Esti Kurir, 1932. február (10. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-17 / 38. szám
Szerda, 1932 február 17 Copyright by Esti Kurír 52. ^ Nilsson hadnagy, aki a közvetlen közelemben lévő fatörzs mögé húzódva figyelte az eseményeket, a fülsiketítő és percenként eldördülő puskaropogásban valami odakiáltott felém, amit azonban részint a zaj miatt, részint, mert minden figyelmemet a lehetőleg pontos célzásra irányítottam, nem értettem meg. Ekkor egy ugrással mellettem termett és izgatott, sürgető hangon ordította a fülembe: — Siess hátra és nézd meg, mi történt a gépfegyverrel!... Tehán az őrmester megsebesült... Aztán azonnal gyere visszajelentést tenni... Az elnémult gépfegyver Gondolkodás nélkül ott hagytam a fedezékemet és visszafelé szaladtam abban az irányban, ahol a golyószóró fel volt állítva és közben arra gondoltam, hogy ha a gépfegyver mégis elkezdené megint a tüzelést, én volnék az első, akit a golyók érnének. Egyelőre azonban közvetlenebb veszélylyel fenyegették a fejem körül süvítő arab puskagólyók, amelyek olyan záporszerűten csapkodtak a fék között, hogy végül is már nem haladhattam felegyenesedve, hanem kénytelen voltam leverni magamat a földre és hason csúszva folytatni az utat. A gépfegyver-áltáshoz érve megdöbbenéssal láttam, hogy noha sem az őrmester, sem a két kiszolgáló légionista nem sebesült meg, maga a gép mégsem működik és a három ember tanácstalan, bosszús arccal álldogál körülötte és babrál a golyószóró szerkezettel. — Mi történt? — érdeklődtem izgatottan. — Misson hadnagy úr tudni akarja, hogy miért hagyták abba a tüzelést. Az őrmester anélkül, hogy egy percre is elfordította volna a tekintetét a némává vált szerszámtól, bosszúsan dünnyögte: — Ha tudni akarja, jöjjön ide és nézze meg, aztán mesélje el nekünk is, mert mi is tudni szeretnénk ... Káromkodva és a sötétben tapogatódzva kobráit tovább a szerkezeten, anélkül azonban, hogy a baj nyitjára rá tudott volna jönni. Végül is belátta, hogy így a koromsötétben semmire sem megy, tehát gyufát kért az egyik légionistától és annak a hirtelen fellobbanó gyönge fényénél kezdte vizsgálni ez elnémult géppuskát. — Gyerekjáték az egész, — dünnyögte elégedetten az őrmester, miután erről meggyőződött. — Két perc alatt rendbehozzuk, mintha soha semmi baja sem lett volna... Egyik gyufa a másik után sercent fel a sötétben és ennél a gyönge és bizonytalan világításnál látták neki a hiba helyrehozásának. Közben a dombtető felöl a lövöldözés egyre erősebbé vált és úgy látszott, hogy az arabok támadókedve újult erőre kapott, mert a golyók még sűrűbben csapkodtak körülöttünk. Borchard őrmester ezalatt a meglazult acélvilla körül fogalatosodott, egyszerre csak hangosan felkiáltott, de mi lett még acau,górhattunk volna hozzá, ha:" It szétcsunva, arccal rábukott a gépfegyver csövére, majd a sima csövön végigcsúszva uraimat a földre. Dermedten bámultunk egymásra, majd , rémület, el felocsúdva ),hajoltunk a földön fekvő őrmesterhez, akin azonban már nem lehetett seríteni. Fejlövést kapott és azonnal vége volt. Ezek után természetesen szó sem lehetett arról, hogy megint a gyufákkal próbálkozzunk, tiszen az őrmester halálát , az az elővigyázatlanság okozta, hogy egyikünk sem gondolt rá, hogy a fellobbanó fény kitűnő célpontot nyújt a velünk szemben megbúvó ellenségnek. Ez zsípístavsto támadás Rábíztam a két légionistára, hogy a meglazult villát úgy, ahogy tudják, hozzák rendbe, én pedig parancs szerint sietve igyekeztem visszafelé, hogy Nilsson hadnagynak a történtekről jelentést tegyek. Mielőtt azonban még az előbb elfoglalt helyemet, illetve a hadnagyot elérhettem volna, a tüzelés a túlsó oldalon váratlanul abbamaradt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mert akkor még nem ismertem ezeknek az araboknak a harcmodorát és nem tudtam, hogy ez a pillanatnyi szünet a küszöbön álló következő támadás előjele. Alig tettem néhány lépést a dombtető felé, ahol a mieinknek már állnuok kellett, hirtelen fülsiketítő ordítás hasított a levegőbe és a megmaradt arab csapat mint egy vészfelhő zúdult ki a fák közül és hosszú késeikkel és élesre fent handzsáraikkal nekitámadtak a légionista állásoknak. A fák között az éjszaka sötétjében most ismét vad és gyilkos közelharc kezdődött, amelynek kimenetele talán végzetes lett volna számunkra, ha ugyanekkor egy újabb sortűz nem ropog fel a dombtető irányából. Nem tudtuk mire vélni ezt a váratlan tüzelést, mert hiszen ott, ahonnan a sortűz hallatszott, amelybe időnként gépfegyverkelepelés is vegyült, a hátvédet alkotó kettős szakasz parancsnoka, Kenneth hadnagy, aki már járatos volt a felkelőkkel való harcokban, úgy gondolkozott, hogy valamelyik előretolt szakaszt nyilván túlerőben lévő arab csapatok támadták meg és ezért kettős szakaszának felét segítségül küldte. A felkelők két tűz közé szavalnak Minthogy az ő táborhelyük pontosan a domb másik oldalán feküdt, a segítségünkre siető szakasz éppen a támadó arabok hátába került és így történt hogy a legutolsó pillanatban, akkor avatkozott bele hatásos sortüzével a küzdelembe, amikor mi ma a legvégső veszedelemben forogtunk. Ez a váratlanul és meglepetésszerűen érkező segítség, amely két tűz közé szorította támadóinkat, végre megtörte az arabok makacs és halálmegvető elszántságát is. Látva, hogy a játék elveszett, most már csak a menekülésre gondoltak. Fegyvereiket eldobálva, hanyatt-hom- rok rohantak le a lejtős domboldalon és puskatüzünktől kisérve csakhamar sikerült eltűnniük az erdő fái között. Sokkal kimerültebbek voltunk, sem- hogy az üldözést folytatni óhajtottuk volna, de különben is az ilyesmi kockázatos vállalkozásnak ígérkezett az ismeretlen vidéken, ahol nem tudhattuk, hogy melyik percben szaladunk bele valami csapdába és kerülünk esetleg egy nagyobbszámú arab hordával szembe. Megelégedtünk tehát annyival, hogy kettős őrségeket állítva fel, biztosítsuk az éjszaka hátralévő részére a nyugodt táborozást. Éppen csak annyi időt vesztegettünk még, hogy az eldobált hadiszereket összegyűjtsük és a sebesülteket összeszedjük és bekötözzük, azután végre nyugovóra térhettünk ez után a forró és veszélyes nap után, amelyen a légió szűzkeresztségén átestem. A körülzárt Mosodaerőd felé Másnap reggel azután kiderült, hogy a Nilsson hadnagy vezetése alatt álló eredeti szakasz legénységének körülbelül a fele ott maradt az éjszakai küzdelem porondján és ezért a hadnagy úgy határozott, hogy az először segítségünkre érkezett szomszédos szakasszal, amely szintén elég súlyos veszteségeket szenvedett, egyesíti a megmaradt félszakaszt és most már egy számban némileg megerősödve és a küzdelemben megacélosodott önbizalommal haladtunk tovább délnyugat felé- Mint kiderült, a haditerv az volt, hogy a Colbert őrnagy parancsnoksága alatt álló zászlóaljak, amelyeknek egy részét mi is képeztük, a délnek fekvő Masoda-erőd felé igyekeztek, amelyet a jelentések szerint nagyobbszámú arab felkelőcsapatok vettek ostromzár alá és az erőd lőszer és élelem híjján már csak nehezen tudta tartani magák Az volt tehát a fő szempont, hogy minél hamarább elérhessük az erődöt és azért lehetőleg kerülnünk kellett a bennes szülöttekkel való összeütközéseket és minden olyan körülményt, amely felmentő expedíciónkat késleltethette volna. Más szóval, állandóan defenzív magatartást kellett tanúsítanunk, mert egy-két gyülevész arab horda szétkergetésénél fontosabb szempont volt az, hogy ar katonailag jelentős Másod-erőd hely- t őrségének még idejében segítségére * jöhessünk. Erről azonban nyilván az arabok is értesülve voltak, mert a következő három nap folyamán mindent elkövettek, hogy utunkat megnehezítsék és állandó rajtaütésszerű támadásokkal próbáltak bennünket nyugtalanítani. Ezek a támadások azonban szerencsére nem voltak olyan veszélyesek, mint az első éjszakai rajtaütési kísérlet, úgyhogy könnyűszerrel el is hárítottuk őket és a harmadik nap délutánján elértük a kis Djaulah falut, amely már az utolsó állomáspont volt a Masoda-erőd előtt. Az erőd felé késő estére járt az idő, amikor a faluban letáboroztunk, most már természetesen összevont csapatokkal, mert hiszen állandóan számolnunk kellett az erődöt körülzárva tartó erős arab sereggel. A sötétség beállta után természetesen meg sem kíséreltük a továbbhaladást és másnapra halasztottuk, hogy az erőd védőőrségével összeköttetést találjunk. A falu körül széles láncban megerősített őrszemeink cirkáltak egész éjjszaka, nehogy az ellenség, amely megérkezésünkről bizonyára már hírt szerzett, esetleg meglepetésszerű támadással kísérletezzen. Az éjszaka mindenesetre nyugodtan telt el és másnap korán reggel a sorakozó után a tisztek Colbert őrnagynál gyűltek össze, az egyik kis falusi házban, hogy a további teendőket, illetőleg a haditervet megbeszéljék. Ezen a haditanácson természetesen csak a csapatvezető tisztek vettek részt, úgyhogy mi nem tudtuk pontosan mit határoztak, de , a lőszerkésztetek sürgős és bőséges, kiegészítéséből arra következtettünk, hogy haladéktalanul akcióba fogunk lépni. Csakugyan, alig múlt el egy félóra ezekkel a készülődésekkel, amikor századunk, amelyet ismét Nilsson hadnagy vezetett, már parancsot kapott az indulásra. Ugyanakkor a zászlóalj két másik százada egy másik utat választva indult el az erőd felé és a két hadoszlop közötti megfelelő számú fedezettel a trénszekerek is követtek bennünket. Alig haladtunk újabb félórányira, amikor máris megkaptuk az első jeleit annak, hogy az erődöt körülzáró arab sereg is résen áll és fel van készülve fogadtatásunkra. A járhatatlan ostromlósereg Maga az erőd, amelyet most már szabad szemmel is kivehettünk a távolból, egy meglehetősen magas és meredékes, bozóttal benőtt domb tetején állott és előtte a domb lábánál egy mély, szakadékszerű földmélyedés vágta el az utat a környező síkságtól. Mi egyelőre még a síkság távolabbi végén, a Djaulahtól lefelé lejtősödő úton haladtunk és alighogy az út esése megszűnt és a század első emberei elérték a síkságot, a kétoldalt húzódó homokbuckák mögül éles tüzelés fogadta őket .Legközelebbi számunkban folytatjuk, és különben sem volt valószínű, hogy azok a támadó csapat háta mögül tüzeljenek. Egy-két perc múlva azután megkaptuk a dolog magyarázatát. Az történt ugyanis, mint később megtudtuk, hogy az állandó és heves lövöldözés hallatára, az araboknak már nem lehettek friss tartalékaik !’.v-"S sérfe ellen szavatolt azonnali aeeilaé* I-HI'11,452 mindenkorra bétoailla. Nem orvosság, lllus*I III IliiII ,r4lt ismertetőt fíu tilt bélyeg elleneben dia*■ “■ kreten bőrmentve küld. ünml Rzport Budapest, Nepsiinhdz-u. 13. o. (HyreumiOzeu, Javirat vállat, s naponta (ünnepnap kivételével) príma csukott, fűtött autóval! Indulás délután 3 órakor Vilmos császár ut 34. sz. alól. Miskolcról Budapestre reggel 6 óra 30 perckor a Grajd szálló elől. Jelentkezés az indulási helyen és időben. — Részvétel L.személyenként P 6.53 Önnek sem szabad engedni, hogy szépségét a felesleges hajszálakra-1 várják, mikor a Jlorisson-tej egy perc alatt fájttá-1 i lommentesen, kényelmesen eltávolítja a felesleges I szőrszálakat. Morisson-tej jó, olcsón megbízható. Ítfővigyázatlanság, amely egy életbe kerül A második vagy a harmadik gyufa világosságánál azután sikerült is felfedezni a baj okát. Az történt, hogy valamelyik eltévedt arab golyó a závárzatnak azt a kis acélvilláját érte, amely a keresztülfutó töltényszalagot tartja és rögzíti. Ez a kis acélvilla szerencsére nem törött el, csak elgörbült és ezáltal lazává vált, úgyhogy a töltényszalagot nem engedte tovább futni a gépfegyverben. 9. old.