul nagyszabású bankrablás elkövetése óta és a detektívek a tettest a hajnali órákban már bekísér­ték a főkapitányság központi ügyeletére és szinte hiánytalanul megtalálták nála az elrabolt 100.000 pengőt is. Érdekes és fordulatos rendőri nyomzás után sikerült a tettest elfogni, amiről az Esti Kurír tudósítója a következőkben számol be: itt­ az alkalom. E körül forogtak a kérdések, amiket hozzá intéztek. Az első gyanú: hamis bizonyítvány Tegnap, amikor a főkapitányság nyomozó rendőrtisztviselői a Leszámítoló Bankban helyszíni szemlét tartottak, röviddel a revol­­veres bankrablás után kihallgattak minden­kit, aki csak valamilyen felvilágosítást tudott adni a tettes személyéről és a bankrablás el­követésének körülményeiről. Természetesen a legdöntőbb vallomásokat az idős bank­­tisztviselőtől, Petrik Elemértől és a fel­tűnően izgatottan viselkedő fiatal tiszt­viselőtől, Czínóber Józseftől várták. Mielőtt azonban a két banktisztviselő kihall­gatásához a déli órákban hozzáfogtak volna, az előkelő belvárosi pénzintézet igazgatósága és vezető tisztviselői kara már értékes adato­kat bocsátott a rendőrség rendelkezésére, mi­után a bank rövid házi vizsgálata különböző gyanús motívumokat talált. Ezek után­­kezd­ték meg elsősorban Petrik Elemér kihallgatá­sát. Az idős tiszviselő korának megfelelő hig­gadtsággal, lépésről lépésre mondotta el a bankrablást pontos történetét és utalásokat tett azokra a körülményekre, amelyek előtte gyanúsaknak tetszettek. Ezután kezdték meg a főkapitányságon Czi­­nóber József huszonegyéves bankhivatalnok kihallgatását. Mielőtt ehhez hozzáfogtak, a főkapitányság átvizsgálta mindazokat az ok­mányokat, amelyeket a rendőrség számára Kádár Gusztáv, a Leszámítoló Bank igazga­tója­ bocsá­jtott rendelkezésre. A rendőrség csakhamar rájött arra, hogy a fiatal Czínóber József, aki alig egy esztendeje teljesített a Le­számítoló Bankban szolgálatot, a mester­ utcai felső kereskedelmi iskolát nem végezhette el, mert az utolsó évben a kereskedelmi iskola negyedik osztályából ki kellett maradnia. Tet­ten érték ugyanis, hogy a félévi iskolai bizonyítványát meghami­sította. Természetesen a rendőrség kezében ez­ már nagyon jelentős pozitívum volt abból a szem­pontból, hogy Czinóber, aki a bankban mind­végig, szinte mesterkéltnek látszó szorgalmat, megbízhatóságot igyekezett mutatni, korántsem az a kifogástalan viseletű és foltatlan előéletű egyén, akinek szavát és vallomását első elmon­dásra megfelelőnek tarthatnák a hatóságok. Ilyen előnyomozás után Czinóbert tegnap délután a főkapitány­ságon tartották — mint erről már tegnap az Esti Kurir beszámolt , mert azzal gyanúsította a rendőrség, hogy ő készít­hette elő a sikres bankrablást. Határozottan azért nem lehetett erre követ­keztetni, mert egy-két perccel a revolveres támadó megjelenése előtt Czinóber kiment a folyosóra és igy szinte úgy tűnt fel a dolog, mintha értesíteni akarta volna bűntársát, hogy A becsukott ablak A fiatal banktisztviselő azonban óvatos és konok válaszokat adott azokra a kérdésekre, amelyekre a rendőrség azt a feleletet várta, hogy tud arról, ki követte el a bankrablást. Czinóber tagadott, de sok ellentmondásba keveredett. Nem felelt meg az előadása annak a képnek, amelyet Petrik Elemér rajzolt a merényletről, sok mindent másképen igyekezett beállítani, mint látszott, hogy elferdítse a tényeket. Végül is megpecsételte ellene a gyanút az, hogy ugyanakkor, amikor a tettes a szobát elhagyta és amikor ő Petőkkel felfeszítette a szekrény rájuk zárt ajtaját, Petrik sietve le­szaladt a folyosóra, hogy fellármázza az épü­letet, ezzel szemben Czinóber a szobában maradt és mire Pet­rik visszatért, a szoba nyitott ablakát be­csukva találta. Czinóber a detektívek elől eltűnik az éjszakában Kétségtelen volt, hogy a tettes menekülésének útját akarta leplezni azzal, hogy a folyosóra nyíló ablakot becsukta. Ilyen előzmények után azt határozták el a késő esti órákban, hogy Czinóbert látszólag elengedik a főkapi­tányságról, hogy megfigyeljék, hova vezet az első útja. Számítottak ugyanis arra, hogy az alaposan gyanúsítható Czinóber feltétlenül találkozni fog a tettessel és így a rendőrség rövid idő múlva elfogja a vakmerő bankrablót. Czinóbert késő éjjel elengedték a főkapi­tányságról. Ekkor még jártak a villamosok, népes volt minden utca, Czinóber felült egy villamosra, nyomában a detektívek. Amikor a Ferencvárosban lakó Czinóber a körúton egy villamosra ült, a detektívek a zsúfolt kocsi­ban nem tudtak szabadon mozogni és így történt, hogy a körúton, még mielőtt a detektívek nyo­mon követhették volna, Czinóber leugrott a robogó villamosról, mert nyilván sejtette, hogy detektívek figyelik minden lépését. • A zsúfolt és robogó kocsiról a detektívek hirtelen nem tudtak leugrani és igy Czinóber nyomtalanul eltűnt a pesti éjszaka forgatagában. Késő este még megkísérelte a főkapitányság központi ügyeletének detektivcsoportvezetje, Drexler Gyula detektivfelü­gyelő, hogy Czinó­ber Józsefet Remete­ utca 5. szám alatti laká­­sán­­ újra felfogja, azonban a fiatal banktiszt­viselő nem tért haza a lakására. Ezzel már csaknem kétségtelenné tette a hatóságok előtt, hogy ő a tettes cinkosa. A rendőrségen érthető izgalmat keltett a de­­tektivestnek az a jelentése, hogy Czinóber le­ugrott a villamosról és elmenekült. Kinyomozzák Czinóber barátj­át Késő éjjel volt már, amikor a rendőrségen úgy határoztak, hogy most már a biztos nyom alapján másnap reggel feltétlenül tisztázzák a bűncselekm­ényt és remélhető is volt, hogy a tettes rövidesen kézrekerü­l. Ekkor már nem volt boszorkányság

Next