Esti Kurir, 1931. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-21 / 47. szám

Péntek, 1931 február 27 7. oldal Játésst­pését alvilág fejtelmet Thaisz összekapáckozik a Lin­­ével s ezért a mutatók pártfogolásával vádolják Ugyanebben az évben sor került még Bors Lászlóra, az előkelő orvosra is. Ki akarta rabolni rokonát, Simonyi József pesti háztulajdonost s azután rálőtt. Si­­monyi azonban életben maradt, ő meg akart szökni, amikor pedig a rendőrök elcsípték, szívenlőtte magát. Meghalt, anélkül, hogy vallomást tehetett volna. Gyilkol a volt szerzetes !Két évvel később került sorra Sárost Oswald Gábor, a volt pap. Vidéken csa­vargott, követett el rablást rablás után, de­ sohasem lehetett elcsípni, mert a rablások után nyomban valamelyik szomszéd vá­roskában bukkant fel a reverendában Egy téli éjszaka két fiatalember állított be Törtell Pál tápiószentmártoni birtokoshoz, szállást kért tőle. Akkor éjszaka kirabolták és meggyilkolták a birtokost. A két fiatalember megszökött, az egyik el­vesztette igazolványát, amelyből kiderült, hogy Sárosi Oswald Gábornak hívják. Pár nap múlva előállították, nem akart vallani semmit. Thaisz intézkedett, hogy hozzák fel Pestre. Ahogy eléje vezették, keményen rászólt: — Ismerem magát, maga nem pap, csak az volt. Hetedik éve figyelem már. Tudom, hogy összeköttetésben állott a két Brenner-testvérrel és a megszökött Popovics ékszerésszel. Persze, akkor még maga pap volt, a veszedelmes zsákmányt magánál rejtették el, mert ki mert volna arra gondolni, hogy zárdában, egy pap cellájában kutas­son olyan ékszerek után, amiket Brüsszelben, Párizsban, Lembergben s az Isten tudja még hol raboltak el? Azóta nagyon elzüllött. Kidobták a rend­ből, tudom, hogy maga az egyik gyilkos. Sárosi is bevallott mindent, ő sem tudott azonban a Brenner-testvé­rekre bizonyítani. Elismerte azt is, hogy ő ölte meg cinkosával Törtelit. Ő is a bör­tönben halt meg. Ez lett hát a vége a Brenner-banda ügyvédjelölt, orvos és pap bűntársainak. Ez alatt már a firemier-testvérek egészen más bűnökben dolgoztak. Rydel és Fa­­lenszki pedig jóval később kerültek más ügyek miatt bajba. Pest hirhedett mulatóhelyei­ n ,Linzer Tóni mulatóhelye kitűnően ment. Sok vendéget vonzott Reich Fanni, a Linzer Tóni gyönyörűségesen szép fe­lesége és Reich Mari, a Brück Mayer fe­lesége. Tóni és üzletvezetője Brück Mayer nagyszerűen értettek ahhoz, hogy idecsa­logassák nemcsak Pest, de Bécs és a Bal­kán mulatni vágyó lumpjait. Különösen híresek lettek álarcosbáljaik, amelyek va­lójában titkos találkozási alkalmak voltak és bizony sok ismert úriasszony, sőt főrangú hölgy is megjelent álarc alatt ezeken a mulatságokon, hogy találkozzon szerelmesével. Thaisz szinte minden este ellátogatott oda. Nagyon összebarátkozott a Linzer Tóni feleségével. A szép Reich Fanni asz­­szony kiöntötte ilyenkor Thaisz Elek előtt a szívét. Elmondta, hogy milyen rettene­tes nyomorus­ágtól váltotta meg őket Lin­zer Tóni és Strack Mayer, amikor elvették őket feleségül. Igaz, hogy előbb el akarták adni mai feleségeiket, mindegy mégis csak megváltás volt ez számukra. Ez tette lehetővé, hogy ápolhatták, gondozhatták beteg édesanyjukat és ez mentette meg őket attól, hogy el ne zíilljenek. —­ Undorodom a bűntől, a piszoktól — mondta Thaisznak a szép Fanni asszony. —, úgy szeretnék egyszerű, tisztességes asszony lenni, de mit csináljak? Ebből az üzletből élünk s nekem ott a helyem, ahol az uram megkeresi a kenyerünket. Fél életemet odaadnám, ha kimeneked­­hetnék ebből a barlangból. Thaisz mind idegesebben figyelte, hogy Linzer Tóni kezd visszatérni a régi üzle­téhez. Már együtt dolgozik ismét Luft Rézi­vel, Madame Pragerrel, a Török Nővel s mind alaposabban belekerül abba a nemzetközi leánykereskedelmi bandába, amelyik akkor az egész világot behálózta. Öngyilkosság a Linzer-mulatóban Mind gyakrabban akadt kellemetlen botrány a Linzer-mulatóhelyen. Kezdődött a Csetneky-esettel. Csetneky József eladósodott birtokos volt Gömörben. Azután elvett egy dúsgaz­dag asszonyt, aki tíz évvel volt nála idő­sebb. A mulatós, nőbolond Csetneky se­­hogysem tudott hozzászokni ahhoz, hogy öreg felesége mellett élje le falun napjait, hanem mind gyakrabban járt Pestre és heteket töltött a Linzer-mulatóban. Bele­bolondult ott egy szép leányba, arra köl­tött mindent és ha bebotlott hétfőn este a mulatóhelyre, másnap hétfőig sem moz­dult ki onnan, este felkelt, ívott reggelig, cigánnyal, szép nőkkel, reggel ott feküdt, este ugyanott kelt is fel. Egész Pest ismerte ezt a „hetes 11 vendé­get. Hónapok óta folyt már ez a mulatság, minden hónapban egy hétig. Egyszer az­tán Csetneky uram az éjszakai mulatsá­gokat kártyázással kezdte fűszerezni. Most már nem egy hétig tartott a mulatság, ha­nem már húsz napja ki sem mozdult in­nen Csetneky. Folyt a pezsgő, szólt a mu­zsika ölelgették a gavallért a szép lányok, a hamiskártyások megátalkodottan fosz­togatták eközben a gömöri gavallért, kéz­nél volt az uzsorás is, aki váltóra szapo­rán adogatta az uzsora-kamat kölcsönt. Reggel pedig mámorosan ott a szeparé­­ban aludt el Csetneky, hogy este felkelve folytassa ott, ahol reggel abbahagyta. Keresték, kutatták Csetnekyt minden­felé, míg végre öreg felesége rájött, hogy hol bujdokol az ura. Felment Thaiszhoz: — A Linzer-mulatóban kopasztják az uramat. Huszonegyedik napja ki sem mozdult onnan. Olyan botrány lesz, ami­lyen még nem volt Pesten. Követelem, hogy szabadítsák onnan ki férjemet és csukják be ezt a bűnbarlangot. Thaisz lecsillapította a feldúlt asszonyt és átmenet Linzerhez. Tényleg ott hevert kábultan a szeparéban megvetett ágyon Csetneky. Alig tudott Thaisz bele lelket önteni: — Nem szégyenli magát, így elzül­­leni?! Nyomban jöjjön velem! Csetneky nagyon megtört s elkezdett sírva panaszkodni: — Nem mehetek innen el. Nem kerül­hetek többet a feleségem szeme elé. Elkártyáztam egész birtokom, még a nevére is hamisitottam váltót. Thaisz nagyon lehordta Linzert, Brück Mayert és odacitálta az uzsorásokat, hogy Aki egyszer hirdet az az továbbra is ott fog hirdetni rendbehozza a tényállást. Miközben má­sokkal tárgyalt, a szeparéból revolverdörrenés hallat­szott, berohantak,­ de akkor már halva találták Csetnekyt, akire annyira hatott a kijóza­nodás, hogy szívenlőtte magát. Támadások Thaisz ellen Óriási botrány lett ebből. A Csetneky özvegye végigszaladgálta a szerkesztősé­geket. Kemény Zsigi­ond báró nagy cik­ket eresztett meg a pesti züllött állapo­tokról a Pesti Naplóban. A Jókai lapjában, a tion­ban ugyancsak mérges cikket írt maga Ujházy György, a Magyar Sajtóban Pakli Albert, a Pesti Hírnökben Török János, a klerikális Idők Tanújában Lon­­kay Antal, sőt még a hivatalos kormány­­párti Sürgönyben is megjelent valami óvatos rosszulásféle a Vértes Ernő tollá­ból. Szentkirályi Móric, Pest előkelő polgára nyíltan rátámadt Tharezra:­­— Ez tűrhetetlen! Pest a világ legelzül­­löttebb városa. Tudom én, hogy nem fő­kapitány úr a főbű­nös, hanem ez a rend­szer, amelyik eltűri ezeket az üzelmeket csak azért, mert ezek a gonosztevők a leg­jobb spiclijei a katonaságnak. Talán még örülnek is a katonák ezeknek a züllött mulatóhelyeknek, ahol mindenki az ő em­berük, mert itt oldódik fel legjobban mu­latás közben az emberek nyelve és igy a legjobb besúgások innen kerülnek hozzá­juk. Bűnös azonban főkapitány úr is, mert jóbarátságban van a leghirhedettebbek­­kel. Folyton a Linzer-mulatóban éjszaká­zik és Linzer a barátja. Furcsa dolog ez. Különben még mást is beszélnek. Nagyon rossznéven vesszük, hogy olyan meleg barátságban van a Lin­zer feleségével. Thaisz Elek magából kikelve állott szembe. Szentkirályival: — Ne folytassa ... Ilyen hangon velem nem lehet beszélni... Tudom, hogy mit csinálok ... Visszautasítom, hogy engem Ön meg merjen bírálni. Szentkirályi tetőtől talpig végigmérte Thaiszt: — így is jó ... Ez,t megjegyzem ma­gamnak. Fogunk mi még találkozni, de annak főkapitány úr nem igen fog örülni. Thaiszt nagyon bosszantotta a dolog. Elhatározta, hogy nem megy többet a Linzer-mulatóba, hanem magához hivatja Linzer Tónit és Brü­ck Mayert, este mégis ott volt a mulatóhelyen. Nagyon lehordta Linzert és Brück Mayert, rájuk parancsolt, hogy rend legyen, máskülönben becsu­­katja a helyiséget. — Azt már főkapitány úr nem fogja tenni — felelte mosolyogva Linzer Tóni —, mert az a katonaságtól függ. Thaisz becsukatja a Linzer-mulatós Thaisz ingerülten ugrott fel. Linzerné fogta meg az ajtóban: — Mentsen meg, főkapitány úr! Nekem is pokol az élet. Szabadítson ki innen, vá­lasszon el az uramtól! Másnap új botrány tört ki. Azt kezdték szellőztetni, hogy a Török Nőnek is van egy Csetneky-féle esete. Egy erdélyi bir­tokos ugyanúgy élt ott, mint Csetneky a Linzer-mulatóban. Heteket töltött a mu­latóhelyen, tavaly pedig, amikor az utolsó fillérjét is elszedték tőle, azt mondta a tu­lajdonosnőnek: Tönkretettek. Én nem tudok többet mit kezdeni, itt maradok hát örökre. Úgy is történt. A birtokos, aki egész vagyonát a Török Nő mulatóhelyén köl­tötte el, miután elfogyott az utolsó garasa is, ottragadt mint pincér s azóta sem mozdult ki onnan. Thaisz magához hivatta a Török Aró­t.1 -v- Igaz ez az eset, amit széltében­­hosszában híresztelnek? — Igaz, — felelte nyugodtan a Török Nő. — Na hát, rendet teremtek én itt. — Nálam ugyan nem — mondta ke­­ményen a Török Nő —, tessék előbb rendet csinálni Linzer­nél, azt pedig, tudom, nem tetszik bántani, mert ott a főkapitány úr na­gyon otthon van, Thaisz kidobta a Török Nőt. Nagyon dühös volt. Érezte, hogy ebből baj lesz. Persze nem lett kellemetlensége sem a Linzernek, sem a Török Nőnek, ellenben egész Pesten arról beszéltek, hogy Thaisz méltatlan tisztjére, mert nagy barátságot tart a mulatóhelyesekkel. Magyar lányok külföldön A Fehér Sasban sokat beszéltek ekkor­tájt Thaiszról. Különösen Szentkirályi magyarázta felháborodva, hogy mihelyt egy kicsit enyhül a helyzet, ki kell seperni ezt az istállót. Közkézen forgott Splényi báró levele, aki Törökországba emigrált Világos után és Konstantinápolyból irta, hogy a török mulatóhelyek, kikötőkocsmák tele vannak magyar lányokkal. Rettenetes sorsban élnek ezek a szeren­,­csétlenek, akik 25—30 éves korukra tel­­­jesen elvénülnek, kórházakba jutnak, el-­­pusztulnak. Mindegyik azokat átkozza,­­akik őket elcsábították, megrontották, el­adták és e nevek között majdnem mindig a Luft Bézi, Madame Prager, a Török Nő, a Linzer Tóni és a Brück Mayer neve sze­­repelt. Berzenczey László, aki ugyancsak Kos­suthtal emigrált Törökországba, majd Amerikába s innen került Indiába, szintén több levelet írt pesti barátainak, hogy Indiának legförtelmesebb bűn­tanyáin találkozott magyar lányokkal, akiket ártatlanul, fiatal korukban csábí­tottak el e bűnszövetkezet ügynökei és adtak el keleti leánykereskedőknek. Hunfalvy, a tudós, a Magyar László le­velét mutatta. Magyar László, a kalandor, aki később egy afrikai néger állam —■ Bihe — alkirálya lett, de előbb tengerész volt, rabszolgakereskedő, azt írta, hogy cubai, délamerikai spelankákban is talált magyar lányokat: ennyire kiterjedt nemzetközi üzletté fej­lődött a magyar leánykereskedelem. Ugyancsak köztudat volt, hogy ebben az időben már a hamburgi kikötőkocsmák — a st.-pauli, altonai lebujok — nőanya­gát is főként Budapestről szállítják s itt azt is tudták, hogy budapesti leány­kereskedelmi központ főlerakodóhelye, irányító állomása a bukaresti Crucea de Piat­re és Óbor. Bár ezekben a társaságokban nem va­lami nagy rokonszenvvel beszélgettek­ Thaisz Elekről, akit mindenki a leánykereskedők patró­­misának tartott és gyakran emlegették vele kapcsolatbak­ a Reich Fanni nevét is. (Legközelebbi számunkban folytatjuk.) KULCSÁR ÉS HUPPERT manhája SS via Copyright by Esti Kurír X.

Next