Esti Kurir, 1931. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

4. oldal Antifasiszta propaganda­­repülés terve miatt kivégez­ték az „olasz Francot** Basel, december 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A Tiationalzeitung ressini tudósítója megerősíti a londoni Daily Heraldnak azt a hírét, hogy a hadbíróság halálra ítélt egy olasz kato­nai pilótát, aki a Bassanesi-féle milánói propagandarepü­lésh­ez hasonló felsőolasz­országi propagandarepülést akart végre­hajtani.­­A National Zeitung szerint a Luganóban meg­jelenő Libera Stampa azt írja, hogy a katonai pilótát a hadbíróság ítélete alapján agyonlőtték. Cagliari szardíniai származású pilóta, a ki­végzett repülőtiszt, az „Igazságot és szabadsá­got" nevű brigádnak volt a tagja. A pilóta egyike volt az olasz katonai aviatika leg­ügyesebb repülőinek, akit mindenfelé úgy ismertek, mint az „olasz Franco“-t. A propagandarepülést az utolsó percben leplezték le és a rögtönítélő hadbíró­ság halálos ítéletét azonnal végrehajtották. A pilóta agyonlövetése állítólag összefüggésben áll azokkal a letartóztatásokkal, amelyeket Felső-Olaszországban az elmúlt hetekben vég­rehajtottak. A terv árulás folytán tudódott ki. Egyhónapi foglárfogságra ítélték az üllői csendőrőrs vezetőjét Szabó Tamás csendőrtiszthelyettes és Al­­dtási Géza csendőrtiszthelyettes, az üllői őrs vezetője és helyettese között évek óta éles ve­télkedés folyt. A két csendőrtiszthelyettes sorra adta be egymás ellen a feljelentéseket, amelyekben a legkülönbözőbb szabálytalan­ságok és visszaélések elkövetésével vádolták meg egymást. Az ügy a budapesti hadtörvény­szék elé került, amely Czirenner József csend­őralezredes elnöklésével és Takáts Guidó szá­zados­ hadbíró tárgyalásvezetése mellett két napon át tárgyalta a rengeteg vádpontból álló bűnügyet. A vádat Maksay Géza dr. fő­hadnagy-ügyész képviselte, akinek vádbeszé­déből domborodott ki a két vádlott ellen emelt vádak egész komplexuma. Az ügyész Szabó Tamást többek között a szolgálati ha­talommal való visszaélés vétségével vádolta, mert az egyik üllői vendéglősről minden ko­moly ok nélkül figyelőlapot vezetett és ezzel állítólag súlyos károkat okozott a kocsmárosnak. A vád Szabó Tamással szem­ben ezenkívül erőszak bűntettéről és az őr­­szolgálati kötelesség megsértéséről szólott. Ez az utóbbi vád abból állt, hogy a tiszthelyettes egy Vidák Sándor nevű kóbor cigány legényt, akit alantasai elfogtak, nem tartotta ott a fog­dában és igy szándékosan vagy akaratlanul előidézője lett szökésének. Fegyelmi kihágá­sokkal is vádolta a közvádló az elsőrendű vádlottat és pedig azért, mert Almási Gézát az alantas csendőrök és a személyzet tagjai előtt állandóan sértő gúnynevekkel illette; vé­gül pedig a záróra után ismételten mulatozott az egyik üllői vendéglőben, sőt eltűrte azt is, hogy alantasai vele mulatozzanak és igy tör­tént meg az, hogy szeptember elsején, amikor a kommunista mozgalmak miatt éppen foko­zottabb ellenőrzésre lett volna szükség, az ül­lői vasútállomásra befutó vonatok közül hét­nek az ellenőrzését elmulasztotta. Almási Géza tiszthelyettest az ügyész ere­detileg­­lopás bűntettével vádolta meg, bizo­nyos ötven pengő érthetetlen eltűnése foly­tán,­­ ezt a vádat azonban a főtárgyalás adataihoz képest az ügyész visszavonta. Fenn­tartotta azonban a becsületbiztonság elleni vétség vádját Almásival szemben is, mert a tiszthelyettes névtelen feljelentésben azzal vádolta meg felettesét, Szabó Ta­mást, hogy az Örs részére több üllői la­kostól i­ilyen bort és ingyen gabonát fo­ PÉNZT kölcsön váltóra, szőnyegre, ékszerre és mindenféle ke­­reskede­mi árura azonnal FOLYÓSÍT BUDAPESTI HITELKÖZVETITfs ERZSÉBET­ KÖRUT 86 M in d e n t é 1 e ^1111113 áruját, értékét spr a legmagasabb árban azonnal ér­ékesítheti uuoaPEsn Áruértékesítő fi­­ ERZSÉBET-KÖRÚT fo­ gadott el, holott erre semmiféle bizonyí­ték nem merült fel. Ezenkívül Almási huzamos időn keresztül intrikált Szabó Tamás ellen, adatokat gyűj­tött ellene, sőt egyeseket hamis tanúzásra is igyekezett rábírni a kettőjük között folyó ádáz küzdelemben. Az ügyész mind a két vádlottra szigorú, példát statuáló büntetés ki­­bását kérte. Winter-Kócs Rezső dr. védő Szabó Tamás, Cseh András dr. ügyvéd Almási Géza tiszt­­helyettes védelmében szólalt fel. Közel egyórás tanácskozás után hirdette ki Takács Guidó dr. tárgyalásvezető az ítéletet, amely szerint a haditörvényszék Szabó Ta­mást bűnösnek ■ mondotta ki az őrskötelesség teljesítésének elmulasztása vétségében, to­vábbá többrendbeli fegyelmi kihágásban és ezért egyhónapi foglárfogságra ítélte. Az erőszak bűntettének vádja, valamint a becsületbiztonság elleni vétség vádja alól a bíróság Szabó Tamást felmentette. Ugyancsak felmentette a honvédtörvényszék Almási­­ Géza tiszthelyettest is az ellene emelt összes vádpontok alól. Mire a tárgyalásvezető az ítélet terjedelmes megokolásával végzett, délután öt óra volt. Az elítélt vádlott és védője, valamint a főhad­nagy-ügyész a fellebbezések bejelentésére há­romnapi gondolkozási időt kértek. Baleset az elfelejtett kürtjei miatt Blatt László magántisztviselő tavaly nyáron motorkerékpáron Tápiósüly felé igyekezett. A motorkerékpár hátulsó ülésén Spitzer Jenő könyvelő foglalt helyet. Tápiósüly közelében az országúton felbukkant a motorkerékpár előtt egy 10 éves fiúcska, aki két tehenet haj­tott át az úttesten. A gyakorlatlan motor­kerékpárvezető elfele­jtett kürtjelzést adni és így a tehénpásztorfiú a gép elütötte. A mo­torkerékpár utasai is a földre zuhantak, sebe­sülést azonban egyedül a kis Császár Ferenc szenvedett, akinek a sípcsontja eltörött. Blau és Spitzer a fiúcskát nyomban orvoshoz vit­­ték. A pestvidéki törvényszék gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége miatt vonta felelősségre a gázoló motorkerékpárvezetőt, akit a lefolytatott bizonyítási eljárás terhelő adatainak megfelelően ,100 pengő pénzbüntetéssel sajtolta. A Tábla Dusárdy-tanácsa most ezt az ítéle­tet helybenhagyta, ami ellen mind a főügyész, mind a vádlott és védője semmiségi panaszt jelentettek be. Január 17. európai táncverseny Münchenben München, december 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A német tánctanárok szövetsége január 17-én és 18-án tartja meg a müncheni Deutsches Theaterben a hivatásos táncosok európai bajnoksá­gáért kiírt táncverseny. A versenyre oly nagyszámú nevezés érkezett, hogy a két napra tervezett versenyt valószínű­leg meg kell hosszabbítani. Ugyanakkor tartják meg a német hivatásos táncbajnokság versenyét is. Tőzsdékben is mindenütt kapható az Esti Kurír zsebnaptára. Ára 1 pengő. Csütörtök, 1931 január 1 Q/tJ ( Joreb hsaf, ha­­mmkso hmam) ötb áll (v íkixmwfióshommil Újabb vakmerő utcai rablások sorozata Németországban Berlin, december 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Az utolsó három nap alatt három vakmerő bankrablás történt a birodalom területén, amelyeknek tetteseit nem lehetett kézrekerí­­teni. Hétfőn délelőtt Kölnben a Deutsche Bank ottani fiókjában jártak vakmerő ban­diták. Kedden a Mainzer Fabank két tiszt­viselőjét támadták meg a banditák és 90.000 márkát raboltak el tőle. A rablók egy lopott autón elmenekültek. Ezt az autót kedden este Bonnban egy kávéház előtt megtalálták. Járókelők tették figyelmessé a rendőrséget arra, hogy a kávéház előtt álló autó hasonlít a mainzi bankrablók autójának a lapokban megjelent leírásához. A rendőrség körülvette az egész házcsoportot, ahol a kávéház volt, a rablók azonban úgy látszik figyelmessé let­tek a nagy embertömegre, amely időközben összegyűlt és sikerült újból egérutat nyerniük. Kedden este a dortmundi bank két tiszt­viselőjét megtámadta két kerékpáros férfi. Az egyik tisztviselőnél aktatáska volt s a rablók ezt az aktatáskát akarták meg­szerezni, amelyben a bank bochumi fiókjának pénztár­­kulcsai voltak. Az aktatáskában levő 400 márkát és a kulcsokat is sikerült a rablóknak megkaparitani. Érdekes, hogy a tisztviselőknél még 3000 márka volt, a rablók azonban úgy látszik megfeledkeztek a zsebek átkutatásáról. A két rabló nyomtalanul eltűnt. Kun Béláról irt színdarabot Bernard Zimmer, az új francia irodalom egyik jeles képviselője Az új darab címe: „A szép vörös Dunán­t . Zimmer reméli, hogy darabját Magyarországon is előadják Párizs, december 28. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Bernard Zimmer, aki tavaly a haldokló Napóleonról írt igazi és emberi drámát, amit azonban hangos botrányok között levettek a Comédie Francaise műsoráról, az idén a Montparnasse Színház számára magyar vonatkozású darabot írt, melynek címe: „A szép, vörös Dunán." Az első hallásra a cím operettszerű. — Darabom — mondja — a magyarországi kommunizmusról szól és Kun Béla a főszereplője. Az új francia nemzedék ma már nem­ zárkózik el a Franciaországon kívül történő események elől Engem egyénileg szenvedélyesen érdekel Közép- Európa, jól ismerem az utolsó harminc év törté­netét és speciálisan Magyarországét is. — Mégis ... mi adta a darabja alapötletét? — Az egyik Pálffy gróf barátom beszélt sokat a két magyar forradalomról. Kü­n Béla uralomra­­jutását a történelem egyik legmegfoghatatlanabb paradoxonjának tartom ... Próbálom pár szóval megmagyarázni neki Ma­gyarország akkori kétségbeesett helyzetét... — Miért nem hívják be inkább Franchet d‘Es­­peray maréchalt? Ez talán a békét is enyhébbé formálta volna, azonban, ellen­állás nélkül hata­lomra engedni egy­ embert, akinek felforgató elvei közismertek voltak. Ezek a kérdések annyit fog­lalkoztattak, hogy végül darabtémává álltak ösz­­sze... Íme az eredmény: — Tartalma? — Rajtam kívül egyelőre még csak Báty igaz­gató ismeri. Csupán annyit mondhatok, hogy benne egyetlen politikai álláspontot se védelme­zek. Kun Bélát a maga jelentéktelen, véletlenül felszínre sodort valóságában állítom be­­ . Így remélem, minden nehézség nélkül színre kerül Magyarországon is. Berlinnel máris tárgyalok. — Mint ezeknek a kérdéseknek ritka francia ismerője, milyennek látja Magyarország mai hely­zetét? — Tarthatatlannak. Magyarország, tudom, sze­rencsétlen ország, amelynek sorsa már csak ezért is minden intelligens és gondolkodó embert érde­kel. Megértem Magyarország Franciaországgal szembeni pillanatnyi rezerváltságát, azonban a mai helyzet nem fedi a két nemzet igazi érzé­seit... Tudom, hogy a magyar nép igazi kép­viselői mindenkor franciabarátok voltak s a ma­gyar kérdés, a belpolitikai viszonyok némi meg­változtatásával, könnyen számos támogatóra ta­lálhat ... —■ Csupán a politikai helyzettel magyarázza-e, hogy míg a magyar könyvek és színdarabok az egész világon sikert és elismerést találnak, itt leg­feljebb udvarias és hűvös fogadtatásra számíthat­nak? — Nem. Ne felejtse el, hogy a francia publi­kumot évszázadokon keresztül csupán a saját művészei érdekelték. Alig tíz éve kezdenek el­tűnni az intellektuális határok. Az idegen iro­dalmak megszerettetése lassú és fáradságos mun­kával jár. — Kit ismer Magyarországból? — Természetesen Molnárt. A Liliom felejth­etet­­len emlékem marad, de újabb munkái, őszintén szólva, igen jelentéktelenek. Egyébként egyszer személyesen is beszéltem vele. Még beszélünk Tiszáról, aztán újra a magyar kommunizmusról. Nagynehezen elárulja, hogy darabja négy felvonásból áll s az utolsó felvonás több képből áll. Most végzi rajta az utolsó simí­tásokat. Kereken egy háromnegyed órát maradtam nála. Pedig ezer más a dolga, hisz két napja jött meg Németországból s az úti élményeit rendezi. De a diskurzus lelkesedésében nemcsak én, ő is elfe­lejtkezett az időről. Körösi László. Mussolini a francia kabarék ellen harcol? Párizs, december 81. (Az Esti Kurír távirata.) Az olasz követség­hez közelálló körökben úgy tudják, hogy az olasz követség lépést tett az ellen, hogy francia kabarékban gúnnyal­­Hetik az olasz kormányrendszert és közben olasz-francia háborúra izgatnak. A demars során részletes felsorolását adták az ilyirányú előadásoknak.

Next