Esti Kurir, 1932. május (10. évfolyam, 96-118. szám)

1932-05-01 / 96. szám

Ma: Szerencsés Imre ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY BÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 1O F. CSEHSZLOVÁK­­IÁBAN 1.SO Ke* JUGOSZLÁVIÁBAN 1.SO DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR* ROMÁNIÁBAN 6 LEJ FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY 10 fillér SZERKESZTŐSÉG: V.. VADÁSZ­ UTCA II TELEFONSZÁM: 261-41. 261—42. 261—43, 268-29 KIADÓHIVATAL: VI., TERÉZ-KÖRÚT 241­. I. EM. TELEFON­SZÁMOK: 122-88­01 254-05 BUDAPEST, 1932 MÁJUS 1 VASÁRNAP 96. SZÁM X. ÉVFOLYAM A FRANCIA VÁLASZ Franciaország a holnap kezdődő kama­rai képviselőválasztáson felel a kérdésre, milyen úton, milyen módszerekkel kíván a­­kontinens leghatalmasabb nemzete a maga fejlődésének és boldogulásának biz­tosításához s a nemzetközi gazdasági és pszichikai válság megoldásához eljutni. A francia köztársaság volt az utóbbi évek­ben a hadviselt országok közül talán az egyetlen, ahol a gazdasági krízis köze­pette is nagyjában tovább tartott a pol­gári prosperitás. A legutóbbi időben azonban néhány jelenség kétségbevonha­­tatlanul megmutatta, hogy ez a jólét és ez­ a viszonylagos gondtalanság, bármilyen hatalmas aranyhegyekkel bástyázza is körül magát, ki van szolgáltatva a leg­­végzetesebb veszedelmeknek mindaddig, amíg a határokon túl tovább dúl a nyo­mor, a munkanélküliség, a pénzügyi bi­zonytalanság és a lelki anarchia. Francia­­országnak rá kellett eszmélnie arra, hogy az a nemes humanista elgondolás, melyet az európai népek összefogására Briand meglobogtatott, nem , ábrándkép, nem az üzleti realitástól elzárkózott lelkek utó­piája, hanem az egyetlen igazi reálpoli­tika, a sokat követelt sécurité egyetlen tartós biztosítéka. Tardieu annak idején elejthette Briand-t, de ma, mintha maga is belátná néha, hogy a Páneurópa-eszme apostolának példáját kell követnie ... A döntés A kamarai választást egyébként felfog­hatjuk úgy is, mint Franciaország felele­tét a poroszországi Landtag-választásra, amely a Hitler-féle legszélsőségesebb faji­­és nemzeti sovinizmust juttatta diadalra, fájjon úgy fogja-e fel ezt az eseményt a francia polgárság, mint provokációt, mint támadást, melyre ugyancsak táma­dással kell felelnie? Vájjon a nagyarányú fegyverkezés és a pénzügyi könyörtelen­ség szószólóit juttatta-e a porosz válasz­tás erős agitációs fegyverhez Francia­­országban? Vagy pedig az a jobb belátás fog győzni Franciaországban, hogy a hitlerizmus alatt éppen a közeledés, a megértés és engedékenység politikájával kell kiszárítani a talajt, a gyűlölet és el­keseredés talaját? Milyen lesz a választás eredménye, nem tudjuk. Úgy látszik, nem tudja maga Tardieu sem, ki a nemzet­közi tárgyalások fordulópontján egy va­lóságos, vagy állítólagos garathurut jog­­címén halasztotta el állásfoglalását arra az időre, amikor az új francia politikai konstelláció már áttekinthető lesz. A francia nemzet azonban bármilyen ké­nyes legyen is ma a nemzetközi szituáció, nem jelenthet garathurutot. A francia nemzet dönteni fog. S reméljük, hogy ez a döntés annak bölcs humanizmusnak szellemében fog megfoganni, amely az egyes egyének és egyes nemzetek sorsát nem képes elválasztani az egész emberi­ség boldogulásától, a méltányosság és igazság győzelmétől. A radikálisok és a szociálde­mokraták nagy győzelmet vár­nak a holnap kezdődő francia képviselőválasztástól A pótválasztások előtt dől el: a szociáldemokratákkal szövet­­keznek-e a radikálisok, vagy a polgári középpártokkal Tarchett a radikálisok felé orientálódik Párizs, április 30. (A­­lidi Kurír tudósítójának távirata.) Vasárnap reggel megkezdődik Franciaország­­ban a nagy választási csata első összecsapása. Az első választási menet a jelöltek nagy szé­nára való tekintettel aligha fogja eldönteni a sarc kimenetelét s nem valószínű, hogy az új kamarába be­küldendő 612 képviselő közül egyharmad­­nál többet válasszanak. A többi kerületben pótválasztás lesz, úgyhogy végleges döntés csak jövő vasárnap, május 1-án történik meg. A baloldal minden­esetre igen nagy opti­­imizmussal indul a harcba. A legnagyobb re­­ményeket Herriot radikális pártja táplálja, melynek vezérei úgy számítják, hogy a párt az eddigi 106 képviselő helyett mintegy 150 képviselővel vonul be az új parla­mentbe. Ha ez a számítás valóra is válna, végered­­m­ényben a radikális párt ismét csak vagy a jbboldali középpártokhoz, vagy pedig a szo­­ialista párthoz kellene fordulnia támogatásért, ha kormányt akarna alakítani. A párt vezére, Herriot minden ajtót nyitva aggott s választási beszédeiben nem zárta­­ sem az eddigi kormánykoalícióval, sem a socialista párttal megkötendő paktum lehető­égét. Egyik beszédében például azt mondotta Herriot, hogy­ a republikánus front széles ki­­pítése szükséges, amit úgyis lervet magya­­rzni, hogy a radikális párt hajlandó együtt­­működni a mérsékelt jobboldali pártokkal, így másik beszédében viszont olyasmiket mondott Herriot, hogy a radikális párt nem kar utolsó szeme lenni olyan láncnak, mely­ek másik végét a jobboldal tartja kezében. Serriotnak a május elsejei első választási menet lezajlása után mindenesetre nyíltan mint kell vallania és el kell döntenie, hogy a második választási menetre a jobboldal­lal vagy pedig a szocialistákkal köt-e paktumot. A második választási menetben már csak két elölt állhat szemben egymással s ezért az yen paktumokat nem lehet elkerülni. Tardieu részéről tagadhatatlanul meg van hajlandóság arra, hogy együttműködjön a­adikális párttal s ha a jobboldal a választási harcban esetleg vereséget szenvedne, akkor nagyon könnyen lehetséges, hogy Tardieu első­sorban a radikális pártnak ajánlja fel az­ együttműködést, már csak azért is, hogy megakadályozza a­zocialista-radikális baloldali kartel esetle­­es feltámadását. Miután a­ Tardieu mögött ülő pártok, széttöredezettségük ellenére is eltétlenü­l igen súlyos tényezője lesznek to­­ábbra is a belpolitikának, Herriotnak aligha marad más út hátra, mint szövetkezni a Tardieu-fronttal, annál is inkább, minthogy a radikális párt és a szocialista párt együtt­véve nem nagyon kaphat abszolút többséget, még abban az esetben is, ha a szocialista párt számításai beválnak és mandátumállománya az eddigi 112-ről 130—140-re emelkedik. Ebben az esetben az egykori baloldali kartel megközelítően háromszáz mandátummal rendelkezne, az abszlút többséget azonban csak akkor tudná elérni, ha a középpártok egyike vagy másika csatlakozna hozzá. A baloldali lapok mindenesetre számolnak a baloldali kormány megalakításának lehető­ségével, annál is inkább, minthogy a válasz­tási agitáció során igen vonzó jelszavakkal tudták befolyásolni a választókat. A háború ellen hirdettek kereszteshadjáratot, az óriási fegyverkezési terhek leszállítását követelték, a kormány súlyos pénzügyi és gazdasági bű­neiről beszéltek s külpolitikai téren Briand nagy eszméinek megvalósítását tűzték ki végső célnak. Erős érv a baloldal kezében az az elbánás is, amelyben a jobboldal az elhunyt Briand kül­ügyminisztert részesítette. A radikális párt agi­tátorai gyakran hangoztatták választási beszé­deikben, hogy Tardieu akadályozta meg Briand elnökké választását és Tardieu szorította ki Briandt, amikor a külügyminiszter már halálos beteg volt, évtizedes működése színhelyéről, a külügyminisztériumból. Herriot ezzel kapcsolatban azt mondotta egyik beszédében, hogy Briand számű­zöttként halt meg saját hazájában. A baloldal a gazdasági válságot is sokkal fenyegetőbb színekben tün­tette fel az agitációs hadjárat során, mint a kormány és azt állította, hogy Tardieu válasz­tási taktikából letagadta a milliárdos deficitet és az igazi gazdasági helyzetet. Megszakad a japán-kínai béketárgyalás ? Sanghai, április 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A hon-hsai bombamerényletnek most már halálos áldozata is van. Az elmúlt éjszaka belehalt sérüléseibe a san­­ghai japán egyesület elnöke, aki a tegnapi me­rényletnél borzalmas sebeket szenvedett és ir­tózatos kínok között meghalt. A többi súlyosan sebesült tábornok és admirális állapotában nem állott be rosszabbodás, csupán Sigemiczu kö­vet állapota ad továbbra is aggodalomra okot. A követ harminckét sebet szenvedett és az or­vosok nem bíznak felépülésében. Nomura admirális,, akinek félarcát szakí­totta le a robbanás ereje, az orvosok vé­leménye szerint teljesen megvakult. A japánok körében mindinkább erősödik az a feltevés, hogy bár a merényletet koreaiak kö­vették el és kétségtelen, hogy az előkészítés is koreai összeesküvők műve, mégis bizonyos, hogy kínai politikai köröknek is volt szerepe a merénylet előkészítésében. Ugyancsak japán részről hangoztatják, hogy bizonyos kínai nacionalista köröknek és kantont, hivatalos kínai személyiségek­nek kapcsolataik voltak a merénylőkkel. Mindezek az állítások azonban csak feltevése­ken alapulnak és kézzelfogható bizonyíték nincs arra, hogy kínai köröknek szerepük volt a merényletben. Szombatra tervezték a japán-kínai fegyver­szüneti szerződés aláírását, nem fér kétség azonban ahhoz, hogy ezt az aktust elhalaszt­ják. A merénylők kihallgatása a japán főhadiszál­láson folyik. Yuhokihi, a tulajdonképpeni me­rénylet elkövetője cinikusan hallgat s csak személyi adatait volt hajlandó bemondani. Huszonötéves koreai születésű munkásnak mondotta magát s legutóbb a francia negyed­ben egy ruhatisztítóüzletben dolgozott. Tokió, április 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata ) A honkjui véres merénylet hire egész Japán-­­ban óriási felháborodást keltett. A japánok­ Kínaellenes hangulatát még jobban fokozta a merénylet hire s attól kell tartani, hogy­ ez a tény kirobbanásokhoz vezet.­­ A hadügyminisztériumhoz közelálló Asahi­t! című lap szombati vezércikkében azt kö­­í­vetett, hogy azonnal szakítsák félbe a sanghaji tárgyalásokat s a japán kormány, ne igyekezzék a kínaiakkal békét kötni. , Kormánykörök nem osztják ezt a felfogást , úgy látszik, a miniszterek amellett vannak, hogy a­­bekövetkezett­ események ellenére ig­y folytassák a japán-kínai konfliktus elsimítá­­­sára vonatkozó sanghaji megbeszéléseket.

Next