Esti Kurir, 1931. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-25 / 268. szám

Szerda, 1931 november 25 . sijKxibIR 9. oldal­ ­ A KOSSUTH FIÚK VAGY EGY NEMZETI KÜZDELEM REGÉNYE Írta: KRÚDY GYULA XI. Fogságuk negyedik hetében jelentke­zett a pozsonyi őrnagynál, a várparancs­noknál egy lengyel asszonyság (egy grófné), aki az emberséges őrnagy enge­­delmével néhány szót válthatott a kis vér­tanukkal. — Nem szabad megmondanod, hogy hadnagy voltál az Ormay-vadászoknál, ő intette Ferencet az asszonyság. Kossuth ugyanis Debrecenben Ferenc fiát hadnagynak nevezte ki az Ormay ve­zénylete alatt lévő lövészekhez, így Kos­suth Ferenc (nyolc esztendős korában) volt a legfiatalabb hadnagya a magyar sza­badságharcnak. Sőt egyenruhája is volt a fiúcskának, amelyben Debrecenben pará­dézott. A lengyel asszonyság ezenkívül átadta Kossuthné üzenetét a gyermekeknek. Egy­ nagy alföldi községben (Orosházán) van jóembereknél rejtve, ne aggódjanak miatta. És az asszonyság valóban elhozta Kossuthné levelét gyermekeihez, így aztán könnyebben múltak a po­zsonyi fogság napjai, amelyek amúgy is meg voltak számlálva már, mert a külföldi követségek többször közbenjártak Bécs­­ben az ártatlan gyermekek érdekében. A fiúk kiszabadulnak Az őszi napok valóban már Pesten ta­lálják a Kossuth-gyermekeket, ahol nagy­anyjuk házában lelnek menedéket. A bécsi kormány nem merte megvaló­sítani tervét, amely szerint a luteránus Ferődéből jezsuitát nevelnek egy osztrák kolostorban és Lajos Tivadart pedig ugyancsak Ausztriában, egy katonai inté­zetben helyezik el. Megjárták már valamikor az ilyenfor­mán nevelt Rákóczi-fiúkkal­ Pesten lakott „Tóni úr“ (Márton Antó­nia) és Karády Ignác is, aki éjjel-nappal azon törte fejét, hogyan mehetne Török­országba, az emigránsok után. Karádyval néha sétáltak Pest utcáin a Kossuth-fiúk. Ilyenkor mindig utcai cso­portosulás támadt a városban. Pest kis­város volt, a Kossuth-fiukat, Karádyt min­den ember ismerte. A csoportosulás olykor hazáig, a Szép­­utcáig, a László-házig követte a gyerme­keket. A pesti rendőrség azt eszelte ki, hogy „vizipuskát“ húzatott elő a város­házáról és a szivattyú vizét a népre irá­nyította. tudták, akik régebbről ismerték, hogy ez a rendes szine. 1850 január 18-ikát írtak a Keresztény Kalendáriumok, csatakos, téli nap, a sum­­lai magyarok már hónapok óta várják, hogy mi történik velük, egymás között ■párbajoznak, politizálnak, vagy zenélnek, némelyek még házasodnak is, magukhoz véve és megesküdve régi szerelmeikkel, akik részben honvédruhába öltözve (mint például Sárosi Árpád, Matta Ede száza­­dosné, a nőhonvéd), részint markotányos­­nék ruhájában hűséges szívvel követték az emigránsok csapatát. Csaknem négy­ezer honvéd lépte át Mehádiánál a határt, négyezer honvédre sok női szerelem ju­tott. Némely szerelem elmaradt a határ­nál, de sok hűségesen együtt jött a szeke­rén, lóháton, gyalogszerrel Törökország belseje felé igyekvő hontalanokkal. Lám, most Kossuthné is megtalálta az utat, hogy Sumlában utolérje férjét, aki mellett odáig csak Dembinskyné gyöngé­­deskedett, körülvéve Kossuthot azokkal a női szívességekkel, amelyekre csak nők képesek. Bármilyen erős, egészséges embernek látszott Kossuth, az utóbbi hónapok ese­ményei, a szabadság bukása, az ország­ból való menekedés őt is megviselték, bár külsőleg sohase mutatott csüggedést. A két Kossuth-im­e Isten Balog11 felügye­lete alatt bejárta Sumlát, a török kaszár­nyát, ahol a honvéd közlegények helyet kaptak; a tiszti szállásokat, ahol ötöd­­hatod magukkal laktak együtt az egykori honvédtisztek, egy-egy szobaparancsno­kot választva, aki valami rendet tartott közöttük, legalább is annyira, hogy ne párbajozzanak mindennap a haragosak. Ezekben a törököktől bérelt szobákban a „szelám­likokban"­ üldögéltek arasznyi magas díványokon a magyarok a gyé­kénnyel bevont padlón, a szenestár felé tartották didergő kezüket és naphosszam arról beszélgettek, hogyan támadják meg néhány nap múlva Ausztriát, hogy azt megsemmistsék. Általában, ahol két ma­gyar összejött: egy témája volt a beszél­getésnek: várjon szükség van-e Ausztriára az európai térképen? A magyarok megbeszélése szerint semmi szükség nem volt. Igaz, hogy olyan hideg volt a tiszti szál­láson, hogy a kandalló sarkán a szobában megfagyott a víz, de ez a körülmény nem kisebbítette a magyar úriemberek lelkes­ségét. Csak „Isten Balog11 simogatta elégedet­lenül derékig érő szakállát és a tiszti szál­láson való vizitelés után igy szólt: — Azt hiszem, hogy Il­ik Rákóczi Fe­renc, aki 140 esztendő előtt utoljára járt itt a magyarok közül, nem leselkedett be a hárembe, ami a töröknél szent hely. No, de már közelgett az este, amely időre a somlai emigránsok nagy ünne­pélyt terveztek Kossuthné tiszteletére. Akármilyen koldus­szegénységben éltek Somlában a magyarok, jól tudták, hogy mivel tartoznak a közébük érkezett asz­­szonyságnak, aki majd kipótolja mindazt, amit Dembinskyné elmulasztott, nyílt há­zat vezet Sumlában, mint Magyarország kormányzónéjához illik. írtatepn­k JCassi­kékat „Isten Balog11 a piactéri Kossuth-szálló ablakaihoz ültette társaságát, hogy min­dent jól szemügyre vehessenek. És alig ereszkedett le az alkonyat: már jöttek is az összebeszélt magyarok a kü­lönböző török kávéházakból, házakból, zugutcákban, mindegyik kezében rövid pálcikán nemzetiszinti papirosokból való lampion lógott, amelyet nagy tisztelettel vittek a térre. — Valamikor más fáklyásmenetet ren­deztünk Magyarországon, — mond „Isten Balog11, de azért nagy figyelemmel szem­lélte a felvonulást. S egyszerre csak felhangzott a Harczy vezetése alatt működő tiszti daltársulat éneke, amely sokszor mulattatta az emig­ránsokat. Nyolc, vagy tíz jóhangú főtiszt­ből állott a társulat és egy busuló magyar dalt énekelt: „Szülőföldem szép határa!11 kezdetű magyar dalt, hogy Kossuthné szemét nyomban elborították a könnyek. A lassú dal után egy ropogós, friss csár­dás következett: „Ég a kunyhó, ropog a nád!“ kezdetű dal. Majd elcsendesedvén a kórus, a tisztek társaságából előlépett Prick százados, akit közönségesen az „emigráció szájának”1 szoktak nevzni és hosszú beszédet intézett az ablakban megjelent Kossuthnéhoz, a Kossuth-fiúkhoz, hogy mindenki, még a benszülött lakosság is megérthesse: még nevezetességekkel szaporodott az emigrá­ció koldusszegény társasága. Háromszoros éljen követte Prick sza­vait. Ezután a világ legnagyobb szónoka, Kossuth Lajos vette át a szót, hogy Prick lelkesen elmondott szavai csak dadogás­nak látszottak Kossuth beszéde mellett. Senki úgy beszélni nem tudott, mint Kossuth Lajos! Hangjában a másvilági angyalok trombitája zengett, hiszen a hal­doklók is felültek, ha Kossuth megszólalt. Gyógyított és teremtett szavaival. Földre roskadt lelkeket emelt fel a magasságba. Életet öntött az élettelenekbe. Feltámasz­totta a holtakat. Kossuthot hallani: ez volt az emigráció célja csaknem húsz esztendeig, amig az emigráció tartott. Ezért maradtak körü­lötte a hívek, ezért várták egyik esztendő elmúlását a másik után, mert Kossuth néha megszólalt és kárpótolta az emigrá­ciót szenvedéseiért. Sumlában, neje megérkezése napján ta­lán még megrendítőbbek voltak Kossuth szavai, mint máskor. Nem is felelhetett ez égi szavakra más­sal a téren összegyűlt honvédség, mint a „Szózat11 eléneklésével, amelybe a daltár­sulat tagjain kívül beleakkordírozott a kétszáz főnyi tömeg. „Ez a szép csendes éjben megható volt11. — írja Veress Sándor mérnök erről a napról, aki ebben az időben hadnagy volt a magyar hadseregben és nyitott szemmel járt-kelt Sumlában, hogy emlék­iratokat írhasson.­ ­Bucsfi Szididtól A kiutahbi találkozás után a Kossuth­­fiúk többé nem hagyták el atyjukat vé­gig az egész életén át. Pedig történtek mindenféle esemé­nyek, amelyek még nyolcvan esztendő múltán is szinte hihetetlenné teszik a magyar emigráció történetét. Hogyan lett törökké (mohamedánná) a hadsereg disze-virága Bem apó vezeté­sével, a legjobb főtisztek és a hétszáz főnyi legjobb legénység, amely beöltöz­vén török gúnyába, régi magyar neve helyett uj török nevet kapott. Az egykori magyar tisztek uj nevei Alihad, Nehe­­ ­ COPYRIGHT BY ESTI KURÍR med, Ali, Iszkender lett és nevüket föl­ jegyezte a törökök történelme a hősök nevei közé. Hogyan oszlanak szét a magyarok Sumlából szerte a török birodalomban, Konstantinápolytól kezdve Kiutahiáig, az ázsiai börtönig, amely éppen Kossuthéki­nak volt kijelölve? A Kossuth-fiúk életük végéig nem fel­lejtik el a szíriai búcsúzkodást, ahol a magyarok utoljára képeztek egy nagy családot, ahogyan többé nem találkoznak ebben az életben.. Itt mondja Kossuth Lajos híres búcsús beszédét a magyarokhoz: — Az ember élete nem olyan, mint az óramű, amely ha lejár, újra felhúzható. Én érzem, hogy pályám végéhez közel­­gek, lelkem megtörött s rám a Rákóczi és Thököly sorsa vár! De ti még, ifjú nemzedék, meglátandjátok az elnyomott haza és szabadság újrafeltámadását; jus­sak eszetekbe akkor, s ne hagyjátok pol­caimat idegen földben enyészni el. Isten veletek. „Leírhatatlan az a hatás, amit e bol­széd előidézett. Zokogott mindenki, maga Kossuth is, s a legközelebb állók kezét, ruháját csókolva kisérték kocsijáig, ahol már neje várakozott rá s azonnal útnak indulónak11, — írja Veress. JCossuth és Lacátai A Kossuth­-gyermekek: Ferenc, ifjabb Lajos és Vilma Kiutahiában „Isten Balog11 helyett , új nevelőt és új társasá­got kapnak. Karády lett a nevelőjük, aki német, francia és angol nyelvre oktatja őket, a honvéd közlegények helyett pedig valóban európai nívójú és műveltségű társaság az, amely Kossuthék kiutahiai internáltságát megosztja. Kossuthné barátnői Batthyány Káz-z­mérné, Perczel Mórné, Perczel Miklósné, Liileiné, Dembinszkiné, Spatzekné, akik résztvesznek a gyermekek nevelésében. Kossuth barátai kiutaksában Batthyány Kázmér, Mészáros Lázár, Asbóth Sándor alezredes, Gyurmán Adolf szerkesztő, Szőllősy János háziorvos. A Nemzeti Színház volt karmestere, a már említett Harczy (más néven Németi) gondosko­­­dik esténkint zenéről, míg Ács Gida re­­formátus pap verseket ír, amelyeket fel­olvas. Ihász Dániel alezredes tölti be a Mikes Kelemen szerepét a száműzött Kossuth mellett. Itt vannak még Katona Miklós ezredes, Házmán Ferenc, Berzeviczy László szé­kely képviselő, Cseh Imre százados, a legjobb magyar ember, Fráter Alajos százados, Koszta százados, míg a cseléd­séget Grecsák János őrmester, Kovács Ferenc, Szabó István, Magyar Sándor, Hochklinger és Schuwarc altisztek jelente­tik. (Legközelebbi számunkban folytatjuk.) A fiúk itthagyták Jiagygat­­országot Majd 1850-ben, egy tavaszi napon fel­szólították a Kossuth-gyermekeket, hogy hagyják el az országot. Ebben az időben szabadult ki fogságából Kossuth Lajos nővére, Ruttkayné, aki vállalta a gyerme­kek felett való felügyeletet. Dunai hajóra ültették „az egész kompániát­*, Márton Tónit, Karádyt, Mari nénit s a három gyermeket. És a hajó elvitte a Kossuth­­családot a kormányzó és a kormányzóné után, aki a magyar emigránsokkal ezidő­­tájt Kiutahiában ette a száműzetés keserű kenyerét. „Isten Balog11, akit derékig érő deres szakálla miatt neveztek ezen a néven az emigrációban: darab ideig leghűségesebb kísérője volt a Kossuth-fiuknak, amíg azok növekedtek. Még az anyjuk helyett is vigyázott rájuk. Honvédőrmester volt a szabadságharcban s ezért még a gyermek­­neveléshez is értett. Hikekocszolgyan... Isten Balog Kossuthné utazókocsiján a bakon tette meg az utat Sumlába, ebbe a török-bolgár-örmény fészekbe, ahol az emigrációba ment magyarokat először megtelepitették. Az utazókocsi belsejében foglalt helyet Kossuthné, — „igen kevertnek, bágyadt­nak, haloványnak látszott 11, csak azok MA PREMIE®'. KATJUSA (S­ZÁMÜZETÉS SZIBÉRIÁBA) A szerelem és szenvedélyek grandiózus filmje Az UNIVERSAL ném­etül beszélő világattrakciója #• LUPE VELEZ g£.csi mesteri alakításával. Fox és Magyar hangos híradók iTl

Next