Esti Kurir, 1931. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1931-02-21 / 47. szám
Péntek, 1931 február 27 7. oldal Játésstpését alvilág fejtelmet Thaisz összekapáckozik a Linével s ezért a mutatók pártfogolásával vádolják Ugyanebben az évben sor került még Bors Lászlóra, az előkelő orvosra is. Ki akarta rabolni rokonát, Simonyi József pesti háztulajdonost s azután rálőtt. Simonyi azonban életben maradt, ő meg akart szökni, amikor pedig a rendőrök elcsípték, szívenlőtte magát. Meghalt, anélkül, hogy vallomást tehetett volna. Gyilkol a volt szerzetes !Két évvel később került sorra Sárost Oswald Gábor, a volt pap. Vidéken csavargott, követett el rablást rablás után, de sohasem lehetett elcsípni, mert a rablások után nyomban valamelyik szomszéd városkában bukkant fel a reverendában Egy téli éjszaka két fiatalember állított be Törtell Pál tápiószentmártoni birtokoshoz, szállást kért tőle. Akkor éjszaka kirabolták és meggyilkolták a birtokost. A két fiatalember megszökött, az egyik elvesztette igazolványát, amelyből kiderült, hogy Sárosi Oswald Gábornak hívják. Pár nap múlva előállították, nem akart vallani semmit. Thaisz intézkedett, hogy hozzák fel Pestre. Ahogy eléje vezették, keményen rászólt: — Ismerem magát, maga nem pap, csak az volt. Hetedik éve figyelem már. Tudom, hogy összeköttetésben állott a két Brenner-testvérrel és a megszökött Popovics ékszerésszel. Persze, akkor még maga pap volt, a veszedelmes zsákmányt magánál rejtették el, mert ki mert volna arra gondolni, hogy zárdában, egy pap cellájában kutasson olyan ékszerek után, amiket Brüsszelben, Párizsban, Lembergben s az Isten tudja még hol raboltak el? Azóta nagyon elzüllött. Kidobták a rendből, tudom, hogy maga az egyik gyilkos. Sárosi is bevallott mindent, ő sem tudott azonban a Brenner-testvérekre bizonyítani. Elismerte azt is, hogy ő ölte meg cinkosával Törtelit. Ő is a börtönben halt meg. Ez lett hát a vége a Brenner-banda ügyvédjelölt, orvos és pap bűntársainak. Ez alatt már a firemier-testvérek egészen más bűnökben dolgoztak. Rydel és Falenszki pedig jóval később kerültek más ügyek miatt bajba. Pest hirhedett mulatóhelyei n ,Linzer Tóni mulatóhelye kitűnően ment. Sok vendéget vonzott Reich Fanni, a Linzer Tóni gyönyörűségesen szép felesége és Reich Mari, a Brück Mayer felesége. Tóni és üzletvezetője Brück Mayer nagyszerűen értettek ahhoz, hogy idecsalogassák nemcsak Pest, de Bécs és a Balkán mulatni vágyó lumpjait. Különösen híresek lettek álarcosbáljaik, amelyek valójában titkos találkozási alkalmak voltak és bizony sok ismert úriasszony, sőt főrangú hölgy is megjelent álarc alatt ezeken a mulatságokon, hogy találkozzon szerelmesével. Thaisz szinte minden este ellátogatott oda. Nagyon összebarátkozott a Linzer Tóni feleségével. A szép Reich Fanni aszszony kiöntötte ilyenkor Thaisz Elek előtt a szívét. Elmondta, hogy milyen rettenetes nyomoruságtól váltotta meg őket Linzer Tóni és Strack Mayer, amikor elvették őket feleségül. Igaz, hogy előbb el akarták adni mai feleségeiket, mindegy mégis csak megváltás volt ez számukra. Ez tette lehetővé, hogy ápolhatták, gondozhatták beteg édesanyjukat és ez mentette meg őket attól, hogy el ne zíilljenek. — Undorodom a bűntől, a piszoktól — mondta Thaisznak a szép Fanni asszony. —, úgy szeretnék egyszerű, tisztességes asszony lenni, de mit csináljak? Ebből az üzletből élünk s nekem ott a helyem, ahol az uram megkeresi a kenyerünket. Fél életemet odaadnám, ha kimenekedhetnék ebből a barlangból. Thaisz mind idegesebben figyelte, hogy Linzer Tóni kezd visszatérni a régi üzletéhez. Már együtt dolgozik ismét Luft Rézivel, Madame Pragerrel, a Török Nővel s mind alaposabban belekerül abba a nemzetközi leánykereskedelmi bandába, amelyik akkor az egész világot behálózta. Öngyilkosság a Linzer-mulatóban Mind gyakrabban akadt kellemetlen botrány a Linzer-mulatóhelyen. Kezdődött a Csetneky-esettel. Csetneky József eladósodott birtokos volt Gömörben. Azután elvett egy dúsgazdag asszonyt, aki tíz évvel volt nála idősebb. A mulatós, nőbolond Csetneky sehogysem tudott hozzászokni ahhoz, hogy öreg felesége mellett élje le falun napjait, hanem mind gyakrabban járt Pestre és heteket töltött a Linzer-mulatóban. Belebolondult ott egy szép leányba, arra költött mindent és ha bebotlott hétfőn este a mulatóhelyre, másnap hétfőig sem mozdult ki onnan, este felkelt, ívott reggelig, cigánnyal, szép nőkkel, reggel ott feküdt, este ugyanott kelt is fel. Egész Pest ismerte ezt a „hetes 11 vendéget. Hónapok óta folyt már ez a mulatság, minden hónapban egy hétig. Egyszer aztán Csetneky uram az éjszakai mulatságokat kártyázással kezdte fűszerezni. Most már nem egy hétig tartott a mulatság, hanem már húsz napja ki sem mozdult innen Csetneky. Folyt a pezsgő, szólt a muzsika ölelgették a gavallért a szép lányok, a hamiskártyások megátalkodottan fosztogatták eközben a gömöri gavallért, kéznél volt az uzsorás is, aki váltóra szaporán adogatta az uzsora-kamat kölcsönt. Reggel pedig mámorosan ott a szeparéban aludt el Csetneky, hogy este felkelve folytassa ott, ahol reggel abbahagyta. Keresték, kutatták Csetnekyt mindenfelé, míg végre öreg felesége rájött, hogy hol bujdokol az ura. Felment Thaiszhoz: — A Linzer-mulatóban kopasztják az uramat. Huszonegyedik napja ki sem mozdult onnan. Olyan botrány lesz, amilyen még nem volt Pesten. Követelem, hogy szabadítsák onnan ki férjemet és csukják be ezt a bűnbarlangot. Thaisz lecsillapította a feldúlt asszonyt és átmenet Linzerhez. Tényleg ott hevert kábultan a szeparéban megvetett ágyon Csetneky. Alig tudott Thaisz bele lelket önteni: — Nem szégyenli magát, így elzülleni?! Nyomban jöjjön velem! Csetneky nagyon megtört s elkezdett sírva panaszkodni: — Nem mehetek innen el. Nem kerülhetek többet a feleségem szeme elé. Elkártyáztam egész birtokom, még a nevére is hamisitottam váltót. Thaisz nagyon lehordta Linzert, Brück Mayert és odacitálta az uzsorásokat, hogy Aki egyszer hirdet az az továbbra is ott fog hirdetni rendbehozza a tényállást. Miközben másokkal tárgyalt, a szeparéból revolverdörrenés hallatszott, berohantak, de akkor már halva találták Csetnekyt, akire annyira hatott a kijózanodás, hogy szívenlőtte magát. Támadások Thaisz ellen Óriási botrány lett ebből. A Csetneky özvegye végigszaladgálta a szerkesztőségeket. Kemény Zsigiond báró nagy cikket eresztett meg a pesti züllött állapotokról a Pesti Naplóban. A Jókai lapjában, a tionban ugyancsak mérges cikket írt maga Ujházy György, a Magyar Sajtóban Pakli Albert, a Pesti Hírnökben Török János, a klerikális Idők Tanújában Lonkay Antal, sőt még a hivatalos kormánypárti Sürgönyben is megjelent valami óvatos rosszulásféle a Vértes Ernő tollából. Szentkirályi Móric, Pest előkelő polgára nyíltan rátámadt Tharezra:— Ez tűrhetetlen! Pest a világ legelzüllöttebb városa. Tudom én, hogy nem főkapitány úr a főbűnös, hanem ez a rendszer, amelyik eltűri ezeket az üzelmeket csak azért, mert ezek a gonosztevők a legjobb spiclijei a katonaságnak. Talán még örülnek is a katonák ezeknek a züllött mulatóhelyeknek, ahol mindenki az ő emberük, mert itt oldódik fel legjobban mulatás közben az emberek nyelve és igy a legjobb besúgások innen kerülnek hozzájuk. Bűnös azonban főkapitány úr is, mert jóbarátságban van a leghirhedettebbekkel. Folyton a Linzer-mulatóban éjszakázik és Linzer a barátja. Furcsa dolog ez. Különben még mást is beszélnek. Nagyon rossznéven vesszük, hogy olyan meleg barátságban van a Linzer feleségével. Thaisz Elek magából kikelve állott szembe. Szentkirályival: — Ne folytassa ... Ilyen hangon velem nem lehet beszélni... Tudom, hogy mit csinálok ... Visszautasítom, hogy engem Ön meg merjen bírálni. Szentkirályi tetőtől talpig végigmérte Thaiszt: — így is jó ... Ez,t megjegyzem magamnak. Fogunk mi még találkozni, de annak főkapitány úr nem igen fog örülni. Thaiszt nagyon bosszantotta a dolog. Elhatározta, hogy nem megy többet a Linzer-mulatóba, hanem magához hivatja Linzer Tónit és Brück Mayert, este mégis ott volt a mulatóhelyen. Nagyon lehordta Linzert és Brück Mayert, rájuk parancsolt, hogy rend legyen, máskülönben becsukatja a helyiséget. — Azt már főkapitány úr nem fogja tenni — felelte mosolyogva Linzer Tóni —, mert az a katonaságtól függ. Thaisz becsukatja a Linzer-mulatós Thaisz ingerülten ugrott fel. Linzerné fogta meg az ajtóban: — Mentsen meg, főkapitány úr! Nekem is pokol az élet. Szabadítson ki innen, válasszon el az uramtól! Másnap új botrány tört ki. Azt kezdték szellőztetni, hogy a Török Nőnek is van egy Csetneky-féle esete. Egy erdélyi birtokos ugyanúgy élt ott, mint Csetneky a Linzer-mulatóban. Heteket töltött a mulatóhelyen, tavaly pedig, amikor az utolsó fillérjét is elszedték tőle, azt mondta a tulajdonosnőnek: Tönkretettek. Én nem tudok többet mit kezdeni, itt maradok hát örökre. Úgy is történt. A birtokos, aki egész vagyonát a Török Nő mulatóhelyén költötte el, miután elfogyott az utolsó garasa is, ottragadt mint pincér s azóta sem mozdult ki onnan. Thaisz magához hivatta a Török Arót.1 -v- Igaz ez az eset, amit széltébenhosszában híresztelnek? — Igaz, — felelte nyugodtan a Török Nő. — Na hát, rendet teremtek én itt. — Nálam ugyan nem — mondta keményen a Török Nő —, tessék előbb rendet csinálni Linzernél, azt pedig, tudom, nem tetszik bántani, mert ott a főkapitány úr nagyon otthon van, Thaisz kidobta a Török Nőt. Nagyon dühös volt. Érezte, hogy ebből baj lesz. Persze nem lett kellemetlensége sem a Linzernek, sem a Török Nőnek, ellenben egész Pesten arról beszéltek, hogy Thaisz méltatlan tisztjére, mert nagy barátságot tart a mulatóhelyesekkel. Magyar lányok külföldön A Fehér Sasban sokat beszéltek ekkortájt Thaiszról. Különösen Szentkirályi magyarázta felháborodva, hogy mihelyt egy kicsit enyhül a helyzet, ki kell seperni ezt az istállót. Közkézen forgott Splényi báró levele, aki Törökországba emigrált Világos után és Konstantinápolyból irta, hogy a török mulatóhelyek, kikötőkocsmák tele vannak magyar lányokkal. Rettenetes sorsban élnek ezek a szeren,csétlenek, akik 25—30 éves korukra teljesen elvénülnek, kórházakba jutnak, el-pusztulnak. Mindegyik azokat átkozza,akik őket elcsábították, megrontották, eladták és e nevek között majdnem mindig a Luft Bézi, Madame Prager, a Török Nő, a Linzer Tóni és a Brück Mayer neve szerepelt. Berzenczey László, aki ugyancsak Kossuthtal emigrált Törökországba, majd Amerikába s innen került Indiába, szintén több levelet írt pesti barátainak, hogy Indiának legförtelmesebb bűntanyáin találkozott magyar lányokkal, akiket ártatlanul, fiatal korukban csábítottak el e bűnszövetkezet ügynökei és adtak el keleti leánykereskedőknek. Hunfalvy, a tudós, a Magyar László levelét mutatta. Magyar László, a kalandor, aki később egy afrikai néger állam —■ Bihe — alkirálya lett, de előbb tengerész volt, rabszolgakereskedő, azt írta, hogy cubai, délamerikai spelankákban is talált magyar lányokat: ennyire kiterjedt nemzetközi üzletté fejlődött a magyar leánykereskedelem. Ugyancsak köztudat volt, hogy ebben az időben már a hamburgi kikötőkocsmák — a st.-pauli, altonai lebujok — nőanyagát is főként Budapestről szállítják s itt azt is tudták, hogy budapesti leánykereskedelmi központ főlerakodóhelye, irányító állomása a bukaresti Crucea de Piatre és Óbor. Bár ezekben a társaságokban nem valami nagy rokonszenvvel beszélgettek Thaisz Elekről, akit mindenki a leánykereskedők patrómisának tartott és gyakran emlegették vele kapcsolatbak a Reich Fanni nevét is. (Legközelebbi számunkban folytatjuk.) KULCSÁR ÉS HUPPERT manhája SS via Copyright by Esti Kurír X.