Esti Kurir, 1932. június (10. évfolyam, 119-143. szám)
1932-06-01 / 119. szám
Mas A sárga vihar 1*3'7 MAd 3 1 FŐSZERKESZTŐ: RASSAY KÁROLY ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY HÓRA 2.40 P. NEGYEDÉVRE 7.20 P. EGYES SZÁM ÁRA 10 F. CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1.50 Ke., JUGOSZLÁVIÁBAN 150 DINÁR, AUSZTRIÁBAN 20 GR., ROMÁNIÁBAN 6 LEI X. ÉVFOLYAM APEST, 1932 JÚNIUS 1 SZERDA 119. SZÁM 10 fillér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, V. VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 34 A SZERKESZTŐSÉG TELEFONSZÁMA: 28-5-36 KIADÓHIVATALI TELEFON: 12-2-88 ÉS 25-4-05 Westarp gróf kancellárságát várják Németországban Holnap dönt Hindenburg — Hitlerék a birodalmi gyűlés feloszlatását sürgetik — Aggodalom és lehangoltság Párizsban és Londonban „Minden hatalmat Hitler Adolfnak" követeli a fajvédő sajtó Hindenburg német köztársasági elnök, mint a berlini táviratok jelzik, előreláthatóan holnap fog megbízást adni valakinek az új birodalmi kormány megalakítására. Hogy személy szerint ki lesz a dezignált miniszterelnök, az egyelőre még ugyanolyan bizonytalan, mint az, hogy milyen pártok reprezentánsaiból fogja összeválogatni a minisztereket s milyen parlamenti csoportok aktív vagy passzív támogatására kíván majd támaszkodni. Biztos ugyan, hogy az új kormány erősen jobboldalibb színezetű lesz, mint volt az eddigi, de az úgynevezett jobboldalnak különböző pártjai és frakciói között olyan lényeges és áthidalhatatlannak látszó világnézeti és politikai ellentétek mutatkoznak, hogy egyáltalában nem mellékes, melyik csoportnak jut a döntő befolyás az új német kormánypolitika irányításában. Az a csoport, amelynek inciativájára Hindenburg a Brüning-kormányt elejtette, régi, erősen konzervatív arisztokraták, nagybirtokosok, junkerek, főtisztviselők és tábornokok vezetése alatt áll. Ez a csoport, bár monarchista érzésű, eddig részben támogatta a Brüning mögött álló polgári koalíciót, mely aránylag jobban megfelelt ízlésének, mint a Hitler-féle nemzeti szocialista párt felforgatásra, társadalmi belviszályra, egyes esetekben tőkekisajátításra irányuló programja. Most azonban, amikor Brüning a csődbe került keletporoszországi nagybirtokokat az állammal meg akarta váltalni, hogy ott a munkanélküliek egy részét elhelyezze, ez a csoport élesen ellene fordult. Hindenburg látni valóan ezeknek a konzervatív elemeknek kezében szeretné látni legszívesebben a birodalom kormányrúdját. De ezek a birodalmi gyűlésen meglehetősen jelentéktelen erőt képviselnek, kénytelenek lennének tehát a Hagenbergféle német nemzeti párt, valamint a Hitlerpárt szövetségére támaszkodni. Ezek a szélsőjobboldali pártok pedig ragaszkodnak ahhoz, hogy számbeli fölényüknek megfelelő szerepet kapjanak az új kománykoalícióban, sőt Hitler sürgeti a birodalmi gyűlés feloszlatását és az új váasztás kiírását is, amelytől pártja számára abszolút többséget remél. Várjon Hindenburg, aki ellen a Hitlerpárt a köztársasági elnökválasztáson olyan heves agitációt folytatott, jelentékeny szerepet fog-e juttatni ennek a pártnak az új kormányban? Várjon kormányra jut-e Németországban a fajvédőpárt, mely — mint Hitler már régebben bejelentette — a koalíciót csak lépésnek tartja a teljes párturalom s aztán a demokratikus alkotmányosság megsemmisítése felé? Vagy pedig úgynevezett pártokon felüli kormány alakul-e, tábornokokból és főtisztviselőkből, amelynek hol a középpártok, hol a szélsőjobboldal pillanatnyi támogatására számítva kell majd életét egyik napról a másikra biztosítania? Mindezt a következő huszonnégy óra eseményei fogják eldönteni. A németországi kormányválságnak eddig egyetlen, kétségbevonhatatlan következménye az az ijedtség és az a szorongás, amelyet a higgadtság kormányának bukása világszerte keltett, s amely félő, hogy el fogja mérgesíteni a világpolitikai atmoszférát és megnehezíti majd azoknak a nemzeteknek a helyzetét, amelyek sorsuknak jobbrafordultat a háborús pszichózis teljes felszámolásától, a béke és igazság szellemének újjáéledésétől. „Tizenkét év reménye dőlt romba London, május 81. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A Brüning-kormány bukása az angol közvéleményben meglepetés erejével hatott. A helyzetet nemcsak Németországban, hanem egész Európában rendkívül kritikusnak tartják és a jövőt illetően a legpesszimisztikusabb hangok hallatszanak. Politikai körökben hangsúlyozzák, hogy , a szituáció bonyolultabb, mint a háború kitörésekor. Brüning bukását az angol közvélemény nem várta azután, hogy az elnökválasztás a volt kancellár politikai sikerét jelentette és a birodalmi gyűlésen is sikerült többséget szereznie. Európa új és döntő politikai fordulatok előtt áll — mondják politikai körökben — és a német belpolitikai helyzet nagy változása nem maradhat következmények nélkül a többi hatalom politikájára sem. Az angol kormány hétfőn délután közvetlenül azután, hogy a birodalmi kormány bukásának híre megérkezett, az alsóházban minisztertanácsra ült össze és a tanácskozást a keddi napon folytatják. A miniszertanács permanenciában marad, hogy a változott helyzetnek megfelelően gyors intézkedéseit megtehesse. MacDonald miniszterelnök Lessiemouthból állandó telefoni öszszeköttetésben áll kollégáival és a súlyos helyzetre való tekintettel elhatározta, hogy nyári szabadságát megszakítja és a jövő hét elején visszatér a fővárosba. Általában azt hiszik, hogy az angol kormány a változott helyzet ellenére is mindent megtesz majd, hogy a lausainei konferencia kudarcát megakadályozza. Nem titkolják angol politikai körökben, hogy a lausannei konferencia esetleges kudarca végzetes következményekkel lehet az egész világhelyzetre. f Hindenburg mai tárgyalásai Berlin, május 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) Ma döntő jelentőségű tárgyalások folynak le. Délelőtt a birodalmi elnöknél elsőnek Kaas dr. prelátus, a centrumpárt vezére jelenik meg, majd dr. Hugenberg titkos tanácsost, a német nemzeti párt elnökét fogadja Hindenburg. A délután folyamán a kisebb pártok vezérei jelennek meg az elnök előtt. Az audienciák a mai nappal véget érnek és hír szerint az elnök a szerdai napon feltétlenül meghozza a végső döntést. A birodalmi elnöknek Hitlerrel folytatott tárgyalásáról a Deutsche Allgemeine Zeitung nemzeti szocialista forrásból eredő információ alapján jelenti, hogy a nemzeti szocialisták vezére az elnökkel közölte, hogy pártja véleménye szerint új birodalmi kormány alakítása az új választások kiírása nélkül céltalan. A személyi kérdéseket e felfogás értelmében a nemzeti szocialista párt e pillanatban nem óhajtja Valamennyi lap vezető helyen foglalkozik a Brüning-kormány bukásával és az egész sajtó egyértelműen utal arra, hogy a német kormányválságnak ezúttal messzemenő következményei lesznek. A Brüning-kormányt általában sajnálják és a lapok kommentárjaiból állandóan kiütközik az aggodalom, hogy ez a kormánybukás nem maradhat külső konzekvenciák nélkül. A Times vezércikkében fél attól, hogy a német belügyekben beállott változások és Németország belső nyugalmának elvesztése külső hatásokkal járhat. Jellemzőnek tartja, hogy Brüning volt a német köztársaság első olyan kancellárja, akit nem a birodalmi gyűlés buktatott meg, hanem az a körülmény, hogy elveszítette a birodalmi elnök bizalmát. Brüning úgy látta, hogy személye a francianémet közeledés terén már nem jelenti azt a súlyt, amit eddig jelentett, különösen azóta, hogy félre nem érthető módon tudomására hozta a francia kormánynak, hogy a jóvátételi fizetéseket törölni kell. A vezércikk végül úgy látja, hogy a Brüning-kormány lemondása a helyzet gyors tisztázódását vonja majd maga után. A Daily Telegraph véleménye szerint Brüning lemondása a német parlamentáris demokrácia végét jelenti. A Daily Herald szerint ez az esemény egyértelmű tizenkétévi reményeknek tragikus összeomlásával. „Az utolsó köztársasági kormány kiszenvedett is Párizs, május 31. A reggeli lapok érdeklődésének előterében a német kormányválság áll. A Petit Parisien véleménye szerint a német helyzet tisztázása csak megkönnyíti majd az új francia kormány fel-adatát. A lausannei értekezlet sikerét azonban a válság semmiesetre sem mozdítja elő. Az Excelsior a válságtól a nemzetközi helyzet tisztázását reméli. A Le Journal attól tart, hogy Németország Brüning bukása következtében közelebb sodródik azokhoz a veszélyes angol és amerikai törekvésekhez, amelyeknek célja a pénz általános elértéktelenítése. Az Echo de Paris ezt írja: Brüning bukásából is láthatjuk, hogy Németország hitvallása a fizikai erőszak. Kérdés, vájjon a francia radikálisok kormányra jutva megértik-e, hogy az úgynevezett új Németország csak álom volt. A Republique szerint A franciáknak számot kell vetniök azzal, hogy a jövőben a keleti határon a tábornokok kormánya vezeti az ügyeket. Egy okkal több arra, hogy igyekezzenek helyreállítani a franciaolasz jóviszonyt. Az Ordre szerint Németország új vezetői Európa békéjére és Franciaország biztonságára veszélyt jelentenek. A francia kormánynak keményen és határozottan kell vezetnie az ország ügyeit és minden óvintézkedést meg kell tennie. A szocialista Populaire megjegyzi, hogy Németországra komoly gondok várnak. Az utolsó köztársasági kormány kiszenvedett.