Esti Kurir, 1932. június (10. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

Mas A sárga vihar 1*3'7 MAd 3 1 FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁ­KIÁBAN 1.50 Ke., JUGOSZLÁVIÁBAN 150 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI X. ÉVFOLYAM APEST, 1932 JÚNIUS 1 SZERDA 119. SZÁM 10 fillér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, V. VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 34 A SZERKESZTŐSÉG TELEFONSZÁMA: 28-5-36 KIADÓHIVATALI TELEFON: 12-2-88 ÉS 25-4-05 Westarp gróf kancellárságát vár­­ják Németországban Holnap dönt Hindenburg — Hitlerék a birodalmi gyűlés feloszlatását sürgetik — Aggodalom és lehangoltság Párizsban és Londonban „Minden hatalmat Hitler Adolfnak" követeli a fajvédő sajtó Hindenburg német köztársasági elnök, mint a berlini táviratok jelzik, előrelátha­tóan holnap fog megbízást adni valakinek az új birodalmi kormány megalakítására. Hogy személy szerint ki lesz­ a dezignált miniszterelnök, az egyelőre még ugyan­olyan bizonytalan, mint az, hogy milyen pártok reprezentánsaiból fogja összeválo­gatni a minisztereket s milyen parla­menti csoportok aktív vagy passzív tá­mogatására kíván majd támaszkodni. Biztos ugyan, hogy az új kormány erősen jobboldalibb színezetű lesz, mint volt az eddigi, de az úgynevezett jobboldalnak különböző pártjai és­­ frakciói között olyan lényeges és áthidalhatatlannak látszó világnézeti és politikai ellentétek mutatkoznak, hogy egyáltalában nem mellékes, melyik csoportnak jut a döntő befolyás az új német kormánypolitika irányításában. Az a csoport, amelynek inciativájára Hindenburg a Brüning-kormányt elejtette, régi, erősen konzervatív arisztokraták, nagybirtokosok, junkerek, főtisztviselők és tábornokok vezetése alatt áll. Ez a cso­port, bár monarchista érzésű, eddig rész­ben támogatta a Brüning mögött álló pol­gári koalíciót, mely aránylag­ jobban meg­felelt ízlésének, mint a Hitler-féle nemzeti szocialista párt felforgatásra, társadalmi belviszályra, egyes esetekben tőkekisajátí­­tásra irányuló programja. Most azonban, amikor Brüning a csődbe került keletpo­roszországi nagybirtokokat az állammal meg akarta váltalni, hogy ott a munka­­nélküliek egy részét elhelyezze, ez a cso­port élesen ellene fordult. Hindenburg látni valóan ezeknek a kon­zervatív elemeknek kezében szeretné látni legszívesebben a birodalom kormányrúd­­ját. De ezek a birodalmi gyűlésen megle­hetősen jelentéktelen erőt képviselnek, kénytelenek lennének tehát a Hagenberg­­féle német nemzeti párt, valamint a Hitler­­párt szövetségére támaszkodni. Ezek a szélsőjobboldali pártok pedig ragaszkod­nak ahhoz, hogy számbeli fölényüknek megfelelő szerepet kapjanak az új kom­­­ány­koalícióban, sőt Hitler sürgeti a bi­­rodalmi gyűlés feloszlatását és az új vá­­asztás kiírását is, amelytől pártja szá­mára abszolút többséget remél. Várjon Hindenburg, aki ellen a Hitler­­párt a köztársasági elnökválasztáson olyan heves agitációt folytatott, jelenté­keny szerepet fog-e juttatni ennek a pártnak az új kormányban? Várjon kor­mányra jut-e Németországban a fajvédő­párt, mely — mint Hitler már régebben bejelentette — a koalíciót csak lépésnek tartja a teljes párturalom s aztán a demo­kratikus alkotmányosság megsemmisítése felé? Vagy pedig úgynevezett pártokon felüli kormány alakul-e, tábornokokból és főtisztviselőkből, amelynek hol a kö­zéppártok, hol a szélsőjobboldal pilla­natnyi támogatására számítva kell majd életét egyik napról a másikra biztosíta­nia? Mindezt a következő huszonnégy óra eseményei fogják eldönteni. A németországi kormányválságnak ed­dig egyetlen, kétségbevonhatatlan követ­kezménye az az ijedtség és az a szoron­­gás, amelyet a higgadtság kormányának bukása világszerte keltett, s amely félő, hogy el fogja mérgesíteni a világpolitikai atmoszférát és megnehezíti majd azoknak a nemzeteknek a helyzetét, amelyek sor­suknak jobbrafordultat a háborús pszi­chózis teljes felszámolásától, a béke és igazság szellemének újjáéledésétől­­. „Tizenkét év reménye dőlt romba London, május 81. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A Brüning-kormány bukása az angol közvéle­ményben meglepetés erejével hatott. A hely­zetet nemcsak Németországban, hanem egész Európában rendkívül kritikusnak tartják és a jövőt illetően a legpesszimisztikusabb hangok hallatszanak. Politikai körökben hangsúlyoz­zák, hogy , a szituáció bonyolultabb, mint a háború kitörésekor. Brüning bukását az angol közvélemény nem várta azután, hogy az elnökválasztás a volt kancellár politikai sikerét jelentette és a­­ bi­rodalmi gyűlésen is sikerült többséget sze­reznie. Európa új és döntő politikai fordu­latok előtt áll — mondják politikai körök­ben — és a német belpolitikai helyzet nagy változása nem maradhat következmények nélkül a többi hatalom politikájára sem. Az angol kormány hétfőn délután közvetlenül azután, hogy a birodalmi kormány bukásának híre megérkezett, az alsóházban minisztertanácsra ült össze és a tanácskozást a keddi napon foly­tatják. A miniszertanács permanenciában marad, hogy a változott helyzetnek megfelelően gyors in­tézkedéseit megtehesse. MacDonald minisz­terelnök Lessiemouthból állandó telefoni ösz­­szeköttetésben áll kollégáival és a súlyos helyzetre való tekintettel elhatározta, hogy nyári szabadságát megszakítja és a jövő hét elején visszatér a fővárosba. Általában azt hiszik, hogy az angol kor­mány a változott helyzet ellenére is mindent megtesz majd, hogy a lausai­nei konferencia kudarcát megakadályozza. Nem titkolják an­gol politikai körökben, hogy a lausannei konferencia esetleges kudarca végzetes kö­vetkezményekkel lehet az egész világhely­zetre. f Hindenburg mai tárgyalásai Berlin, május 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Ma döntő jelentőségű tárgyalások folynak le. Délelőtt a birodalmi elnöknél elsőnek Kaas dr. prelátus, a centrumpárt vezére jelenik meg, majd dr. Hugenberg titkos tanácsost, a német nemzeti párt elnökét fogadja Hinden­burg. A délután folyamán a kisebb pártok vezérei jelennek meg az elnök előtt. Az audienciák a mai nappal véget érnek és hír szerint az elnök a szerdai napon feltétlenül meg­hozza a végső döntést. A birodalmi elnöknek Hitlerrel folytatott tárgyalásáról a Deutsche Allgemeine Zeitung nemzeti szocialista forrásból eredő információ alapján jelenti, hogy a nemzeti szocialisták ve­zére az elnökkel közölte, hogy pártja véleménye szerint új birodalmi kormány alakítása az új választások kiírása nélkül céltalan. A sze­mélyi kérdéseket e felfogás értelmében a nem­zeti szocialista párt e pillanatban nem óhajtja Valamennyi lap vezető helyen foglalkozik a Brüning-kormány bukásával és az egész sajtó egyértelműen utal arra, hogy a német kormányválságnak ezúttal messzemenő kö­vetkezményei lesznek. A Brüning-kormányt általában sajnálják és a lapok kommentárjaiból állandóan kiütközik az aggodalom, hogy ez a kor­mánybukás nem maradhat külső kon­zekvenciák nélkül. A Times vezércikkében fél attól, hogy a né­met belügyekben beállott változások és Né­metország belső nyugalmának elvesztése külső hatásokkal járhat. Jellemzőnek tartja, hogy Brüning volt a német köztársaság első olyan kancellárja, akit nem a birodalmi gyű­lés buktatott meg, hanem az a körülmény, hogy elveszítette a birodalmi elnök bizalmát. Brüning úgy látta, hogy személye a francia­­német közeledés terén már nem jelenti azt a súlyt, amit eddig jelentett, különösen azóta, hogy félre nem érthető módon tudo­mására hozta a francia kormánynak, hogy a jóvátételi fizetéseket törölni kell. A vezércikk végül úgy látja, hogy a Brüning-kormány le­mondása a helyzet gyors tisztázódását vonja majd maga után. A Daily Telegraph véleménye szerint Brü­ning lemondása a német parlamentáris de­mokrácia végét jelenti. A Daily Herald szerint ez az esemény egyértelmű tizenkétévi remé­nyeknek tragikus összeomlásával. „Az utolsó köztársasági kormány kiszenvedett is Párizs, május 31. A reggeli lapok érdeklődésének előterében a német kormányválság áll. A Petit Parisien véle­ménye szerint a német helyzet tisztázása csak megkönnyíti majd az új francia kormány fel-­­adatát. A lausannei értekezlet sikerét azonban a válság semmiesetre sem mozdítja elő. Az Excelsior a válságtól a nemzetközi helyzet tisztázását reméli. A Le Journal attól tart, hogy Németország Brüning bukása következtében közelebb sodró­dik azokhoz a veszélyes angol és amerikai tö­rekvésekhez, amelyeknek célja a pénz általános elértéktelenítése. Az Echo de Paris ezt írja:­ Brüning bukásából is láthatjuk, hogy Német­­ország hitvallása a fizikai erőszak. Kérdés, vájjon a francia radikálisok kormányra jutva megértik-e, hogy az úgynevezett új Német­ország csak álom volt. A Republique szerint A franciáknak számot kell vetniök azzal, hogy a jövőben a keleti határon a tábornokok kor­mánya vezeti az ügyeket. Egy okkal több arra, hogy igyekezzenek helyreállítani a francia­olasz jóviszonyt. Az Ordre szerint Németország új vezetői Európa békéjére és Franciaország biztonságára veszélyt jelentenek. A francia kormánynak keményen és határozot­tan kell vezetnie az ország ügyeit és minden óvintézkedést meg kell tennie. A szocialista Populaire megjegyzi, hogy Németországra ko­moly gondok várnak. Az utolsó köztársasági kormány kiszenvedett.

Next