Esti Kurir, 1930. december (8. évfolyam, 275-297. szám)

1930-12-02 / 275. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ­KIÁBAN 1.50 KM.. JUGOSZLÁVIÁBAN 3V1 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 20 GR.. ROMÁNIÁBAN 6 LEI FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V.. V­A­D­ÁS­Z­ U­TCA II TELEFONSZÁM: 261—41, 261—42, 261—43, 268-29 KIADÓHIVATAL, VIN TERÉZ-KÖRUT 24/K. S­EM. TELEFONSZÁMOK: 122-88 4• 254-ÖS VDI ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1930 DECEMBER 2 KEDD 275. SZÁM LEHULLOTT AZ ÁLARC Nagyon sokat ez az álarc — igaz — már úgysem rejtett. Régen ismerte min­denki az alatta bontakozó vonásokat. De most, nyers kézmozdulattal még a látszat vékony rongyát is letépik magukról s előt­tünk marad a hatalmi mánia feldúlt, de elszánt képe. Mi minden történt már, szinte leplezés nélkül, hogy megmásítsák a polgárság akaratát, hogy megkorrigálják az ellen­zéki véleményt, mely — jól tudják — katasztrófát hozna reájuk. Csak sürgöny­­stílusban említjük fel a legbrutálisabb in­tézkedéseket, hiszen a közönség már úgy­is ismeri őket. Kerületi beosztás, mely hét­száz polgárnak ad egy mandátumot ott, ahol a hatalom biztosabbnak érzi magát és háromezernek egyet a számukra egé­szen reménytelen kerületekben. Ezer ajánló pártonként és kerületenként, hogy Budapest választópolgárainak egyharma­­dát megfosszák a titkos választás lehető­ségétől. Az örökös és hivatalbeli tagok ha­talmas száma, hogy ők törpe kisebbséggel is uralkodhassanak majoritással a köz­gyűlésben. A törvényhatósági tanács (fő­polgármesteri kinevezési és kijelölési jog­gal), mely szinte egészen átvette az intéz­kedés hatáskörét lényeges kérdésekben. Azután a belügyminiszteri rendelet, mely az igazoló választmánynak nyilvánosság által ellenőrizhető működési jogát átadta a választmány elnökének,­­ aki egyben tagja, sőt: kortese a hatalmi pártnak. Ezzel a jogkörátruházással pedig meg­kezdődött a második felvonás. Napról­­napra olvashatta közönségünk a pana­szokat a szavazócédulák kikézbesítése el­len. Titokzatos éjjeli munkáról keltek szárnyra hírek s e titokzatos éjjeli, mun­kát egy olyan kézbesítési rendszer kö­vette, melyet aligha lehetett az ellenzékre kedvezőnek nevezni. Nyugodt lelkiisme­rettel adták át Budapest polgárságát egy idegtépő izgalomnak, nyugodt lélekkel változtatták át az alkotmányos jog gya­korlásának már amúgy is kíméletlen elő­készületeit méltatlan hajtóvadászattá, vagy ha úgy tetszik, szembekötősdi játékká, melyben az ellenzéki pártok átdatlan köd­ben tapogatózva kereshették a balettákat. Ám mindez nem volt elég. Még így sem érezték magukat biztonságban. Mindezzel az eszközzel, trükkel sem voltak nyugod­tak afelől, hogy kivédhetik az ítéletet, mellyel a főváros polgársága — tudták — rájuk, uralmukra, tíz éves politikájukra lesújtani készült. A harmadik r­ávonás nem maradhatott el. Ma olvashatja közönségünk, mit­ tarto­gattak utolsó ütőkártyának. Az igazoló választmánynak elnöke Gaál Vilmos volt, mint említettük: tagja és kortese a kor­mánypártnak. Mi történt a kulisszák mö­gött, nem tudjuk pontosan. De tudjuk, hogy Wolktek és Kozmáék részéről ki­váltság, óhaj, mondhatnék: parancs me­rült fel. Nem kisebb és nem kevesebb, mint az, hogy a kerületi választási bi­zottságokban­­ az ellenzék egyáltalában n­e kapjon helyet. Hogy azok a bizottsá­gok, melyek a szavazatszedő küldöttsé­geket alakítják meg, kizárólag a hatalmi pártok embereiből álljanak. Nem akarta-e Gaál Vilmos vállalni a feladatot, vagy nem tartották rá elég erélyesnek, az titok De biztos, hogy a mai napon letette lisztét. És helyébe a fő­polgármester Csilléry Andrást nevezte ki Mától fogva tehát Csilléry András in­tézi Budapest választását. Az a Csilléry András, akinél még arra sem lehet hi­vatkozni, amire Gaál Vilmosnál hivat­koztak, hogy magas bírói tisztet viselt. Nem. .Csilléry András ’ foglalkozására nézve fogorvos. És legelső vonalban álló pártember: a Wolff-párt embere. Első­rangúan érdekelt politikus a választások­ban, melyeket — pártatlanul — most neki kellene intéznie. A Wolff-párt exponense, a kormány exponense, a szél­sőjobboldali politika fanatikus, híve és képviselője. Ez világos és félreérthetetlen intéz­kedés. Mert ha csak arról lett volna szó, hogy Gaál Vilmos beteg, vagy fáradt, nyilván találhatott volna a főpolgármester a ki­nevezendő bizott­sági tagok között olyat, amilyen például Papp József, az ügyvédi kamara elnöke. De most már nem lehet kétséges, hogy a megszorult kétségbeesés helyzetében a látszatot sem tartják fon­tosnak. Levetették álarcukat, hiszen már úgyis mindegy, nem törődnek a forma­ságokkal, politikai létüket védik minden eszközzel. Hogy milyen eredménnyel, az más kérdés. Mi meg vagyunk győződve róla, hogy a polgárság elszántságát még Csil­léry András sem fogja­ lebírni. S­ hogy a polgárság közül még a talán félreve­zetettek­­is felismerik végre a­ való hely­zetet.-­ Megértik végre, hogy Wolff-párt és Kozma-párt egy és ugyanaz. S hiába tiltakóznak valamiféle szabaddvűségről Dési úr, Glücksthal úr, Ugrón, Bárczy és a többiek, ma leplezetlenül állnak a köz­vélemény előtt. Igenis, az ő képviselőjük mától kezdve hivatalosan immár Csilléry András. Amit Csilléry András tesz és in­tézkedik, az megfelel az uraknak, így egyesültek a hatalom védelmében a Wolff-párttal, így váltak eggyé, így tes­­tesedik meg politikájuk Csilléry András­ban. Most már tudhatja a polgárság, aki Kozmáikra szavaz­­— Wolffékra szavaz. Ebben a tudatban fog is az urnák elé lépni. IZGALMAS ÜLÉS A FŐVÁROS IGAZOLÓVÁLASZTMÁNYÁBAN • ------------­A lemondott Gaár Vilmos helyébe a fő­polgármester Csilléry Andrást nevezte ki az igazoló választmány , s rövid időre felfüggesztette a kézbesítést . - " IX/l/l/l/l" - -Bizalmatlansági indítvány Gaár Vilmos ellen . Az igazoló választmány követeli a vizsgálatot, hogy Gaál Vilmostól milyen állapotban maradtak vissza a szavazó­ igazolványok A főváros igazoló választmánya ma délelőtt 11 órakor ülést tartott, amelynek lefolyását nagy érdeklődés előzte­­meg, tekintettel azokra a súlyos panaszokra, amelyek a szavazójegyek kikézbesítésével kapcsolatosan merültek fel. Közvetlenül az ülés megnyitása előtt nagy izgalmat és felháborodást keltett az a hír, hogy Gaál Vilmos, az igazoló vá­lasztmány elnöke tisztségéről lemondod és Ripka Ferenc azonnal új elnököt neve­zett ki Csilléry András Wolff-párti bizott­sági tag személyében. Az igazoló választmány tagjai izgalmas­­an­ Csilléry András lépett most a terembe. Azon­nal megnyitotta az ülést és egy iratot adott át Szvoboda tanácsnoknak, az igazoló választ­mány előadójának. Az irat Ripka Ferenc fő­polgármesternek Csilléry Andráshoz intézett levele, amelyben közli, hogy az 1924. évi t.-c. 8. paragrafusában biztosított jogánál fogva Csilléry Andrást az igazoló választmány elnökévé kinevezi és felkéri, hogy hivatalát azonnal foglalja el. Bitó Dezső élesen közbekiállott: Szóval most két elnökünk van! Mi van Gaál Vilmossal? Csilléry András: Lemondott megrongálódott egészségi állapotára való hivatkozással. Bíró Dezső: Miután megrongálta a szavazó­lapokat. Csilléry András elnök: Átveszem a teendő­ket és mindenkit biztosíthatok arról, hogy a főváros választópolgárságának a nyugalma ér­dekében mindent megteszek. Érdemlegesen azonban még nem tudok intézkedni, minthogy ma reggel fél kilenc órakor kaptam ezt a meg­bízást. Holnap­­délelőtt, 10 órára hívom össze az érdemleges ülést. Slann Arnold kér szót. Kifogásolja, hogy az előbbi elnök lemondá­sát nem közölték. gulatban foglalták el helyeiket a bizottsági te­remben. Bíró Dezső szociáldemokrata bizott­sági tag éles vitába keveredett Szendy Károly tanácsnokkal, akinek fölpanaszolta, hogy az elmúlt éjjel kis röpcédulákat ragasztottak ki a főváros utcáin. Ezek a röpiratok a vörös ter­­rorfiút ábrázolják és terrorfiú előtt négy hordó áll, a négy hordón három közismert szocia­lista és egy demokrata képviselő karrikatúrája szónokol. Kiderült, hogy ennek a plakátnak a kiragasztásához a­­Wolff-párt már régebben engedélyt kért, az ügyosztály azonban az engedélyt meg­tagadta. Az igazolóválasztmány ellenzéki tagjai na­pokkal ezelőtt beadványt intéztek Gaál Vil­mos elnökhöz, hogy hívja össze az igazoló­választmányt. Ezt meg is ígérte, de nem tör­tént meg. Budapest panaszoktól és elkeseredett ki­fakadásoktól visszhangzik. A választók panaszkodnak a zaklatások­ miatt, az ellenzéki pártok vezetőségei pedig el vannak keseredve amiatt, hogy válasz­tóik nem kapják meg a szavazóigazol­ványokat. Kérdezem, ki járt közben a belügyminiszter urnál, hogy a törvénnyel ellentétes rendeletet adjon ki. Vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy mi történt. Csilléri András elnök: A holnapi ülésen minden kérdésre felvilágosítással fogok szol­gálni. Máris vizsgálat tárgyává tettem a fölmerült pa­naszokat, amelyekről magamnak is tu­domásom van. Én azt hiszem, hogy rájöttem a panaszok igazi okaira. Nem fogok sem időt, sem mun­kát kímélni, hogy a polgárságot megkíméljem a továbi izgalmaktól. Gaál Vilmos lemondott az igazoló választmány el­nökségéről, amelyre Ripka Csilléryt nevezte ki Bizalmatlansági indítvány Gaár Vilmossal szemben Farkas Zoltán volt a következő felszólaló. Éles hangon követelte, hogy az összes fölmerült kérdéseket tisztázza az igazoló választmány. Azt a kérdést is tisztázni kell, hogy milyen mértékben sértette meg Gaár Vil­mos a törvény világos intézkedéseit. Kénytelen vagyok megvádolni Gaár Vilmos elnököt, akkor is megtettem volna, ha ő elnö­kölne. A szavazó igazolványok kikézbesítése kö­rül tanúsított magatartásával Gaár Vil­mos súlyos törvénysértéseket követett el. A törvény világosan előírja, hogy az igazoló választmánynak mi a hatásköre. Ezt a volt el­nök nem respektálta. Az a rendelet, amely szerint ő kézbesíti a szavazóigazolványokat, mi korlátozhatja az igazoló választmány el­lenőrzés­i jogát. Kérdezem az új elnököt, ho­gyan értes­íteti az igazoló választmány törvé­nyes hatáskörét, mert én most az ülés után oda akarok menni ebbe a helyiségbe, hogy ellenőrizzem a kézbesí­tés rendjét. Bíró Dezső hasonló éles modorban támadta Gaál Vilmost. A következőket mondotta: — Furcsállom, hogy az elnök úr eltávozott a helyéről és nem tartotta szükségesnek, hogy a bizottság előtt megjelenjék és beszámoljon arról a munkáról, amit végzett és szembenéz­zen a kritikával. Állítom­, hogy az, ami eddig történt, a leg-

Next