Esti Kurir, 1932. február (10. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-17 / 38. szám

Szerda, 1932 február 17 A honmentd * A hmmmto elnevezést ma teljes jog­gal kiérdemelte Mándy Sámuel felső­házi tag és nagybirtokos egy cikké­vel, mely a félhivatalos reggeli újság­­ban jelent meg. Legyünk őszinték: az ország legjobbjai vívódva keresik a kibontakozás módját és eszközeit — abban még nem volna semmi külö­nösebb érdem, hogy Mándy Sámuel is keresi. De a honmentés éppen ab­ban rejlik, hogy Mándy Sámuel tel­jes határozottsággal meg is találja. Szerinte az a feladat, melynek meg­oldásával jobbra fordul sorsunk, helyrebillen háztartásunk, bővebben folyik adónk: a búzaár mesterséges emelése. A búza árát kell mestersége­sen felemelni, a kenyeret mestersége­sen megdrágítani s íme: az is vak, aki nem látja, hogy ebből rögtön meg­javul kevéssé rózsás helyzetünk, őszintén bámuljuk Mándy Sámuelt ezért az ötletért. Még­pedig három szempontból is. Először: a gondolat rendkívül eredeti. Másodszor: nem mindennapi erkölcsi emelkedettségre vall. Harmadszor: bölcsen és józanul vonja le azokat a tanulságokat, ame­lyek közeli múltúnkból adódnak. Az eredetiségen kívül — amelyet feles­leges bővebben fejtegetni — leszünk bátrak a másik két szempontot köze­lebbről megvilágítani. * A mozd­is emelkedettséget abban látjuk, hogy a cikkíró egyéni szem­pontok által egyáltalában nem befo­­lyásoltatja­ magát, ő maga nagybir­tokos s igy könnyen felmerül a gon­dolat, hogy a mesterséges búzaár emeléséből közvetlen haszna volna. Olyan haszna, amit közvetve vagy közvetlenül az ország kenyérfogyasztó rétegének — köztük persze a legsze­gényebb rétegeknek is — kellene megfizetni. Ez a gondolat azonban egyáltalában nem zavarja abban, hogy mentőötletével előáll­jon. To­vábbá: olyan hírek járnak gazda­körökben, hogy a mesterséges búza­­áremelés propagálója éppen most készül ii jobb s jelentős vásárlással földbirtokát megnagyobbítani, ami arra engedne következtetni, hogy az eddigi búzaárak mellett is megma­radt számára a gazdasági gyarapodás lehetősége. Akadhatnak, akik ezt a tényt magát is némi bírálattal kísérik s talán még inkább az egyoldalú ér­deket vélik a honmentő gondolat ru­gójának. De mindez nem zavarja Mándy Sámuelt, ő­­— látszik — erős lélekkel viselné a kritikát is, ha a búza árát mesterségesen felemelnék. * Tlyitwm a múlt tapasztalatai adtak erőt Mándy Sámuelnek ahhoz, hogy noha maga is erősen érdekelve van s talán még erősebben érdekelve lesz benne, a búzaár emelését jelölje meg a legsürgősebb és legfontosabb fel­adatnak. Hiszen egy kísérletet végig­szemlélhettünk már ebben az irány­ban. A baletta olyan kitűnő eredmé­nyeket hozott, hogy a kis- és törpe­birtokosság, s az ország fogyasztó társadalma felháborodva említi még nevét is. Az agrár­csoportok mind bu­kottnak bélyegzik a torz intézkedést, eltörlését hivatalosan bejelentették a közhangulat s általános követelés ha­tása alatt. De a honmentés nem is­mer akadályokat, mint látszik. Tőké­jét nyugodtan fekteti mezőgazdasági ingatlanba — köröskörül recsegnek az élet eresztékei — s azután hideg­vérrel azt követeli, hogy rentabilitá­sát mesterséges drágítással emeljék. Berlin, február 16. (A­ Esti Kurír berlini tudósítójától.) Ber­­linről joggal írják, hogy a tárgyilagosság fő­városa. A berliniek maguk is büszkék erre a hírükre s a „moderné Sachlicjikeit" az az erényük, amelyet a legszívesebben hangoztat­nak. Az élet realitásaihoz való különös viszo­nyuk, a tényekben és a német amerikaniz­­musban való gyökerezésük azonban kitermel olykor figurákat, amelyek egy új, tárgyilagos romantika élő hősei, embereket, akiknek élete és tragédiája nincs híján egy — habár új­fajta — poézisnek. A bankár tizennégy barátnője Pár hónappal ezelőtt hírt adtak a lapok arról, hogy az ügyészség rendeletére a rend­őrség letartóztatta Max Marcus berlini ban­kárt, aki klienseinek többmaillió márkát kitevő letételt elsikkasz­totta. Most tartotta meg a moabiti törvényszék ez ügyben a főtárgyalást s a bukott bankárt két­évi és 9 hónapi börtönre ítélte. A főtárgya­­láson szenzációs részletek derültek ki Marcus viselt dolgairól. Marcust, aki jelenleg 52 éves, nős s egy felnőtt fiú apja, mintaférjnek és családapának tartották otthon. A legnagyobb szeretettel viseltetett a családja iránt, felesé­gét,­­fiát minden jóval ellátta, anyagi gond­jait családja körében pedig elhallgatta, ne­hogy bánatot okozzon hozzátartozóinak. Marcusné és az ifjú Marcus, akiket a főtár­gyaláson tanúként hallgattak ki, csak a leg­nagyobb szeretettel és rajongással beszéltek a bankárról s védték körömszakadtig, amig ... Amíg ki nem derült, hogy a mintatér­ és családapa évek óta kettős életet élt. Marcus magas, kövér, vérmes ember s tíz év­vel fiatalabbnak látszik, mint amennyi tény­leg. Nagylábon élt a családjával együtt, de még többet költött a családi körön kívül. Este, ha a feleségétől azzal búcsúzott el, hogy sürgős üzleti ügyekben ülései vannak, valójá­ban kalandokat keresett s mert szórta a pénzt, meg is találta őket. A hitelezői utánajártak Marcus titokzatos kalandjainak s a tárgya­láson az ő adataik alapján felvonultatta az ügyészség azokat a nőket is, akik együtt köl­tötték el a bukott bankárral az elsikkasztott letéteket. Mindjárt elsőnek egy rendkívül elegánsan öltözött hölgy libegett be a tárgyalási te­rembe, ismert moziszínésznő, aki néhány hó­napig szerepelt, mint a bankár hivatalos ba­rátnője. A hermelinprémkabátot, a brilliánso­­kat, amelyeket viselt, az autót, amely a tör­vényszék kapuja előtt várakozott rá, mindezt Marcusnak köszönhette, aki ezenkívül kerek 30.000 márkát is adott neki készpénzben. Mégsem volt egy jó szava a bankárról, ellen­kezőleg azt vallotta, hogy elejétől kezdve gyanús volt neki Marcus költekezése. Az el­nök szigorú kérdésére, hogy akkor miért fo­gadta el a vagyont érő ékszereket, prémeket meg a készpénzt, nevetve azt felelte, hogy ő nem detektív s nem szokott törődni azzal, honnan veszik mecénásai a pénzt. A bankár második számú barátnője, akit ezután hallgattak ki, férjes asszony, aki az ura tudtával fogadott el pénzt és egy szépen berendezett, hatszobás lakást Marcustól. A harmadik számú metressz revügers volt. Há­rom szobát rendezett be neki Marcus s egész letartóztatásáig havi 1500 márkával támogatta. Majd ismét egy színésznő következett, aki nyugodtan bevalllotta a bíróság színe előtt, hogy mielőtt közelebbi ismeretséget kötött volna a bankárral, közjegyző előtt 60.000 márkát kellett Marcusnak a részére elhelyeznie. Egy bécsi nőnek, aki ezután tett vallomást, Marcus megvette Joachim porosz királyi her­ceg kastélyát, azonkívül több részletben­­ ezer márkát adott neki. És igy tovább ... Tizennégy nő vonult fel egymásután, akik összesen vagy másfél millió márkát kaptak készpénzben vagy értéktárgyakban, bútorzatban a vádlott pénzembertől. A tanúvallomások alatt Marcus hites fele­sége és a fia csendesen sirdogáltak a tanuk padján. Amikor azután vég nélkül vonultak fel már a bankár barátnői, Marcusné hirtelen felállott s pillantást sem vetve férjére, gyors léptekkel elhagyta a tárgyalótermet. A fia le­sütött szemmel követte ... Pénzt vett fel a saját temetésére A Marcus-perrel egyidejűleg egy másik, ta­lán még fantasztikusabb pert tárgyalt a ber­lini törvényszék. Sorozatos csalás miatt egy volt kocsmáras és későbbi bártulajdonos, Hans Günther állott nejével együtt a bíróság előtt. Günther valamikor jómódú ember volt s Azeuköln városrészben volt jólmenő ven­déglője. De anyagi viszonyait jelentékenyen meghaladó összeget költött havonta s az évek folyamán akkora deficitje volt már, hogy nem vezethette tovább a vendéglőt. Hitelezői ostroma elől úgy próbált tehát menekülni, hogy kéz alatt eladta a kocsmát az italmé­rési engedéllyel együtt s múlt év májusában egy kávéházat nyitott, mely éj­jel bárüzem volt jazzal és éjjeli nőkkel. Rövidesen ismét nya­kára jártak Günthernek a hitelezők s mint­hogy a vendéglő vételárában sem részeltette őket, büntetőfeljelentésekkel fenyegették. Mindjobban szorult a hurok az eladósodott ember nyaka körül, a bárhelyiségre is ráfize­tett s végül is merész lépésre szánta el magát. Felhajtott annyi pénzt, amennyit hirtelené­­ben csak tudott s július közepén elutazott nyaralni egy külföldi fürdőhelyre. A felesége a töme­gesen jelentkező hitelezőknek azt a választ adta, hogy Günther súlyos beteg s a profesz­­szorok sürgős javaslatára kellett elutaznia. Augusztus elején azután szomorú hírrel lepte meg Gü­ntherné az aggódó hitelezők ha­dát. Közölte velük, hogy férje állapota az utóbbi napokban válságosra fordult. Majd újabb néhány nappal később bejelentette férje halálát. Az egyik hitelező, egy tojás- és vajkereskedő, akinek úgy látszik szíve is vajból volt, annyira megsajnálta a síró asszonyt, aki állítólag még annyi pénzzel sem rendelkezett, hogy a férje temetésére elutazhasson, hogy néhány száz márkát adott át özvegy Günthernének. Az asszony ezzel a pénzzel el is utazott, de előbb még hirdetést adott fel a Lokalanzeiger című­ nagy berlini lapban, amelyben férje halálát bejelentette a nyilvánosság­nak s felszólította a hitelezőket, hogy záros határ­idő alatt jelentkezzenek ügyvédjénél. Hetekig nem hallottak ezután hírt Gün­­thernéről az ismerősei. Szeptember végén egy berlini húsiparos, Günther egyik volt szál­lítója Velencébe utazott pár napi üdülésre. Az egyik nagy hotelben szállt meg s vacsora után a szálló bárjába ment át. Nem kis meg­lepetésére az egyik asztalnál elegáns szmokingban a halottnak vélt Hans Günther ült a fele­ségével, aki szintén pompás estélyi ruhát viselt. A nagy­iparos nem ütött lármát, hanem azonnal érintkezésbe lépett a szállótulajdonossal, aki a házaspárt szobájába kísértette fel, majd ér­tesítette a rendőrséget. Gunthert és nejét le­tartóztatták, majd a diplomáciai tárgyalások befejezte után kiadták a német hatóságoknak. A tegnapi főtárgyaláson igen cinikusan visel­kedett a volt vendéglős, úgyszólván büszke volt az ötletére. A törvényszék kilenchavi, nejét hathavi börtönre ítélte el. Jozef még As éucáta aféte másfél mátkát költött egy sikkasztó lankát redekzs­iguzák a lilaság előtt . A példás családapa kettős élete Aki fi­telezői elöl a halálhu­l menekült 7. oldal Felmentették a 67 éves gazdálkodót, aki önvédelemből agyonlőtte vejét A múlt év november 2-án Kincses János szigetszentmiklósi vagyonos gazdálkodó szó­váltásba keveredett ve­jé­vel, Beck István föld­bérlővel. Beck arra kérte apósát, hogy egészítse ki a leányának adott hozományt és írasson rá még körülbelül 10 hold földet. Kincses kere­ken elutasította a kérést és szóváltás közben kitiltotta vejét a házából. Becket a kiutasítás hallatára elfutotta a méreg, torkon r­igadta hatvanhét éves apósát és fojto­gatni kezdte. Kincses erre előrántotta revolve­rét és vejére sütötte. A golyó szemén találta Becket, aki a színhelyen meghalt. Az öreg gazdálkodót a statá­riumrendelet értel­mében vették őrizetbe, de a pestvidéki ügyész­ségen Götz dr. ügyészségi alelnök megszüntette a statáriális eljárást, mert számos gyaníték merült fel arra, hogy Kincses önvédelemből jogosan használta fegyverét. ■Rendes bírói eljárásra utasították az ügyet, amely a pestvidéki törvényszéken Székely La­jos tanácsa előtt került tárgyalásra. Kincses János a főtárgyaláson azzal védekezett, hogy veje állandóan pénzt követelt tőle, amit azon­ban ő nem akart teljesíteni, mert az esküvő alkalmával kiadta leányának hozományát. Az eset alkalmával is — folytatta a vádlott — ő támadott meg engem és kezdett fojtogatni, mire revolvert rántottam. Hogy azután mi tör­tént, nem tudom. Kihallgatták Kincses feleségét is, aki ha­sonlóképpen vallott. A bíróság ezután meghozta ítéletét, amely­nek értelmében Kincses Jánost a szándékos emberölés bűntettének vádja alól fölmentette. Kardos János védő kérésére elrendelte az üveg­gazdálkodó szabadlábra helyezését. Az ügyész megnyugodott az ítéletben, amely így jogerőssé vált. Prejean és Fejős Pál leg­közelebbi filmje Pesten készül Érdekes szerződést írtak alá a Hunnia­­filmgyár gyarmatutcai telepén. A szerződő fe­lek magyar részről Heltai Jenő, a kitűnő író és dr. Bingert János, a Hunnia-fémgyár igazgatója voltak, míg a franciákat az Osso-filmgyár igaz­gatói, közöttük Mannheim Ernő, a magyar szár­mazású párizsi bankár, Lenk­ffy Ica férje, kép­viselték. A szerződés szerint az Osso-filmgyár be­vonásával Budapesten Minerva-fémgyár névvel új filmgyár alakult, amely Budapesten fogja produkcióit elkészíteni. Az első film felvételei — mint ahogy azt ne­künk Heltai Jenő elmondotta — a legközelebbi hetekben már elkezdődnek. Ez az első film francia le­sz, még­pedig azért, hogy a rendező és a művészi személyzet a mű­termi lehetőségekkel akadálytalanul megismer­kedhessék és a magyar viszonyoknak megfele­lően készülhessen fel további nagyarányú mun­kájára. Ezt az első filmet Galloni, az «Éneklő várost nálunk is nagy sikert aratott Kiepura­­film rendezője csinálja és főszerepeinek eljátszására Albert Prejean é­. Annabella, a «Párizsi háztetők» és a x Mi­k­ó sztárjai jönnek Budapestre. Az új filmgyár második filmje magyar szcená­­rium alapján készül. Címe: Tavaszi zápor és a Hollywoodban élő Fülöp Ilona írta. A rendező pedig minden valószínűség szerint­­­ Fejős Pál lesz. Bingert dr., a Hunnia-fémgyár igazgatója azt is elmondotta, hogy folynak már a tárgyalások, s a gyár stúdiójának nagyméretű kibővítésére vo­natkozóan is. a 9050-* Jiáctió' dinamikus hangszóróval van egybeépítve

Next