Esti Kurir, 1930. július (8. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

I ...^ ........................tO fiilé? %> ?í »~irilira oMíinr-.-fi:.M;^^aaaBHc-c^-«y ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE FŐSZERKESZTŐ: SZERKESZTŐSÉG: V. VAD­ÁSZ­ UTCA 11 7.26 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁK , TELEFONSZÁM: 261-41, 261-42, 261-43, 268-28 RIÁBAN 1.50 Ke., JUGOSZLÁVIÁBAN 20/1 DINÁR, C­A­SS­A­V |­­ARÍN­­Y KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRUT 24/K. L­EM. AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI XTA *30 O. X.'S*. U.Z. T-A 3^1 A. TE­L­E­F­O­N­S­Z­Á­M­O­K: 122 — 88 ts 254-05 VIK­ ÉVFOLYAM ♦ BUDAPEST, 1930 JULIUS 1 KEDD ♦ 146. SZÁM A vádtanács szenzációs indokolással Halassy Géza f­og­vatartása mellett döntött Ma kezdődik új cikksora akarta Zita megmenteni Károly király trónját KÉPVISELŐ URAK,EGY SZÓRA Írta: NAGY ANDOR tőzsdetanácsos Kezdődött úgy, hogy a sajtóban fel­bukkant a hír: a kormány a magyar me­zőgazdaság felsegítésére balettát szándé­kozik bevezetni. A hír úgy szólt, hogy a mezőgazdaság válságban van, ezen ok­vetlenül, és pedig gyorsan,, még a termés­e­k takarítása előtt segíteni kell. A kiszivár- Igált hírek szerint a segítési mód a szövet- k­ezeti eszme megerősítése, tárházak építése, bár úgynevezett fedezetlen határidőüzlet el­­­törlése, tehát a börze megrendszabályo­­­­zása, kötött forgalom a gabonában, pré­­m­iumos kivitel, ár­stabilizáció, interven­ciós bizottságok megfelelő tőkével, szin­dikátusok fuvarrefakciókkal és még több ilyen jó lett volna. A tárgyalások azonban titkosak lévén, biztosat senki sem tudott és még az érdekelt körök is sötétben ta­pogatóztak és az ellesett, kiszivárgott hí­reken, suppositiókon elmélkedve, rágód­tak. Először a tőzsde publikuma intézett a tőzsde vezetősége ellen ostromot. A tőzsde közönsége sérelmesnek tartotta, hogy nélküle, de róla határoznak. Külö­nösen nagy volt a felháborodás azért, mert a titkos tárgyalásokba a tőzsdéhez közelálló egyes személyek bevonattak és még mindig nem tudta az érdekelt ga­bonakereskedelem, hogy milyen módon akarnak a gazdákon segíteni és mennyiben érinti a segítés a kereskedelmet. Tulaj­donképpen akkor kezdett az ügy igazi formát ölteni, amikor a pénzü­gyminisz­­ter az érdekkörök egy részét tárgya­lásra hívta meg és ezen tárgyalásokból tudtuk meg, hogy a kormányzat a me­zőgazdaság felsegítésére gabonabolettát kíván bevezetni, melynek fedezetéül egy létesítendő lisztvám szolgálna. Az elgon­dolás az volt, hogy minden termelő egy mázsa eladott gabona után 3.20 pengős bolettát kapna a vevőtől, ezzel fizetné az adót és ezen prémium fedezetéül szol­gálna a 4­80 pengős lisztvám. Tudjuk, hogy ezek a tervek nagy elégedetlensé­get szültek és a sajtóban ép úgy, mint az érdekképviseleteknél, nagy ellenzésre ta­láltak. Heteken át való tanácskozás után megjelent végül a törvényjavaslat a búza­­és rozs értékesítése érdekében szükséges intézkedésekről. Ez aztán igazi kínos meglepetést jelentett az érdekeltek ré­szére. A javaslatban sok változást eszkö­zöltek, a taletta megmaradt, de csak félig s ezenkívül egy őrlési jegyet sta­tuáltak. Ismert események ezek, ame­lyeknél felesleges most részletesen időzni. A felzúdult közvélemény elsöpörni lát­szott a parlament elé vitt javaslatot, de végül csak annyi történt, hogy elejtet­ték az őrlési jegyet s a baletta fedezetére elhatározta a kormány a lisztadó mellett a gyarmatáruk vámemelését, a dohánya drágítását, stb. Ez volna most már a ma­­ gyar mezőgazdaság felsegítésére ígért tör-­ vénytervezet első része.­­ Ezzel azonban a kodifiká­torok nem tar­­­tották befejezve a magyar mezőgazdaság felsegítésének az ügyét, hanem szükséges­nek vélték belenyúlni: 1. a határidőüzletbe, 2. a tőzsdebíráskodásba, erről az eljárási rendelkezésben így emlékezvén meg: „A tapasztalat azt mutatja, hogy a tőzsdebíró­­ság általában idegenkedik attól, hogy a játék kifogásának tőzsdei ügyletből eredő követeléssel szemben helyt adjon ... tehát szükséges, hogy a bírói gyakorlat kiala­kítását ne a játék kifogását ellenszenvvel kezelő tőzsdebíróságra, hanem ebben a kérdésben kétségkívül több objektivitás kifejtésére képes rendes bíróságra bíz­zuk.“ 3. a mezőgazdasági hitelbe, 4. a mezőgazdasági termények eladásának be­takarítás előtt szokásos ügyletekbe, 5. a gabonaneműek őrlésének, valamint a ke­nyér iparszerű sütésének és árának szabá­lyozásába. Krednnak egy új gabona jelzálo­­got, amely szerint ilyen mezőgazdasági hitelekből eredő kölcsönköveteléseket csak a törvénytervezetben felsorolt intézmé­nyekkel lehet megalapítani, tehát a gazda ezek szerint, szakítva a múlttal, a kereske­dővel ilyen ügyletet nem köthet. A mező­­gazdasági terménynek eladása betakarítás előtt pedig olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek ezt az üzletágat a gazda kárára lehetetlenné teszik, nem is szólva arról, hogy a törvényt visszaható erővel akarják felruházni, ami a kereskedelemre mérhe­tetlen károkkal járna. De a legkínosabb meglepetést a törvénytervezet negyedik fejezete szülte. Mostanáig ugyanis úgy tudtuk, hogy a gabonahatáridőüzlet nem ütközik sem a jó erkölcsbe, sem a tör­vénybe, az volt fundamentuma a nagy gabonakereskedelemnek, hogy a gabona­­határidőüzlet egyaránt instrumentuma a mezőgazdának, a gabonakereskedelem­nek, a malomiparnak. Ez nyesi le a szer­telenségeket fölfelé és gátat vet az árzuha­násnak lefelé. Ez nivellálja az árakat az importparitás alapján. Enélkül az őszkor piacra vetett nagy kvantumokat nem tudja felvenni a gabonakereskedelem, de nincs is lehetősége a malomiparnak sem nagy liszteladásoknál az árbiztosításra, úgyhogy gabonahatáridőpiac nélkül bele­kényszerül a kereskedő, a malomipar, a mezőgazda a blank spekulációba. A ha­táridőpiac visszaállításánál még egy gon­dolat volt döntő: az elszakadt területeken élő magyar testvéreinket üzleti tevékeny­ség által is bekapcsolni a budapesti piacba. Ezt az üzletágat a törvénytervezet 40. §-a tilosnak és érvénytelennek deklarálja, vagyis egyszerűen eltiltja. De a 42. sza­kaszban megengedett határidőügyleteket tstatuál, amelyi azonban szállítási üzletek y^iVr^ÉÉ^^^H üzleteket sem gramma u:-i.n r-ü'.i j-!van i B I. B B ■ ■ I büntető rendelkezéseket az^^^Hpkii e törvény alapján a rendes bir­lokóbírsággal sújt, a tőzsdei üzlet­kötéset meghatározott időre vagy egy­szer sm­­indenk­orra kizárhatja, megálla­pítható, hogyha ez intézkedésekből csak egy rész is, de különösen az, hogy játékki­fogást emelni lehet, törvényerőre lép, a határidőüzlet a budapesti piacon lehetet­lenné válik, kárára a magyar mezőgazda­ságnak, malomiparnak, kereskedelemnek. Az 59. szakasz szerint a minisztérium a búza és a rozs értékesítésével és árszabá­lyozásával kapcsolatos intézkedések fede­zetéről szükség esetén állami hozzájárul­­ással is gondoskodhatik. Hogy ez mit je­lent a szabadkereskedelemre, az kihatásá­ban meg sem bírálható. Ilyen gondosko-. dás ugyancsak agyoncsapja a határidőüz-. letet. De a legcifrább a dologban, hog^^B mezőgazdaság, amelynek érdekében^HH tólag ez a törvényjavasla szintén ellene van a tör. m:■ rí • *t I­'i 'ji'i, | m­ajd a kárpát r­­a h­kvmBHHHBBB tehát a­ gazda, amit a miimM | réven. Az amellett, hogy a fogyasztónak nyarágítja a legelsőbbrangú élelmicikkét, rettenetes nehézségeket okoz a vámmalomnál és nagy tiltakozást szül különösen az 56. sza­kasz az ipari malomnál, mert így ez az ipar tönkremegy. El lehet tehát mondani, hogy a baletta senkinek sincs hasznára, de sokaknak van kárára; nem kell a gaz­dák nagy részének, károsnak, lehetetlen­nek tartja a malom, feljajdul ellene a ke­reskedelem és mégis, csodák csodájakor­: vénybe akarják iktatni. Képviselő urak, elmélkedjenek, mielőtt cselekednének! Ma délután 5 órakor zeneszó mellett ünnepélyesen bevonulnak a német ezredek a felszabadult Rajna­vidékre Tizenkét évi megszállás után harangzúgás közben szaba­dul fel a Rajnavidék, ahol ma egész éjjel örömünnepélye­ket tartanak . A Graf Zeppelin és a „D 2000“ 88 német gép kíséretében kering a felszabadult területek felett Ma délután 3 órakor az utolsó francia katona is elhagyta a­ Rajnavidéket, amelyet tizenkét évig tartottak megszállva az antant-csapatok. Az angol és belga ezredek már tavaly kivonultak a megszállott területek­ről és a francia csapatok is több kisebb-na­­gyobb helységet ürítettek ki azóta. A Rajnavidék hivatalos felszabadulása azonban csak ma történt meg. A versaillesi békeszerződés értelmében csak 1935-ben kellett volna a Rajnavidék felszaba­dításának megtörténnie, miután azonban Né­metország a Young-tervben óriási pénzügyi terheket vállalt magára, az antant-államokkal szemben, rekompenzációképpen a franciák négy és fél évvel a békeszerződésben megálla­pított terminus előtt elhagyták a jóváté­­teli fizetések zálogául megszállott Rajna­vidéket. A Rajnavidék lakossága örömmámorban úszik. Ma délután öt órakor az évszázados kultúrájú rajnai városokban ünnepélyes kere­tek között zeneszóval vonulnak be előre meg­állapított program szerint a német katonai ,a rendőrcsapatok. Este és egész éjjel öröm­ünnepségeket tar­ a tanait minden rajnai városban és az ün­­­­nepségeket a német rádióállomások is­­ közvetítik. Berlinben a Reichswehr ünnepélyes Wacht­­parádét tart és üdvlövéseket adnak le a történelmi neve­zetességű órák alkalmából.

Next