Esti Kurir, 1932. december (10. évfolyam, 269-293. szám)

1932-12-01 / 269. szám

ÍHR: R K€M GYÖRGY R€JT€LY€ Budapest, 1932 MR: KÖZGAZDASÁGI MELLÉKLET Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY december 1. csütörtök UTÓSZÓ K­ét ponton találkozik felfogásunk a Hóm­an kultuszminiszter úréval, mikor elolvastuk tegnapi válaszát, me­lyet a parlamentben adott Pakots Jó­zsefnek a debreceni egyetemi zavargá­sok ügyében mondott beszédére. A kul­tuszminiszter úr rendkívül meleg érzés­ről tett tanúságot a keresztény egyetemi ifjúság iránt. Az ifjúság problémája ne­künk is szívünkön fekszik, nehezen, sok gonddal. Csak mi nem teszünk kü­lönbséget keresztény és nem keresztény, sőt egyetemi és nem egyetemi ifjúság között, hozzánk a feltörekvő generáció minden tagja egyformán közel áll­ó gaz­dasági, politikai téren vívott harcaink oroszlánrésze ennek a reménytelen jö­­vőbe induló ifjúságnak jobb holnapjáért, elhelyezkedéséért, könnyebb és bizto­sabb lehetőségéért folyik. Midőn mi jo­got, takarékosságot, szabadságot, ész­szerű gazdálkodást követelünk, akkor azt akarjuk vele elérni, hogy tisztultabb légkörben, könnyebb viszonyok közt, több és jobb lehetőséggel lépjen az élet­be az ifjúság. Az ifjúság szeretetében te­hát találkozik velünk a kultuszminisz­ter. A második pont, ahol egyetértünk vele, hogy a törvény erejének minden­képpen érvényt fog szerezni. A közel­múltban ez, sajnos, nem sikerült. De mi előrevetett bizalommal szívesen, vár­juk, hogy a jövő más képet mutasson, hogy rend és törvény uralkodjék ott, ahol eddig frivol akarat szembeszállt vele. Ezen a két ponton erősnek érezheti magát a kultuszminiszter, mögötte áll az ifjúságért aggódó, rendet követelő egész közvélemény.­ D­e két másik ponton őszinte sajná­latunkra nem tudunk Hóman Bá­linttal egyetérteni. Egyik az az érvelése, hogy az egyetemi hallgatók között mu­tatkozó szociális különbségek érthetővé, tehát mondhatni indokolttá, vagy ment­hetővé teszik a kilengéseket. Ezek nem a kultuszminiszter szavai, de mondatának értelme — és tegyük mindjárt hozzá: könnyen félreérthető értelme — ez.­­Nemcsak félreérthetőnek, de nagyon veszedelmesnek tartjuk ezt a magyará­zatot, különösen olyan felelős és magas helyről, amelyen a kultuszminiszter áll.­­Mert ne felejtse el, hogy szociális kü­lönbségek nemcsak az egyetemi ifjak között vannak. Sőt, mint az életben sokkal tátongóbb az a szakadék, mely jómódot, vagy akár csak egyszerű pol­gári megélhetést az ínségtől, munkanél­küliségtől, nyomorúságtól elválaszt. Ha egyetemi excesszusokat miniszteri szó minősít érthetőnek a gazdasági különb­ségek miatt, miért ne hivatkozzék eset­leg a felelős miniszteri szóra a szociális elégedetlenség, elkeseredés, mikor vala­hol kirobban? Nagyon veszedelmes té­telt állított fel a kultuszminiszter s olyan térre tévedt, ahová követni nem tudjuk, nem is akarjuk — csak remélni szeret­nék, hogy hamar eltörlődik a magyar közvélemény emlékéből. A másik pont, ahol nem tudjuk követni: az a hallga­tás, amellyel a középkori ghettó fel­támadását, teljes jogú egyetemi polgá­roknak megszégyenítését, utolsó pad­ba szorítását némán tudomásul vette. Ez a magatartás nem nagyon áll összhang­ban a törvény érvényesítéséről hangoz­tatott szép ígérettel — erre a hangtalan válaszra a huszadik század kultur­­embere nem lehet büszke. Ennyit utó­szónak, egy — reméljük — lezárt bot­rány végére. A további már a kultusz­miniszter úron, a kormány erélyén és szándékának komolyságán múlik. Szelnár Aladárnak, a KMAC volt főtitkárának izgalmas csalási pere elvált feleségével Vallomás a »luxusfeleség« költekezéseiről Szelnár tagadja, hogy koholt adósságokkal ki akarta játszani volt feleségét, Horváth Opikát A­­bü­ntetőtörvényszék­i Méges-tanácsa érde­kes büntetőper tárgyalását tűzte ki ma dél­előttre. A per vádlottja Szelm­ár Aladár volt, aki a budapesti autószakmában ismert nevet szerzett magának és hosszú esztendőkön ke­resztül a Királyi Magyar Automobil Club­nak volt az ügyvezető igazgatója. A büntető pert Szelnár Aladár ellen elvált felesége, Szelnár Aladárné szüle­tett Horváth Open indította, mert a neki kikötött tartásdíj fizetése alól különféle manipulációkkal ki akart bújni. A vádirat csalás bűntettével vádolja Szel­nár Aladárt és gróf Festetich Pál középisko­lai tanárt mint bűnsegédet kérte vád alá he­lyezni. Dr. Szelnár Aladár Budapesten azon célból — mondja a vádirat —, hogy elvált feleségét, Horváth Opeát megkárosítsa, a be­következett hatósági végrehajtás előtt gróf Festetich Pállal szemben fennálló 28.000 pengős adósságot koholt és ennek az adósságnak kiegyenlítéséül a Steyr-művektől 1932 október 1-én járó 800 pengős követelését gróf Festetich Pálra en­gedélyezte, továbbá egy tulajdonát képező 8050 pengő értékű gépkocsit a Hungária Automobil Club nevére íratott át és ugyan­csak a klubtól járó havi 240 pengő fizetésé­ről ifj. Szelnár Aladár javára lemondott; gróf Festetich Pál pedig dr. Szelnár Aladár fenti cselekményét szándékosan előmozdí­totta és könnyítette azáltal, hogy a 28.000 pengős engedményt, az előzményeket is­merve, elfogadta anélkül, hogy ezért ellen­szolgáltatást nyújtott volna. Gróf Festetich Pál ellen a vádtanács azonban az eljárást jogerősen megszün­tette, így csak Szelnár Aladár állt a bíróság elé. A 28 ezer pengő Az elnök kérdéseire Szelnár elmondta, hogy jelenleg az Országos Frontharcos Szö­vetség autó- és motorosztályának a vezetője. — Mennyi a fizetése? — Itt nincs fizetésem — mondja Szelnár. — Miből él tehát? — Könyveket árusítok. További vallomásában elmondja, hogy 1923 márciusában kötött házasságot Horváth Opikáva­l, azonban 1925-ben már elváltak. Később közjegyző előtt akirdot készítettek, amely szerint feleségének havonta 640 pengő tartásdíjat fizet. Ebben az időben neki meglehetős nagy jövedelm­e volt, a Királyi Magyar Automobil Clubtól egyedül 1600 pengő havi fizetést húzott, de ezenkívül egyéb jövedelmei is voltak. 1928 .szeptember havában megszűnt az állása: a KMAG-nál és végkielégítésképpen két részletben összesen 32.000 pengőt kapott. A Hungária Autóklub­nál vállalt 1929-ben állást havi 200 pengő fizetéssel. Elvált feleségének 1929 augusztus 1-ig, ameddig erre anyagi lehetőségei voltak, mindvégig rendesen fizetett. Amikor azonban anyagi helyzete megrendült, nem tudott már fizetni. Ugyancsak 1925-ben a Steyr-mű­vekkel szemben fennálló követelését cédázta gróf Festetich Pálra. Előzőleg azonban adósságai­nak rendezésére és egy új exisztencia meg­teremtésére Festetich gróftól felvett 28.000 pengőt. Ezt a 28.000 pengőt egy fillérig elköl­tötte, amit hiteles nyugtákkal tud a bíróság előtt igazolni. Akkoriban egy könyve jelent meg, amely­nek kiadásához nagyobb összeggel kellett hozzájárulni. A következő esztendőben, 1930- ban feleségével egy újabb megállapodást kö­tött, hogy ezentúl csak 400 pengő havi apa­názst tud biztosítani számára. Amikor Beste­­tich Pál gróf a Steyr-műveknél vele együt­tesen a neki járó 28.000 pengőt felvette, az összeg felét havonkénti kifizetés mellett a gróf feleségére engedményezte. A luxusfeleség ... Az elnök Stelnár Aladárt hosszasan, fag­gatja a cedálás, az elszámolás és az általa vásárolt autó részletei felöl, amelyekre vo­natkozólag iratokkal és más egyéb adatokkal védekezik. Vallomásának befejezése előtt még a következőket mondja: — 1923-ban lovagias kötelességemnek vél­tem eleget tenni, amikor nevemet őnagyságá­­nak odaadtam. Az elnök: Ez nem tartozik a tárgyhoz. — Feleségem úgynevezett lnxusfeleség volt, amit különben ő mondott­­magá­ról, nem akart dolgozni, pedig akkor nekem szükségem lett volna munkatársra, mert nekem jómenetetű üzletem volt. Állandóan külföldön utazgatott és én havonta 2—3000 órát küldtem számára. Amikor azután lehe­tetlen volt további együttmaradásunk, sza­badulni akartam minden áron és közösen megindítottuk a válópert. A közjegyző előtt aláírt okiratot, amelyben 640 pengő havi tartásdíj fizetésére köteleztem magamat és mulasztás esetén 1280 pengőt kell fizetnem, revolverrel kényszerítették ki belőlem. Volt feleségem azt állítja, hogy én nem fizettem neki. Ezzel­­ szemben a kezemben lévő nyugták alapján megállapítom, hogy elválásunk óta mind a mai napig összesen 40.200 pengőt fizettem volt feleségemnek. Amikor már teljesen lerongyolódtam és nem volt egy fillérem­ sem, kértem a tartásdij leszál­lítását. Ez megtörtént és ezt is fizettem, sőt a grófra cédált összegből is kértem részére engedmé­nyezést, amit a gróf teljesített is. Végül is teljesen be kellett szüntetnem a tartásdíjat, amire azután volt feleségem elárvereztette az utolsó párnámat, apám képét és végül felje­lentett, csalás vádjával ideállított a bí­róság elé Szelnár Aladár ezzel befejezi vallomását,­­összerakja iratait, amelyek hatalmas csomót tesznek ki és helyet foglal a vádlottak pad­ján. Ügyvédje, dr. Vajda­ Béla arra kéri a bíróságot, hogy a nyugtákat­­ és­ iratokat, amelyekre Szelnár vallomásában hivatkozott, csatolják az iratokhoz. Szelnárné Horváth Opika vallomása Rövid barna bundában,­­barna kalapban áll most a bírói pulpitus elé Szelnár Aladárné Horváth Opika. Az elnök kérdéseire elmondja, hogy számadatokra nem tud visszaemlé­kezni, sőt pontosan a házasságkötés napját sem tudja, csak arra emlékszik, hogy 1925-ben széjjelváltak. A továbbiak során előadja, hogy amikor férje a tartásdíj fizetését beszüntette, végre­hajtást vezetett ellene és fizetését is letil­totta. Több tanút hallgattak ki ezután, akik Szelnár Aladár és felesége közötti anyagi ügyekről és Szelnár Aladár anyagi ügyeiről tettek vallomást. Az elnök a tárgyalás folytatását péntekre halasz­totta el. A pénteki tárgyaláson több újabb tanút fog­nak még kihallgatni. Madzsar Józsefet érdekes indokolással itathónapra ítélték Poll Sándor négyévi fegyházat kapott Madzsar József dr. és társai ügyében a büntetőtörvényszék Szemák-tan­ácsa kétnapi tárgyalás után mára tűzte ki az ítélet kihir­detését. Néhány perccel tíz óra előtt nyi­totta meg Szemák tanácselnök a tárgyalást, ítéletet azonban egyelőre még nem hirde­tett, hanem az egyik vádlotthoz, Háy Ká­rolyhoz kérdést intézett, hogy a zárszó jo­gán kíván-e szólani, miután ez a felhívás rá vonatkozóan még nem hangzott el. Hóiy kijelentette, hogy semmit sem akar fel­hozni védelmére. Ezután visszavonult a bí­róság és negyedórás tanácskozás után az elnök kihirdette az ítéletet. . A törvényszék ítélete szerint Poll Sándort az állami és társadalmi rend felforgatásában bűnösnek mondotta ki a törvényszék, bű­nösnek mondotta ki kihágásban is, a többi vádlottat azonban csak vétségben találta büntethetőnek. Pollt négy évi és két hónapi fogházra, Tisza László dr.-t egy évi és két hónapi

Next