Esti Kurir, 1931. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-26 / 269. szám

Ma: A Kossuth-fiúk ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY BÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ­KIÁBAN 1.50 Ke., JUGOSZLÁVIÁBAN 1.50 DINÁR. AUSZTRIÁBAN 20 GR* ROMÁNIÁBAN * LEI Ma: Közgazdasági melléklet 10 fillér FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY SZERKESZTŐSÉG: V., VADÁSZ­ UTCA K­ TELEFONSZÁM: 261—41, 261—42, 261—43, 268-29 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ­ KÖRÚT 24/K. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122-88­4* 254-0 X IX. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1931 NOVEMBER 26 CSÜTÖRTÖK 269. SZÁM GYÓGYÍTHATATLAN HAZUGOK R­itkán és nem szívesen nyúlunk a go­romba kifejezések eszközéhez, de amíg a hazugságot magyarul hazugság­nak hívják, addig nem tudunk más szót találni arra a perfid hadjáratra, amelyet a szociáldemokrata párt vezetői Rassay Károly ellen indítottak a szakszervezete­ken keresztül juttatott segély kérdésében elfoglalt álláspontja miatt. Aki jóhiszemű ember elolvasta Rassaynak ebben az ügy­ben elmondott beszédét, az­­tisztában van vele, hogy Rassay egyetlen szót nem emelt az ínségesek megsegítése ellen. Aki figyelemmel kísérte politikai szereplését, az­ tudja, hogy Rassay sürgeti évek óta, sürgette már Bethlen gróf miniszterel­nöknél és követeli azóta is szakadatlanul az ínségakció erélyes és hatályos kiter­jesztését. Aki becsületesen és tisztessége­sen ítél, az tudja, hogy Rassay többet tett az ínségesek érdekében, mint a nív­­esáldemokrata képviselő urak együtt­véve. De mi magunk is világosan és ért­hetően felsoroltuk már, kétszer is, ezeket a kétségbevonhatatlan edényeket. Ám a szociáldem­okrata vezetőségi urak ennek dacára is, tudva" és" tudatosan kitartanak a maguk, hazugsága mellett,­­­ és igaz­sággal,­­tisztességgel, jobb tudomásukkal szemben tovább próbálják­­ terjeszteni alantas rágalmukat. Jól tudjuk, hogy miért. Nem Rassayval van bajuk nekik, hanem saját pozíciójukkal pártjukon be­lül. S mert úgy vélik, hogy ez a dema­góg agitáció megszilárdíthat­ja — ha csak pillanatra is — helyzetüket: a legele­mibb erkölcsi parancsokat is félrelökik, a­ kézzelfogható és vitathatatlan igazsá­got letagadják és kitartanak otromba ha­zugságuk mellett. "Gyógyíthatatlan ha­,­zugok,é­s nem menti. Hanem súlyos­bítja cselekedetüket, hogy a gyógyítha­tatlan hazugságot nem a szenvedély, ha­nem a józanul felmért érdek váltja ki belőlük. Reklám í­me egy példa. Reklám­küldöttségnek nevezik a szociáldemokrata urak a munkanélküli ínségesek csoportját, ame­lyet Rassay Károly tegnap a miniszter elé vezetett s amelynek tagjai egy darab kenyérért könyörögtek. Igaz, ezek a munkanélküliek n­em­ voltak szakszerve­zeti tagok. De éhes emberek voltak, aki­ket otthon éhes feleség­e és síró gyermek vár. Mindegy: Reklám­küldöttség volt az­ urak szemében azért, mert ezek az em­berek nem fizetnek­­ pártadót. Ha fi­zetnének, akkor nem volna ellenük ki­fogás. Akkor érdekükben háborognának az urak. De nem fizetnek, de politikai célokra nem lehet felhasználni őket, te­hát­­ ellenük zúdulnak. Így derül ki, hogy a híres munkanélküli-védelmezők, a nagy inség-apostolok éles különbséget tesznek nyomor és nyomor között. Nem emberi szív, és nagy elvek, hanem párt­adó és politikai érdek szerint. Csúnyább, méltatlanabb mozdulatot el sem lehet képzelni, mint ezt a düh­kitörést síny­lődő, ínséges, nyomorgó emberekkel szemben, akiknek egyetlen bűne, hogy nem szolgálják az urak céljait , nemlé­tező filléreikkel nem járulnak hozzá, a kassza gyarapításához. " r Nagy Emil felszólítja a miniszterelnököt, hogy az ország megmentése érdekében appelláljon a nemzethez s titkos választással kérdezze meg, hogyan akar sorsáról gondoskodni Strausz István: Az állami vagyon kezelésében könnyelmű gaz­dálkodás kapott lábra . „Nem lehet kitérni a titkos választójog kérdésének megoldása elől. A képviselőhöz ma délelőtt széles keretek között folytatta a miniszterelnök jelentései­nek tárgyalását, úgyhogy a vita most már egész bizonyosan áthú­zódik a jövő hétre is legfeljebb mához egy­ hétre fejezőtik. -He. Ma újból­ megjelent a­­parlamenti­­folyosón Bethlen volt miniszterelnök, aki azonban­ — érint’néhány hívének kijelentette — , még mindig nem döntött arról, hogy ■ • •' ” résztvesz-e a­ vitában. Alvnásy László elnök tíz órakor, nyitja meg a képviselőház mai ülését. A kormánypárton ma is mérsékelt az érdeklődés. A kormány tagjai közül csak Ivády és Gömbös miniszte­rek vannak jelen. A baloldalon viszont, már 11z órakor elfoglalta helyét Apponyi Albert gróf. Váry Albert a mentelmi bizottság jelenté­sét terjeszti be Kéth­ly Anna, Lázár Miklós, Pallavicini György őrgróf egy-egy rendbeli, Somogyi Béla kétrendbeli és Farkas István tizenhatrendbeli mentelmi ügyében. Petró Kálmán, a kormányjelentések 'bójá­jának mai' első ' szónoka megállapítja, hogy Strausz István megállapítja, hogy a kor­mányjelentések középpontjában az államház­tartás hiányának megszüntetése és a termelés megindításának kérdése áll. Rassay Károly, Fenyő Miksa, Kállay Tibor, Éber Antal, Bíró Pál megjelölték, hogyan lehet megalkotni e két nagy kérdés megoldására a programot. A népszövetségi bizottság kimondta, hogy költ­ségvetésünk a jövőben nem haladhatja meg a 800 millió pengőt. Az eszköz azonban, ami­vel ezt a­ célt elérhetnénk, a Népszövetség ke­­zében van. A kétszázmilliós nyugdíjteherből negyven százalék az utódállamokat terheli. Sándor Pál: Önként mondtunk le róla. Strausz István: A Népszövetség nem tehet olyan megállapítást,­ hogy a magyar állam adóssága 1480 millió, mert ebből csak egy rész terheli a magyar államot. A külföldi köl­csönök után elégedjenek meg méltányos ka­mattal, ez nemcsak nekünk, hanem külföldi hitelezőinknek is eminens érdeke. Általános érdeklődés mellett ezután a leg­főbb állami­­számszéknek az elmúlt tíz év alatt kifejtett közjogi ellenőrzését bírálja. — Az állami számszék ellenőrzése — mondja —■ a nemzeti érdekek védelmét je­lenti. Tíz év alatt az alkotmányos biztosíté­kot képező közjogi ellenőrzést, aminek le­téteményese az állami számszék, úgy eszkö­zeiben, mint­ területében. az előző kormány hibákat követett el ab­ban, hogy­­a beruházások terén kivonta magát a törvényhozás ellenőrzése alól és indokolatlan kiadásokba sodorta az or­szágot. lyonit kell adnia ■ az­­ellenzéknek, amely eze­ket a beruházásokat állandóan számunk­r­­totta,és kifogásolta. Felelőssé,­­teszi­ az­ állami számszék vezetőségét, amelynek­ a kötelessége a költségvetés ellenőrzése. Esztergályos János: Erre nézve, a számszék­­nek külön megállapítása van. Petró Kálmán: A kedvező pénzügyi­ és gaz­dasági helyzetet elmulasztotta a kormány a titkos vá­­­­­lasztójog behozatalára. Nagy hiba, ha egy kormány akkor kénytelen behozni a titkos választójogot, amikor az el­lenzék kényszeríti erre. A titkos választójog behozatala elől ki­térni nem lehet. Ha nyugodt atmoszférát akarunk teremteni, be kell hoznunk a titkos választójogot. A je­lentést elfogadja, megcsonkították. Tíz év alatt az állami számszék elnöke nem adott kimutatást az ingatlan és ingó vagyo­nukról, a hasznos jogokról és az állami kö­vetelésekről. Ennek az­ lett a következménye, hogy könnyelmű gazdálkodás kapott lábra. Az állami számszék nem készített mérleget sem, pedig a zárszámadásban a mérlegek hiánya nemzetközi vonatkozásban is érezteti hatását. A beruházási alapra milliókat és millió­kat utalt be a kormány, ami által meg­bontotta a költségvetés egységét, aminek következménye a szabadabb gazdálkodás lett. A beruházási célokra utalt, pénzeket nem éppen beruházásokra fordították, amint erre a népszövetségi bizottság szintén rámutatott, a rendelkezési­­ alapok kezelését , ame­lyeket titkos alapoknak neveznek — a kormány kivonta a legfőbb állami szám­­szék­­ ellenőrzése alól. Ezeket az alapokat minden európai államban az állami szám­szék ellenőrzi. Nagy összegek­ről van itt szó. A titkos alapokba bevont pénzjavaslal­­ak ugyanis meghaladják azt az össze­get, amibe az országgyűlés két háza min­denféle jogcímen kerül az államnak. Tételes törvény szabja meg a módot, hogyan élhet a kormány az átruházási joggal. A kor­mány a költségvetési törvényben kiszélesítette az átruházási jogot, amennyiben önmagát ha­­talmazta fel ,r­ra, hogy milyen m­értékben ter­jeszti ki e jogot az államháztartás vitelére. A legfőbb állami számszék e tekintetben­ még alá­támasztotta a kormánynak ezt­­ az akcióját, mert egyes rímeknél és fejezeteknél a m­egta­­karítás sokkeal kompenzálta a túlkiadásokat. A­ kormány megszüntette a legfőbb állami szám­­szék elnökének azt a jogát, hogy a külképvise­letek gazdálkodását ellenőrizhesse. . . Gátat emelt a kormány az­ állami szám­szék beható ele­nőrzésének az­ államvasút­­nál és az állami vasgyáraknál azáltal, hogy mindkét nagy­ állami üzem költ­ségvetését általányszerűen állította be a költség­­vetésbe. A kormány hitelszövetkezetekre és rész­vénytársaságokra bíz­ott nagy állami fel­adatokat, pénzzel látta el ezeket, de ezekre az összegekre nézve sem gyakorolhatott ellenőrzést az állami számszék. Ilyen szövetkezet például a Futura, vagy a földreform lebonyolítására alakított szövetkezet. Strausz István: A külföldi kölcsönökkel kapcsolatos szer­­­­ződéseket a legfelsőbb számszékkel nem közölte a kormány. Véleménye szerint a számszék elnökének mindebbe nem lett volna szabad belenyu­godnia, mert az ellenőrzést neki mindenkitől, királytól, kormánytól függetlenül kell gyako­rolnia. A kormány jelentését nem fogadja el. Biedermann­­ Imre báró a mezőgazdasági válság kérdésével foglalkozik. A gazdák eladó­sodásának egyik fő oka, hogy a mezőgazda­sági termelés ma nem rentábilis. Ma a vásá­rokon csak két-három vevő­­ lézeng duzzadt pénztárcával, másnak nincsen pénze, így ők hárman kizárnak minden konkurrenciát. Határozati javaslatban kéri, küldjön ki a Ház hattagú parlamenti bizottságot a szénbányák gazdálkodásá­nak és árpolitikájának ellenőrzésére, hogy ez törvényjavaslat kidolgozására elő­készítő munkát végezzen. Esztergályos János nagy derültség közben a­zzal kezdi beszédét, hogy egy kormány­­párti képviselő a folyosón azt mondotta neki, hogy a múlt kormány bírálatával döglött csa­csit rugdalnak. Azt akarjuk —­ mondja­­—, hogy ez a rendszer, amely Bethlen István menekülése után visszabújt a Podmaniczky­ utcai kigyó- Strausz István: A múlt kormány könnyelműen gazdálkodott

Next