Esti Kurir, 1930. október (8. évfolyam, 223-249. szám)
1930-10-22 / 241. szám
Szerda, 1930 október 22 listaKüBIR! y heyfm ■ •■■11 Henry megtörik és beismeri, hogy ő hamisította a Dreyfus elleni „döntő bizonyítékot", mire azonnal letartóztatják 43. Dr. Brúnó Well könyve és az eredeti dokumentumok alapján Néhány percig maradt csak egyedül a szobában Henry ezredes. Azalatt a másik szobában Cavaignac hadügyminiszter Boisdeffre tábornokkal, a vezérkar főnökeivel, Gonse és Roget tábornokokkal beszélget. — Nincs semmi kétségem, az egész levél hamisítás. Ha visszamegyünk, Henry be fogja vallani. Boisdeffre sápadtan áll egy sarokban, az ajkát harapdálja. —■ Én még mindig nem tudom elhinni. Mive esUUdöié Boisdeffre rs miniszter: Ezt pedig el kell hinnie, tábornok úr. Elég szomorú és elég szégyenteljes esemény az egész vezérkarra. Nem is tudom, mi lesz itt! Csak néhány napja, hogy kijelentettem a kamarában, hogy Dreyfust feltétlenül bűnösnek tartom és bűnösségének bizonyítására döntő bizonyítékként felolvastam ezt a levelet. Ez a beszédem nem tudom hány százezer példányban van kiplakatírozva az egész országban és most kiderül, hogy ez a levél hamisítvány. Szörnyű! Boisdeffre tábornok: De ki sejthette ezt! A miniszter: Erről lehetne beszélni, tábornok úr. Nem akarok most önnek szemrehányást tenni, most már úgy sem lehet segíteni az ügyön. De hogy nem lelkiismeretesen jártak el, azt meg kell mondanom. Napok óta tanulmányozom a Dreyfus-ügy aktáit és megállapítottam, hogy minden olyan bizonyítékot, amely Dreyfus ellen szólott, szó nélkül elfogadtak. Ellenben a Dreyfus melletti és Esterházy elleni tanúvallomásoknak és bizonyítékoknak egyáltalában nem adtak hitelt. Boisdeffre tábornok: Mi igyekeztünk objektíven eljárni. A miniszter: Úgy látszik, tábornok úrnak furcsa felfogása van az objektivitásról. Boisdeffre: Én jóhiszeműen jártam el. A miniszter: Ezt el kell ismernem, tábornok úr, mert különben azt kell hinnem, hogy tudatosan hamis vallomást tett a bíróság előtt. Hiszen ha jól emlékezem, ön megesküdött arra, hogy ez a levél hiteles. Boisdeffre (egészen megtörtén): Igaza Van, miniszter úr, én erre esküt tettem. A miniszter: Gyönyörű szituációi A vezérkar mindenesetre gratulálhat magának. No de nézzük, mi van a vádlottal! Henry megtörik Visszamennek a szobába, ahol Henryt egészen összeomolva egy fotelben ülve találják, kidülledt, zavaros szemekkel. Hirtelenül és ügyetlenül felugrik, amint kinyílik az ajtó. Cavaignac egészen közel megy hozzá és mereven szemébe néz. A tábornokok meghúzódnak az ajtó mellett. — Döntött már, Henry ezredest! Henry: Kérem, én hazafias érzésből járta el. A miniszter (felcsattanó hangon): Nem látja, hogy itt hazafias szónoklatok nem segítenek önön? Az a kérdés, hajlandó-e bevallani bűnét! Henry: Amennyit tettem, azt már elmondtam. A miniszter erre megint előveszi az okmányt és odateszi az asztalra. — Jöjjön ide! Henry tétova léptekkel, halálsápadtan és reszketve közeledik. A miniszter: Nézzen ide! Az okmány egyik részének egész más a színe. A levélpapír vonalzása egészen más, ön nem csak hamisított, de ügyetlenül hamisított. Az ön magyarázata nem elégséges. Utoljára szólítom fel, vallja be, hogy mit tett! Henry: Nem mondhatom, miniszter úr, hogy az egészet én csináltam. Az első részt úgy találtam, a másodikat hozzáillesztettem. Többet nem tudok mondani ... Én csak a végső szavakat illesztettem hozzá... A miniszter: Én majd megmondom, mit csinált, ön nem talált semmi többet, legfeljebb a megszólítást és az aláírást. Talán még a borítékot. Egyébként az egész levél az ön műve! Henry (dadogva): Kérem miniszter úr... Hogy lehet ezt rólam feltételezni?!.. Miniszter: Itt nem feltételezésről, itt bizonyosságról van szó. Mindez látszik a levél összeragasztásából. Vallomás Henry már majdnem rosszul van. Erejének végső megfeszítésével: — Kérem, miniszter úr, én mindig jó katona voltam. Én előttem mindig csak a vezérkar érdeke lebegett. Amikor láttam, hogy esetleg megrágalmazzák a vezérkart és fel akarják forgatni az országot, akkor úgy gondoltam, helyesen cselekszem, ha igyekezem védelmére kelni a vezérkar becsületének. A miniszter: Azzal, hogy hamisít! Micsoda eltévelyedés! Hát hogyan képzelte, hogy hamisítással megvédheti a vezérkar becsületét! ön a legsúlyosabb bűnt éppen a vezérkarral szemben követte el. Henry: Én csak jó katona akartam lenni és jó hazafi! Miniszter: Bevallja, vagy nem vallja bel? Henry: Már bevallottam. Miniszter: De az egészett ön nem kapott kézhez mást, csak a borítékot, a fejet és az aláírást. Bevallja, vagy nem vallja be? Henry látja, hogy a tagadás nem használ, fejét lehajtva, majdnem sírva és egészen halkan mondja:— Bevallom! A miniszter: Szóval, bevallja, hogy önnek csak az aláírás és a megszólítás állt rendelkezésére?! Henry: Csak a megszólítás és az aláírás ... A miniszter: Szóval, csak annyi állt a levélben: „Kedves barátom/“ Adja át a kardját. Henry: Igen. És ... még néhány szó. Miniszter: Ne kezdje elölről! Csak a megszólítás és az aláírás volt a levélen. Henry: Nem! Voltak még más szavak is a levélen, csakhogy ezeket nem tudtam felhasználni, mert semmiféle összefüggésben nem voltak a Dreyfus-üggyel. Miniszter: Tehát a dolog így játszódott le: ön kapott egy borítékot, amelyben egy levél volt. A levélnek nemcsak hogy összefüggése nem volt a Dreyfus-üggyel hanem egyébként sem volt semmiféle jelentősége. Ön az igazi levelet elsüllyesztette és a megszólítás meg az aláírás felhasználásával hozzáhamisította a levelet. így volt? ■ Henry: így volt. A miniszter: Henry ezredes, nyújtsa át a kardját! Henry remegő kezekkel lecsatolja kardját és átnyújtja a minszternek. Érközési Sedan A miniszter a jelenlévő tábornokokhoz fordul: — Én most néhány percre eltávozom. Felkérem az urakat, hogy őrizzék itt szobámban Henry ezredest és ne engedjék eltávozni. Annyit mondhatok az uraknak, hogy lelkem mélyéig meg vagyok rendülve, hogy ez a dolog megtörténhetett. Évek óta a bíróság előtt, a parlamentben, a tanúkban nem hallok mást, mint hogy meg kell erősíteni a francia hadsereget és meg kell védelmezni a vezérkart a rágalmakkal szemben. Meg kell állapítanom, hogy a rágalmazóknak nagy részben igazuk volt... Önök, uraim, állandóan meg akarták védeni Franciaországot, de egy jövendőbeli elképzelt vereségtől. Ez a hamisítás erkölcsi szempontból felér egy Sedannal. Franciaország történetében ez az erkölcsi Sedan az Önök nevéhez fog fűződni. A francia hadsereg, a százezrek nem tehetnek erről a bűnről. De tehetnek róla azok, akik elfogultsággal, előítéletekkel telve és lelkiismeretlenül jártak el. Ezután anélkül, hogy választ várna, gyorsan távozik a szobából. Hogy Henry ezredes kihallgatása valóban így folyt-e le, azt ma már nem lehet megállapítani. Ezt a beszélgetést a miniszterelnökhöz intézett jelentésében néhány nappal később Roger tábornok jegyzetei alapján, aki a kihallgatásnál végig jelen volt, maga Cavaignac hadügyminiszter állította így össze. A miniszterelnöknél Cavaignac különben most siet a miniszterelnökhöz, akinél nyomban kihallgatásra jelentkezik és előadja a történteket. Brison megdöbbenve fogadja Cavaignac előadását. — És most mit akar tenni, miniszter úr? Cavaignac: Itt nem lehet mást tenni, mint Henryt nyomban letartóztatni és az eseményekről tájékoztatni a nyilvánosságot. A miniszterelnök: Igaza van, miniszter úr! Itt nincs más tennivaló. Minden leplezés csak súlyosabbá tenné helyzetünket. Teljes mértékben elfogdom indítványát és felkérem, tegye meg a szükséges intézkedéseket. Letartóztatom! Cavaignac ezután a miniszterelnök engedélyével még az ő szobájából felhívja a Mont Valerien erődök parancsnokát és felszólítja, hogy készítsenek elő egy cellát egy magasrangú törzstiszt számára. Körülbelül egy negyedóra alatt vissza is ér a minisztériumba. Henry és a tábornokok sápadtan az izgalomtól fogadják. Amikor belép, néma felállással üdvözlik. Cavaignac Henry felé fordul: — Henry ezredes, ezennel letartóztatom! Copyright by Esti Kurír Boisdeffre tábornok felé fordul ezután: —• Kérem, tábornok úr, intézkedjék, hogy Henry ezredes kellő fedezet mellett, lehetőleg feltűnés nélkül átszállíttassék a Mont Valerien-erődbe. A nyilvánosságot Henry ezredes letartóztatásáról majd én fogom informálni. Kérem az urakat, hogy addig senkinek ne szóljanak erről az ügyekről. Ez természetes. Boisdeffre tábornok előlép: — Kérem, miniszter úr, egy bejelentésem volna. A miniszter: El tudom képzelni, tábornok úr, de erre ráérünk holnap. Most teljesítse parancsaimat. A Mont Valerien erődben Boisdeffre tábornok a hadügyminisztériumból két ezredest rendel Henry ezredes őrizetére, majd zárt kocsit hozatnak, amelybe Henryt beültetik és már el is indulnak a Mont Valerien-erődbe. Henry magába rogyva szótlanul ül a kocsiban. időnként heves zokogás rázza meg. Kezeit tördelve fordul kísérői felé: — Nem értem, miért bánnak így vellem. Én semmi rosszat sem tettem. A két ezredes parancs szerint nem válaszol Henry kérdéseire. Később azonban Henry újra kezdi. . . — Én mindig csak hazám érdekeit néztem és a végén idejutottam. Közben megérkeznek a Mont Valerien-erődbe. Henryval vele van egy kis táska, amiben a legszükségesebb holmiai vannak csomagolva. Henry ugyanis azt hitte, amikor egy parancsőrtiszt útján berendelték a hadügyminiszterhez, hogy valami vidéki kiküldetésről lesz szó és ezért vitte magával utazótáskáját. Mielőtt cellájába vezetik, megmotozzák. Elveszik tőle feljegyzéseit, pénztárcáját, majd átkutatják zsebeit, felforgatják a táskát és elvesznek tőle mindent, amit gyanúsnak találnak. Mindezt Henry szinte ájultan tűri, de néha elsírja magát, mint egy kis gyerek. Mielőtt átadnák a táskát Henrynek, a fogház parancsnoka még egyszer átnézi, hogy mindent kivettek-e belőle. Majd jelentős pillantást vetve az egyik ezredesre, így szól: — Ebben a táskában már nincs semmi. Ezt beviheti magával a cellába. (Legközelebbi számunkban folytatják.) 7. old. AZ ESTI KURÍR külföldön is mindenütt kapható. D11T fi D T is Din in I8 VII., Kazinczy- U. QC Kollermann F. asztalosrí*..TM ,.„t Tel. ,46 o, au rMwar MAGYAR LÉGIFORGALMI RT. ŐSZI MENETREND Érvényét 1930 október 81-ig. 7.00 16.00 ind. BUDAPEST érk. 9.46 16.30 8.40 16.40 ért WIEN ind. 8.15 15.00 Aj autók Indulnak: Budapesten a Váci útca 1. is. alól 45, Wienben a Bristoltól 40 perccel a repülőgép Indulása előtt. Felvilágosítás és jegyváltás. Magyar Légiforgalmi Rt., IV., Váci utca Tel.: 808-88.. Központi Menetjegyiroda és az összes fiókok. Wienben: Luftreisebureau. Klrntocrring 5 Tel.: R 28196. LEVELÉT ÉS CSOMAGJAIT KÜLDJE LÉGIPOSTÁN! Dissabesért fordultán saálli Valosa Uljmkbov Tol.* Aut. 888-81.