Esti Kurir, 1931. július (9. évfolyam, 146-172. szám)

1931-07-10 / 154. szám

19. o ii i ii —■— A pecsmézés teli nadkózis és most úgy vagyok, mint az öregedd színésznő, aki nem tudta otthagyni a színpadot - mondta Szőke J­ató ••t/l „Éheztek a lányok, a világ legnagyobb amatőrjei és csak legritkább esetben vacsoráztak** Amerikai típus, palm-beachi strandképeken látni ilyen hölgyúszókat, mint amilyen Hom­on­­nayné Szőke Kató, aki néhány hónap óta eltűnt a közszereplés színpadáról. Az anyakönyvvezető szava, úgy látszik pontot tett egy értékes ver­­senykarrier végére és a többszörös bajnok és rekorder Szőke Kató, úgy látszik visszavonult. Pedig olyan közel van az úszósporthoz, mint senki: a szigetre és a Dunára néző pompás laká­sának ajtaja a fedett uszodából nyílik. Néhány méter távolság a medencétől — egy egész világ. Ha el lehet képzelni női trénert, aki kellő ko­molysággal és fölényességgel nézi a sportot, ak­kor feltétlenül Szőke Katóra gondol az ember. Szőke Katónak nemcsak stílusa volt, nemcsak rekordjai voltak, neki elmélete van az úszósport­­ról, sportpolitikáról, a versenyzők és a közönség pszichológiájáról, neki logikája van, disztinkció­kat tesz és úgy látszik, ez az oka annak, hogy Szőke Katát nem látjuk a válogatott hölgyek között. Sokat meditál, nagyon is jól látja a kö­rülötte történteket és ez megakadályozza abban, hogy csak úgy vaktában — fejest ugorjon. Éheztek a lányok — Azelőtt kérem más szellem volt a lányok körül. A jó közönség, azt hiszem, mit sem­ tud erről. Egész őszintén megmondom, a közönség és a sajtó egy része gyakran igazságtalan volt ve­lünk szemben. Ha egy lány nem indult akármi­lyen okból, primadonnáskodással vádolták. Vagy azt mondták: a közönség is amatőr, sőt a kö­zönség mecénás is Én pedig azt mondom, hogy a közönség lát a pénzéért, a lányok meg strapál­­ják magukat a pénzükért, pedig szintén fizetnek (mert a sportolás pénzbe kerül) és még szenved­nek is a sportért. Mert h­iggye el, voltak közöt­tünk olyan lányok, akik éheztek és csak a legritkább esetben vacso­ráztak, csakhogy sportszerűen úszhassanak. Mi voltunk a világon a legnagyobb amatőrök. Ha a tréning után megkínáltuk egymást, mindig akadtak közülünk olyanok, akik mohón nyúltak a zsemlye után, mert előző napon nem ettek vacsorát. — És miért „romlott" volna meg a szellem?! — A sok klubpolitika zavarja a vizeket. Klub és versenyző egymást terrorizálják. Ha van át­igazolási lehetőség, akkor a versenyző fenyegeti kilépéssel a klubot, ha nincs — mint ahogyan most nincs is­­—, akkor a versenyzők vannak kiszolgáltatva az egyesület kényekedvének. De más tekintetben is megváltozott a szellem. Azelőtt egy válogatott hölgykeretbe bejutni és a magyar címeres dresszt jelöltem áhitatos, ün­nepélyes kitüntetés volt. A Császárban a jó öreg PiacSek bácsi ilyen tréningeken nem engedte le­vetkőzni csak azokat a lányokat, akikről tudta, hogy válogatott jelöltek. Ma ötvenen is lubickol­nak egy-egy válogatott tréningen annak az el­gondolásnak az alapján, hogy a fedett uszodát alaposan ki kell használni. Ez a tömegsport szempontjából lehet helytálló, de a válogatott jelöltek így természetesen nem érzik annyira kiválasztottaknak magukat. A táblabiró ur mackót ígért Ellának — Azelőtt? Emlékszem, amikor, egy válogatott mérkőzésre utaztunk és Kéler Tibor táblabiró ur kikisért bennünket a Keleti-pályaudvarra és ott a környéken volt egy bazár, amelynek kira­katában egy mackó állott. A táblabiró úr rámu­tatott a mackóra és azt mondta Molnár Ellának, hogy ha győz, megkapja ezt a mackót. Ez ma talán gyerekességnek tűnik fel, de négy­öt évvel ezelőtt ez példátlan szenzáció volt, ne­ken­ például a torkomban dobogott a szívem és életcélom, egyetlen álmom volt, hogy én is kaphassak ilyen mackót az elnök­ségtől, amely asztronómiai távolságban lebegett sze­meim előtt. — Mindig reprezentatív mérkőzésen úsztam ki a legjobb formámat, nem mondom, hogy világrengető rekordo­kat, de mindig akkori legjobb tudásomnak maximumát adtam. Start előtt halálos betegnek látszottam, sápa­­doztam, annyira drukkoltam és olyan idegesség fogott el, hogy nem volt tanácsos engem zavarni. Egy ízben egy valóságos államtitkár urat akartak be­mutatni start előtt és én bosszúsan dörmög­­tem, hogy hagyjanak békén. Amikor azután vége volt a versenynek, megint egészséges és életvidám lettem. Így van ez, mert a versenyzés nem szórakozás, hanem lelki narkózis. Idegmunka. Ezért lehet olyan nehezen abba­hagyni. Férjem nevének is tartozom valamivel — És mégis abbahagyja? — Javában viaskodom magammal és gyötrő­döm a problémán. Most már az uram nevének is tartozom valamivel. Most már vagy nagyon jól kell úszni, vagy sehogysem szabad. Ha nem úszom nagyon jól, még azt mondják, hogy: mit akar még ez a nő, menjen haza takarítani! Meg va­gyok győződve róla, hogyha férjem, Homonnay Márton harmadrangú pólózó volna, nevemre való tekintettel az anyakönyvvezetőtől való távozás után felhagyott volna a pólójátékkal... Én ugyan abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem súrolok, főzök és takaritok, de annyi ezer mun­kám akad ezen kívül, annyi pepecselni való, hogy megértem, miért vonul vissza egy nő a verseny­zéstől, ha asszonnyá lesz. Az asszonynak a strand való ezernyi apró munkája után, nem a verseny­zés, nem a szenvedések, nem a megerőltető tré­ning. Mert még úszók sem tudják, mi az: mindig az élen maradni, mennyi munka kell ahhoz! Kez­dőktől hallani: „Ma úsztam iíz hosszat, nagyon jól ment­. Ez is valami? Mi úsztunk ezer métert csak kézzel, vagy csak lábbal! — Szóval visszavonul... Szépen elmenni... — Csahogy úgy vagyok ezzel valahogyan, mint az öre­gedő színésznő, aki nem tudja otthagyni a színpadot. Szépen elmenni... tudja, ehhez lelkierő kell! Hiába mondják az emberek, mit próbálkozik még ez a boldogtalan, már semmi keresnivalója sincs, csak a nevét rontja. De az a­­boldogtalan* n­em törődik ezzel, ő egy narkózisban, lázban él és s mégegyszer meg akarja mutatni!* Ezt a narkó­zist csak az ismeri, aki évekig úszott ezer métert csak kézzel vagy csak lábbal, aki évekig startolt, fordult, finiseit a közönség biztatása és tapsai közepette. Ezzel magyarázható, hogy régi ver­senyzők kiteszik magukat annak, hogy lejáratják nevüket és elvesztik népszerűségüket, mert még akkor is próbálkoznak, amikor már eljárt felettük az idő. Nehéz elmenni a színpadról__Pedig jó volna és szép volna azzal a győzelemmel bú­csúzni, amelyet tavaly arattam a millstatti osztrák-magyar mérkőzésen ... Mindezek után azt hihetné valaki, hogy Ho­­monnayné Szőke Kató tényleg öregedő színésznő­nek érzi magát. Erről szó sem lehet. A magyar hátúszóbajnoknő, ha életéveit tekintjük, fiatalabb azoknál, akik ma úsz­nak ezer métert c­sak lábbal, vagy csak kézzel. Csakhogy Szőke Kató hajlamos a filozófiára. De végül is nevetve mondja:­­ — Kiutazom az Európa-bajnokságokra mint civil. Majd menedzselem a lányokat Párizsban ... Somogyi Vilmos. A­­Tour de Francén kilencedik szakaszán (Pau-Luchon, 231 km) a versenyzők a Pyreneu­­sokon át helyenkét 16 százalékos emelkedésekkel küzdöttek meg. A célba elsőnek Magne érkezett 8:56.03 mp alatt Perenti, Demuysere és Devaele előtt.. ÚTBAN VAN MÁR AZ ÚJPEST EURÓPA FELE, a dollárálmok szétfoszlottak, a magyar bajnokcsapatra Dél-Amerika nem volt kiváncsi, az Újpest túrája anyagi kudarcba fulladt. Sport­­belileg sem hozott sok dicsőséget a túra, négy meccset játszott az Újpest és ugyanannyit vesz­tett el. Mentőkörülmény ez utóbbira Auer Ri­­­chárd távolmaradása lehet. De hol a mentő­körülmény arra,­hogy Allert a túra előtt Temes­várra vitték néhány száz les haszon reményében és ott a szezonban legeredményesebben szerepelt magyar csatár egy szerencsétlen kollízió alkal­mával a lábát törte? Mi szükség volt a temesvári mérkőzésre, mit lendíthetett az az Újpest anyagi helyzetén, mit jelenthetett az a néhány száz les vagy legjobb esetben pengő, a délamerikai túra várható dollárezreseihez képest? ... Erre a kér­désre kell majd Újpest vezetőségének felelnie — a lila-fehérek lelkes és kitartó közönsége szá­mára, mert ez a közönség bizony elszomorodot­­tan vette tudomásul, hogy Ströck Albi és társai felhagytak minden reménységgel és idő előtt be­­hajóztak Montevideóban... * AZT ÍRJA langfelder montevideóból, hogy ökölbe szorul a keze, ha az uruguayi la­pokra gondol. Az ottani sportsajtó kiküldöttei ugyanis megjelentek a kistermetű csatyi bácsit előtt és felajánlották szolgálataikat az újpesti vezérnek néhány ezer peso ellenében. Langfelder szerint 15.000 pengőt kértek a montevideóiak az Újpest négy mérkőzésének amerikai stílusú be­harangozásáért. Langfelder, megköszönvén az „önzetlen” támogatást,­­ nem teljesítette a «szerényt kérést, mire az uruguayi lapokban ut­cai nyakkendőárusoknak nevezték a vendégeket. (Úgy látszik, ez arrafelé sértés.) Az egyik lap odáig ragadtatta magát az Újpest lelkes támogatásában, hogy az Újpest szereplé­sének napján feltűnő helyen közölte: „A mai ünnepnapon egyetlen futballmérkőzés sincs Montevideóban ...* Most a Ferencváros utazik Uruguy felé és a zöld-fehérek három mérkőzést játszanak Monte­videóban. Kíváncsian várjuk, milyen táviratokat küldenek onnan haza a Ferencváros túraveze­­tői!...* MA JÁTSZANAK A­­CSIKÓK* KOLOZSVÁROTT az ottani válogatott ellen. A­­Csikók* legutóbb Bukarestben szerepeltek és időközben táviratvál­tás zajlott le Mariássy dr. szövetségi kapitány, a csapat kísérője és a porfiszövetség között, arra vonatkozóan, hogy Mariássy dr. mely játékosokat foglalkoztassa Kolozsvárott és viszont mely játé­kosokat küldje haza. A táviratváltás a következő hangnemben történt: «Máriássy dr. Kolozsvár. Jakube, a Somogy kü­lönös előzékenysége folytán maradhat, de felszá­ntjuk, hogy kapitányi megbízatásának terhe mel­lett a szövetség rendelkezéseinek tegyen eleget. Profiszövetség.­ Amíg a szövetségi kapitány nem volt a szövet­ség fixfizetésű tisztviselője, addig a magyar fut­ballsportban nem volt szokásos, hogy a szövetségi kapitánynak ilyen tenorban sürgönyözzenek ...­­ *­I «KADETTEKNEK» NEVEZIK az olaszok má­­sodik garnitúrájukat és ez adta az impulzust, hogy a magyar második garnitúrát is nevezzék el valahogyan. A futballszövetség­i Kaziliczyai» hosz­­szas töprengés után a • Csikók* nevet találták a­ legmegfelelőbbnek, mivel úgy gondolták, hogy a« poláris ellentéte a trén csatalónak», ahogy az idősebb •futballrókákat* hívják. A nyolvasítás során azonban nem álltak meg ezen a ponton* hanem folytatták a költői képet: ha a futballis­ták • csikók*, akkor a pálya •csikóistálló*, koszt­. • ablak* stb. Ezeket a szakkifejezéseket ma lépten* nyomon hallhatjuk és olvashatjuk. Várjon mikor futják a Király-díjat­... * ELLENGŐZT ADOTT az Attila a vesztegetési botrányok ügyében. Az Attilát ugyancsak •el* nyomta* a profiszövetség tanácsa, amennyiben a másodosztályú bajnokot összes pontjaitól meg­fosztották és utolsóvá degradálták azon •csekély* ségek­ miatt, amelyeknek színhelye a miskolci Avas-hegyi egyik borpincéje volt. Már akkor je­­lentette az Esti Kurír, hogy újabb vesztegetési pe­rek vannak keletkezőben, hogy lavinává dagad rövidesen a vesztegetési ügy. A tegnap esti ese­­mények az Esti Kurír információját igazolták, mert az Attila akcióba lépett és berántotta a nagy perbe a Somogy, a Vác és a Maglód csapa­­tát is. A Somogyot és a Vác­ot azzal vádolták meg Miskolcon, hogy Maglódon sportszerűtlenül a lepaktáltal,* a maglódiakkal. E csekélységek színhelye viszont a vád szerint az egyik maglódi kiskocsma volt. A Somogy és a VÁC vezetői vizsgálatot kértek maguk ellen és ennek folytán tegnap estére ismét fegyelmi ülést hívtak össze, amely előtt kiteregették a maglódi ügyeket. A Somogy vezetője kijelen­tette, hogy a vesztegetési meséből egy árva szó sem igaz, a VÁC elnöke viszont hivatkozott arra, hogy ők saját maguk ellen kérték a vizsgálatot, tehát korrektségük vitán felül áll. A miskolciak szerint viszont a Somogy képviselője Maglódon, amikor már rosszul állt a meccs, azt kérdezte volna, hogy „kivel lehet itt tárgyalni" stb. A pénteki fegyelmi ülés már bizonyosan döntést­­ hoz a két újabb „vesztegetési" ügyben, de annyi már most valószínűnek látszik, hogy minden másodosztályú mérkőzés­­ a kiskocsmában végződik ...* CSEH II., A BSE AMATŐR VÁLOGATOTT CSATÁRA, HÍR SZERINT, A HUNGÁRIÁHOZ SZERZŐDIK. Ritka dolog, hogy valaki vállalati csapattól (mert a BSE a főváros csapata s tagjai általában városi tisztviselőkből rekrutálódnak) társadalmi sportegyesületbe lépjen át. Úgy lát­szik, a vállalati csapatoknál sem olyan rózsás már a helyzet, mint a kívülállók gondolják.. • Az összes betölthető állásokat betöltötték már és a sóvárgó futballisták tudomásul vehetik Cseh­ II. esetéből, hogy a fővárosnál jelenleg egy tanácsnoki állás sem vár gazdára ... S­portkrónika Legyőzte a div Morisson az összes szőrterem­tőket, mert új kreációja, a MORISSON TEJ egy perc alatt eltávolítja a felesleges szőrszálakat. Igen nagy előnye, hogy nem irritál, nem piszkít, kitűnő az illata, teljesen ártalmatlan s megbízható a Morisson tej, s így természetes hogy egy-kettőre divatos lett. A MAC szeretné „elkapni" az UTE-t a vasárnapi vizipóló bajnoki döntőn A III. ker. Torna és Vívó Egylet vasárnapi versenyén rendkívül érdekes bajnoki vizipóló­­mérkőzéseket játszanak le. Az UTE a MAC-cal játszik és ez a mérkőzés eldöntheti a bajnokság sorsát. A MAC-isták azt mondják, hogy most az egyszer „elkapjuk" az UTE-t, amely az utóbbi időben verhetetlennek látszott. De az Újpestiek sem hagyják magukat és az összekötőhíd kö­zelében lévő híres hidegvizű uszodájukban permanens tréningeket tartanak. Tegnap a III. kerületieket látták vendégül a tréningen, a III. kerületiek vasárnap az MTK-val játszanak és Kiss Zoltán, az UTE úszószakosztályának ve­zetője, aki végignézte a tegnapi tréninget, azt mondja, hogy a III. kerületiek meg fogják verni az MTK-t. Az Újpetit egy-két góllal ver­heti a MAC-ot, mondja Kiss Zoltán és szükség is van legalább is a minimális győzelemre, mert döntetlen esetén jobb gólarányával már a MAC nyerné­­a bajnokságot. A svájci Lauppi 25 km-en le­győzte Szekerest, de 50 km-en vereséget szenvedett A tegnap esti nemzetközi motorvezetéses ke­rékpárversenyen a magyar versenyzők és a kül­földi vendégek két futamban találkoztak egy­mással. Az első 25 km­-es futamot (00 kör) Lauppi végig nagy fölénnyel vezette és biztosan megnyerte. Ebben a futamban csak az igen szé­pen küzdő Lovas jelentett számára veszélyt, Sze­­keres vezetője többszörös hibájából teljesen visz­­szaesett és bár kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy a győzelmet megszerezze, csak az ötödik he­lyen tudott végezni. A második futamban (50 km., 120 kör) eleinte úgy látszott, hogy megis­métlődik az előbbi helyzet és a rendkívül szívós Lauppi sokáig tartotta elsőbbségét. A magyar versenyzők azonban rendkívül ügyes és ered­ményes módon támadták, felváltva intéztek ro­hamot ellene és az 50. körben végre sikerült Sze- Péntek, 1931 július 10 hazájába Schmeling... % (Az Esti Kurír távirata.) Németország láza­san készülődik Mas Schmeling fogadtatására. A Deutsche Lufthansa külön repülőgépet bo­csát az Amerikából hazatérő világbajnok ren­delkezésére és Schmeling ezen a gépen teszi meg az utat Bremerhavenből Berlinbe. Bre­­merhavenben lesz az első ünnepi fogadtatás, amelyet a német bokszsport vezetősége ren­dez. Itt várják a világbajnokot rokonai és ba­rátai is. A tulajdonképeni ünnepélyes fogad­tatás a berlini repülőtéren lesz. Schmeling a jövő hétfőn érkezik Berlinbe. Repülőgépen érkezik vissza Berlin, július 9. keresnek Lauppi elé kerülni, sőt a 94. körben le is körözte. Előnyét a verseny végéig csaknem két körre növelte..

Next