Esti Kurir, 1932. május (10. évfolyam, 96-118. szám)

1932-05-01 / 96. szám

Ma: Szerencsés Imre ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY BÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 1O F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1.SO Ke* JUGOSZLÁVIÁBAN 1.SO DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR* ROMÁNIÁBAN 6 LEJ FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY 10 fillér SZERKESZTŐSÉG: V.. VADÁSZ UTCA II TELEFONSZÁM: 261-41. 261—42. 261—43, 268-29 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 241. I. EM. TELEFONSZÁMOK: 122-8801 254-05 BUDAPEST, 1932 MÁJUS 1 VASÁRNAP 96. SZÁM X. ÉVFOLYAM A FRANCIA VÁLASZ Franciaország a holnap kezdődő kamarai képviselőválasztáson felel a kérdésre, milyen úton, milyen módszerekkel kíván akontinens leghatalmasabb nemzete a maga fejlődésének és boldogulásának biztosításához s a nemzetközi gazdasági és pszichikai válság megoldásához eljutni. A francia köztársaság volt az utóbbi években a hadviselt országok közül talán az egyetlen, ahol a gazdasági krízis közepette is nagyjában tovább tartott a polgári prosperitás. A legutóbbi időben azonban néhány jelenség kétségbevonhatatlanul megmutatta, hogy ez a jólét és ez a viszonylagos gondtalanság, bármilyen hatalmas aranyhegyekkel bástyázza is körül magát, ki van szolgáltatva a legvégzetesebb veszedelmeknek mindaddig, amíg a határokon túl tovább dúl a nyomor, a munkanélküliség, a pénzügyi bizonytalanság és a lelki anarchia. Franciaországnak rá kellett eszmélnie arra, hogy az a nemes humanista elgondolás, melyet az európai népek összefogására Briand meglobogtatott, nem , ábrándkép, nem az üzleti realitástól elzárkózott lelkek utópiája, hanem az egyetlen igazi reálpolitika, a sokat követelt sécurité egyetlen tartós biztosítéka. Tardieu annak idején elejthette Briand-t, de ma, mintha maga is belátná néha, hogy a Páneurópa-eszme apostolának példáját kell követnie ... A döntés A kamarai választást egyébként felfoghatjuk úgy is, mint Franciaország feleletét a poroszországi Landtag-választásra, amely a Hitler-féle legszélsőségesebb fajiés nemzeti sovinizmust juttatta diadalra, fájjon úgy fogja-e fel ezt az eseményt a francia polgárság, mint provokációt, mint támadást, melyre ugyancsak támadással kell felelnie? Vájjon a nagyarányú fegyverkezés és a pénzügyi könyörtelenség szószólóit juttatta-e a porosz választás erős agitációs fegyverhez Franciaországban? Vagy pedig az a jobb belátás fog győzni Franciaországban, hogy a hitlerizmus alatt éppen a közeledés, a megértés és engedékenység politikájával kell kiszárítani a talajt, a gyűlölet és elkeseredés talaját? Milyen lesz a választás eredménye, nem tudjuk. Úgy látszik, nem tudja maga Tardieu sem, ki a nemzetközi tárgyalások fordulópontján egy valóságos, vagy állítólagos garathurut jogcímén halasztotta el állásfoglalását arra az időre, amikor az új francia politikai konstelláció már áttekinthető lesz. A francia nemzet azonban bármilyen kényes legyen is ma a nemzetközi szituáció, nem jelenthet garathurutot. A francia nemzet dönteni fog. S reméljük, hogy ez a döntés annak bölcs humanizmusnak szellemében fog megfoganni, amely az egyes egyének és egyes nemzetek sorsát nem képes elválasztani az egész emberiség boldogulásától, a méltányosság és igazság győzelmétől. A radikálisok és a szociáldemokraták nagy győzelmet várnak a holnap kezdődő francia képviselőválasztástól A pótválasztások előtt dől el: a szociáldemokratákkal szövetkeznek-e a radikálisok, vagy a polgári középpártokkal Tarchett a radikálisok felé orientálódik Párizs, április 30. (Alidi Kurír tudósítójának távirata.) Vasárnap reggel megkezdődik Franciaországban a nagy választási csata első összecsapása. Az első választási menet a jelöltek nagy szénára való tekintettel aligha fogja eldönteni a sarc kimenetelét s nem valószínű, hogy az új kamarába beküldendő 612 képviselő közül egyharmadnál többet válasszanak. A többi kerületben pótválasztás lesz, úgyhogy végleges döntés csak jövő vasárnap, május 1-án történik meg. A baloldal mindenesetre igen nagy optiimizmussal indul a harcba. A legnagyobb reményeket Herriot radikális pártja táplálja, melynek vezérei úgy számítják, hogy a párt az eddigi 106 képviselő helyett mintegy 150 képviselővel vonul be az új parlamentbe. Ha ez a számítás valóra is válna, végeredményben a radikális párt ismét csak vagy a jbboldali középpártokhoz, vagy pedig a szoialista párthoz kellene fordulnia támogatásért, ha kormányt akarna alakítani. A párt vezére, Herriot minden ajtót nyitva aggott s választási beszédeiben nem zárta sem az eddigi kormánykoalícióval, sem a socialista párttal megkötendő paktum lehetőégét. Egyik beszédében például azt mondotta Herriot, hogy a republikánus front széles kipítése szükséges, amit úgyis lervet magyarzni, hogy a radikális párt hajlandó együttműködni a mérsékelt jobboldali pártokkal, így másik beszédében viszont olyasmiket mondott Herriot, hogy a radikális párt nem kar utolsó szeme lenni olyan láncnak, melyek másik végét a jobboldal tartja kezében. Serriotnak a május elsejei első választási menet lezajlása után mindenesetre nyíltan mint kell vallania és el kell döntenie, hogy a második választási menetre a jobboldallal vagy pedig a szocialistákkal köt-e paktumot. A második választási menetben már csak két elölt állhat szemben egymással s ezért az yen paktumokat nem lehet elkerülni. Tardieu részéről tagadhatatlanul meg van hajlandóság arra, hogy együttműködjön aadikális párttal s ha a jobboldal a választási harcban esetleg vereséget szenvedne, akkor nagyon könnyen lehetséges, hogy Tardieu elsősorban a radikális pártnak ajánlja fel az együttműködést, már csak azért is, hogy megakadályozza azocialista-radikális baloldali kartel esetlees feltámadását. Miután a Tardieu mögött ülő pártok, széttöredezettségük ellenére is eltétlenül igen súlyos tényezője lesznek toábbra is a belpolitikának, Herriotnak aligha marad más út hátra, mint szövetkezni a Tardieu-fronttal, annál is inkább, minthogy a radikális párt és a szocialista párt együttvéve nem nagyon kaphat abszolút többséget, még abban az esetben is, ha a szocialista párt számításai beválnak és mandátumállománya az eddigi 112-ről 130—140-re emelkedik. Ebben az esetben az egykori baloldali kartel megközelítően háromszáz mandátummal rendelkezne, az abszlút többséget azonban csak akkor tudná elérni, ha a középpártok egyike vagy másika csatlakozna hozzá. A baloldali lapok mindenesetre számolnak a baloldali kormány megalakításának lehetőségével, annál is inkább, minthogy a választási agitáció során igen vonzó jelszavakkal tudták befolyásolni a választókat. A háború ellen hirdettek kereszteshadjáratot, az óriási fegyverkezési terhek leszállítását követelték, a kormány súlyos pénzügyi és gazdasági bűneiről beszéltek s külpolitikai téren Briand nagy eszméinek megvalósítását tűzték ki végső célnak. Erős érv a baloldal kezében az az elbánás is, amelyben a jobboldal az elhunyt Briand külügyminisztert részesítette. A radikális párt agitátorai gyakran hangoztatták választási beszédeikben, hogy Tardieu akadályozta meg Briand elnökké választását és Tardieu szorította ki Briandt, amikor a külügyminiszter már halálos beteg volt, évtizedes működése színhelyéről, a külügyminisztériumból. Herriot ezzel kapcsolatban azt mondotta egyik beszédében, hogy Briand száműzöttként halt meg saját hazájában. A baloldal a gazdasági válságot is sokkal fenyegetőbb színekben tüntette fel az agitációs hadjárat során, mint a kormány és azt állította, hogy Tardieu választási taktikából letagadta a milliárdos deficitet és az igazi gazdasági helyzetet. Megszakad a japán-kínai béketárgyalás ? Sanghai, április 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A hon-hsai bombamerényletnek most már halálos áldozata is van. Az elmúlt éjszaka belehalt sérüléseibe a sanghai japán egyesület elnöke, aki a tegnapi merényletnél borzalmas sebeket szenvedett és irtózatos kínok között meghalt. A többi súlyosan sebesült tábornok és admirális állapotában nem állott be rosszabbodás, csupán Sigemiczu követ állapota ad továbbra is aggodalomra okot. A követ harminckét sebet szenvedett és az orvosok nem bíznak felépülésében. Nomura admirális,, akinek félarcát szakította le a robbanás ereje, az orvosok véleménye szerint teljesen megvakult. A japánok körében mindinkább erősödik az a feltevés, hogy bár a merényletet koreaiak követték el és kétségtelen, hogy az előkészítés is koreai összeesküvők műve, mégis bizonyos, hogy kínai politikai köröknek is volt szerepe a merénylet előkészítésében. Ugyancsak japán részről hangoztatják, hogy bizonyos kínai nacionalista köröknek és kantont, hivatalos kínai személyiségeknek kapcsolataik voltak a merénylőkkel. Mindezek az állítások azonban csak feltevéseken alapulnak és kézzelfogható bizonyíték nincs arra, hogy kínai köröknek szerepük volt a merényletben. Szombatra tervezték a japán-kínai fegyverszüneti szerződés aláírását, nem fér kétség azonban ahhoz, hogy ezt az aktust elhalasztják. A merénylők kihallgatása a japán főhadiszálláson folyik. Yuhokihi, a tulajdonképpeni merénylet elkövetője cinikusan hallgat s csak személyi adatait volt hajlandó bemondani. Huszonötéves koreai születésű munkásnak mondotta magát s legutóbb a francia negyedben egy ruhatisztítóüzletben dolgozott. Tokió, április 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata ) A honkjui véres merénylet hire egész Japán-ban óriási felháborodást keltett. A japánok Kínaellenes hangulatát még jobban fokozta a merénylet hire s attól kell tartani, hogy ez a tény kirobbanásokhoz vezet. A hadügyminisztériumhoz közelálló Asahit! című lap szombati vezércikkében azt köívetett, hogy azonnal szakítsák félbe a sanghaji tárgyalásokat s a japán kormány, ne igyekezzék a kínaiakkal békét kötni. , Kormánykörök nem osztják ezt a felfogást , úgy látszik, a miniszterek amellett vannak, hogy abekövetkezett események ellenére igy folytassák a japán-kínai konfliktus elsimítására vonatkozó sanghaji megbeszéléseket.