Esti Kurir, 1930. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1930-10-22 / 241. szám

Szerda, 1930 október 22 listaKüBIR! y heyfm ■ •■■11 Henry megtörik és beismeri, hogy ő hamisította a Dreyfus elleni „döntő bizonyítékot", mire azonnal letartóztatják 43. Dr. Brúnó Well könyve és az eredeti dokumentumok alapján Néhány percig maradt csak egyedül a szobában Henry ezredes. Azalatt a másik szobában Cavaignac hadügyminiszter Boisdeffre tábornokkal, a vezérkar főnö­keivel, Gonse és Roget tábornokokkal be­szélget. — Nincs semmi kétségem, az egész le­vél hamisítás. Ha visszamegyünk, Henry be fogja vallani. Boisdeffre sápadtan áll egy sarokban, az ajkát harapdálja. —■ Én még mindig nem tudom elhinni. Mive esUUdöié Boisdeffre rs miniszter: Ezt pedig el kell hinnie, tábornok úr. Elég szomorú és elég szé­gyenteljes esemény az egész vezérkarra. Nem is tudom, mi lesz itt! Csak néhány napja, hogy kijelentettem a kamarában, hogy Dreyfust feltétlenül bűnösnek tar­tom és bűnösségének bizonyítására döntő bizonyítékként felolvastam ezt a levelet. Ez a beszédem nem tudom hány százezer példányban van kiplakatírozva az egész országban és most kiderül, hogy ez a levél hami­sítvány. Szörnyű! Boisdeffre tábornok: De ki sejthette ezt!­ A miniszter: Erről lehetne beszélni, tá­bornok úr. Nem akarok most önnek szemrehányást tenni, most már úgy sem lehet segíteni az ügyön. De hogy nem lelkiismeretesen jártak el, azt meg kell mondanom. Napok óta tanulmányozom a Dreyfus-ügy aktáit és megállapítottam, hogy minden olyan bizonyítékot, amely Dreyfus ellen szólott, szó nélkül elfo­gadtak. Ellenben a Dreyfus melletti és Esterházy elleni tanúvallomásoknak és bizonyíté­koknak egyáltalában nem adtak hitelt. Boisdeffre tábornok: Mi igyekeztünk objektíven eljárni. A miniszter: Úgy látszik, tábornok úr­nak furcsa felfogása van az objektivi­tásról. Boisdeffre: Én jóhiszeműen jártam el. A miniszter: Ezt el kell ismernem, tá­bornok úr, mert különben azt kell hin­nem, hogy tudatosan hamis vallomást tett a bíróság előtt. Hiszen ha jól emlékezem, ön megesküdött arra, hogy ez a levél hiteles. Boisdeffre (egészen megtörtén): Igaza Van, miniszter úr, én erre esküt tettem. A miniszter: Gyönyörű szituációi A vezérkar mindenesetre gratulálhat magá­nak. No de nézzük, mi van a vádlottal! Henry megtörik Visszamennek a szobába, ahol Henryt egészen összeomolva egy fo­telben ülve találják, kidülledt, zava­ros szemekkel. Hirtelenül és ügyetlenül felugrik, amint kinyílik az ajtó. Cavaignac egészen közel megy hozzá és mereven szemébe néz. A tábornokok meghúzódnak az ajtó mel­lett. — Döntött már, Henry ezredest! Henry: Kérem, én hazafias érzésből járta­­ el. A miniszter (felcsattanó hangon): Nem látja, hogy itt hazafias szónoklatok nem segítenek önön? Az a kérdés, hajlandó-e bevallani bűnét! Henry: Amennyit tettem, azt már el­mondtam. A miniszter erre megint előveszi az ok­mányt és odateszi az asztalra. — Jöjjön ide! Henry tétova léptekkel, halálsápadtan és reszketve közeledik. A miniszter: Nézzen ide! Az okmány egyik részének egész más a színe. A le­vélpapír vonalzása egészen más, ön nem csak hamisított, de ügyetle­nül hamisított. Az ön magyarázata nem elégséges. Utol­jára szólítom fel, vallja be, hogy mit tett! Henry: Nem mondhatom, miniszter úr, hogy az egészet én csináltam. Az első részt úgy találtam, a másodikat hozzá­illesztettem. Többet nem tudok mon­dani ... Én csak a végső szavakat illesz­tettem hozzá... A miniszter: Én majd megmondom, mit csinált, ön nem talált semmi többet, legfeljebb a megszólítást és az aláírást. Ta­lán még a borítékot. Egyébként az egész levél az ön műve! Henry (dadogva): Kérem miniszter úr... Hogy lehet ezt rólam feltételezni?!.. Miniszter: Itt nem feltételezésről, itt bizonyosságról van szó. Mindez látszik a levél összeragasztásából. Vallomás Henry már majdnem rosszul van. Ere­jének végső megfeszítésével: — Kérem, miniszter úr, én mindig jó katona voltam. Én előttem mindig csak a vezérkar érdeke lebegett. Amikor lát­tam, hogy esetleg megrágalmazzák a ve­zérkart és fel akarják forgatni az orszá­got, akkor úgy gondoltam, helyesen cse­lekszem, ha igyekezem védelmére kelni a vezérkar becsületének. A miniszter: Azzal, hogy hamisít! Mi­csoda eltévelyedés! Hát hogyan képzelte, hogy hamisí­tással megvédheti a vezérkar becsü­letét! ön a legsúlyosabb bűnt éppen a vezér­karral szemben követte el. Henry: Én csak jó katona akartam lenni és jó hazafi! Miniszter: Bevallja, vagy nem vallja bel? Henry: Már bevallottam. Miniszter: De az egészett ön nem ka­pott kézhez mást, csak a borítékot, a fejet és az alá­írást. Bevallja, vagy nem vallja be? Henry látja, hogy a tagadás nem hasz­nál, fejét lehajtva, majdnem sírva és egé­szen halkan mondja:­­— Bevallom! A miniszter: Szóval, bevallja, hogy ön­nek csak az aláírás és a megszólítás állt rendelkezésére?! Henry: Csak a megszólítás és az alá­írás ... A miniszter: Szóval, csak annyi állt a levélben: „Kedves barátom/“ Adja át a kardját. Henry: Igen. És ... még néhány szó. Miniszter: Ne kezdje elölről! Csak a megszólítás és az aláírás volt a levélen. Henry: Nem! Voltak még más szavak is a levélen, csakhogy ezeket nem tudtam felhasználni, mert semmiféle összefüggésben nem vol­tak a Dreyfus-üggyel. Miniszter: Tehát a dolog így játszódott le: ön kapott egy borítékot, amelyben egy levél volt. A levélnek nemcsak hogy összefüggése nem volt a Dreyfus-üggyel hanem egyébként sem volt semmiféle je­lentősége. Ön az igazi levelet elsüllyesz­tette és a megszólítás meg az aláírás fel­használásával hozzáhamisította a levelet. így volt? ■ Henry: így volt. A miniszter: Henry ezredes, nyújtsa át a kardját! Henry remegő kezekkel lecsatolja kard­ját és átnyújtja a minszternek. Érközési Sedan A miniszter a jelenlévő tábornokokhoz fordul: — Én most néhány percre eltávozom. Felkérem az urakat, hogy őrizzék itt szobámban Henry ezre­dest és ne engedjék eltávozni. Annyit mondhatok az uraknak, hogy lel­kem mélyéig meg vagyok rendülve, hogy ez a dolog megtörténhetett. Évek óta a bíróság előtt, a parlamentben, a tanúk­ban nem hallok mást, mint hogy meg kell erősíteni a francia hadsereget és meg kell védelmezni a vezérkart a rágalmakkal szemben. Meg kell állapítanom, hogy a rágalmazóknak nagy részben iga­zuk volt... Önök, uraim, állandóan meg akarták vé­deni Franciaországot, de egy jövendőbeli elképzelt vereségtől. Ez a hamisítás er­kölcsi szempontból felér egy Sedannal. Franciaország történetében ez az er­kölcsi Sedan az Önök nevéhez fog fű­ződni. A francia hadsereg, a százezrek nem te­hetnek erről a bűnről. De tehetnek róla azok, akik elfogultsággal, előí­téletek­kel telve és lelkiismeretlenül jártak el. Ezután anélkül, hogy választ várna, gyorsan távozik a szobából. Hogy Henry ezredes kihallgatása való­ban így folyt-e le, azt ma már nem lehet megállapítani. Ezt a beszélgetést a minisz­terelnökhöz intézett jelentésében néhány nappal később Roger tábornok jegyzetei alapján, aki a kihallgatásnál végig jelen volt, maga Cavaignac hadügyminiszter ál­lította így össze. A miniszter­­elnöknél Cavaignac különben most siet a minisz­terelnökhöz, akinél nyomban kihallgatásra jelentkezik és előadja a történteket. Brison megdöbbenve fogadja Cavai­gnac előadását. — És most mit akar tenni, miniszter úr? Cavaignac: Itt nem lehet mást tenni, mint­­ Henryt nyomban letartóztatni és az eseményekről tájékoztatni a nyilvá­nosságot. A miniszterelnök: Igaza van, miniszter úr! Itt nincs más tennivaló. Minden lep­lezés csak súlyosabbá tenné helyzetünket. Teljes mértékben elfogdom indítványát és felkérem, tegye meg a szükséges intézke­déseket. Letartóztatom! Cavaignac ezután a miniszterelnök en­gedélyével még az ő szobájából felhívja a Mont Valerien erődök pa­rancsnokát és felszólítja, hogy készít­senek elő egy cellát egy magasrangú törzstiszt számára. Körülbelül egy negyedóra alatt vissza is ér a minisztériumba. Henry és a tábor­nokok sápadtan az izgalomtól fogadják. Amikor belép, néma felállással üdvözlik. Cavaignac Henry felé fordul: — Henry ezredes, ezennel letartózta­tom! Copyright by Esti Kurír Boisdeffre tábornok felé fordul ezután: —• Kérem, tábornok úr, intézkedjék, hogy Henry ezredes kellő fedezet mellett, lehetőleg feltűnés nélkül átszállíttassék a Mont Valerien-erődbe. A nyilvánosságot Henry ezredes letartóztatásáról majd én fogom informálni. Kérem az urakat, hogy addig senkinek ne szóljanak erről az ügyek­ről. Ez természetes. Boisdeffre tábornok előlép: — Kérem, miniszter úr, egy bejelenté­sem volna. A miniszter: El tudom képzelni, tábor­­nok úr, de erre ráérünk holnap. Most telje­sítse parancsaimat. A Mont Valerien erődben Boisdeffre tábornok a hadügyminiszté­riumból két ezredest rendel Henry ezre­des őrizetére, majd zárt kocsit hozatnak, amelybe Henryt beültetik és már el is in­dulnak a Mont Valerien-erődbe. Henry magába rogyva szótlanul ül a kocsiban. időnként heves zokogás rázza meg. Kezeit tördelve fordul kísérői felé: — Nem értem, miért bánnak így vel­lem. Én semmi rosszat sem tettem. A két ezredes parancs szerint nem vá­laszol Henry kérdéseire. Később azonban Henry újra kezdi. . . — Én mindig csak hazám érdekeit néz­tem és a végén idejutottam. Közben­­ megérkeznek a Mont Valerien-erődbe. Henryval vele van egy kis táska, amiben a legszükségesebb holmiai vannak cso­magolva. Henry ugyanis azt hitte, amikor egy parancsőrtiszt útján berendelték a hadügyminiszterhez, hogy valami vidéki kiküldetésről lesz szó és ezért vitte ma­­gával utazótáskáját. Mielőtt cellájába ve­zetik, megmotozzák. Elveszik tőle fel­jegyzéseit, pénztárcáját, majd átkutatják zsebeit, felforgatják a táskát és elvesznek tőle mindent, amit gyanúsnak találnak. Mindezt Henry szinte ájultan tűri, de néha elsírja magát, mint egy kis gyerek. Mielőtt átadnák a táskát Henrynek, a fog­ház parancsnoka még egyszer átnézi, hogy mindent kivettek-e belőle. Majd je­lentős pillantást vetve az egyik ezredesre, így szól: — Ebben a táskában már nincs semmi. Ezt beviheti magával a cellába. (Legközelebbi számunkban folytatják.) 7. old. AZ ESTI KURÍR külföldön is mindenütt kapható. D11T fi D T is Din in I8 VII., Kazinczy- U. QC Kollermann F. asztalos­rí*..TM ,.„t Tel. ,46 o, au rMwar MAGYAR LÉGIFORGALMI RT. ŐSZI MENETREND Érvényét 1930 október 81-ig. 7.00 16.00 ind. BUDAPEST érk. 9.46 16.30 8.40 16.40 ért WIEN ind. 8.15 15.00 Aj autók Indulnak: Budapesten a Váci­ útca 1. is. alól 45, Wienben a Bristoltól 40 perccel a repülőgép Indulása előtt. Felvilágosítás és jegyváltás. Magyar Légiforgalmi Rt., IV., Váci­ utca­­ Tel.: 808-88.. Központi Menet­­jegyiroda és az összes fiókok. Wienben: Luftreise­­bureau. Klrntocrring 5 Tel.: R 28196. LEVELÉT ÉS CSOMAGJAIT KÜLDJE LÉGIPOSTÁN! Di­ssabesért fordultán saálli Val­osa Uljmkbov Tol.* Aut. 888-81.

Next